Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-25 / 294. (4143.) szám

26 •&RyGAlMA<AAR-HIRLAr 1936 december 25, péntek* SzmHÁzKönVttKobTURA:. Miképen látja a szlovenszkoi magyar irodalom helyzetét és problémáit az irodalomtörténet hivatott munkása? Pintér Jenő beszél a szlovenszkoi magyar irodalomról ■■ A magyarországi olvasók a szlovák írók iránt is érdeklődnek Budapest december hó. (Bujd&pesli ki. Erdélyben már joíbíb a helyzet e téren is, mint a Helikon legutóbbi színműpályázata mutatta, amely mennyiségileg és minőségileg is meglepő nagy sikerrel járt. — Nemcsak a könyvek, hanem a folyóiratok révén is terjednek a szlovenszkoi magyar írókra vonatkozó ismereteink, bár — sajnos — a szlovenszkói magyarság kitűnő folyóiratai, a Magyar írás és a Minerva nem örvendenek olyan nagy elterjedtségnek, mint ahogy azt megérdemlik. A folyóiratnak sokkal nagyobb a jelentősé­ge, mint ahogy azt a köztudat véli. A tudomány és irodalom is elsősorban ben­nük él és lélekzik. A folyóiratokkal sűrűbben kopogtat be az iró az olvasóhoz, mint a köny­vekkel, hasábjai tájékoztatnak minden szelle­mi megmozdulásról. Ezért fontos a folyóirat támogatása. Nélküle életképes szellemi fejlődés a szlo­venszkói magyarság körében sem képzelhe­tő el. Mert a szlovenszkói magyar folyóira­toknak is az a hivatásuk, mint általában a folyóiratoké: közönséget nevelnek és meg­tartják ezt a közönséget az irodalom szere- tetében, amennyiben folyton élesztik benne az irodal­mi érdeklődés tiüzét, igy tehát megóvjuk a szélesebb rétegeket az irodalomtól való elsza­kadástól. — Az irodalomtörténész jólesően állapítja meg azt is, hogy a szlovenszkói magyar iroda­lom sok uj színnel gazdagította az egyetemes magyar irodalmat. Olyan írók is kibontakoz­hattak, akik régebben talán nem találták vol­na meg az őket megillető érvényesülést. Pe­dig nehéz a helyzetűk, mert emberemlékezet óta nem volt oly gazdag virágzásban irodal­munk, mint most, amikor az utóbbi húsz év alatt kiemelkedő tehetségek nagy száma je­lentkezett a magyar’ irodalmi életiben. — A szlovenszkói magyar irodalom pro­pagálásában a könyveken és folyóiratokon kívül igen nagy szerepet játszik a könyv­napok intézménye és azok a Magyarorszá­gon rendezett kisebbségi matinék és irodal­mi estélyek, amelyeken kisebbségi írók vagy maguk szerepelnek, vagy pedig kivá­ló alkotásaikat jó előadók ismertetik. A könwnap a legnagyobb propagátora a ki­sebbségi magyar irodalomnak is. Ez alkalom­mal szabadjon egy eszmét felvetnem a szlo­venszkói magyar irodalom szervezői felé a könynapi propagandával kacsolatbam: Igen kívánatos lenne, — és megfelelő könyvsikert is lehetne elérni egy ilyen ki­advánnyal, — ha hivatott szerkesztő mun­kájában almanaohszerü feldolgozást nyerne az egész szlovenszkói magyar szellemi élet. Ez az almanach többek között ismertetné az összes jelentősebb írók életrajzát, közölné fényképüket, egybefoglalná az eddig Szloven- szkón és Kárpátalján megjelent összes ma­gyar könyveket, ismertetné a szlovenszkói magyar hírlapirodalmat, folyóiratokat, stib. Egy ilyen könyv nagyszerű könyvnapi újdon­ság számiba menne és én biztos vagyok erköl­csi és anyagi sikere felől. szerkesztőségünktől.) Nem publicisztikai szó­lam, hanem élő valóság, hogy másfél évtize­des kezdeti tapogatózás, erőfeszítés, kísérlete­zés után a szlovenszkói magyar irodalom „beérke­zett", vagyis eljutott arra a helyre az egye­temes magyar szellemi életben, amelyben már értékeit felismerték és jelentőségét kellőképen méltányolják. Ennek a hosszú és fáradságos útnak sok állo­mása van, most azonban csak a befejezett tényt vegyük tudomásul és szólaltassuk meg az irodalmi alkotások hivatott elbírálóját, a magyar irodalomtörténészt, mondja el ő a vé­leményét, ítéletét a szolvenszkói irodalom helyzetéről és a magyarság szellemi életében való jelentőségéről. Pintér Jenő főigazgató, a hétkötetes nagy magyar irodalmi enciklopédia tudós szerzője, már hivatásánál fogva is igazi barátja a ki­sebbségi magyar irodalomnak, amelynek egész területét behatóan ismeri. Érdeklődé­sét, szeretetét minden alkalommal kimutatja. Ott van a kisebbségi írók estélyein, ott van a könyvsátorokban, elolvas minden kisebbségi szerzőtől való munkát, tanulmányozza folyó­iratainkat, tehát rajta tartja ujját a kisebbsé­gi literatura lüktető vérerein. — Az irodalom modern értelmezése: az egy nyelven írók szellemi közössége, — kezdi nyilatkozatát Pintér Jenő. — A magyar iroda­lomnak már voltak korszakai, amikor az iro­dalmi élet eseményei nem a régi Magyaror­szág egész területén játszódtak le, hanem csak egyes vidékekre korlátozódtak. Most azt ■látjuk, hogy a magyar irodalom eseményei szintén nem egy országban játszódtak le, hanem irodal­munknak öt tűzhelye van, mert Magyarországon és a há-rom klsantant- orsaágon kívül Amerikában is tetemes számú magyarság él és igen jelentékeny "az amerikai magyar irodalom is. A magyar irodalomtörténet nem szorit- kozhatik a pusztán Magyarország területén élő irók munkásságának feldolgozására, mert az egész magyarság szellemi életének képét kell megadnia. Amikor azonban az irodalomtörténész mint kortárs nyúl a jelenlegi, mondjuk, élő iroda­lomhoz, igen nehéz dolga van, mert az élő iro­dalom történetét megírni, kortársak irodal­mi alkotásairól helytálló értékítéletet mondani a legnehezebb feladatok egyike. A kortárssal szemben ugyanis minden ember többé-ke- vésbó elfogult, hiába törekszik pártatlanság­ra. Évtizedek óta dolgozom a jelenkor ma­gyar irodalmán és hétkötetes irodalomtörté­netemen kívül kéziratban már fel van dolgozva a legújabb magyar irodalom története is, amelynek anyaga a század első három évtizedének iro­dalmát foglalja össze és ezt 1900-tól 1985-ig vezettem. Természetes, hogy ebben, a két vaskos kötetet kitevő anyagban kellő teret biztosítottam az utódállamok magyar Írói­nak is. Objektiven meg kell állapítanom, — ez az irodalomtörténész Ítélete, — hogy az erdélyiek után fajsuly szerint és számban is a szlovenszkói magyar irók következnek. — Nemcsak az irodalomtörténet és kritika ex asse, hanem a magyar közvéleimétjy, az irodalmat szeretők és pártolók nagy közössé­ge is behatóan érdeklődik és kellőképen ér­tékeli is az utódállamok magyar Íróinak mun­kásságát és töibbé-kevésbé ismeri is a jelentő­sebb alkotásokat. Itt meg kell állapítanom azt is, boigy ez az érdeklődés nem kolátozódik pusztán az utódállamok magyar irodalmára, hanem a magyar közönség figyelemmel kiséri a szlovák irodalmat is, amelyet egyre jobban ismer megfelelő fordítások révén. Természetes, hogy az irodalomtörténet lénye­ges módszere a kölcsönhatások vizsgálata. Kétkötetes müveimben példáiul magam is vé­gigkísértem a régi Magyarország nem ma­gyarnyelvű irodalmának fejlődését, mert az egymás irodalmának kölcsönös megismeré­se közelviszi a lelkeket egymáshoz és csak se­gíthet a lelkek megnyugvásának. — A szlovenszkói irók között a legismertebb Mécs László neve, de rajta kívül is Ismer és emleget számos más kiváló tehetséget úgy a próza, mint a költészet terén. Meglepetéssel állapítja meg azonban, hogy a szlovenszkói magyar szinmüirodalom gyermekcipőkiben jár, de ennek a beavatottak okát is tudják ad­ni. Ahol nincs magasra fejlett színpadi kultú­ra, ahol a színház vándorlásra kényszerül és a legnehezebb viszonyok közölt tengeti éle­tét, ott a szinmüirodaiom nőm ie fejlődhetik A Magyar Minerva karácsonyi száma A Magyar Minerva most megjelent decemberi •száma ismét fokozott mértékben igazolja, hogy a Vin. évfolyamába llépő folyóirat nemes szépiro­dalmi és kiultoirpolitikai küldetést teljesít s ezt a rendeltetését a leghivatottabb irók is elismerik azáltal, hogy legjobb alkotásaikat bocsátják a Ma­gyar Minerva rendelkezésére. A 40 oldalas karácsonyi számot Reményi József clevelandi egyetemi tanárnak Henry Dávid Tho- reauról szóló tartalmas tanulmánya nyitja meg, amelyben a folyóirat kiváló amerikai miumkatársa életihói és mégis színes képet rajzolt a francia szár­mazású nagy északamerikai természetimádóról, aki Emerson barátja volt s aki az amerikai iro­dalom egyik legérdekesebb alkotásában, a „Wal- den or life in the woods“ cimü könyvében kivéte­les szépséggel tudta megérzékeltetni azt az örö­möt, amit a természet nyújt a ki nem fáradt em­bernek. Reményi József írása mellett nagy érdek­lődésre tarthat számot dr. Farkas Geizának „A vég felé” cimü bölcseleti értekezése is. A szorosan vett szépirodalmi részben ezúttal két uj iró mutatkozik be a szlovenszkói magyar olvasóköz ön ségnek. Az egyik, Fenyves Mária (De r- zsenye) I. C. Hronskynak, a Turócszentmártonban élő kiváló szlovák elbeszélőnek „Mézeskalács- sziv“ cimü kedves elbeszélését ültette át ügyesen magyarra, a másik, Kvakovszky Lenke ('Bereg­szász) „Vak művész beszélgetése Istennel” cimü finom veretű első költeményével kelt kellemes meglepetést. A szépirodalmi részben Tamás Mi­hálynak „A cégjegyző nr” cimü, művészi tökéle­tességgel megirt kis novelláját kell még kiemel­nünk, mig Bérűé Mária (Isten fogságából), Mécs László (Zsurfiluk a báliban), Takáts Gyula (A két­ezeréves költő tanácsa) éé üty. Wimbergér Ainia (Bölcső előtt) karácsonyra költői termésük legja­vával ajándékozták meg a magyar olvasóközön­séget. T. Hallósy Márta ebben a számban tovább­folytatja vége felé közeledő s nagy érdeklődéssel várt „Csöndes lázadás” cimü regényét. Az állandó rovatok közül a „Magyarosan“-t és az „Irodalmi szemlé‘‘-t emeljük ki. Utóbbiban Mezei Gábor Lajt'ha Edgárnak „Japán tegnap, ma és holnap” cimü könyvéről ir, Pozsonyi Frigyes pedig Brandemstein Bélának „Az ember a min­denségijén” cimü kötetét méltatja. Farkas Geiza G. A. Gedatnak „A bumeráng vi&Szaröppeu” cimü kötetét ismerteti. * A dr. Reinel János szerkesztésében havonkint megjelenő folyóirat előfizetési ára félévre 15, egész évre 30 korona. Egyes szám ára 3 korona, mely összeg bélyegben ,js beküldhető a kiadóhiva­tal címére (Pozsony, Segner-ucca 3), ahonnan kí­vánságra készséggel szolgálnak esekklappal is. Uj egészéves előfizetők Íi2 könyv közül válasz­tandó könyvjutalmat kapnak. Egyes számok Po­zsonyban a Stampfel- és Szent József-könyvkeres- kedéeben, valamint Weiss M. ujeágüzletében kap­hatók. (*) Az Etnlber Tragédiájának harmadik né­met kiadása. Madách Imre halhatatlan drámája Mohácsy Jenő nagyszerű német fordításában most érte meg harmadik kiadását. Az uj kiadást Buday György huszonhárom fametszetével il­lusztrálták. (*) Jordán Miklós festőművész jubileuma. Most lesz huszonöt éve, hogy Jordán Miklós festőművész művészi tevékenységét megkezdte és Sáros magyarsága szeretetteljes ünnepre ké­szül ez alkalomból, Eperjesen született és már tizennyolcéves korában Szinyey Merse Pálhoz került További tanulmányait Budapesten vé­gezte. Gyakran szerepelt a nyilvánosság előtt, 1921-ben rendezte Eperjesen első kollektív ki­állítását szép sikerrel. Rákövetkező évben Brocky Károly „Jézus és a szamáriai asszony" cimü, tűzvészben elpusztult híres képének kitűnő másolatával volt nagy sikere. Azóta munkássá­gát főképpen az egyházmüvészetnek szenteli. A Szerzefcház falaira huszonhárom nagy falfest­ményt festett és az eperjesi körzetben ötvenkét templomot festettek az ő tervei szerint. Van húsz kisebb-nagyobb oltárképe. Ezenkívül restau­rációval foglalkozott, kiváló eredménnyel. 1930-ban egyházmegyei festőnek nevezték ki. Budapesti tárlatakon ismételt sikerei voltak és ezeket impresszionista tájképeivel aratta, mert gazdag színlátása, könnyed ecsetvezetése táj- festőnek predesztinálják. Igen kedveltek az arc­képei is. A művészt alkotóereje teljességében éri a szép jubileum, amelyet barátai és tisztelői rendeznek számára. (Ny. T. K.) (*) Száz évvel ezelőtt született a „Csak egy kislány" zeneszerzője. Száz évvel ezelőtt szüle­tett Horpácson Szentirmay Elemér, a „Csak egy kislány..a „Hullámzó Balaton tetején" és sok más népszerű magyar dal szerzője. Fia­talságát dunántúli nagybirtokán töltötte, ké­sőbb azonban vármegyei állást vállalt. Aztán Budaipestre költözött és csaknem kizárólag, csár­dásokat és hallgatókat ;rt. Zenei pályafutására döntő befolyást gyakorolt Blahánéval való meg­ismerkedése. A „nemzet csalogánya" diadalra vitte Szentirmay nótáit. Blaháné befolyása alatt népies stílusú dalokat komponált. A nép ajkán Szentirmay melódiái annyiban módosultak, hogy a moll-tonalitás egyházi hangnemmé ala­kult át és a Szentirmay idejében jellegzetesen magyarnak tartott bővített másodlépések eltűn­tek, az egész dallam keményebb karaktert nyert. Autodidakta létére csak a dallamokat kompo­nálta és helyette mások végezték a harmonizá­lást és a hangszerelést. Egyes dallamoknál már nehéz megállapítani, hogy melyik származik tő­le és melyik munkatársai kezéből. Talpig ur volt és lelkes apostola a magyar zenének. (*) Merle Oberon gondjai elszálltait, Merle Oberon máról-holnapra tűnt Bel a VII. Henrik­ben. Korda Sándor fedezte fel és erre Holly­wood azonnal kölcsönkérte, öt évre a Metró­hoz szerződött és a gyár arra kötelezte magát, hogy öt év alatt harmincmillió koronát fizet Merle Oberonnak. Ezenkívül kétmillió koronát kapott egy olyan szerepért, amelyet el sem ját­szott. Jelenleg Londonban játszik Kordánál és partnere Charles Laughton a Claudius-filmben. A VIII. Henrikben Laughton játszotta a főszere­pet és Merle Oberon Boleyn Annát. Most Mer­le Oberon földbe kerekedet Laughtonnák és az ő neve áll előtérben. Hir szerint Kordától még többet kap, mint Hollywoodban* Mécs László-melléklet egy francia folyóiratban Prága, december 83. A Guy Chaetei, Noéd Joamdert, Guy Lawaud és Raymoad SdhwaJb szar- ikeeztásébeai meg jelenő Yggdiraeild cdmli Jbullletán ■ménénél de la ipoéeie en Francé ért. TÉiteiangert4 (■tehát a firandaonsaági s a külföldi ikől ráesettel foglalkozó havi folyókat) legutóbbi számát teL- jesen Paul Cianidiel-naik, a totolükus misztika nagy francia költőjének szenteli Páni Clauded több kása mellett Danius Müíhaud és ■mások fog­lalkoznak ClaudeA-JaiL, a folyóirat áldandó mek- •lékjeiét pedig erauttal Mécs Lászlónak, a káváé ■magyar katolikus papködtőtnak versei és mélta­tása foglalják el Mécs László költészetéről ma­ga a folyóirat egyik szerkesztője, Guy Chasbel itr magvas tanulmányt, amelyben a francia kö- zöojjségnek elmondja Mécs László életrajzát és finom költői portréval szolgál. A cikk írója meg­állapítja, hogy Mécs László szavalatait a leg­nagyobb Lelkesedés fogadja mindenütt és azt mondja, hogy ennek titka a szdveikhez intézett egyenes szózat magnótizmusa. Méltatja Mécs László szavaiéi képességeit, amelyek szerinte rendkívüliek. Ha Mécs befejez egy szavalatot, a terem vibrál a lelkesedéstől és az ovációk maguktól kirobbannak. Mécs László lánggal ég és ezt a lángot a hallgatóságban is fel tudja gyújtani. A hétköznapi élettel és a kis emberek­kel folytonos kontaktusban van, jól ismerd a Jel- keket, amelyek uj és nagyobbszerü életre kék­nek verseiben. Missziót érez a földön az élet szentségével szemben. Verselnek technikája új­szerű és eddigiedé ismeretlen. Egyik verséiben a második strófa gyors és hatalmas crescendo, egy asszony szavai tömören hangzanak, de Mécs ért