Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-19 / 290. (4139.) szám

A lengyet külügyi expozé Beik szerint a német-lengyel jóviszony változatlanul fennmarad De Lengyelország nem csatlakozik egyetlen európai ideológiai blokk­hoz sem - A gyarmatkérdés * A spanyol és az abesszin probléma Proletárnép és gyarmatok (sp) Prága, december 18. Amióta Mussolini az abesszin háború elején felállította híres elméletét a ,,proletár- hatalmakról" és a „telített-hatalmakról", a finom megállapítás világkarriért futott be s ma ugyanolyan természetes fogalom, mint a „proletár" vagy a „burzsuj" szó. Schacht, a németek gazdasági lángesze, aki nélkül a harmadik birodalom régen elsülyedt volna a Federek és a Strasserek gazdasági dilet­tantizmusában, egy angol folyóiratban a gazdasági adatok legyőzhetetlen fegyverei­vel bizonyítja Mussolini elméletének igazát s megállapítja, hogy ma Németország az egyetlen nagyhatalom, amely még mindig a proletárhatalmak osztályába tartozik s ha nem könnyitenek súlyos helyzetén, elke­seredésében ugyanúgy kétségbeesett fegy­verekhez nyúlhat, mint az éhező proletár, akinek minden mindegy és fellázad a xab- szolgatartó burzsujok ellen. Az angol vissz­hang feltűnően elismerő. Gyarmatokat ugyan senki nem hajlandó adni a németek­nek, de hogy Schacht érvelése helyes és megdönthetetlen, senki nem vonja kétségbe s Hoare mintájára bizonyára egész Angliá­ban törni fogják fejüket az emberek, miként lehetne békés utón segíteni a hatalmas ál­lamközi szociális kérdésen, miként lehetne megrázkódtatás nélkül eljutni „a nyers­anyagok igazságosabb felosztásához". Ma, az államkapitalizmus és az autarkia korában nem hasonlat, hanem valóság, pro­letárnemzetekről és burzsujnemzetekről be­szélni. És éppen Németországban vagy Olaszországban helyes ez, ahol megszületett a „totális állam" s a kormányzat szigorúan vigyáz a kollektivitásra s a megélhetés ér­dekében a gazdasági kiegyensúlyozásra. Amióta a szabadkereskedelem megszűnt s az állam ellenőrzi és osztja be a gazdasági életet, amióta előre kiszámított és pontosan végrehajtott tervgazdálkodás folyik, amióta a nép és a kormány az autarkia megterem­tésére és a védekezni tudás legtökéletesebb megszervezésére fordítja egész figyelmét, amióta kiépültek a szociális institúciók, az államok tényleg egyetlen kollektivumnak, totalitásnak, egy testnek és egy léleknek számíthatnak, ahol vagy valamennyi ré­tegnek jól megy, vagy egyiknek se, —- avagy a különbségek legalább nem annyira kirí­vók, mint hajdan voltak. Az államkapitaliz­mus nemzete tényleg egység s egymás prosperitásától függő rétegekből áll, ame­lyek életébe az államhatalom szabályozóan és kérlelhetetlenül belenyúl, — tényleg be­szélhetünk tehát proletár- vagy burzsujnem­zetekről az egységes és egy helyről irányí­tott nemzetek társaságában. A liberalizmus szabadossága megszűnt, a szabad verseny, a szabad érvényesülés is, az állam oszt és vesz, egyensúlyoz és egységesít, a vagyon nem az egyedeké, hanem az állam uj tör­vények segítségével szabadon rendelkezhet vele, elviheti, másként oszthatja fel, helye­sebben hasznosíthatja. A nemzet egyetlen gazdasági test, nem bomolhat ellentétesen fejlődő részekre, az államkapitalizmus meg­szüntette a gazdasági liberalizmust s igy egyedekből egységet teremtett. Az autarkia a másik tényező, amely pro­letár- és burzsujhatalmakra osztotta az or­szágokat. A háború előtt szabadon fluktuál­hatott a népi és a gazdasági erő a világban. Azok az országok, amelyek szegények vol­Varsó, december 18. Beck lengyel kül­ügyminiszter a szenátus külügyi bizottságá­ban pénteken részletesen nyilatkozott a kül­politikai helyzetről. Megállapította, hogy az egy év előtt bejelentett külpolitikai alapel­vek változatlanul érvényben maradtak. A mai nemzetközi politikát rendkívül nehéz helyzetbe hozza a nemzetközi viszonyok egymással) ellentétes rendszereinek kiépítése. Lengyelország egyetlen politikai doktríná­hoz sem csatlakozik és nem hódol be egyet­len európai blokkrendszernek sem. Az eu­rópai modus vivendi azt követeli, hogy Lengyelország együttműködjék valamennyi olyan állammal, amelyhez érdekei fűzik. Az orosz szomszéddal való együttműködés to- tábbra is hasznos gyümölcsöt termel', anél­kül, hogy megrázkódtatásoknak vagy ko­molyabb nézeteltéréseknek volna kitéve. A nyolcadik tanácskongresszuson támadt el­lentét elsimult. Lengyelországnak komoly érdekei vannak a Keleti tengeren és ezekre az érdekeire mindig figyelni fog. —- A nyugati szomszédunkkal való vi­szonyt bizonyos tekintetben nyugtalanította >az az idegesség, amely az itteni és a német közvéleményben keletkezett — folytatta a külügyminiszter. —- Ennek ellenére meg va­gyok győződve, hogy az a nagy és bátor elhatározás, amely Németországhoz való viszonyunkat barátságosan rendezte, to­vábbra is értékes marad és hasznos mind­két állam, sőt az európai politika szempont­jából. A lengyel közvélemény el1 fog utasí­tani minden kívülről jött kísérletet, amely ennek a viszonynak meggyöngitésére irá­nyul. A szövetségek értéke Beck ezután Lengyelország szövetségeseinek1 tak, munkával gazdagodtak, vagy ha ez se ment, kivándorlással segítettek földhözra- gadtságukon. Az országhatár nem jelentett gazdasági határt, ma azt jelenti. A német például legendás szorgalmával pótolni tud­ta hiányait: nagyszerű ipart létesített és versenyképes árujával mindenfelé jó üzle­teket köthetett. Ma? A német szorgalom megtorpad a határokon. Hiábavaló. S a munkabíró nép teljes szorgalmát elkesere­detten és vakon csak a fegyverkezési ipar­ba ölheti, az egyetlen munkatérre, amit meghagytak számára. Mert békeárut a gú­nyos világ nem fogad el a németektől. Be­kergették az önellátásszerü életbe. S mással a németség önmagát önmagától nem tudja ellátni, sem burgonyával, sem gabonával, sem vajjal — csak fegyverrel. Tehát ezt gyártja a nép a szorgalom legelszántabb furorjával. Kereskedni ma nem lehet. Az ipar, a ki­vitel, a szegény népek gazdagsága, nem ér semmit. A kivándorlás, amely évszázadok óía egy-egy könnyebbítő érvágás volt a, értékéről beszélt. Utal a francia és a lengyel katonai tárgyalásokra és Rydz-Smigly párisi utazásának visszhangjára. A szövetséges Fran­ciaországgal való szoros együttműködés meg­találja kifejezését minden olyan európai szerző­désben, amely a jövőben esedékes. A román­lengyel együttműködés is kitűnő, amit különö­sen Antonescu külügyminiszter és Samsonovici tábornok látogatása fejezett ki. Nagy nyoma- tékfcal utalt Beck a londoni tárgyalásokra is, amelyek közelebb hozzák Lengyelországot Ausztriához. A miniszter ezután a locarnol problémáról nyilatkozott. Az 1925-ös szerződés szerinte in­kább megingatta, mint megjavította az európai egyensúlyt. A népszövetségre nem szabad túl nagy feladatokat bízni, mert ezeket nem tudja elintézni és igy az intézményt fölöslegesen meg­rázkódtatásoknak teszik ki. Beck szerint az abesszin probléma el van intézve. A spanyol polgárháborúról az a véleménye, hogy a nép- szövetségnek nem szabad beavatkoznia ebbe a súlyos és fájdalmas problémába. A londoni sem­vérbő német, olasz vagy japán testen, ma ugyancsak megszűnt: senki nem enged te­rületére idegen munkást, kereső embert. Mi marad azoknak, akik nem rendelkeznek elég nyersanyaggal, hogy önmaguktól meg­élhessenek? Mi marad a proletársorsra kényszeritett nemzeteknek, akik tiz éve hiá­ba kísérelték meg a legkülönbözőbb eszkö­zökkel, megengedettekkel és meg nem en- gedettekkel, szerződésekkel, politikai en­gedményekkel és dömpinggel,- hogy meg­szerezzék a mindennapi betevő falatot? A kétségbeesés széléről lökte őket vissza az életbe egy-egy elszánt és erőszakos tett: Mandzsúria vagy Abesszínia elfoglalása, a munkaadó fegyverkezés megkezdése. A né­pek, a németek például, kivetettek maguk közül mindenkit, akik a régi liberalizmus vagyongyüjtő tendenciáival éltek közöttük, nem alkalmazkodtak a nemzet egységéhez és a közös elszánt gonddal nem törődve idegen testként csak személyes érvényesü­lésüket keresték a gazdasági életen belül, semmi mást. Mi marad az önhibájukon kívül. legességi bizottság a legtöbb, amit az európai hatalmak ebben az ügyben tehetnek. Gyarmatok a zsidó kiván­dorlás megkönnyítésére Beck ezután Lengyelország gyarmati követe­léseiről nyilatkozott. Lengyelország kivándorlási területeket akar biztosítani főleg a zsidó lakos­ság számára s ezenkívül nyersanyagokat. A zsi­dó kivándorlás problémáját a miniszter nemcsak palesztinai, hanem általános európai problémá­nak nevezte. A népszövetségi reform kérdésében megemlí­tette a külügyminiszter, hogy Lengyelország me­morandumot küldött ebben az ügyben Genfbe. A danzigi ügyek elemzésénél kijelentette, hogy Danzigban Lengyelország életbevágó érdekéről van szó és épp ezért Lengyelország sohasem engedheti meg, hogy a jelenlegi állapot meg­változzék. Danzig és a népszövetség konfliktusá­ban Lengyelország magára vállalta a közvetítést és a kiegyensúlyozást. proletársorsra ikárháztatottaknak, Európa legszorgalmasabb és legracionálisabb né­peinek? Ha a szocialista tanok szerint joga van az éhező proletárnak minden erejét és elszántságát igazságtalan sorsa megjavítá­sára fordítani, „akár fellázadni és a terrort igénybe venni", mondja Marx és Lenin, jo­ga van a proletárnépeknek is betevő fala- tukat követelni s' mindent megkísérelni, hogy a legszörnyübb gondot, a nyomort, a rabszolgaságot, a tehetetlenséget elhárítsák magukról. Schacht számokkal igazolja Németország nyo­morát s a birodalom gazdaságpolitikájának em­berfölötti erőfeszítéseit a betevő falat békés bizositására. De 1927 óta látja, hogy ez igy nem megy, a mindenfelé keletkező gazdag autar- kiák rendszere — nem a politika — lehetetlen­né teszi s a végső bomlás pillanatában jött Hit­ler uj rendszere, a nagy gazdasági kísérlet, ame­lyet Schacht, a pompás szakértő, előre kívánt, a nemzet összefogása, az államkapitalizmus, csak ideig-óráig segíthet, annak ellenére, hog-” -a legtökéletesebb -szakértelem és a legteljesebb Antonescu a francia-román viszony megerősítéséről tárgyal Párssöan ■ ■ - Megszűnik a romániai német propaganda? « • ■ Franciaország a Isisantant katonai ereiéről tájékozódik Páris, december 18. Antonescu román külügy­miniszter a francia fővárosban tartózkodik, ahol fontos tárgyalásokat folytat. Pénteken Daladier hadügyminiszterrel és Pierre Cot léghajózási mi­niszterrel tárgyalt, ami azt jelenti, hogy a fran­cia kormány a miniszter párisi tartózkodását ki- tneritő eszmecserére használja föl és nemcsak a politikai kérdéseket akarja tisztázni, hanem Ro­mánia és a kisantant katonai erejének kérdését is. A román külügyminiszter Osusky csehszlo­I vák követet tájékoztatta megbeszélésének ered­ményéről, majd Lukasiewicz lengyel nagykövet­tel tárgyalt. Antonescu részt vett a párisi világ­kiállítás román pavilkmja alapkövének letételé­nél. A párisi sajtó nagy jelentőséget tulajdonit a román külügyminiszter franciaországi tartózko­dásának és azt állítja, hogy Franciaország viszo­nya Romániához és a kisantanthoz megerősödik a tárgyalások folyamán. Antonescu hazatérése után a romániai német propaganda meggyön­gül, vagy teljesen meg fog szűnni. ^vv Ma: Nagy rádió melléklet t 18 oldal. Ara K£ 1.20 Jl|r Tt*] XV. évf. 290. (4139) szám > Szombat ■ 1936 december 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- • ^ ^ Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi ÓS rUSZÍnSzkÓÍ 1710.21]Orság Ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . . . ° Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. pOLltlKai napilapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes sxám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. SÜRGÖNY CÍM: HÍRLAP, P R fl H fl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom