Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-04 / 278. (4127.) szám
I XV. évf. 278. (4127) szám ■ Péntek ■ 1936 december 4 Előfizetési árt évente 300. félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és TUSzinSzkÖi magUCLrság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . G A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja ■gyes szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatalt Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SŰRGÖHYC1M: HÍRLAP, PRAHR. Tu.felix Altién... Vili. EDVÁRD ÉS MRS.SIMPSON Alkotmánykrizist okozott Angliában az uralkodó házassági terve Egyes lapok szerint a király a lemondás gondolatával foglalkozik ■ Baldwin beszámol az alsóházban a Simpscn-ügyröl ■ ■ A közvélemény élesen ellenzi a király házassági tervét Lemondásra készül a Baldwin-kormány (*) Európának már régen voltak házassági gondjai, nagyobb, fájdalmasabb gondok gyötörnek bennünket, ugylátszik, mintha a világ két ellenséges táborra akarna 6zakadni, a fanatizmus kakofóniája elnyel minden emberi hangot, amely az értelemhez és józansághoz kiált. Spanyolországban már mérges gázokkal és tankokkal folyik a vita jobb- és baloldal között, Franciaországban késélen táncol a demokrácia, a világ egyik féle antibolsevizmusra, a másik antifasizmusra szervezkedik. Rosszul megy nekünk embereknek, kint állunk a téli esőben, fázósan, rongyosan, oltalmazó fedezék után pislogva érvek és bombák záporában p közben Angliának fáj a feje a király házassági tervei miatt. A szegény ember fejével nem tudjuk megérteni azt az izgalmat, ami az előkelő, jólfésült park közepén álló kastély urait gyötrí, nem értjük a lázas Sürgés-forgást a kivilágított ablakok mögött, nem értjük, -mi történhet ott bent, a gazdagság stafázsai mögött? Nem értjük a gazdagok érzelmeit, gondjait, távol áll tőlünk egész lelki világuk, csodálkozva utánuk bámulunk, ha elrobognak mellettünk különös határon, eilinderes és fehérkamás- nis inasokkal és aranyozott szerszámú lovakkal, van közöttünk, aki riadt tisztelettel kap a sapkája után, vannak, akik káromkodást fojtanak el, mások bamba álmélko- dással veszi tudomásul a tüneményt, de valamennyien tudjuk, hogy ez egy másik világ, más törvényekkel, más moralitással, talán más légzőszervekkel is. A szegény ember számára a gazdagság mindig titok marad, megfejthetetlen és megközelithetet- len, iszonyú és fenséges. Ilyen titok — ne is szépítsük a dolgot, pontosan, élesen ilyen *— Európa számára Anglia. Nem a modern társadalomtudomány reflektorfényében álló szegénység- és gazdagság-probléma ez, hanem még a romantikus, dickensi világba való: az egyik oldalon állnak a gazdagság hierarchiájának évezredes lépcsőzetén a babonás formalitások, bonyolult udvari szabályok, a rang és méltóság titokzatos !ka- balisztikája szerint osztályozott urak, a másik oldalon nyüzsög és verekszik, kiabál, forrong és gyilkol a népség, gyülevész, tarka, barbár horda a park rácsa előtt. Régi metszeteken gyakran látható ez a kép, sőt újabban néha moziban is. Ez a tömeg tűzte lándzsára Páris kapitányának fejét és rázta öklét XVI. Lajos félé a Pa'lais Royal előtt, amikor Versailles exkluzivitásából a szerencsétlen királyt már behurcolták a forrongó Parisba. Ismerjük egymást, évszázadokon át élünk igy egymás mellett, csak fájdalom, mi, szegények egyre többen leszünk és a gazdagok ott, a kastély vasrácsán túl, egyre kevesebben. Európa a francia forradalom óta igy szorong, álmélkodik és fenyegetőzik s Anglia éli a maga magányos és gőgös 'kastélyéletét. Néha átmeneti sikereink vannak, parvenü gazdagság hull a markunkba, akkor megpróbáljuk utána csinálni, de aztán mindig visszaesünk a régi szegénységbe, sok a koldusrokon, ha valaki megszedi magát közülünk, egy-kettőre lehúzzuk magunkhoz, Európa már régen csak bámulja Angliát, de nem érti, Európa azt hitte, hogy Anglia aggódik a Földközi-tenger miatt, még sajog neki a pofon, amit Olaszországtól kapott Kélet-Afri- kában s nyugtalanítja a spanyol dolog, elvégre csak minap mondotta Edén, hogy a helyzet egyre aggasztóbbá válik. Gondjai London, december 3. A kőzépeurőpal lapok között a PMH annakidején elsőnek foglalkozott VEI. Edvárd angol király házassági tervével. Néhány hét előtt már rebesgették az angol és francia lapok, hogy az angol király feleségül veszi Mrs. Simpsont, egy amerikai hajózási vállalkozó elvált feleségét, de az angol sajtó tapintatosan hallgatott az eseményről. A ma reggeli londoni lapok azonban már nyiltan foglalkoznak az úgynevezett „Simpson-ügy"-gyel, amely ebben a pillanatban minden egyébnél jobban érdekli az angol közvéleményt. Az angol sajtóban szokatlan külsőségek között foglalkoznak a lapok az eseménnyel s általában a házassági terv ellen foglalnak állást. Ma már arról is egészen nyiltan írnak, hogy a király házassági tervei komoly kormányválságot idéztek elő. A „Times", tehát a legmegbízhatóbb és legóvatosabb angol lap például alkotmány krízisről ir. Ami nagy szó Angliában, ahol a nép is, az uralkodó rétegek is mindennél jobban tisztelik az alkotmányt. A király házassági tervei miatt támadt politikai válság olyan méreteket öltött, hogy többé nem lehet hallgatni róla. A „Times" megírja, hogy e hét folyamán kétizben volt kihallgatáson Baldwin az uralkodónál, aki nem akar tágítani házassági tervétől, viszont Baldwin kijelentette, hogyha a király ragaszkodik a házassághoz, a kormány nem maradhat a helyén. Szóbakerült az is, hogy a kormány a parlament elé olyan törvényjavaslatot fog terjeszteni, amelynek értelmében csakis a koronatanács hozzájárulásával köthet házasságot a jövőben az angol király vagy a trón várományosa. VIII, Edvárd kijelenvannak a japán-német szerződés miatt, aminek biztosan vannak titkos klauzulái is, növekszik a japán befolyás régi angol vadászterületeken. Már eddig is elvérzett a japán dömping-posztó rohama alatt Lancashire híres textilipara, pedig mi azt hittük, erre tanítottak bennünket, hogyha az angol posztóipar összeomlik, vele bukik a birodalom is. Ezer más baj is van a világban, mind érdekli Angliát: a demokráciákat szorongatja a türelmetlen parancsuralmi világ, a népek nyugtalanok, a két legközelebbi üzlettárs, akik mégis, úgy ahogyan, bírják még pénzzel, szociális experimentumokkal vannak elfoglalva, Franciaország is, Amerika is „békésen szocializál." A világban minden a fejetetején áll, már nem is merjük mondani, amit egy évvel ezelőtt még vészt- jóslóan, de mégis némi optimizmussal harsogtunk szószéken és vezércikkben, hogy „könyökűnkkel súroljuk a háborút." Már nem is beszélünk róla, hallgatunk, mint a bűnösök, vagy mint a sértődött gyerékek és fanyalogva készülődünk, gyakorlatozunk gáztámadás ellen, megint katonai műszavakkal telik meg hétköznapi életünk szótára. kávéházakban .hangos és ingerült Az angol közvélemény, ezt a lapok hangjából lehet megállapítani, ebben az esetben nem a különben rendkívül népszerű uralkodó, hanem a kormány oldalán van, A föl- háborodás á puritán angol1 közvéleményben VIII. ED VÁRD sztratégiai vitákat lehet hallani. Mindenki tudja, hogy Európa beteg, most ezen, holnap azon a testrészen ütköznek ki a betegség tünetei, a gyógymódokat nem ismerjük. Mindez persze nem hagyja hidegen Angliát, de azért nincs benne. Valamennyien tudjuk, hogy Anglia nem azonosítja magát, a gazdag ember fölényével és xészvétlen tárgyilagossággal nyugtat meg bennünket időnként, hol az egyik, hol a másik veszekedő fél felé oszt egy biztató mosolyt vagy feddő tekintetet, de ennél mélyebben soha: nem megy bele a dologba. Tapintatból, okosságból s talán üzleti rezonból Is, nem mondja határozottan és nyiltan, hogy semmi iköze ehhez az acsarkodó, rongyos és gyülevész európai családhoz, még nem tett közzé szűkszavú és rideg nyilatkozatot a lapokban, hogy „nem vagyok azonos", de azért sejteti, minden mozdulatával tudomásunkra adja, Beburkolózik saját problémáiba. Mások a gondjaink — ennél élesebben, ennél' elbatárolóbban nem lehet megmondani, hogy nem tartozunk együvé. Igen, mi még emlékszünk egy világra, amélynek ilyen problémát voltak s értjük, hogyne értenénk, hiszen valamikor mi is, Igen nagy, mert hiszen a király olyan nőt akar feleségül venni és királynővé koronázni, aki már kétizben elvált s azonkívül nem angol, hanem amerikai származású, még ha szülei előkelő angol nemesi családból származnak is. Jellemző a hangulatra, hogy Ganterbury érseke, a legnagyobb angol egyházi méltóság a király meghívásának nem tett eleget. Ezt az eseményt is a házassági tervvel1 hozzák kapcsolatba. A különben rendkívül mérsékelt hangú „News Chronicle" például a következőket irja a király házassági szándékáról: „A király személyes baráti köréhez tartozik Mrs. Simp- son, egy amerikai származású hölgy. Ugy- látszik, a király megfelelő időpontban ezt a hölgyet akarja feleségül venni. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a hölgy alkalmas és méltó-e arra, hogy Anglia királynéja legyen s hogy éppen ezért olyan kérdésről van-e szó, ami kizárólag az uralkodó elhatározásától függ, vagy pedig a kormánynak is van beleszólása? A helyzet egészen világos, — irja az angol. lap. — A királynak, mint minden férfinek teljes szabadságában áll, hogy azt vegye feleségük kastély-életet éltünk, hogy nem lehet a brit világbirodalom uralkodójának feleségül venni egy kétszer elvált, polgári származású s amerikai születésű asszonyt s értjük, hogy emiatt a kormány lemondásra gondol. Hogyne értenénk, királyi házasságokon gyakran fordult meg a népek sorsa, nem kell messzire menni: VIII. Henrik házassági rémregényei mögött zajlik le az a forradalom, amiből később Cromwell gazdag és hatalmas Angliája s az angol demokrácia kihajtott, tudunk száz példát, hiszen évszázadokon át véreztek Európa népei királyi házasságok miatt s még Ferenc József békés polgári korszakának is meg voltak a házassági regényei, Ferenc Ferdinánd házassága is rebellió volt, — ha nem is egészen úgy, ahogyan a kortársak látják —, voltak az egészen közeli múltnak más hasonló izgalmai, sőt drámái, de ez mintha mind egy másik, multbamerült világ ügye lenne. Igen, értjük, csak különösnek találjuk, meg vagyunk illetődve. csodálkozunk és egy fokkal élesebben érezzük a szegénységet. Európának már régen nem telik ilyen gondokra. tette, hogy ennek a törvénynek ellenjegyzését el fogja utasítani. Ami azt bizonyítja, hogy úgy [az uralkodó, mint a kormány következetesen kitart állásponti a mellett. A király választja a feleségét, de a királynét a parlament?
