Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-06 / 280. (4129.) szám
14 ■■■nraeBanBBaHESH® T>RACAI-MAG^AR-H!RIiai> 1936 december 6, vasárnap. Ni lesz a munkanélküliekkel 1 Prága, december 5. (O) A Csehszlovák Nemzeti Bank a napokban ismertetett jelentése az állam gazdasági és ipari életének fellendüléséről számol be, bár beismeri, hogy az érzékeny és a nagykereskedelmi árak indexe növekedett. Kivételt csak azokban az ipari ágakban állapit meg, amelyek a külföldről származó nyersanyagok árának emelkedése miatt nehézségekkel küzdenek. Ezzel szemben jellemző a népjóléti minisztériumnak tegnapi számunkban közölt statisztikája, amely szerint a munkanélküliek száma október hónap végétől november végéig 511.787-re emelkedett. A népjóléti minisztérium a munkanélküliek számónak^emelkedését a közmunkák befejezésével indokolja. Az indokolás érthető, azonban nem megnyugtató és nem ad választ arra az égető kérdésre, hogy mi lesz a 70.108-cal 511.787-re szaporodott munkanélkülivel. Úgy látszik, hogy a népjóléti minisztérium már tudatában volt a munkanélküliek száma növekedésének akkor, amikor a sajtó utján — a napokban — azt a hirt kolportálta, hogy a Velkonákupna utján a malmoknál 272 vagon lisztet rendelt, közel 7 millió korona értékben a munkanélküliek részére. 272 vagon liszt! Kér- ■ dés, hogy ezzel meg van-e oldva a súlyos probléma, és kérdés, hogy a népjóléti minisztérium meddig fogja bírni a tempót, ha a munkanélküliek száma az elkövetkezendő téli hónapok folyamán a Nemzeti Banknak a gazdasági megélénkülésről szóló jelentésével ellentétben ilyen arányban fog növekedni egészen a tavaszi hónapokig, mig újra megindulnak a közmunkák, melyeknek megszűnésével indokolja a minisztérium a munkanélküliek számának nem várt és nagyarányú növekedését. Nem az ellenzékieskedés ,,kerékkötése“ szól belőlünk, amikor ezt a szerény nézetünk szerint égető problémát lapunk hasábjain szóvá tesszük, hanem az állam minden polgárának jól felfogott érdekében kérdezzük, hogy elegendő-e a népjóléti minisztériumnak fentvázolt intézkedése a munkanélkülieknek immáron hivatalosan is félmilliót meghaladó tömegéről való gondoskodásra. Nézetünk szerint ez édes kevés! A munkanélküliség nyomasztó problémáját — mint az beigazolódott — nem lehet az ad hoc nyújtott pénz- és élelmiszersegélyekkel megnyugvástkeltő módon rendezni. Ezen a téren a kormányra súlyos feladatok hárulnak. Kétségtelen, hogy akkor, amikor az állami zárszámadás évről-évre milliárdra menő deficittel végződik, kétszeresen súlyos ez a gond, azonban a kormánynak mindenkor elsőrendű feladatának kell tekintenie állampolgárai jólétének kérdését, mert az annyiszor agyonhangoztatott konszolidáció — a köztársaság polgárai egyéb sérelmeinek megoldásán kivül — ennek az égető problémának kielégitő rendezése nélkül nem juthat el az annyira kívánatos stádiumba. Nem helyénvaló tehát a közmunkák befejezésével való mosakodás, mert a kormány politikájának. ha előrelátóbb lett volna, számolnia kellett volna azzal a törvényszerűen bekövetkezett körülménnyel, hogy a közmunkák október végére be fognak fejeződni és igy a munkanélküliek száma természetszerűen emelkedni fog. Tehát kissé nagyobb körültekintés és előrelátás mellett, egy kis jóakarattal mindenkor meg lehetett volna és meg kellett volna találni azokat a lehetőségeket, amelyek a tél folyamán az időjárás ellenére is, nagyobb tömegek foglalkoztatását tették volna lehetővé, minek folytán a munkanélküliek arányszámának ilyen jelentős növekedése elkerülhető lett volna. A tegnap kiadott statisztikai adatok egyelőre nem beszélnek arról, hogy milyen arányban növekedett a munkanélküliek száma a köztársaság egyes országrészeiben, azonban ha tekintetbe | vesszük azt, hogy a múlt hónapokban, amikor a| munkanélküliek száma a történelmi országrészek-B ben állandóan csökkent és ezzel szemben Szlo-S venszkón növekedett, joggal föltételezhetjük, 8 hogy ebből a hatalmas növekedésből Szlovén-1 szkóra és Kárpátaljára jut az oroszlánrész. Ilyen körülmények között azután természetes, hogy az egész közvélemény érthetetlenül áll a kormánynak többek között ama szándékával szemben is, amellyel a faiparban és a fagazdálkodásban érdekelt köröknek a fakitermelési hányad 100 százalékra való emelése érdekében folytatott küzdelmével ellentétben — a fakitermelési hányad korlátozására gondol, bár ma már nyilvánvaló, hogy ennek a törekvésnek az érdekeltek ellenállásán előbb-utóbb hajótörést kell szenvednie. Ezekután az egész köztársaság, de Szlovenszkó és Kárpátalja közvéleménye még fokozottabb érdeklődéssel tekint a közel jövőben megvalósítandó kormányintézkedések elé. Hinni szeretnők, hogy a kormány valóban meg akarja és meg fogja találni azt a plattformot, amelyen az egész állam gazdasági életének jól fölfogott érdekében megoldhatja ezt a súlyossá váló szociális problémát, nehogy a konjunkturális föllendülésekről szóló hirek ellenére a lakosság százezreinek tömege legyen éppen a téli hónapokban tétlenségre és kenyértelenségre utalva. Eddig 27 százalékkal emelkedett a cukortermelés Prága, december 5. Az idei cukorkampány második hónapjának végére, annak ellenére, hogy a cukorgyártási kampány még nincsen befejezve, a cukorgyártás 700 ezer tonnára emelkedett, ami a multévi adatokkal szemben 27 százalékos emelkedést mutat. A cukorkivitel november folyamán hasonlóképpen erős emelkedést mutat és körülbelül 60 százalékkal magasabb, mint 1935-ben. A cukor- gyártás fent felsorolt adatában bennfoglaltatik a kontingensen felüli répából történt takarmány- cukorelőállitás mennyisége is. A belföldi cukorelhelyezés november hónapban a múlt év azonos hónapjával szemben a mérsékelten javult színvonalon mozog, A cukorkészlet a kampány második hónapjában kimutatott -468.620 tonnával szemben 599.242 tonnát tett ki, tehát csupán mintegy 100 ezer tonnával több, annak ellenére, hogy a cukortermelés körülbelül 140 ezer tonnával emelkedett. Egyre szélesedik a kartellek elleni front Prága, december 5. Néhány (politikai párt ma I tartoznának, hanem állítólag a már meglevő kar- sem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy aj te.leket is arra késztetnék, hogy a kartellszer- kartellek nem előnyösek a gazdasági élet szem- vezetek helyett kényszerszindikátusokká alakulpontjából. Hogy ez a nézet mennyire indokolt, azt szakértő körök ma már nem is vitatják. Erre vezethető vissza az a bizalmatlanság, amellyel szakkörök a kartelltörvény készülő novellájának előkészítő munkálatait fogadták. Bizonyos politikai körök eleinte ugyanis igen sokat reméltek a kartelltörvénytől. Később azonban, amikor csalódtak benne, kieszelték az árbeavatkozást és a kartelltörvény módosítását. A kartelitörvény módosításának sorsáról ezidő szerint csak annyi bizonyos, hogy a megoldás politikai és kompromisszumos lesz. Az eddigi tárgyalások során ugyanis nézeteltérésre került sor a kereskedelemügyi és a többi érdekelt minisztériumok között. Később a pénzügyminisztérium a vitás pontok legnagyobb részében támogatta a kereskedelmi minisztériumot. Többek között a kartelliigyekben való hatáskör körül folyik a harc, amit a belügyminisztérium javára, akartak elkönyvelni. A belügyminisztérium a volt közellá- tásügyi minisztérium ügykörének átvétele után mindinkább kiszélesíti gazdasági hatáskörét, és ezt sok politikai párt nem veszi szívesen. Minthogy azonban egyes politikai körök aggódtak amiatt, hogy a kartelltörvény nove'.lizálása által sem fogják elérni azt az eredményt, amit az ipar a novellizálástól elvár, az utóbbi időben egyre erősödik az a törekvés, hogy felújítsák a kényszerszindikátusi kerettörvény-javaslatot. Ebbe nemcsak az újonnan alakult szervezetek janak át. A szindikátusoknak a kartellekkel szembeni favorizálásánál elsősorban az a tény játszik szerepet, hogy a szindikátusok esetében úgy vélik, hogy a kormány sokkal hatékonyabban tudná felügyeleti jogát gyakorolni és az a lehetőség is fennáll, hogy a szindikátusok vezetésével megbízott egyénekre a szociális viszonyok szabályozása terén nagyobb befolyást gyakorolhatna. Föltűnő, hogy éppen most, amikor egyre szélesebb körök látják be a kötött gazdálkodási rendszer mindinkább megnyilvánuló hátrányait és a szakértők kiutakat keresnek, a politikai körök a legkritikusabb időkből származó és annakidején is kevés eredménnyel kecsegtető elmulasztott terveket melegítenek föl. Olyan terveknek a fölujitásáról van szó ugyanis, amelyek érdekében felmerülésükkor az ipar is hajlandó lett volna az azonnali segítés reménye fejében a vállalkozói szabadság rovására bizonyos engedményeket tenni. Ma már természetesen a helyzet egészen más. Egy újabb béklyó crak fékezné a megindult gazdasági gyógyulási folyamatot, úgyhogy a szindikátusokból a végén senkinek sem lenne haszna, mint ahogy a fogyasztók széles rétegei ma sem látják hasznát a kartellintézmé- nyeknek. A legsúlyosabb helyzetben levő iparágak részére egyébként van már szindikalizációs rendelet. Igen érdekes és jellemző a helyzetre, hogy az ipar a legtöbb esetben a szindikalizációs rendeletet valami madárijesztőként emlegeti és igen gyakran az ezzel való fenyegetéssel érik el az „önkéntes44 kartellszervezetek megalakítását. (—) A gazdasági testületek a vigalmi adó felemelése ellen. Jelentette a PMH, hogy a belügyminisztérium a vigalmiadótörvény novelli- zálásán dolgozik, s hogy fel szándékszik emelni a vigalmiadót. A gazdasági és a kereskedelmi testületek a tervezet ellen foglaltak állást. A kereskedői testületek állásfoglalásukat azzal .inindokolják, hogy a tervezet megvalósítása esetén csökkenne a mulatságok száma és ezáltal a Weskedőtársadalorn jelentős bevételi forrástól esne el. (—) A líra árfolyama. A Csehszlovák Nemzeti Bank jelentése szerint a következő hétre az olasz nemzeti devizaintézetnél levő „conto speciale" utján történő utalványátruházásoknál a lira árfolyamát a következőképpen állapították meg: 100 lira 148.81 korona. (—) Állatvásóri hir. A hétfői prágai állatvásárra 530 marha, 1500 belföldi sertés és 2700 darab bakonysertés felhajtását jelentették be. Kedden a húspiac az ünnep miatt zárva lesz. (—)A cellulózegyárak faelláíásáróL Az állami erdők igazgatósága kötelezte magát, hogy a hermaneci, a nagyszlabosi, a rózsahegyi, valamint a Sziléziában, Vratimovban lévő cellulózegyárak részére összesen 360—400 ezer köbméter fanyersanyagot szállít le. A múlt évben ez a kötelezettség 290 ezer köbméter volt. Az árakat az állami erdők igazgatósága felemelte és hangsúlyozza, hogy a felemelt árak is a rezsiárak alatt mozognak (?). A famennyiségből 250 ezer köbmétert a szlovenszkói, 110 ezer köbmétert pedig a kárpátaljai erdőkből számítanak leszállítani. Szakértők hangsúlyozzák, hogy a kárpátaljai faanyag eladási ára magas vasúti szállítási tarifa miatt veszteséges. Állítólag felmerült az a terv, hogy Kárpátalján, Taracközön magánérdekeltségek egy uj cellulózegyárat fognak felépíteni, amely gyár nyersanyagellátása a közeli erdőkből be lenne biztosítva. (—) Fahiány Liptóban. Liptó közép- és elsőrészében az idén óriási tüizifahiány jelentkezett. A nagy kereslet következtében az árak természetszerűen emelkedtek. A fahiány arra vezethető visz- sza, hogy a vidéken csak korlátozott, mennyiségű, körülbelül 0.4 százalék kitermelést engedélyeznek, bár a normális hányad az csszki terjedés 1.2 százalékát tenné ki. Szakértők szerint az említett vidéken a jövő évben ie fahiány lesz. (—) A kassai kamara elnöki bizottságának üléséről. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai kereskedelmi és iparkamara elnöki bizottsága a napokban tartotta első ülését a kamara uj elnökének, Usiak Pálnak vezetése mellett. A bizottság a szlovenszkói országos ipartanácsba a kamara képviseletében Plávka Andrást a kereskedelem, Tajmr Ferencet a kisipar, d-r. Kynöl Henrik titkárt pedig a kamara tisztviselői kara képviseletében delegálta. A szlovenszkói és kárpátaljai jogászok unifikációs kongresszusára a kamara képviselőjéül dr. Siposs Aladár főtitkárt jelölték. Az elnöki bizottság megállapította a számlák hitelesítéséért és a származási bizonylatokért számítandó illetékek mérvét. A prágai belkereskedelmi intézetbe Sebőitz Maróéit delegálták, egyben lépéseket tett a bizottság aziránt, hogy Kárpátalja mind az elnökségben, mind a gondnokságban megfelelő képviseletihez jusson. A szakipartársulatok létesítése érdekében történt állásfoglalás után elhatározta a bizottság, hogy újból megindítja az előző években szép eredménnyel járt gyűjtést a nélkülöző kereskedők és iparosok karácsonyi segélyezése érdekében. xx Évtizedek eredménye igazolja, hogy a mételybeteg juhokat és szarvasmarhákat a Distol biztosan meggyógyítja. (—) A répakampány adatai a pozsonyi vasutlgazgatóság körzetében. Az államvasutak pozsonyi igazgatósága körzetére vonatkozóan most tette közé a répakampány adatait. A statisztikai adatokban összo vannak hasonlítva az 1829. és 1920. évi adatok az 1936. év adataival. 1930-ban 684.207 tonna, azaz 41.506 vagon répát dolgoztak föl. Az 1929. évi adatok ennél gyöngébbek, a leggyöngébbek azonban az 1033. év adatai, amikor is 1Ö5.024 tonna azaz 9261 vagon répát dolgoztak föl. A répakampány az idén Diószegen tartott a legtovább — november 26-ig. A kampány a legrövidebb ideig Trencsén- hölakon tartott. A vasutigazgatóság kimutatása szerint az 1936- évi kampányban a pozsonyi va sut- igazgatóság körzetéh n 839.505 tonna, azaz 20.C2J vagon répát dolgoztak föl. (—) A „Szőlő — Bor — Gyiimölcs“ legújabb számából. Tegnap jelentettük, hogy a napokban jelent meg a „Szőllő— Bor — Gyümölcs14 decemberi száma, amely a legkomolyabb szaktudással és pompás magyarsággal megirt érdekvédelmi és szak-cikkeivel méltán rászolgál, hogy a szőlő- és gyümölcstermelők érdeklődése és támogatása teljes mértékben feléje forduljon, A ihav-on- kint legalább 28 oldalnyi terjedelemben megjelenő újság többek között a következő érdeklődésre számottartó cikkeket tartalmazza: Az utolsó mentsvár (vezércikk), Az állami bormonopólium tervezete, A szőlőtőke és a gyümölcsfa, Kutyák a szőlőhegyen (tárca), Szőlőtermelésünk és a segítség módjai, A trágyázásról általában, Szőlőtelepítés immunis homoktalajon, Istállótrágya a szőlőben, A dió aranyozás nélkül is arany, Ma- gyarszármazásu csemegeszőlők, Kipusztult gyümölcsfák pótlása, Milyen csemegeszőlőt esznek az amerikaiak?, Ahogy a zsidók rakták el a szőlőt, Gyümölcsöseink ingyenes kertészlegényei, Műtrágyák a szőlőben, Ahol üveg alatt terem a szőlő, stb. — A „Szőllő — Bor — Gyümölcs44, ezt az igazán kiváló magyar szaklapot nyomatékosan ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerkesztőség címe: Beregszász, Fő-ncca 7. Mutatványszámot küld a kiadóhivatal. (—) Nyugatszlovenszkón nem fejeződtek be az őszi vetési munkálatok. Tudósítónk jelenti: Nyugat- szlovenszkó egyes helyein az őszi vetési munkálatok egy részét az állandó esős időjárás miatt nem fejezték he. A huzat és rozsot nagyrészt sikerült elvetni. A tavaszi vetések alá a gazdák nem tudták elvégezni az előkészítő munkálatokat. Az elvetett gabonafajták egyébként jól keltek és a rovarkárok elenyészők. (—) Emelkedett a baromfi ára Mátyásföldiül. Tudósítónk jelenti: A PMH annak idején jelentette,hegy Mátyásföld-ön a hízóbaroiinfi ára esett, s hogy az áraik a csökkent színvonalon tartósak voltak. Néhány napja azonban a hizóbaromfi kilója 9—10 koronára emelkedett, ami kilónklnt 2 koronás emelkedést jelent. (—) Mezőgazdasági kényszeiegyességek. A Yva- talos lap jelentése szerint Szlovensxkón. és Kárpátalján 14 uj mezőgazdasági kényszeregyességi eljárás indult. Ezek közül 9 a besztercebányai, 5 pedig a huszti kerületi bíróság körzetébe esik. A mezőgazdasági társadalom* biztosítás kérdése (—sí—) Csehszlovákiát sokan a szociális gondoskodás mintaállamának szokták nevezni. A köztársaság fennállása óta tényleg történtek intézkedéscK, melyek elöbbrevitték a társadalmi jólét ügyét, ezt nem is vonjuk kétségbe. Bár az eddigi egyoldalú szociális gondoskodásnak ie sok hibája van, ami nagyrészt a pártok túlságos befolyásának észsze.ü következménye. Az egyoldalú szociális gondoskodás természetesen a polgári tömegekre támaszkodó pártoknak, igy magának az agrárpártnak sem esik ínyére és az utóbbi időben az agrársaj ó is tele van a szociális gondoskodás egyoldalúságának kritikájával. Érdekes megjegyeznünk, hogy az agrársajtó az utóbbi időben mind gyakrabban hangoztatja a mezőgazdasági táreadalcmb'ztcsitás megvalósítását, sőt annyira megy, hogy ebbe a keretbe szorítja bele a kisiparosság szociális gondozását is. A fontos szociális kérdés eddigi megvaió- sitásának eddig — az agrára aj tó megállapítása szerint — maguk a gazdák mondtak ellen, akik visz- szautasitották a szociális gondoskodásnak még a gondolatát is. De ma — írja az agrársajtó — fordulat állott be, amelyet a nyomorúság hozott meg. Szóval ima már mindenütt belátják a mezőgazda- sági társadalcmbiztcsitás kérdésének mielőbbi megoldását. Most a terv 'kivitelére vonatkozóan folyik bizonyos körökben a tanácskozás. Pedig a kérdés megoldása nem is olyan nehéz. Nitsch Andor képviselő konkrét formában telt indítványt a költség- vetési bizottságban. Ez az elgondolás meg is felelne a mezőgazdaság strukturális helyzetének. Ma Csehszlovákiáiban irányított gazdálkodás ío’.yik, az államot, illetve ennek vállalatát kell tekintenünk a mezőgazdasági lakosság kenyéradó gazdájának. Az állam köteles tehát gondoskodni átvitt érteleimben vett alkalmazottainak szociális biztosításáról. Ma ez a társadalmi réteg annyira elszegényedett, hogy a magasnak tartott monepóiiumárak ellenére se n tudja beteg hozzátartozóinak orvosi kezelését fizetni, aztán hol van még az aggkori, rokkantsági 'biztosítása? Erről a néprétegről, amely az állam lakcs- I ságának legnagyobb tömege, semmiféle intézmény nem gondoskodik. Pedig amint Nitsch Andor is kifejtette, a Gahonatársasáig óriási bevételei és a magas levonások lehetővé tennék, hogy az állam megteremthesse a mezőgazdasági társadalombiztosítás alapjait. Az irányított gazdálkodásnak nemcsak a termelés és a felvásárlás, mondjuk ki bátran: üzlet a célja. Ha valamint kezünkbe veszünk, akkor teljes munkát kell végeznünk. Ha valamit az egyik kezemmel elveszek, a másikkal azt jóvá kell lennem, igy diktálja azt a becsület és a szocializmus, vagy a demokratizmus is. A legtöbb kulturállamban már meghonosito'.ták a mezőgazdasági társadalombiztosítás rendszerét. Igaz, hogy minden államnak speciális agrárproblémái vannak, de a tény, a valóság egy mindenütt: a szoc'ális gondoskodás keretében nem szabad ee- holsem megfeledkezni a mezőgazdasági lakc6 ágról, amely az utóbbi években talán jobban érezte a válság nehéz terheit, mint más népréteg. A mező- gazdasági társadalombiztosítás kiépítése egyrészt a falun élő társadalmi rétegek szociális megsegítésének parancsoló szükségessége, másrészt a társadalom szociális védelemre szorulói arányos megsegítésének elve folytán, tovább már nem odázható el. Ha az európai országokban futó szemmel körültekintünk, csaknem mindenütt készen és meg&zer- vezetten látjuk a mezőgazdasági lakosság szociális gondozását. A legjobban kiépített rendszerek közül hirtelen ében csak az angol, német, franca, csztiák, olasz, dán rendszerek jutnak eszünkbe, ahol a mezőgazdasági társadalombiztosítás felépite tts-ége, berendezései és eredményei mintaszerűek. Nálunk a biztosítástechnikai és adminisztratív elI járási könnyebbség miatt volt eddig az az elv, hogy biztosítási kötelezettség alá csak az alkalmazottakat, más személyek szolgálatában álló egyéneket vonnak be. Nem kell különösképpen hangsúlyoznunk, hogy a szociális védelem tekintetében egy segédszemélyzet- nélkül dolgozó falusi gazda, vagy kisiparos sokkal hátrányosabb helyzetben vau. mint egy havi 1000—2090 koronát kereső alkalmazott. Az idevonatkozó számítások szerint egy 8—10* holdas gazda jövedelme a mezőgazdasági munkásság elitjét alkotó gazdasági cselédek keresetével ér fel. Pedig tudjuk azt, hogy mezőgazdasági lakosságunknak, illetve földbirtokkal rendelkező néprétegünk- nek mintegy 40 százaléka ebbe a nyomorúságos kategóriába esik. A mezőgazdasági társadalombiztosifást a legtöbb állam fokozatosan vezette be. Ez éppen az előbbi rövid fejtegetésünknek volt a természetszerű következménye. Elsősorban a törpe- és kis birtokosok társadalombiztosítását végezlek ei. majd később belevonták a középbirlokosokat is. Nálunk egy kis jóakarattal a kérdés egyszeriben megvalósítható. Nem kell idegenkedni attól az elgondolástól, amely a Gabonatársaságot, mint munkaadót, akarja bevonni a mezőgazdasági társadalombiztosítás anyagi megva lesi fásába. A szociá’is blztosilás- sal járó hozzájárulások előteremtésének módja igen egyszerű volna: nem kell ehhez más, mint a Ga- bonatánsasájfr nagy levonásainak egy részét erre a célra fordítani. A gazda igy a levonásokból semmit sem lát, igy legalább volna valami látszatja a levonásokból eredő nagy 'összegeknek. Azt igen jól tudja minden szociálpolitikusunk (ha nem, ugv tessék kimenni egynéhány szlovenszkói és ruszin- szkói faluba), hogy a legnyomorultabb egészségi viszonyok közt éppen ez a népréteg él, hogy legnagyobb a halandóság, legjobban pusztít a tuberkulózis a falusi nép körében. A biztosításnak azonban nemcsak betegségre kell ki terjeszkednie, hanem az öregségi-, rokkaiPsági- és hátrahagyótti (özvegység, árvaság) biztosításra is. Az államnak is meg kell találnia a módot arra, hogy a Gabcna- társaság mellett kivegye részét a mezőgazdasági lakosság szociális gondozásából. Néhány millió bizonyára jutna erre a célra is. Az állam irányítja a mezőgazdálkodást, gondoskodjék tehát arrói is, hogy az irányítás ne csak egyoldalii legyen. A szerződés- két oldalról köt: a- mezőgazdasági lakosság méff nélkülözi a megillető ellenszolgáltatást. Még csak egyet kell megjegyeznünk: ebből a szociális gondozásból végre ki kell venni a pártgondo#- kodért.
