Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-20 / 291. (4140.) szám

i <PKACÍAI-/ V\aGVARH IRLAK Í.X Jo UwvUHj/vi vwuaiüttp* polgárok akarják békergetni őket, beker- getni e sötét filiszterek, akik előtt a szellem a legnagyobb rossz, ami valaha volt, gyil­kos betegség és ,.individualizmus". Una- muno után André Gide is eljött s Thomas Mann esedékes. Lassan-lassan mindenki el­jön s a másik parton talán csak a vörös hadsereg marad, Vorosilov bombái és szu­ronyai, Tuchacsevszky aranysujtásos ko­zákjai a csodálatos szablyálkkal, amelyek évszázadok óta híresek arról, hogy senki­nek sem kegyelmeznek. Marad a nagyság és az elhivatottság pátoszával * felnevelt orosz nép, egy széditően erős birodalom, amely újra felépiti Dzsingiszkán milliós hadseregét és jön — jön az André Gidek és Unamunok európai agyvelejét kiloccsan­tani. Akik tisztán és elfogulatlanul közelednek a szociális eszme felé és hisznek az igazi, a hatékony humanizmusban, ideáljukat ma Gidenél és a nyugati demokrácia tisztasá­gánál keresik, nem másutt. S nem engedik magukat az ellenvégletbe szorítani, hiába akarják kierőszakolni a moszkvai átkok. Mennyire divatos most, a mi szűk szlo- venszkói viszonyaink között is „árulónak", ,/elvtagadónak", „érdekhajhászónak" bé­lyegezni azokat, akik hajdan becsületesen közeledtek a szocialista eszmékhez, mert fiatalok és hívők voltak, de megtorpadtak, amikor látták, micsoda bűnös hazugsággá torzul a kivitel. Kórusban üvölti a másik oldal, mely nem meggyőződésből, hanem érdekből vagy a hiúság és megbántottság ressentiment-jéből kovácsolódott, hogy gazember, aki megváltoztatja nézetét. Ha valaki — tegyük fel — a kapitalista tanok­ból a kommunizmus felé fejlődik, ünneplik és „megtértnek" nevezik, ha a fejlődés el­lentétes s valaki, aki hajdan lelkes és bizó volt, a csalódások után kritikát merészel mondani, Göbbels módszereinél százszorta brutálisabb eszközökkel kivánják torkába fojtani bíráló szavait és változásának meg­indokolását. Nos, az „árulok" jól érzik ma­gukat ott, ahol Gide és Unamuno a sorstár­saik és a szellem szabadsága nem politikai frázis, hanem valóság. Gide könyvét tulajdonképpen részletezni kellene, hadd lássa ország-világ, mit ta­pasztalt a tiszta európaiasság vezérszelleme Oroszországban. Mit idézzünk? Az egész könyv egyetlen vád, egyetlen érv. Elmond­juk, hogy mit neve Gide a „complexe de supériorité“-nek, a fölényeskedés komplexu-| mának, amit a szovjetifjuságba beneveltek? S Idézzük, hogy ez a fiatalság mindent büsz-1 kén a legjobbnak tart, amit Szovjetoroszor-i szágban építettek s nem hiszi el, hogy má-j! sutt is van hasonló, sőt jobb, mint amilyen jj a komisz orosz utak, a tökéletlen szállodák, I az elakadó autók? Egy gyerek gúnyosan „hazug franciának" nevezte Gidet,. mert azt merte állítani, hogy Párisban is van föld­alatti vasút. Elmondjuk, hogy az ifjúság nem tanul idegen nyelvet, mert „az orosz a legtökéletesebb és minden más felesleges".! Mintha az alexandriai könyvtár felégetésé-1 nek legendájánál hallottuk volna már az| ilyesféle beállítást: a könyvtárt fel kell | égetni, mert vagy benne van az, ami a] koránban van, s akkor felesleges, vagy! nincs benne s akkor bűnös. Csak fel ne éb­redjen az orosz nép a képzelt tökéletesség e potemkini álmából! Gide megállapítja, hogy az orosz munkás lusta s a francia fél­annyi idő alatt eredményesebben dolgozik. A szovjetsovinizmus jelei égbekiáltók, se múltat, se szellemet, se mást nem ismer el az orosz „kommunizmus", amit annakide­jén már Madách megálmodott. Beszéljünk a hatóságok és a nép szörnyű talpnyalásá- a ról, a soha nem tapasztalt keleti bizantiniz- musról, amely Sztálint körülveszi s amelybe az iró minduntalan beleütközött s kénytelen volt megállapítani, hogy az orosz ma a leg­szolgaibb és legalázatosabb nép, amelyet valaha ismert? Nem engedték meg, hogy! egy táviratban ,,Ön"-nek szólítsa Sztálint,! mert Sztálin nagy és hatalmas, őt hivatalo- * san állandó epitheton ornans-szal kell illet-1 ni, mint hajdan a császárokat. Beszéljünk * Gide ama megállapításáról, hogy az orosz nép hamis boldogságát három, csepett sem reális tényező alapozza meg: a remény, a gyerekes hit és a tudatlanság? Mintha régi és lenézett korszakokban hallottunk volna már e három tényezőről. Plzer dologról beszélhetnénk. A könyvet olvasni kell. Az olvasó szemében a szovjet szellemi s erkölcsi értelme fokozatosan tűnni fog s Oroszországból végül nem marad más, mint félelmetes, barbár katonai hatal­masság, egy harcra doppingolt, illúziókba ringatott nép, ugyanaz, ami a török biro­dalom volt hitével és hadseregével 1550 körül. Az egyesült párt végrehajtóbizottságának zsolnai ülése TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ I. OLDALON. pedig ma a nemzet szervezete, képviselői a nemzet és törekvéseinek a képviselői. Az egyesült párt pedig ragaszkodik program­jához, azokhoz az erkölcsi és gyakorlati el­vekhez, amelyek ebből folynak. Egy jól szervezett tábor ereje és átütő képessége at­tól függ, milyen hűséggel képviselik vezé­rei azt a programot, amellyel a pártot meg­alkották. Programunk elvi alapjáról tehát nem térhetünk le. Ezt tudomásul kell ven­nie mindenkinek, aki tiszta szándékkal és becsületes céllal kívánja munkálni az állam belpolitikai konszolidációját. Belső revízió — Tudjuk, hogy ez a program revízióját jelenti az eddigi csehszlovák belpolitikának, de az élet haladó szelleme is belső revíziót sürget, mely éppen a demokrácia elvéből vezethető le, nem ellentétes az alkotmány­törvénnyel s feltételezi a köztársaság nem­zeteinek egyenrangúságát. Henueti elv a közélet minden síkján —■ Programunkat a keresztény erkölcsi életelveken nyugvó nemzeti gondolat hatá­rozza meg s ez a program részünkre köte­lezettséget jelent. Azt a kötelezettséget, hogy a nemzeti gondolat nemzetmegtartó elveit minden fórumon, a közélet minden rendű és rangú síkján érvényre juttassuk. Határozott formában kívánjuk hangsúlyoz­ni, hogy nemcsak a politikában, de a kul­turális élet síkján is kizárólag azt a mun­kát tekintjük a kisebbségi magyarság érde­kében valónak, mely a nemzeti gondolat vezéreszméjét is vállalja. Vegye tudomásul mindenki, hogy a magyar kultúra csarnoka is szent hely, melybe csak úgy léphet be a kulturmunkás, ha előbb az idegen eszme- áramlatok által felkötött saruját megoldja és kint hagyja a küszöb előtt. A gazdasági életben is szükség van azon vezérelv hang­súlyozására, hogy csak az a gazdasági vál­lalkozás — legyen az egyéni vagy szerve­zeti — tekinthető értéknek, mely a nemzeti kollektivum érdekeit is szemmel tartja és közvetve szolgálja. Vállaljuk az egységes nemzeti közvélemény kialakításának fel­adatát, a demokrácia és szociális felelős­ségérzet mindenkori szemmeltartásával * nyilvánvaló, hogy ezt a munkát nemcsak a párt keretein belül, hanem annak korlátain túl az egész közélet mezején ki akarjuk tel­jesíteni. — E pár mondatba sűrített elveknek alapján dolgozott az elnökség eddig s ha az országos végrehajtó bizottság tisztelt tagjai is egyetértenek velünk — fogunk dolgozni a jövőben is. Isten áldását kérem mai munkánkra. Jaross Andor nagy lelkesedéssel fogadott megnyitója után Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a párt országos • ügyvezető elnöke emelkedett szólásra. Beszámolójában a követke­zőket mondotta: Esterházy í*§yvez@t£-eüiiSfe traszéée — Alakuló kongresszusunk és ugyanak­kor tartott pártvezetőségi ülésünk óta az országos végrehajtó bizottságot azért hív­tuk most össze, mert a junius 21-én kimondott egyesülés gya­korlati megvalósítása ma már annyira előrehaladt, hogy az erre vonatkozó mun­kálatokat rövidesen befejezhetjük. A helyi szervezetek túlnyomó részében már megtörtént a két pártnak egybeolvadása, ahol ez a földrajzi vagy helyi viszonyok miatt még be nem következhetett, ott ja­nuárban történik az meg és ugyanakkor megalakulnak majd az egyesült párt járási és körzeti vezetőségei is. Legutoljára ma­rad a kerületi vezetőségek megalakítása. Pártunk országos elnöksége augusztus 29-én tartott ülést, amelyen az elnökség megadta az egyesítésre és a további szer­vezkedésre vonatkozó utasításait és letár­gyalta a legfontosabb pártkérdéseket. Miért keli ellenzékben maradni? — Amint akkor pártunk országos elnök­sége leszögezte, úgy most is leszögezhetjük azt, hogy pártunk ellenzéki magatartásában semmi­lyen változás nem állott be és nem is ál­hat be. A bizottság tagjai bizonyára figyelemmel kisérték a költségvetés tárgyalását a kép­viselőházban és most a szenátusban. Mi, törvényhozók még a költségvetés egybeállí­tása előtt felhívtuk az illetékes miniszterek figyelmét arra, hogy a magyarság különböző szervezetei és intézményei részére megfelelő összegeket állíttassanak be a költségvetésbe. A költ- S ségvetés egybeállításánál a betekintés jo-| gát szintén kértük. De hiába. — Az a mostoha bánásmód, amelyet az| itteni magyarság irányában évek óta ta­pasztalunk, amelyet mindig szóvá teszünk és amelynek orvoslását állandóan kívánjuk, éppúgy fönnáll most, mint évekkel ezelőtt. A költségvetés tárgyalásakor minden költ-1 ségvetési csoport megvitatása során a rész-i letekre kiterjedően mutattuk ki, miként szo-S ritanak minket háttérbe. Kimutattuk azt is. I mennyire sérti ez az itt annyira hirdetett! demokratikus egyenlőséget. Száraz adatok­kal, számokkal cáfoltuk meg itteni propa­ganda-szerveknek a külföldön terjesztett azon reklámizü állításait, hogy Csehszlová­kiában a kisebbségek többet kapnak, mint amennyi őket megilleti. Az „aktivista** magyarok —■ Természetes, hogy ez az eljárásunk és magatartásunk nem kellemes a kormány­nak, amely most uj eszközökhöz folyamodik az úgynevezett aktivista magyarok felvo­nultatásával és megszólaltatásával. Nem akarok most ezzel bővebben foglalkozni, mert bizom abban, hogy tömegeink józansá­gukkal és ítélőképességükkel gyorsan rájön-! nek arra, hogy az, aki egy csehszlovák kaarmánypárteak keretében a kormány kegyelméből ma­gyar kodba t, milyen értéket jelent a mi magyar nemzeti céljaink szempontjából. Az egyesült pírt és a magyartág — A mi egyesült pártunkban tömörült magyarságot joggal tekinthetjük a tradíciói­hoz hü magyar nemzeti érzés megtestesítő­jének és ama magyar gondolat megszemé- Pyesitőjének, amely büszke öntudattal és rendületlen hittel követeli jogait, követeli az egyenlőséget minden ittélő nemzet fiával és követeli boldogulásának minden előfelté­telét. Követeli ezt azért, mert ehhez Isten­adta természeti joga van. Az egyesült párt szlovák és német hívei — Természetes, hogy őslakos szlovák és német testvéreinknek helyzetét és viszo­nyait ugyanebből a szempontból fogjuk föl és ezzel kapcsolatban örömmel állapíthatom meg, hogy az országos keresztényszociaKsta párt szlovák és német tagjai éppoly hűség­gel csatlakoztak az egyesült párthoz, mint aminő hűséget tanúsítottak az át­alakulás óta az országos keresztényszo- ciaüsta párt iránt. — Hűségűket hűséggel viszonozzuk és biztosíthatjuk őket, hogy tőlük soha el nem szakadunk, őket ma­gunktól eltávolütani vagy elidegeníteni nem engedjük. — Mi itt, a Kárpátok ölében egyazon ta­lajból nőttünk ki és ha az a nyelv, amely- lyel Istenünkhöz fohászkodunk és amellyel egymáshoz szólunk, más és más is, a szív és a gondolat azonban egy, mert itt a szlovák, a német, a ruszin épp úgy meg akar maradni szlováknak, német­nek és ruszinnak, mint a magyar ma­gyarnak. — Gazdasági léren Is úgy egybe va­gyunk forrva, hogy azoknak a mesterséges válaszfalaknak, amelyeket itt az őslakosok különböző nemzetei közé akarnak emelni, a kijózanodásnak már megindult folyamatá­ban feltétlenül le kell dőlniök. Európa és a kisebbségi kérdés — Tudomásul vesszük azt, hogy Euró­pának közvéleménye újabban mind na­gyobb figyelmet szentel a megoldatlan ki­sebbségi kérdésnek és ma már a legkomo­lyabb nemzetközi fórumok a kisebbségi kérdéssel nem úgy foglalkoznak, mint va­lamilyen szükséges rosszal, hanem keresik a megoldás módozatait. Győzött végre az a belátás, hogy Euró­pában nem lehet igazi béke, amig a ki­sebbségi kérdést igazságosan meg nem oldják. — Minket az európai közvéleménynek a kisebbségek irányában való kedvező meg­változása sohasem fog kizökkenteni hig­gadtságunkból, mi megmaradunk azon az utón, amelyen elindultunk, megmaradunk a törvény alapján, nem engedünk semmit jogaink­ból és változatlan kitartással és elszánt­sággal fogunk küzdeni igazságunkért* A pártegyesülés fokozta a nemzeti öntudatot — Sokszor banálisán hangzik az a mon­dás, hogy egyesülésben az erő. A mi ese­tünkre azonban ezt már mint élő és ható valóságot alkalmazhatjuk. Mi, akik állan­dó érintkezésben vagyunk pártunk minden rendű és rangú tagjával, a legtávolabbi vi­dékek legelrejtettebb falujával, örömmel és elégtétellel tapasztaljuk, hogy pártjaink egyesülése mindenütt fokozta a nemzeti öntudatot es az igazságunk győ­zelmébe vetett hitet. — Hiába állítják tehát ellenfeleink, hogy pártunkban különböző irányok küzdenek egymással, ezt cáfolni is felesleges, mert mindennap tapasztalhatjuk, hogy a nagy cél érdekében mily szívesen helyezik itt isr ott is háttérbe a mi önzetlen harcosaink az ő különleges egyéni szempontjaikat. Nem is lehetséges ez másképp. Nemzeti eszme, keresztény fölfogás, szociális igazság és demokrácia — Pártunk pilléreiül fogadta el a nemzeti eszmét, a keresztény vallás erkölcsi felfo­gást, a szociális igazságot és a demokrá­ciát, —- Ezekre a pillérekre csak olyan párt- épitmény helyezhető, amelyben az Isten, a nemzet és a felebaráti szeretet az eszmény, — Ezeknél tökéletesebbet nem lehet ta­lálni és ezek elejét vészit annak, hogy pártunk­ban olyan irányok burjánozzanak föl, amelyek akár a jobboldatiság, akár a bal- oldaliság eszmevilágába volnának sorol­hatók. Ha mi, akik magyarok vagyunk, mindenkor elsősorban voltunk, vagyunk és leszünk keresztény magyarok, ez so­hasem jelentheti azt, hogy el akarnánk különülni az itteni szlovák, német, ruszin w KimTrETTr-i -nak vizét issza, Életét meghosszabbítja Kapható mindenütt, az olcsóbb kisüvegekben is. ■ és többi nem-magyar sorstestvértől. Mi velük egy családot akarunk mindig al­kotni és azt akarjuk, hogy itt Szloven- szkón a sikvidékek magyarja épp oly ott­hon érezze magát egy szinmagyar köz­ségben, mint a hegyes vidékeken szlovák vagy német községben, vagy Ruszinszkó- b3n ruszin testvéreink között és viszont ők is úgy érezzék magukat a magyerok közötti — És ha mi magyarok hangsúlyozzuk a mi keresztény mi voltunkat, akkor követke­zetesen ragaszkodunk ahhoz az évezredes keresztény tradícióhoz, amely örökségként szállott reánk arról a nagy és szent király­ról. akinek emlékét két év múlva az egész világ a legméltóbb keretek között készül megünnepelni. — Néhány nap előtt Szepsiben voltam, ott avattuk föl pártunknak első zászlaját, melyet gondolatban most magasra emelek és ezen makulátlan hófehérsége és re­ményt hirdető zöldje mellől lelkem szent meggyőződésével hirdetem minden - magyar és őslakos testvéremnek, hogy csak ilyen zászló mögött lehet a helyetek, mert ez ve­zet igazságunk gyözelméhezl Aiz onaziáigoe vé^Pdiajtó <biizioitt$!% nagy lelik esc- .déascil éa Ikiöwöíiobteil (fogaidba & (kát ibaáziáanoilót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom