Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-25 / 294. (4143.) szám

*BJ9td T»!°?C ‘eXipaiq quaesooui y JApjzsnQ jxaüuasc) ‘TO?>I 8QJQA V :uap»fBd biaXSnx jzsbabx :nBini9^[ qjpzsqijM ‘SBUis9fFq b ‘sorafiA :P!»H ®nXBl\[ ‘aAXuoq |sapq pSiog ‘xa^uioiiq 000E :«imv sopiosz ‘BgpiiABposo qodfn :bi93 A3bn bited :2njd BJBqxBg ‘H9d ®9?ny :nasuBH ‘P913SO Siq y :jlgjBJ\[ XBJjy ÍíA?JPI «? snpio^[ :uibmx qxBW ‘AXnoqspsew :jppy iB5{9f ‘5I?ÍPsnpioq jpq y :nprai?M WPzsqiw ^pomeee* *»nI WW WMeqweW PTPqoH *3fB^i9A uajsj :fZ39I?d : 3fBU;BqíZ»BlpA inzoq qeAXngq pzaqjaAoq b qBjjozBiniBt -nf "y -jmniB^nf J^ujaxazs idAXugq qiX[em X8oq ‘pi 3í?f»Bq>z8Bi?A qnguw qojBXgBm spj sajJöXufip b l9qpíi°A9f l*>?q *ouBf nff(feq oirap mazsjg 69 ropTpop sazopd *jpn« -7r$y[ zsojo IH9PÍ mniB&ioze pnpmriBjaf V , *qBuiBSJT>)B>jnmn qqBSBtniBSJOZsSai BfdBq qojBXxtew 8}^ B zoq^pnpfB jaAXusq mojpq ua^q 9 inzpq paAXuQqqaimaXjl ewyqgpf -{A S90 9pBi5jAXnoq Xba?x b jsopq sonpp )3AAuos|uio|ein! uozonapiiere lep isieq souer e !H qpiieíiizseieA qnseui qojeffBeuisiq uozeuiieinf y q&j ejjojzsoiq? BpfriBiBq -pftiyBi 515 “qoA mo^ qB99 nepuita 89 -p U8;ai u raoimi] ‘uba uBqBÍ?BZSX0 qyA -yd1 b TiD9>n AÍ?oq ‘0.17,39 ajpA xoxpjB tjbsq •qpsaoi 89 ^ofyoqig&ra naq -pq £39 urouBq ‘inpujBzs jxBqB 9j9jBxxy •jjoqBq ys^gaoq qs9gn©so "[pxizssara xoqrtnB ‘tuuoa BjxBqB \9 treddp Bqsipí ■BjjoqfluXir 9I9J Bqsípj; S9 jyqoj qqozsítej’ b 104.9x039 Bjznqiq uyjnzy •poypi mssBqos 'jBA'^d iXuuo 59111 xaqjnqj ’&p? nos -S9Z0A|9 ptaifej 5rpod ]nXa b 89 xyssnj uyjn jnXn b X5oq ‘ppzzoq TnejpTnq 119 89 um?!o qoz9 119 zb oduoj siq b Z9 99 fnXui b zg — :B;pnom jza s jj9p&[0zoq 9{9j Bq8ip{ faqqos -aday 9o5BS9){9ni xoqq.q •iypjiq-BApd b ypi íróz'b S3 qoA q97S.(uosjBq ISa nedlazoq xos y qyogoA'gBJ ttsqXnsj S9 uaqqamzs pzBdtnod qn-qoq y UBqBf.109 dgzs qBAyjd y •royorapzo BtqoA Bipmq möu g&xn xaqroo 'jzb X5oq( ‘yqo ;yoA BApd iXtucbb ^xam T9pÍTi9f X5bu b ^ozpxdpq tq eroszg b áerai ‘qq0ci^q BJ8B;z9iy b ygqgpa© zb Bqsyw rtranB 19g ‘ypqsTg ogoz^A bx3^j.zstí ÁS& gipad pÁín b ‘pspiilu sp[ b eqy&Apq BSyffig •róupq-g<8xa po5aj thöbi ‘Bqsig ‘th©-[Qa öj^Xg — :^;&pzoq ’rai^zsaqi B9 jniXn b xoqqg •neq^pi^ zb ’ (ynqga 89 ypjpd'tiBd vsoinj b Wf>pyz89^ aqjeqina 9iq B*>anf b apq -zy 'npqpq b yp w odiqq srq Age Sfm. XJgoq ‘Bqsxg Bqípy Joqqy •eqppjé' 59^98 £39 Moqnj -eq ynLín b raanBq ‘qpBiBzs sí Bupig •BBpqB^ b tiba yoq X5oq ‘iz^ug^toi 89 pbjbzs BnyqB XSoq ‘Bjyopnog ?zb ‘rqatr púin b géz3^9^ -59}\[ 'inpByBze gspuiir £3& jjbso xezsXgg •&jnj 99tniX-[99 ‘Bqnd1 b yyppey 8 ppBii^jje tboX5 -bü b gq^qq b B'yyoyfBqtq ^raniB ‘jezs-X5g 'qByAiq qBTtpqsTpj; yriTpioyzsBd' b yzg mxj -xoyzsBd £§9 ‘yyoA raen yoq ‘jqzsáSo jbasbs ‘S9A9 e ‘cnzsyT: hoxvt :«vi p#vz&w ifVAVil y--------♦♦♦-------­qj9 raen BZBq vygzv Bq ‘pB[Bzs st isom Seni n^x ■g’Qqig sí no^BynAu e-yeq -éj b Sara XSoq ‘fjejBZBq X5n gr jpBpezg ■|9 gozn3onq rnes {9J,i{Brpy b 5ani X5oq ‘jb®bzsío qa5neX5 b X®ti Bpígnq sr go 'BIIJOA jjopnj 99 [tipornyB jBinoq'B| U9X[t g9Ui ‘jpBi -B'TH BAJBJ UBÁgnqBSO B'fpzs-9UI9Z8 IJ9g “qBjzoq j&d-desojBUUBqj £S& H9q9ZS939 pCnpzspig £2® prpIBATuni 5iped jnSaA '[ftrrnazsosjoq £29 qqo.ígBn jjoa &9 Anquiajns y ‘goA lajamr; -rreo Bq ‘qqeíyajSej sp zsBqyoq y 75n-joqirroBjpoq £39 qqoÁ5^n gOA 93 BtnrojBzg y '|9nn.inX5z9i pA9p nBffngiq rjej b qq<oX5 -Bn go a ráéri ixaB £j9X9iíu9q ddoso ubX|o 8’í9[I9W Taqqpp pz9i9°p9j a59 jutni ‘qBjzoq jojCbs B.ioqqB UBqsoBjBj OAnuig 'ijgj g9°9[ -niegeni Sipgoq ‘gez9qj3Aoq jsonr iotb 9<j jirofpBJBni BAJ9J BÍyza-oinezs gog XSoq — qBnpjgpchza joeonBJBd V»9H «M«Aqo9 *^Buzppqei9q BAgeoBg SfBuzpquyzs [aimupjg Xgeyq gBqejnupzs b qgyzs^q aoqinop b eg ‘jBqnfíIPPX qrp^spi® qeqanueXg y qpi iDazg b axidoxy <9*ew ppoa zb zsaf j^qag *í9TIFSfB*8 B Bzzpg V^«19X ® Oöqozeq^ ■T51 V NQf •BqBpz ‘b»a9 11 ‘aqn^í pjad ♦BjJn qtiqAqfBZssjA *BJ3SBBABJ píBUI ‘pejOA D0J8I 13j9;g9J9«>I80ia S$i q^qsoaj n3jjB|8?niA •BXj9g nadaiaq g^j gaiaj qnnzpH *Bnqj B 89 XgiQA-Xjfoq b jpra 8apua«3 •Bspznsanq psg9A jpXn jpunia zy BBpnnq i9Aai saXga napopgy "^ojgosns jjin ‘mpupnj Bq ‘qp ‘qejaAai pyngjpe ‘zsp {BJog TiaT^Aai cnnoays f[9Z99SXV ‘söa? oi ‘WPra -^IIRW !JJ99q9q 8 »J99AOf qqof zqqqunuajsi qunzzoqp^iui I Bqmoidiuaj b qtinfa©K ‘qojxaf ‘qoXnpi ‘qnpj qaqxngaiajzsgnajsi 3npss9q ao [a Xgog ‘jaqnqmiaq Aiq Bqmoidunax •gnBJBq b 19ZS *guBp;g ‘gnipo “ONYTVO ‘ONHIO •JJ9A90; ‘sba9 11 *Bqsnnf UBxazana •upiozspf 9HPJ8] zy BfipA qBjqn 8 ‘XuBaiJBqnj 9f ‘upjn Bqnniu ]dBU y qeuuoÍBZBq apjzB 3jsg *aq9A©n qanuajsi zy uasapnaso dázs qBujBgojuBzg ‘aqaqa zb BÍgojag ajozara b qanJ9pq Bg •axozara sayazs b rg luBjupzs qaunara Xgn sg aqx9qazs b Bfgojag ;aq9 yaggax mpdBsapg •qnpaA xuupq nXnnoq Xgog ‘gBzs9r J9g ppopi? hbXio SjnAau b jpunx s Bjpir) Syupqisa pf Jaq qunqan uba 'MK9>IIS3 9r I3M MKŰ>I3N MVA Pwi gf «n9fof TTfxucrn “R9I9 ®b 5gzj9 ag *jopag9J ^TBirzpqrupd •qBtrjpnBj Bxpí qoa-qog SrBUjBxpf BqypojfSi TjfBnjBgjBji ‘3tfatg«g»a*a *qenqBgiod9 XgeA gapaq B{| tKIdA qauzsej jpf jXuub (z«pH ^pfaCQza ‘jfamiaAg ^psáiazs •MNiaTÜZS •B9A9 n ‘enpieq Bneg Tgpajazoq XoosDyiBrq y ‘gxppa jpn* uba apxqod jpj zsng •pag jujaya ooXSbo xpoi jsow ias«9Aoz3 y ‘Bqumn a XgaW *5tQAoz8 neg{A BAjBgzpjpyq ‘qorppFan «i 09 aqpg TpzgqApzs b gogBaa-gagisQ ‘gpp Bqnnin jsoui uba Xuozpg *09X09008 Xgaa apAOzaapxqod uajppzspAoza b ipqX^gooj y •qiongBA Spiqdpj joXguox [gpa ‘quippo jaoto óba Xupurasa XgByq *S3AQZSOí>ÍTHOd •ppez89«ry ‘nyjl<>7 XopBíapji ■jppBto soojo oaqppja zy ‘jpjoq ‘fi®ara gaj opqaj TpaqaxaXg ‘bjJbj qBso om ‘jaqai sj jirapXiogpH •pqpqzBnsa BjjfBjBd y *przpqc9z« ifuqjaqa<uqg T9í Sapyq B jpro Höf*»W ‘I9Z9 b fnj ‘pq b Jfiag 13X V •jnx^B^A "JZ80 TTA1 ‘Bn^pjqBO stij^iv TB3pjo,BXgire nőm saApag ‘iBqqOjBq joazs 131X00001 y ‘jBqiqoXgBn 99 laqqaXoisni'H S{unzapa0AJo s] fin OBjsojq *BXjxaXg goé Sara ‘pppjoqoso xaza 89 zpzs oypinosDqxE^f ‘BjXoösopjBq QBqzyq sop9p[ ejpdaooi} poapjafnzs *qanuaj9f Xgno b XpsoBOfQ ‘íjauapuaAjo qaqaxojaXg y qadauon za qnprpgara Xgog ‘qaouajsi zb jpmpB J91PH •oajzsaxaq b ggnj go qrmniazs s ‘DBqBqpXojp qopjXoosopjB^f ‘oasopuasa Ó9Z8 qonjap^jaq ‘pzsgnBXBqjsa zb guaz xoqifV *XS3AN0S3YH\rH ívspi XOUVASVN SIN- ILL -* •« m « no — A pengék owzáfyű­Irta: ORBÁN ERZSÉBET Élt egyszer egy favágó. Ott lakott a.z er­dő szélén. Egyetlen fia volt csak: Peti. Egy 'harmatos szép reggelen igy ezólt a favágó a fiához: — Lassacskán legény leszel már, itt az ideje, 'hogy megtanuld apád mesterségét. Egy szép fényes haltát adott Peti kezé­be s kivezette az udvarba. Megmutatta, ho­gyan kell ügyesen forgatni a baltát, aztán igy szólt hozzá: — Estéiig vágd fel ezeket a tuskókat, mutasd meg, milyen legény vagy! De Petinek bizony nem ízlett a favágás. Mikor délben megnézte a favágé, hogy ha­lad Peti a munkában, 'bizony, egy tuské se volt felvágva. — Nehéz ez a balta — panaszkodott Peti s estéiig csak a rigókat hallgatta. Már ép­pen azon gondolkozott, mit mondjon me­gint az apjának, ha érte jön, miikor egyezer­re csak egy törpe termett előtte. — Gyenge vagy te, szegény Peti, igaz-e, nem neked való a favágás? — Az már igaz — mondta Peti — és le- hoTga6ztotta fejét, mert busult, hogy igy munkára akarják fogni, pedig ő napestig csak játszani szeretett volna. — Ne busulj, — mondta a törpe — elvisz­lek én a gyengék orszgába, ott aztán nem kell ilyen nehéz fejszét emelgetned. Megörült Peti nagyon, elment volna ő akár a világ végére ifi. A törpe kettőt tapsolt 6 abba® a pilla­natba® két fekete nyúl termett előttük. —'Ülj rá! — szólt a törpe. — A másikra meg ő ült fel. i Nekiiramodott % két nyúl. Olyan sebesem vágtattak, hogy a szélvész sem tudott vol­na versenyt futni velük. El is szédült Peti a nagy sebességtől, de mire magához tért, már egy idegen országban voltak. De mi­kor leszállt a fekete uyulról, abban a szem- pillantásban eltűnt mind a két nyúl a tör­pével együtt. De még csodálkozni sem volt ideje, mert Bzernben vele az országúton tizenkét vézna kis emberke jött. Hosszú pálcikán kicsi kis kosarat vittek: hat az egyik ^ végét fogta a pálcikának, hat meg a másikat. Kiváncsi volt Peti, mit visznek olyan sokan abba® a csepp kosárban. Meg Is kérdezte tőiöki — Mit cipeltek ilyen sokan? — A termést hordjuk haza — válaszol­ták. Odament Peti, belenézett a kosárkába. Hát, hét szem aranyaimra volt bent össze­sen. Elnevette magát: — Akasszátok a kosarat rudastól, min­denestől az ujjamra, elviszem én egyedül az egészet! Elcsodálkozott a tizenkét kis ember, de Peti már vitte is az ujján az egész rako­mányt. Alig mentek néhány lépést, mikor újabb csoportot pillantott meg réti. Ezek is vit­tek valamit egy csepp kis tarisznyában, ami vékonyka rúdon függött. Hatan voltak s úgy izzadtak a nagy teher alatt, hogy az ingük is csupa viz volt. — Hát ti mit visztek olyan nehezen? ki­áltott rájuk Peti. — Visszük a termést! — mondták ezek is s a verejtéket törölték az arcukról. Odament Peti hozzájuk. Hát, uram fia, hét szem borsó volt a kis tarisznyában-. — Akasszátok a kabátgombomra! — mondta most már dölyfösen. Peti. De ezt már nem hagyták annyiban a kis emberek. — Elvisszük a király elé, — mondták egymásnak — hadd lássa ezt a világcsodát a király is! De alighogy elindultak, az utkanyarodé- nál újabb látvány tanúja lett Peti: két em- beT vitt egy cénnaszálra kötött csirketoLliat. — Tűzzétek a kalapom mellé! — neve­tett vígan Peti. Nem is fogytak ki a kis emberkék a cso­dálkozásból. Nem győzték nézegetni Petit, hogy talán nem is húsból van hanem vas­ból. így értek a királyi palotához. De Peti hire megelőzte őket is. — Hallottam nagy erődről — szólt a ki­rály. — Maradj nálam örökre, neked adom fele királyságom! Tetszett ez & dolog Petinek. Meg is kö­tötték hamar az egy ességet. Egy baja volt csak: nagyon éhes volt, mert mióta ott­honról eljött, egy falatot sem evett. Szeren­csére a király nagy lakomát rendezett az egyeeség örömére. •»- Olyan asztalt terítsetek, — adta ki « *- T75 —• KI A KISMAGYAR? Egy negyedosztályoa gimnáziumi tanuló levelet irt a Kis Magyarok Lapjának szer­kesztőjéhez és a levélben azt kérdezi, hogy kiket tekintünk mi kis magyaroknak s be­vesszük^ őt is az aranykönyvbe, ha gyé­mánt-, arany-, vagy ezüst-bizonyitványa lesz. Levél helyett itt válaszolok a kis ma­gyarnak. Válaszom ez: kis magyarnak tekintjük azokat a kisdiákokat, akik az elemi isko­lákba, a polgári iskolákba, földmüvesisko- lákba járnak, és azokat, akik a reálgimná­ziumok és reáliskolák alsó négy osztályá­nak tanulói. Világos tehát, hogy a negyed­osztályos gimnáziumi tanulók belekerülnek az országos hirü jó diákok aranyköny­vébe. Egy másik Hu aziránt érdeklődik, hogy az aranykönyvbe bejuthat-© olyan is, aki nem magyar, hanem szlovák iskolába jár. Erre azt felelem, hogy minden kisdiák a mi emberünk, aki magyar. Fő, hogy maga magyar legyen, akár szlovák, akár német, akár ruszin iskolába jár is. És Morvay Etelkának is van még egy vá­laszom. Azt kérte, hogy közöljük az olyan kitüntetett reálgimnáziumi és polgári isko­lai tanulók nevét is, akiknek bizonyit- ványa gyengébb ugyan a gyémánt-, arany- és ezüst-bizonyitványnál, de azért még min­dig ,ykitüntetett“ osztályzatú. Ezt a kíván­ságot is teljesítjük. A gyémántgárda, az aranygárda és az ezüstgárda mellett ez az utolsó csoport lesz a kis magyarok bronz­gárdája. Szerkesztő bácsi. Az arab konyha Nemcsak a francia konyha kiváló, ha­nem az araboknak Is kiváló ízlésük van. Például bármelyik európai asztalon meg­állná helyét az arabok kedvenc étele, a szárnyashussal töltött alma, amit zsemlye- morzsában sütnek ki. Van olyan tésztájuk is, amely nagyon emlékeztet a barát fülé­re. A kinyújtott tésztát négyszegletes darabokra vágják, minden darabra vaní­liás cukrot és darált mandulát tesznek, táskákat formálnak belőlük és zsírban ki­sütik. Érdekes, hogy a húsételeket szilvá­val főzik és sót, borsot, fahéjat adnak hozzá. A saláta is borssal készül, azonkí­vül hagyma és narancs kerül bele • az egészet olajjal tálalják, „Gondozd a fested, müveid a lelked!** Molnár Gyula tollából „Gondozd a tes­ted, müveid a lelked!“ címmel régen nél­külözött könyv jelent meg a katolikus ma­gyar ifjúság számára. Kérjétek meg szü­léiteket, hogy rendeljék meg részetekre ezt a hasznos könyvecskét. Megrendelhető a szerzőnél (Molnár Gyula reálgimnáziumi tanár, Losonc). A 138 oldal terjedelmű, ke­mény kötésű könyv ára csak 5 korona portóköltséggel együtt. KIS LEVELEK Lányi László. Versedet közölni fogjuk. — Iván Mártus. Mesédnek nagyon örültünk, le fogjuk közölni — Pancza Koméi. Gye­rekeknek való tréfákat küldj. — Turóczy Lali. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Kenessey Csaba. Leveledet megkaptuk, örülünk, hogy tmgoeskád már hamarosan felépül betegségéből. — Plesa István. Kö- szönetedet átadtam János bácsinak.— Csif- fáry József. Visszafogadlak a kis magyarok táborába. Légy újra szorgalmas munkatár­sunk. — Kemény Zoltán, Versedet közölni fogjuk. Légy türelemmel. v MEGFEJTÉSEK A 96. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következőt Keresztrejtvény: Lánchíd elé, olvasás, ország, mő, ná, váltó, ős, esik. — Plesa Ist­ván rejtvénye: Régee-régen. — Llscsák Ti­biké saroknejtvénye: Pária, Ákos, rom, Is, s. — Pancza Kornél rejtvénye: Szerszám.— Plesa István rejtvénye: Korsó. — Gyürky Sándor számrejtvénye: 84657, 66674, 64768, 46785, 75846. — Pancza Kornél rejtvénye: Képesség. — Schvarca Magda láncrejtvé*- nye: Húz, zúz, zár, rum, mér, rőt, — Sebők Judit rejtvénye: Móra Ferenc. — Müller Klári csigarejtvónye: Szeresd a Kla Magya­rok Lapját. A rejtvényeiket helyesen fejtették meg: Andieidoez Edit, Albrecht Esztike, n Bb* dök Ebelka, Bozóky János. :: Dévay Emil. :: Gyürky Sándor. :: Hatvány Klári, Hurin Géza. :r Iván Mártáié. » Kaeírnám Dezső, Kenessey Ceaba, Koneesey Ildikó. Ivein én y Zoltán. :: Liscsák Tibor. :: Molnár Sándor, Müller Klári. :: Pamoea Koraél, Per* jéssy Eszter, Pető Irénke, Plesa látván, P*nU nik Éva. :: Riszner Jenő, Riear.tr Karóéi* Rozloanik Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Jn* dit, Sdkvaro* Magda. Szoceoy Klára, Smtlló Lajos, tt Tirróoaí LaH. * Yüíági Jósáét j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom