Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-15 / 286. (4135.) szám

3 1936 december 15, kedd. Szepsi nagy napja Páratlanul lelkes és nagyszabású ünnepség keretében avatták fel az abauji földműves- magyarok az egyesült párt első zászlaját Esterházy János és Jaross Andor zászlóavató beszédét több- ezerfőnyí, ünneplő tömeg hallgatta ■ A szepsi pártkörzet elnöke: PalóczElek bodolói gazda, alelnökei: Góts Béla és Kován János Szepsi, december 14. (Kiküldött munka­társunk jelentése.) Nagy ünnepe volt vasár­nap Szepsi és vidéke magyarságának s köz­vetve az egész szflovenszkói magyarságnak: az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt országos vezérei — a párthivek sokezer főnyi, lelkes töme­gének részvételével — fölavatták a párt első zászlaját. Amint köztudomású, Esterházy János or­szágos ügyvezető pártelnök, a kassai vá­lasztókerület nemzetgyűlési képviselője zászlót ajándékozott az egyesült párt szepsi körzetének. A gyönyörű fehér-zöld selyem- zászlót, amely egyik oldalán az „Istennel a magyar jövőért" jelmondatot, a másik olda­lán pedig az ajándékozó képviselő nevét viseli, lélekbemarkoló, nagyszabású és történel­mi jelentőségű ünnepség keretében vette át a pártkörzet magyar­sága. A felemelő ünnepség valóban lázba- hozta az egész vidék magyarságát, amely a távolabbi falvakból is nagy tömegekben je­lent meg a zászlóavatási ünnepélyen. Egyesült pártunk vezetői közül Jaross Andor elbök, Esterházy János ügy­vezető elnök és dr. Porubszky Géza nem­zetgyűlési képviselők, dr. Pajor Miklós és Hokky Károly szenátorok, Virágh Béla tartomány gyűlési képviselő, Tost László, Kassa város helyettes-polgármestere, Münster Tivadar volt kerületi pártelnök, Wirth Gyula kerületi pártigazgató, dr. Kútra Kálmán kerületi főtitkár, dr. Laczkó Béla, dr. Rédeky László és He­lyei Gyula pártvezetőségi tagok, Grusetzky Ferenc főtitkár, Ványai István titkár és még igen sokan jelentek meg az ünnepségen, mig a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségét Forgách Géza felelős szerkesztő és Kelem­ben Sándor kassai szerkesztő képviselték. A zászlóavatási ünnepséget megelőzően szombaton este Tost Barna pápai prelátus, kassai kanonok-plébános a kassai központi pártiroda helyiségeiben felszentelte a gyö­nyörű selyemzászlót, majd meleg szavakkal köszönte meg Esterházy János nemzetgyű­lési képviselőnek a nagylelkű ajándékot s egyúttal rámutatott a fehér-zöld selyem­zászló szimbolikus jelentőségére. A vezérek fosadása A vasárnap reggel Kassáról autókon el­indult pártvezéreket és kísérőiket Szepsi előtt, Makrancon nyolcvantagu és a körzet több községé­ből megszervezett festői lovasbandérium és százakra menő tömeg fogadta lelkes ovációval, majd a bandérium vezetője, Vojakovics Já­nos László makranci gazda és Palencsár István, a makranci pártszervezet ügyvezető elnöke mondottak üdvözlőbeszédeket, Lő- rincz Bözsi, Lőrincz Klári és Palencsár Má­ria makranci lányok pedig fehér virágcsok­rokat nyújtottak át Jaross Andor és Ester­házy János nemzetgyűlési képviselőknek. Az üdvözlések után a pártvezérek és törvény­hozók felvirágozott nyitott kocsikba szállot­ták át és a festői lovasbandérium által köz­refogva vonultak be kíséretükkel Szepsibe, ahol már többezer főre rugó tömeg várta őket. Itt a nagyvendéglő előtt újabb üdvözlés kö­vetkezett. A község nevében Pergely István községi biró, a szepsi egyesült pártszerve­zet nevében pedig Jánossy Gyula elnök kö­szöntötte a pártvezéreket, törvényhozókat és kíséretüket, akik azután a római katoli­kus és a református templomokba vonultak S a vasárnapi istentiszteleteken vettek részt. Közben a Szepsi felé vezető utak valósá­gos népvándorlástól feketéllettek. A vidék községeiből egyre tódult az ünneplőbe öltö­zött magyar lakosság, úgy hogy a körzeti diszgyülés megnyitása előtt a város főterén már öt-hatezer ember volt együtt s melegen ünnepelte a pártvezéreket. Az istentisztelet után a nagyvendéglő ud­varán levő moziteremben folyt le az ünnepi és végig emelkedett, lelkes hangulatú nagy­gyűlés. Akkor már nemcsak a nagyterem és a nagyvendéglő udvara telt meg teljesen egyesült pártunk híveivel, hanem az uccán is hatalmas tömeg hullámzott, bizonyítva azt, hogy a szepsi pártkörzet magyarsága kiemelkedő ünnepnek tekinti a zászlóavatást és azon minden eddigi gyűlést felülmúló tömegekben jelent meg. A túlnyomórészt gazda- és földmüvesközön- ség soraiban ott láttuk Szepsi és vidéke lel- jes magyar intelligenciáját is élén Góts Bé­lával, dr. Szluka Dezsővel, Gelley Jánossal, Hedry Aladárral, Kovács Ferenc reformá­tus lelkésszel és dr. Wohl Samuval. Megalakul a pártkörzet A zsúfolásig megtelt moziterem közön­sége a terembe lépő pártvezéreket és tör­vényhozókat percekig tartó éljenzéssel és ovációval fogadta, majd ennek lecsillapul- tával Gaál Kató a szepsi magyar leányok, Pfrogner János, a mecenzéfi helyiszervezet elnöke az ottani párthivek nevében és Já­nossy Géza a szepsi járás magyar if­júságának nevében üdvözölték Jaross An­dor és Esterházy János nemzetgyűlési kép­viselőket és a többi törvényhozót. Az üdvözlések után dr. Kútra Kálmán kassai kerületi pártfőtitkár emelkedett szó­lásra és hangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy — Amikor regigei Kassáról elindulltam Szep- síiibe — mondotta többek között Esterházy kép­viselő — hogy itt az egyesült párt első körzeti alakuló gyűlésén részt vegy ek, túláradt a bol­dogságtól a szivem,, ímert tudtam, hogy olyan gerinces magyarok közé jövök, akik minden körülmények között hűek nemzetükhöz és hűek lesznek ahhoz, amit Ígérnek, örömöm és lelkesedésem még inkább fokozódott, amikor Makrancon megláttam, a disizes lovas- bandériumot s a meleg szeretettel és biza­lommal elénk jövő magyar testvéreket. Szep­si, mint bármely más vidékünk is, szivemhez nőtt s amikor elhatároztam, hogy mint Keletszlo- venszkó képviselője átnyújtom a szepsi kör­zetnek az egyesült párt első zászlaját, ezzel ki akartam tüntetni ennek a vidéknek a magyarságát, amelyhez különösen közel ál­lónak érzem magam. — Istennel magyarságunkért, ezzel a jel­szóval nyújtom át őzt a zászlót. Tisztáiban kell lennünk mindig azzal, hogy munkánk csak akkor lesz eredményes, ha Isten nevé­ben végezzük el azt. A képviselő nagyhatású beszéde további részeiben találóan jellemzi a csehszlovákiai magyarság általános helyzetét. Válaszol a kor­mánykoalíció egyes vezető tényezőinek azon állításaira, amelyek szerint a magyarságnak itt minden joga megvan, sőt több jogot élvez, mint amennyiben része volt Magyarországion. Megállapítja, hogy a magyarság mindig telje­sítette az állam által rárótt kötelességehet s mindig törvénytisztelő volt, ezzel szemben nem szolgáltatták ki számára azokat a jogo­kat, amiket a békeszerződések és az alkot­mánytörvény biztosított. Ez a helyzet a cseh­szlovák kormánytöbbség egyoldalúságának és gyarlóságának a bizonyítéka. Bármi is történjék, jogainkról sohasem fo­gunk lemondani s magyarok maradiunk a világ végéig. (Lel­kes éljenzés.) — Magyar és Keresztény Testvérek! —- mondotta többek között a pártelnök. — Uj zászlót jöttünk avatni Szepsibe, újat és mégis régit. Újat azért, mert színezetéiben, diszité- sében, szóval külsőségében uj ez a zászló, légi azért, mert a szinek, melyeket ez a zászló hordoz, kii- lön-külön a régiek, mint, ahogy a régi esz­mék, a régi elviek tántoríthatatlan szolgá­latát é3 a régi becsület jaeHetö Xo> a szepsi pártkörzet az első, amely már teljesen, az összes helyi szervezeteket be- lieértve, elvégezte a pártegyesités munká­ját s éppen ezért az első egyesük párti zászlót kapja felemelő jutalmául ennek a munkának. Majd javaslatára az ünnepi nagygyűlés egyhangúan megválasztotta a körzeti párt­vezetőséget. A pártkörzet elnöke Palócz Elek bodolói gazda lett, alelnökök Góts Béla (Szepsi) és Kovács János (Reste), titkárok Sinály Béla és Orián Árpád járási titkárok, jegy­zők Dobos János (Szádalmás) és Puskás Ferenc (Szepsi), pénztáros Ujházy -Sza- niszló Béla (Szeszta), Palócz Elek lelkes éljenzés mellett elfoglal­ván az elnöki széket, férfias, komoly sza­vakkal köszöni meg a megtiszteltetést és bizalmat s lelkiismeretes, odaadó munkát igér. A körzet nevében melegen üdvözli a pártelnököket és a törvényhozókat. Külön említi meg Hokky Károly szenátor nevét, akinek bölcsője ebben a községben ringott. Végül indítványozza, hogy a körzeti nagy­gyűlés táviratilag üdvözölje dr. Szüllő Géza parlamenti klubelnököt. A nagygyűlés a ja­vaslatot lelkesedéssel elfogadja. Ezután általános érdeklődés mellett és szűnni nem akaró frenetikus ünneplés köz­ben Esterházy János képviselő, a párt or­szágos ügyvezető elnöke emelkedett szó­lásra. — Közel egy éve annak, hogy megkezd­tük a pártegyesités munkáját, nagy és nehéiz munka volt, de Istennek hála, tökéletesen sikerült. Ez az egységes tábor azt hirdeti, hogy a csehszlovákiai magyarság öntudatos nem­zeti életet akar és fog élni s jogaiból semmit sem enged elalkudni. Röviden rámutat arra a szónok, hogy a jelen­legi kormánytöbbséggel szemben semmi biza­lommal sem viseltethetünk. Többek között rá­mutat iskolaügyi sérelmeinkre, a szomszédos Csecs és Mák ránc megdöbbentő esetére s .t a­láló bírálatiban részesíti Franké iskolaügyi miniszternek a szenátusi bizottságiban tett legutóbbi kijelentéseit. — Ki fogjuk vívni jogainkat, — úgymond, — de ehhez munka és kitartás kell. — Meg­említi a képviselő azt a romboló tevékenysé­get, amit a kommunizmus világszerte vég­hezvisz. E romboló szellemmel szemben csak tiszta nemzeti és keresztény alapon vehetjük fel az eredményes harcot. Ebiben a szellem­iben nevelhetjük csak a jövő generációkat is, hogy olyanok legyenek, mint amilyenek apáink voltak: tiszteljék Istent és szeressék mindenekfölött a nemzetet. — Isten nevében átadóim ezt a zászlót sze­retetem. jeléül, — fejezte ibe mélybaitásu be­szédét Esterházy János — őrizzék meg és becsüljék meg. Az Isten- és a nemzefszeretet utján vezessen el ez a zászló bennünket a joblb jövőhöz. A hatalmas tömeg falrengető tapssal és éljenzéssel fogadta Esterházy János beszé­dét s leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a magasra emelt gyönyörű, aranyhímzésű se­lyemzászlót. A tüntető ünneplés tovább folytatódott, amikor JaroSs Andor képviselő, a párt or­szágos elnöke emelkedett szólásra. Beszé­dét gyakran szakította meg a helyeslés lelkes orkánja. gadalmat hirdeti uj formájában is. ÉS ez az uj s mégis irégi zászló beszél hozzánk! — Beszéde olyan, mint az elektromos hul­lámok, melyeket kisugároznak az éteribe s ha a hullámhosszát nem ismerjük, úgy nem for­málódik hang belölle, de, aki isimeri, az be­széddé formálódott hangot fog fel, mely ügy szól: „Miagyar Testvér! Több, mint ezer évvel ez­előjtt ellwfefl figjje Jtyfgg .a hm Húsz éven át szedte a „napi adagot44. Az eredmény: Nincsenek izületi fájdalmai Egy asszonynak 58 éves korában izületi fájdalmai keletkeztek. Hogy fájdalmaitól megszabaduljon, Kruschen-sót szedett. Most már 20 éve mindennap beszedi a ren­des Kruschen-só adagot és egyáltalán nin­csenek fájdalmai. „Örömmel közlöm Önökkel —> irja — hogy már 20 éve szedem a Kruschen-sót, ezelőtt Angliában, most itt. Izületi fájdal­maim keletkeztek, ezért megpróbálkoztam vele s mert jót tett, tovább szedtem. Amióta ide jöttem, nem voltak fájdalmaim. Már 78 éves vagyok, de amig csak élek, Kruschen- sót fogok szedni — éppen csak a napi ada­got, pontosan úgy, ahogy ajánlják." E. H.-né. uos álmát jelentő nyugatot elérje s ott uj hazát leljen. Hegyek övében, folyók által dúsan ke- reszitüLszelt síkon megtalálta ezt a hazát s megvetette lábát a nagy Duna mentéiben. Az­óta itt él ez a nép, évszázadok jó, vagy bal­sorsa ad keizébe hatalmat, vagy sújtja meg­alázással. Kelet felől uj, barbár hatalmiak fel- perzseiéssel fenyegetik Európát, de ez a láng itt lobiban utolsót s nyomában feliéieg- zik Európa. Megtépve, megfogyva végigküzd egy ezred­évet, de mindig marad ereje, kitartása, hogy a hullámvölgyből a hullámhegy horizontjá­ra lendüljön. Azután lángba borul az egész világ, nyomá­ban uj hatalom, rendje vág keresztül a ma­gyaron is. Közel egymillió magyarnak uj éle­tet kell kezdeni. Uj véredényre ndszert kell kifejleszteni, egy nemzet tagjainak uj szív­verésre van szükségük. Élni kell minden áron s minden veszély dacára i.s. S az uj élet el­indult . . . Túl vagyunk az első nehéz idő­szakon, a miniden pillanatban fenyegető ka­tasztrófát elhárítottuk, a vérkeringés meg in­dult, de nem volt szabályos és a gyógyulási folyamatot biztosítani tudóján egyenletes ütemiü. Az uj életre rendelt imagyarok nemi voltak teljesen egységesek. Ebben az évben, ebiben a nehéz, de ránk nézve mégis eredményes évben teljesen és tökéletesen megtaláltuk egymást a nem­zet múltjával közösséget vállaló, nemzetük­höz büszkén ragaszkodó magyarok! 1986 junius 21. óta egyenletessé és szabályosan ütemessé vált a csehszlovákiai magyarság szívverése. Érsekuj váróit már ott lobogtak hevenyészve az uj zöld-fehér zászlók s mielőtt uj eszten­dőbe fordulna vetünk az idő, ime itt Lobogok előttetek magyarok, ünnepélyes díszben, fen­ségesen és méltóságteljesen, mint bizonyíték és biztató a jövőre nézve, hogy helyes volt a tett, történelmi szükségszerü- séggié nemes ült a gondolat, mely a magyar egység kérdését az eszmei vajúdás homá­lyából a megvaílósitás gyújtópontjába állí­totta. Induljatok velem, e színekkel s e jellel a jö­vőnek. A tiszta fehér szin legyen jelképe az összefogás őszinteségének, szándékaink tisz­taságának s annak a mély felismerésnek, hogy a krisztusi erkölcsök és igazságok he­lyére jobbat eimber nem állíthat; — az üde zöld szin jelentse mindén magyar előtt az éle­tet adó föld szeret étét, a munka parancsát és a tántoríthatatlan hitet a jövőben. Azt a ke­zet pedig, amelyik magasra emeli ezt a zász­lót, fütse olithatatlan lánggal a nemzetszere­tet tüze. Magyarok! Bízza tok bennem, győz­ni fogunk!“ — így beszélt, Így beszél hozzánk ez a zászló. Testvérek! halljátok szavát! Tegyétek szivetekre kezeteket s mindegyiitiöknek halla­nia kell, ha nem aludt el Bennetek a vérség szava s nem halkult el végleg az a kis ha­rang, melyet a lelkiisimeret zsinórja hiuiz. — Testvéreik, én most úgy érzem, nemcsak Ti, akik itt álltok e zászló közeliében, halljátok e szózatot, a zászló szavát, hanem Ti Magyarok minid., akik velünk azonos sorsnak, most az éte­ren át fogni tudjátok vafliami titokzatos módon Pozsonyitól egész Kőrösmezőig s ez teszi Szepsi ünnepét naggyá és rendkívülivé. A cél, melyért ezt a zászlót felemeljük, tiszta és becsületes, sőt tiszteletparancsoló! Célunk az, ami minden nemzet hű fiának a célja: dol­gozni kívánunk a magyar nemzet jelenéért, hogy előkészíthessük jövendőjét. Harcolni ftkartink* Jp kefll^ a nemzet megmaradásáért Esterházy János átadja a szepsi körzetnek a zászlót Jaross: A cél, melyért ezt a zászlót felemeljük, tiszta és becsületes

Next

/
Oldalképek
Tartalom