Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-11 / 283. (4132.) szám

, m Bűk I XV. évf. 283. (4132) szám » Péntek ■ 1936 december 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • H képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHfl. Vili. Edvárd lemondott, a yorki herceg trőnr alép Baldwin bejelentette a király elhatározását az angol alsóházban ■ Edvárd üzenete m London némán és idegesen iogadia az eseményt ■ A tömeg éljenzi Baldwint ® EDVÁRD BÚCSÚJA ANGLIÁTÓL . LONDON, december 10. A londoni döntés elhangzott. Vili. Edvárd alig néhány hónapos uralom után elhagyja atyái trónusát, a saját és utódai nevében lemond minden jogáról és örökre külföldre utazik. A kormány és a család mindent megkísérelt, hogy a királyt házassági terveinek föladására bírja. Hiábavaló volt. így megtörtént, ami eddig soha nem fordult elő a történelemben: az uralkodó egy asszony miatt önként lemondott a világ leghatalmasabb birodalmáról. Simpson asszony valóban világtörténelmet csinált. Vili. Edvárd utolsó királyi cselekedete (sp) Prága, december 10. 'A megrázkódtatás erejét ma lehetetlen felbecsülni. Az impérium némán, iszonyod- va szemléli a repülőgépet, amely a fiatal, kedves, okos és becsületes Edvárd-fiut An­gliából mindörökre elviszi, Baldwin, a „zordon apa“ halotthalványan, megtörtén, rettenetes felelősség tudatában áll a par­lamentben, a képviselők lehorgasztják a fejüket, a királyi család könnyezik, az uj király borúsan gondol a megnehezült fel­adatokra s a nép -— a nép halkan morog és nem egészen érti a történteket. Az angol csökönyösség győzött, győzött Edvárdban és győzött a kormányban, ki tudja, az an­gol nép e legnagyobb erénye és hibája hova kormányozza ez alkalommal az ország ha­jóját, vájjon egy szerencsésebb és jól kiszá­mított nyugalom és kiegyensúlyozottság fe­lé, vagy az örvénybe, amely valahol már ott kavarog Británnia büszke hajója előtt és éhesen lesi leggyönyörüségesebb áldoza­tát. A legnagyobb, a világot rengető ki- lálytragédiák elevenednek fel, az esemény­ben, ha nincs is halott és nincs sebesült, a megtörténtek abba a probléma-kirobbantó feszült légkörbe visznek, ahol az Ödipusz-tra- gédiák keletkeztek s ahol még a királyok sor­sában tükröződik a népeknek sorsa. Csak most értjük igazán Shakespearet, a kirá­lyaival és királyainak féktelen szenvedé­lyeivel, amelyek nem rettennek vissza, ha országokat is sodornak magukkal. Kiszámíthatatlan volt a fordulat. Amikor Edvárd trónra lépett, a világ közvéleménye nyugodtan megállapította, hogy évszázadok óta nem ült népszerűbb ember az angol ki­rályi széken. Modern, közvetlen, kedves férfi kezdett uralkodni s mindenki egy meg­reformált monarchisztikus szellem diadalát látta Edvárd stílusában. A volt frontharco­sok, akik vele küzdöttek Flandria lövészár- kaiban, a polgárok, akiknek egyszerű stílu­sát bevitte a Buckingham-palotába, a fiatal arisztokraták, akik életük uj értelmét látták Edvárd szokásaiban és munkájában, a pro­letárok, akik között gyakran és szívesen járt, a munkások, akiknek érdekeit gyakran és elszántan képviselte, a hagyományok ^tisztelői, akik a monarchizmus ré<Ji elvé­nek népszerűsítőjét látták az uj királyban, a Windsor-család, mely érezte, hogy friss, életképes eszme költözik Edvárddal a kirá­lyi palotába, a sportolók, a művészek, az idegenforgalom, a kereskedők, az ipar, akik­nek érdekeit páratlan mozgékonysággal FOLYTATÁS A 2. OLDAL 1. HASÁBJÁN London, december 10. Az alsóház alig tud­ta befogadni azt az óriási emib értőim eget, amely okvetlenül jelen akart lenni a napok óta izgatottan várt történelmi jelenetnél. Szá­zadok óta nem volt az alsóháznak olyan törté­nelmi jelentőségű ülése, mint a mai, amelyen fölolvasták VIII. Edvárd lemondó iratát. Az alsóház előtti téren százezer főnyi embertö­meg gyűlt össze és némán várta az eseménye­ket. A fővárost süni köd borította és a dön­tés ebben a komor légkörben történt meg. Egyre több ember érkezett az alsóház elé. A félelem és a feszültség hangulatát a Szent Margit templom harangjainak kongása szinte ünnepélyessé tette. Amikor a Downing Stre- etről a White Hall előtt egy nagy kocsiban a tömeg fölismerte Baldwint, a nép hosszú él­jenzéssel fogadta a megtörtnek látszó minisz­terelnököt, akinek vállán nyugszik ma Anglia valamennyi gondja. i — Kedves öreg Stanley! Jó öreg Baldwin! — ilyen és hasonló kiáltások hangzottak fe­léje. A tárgyalási terem tultömött volt. Nem­csak a folyosók lépcsőin ültek sűrűn az em­berek, hanem az erkélyeken is kétszerany- nyi ember szorongott, mint máskor a leg­fontosabb üléseken. A külföldi hatalmak képviselői csak a legnagyobb üggyel-bajjal juthattak el a diplomáciai páholyba. Az iz­galom ellenére az ülés nyugodtan és szabá­lyosan folyt le. Amikor az elnökök hagyo­mányos ruháikban beléptek a terembe, az izgalom a tetőpontra hágott. Ötven inter­pellációt jegyeztek be, közöttük számos olyat, amely nem áll összeköttetésben az al- kotmánykrizissel. A miniszterek viselkedtek a legnyugtalanabbul. Állandóan tárgyaltak, ALBERT YORKI HERCEG összehajoltak és sugdolóztak. Baldwin belép... Baldwin miniszterelnök 15 óra 35 perc­kor lépett az ülésterembe. Mennydörgés­szerű éfjen-kiáltással fogadták őt. A minisz­terelnök Ramsay MacDonald és Neville Chamberlain között foglalt helyet. A diplo­máciai páholyban ott volt az Amerikai Unió, Olaszország, Lcngyelbrszág nagykö­vete s csaknem valamennyi állam követe. A kormány a parlamentben törvényjavaslatot mutat be s a javaslat azonnali elfogadását kéri. A törvény megállapítja, hogy a trón VIII. Edvárd lemondása kö­vetkeztében szabad lett és a király utódja Albert yorki herceg lesz. Ugyanakkor módosítja az 1700-ből eredő Settlement-aktot és leszögezi, hogy a trónöröklési jog Edvárd király utódairól a yorki herceg, utódaira száll át. Ezzel a kis Erzsé­bet hercegkisasszony a világ leghatalmasabb birodalmának örököse lett. A tör­vényt az alsóházban és a felsőházban egy nap alatt egyszerre elfogadják, ugyanakkor a domíniumokban is törvényerőre emelkedik. Edvárd király utolsó ki­rályi cselekedete az lesz, hogy megadja hozzájárulását a törvényhez. Ezzel véget is ér uralma és megkezdődik utódjának kormányzása. Ami ezután következik, jo­gilag ugyanúgy fog lebonyolódni, mint V. György halálh után: összehívják az ál­lamtanácsot s pénteken az uj királyt teljes ünnepélyességgel királlyá proklamálják. Az alsóház történelmi nevezetességű ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom