Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-13 / 285. (4134.) szám

1936 december 13, vasárnap*

6

rPI«GHtMA&^ARHllíLar>

Beszélgetés a zugsajfóról

Irta: Farkas István

11II J Hl m HUH lbimmhm———

Óriási választék! Legolcsóbb árak!

Pausz T., Koslce

Üveg — porcellán — villany csillárok!

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinnimiiiiHiiiiiniiiiiiiiiHniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiffliiiiiiiiiiimiiiiiiii

I modern képkeretezés, üvegezés

llllllllllllllllllllllllllllllllltlIllillllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU Telefon 2423 Alapítva 1833

Szlovenszkó, december 12. Vajjom miihez thia- eonlitibaitjjuík inikábib a jó és megtbizhaitó tiszte sajtót, a miiiudeiimaipi kenyérhez-e., viagy az ünnepi kalácshoz? Meint sajtó nélkül a liegeMiugoit- tefob falu, a legaiiacisiotnyiaibb kultúrájú nép is alig- képzelhető el.

A rniai töirténésekkel teli napokban sok szó esik a sajtóiról. A különféle érdekelteégek, a sajtóirodáik egyre-aniásira jeileinteitálc meg ügyeik -védelmében a különböző sajtókommümikiékeit. amelyek mind a sajtópropagardát szolgálják.

A sajtó tisztasága, meigbízlhatósiágára soba- sem vollt nagyobb szükség, mint éppen most, amikor például a déleurópai események pergőtüzében aiz egész világ szinte két táborra oszolva várja az első kézből származó s éppen ezért legmegbizibaitóbknak tartott 'híreket. A politikai békében vagy szövetségben álló államok polgárai számára a sajtó rendszerint ugyanazt tálalja fel, míg az ellentábor hívei homlokegyenest ellenkező dolgokról értesülnek. Az ujságiirás túlzott célzatossága miatt lassan kiveiszcifélbein van a nobleese obiige tisztasága és szállóigéje. Hiszen ma afllig van nagyobb község. ahol ne jelianne meg hetilap, legtöbbször valiamd független” jelzővel, ami alatt az olvasók mindjárt kevésbé független klikket értenek.

Ha baj van az ujságirássál világszerte, még nagyobb baj van ia magyar nyelvű ujságirássál. Csehszlovákiában szinte hihetetlen mértékben el s zaporodtak a hatod-hieitedrangu lapok, amelyek némelyike mintha csak azért látott volna napvilágot, hogy lerombolja az embereknek az újságírásba vetett tiszta hitét. Ezek a zugliapok.

Vannak dolgok, amelyek milliók számára valami magasztosait, szépet jelentenek. Ezeknek az értékeknek vajmi kevés szerepük van a zug- sajtóban. A zugsajtó mindig szenzációra éhes, mindig uj és uj .„események” után szimatod. Ha mással merni töltheti meg hasábjait, akikor nagy emberek hálószobatitkait szellőzteti. Néha a zuglapok olyan politikai újdonságokat tálalnak fel, amelyeket eldugott szerkesztőségi szobában az ujjúból szopott ki az „újságíró”. Ha még ezek a hírek is keveseknek bizonyulnak, iáikkor jön a nagyágyú: a szovjet paradicsomának leírása. A szovjetben minden más, mindéin szép, a templomok helyén gyönyörű kórháziak éis vendéglők épülnek, az uccám sült disznók szaladgálnak és a fcomintern hathatós felügyelete mellett fcinátják ingyen pecsenyéjüket a járó■ kelő, jól öltözött munkásoknak. Mindenkinek , van munkája, ott nem kell senkinek munkaköz- • vetítő*, a munkások diktálnak s azt dolgoznak,

■ ami melóik tetszik. A mi munkásaink, akik fáz- , va, fegyoekodva álldogálnak az itthoni munkakiözvetítők előtt, boldogan hallgatják meg az ilyen újságíró daijkameséit, aki viszont jót nevetve a markába, megy a kávéházi feketére.

A eugsajtó biztosan karácsonyra is jól felkészül. A zugirász még Jézusról is Írni fog hát- borzongató történeteket. Közli az istentiszteletek sorrendjét is, egy-egy papról szóló személyi hirt helyez az előtérbe, hogy ez osailétkül szolgáljon. Mihelyt egy kis nézeteltérés van a katolikusok és protestánsok közit, siet belőle világrengető szenzációt csinálni. A zugsajtó ingyen, olcsó pénzen megmételyezi fálvaiimk népét is, a papíron földi menyországot Ígér neki, de eszménye a spanyol pokol.

Ezer meg ezer egyszerű idézettel lehetne jel- lemezni ennek a sajtónak a rcu.boló munkáját. Vele szemben a másik oldal sajtója, amely tiszta embereknek hirdet tiszta hitet, szinte eltörpül olyan helyen, ahol vagy anyagiakkal nem bírja, vagy ahol kevés a tisztaság után vágyó, talán fáradt olvasó, akit a harmonikus éleit ífee- •tése érdekelne. A botránykrónikák, az angol király legintimebb környezetének leírása minden rossz olvasót érdékel, a tiszta humanizmus annál kevésbé.

Hol a Ikiirut ebből a szégyenteljes állapotból? Hol van az a rendszeres munka, mely közönséget, jó olvasókat tud nevelni jó lapok sámfára? Kisebbségi viszonylatban vájjon nem ez lenne-e a legégetőbb dolog, hiszen mindnyájan jól tudjuk, hogy a világsajtó faateilona világuralmat jelent. Nem kellene-e egy olyan közsze,lilémét kiépíteni, mely a neki idegen sajtót be nem fogadná? A kávéházi Konrádok és a szennyesben ■turkálók sajtóját nem lehetne-e visszaszorítani?

Mi a szabad véleménynyilvánítás teljes 'hívei vagyunk. De ugyanakkor, amikor az egyik, talán ma még a gyengébb oldalról például elismer- j jük a szabad véleménynyilvánítást és a sajtó-1 szabadságot, természetes, sőt szükséges vala-J minek tartjuk, akikor nem éppen a legnagyobb szabadságot, élvező sajtó él vissza ezzel az adott helyzettel? Nem éppen ia tökéletes emberi jogokért és ia sajtószabadságért lelkesedő sajtó- élősdi'k szüntették be a magyarországi kommunizmus idején a ,ypolgáiri“ lapokat, egyedül a Vörös Újság hírszolgálatára hagyva az olvasót?

A Vörös Újság egyeduralmát maiéig sok magyar tolllforgató nem felejtette el. A franciaországi lesieimónyek ás élénken előttünk állnak. Nálunk valamivel finomabban megy a dolog, ■mert a zuglapok so'kszor jó nevekkel „operálnak”, sőt ha kel, még egy-egy főpapot is idéznek az pügy” érdekében. Keibe ennél liberálisabb paradicsomi állapot?

S ezért találjuk furcsáinak, amikor apró sajtó- hiénák éppen a humanizmusra, emberi jogokra hivatkozva igyekeznek bemocskolni az olyan sajtót, mely tisztán ál a piszok zuhiatagában s amely magától a tisztaszivü olvasótól való. Piszkolni, vádolni, bemocskolni könnyű. Vádakat koholni, valótlant írni, kávéházból ^megváltani” ia világot még könnyebb és egyszerűbb valami. A feketekávé és a szokásos kártyapar- tik .mellől uszítani és utána jókat röhögni, a legkönnyebb. „Merni” írni, szennyet, mocskot, kigyót-békát könnyű valami. A gépies olvasó legföljebb azt mondja rá tudatlan jámborságában: „Ezt jól megírták! Ezt meg merték írni!” A zugirász megírja azt, amit tiszta ember nem tud a tollára venni. Ez azonban még nem újságírás, még akkor sem, ha történetesen a humanizmust keverik bele. Egy humanizmus van: a tisztaságnak, hitnek, szépnek és jónak meg kell maradnia, az áfiumnak, méregnek, piszoknak és becstelenségnek el kell tűnnie.

Az újságírás 'nem átlagos kenyérkereső pálya vagy kétes egzisztenciák közkereseti foglalkozása- Aki újságot akar Írni, az legalább az elemi éleit helyesírási szabályait tudja s bizonyos külső és belső illemhez tartsa magát. E nélkül az illem nélkül ugyan „jól odamondhat” akárkinek, de szava elrepül s a sajtót, akármilyen „eb •terjedt”, akármilyen „közkedvelt” is, zugsajtónak tartják. Mondhatnék, hogy müveit embert' az újságjáról lehet a legkönnyebben fölismerni.

A sajtószabadság szent, de egyúttal rosszul értelmezve, nagyon is (tág valami. Aki a köteles mértéket nem találja cl, az nem érdemli meg a sajtót, még kevésbé a neki visszaélésekre alkalmas sajtószabadságot.

Vidám volt nappalom és boldog éjem...

(H. HEINE)

Vidám volt nappalom és boldog éjem. Ujjongott mind a nép, amikor lantom Költőin pengett. Dalom tüzes volt s zengett S néhány szép izzás volt a bérem.

Virágzik még nyaram, habár behordtam Immár szérűmbe aratásomat —

S most el kell hagynom, mi világomat Drága-kedvessé tette, amig voltam!

A kéz alatt elhal a húr. Cserépre Tört a pohár, mit ép most oly vigan Préseltem pajkos ajkam szegletén.

Ó Isten! A halál mily rutul keserű!

Ó Isten! Mily meghitten élhetnénk Ezen a meghitt, édes földiekén!

Fordította: ÁSGUTHY ERZSÉBET.

A „Lazarus” ciklusból.

Bm mefuéii a

Irta: ADELINE 9RAMLEY

Angolból fordította: SZENi-IVANY MARÓT

Maynardné már harmadik éve lakott egyedül az alig húszéves cselédjével, Marival. Egyetlen fiát, a .huszonhétéves Bent az állása Londonba vezette s onnan járt- ki nagyritkán Meadside-be édesanyja látogatására. Ben szorgalmas hivatalnok volt, nem mulasztott, szabadságot pedig csak oly rövid időre kapott, hogy ilyenkor többnyire Maynardné utazott hozzá.

Október 31-én Mari sürgönyt adott át Maynard- ménak. Olvasása közben mindkettőjük arca felvidult.

— Ben hazaérkezik ma este, — örvendezett Maynardné, — az egész szombatot és vasárnapot itthon tölti! Igyekezzünk Marikám, mert sok dolgunk van a ház körül. Jó, hogy holnapra nincs semmi programom.

Kint zord hideg volt, de itt bent, a meadsidei házban az öröm melegítette a két- nő szivét a nagy sürgés-forgásban. Tiszta ágyhuzatot vettek elő, a szombatra tervezett ebédet pénteki vacsorává változtatták, az ablakokban portörlőket ráztak, ajtók csapódtak, az ablakok remegtek. Por- cellán-, üveg- és ezüsttárgyak kerültek elő rejte- kükből, a kert legszebb virágait vágták a lakás diszitésére s az éléskamrában ínyenc falatokat kutattak fel. Az ebédlő büszkén igyekezett magára vonni a figyelmet, míg a máskor álmos dohányzó most a kandalló lángja fényében oly éber volt, mintha minden sarkából fényes szemecskék csillognának.

A férfiak az ő kedvükért végzett női munka felét veszik csak észre, vagy még ennél is kevesebbet. Mari mégis a sietségtől lázasan a küszöb súrolása után még a szenespincét ás kisöpörte. Azután, mivel még volt egy órányi ideje, a konyhaedényekhez látott. Ezekre mindig nagy gondot fordított, mert egyszer Ben a polcra tekintve megjegyezte: „Nézd csak, olyan tiszták a Mari edényei kívül, akárcsak belül!”

Ben nem tudta, hogy ez a -megállapítása úgy hatott Marira, mintha a londoni nagy kiállítás első diját nyerte volna s azóta ilyenkor mindig díszbe öltöztette a polcot.

A sürgöny Ígérete hamarosan valóra vált s May- nardné csókok és nevetés közepette karjai között tartotta derék fiát.

A szombat reggel ott találta őket a dohányzóban.

Maga Maynardné vitte be a bőséges reggelit. Ben. gyönyörködve nézett anyjára, aki rózsaszín pongyolájában, vállára omló hajával olyan fiatal volt.

— Mari beteg, — magyarázta az asszony, — szegénynek epegörcse van megint, mindig előveszi izgalom után, visszafektettem tehát az ágyba.

Bori élvezte a kétnapos szabadságot és a reggel) után bele dőlt az ebédlő kandallója előtt terpeszkedő fotel süppedő kényelmébe éa kozzáfo|gott a semmittevéshez. Később anyjával akar •ugyan lenni és segiteni is neki a beteg Mari helyett,- de most ezt az órát a kényelemnek szánta. Még a pipája is kialudt a. nagy tétlenségben.

— Sietek a városba, fiacskám, — lépett be anyja a szobába, s megcsókolta szinte bálványozott gyermekét.

— Gondolod, hogy felkeres- valaki?

— Lehet, hogy Gr-eenné esetleg hazahozza képeslapjaimat és Wardlené, de ha bárki jönne, csak annyit mondj, hogy én elmentem és Mari

j beteg, meg fogják érteni.

— Akkor van rá kilátásom, — mormogta ál- | mosan, — hogy én itt 'élvezetesen pihenhetek

s ura leszek a várnak, mig haza nem jössz.

— Az ezt követő kilátás pedig az, — hangzott a jókedvű válasz, — hogy másfél nyugodt napunk lesz egymás részére.

Ben, mikor magára maradt, hátrább lökte székét, mert a kandalló tüze nadrágján keresztül szinte sütötte a térdét. Azután kényelmesen egy székre tette fel lábait és igy elhelyezkedve, ölébe fektette az újságot.

Alig hogy elszunditott a jó melegben, erős kopogásra riadt fel.

— Vendégek, — nyögte, de a második kopogtatásra már felállt. Az ajtónyitásnál a beáramló 'hideg annál kellemetlenebbül érintette, mert olyan nagy melegből jött ki. Egy szőke hölgy állt előtte, s úgy nézett rá, mintha megpillantására elfelejtette volna jövetele célját. Aztán nagynehezen szóhoz jutott:

— Visszahoztam Maynardné képeslapjait.

— Köszönöm szépen, — válaszolt Ben, átvéve a lapokat, — anyám elment hazulról és Mari beteg.

— Tehát ön Maynard >ur?! Hiszen tudhattam volna, ugy hasonlít az édesanyjához! Sokáig marad itthon?

— Csak ma és holnap — és megrázkódott a beáramló hidegtől.

— Gr-eenné vagyok, bizonyosan hallott már az édesanyjától az én leányaimról. Most olyan izgatottak, mert vagy három mérföld nyíre lezuhant egy repülő, kirándultak megnézni. Szendvicseket vittek magukkal, de még utolérheti őket. Tartson velük, én előre sietek és szólok nekik, hogy jön.

Ben gyorsan félbeszakította:

— Igazán nagyon sajnálom, roppant bosszantó, de képtelen volnék olyan távolságra elgyalogolni. Fájnak az Ízületeim és az orvos teljes pihenést rendelt el.

Miközben ezt mondta, két lépést hátrált a dohányzó felé, attól tartva, hogy az asszony ráteszi a kezét.

— Szegény fin, szomorú, ha. valaki ilyen fiatal ■korban beteg. De sietek, mert Betty biztosra veszi, hogy a repülőtiszt megsérült és meghagyta nekem, hogy készítsek ágyat.

Greenné eltávozása után Ben visszatért foteljéhez s nagyon közel húzódott a tűzhöz. .Még ott- lebegett képzeletében két-három leány, amint egy rokkant repülőtisztet szállítanak gyalogszerrel, amikor újból kopogás rázta fel. A harmadik kopogtatásra kimerít, az előszobába.

— Anyám elment és iMa/ri beteg, — hadarta, J

Imég mielőtt észrevette volna, hogy a hölgy megismeri.

— Fogalmam sem volt róla, hogy Ön itthon

van! — csodálkozott Martin kisasszony, egy szilszkinbe öltözött, molett, középkorú hölgy, — csak benéztem, közölni Maynardnéva-1, hogy Daphne jobban van. Tudja, az én kis kutyámról van szó. Beteg volt, szegény, szerdán, amikor az Ön édesanyjával találkoztam, s ő olyan jó szívvel volt iránta. Meddig marad . . . Istenem, már?! . . . Hát akkor már nem is lesz itt a keddi táncmulatságon? Két bájos unokahugom van most nálam látogatóban . . . Hogyan? Hogy a főnöke nem látná be, hosry ez ok a szabadság meghosszabbítására, ha felhívná telefonon és megkérné? Hát ez igazán kár! De mást- mondok én magának! Ma délután beviszem Sylv.iát és Józsát kocsin ■Oxfordba, egy nagyszerű filmet adnak ott, a elme: Indulópont. Vacsorára itthon is leszünk.

Él kell jönnie velünk. No, jöjjön, muszáj! Kettőre ■nálunk lesz?

Már búcsút- intett, de Ben sietett bebizonyítani, hogy -ez lehetetlen.

— Szörnyű pech, de a szemem most olyan gyenge, nem mernék egy filmet végignézni. Még ■el is szédülhetnék, vagy akármi történhetne. Nagyon kell vigyáznom a szememre, s borzasztó volna, ha ott kellene hagynom a 'hivatalomat a szemem miatt. Igazán nagyon sajnálom.

Gyorsan betette a-z ajtót és visszasietett a tűzhöz, amit még százszorta értékesebbnek érzett, mint eddig. Éppen rágyújtott pipájára, amikor kopogtatás s egyidejűleg erős csengetés hallatszott. Megvárta a harmadik csengetést s csák akkor lökte hátra karszékét. Felsóhajtott,

Újra egy hölgy állt- az ajtóban, aki félig-meddig ismerősnek látszott.

— Anyám -elment és Mari beteg, — szólt gépiesen, de határozottan. Hiszen a-z anyja megígérte, hogy ezt meg fogják érteni.

—• Az anyja beteg és Mari elment, — ismételte fordítva a hölgy, — de azért csak engedjen be, drága fiam, és ne legyen ilyen szigorú. Hiszen mi régi ismerősök vagyunk, csak tudja, hogy k:i vagyok. Nem is tudtam, hogy itthon van. De ne álljunk itt a hidegben, bent is lelket beszélgetni.

Ben vonakodva tűrte, hogy belépjen a vendég az előszobába. Keserűen s összeszoritott- ajkakkal nézett az ebédlőajtóra s a szembenlevő ajtót nyitotta ki. A dohányzóban még a függönyök sem voltak felhúzva Mari betegsége s anyja sietsége következtében. Az ablakhoz sietett, megrántotta a zsinórt,^8 a függöny fölszaladt. Aztán ijedten vette észre, hogy még a hamu is ott volt a kandallóban, ugy, 'hogy háttal állt neki. Mennyivel jobban élvezte volna, — gondolta — ha az ebédlőben állhatott volna igy, háttal a kandallónak. Miért is kellett neki beengednie várába ezt a reggeli vendéget, akinek még csak négy szép lánya sincs.

— Ma van a tornaverseny és a férjem annyira érdeklődik a jó fiuk iránt '(Bon most ismerte meg benne a papnőt),' tudom, hogy ázegónyt nagyon izgatja a mieink szereplése, ön nagy segítséget jelentene. ,Ugye számíthatunk, rá, hogy ott lesz

pontban háromkor? Az ura olyan A lesz. De hogy van jó édesanyja?

— Anyám nincs itthon és Mari i g — válaszolta- Ben, miközben azon törte a fejét, hogy

!

meneküljön. Csakis a szive menthette ki, hát elővette.

— De édes fiam, fogalmam -sem volt róla, hogy gyenge a szivei Ha igy áll a helyzet, a világért sem fárasztom, kénytelenek leszünk sajnos Ön nélkül megtartani a sportnapot.

— Igen, mintha nem is látott volna — tanácsolta Ben.

— Mintha nem is láttam volna — ismételte a vendég kifelé tartva.

Ben besietett az ebédlőbe, a tűzre rakott, de alig volt ideje kényelembe helyezkedni, a-mi- jk-or az ajtóra erősített kopogtató újra -működésbe jött. Azonnal megyek, — gondolta magában — akkor 'hamarabb fülesek rajta, s ha ez is elment, majd k'iteszek egy cédulát az ajtóra, hogy nincs itthon senki és Mari beteg és kérem ne kopogjanak.

— Ben. — örvendezett egy fiatal szőke szépség — alig akartam az előbb elhinni Wardlené- •nnk, hogy látta magát és fogalmam nem volt-, hogy a- szivével van baja! A férjem egy nagyszerű gyógyszert szed mostanában, neki is gyenge a szive, meg kell szereznie a. receptjét. Hatan lettünk volna, ma vacsorára, de Önnel az édesanyjával éppen nyolcán leszünk, de biztosan jöjjenek el. Majd elszórakozunk és Ted megmondja, hogy mi az az orvosság, amit ő szed. Lehet ugyan, hogy epebaj ellen szedi, de a-z bizonyos, hogy miniden betegség ellen elsőrendű. Borzasztóan sietek, hát a viszontlátásra este, de pont hétre várom!

— Igazán ... őőő végtelenül lekötelez ... és ... őőő... igen boldog volnék, ha részt- vehetnék a vacsorán ... de a szivein miatt sokszor a gyomrommal is szenvedek, szörnyen kell vigyáznom az étkezésre. Nem szabad... őőő... beszélnem evés közben... és alaposan meg kell rágnom minden falatot... be kell ezt tartanom, bár rém unalmas. Tudóim, hogy meg fog érteni, hát nem is tartóztatom tovább... olyan hideg van ... és a mellem ... Becsukta az ajtót.

Beledült a karszékbe s azt forgatta a fejében, hogy flanellbe burkolja az ajtóra erősített kopogtatót, amikor arra lett figyelmes, hogy valaki kulccsal nyitja ki a külső ajtót. Anyja lépett he, szeme a jókedvből csillogott,

— Édes fiacskám, annyian érdeklődtek nálam az egészséged felől, hogy már azon a ponton voltam, hogy felhívom * telefonon á. főnöködet s [ megmondom, hogy egészségi állapotod miatt pár hónapig nem térhetsz vissza hivatalodba, Végül Blakenéval találkoztam, aki a gyomrodat hozta elő, amikor erről beszélt, akkor kezdtem csak megérteni a dolgot,

Ben hangja álmosan és elégedetten szállott a pipa-füst. mögül:

— Azt hiszem, hogy kifogásaimnak meg van a kellő eredménye és sikerült minden támadást visszavernem, én nem hagyom magam. Most aztán nyugodt másfél napunk lesz anyuskám <jjg kibeszélhetjük magiunkat kedvünk sserint.