Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-03 / 277. (4126.) szám

JA JF I XV. évf. 277. (4126) szám ■ Csütörtök ■ 1936 december 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. •• SÖRGÖHYCIM: HÍRLAP, PRAHA. A legkülönösebb idegenforgalom 5000 német, 4000 francia Idegen hadseregek küzdőterévé válik Spanyolország Edén aggodalmai ■ ■ Egyre több „önkéntes" avatkozik a spanyol polgár­háborúba ■ ■ A bodiilaí ütközet halottainak nyolcvan százaléka külföldi volt Befejeződött a kétnapos bodiilaí csata (Sp) Prága, december 2. E csöppet sem verőfényes és egyáltalán ttem évadszerü időben ezrével keresik fel Spanyolországot a külföldi turisták, oro­szok, németek, olaszok, portugálok, fran­ciák és mások, felkeresik s néha ott ma­radnak mindörökre. A németek, az olaszok, a portugálok, állítólag inkább az ország nyugati részeit kedvelik, a szép Estremadu- rát, a vadregényes Galíciát, esetleg a Ba- leárok gyönyörűségeit vagy délen Sevilla és Cordoba mediterán pompáját, az oroszok és a franciák többnyire Katalániába járnak és a Földközi tenger gazdag kikötőváro­saiba, Valenciába, Alicantéba, Malagába. Néha azután a turisták az ország szivé­ben. Madridban találkozni szoktak, kéjuta­zók számára egészen furcsa körülmények között, a barrikádokon. A turisták különös podgyászt hoznak magukkal, hátizsákjaik­ban szalámi helyett lőszer van, batyuikban' nem konzerv, hanem kézigránát és autóik is különösek: .más vidékeken ' tankoknak nevezik e túrakocsikat. Csekélység, ^ hogy autókárjaik másutt a „gépesített osztag" nevét viselik. A jámbor államférfiak nem tulajdonítanak fontosságot a kirándulókat követő repülőgépeknek sem. Bizonyára a luxusutazások uj hóbortja a sok repülőgép, gondolják és vállat vonnak. A turisták és különös turistakellékeik egyre bővebben özönlenek a romantikus földre, özönlenek és hangosak, — olyannyira, hogy az in­gerlékeny Edén ma már az asztalra csa- pott s kijelentette, hogy elég a spanyolor­szági turistáskodásból! Nincs az a szabály, amely megtilthatja, hogy kalandor lelkek önként jelentkezze­nek különféle polgárháborúkban és két ka­rukat, sőt életüket odaajándékozzák a küz­dő feleknek. Lord Byron ideje óta divat­ban van ez igy s a londoni semlegességi bizottság sem segíthet rajta. Most mégis megkisérli, mert a spanyolországi „önkén­tesek" és „turisták" járványa európai ve­szedelemmé nőtt. Az oroszok és a franciák kezdték Barcelonában. Augusztusban írunt már francia tartalékos tisztek védték s na­ponta 80—100 önkéntes lépte át a pire­neusi határt, hogy a párisi vörös toborzó központ utasításai szerint elfoglalja helyét valahol a herctéren. A felkelők legfeljebb lőszert kaptak külföldről, a kormány em­bereket. Később megjelentek az orosz ha­jók a spanyol kikötőkben, „élelmiszerrel" persze —- és a szovjethadsereg kirándulói­val. Három hónap alatt Katalániában az idegenekből pompás dandárokat szerveztek meg, amelyek éppen az utolsó pillanatban érkeztek Madridba, hogy a fővárost meg­mentsék a baloldali kormány számára. No­vember elején négy-öt napon múlott a vá­ros sorsa, ha Francóék csak kissé sietnek, kezükbe kerül az ország kulcsa, de a ka­talán nemzetközi brigád gyorsabbnak bizo­nyult. A Madridban járt angol képviselők állapították meg, hogy a fővárost a 15.000 külföldi védte meg s az a hadiszer, ame­lyet az orosz élelmiszerszállitó hajók hoz­tak az ibériai félszigetre. Kleber orosz tá­bornok, a nemzetközi dandárok parancs­noka, személyesen beszélte el az osztagok megszervezését az alsóház tagjainak s a madridi lapok nap-nap után részletesen be­számolnak az orosz szállítmányok megér­kezéséről, valószínűleg azért, hogy meg­nyugtassák a rettegő népet. A hét elején London, december 2. Az alsóház 239 szava­zattal 132 ellenében elfogadta azt a törvény­javaslatot , amely megtiltja az angol hajóknak a fegyver- és löszerszállitást a spanyol kikö­tőkbe. A vita folyamán Edén külügyminiszter beszíédet mondott és javasolta a törvény elfo­gadását.* A külügyminiszter szerjnt a spanyol polgár bábomhoz hasonló esetekben az angol kormány rendszerint mindkét felet hadviselő félnek szokta elismerni. — Nem lehetetlen — mondotta — hogy a je­lenlegi harcokban is szükséges lesz, hogy igy cselekedjünk, Az angol kormány mindeddig neon akarta levonni a helyzetből a végső következtetése­ket és törekvése csak az volt, hogy megvédje kereskedelmi tengerészetiét. Az angol kor­mány remélte, hogy a be-nem-avatkozási szer­ződést a hatalmak betartják. — Sajnálatos módon azonban néhány hata­lom nem tartotta be a megállapodást. Az an­gol kormány nem tartja helyesnek, hogy egy­re több idegen országból érkezett önkéntes avatkozzék a spanyol harcokba. A helyzet igy nyugtalanítóvá válik. Edén a továbbiak folyamán bejelentette, hogy a brit megbízott a semlegességi bizottság csütörtöki ülésén szóvá teszi a Spanyolor­szágba érkezett önkéntesek kérdését. A kül­ügyminiszter ezután visszautasította az ellen­zéknek azt a vádját, hogy a kormány a nacio­nalistákkal rokonszenvezik és kijelentette, hogy Anglia a helyzetet nem Ítélheti meg spanyol szempontból, hanem a, brit érdekeket kell szem előtt tartania, amikor a spanyol ál­lapotokról Ítéletet mond. Nagybritánnia Fran­ciaországgal szoros együttműködésben dolgo­zik és a két kormány mindent elkövet, hogy harminchat vadonatúj orosz repülőgép pa­rádézott Madrid fölött, hogy bizalmat önt­sön az ostromlottakba. A lapok ez alkalom­mal megint csak nyíltan ünnepelték a se­gítséget és felsorolták az orosz pilóták ne­veit is. így történt, hogy Edén ingerülten kifakadt az angol alsóházban az oroszok ellen, akik a németeknél és az olaszoknál nyíltabban és határozottabban avatkoztak be a spanyol polgárháborúba. A londoni semlegességi bizottság százával kapta a hi­teles adatokat s végül az oroszok sem ta­gadták már a támogatást. Nem csoda, ha közben a másik oldalon is megindult a „turistajárás" és Franco to­borzóirodákat állított fel Európa minden részén. Elsőnek O’Duffy ir fasisztáiról hal­lottunk, mint akik Renn, Malraux, Deutsch mintájára Spanyolországba indultak, har­colni, csak éppen a másik részre. Azután a szardíniái, a mallorcai önkéntesekről érke­zett jelentés, mig a legutóbbi napokban már valóságos népvándorlássá fajult az önkéntesek özönlése. Cadixba 5000 német turista érkezett, Barcelonába 4000 francia, a Baleárokon az olasz Rossi gróf szervez hadsereget, Madridban Kleber orosz tábor­megakadályozza a spanyol konfliktus nem­zetközi konfliktussá válását. Mégis megérkeztek a németek London, december 2, Német illetékes kö­rök tegnap ugyan megcáfolták azt a hirt, hogy ötezer német katona Cadixban partra szállt, London, december 2. Jamés képviselő, a Madridat meglátogató angol parlamenti bi­zottság egyik tagja visszaérkezett Londonba és az alsóházban kijelentette, hogy a spanyol polgárháborút a jelenlegi stádiumban lehetet­len megfékezni. Az ellenfelek között élet-ha­lál harc dúl és minden közvetítés ki van zár­vaj. A kormányesapatokat és a felkelőket kül­földről állandóan támogatják. James Madrid­ban megszemlélte a nemzetközi dandárt és megállápitótta hogy többnyire oroszokból ál­ló, tényleg elsöoszfályu katonai alakulat, Talavere de la Reina, december 2. A Havas- ügynökség jelentése szerint tegnap éjjel befeje­ződött a legnagyobb ütközet, amelyet a spa­nyol ellenfelek a polgárháború kitörése óta vívtak. A harc a hétfőről keddre virradó éjsza­ka kezdődött, amikor a kormánycsapatok szo­katlanul heves tüzérségi előkészítés után Mad­nok, a német turisták megbízásából pedig Opper porosz tábornok lépett be Franco hadvezetőségébe, mig Opper főnöke Fau- pel tábornok;, német követ lett, — Livornóból három spanyol hajó indult önkéntesekkel megrakva Franco kikötőibe. - hová fajul a veszedelmes turistajárás? A spanyol föld lassan-lassan a föld népeinek küzdőterévé válik s a spanyolok teljesen 'kiszorulnak a polgárháborúból. A minap a madridiak és Francóék egyértelműen megállapították az egyik csata halottairól, hogy 80 százalék­ban külföldiek voltak: mórok és idegenlé- gíósök Frankóék oldalán, a nemzetközi brigád tagjai az ellenpárton. Ha a londoni semlegességi bizottság hamaro­san nem lép közbe, elképzelhető, hogy a spa­nyol háborúba tízezrével, sőt százezrével avat­koznak be az európai turisták. S mi lesz ak­kor? Egyik fél sem lesz hajlandó feláldozni ki­küldött önkénteseit, s egyre többet fog küldeni, hogy kicsikarja a győzelmet. A támogatás egy­re nyíltabb lesz, egyre közelebb jut a nemzet­közi bonyodalmakhoz. Francóék uj taktikáján látni, hogy várni akarnak, csak védekezni, amíg a hátuk mögött egy uj százezres hadsereg ke­letkezik és friss erővel beavatkozik a küzde­lembe. Caballero ugyanígy szervez, ugyancsak de valamennyi külföldi újságíró mégis azt közli, hogy az utóbbi napokban rengeteg né­met érkezett a nemzetiek táborába. A német lapok szerint legfeljebb turistákról lehet sző, de zárt katonai egységek semmiesetre sem in­dultak Németországból spanyol földre. Ugyanakkor német források azt közük, hogy Barcelonába 4000 francia önkéntes érkezett a katalán hadsereg megerősítésére. amelynek tagjai bátran és vadul küzdenek. Kizárólag ennek a nemzetközi hadosztálynak volt köszönhető, hogy az utolsó pillanatban Madridot sikerült megmenteni. November ele­jén a Barcelonából jött 6000—7000 külföldi ka­tonát Varela tábornok előnyomuló ezredei elé vetették s a nemzetközi dandár három napos küzdelemben visszaszorította a győzelmet biztosra vevő nacionalistákat. Azóta újabb két nemzetközi dandár alakult Spanyolországban s a Madridban küzdő külföldiek számát a na­cionalista táborban 15.000 elsőrendűen fölsze­relt és fegyelmezett katonára becsülik. rídtól északnyugatra megtámadták a felkelők állásait, A tüzérségi tüzelést gépfegyveríüz kö­vette, majd Pozucla és a Casa dél Campo kö­zött a kormánymilicia támadásba ment át. A felkelők lövészárkaiban azonban erős csapatok várták őket és visszaverték a támadást. Dél­előtt tiz órakor a kormánycsapatok hét tank ki­tízezrével várja a külföldi katonákat. Egy szcp napon Madrid uccáin két idegen hadsereg fog küzdeni, a bennszülöttek a csapatok nyelvét sem értik majd, nem ismerik hadigépeiket és taktikájukat. A polgárháború elveszti eredeti ér­telmét és nem két spanyol politikai klikk össze­csapása lesz, hanem két európai hatalmi cso­port élet-halálharca, amit senki sem tud többé megkülönböztetni az általános európai háború­tól, amelynek hadszíntere véletlenül Spanyol- ország lett. A bennszülöttek kiszorulnak belőle, s tágranyilt, rettegő szemmel csak nézni fogják, ahogy miattuk orosz kozákok ütköznek össze porosz gránátosokkal, francia sansculottok olasz bersaglierikkel, portugál harcosok nor­vég szocialistákkal, mórok négerekkel, cserke­szek japánokkal. Ez már világkonfliktus volna, ennek nem szabad megtörténnie. A londoni semlegességi bizottság be akarja tiltani a spanyolországi „turistáskodást", az ön­kéntesek kiküldését. Lehetséges ez? Amíg a terv valóra válik, nem küldik el az érdekelt ha­talmak utolsó erősítéseiket is Spanyolországba? Nem találnak ki uj kibúvót az uj rendelkezések alól, vagy nem vetik le egy elszánt pillanatban az álarcot és nyíltan teszik majd azt, amit ed­dig titokban cselekedtek? Ki tudja, s csak annyi bizonyos, hogy a spanyol krizis egyre euró­paibb s ennélfogva egyre veszedelmesebb ará­nyokat ölt. A madridi harcok legnagyobb csatája James képviselő: Madridot a nemzetközi dandár védte meg •y.‘ ' " A *.

Next

/
Oldalképek
Tartalom