hozzá, hogy időiméntéklben ott lassítsa őket, ahol szüksége van rá. Kevésbé tetszene nekünk, ha nem maradna verseiben ennyire emberi, mint amilyen. Ember marad, aká semmit sem takar el, főként semmit az örök küzdelemből. — Ez­után öt verse következik francia nyelven, ame­lyeket Guy Öhastel, Raymond 'Schwab és Mol- nos-Müller Lipát fordított franciára. — A folyó­irat ugyanebben a számában Kosztolányi De­zsőről, a nemrégiben elhunyt nagy magyar köi- törőil meleghangú megemlékezést közök Szlovenszkó történelmi múltja a pőstyéni múzeumban Pöstyén, december 23. (IA PMH tudósítójától.) A pőstyéni múzeum, amelyet Winter Imre fürdő­igazgató alapított, ma már kultúrál.® tényezője Szlovenezkónak. A hallatlanul érdekes és gazdag anyagú múzeumot Winter igazgató kalauzolásával meglátogatni tanulság és élvezet egyben. A mú­zeum a Vágvölgy egész kultúráját őrzi, ott Látható a népművészet, a természeti különlegességek, a fauna és a flóra. Számos korszerű tárgyat hordott össze nagy tudással Winter Imre a százötvené vés török hódoltság korából, nevezetesen Pöstyén, Gal- góc, Nvitra és Érsekújvár vidékéről. Itt láthatók Bethlen Gábor, Rákóczi György, valamint Manss- feld és. Tlhorsteneon 6vód tábornokok régi meisza tel. A muzeum féltve őrzött kincse Comeniue első, négy nyelven irt enciklopédiájának eredeti példá­nya 1675-ből, amely a lőcei nyomdában készült, lí. Rákóczi szabadságharcának egyik központja a Szomolánytól Pöstyénben át Csejte felé vonuló vidék volt. Az akkori hadműveletekről eredeti ok­mányokat tár elénk a pőstyéni muzeum, főként Trémesén és Temetvény várainak lövetéséről és ar­ról a három hónapon keresztül tartó halotti torról, amelyet I. Rákóczi György halála alkalmával ren­deztek. Itt láthatók többek között a legérdekesebb Beethoven-relikviák, valamint gróf Gvadányinak „A peleekei nótárits” szerzőjének 1787-ben irt ver- seskönyve. Gvadányi ebben a müvében többek kö­zött versekbe foglalta a pőstyéni kúrát is. Ebben a müvében vígan használ olyan kifejezéseket, ame­lyek finnyás fülek elszömyüiködését idézik elő. A muzeum egyik nagy érdekessége a néprajzi gyűjte­mény és amellett a Vágvölgy faunája és flórája, amely nagy szaktudással van összeválogatva. (*) Párisban mérsékelt, Londonban kitűnő a sziniidény. Budapestről jelentik: Roboz Imre szánigazgató Párisban és Londonban járt és vissz aj övét elmondotta, hogy Párisban az idén is meglehetősen mérsékelt a szezon, ellenben a londoni színházak valóságos konjunktúrának ör­vendenek. Az uj Bergner-produkdóra például eddig több mint 100.00 font sterling ára jegyet adtak el elővételben. Bergmemek Londonban grandiózus sikere van. Legérdekesebb élménye Roboznak Korda Sándor volt. Korda neve és munkája az angol filmgyártásban egyenesen döntő. (*) Mit keresnek a filmcsillagok mellék esen. A filmcsillagok nagyon sokat keresnek melléke­sen. Fényképüket mindenféle reklámcikkre és hirdetésekben használják fel és a cégeknek ezt meg kell fizetniök. A legjobb mellékfoglalkozá­suk azonban a rádiószereplés. Eddle Camtor minden héten egy órán keresztül szerepel a rá- dióbah és ezért hetenként 15.000 dollárt kap. Grace Moore fellépésenként 2500 dollárt kap az amerikai rádióvállalatoktól, Clark Gabié Mar- lene Dietricchel együtt lép fel és fejenként 5000 dollárt kapnak. Lawrence Tibbet. a világhírű baritonista 2500 dollárt kap fellépésenként, Joan Crawfordnak 3500, Claudette Coíbertnek 5000 dollárt nyújtanak ét tisztletedijképcn. Viszont sztárnak kell lennie annak, aki az ilyen ősszeget kapja. Vannak Hollywoodban olyan színészek is, akik rádiófcllépésenként őt dollárt kapnak. A rádióstúdiókban csak akkor lehet keresni Amerikában, ha a filmmütcrmekbcn sztároknak bizonyultak « színészek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom