Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-08 / 256. (4105.) szám
1936 november 8, vasárnap. t^cai-Mac^arhirlm? 17 „Leányok az intézetben* — H'mromantika nélkül A francia leány javítói nfézefek lakóinak szenvedései Akció indult Franciaországban a leány javítóintézetek megreformálása érdekében ■■■ Napirenden vannak a szökések ■■■ Amit a humanista pártfogók nem látnak Paris, november eleje. (MTP.) Néhány hét előtt nyolc leány szökött meg a boulognei leány- intézetből és röviddel azután hasonló körülmények között ugyancsak nyolc leány hagyta el a picpusi leányotthont. Az esetek száma igen nagy és állandó. Fresnesben sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni a leányok szökését, de már Toulousben és Lyonban a szökési kísérlet sikerrel járt. Egész Franciaországban valósággal epidémia- szérűén lépett fel a leányintézetek növendékei között ez a szabadságvágy és a nevelőknek rengeteg gondot és fejtörést okoz. Az esetek azonban olyan sűrűn fordulnak elő, hogy a nyilvánosság figyelme is rájukterelődött, a hatóságok is kezdenek foglalkozni a kérdéssel, a lapok sokat írnak újabban a franciaországi leányintézetekben uralkodó állapotokról és néhány, valóban kínos adat látott. napvilágot. A boulognei esetről kiadott első hivatalos jelentés megállapította, hogy a leányokat a kalandvágy hajtotta, amikor elhagyták az intézetet, amely lelki és testi jólétükről maradéktalanul gondoskodott. Aztán néhány újságíró alaposabban utánanézett a dolognak és kiderült, hogy a hivatalos jelentés legalább is egyoldalúan vilá- I gitotta meg az esetet. Egy sokatmondó kordohumentum A boulognei leányintézet állami kezelésben van. A picpusi leányotthon viszont a francia leányvédőegyesület felügyelete alatt áll. Az egyesület vezetőségében csupa kiváló és neves emberbarát foglal helyet, úgyhogy kétség sem lehet aziránt, hogy ezeknek a neveknek fedezete mellett csak a legjobb és leggondosabb nevelésben részesülhetnek az otthon tagjai. Tehát akkor mégis a leányokban lenne a hiba? Két kiváló párisi jogász, Philip Artois és Emilé Cerquant alaposan kivizsgálták úgy a hivatalos, mint az újságírói jelentések alapján a kérdést és memorandumba foglalták megfigyeléseiket. Ez a memorandum most ott fekszik az igazságügyminiszter asztalán és valóban egyik legérdekesebb dokumentuma korunk szociális problémáinak, A dokumentum mindenekelőtt megállapítja, hogy a legtöbb leányintézetben valóban elviselhetetlen viszonyok uralkodnak. A szellem nem oktató, hanem túlságosan fegyelmező jellegű. A baj legfőbb oka az, hogy ezek a nevelési célzattal szervezett intézetek nem az oktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak, hanem az igazságügyminiszterébe. Aminek természetes következménye az, hogy az eredeti cél, a szociális védelem és a nevelés háttérbe szorul és az intézetek büntető és fegyelmező /intézetekké alakulnak át, amelyekben rendőri szellem uralkodik. Sajátságos, hogy ezeknek az intézeteknek nem valami tanfelügyelő, vagy bármely más iskolaügyi hatóság a közvetlen feljebbvalójuk, hanem a rendőrkomisszá- riátus. Ez mindent megmagyaráz. Egy esel a száz közül A rendőr-rendszer tarthatatlansága mellett szói dgy sereg eset, amit a memorandum felsorol. Különösen kirívó az esetek közül a kis Ger- maine Lambling esete. A picpusi leányotthon nyolc szökevénye közül csak a szerencsétlen kis Germaine Lamb- linget sikerült elfogni, a többi hét menedéket talált embereknél, akiknek sorsa valószínűleg szintén nincs rózsákra ágyazva, mégis megértéssel voltak az élet mostohagyermekeinek szenvedései iránt és elrejtették őket üldözőik elől. Mit csináltak ezek a szerencsétlen gyermekek, hogy úgy bánnak velük, mint a legveszedelmesebb gonosztevőkkel, hogy hatalmas rendőrségi apparátussal kutatták át az egész környéket, minthacsak hétországra szóló rablógyilkosság tetteseit keresték volna. Egyikük sem gyilkolt, nincs közöttük betörő, mégcsak tolvaj sem. Mégis, kik azok a leányok, akik bekerülnek a francia leányvédő intézetek oltalmazó szárnyai alá? A kis Germaine Lambling esete egyet-mást elárul felőlük, A kisleány Epinalból származik, földhözragadt munkáscsaládból, tizenhárom testvére volt. A kis Germaine kilencéves, amikor anyja az utolsó gyermek szülése közben meghalt. A történet régi: az apa inni kezd, egyre ritkábban van munkája, gyermekeivel nem törődik, éhezni hagyja őket. A kisleányt végül is egyik férjezett nővére magához veszi Bois-Colombesba és egy úri háznál szerez neki a konyhán alkalmazást. Germaine boldog volt, reggeltől késő estig dolgozik, szakadatlan munkáiban telik el gyermekkora, amig tizenötéves lesz s akkor megismerkedik egy fiatalemberrel. Elhatározzák, hogy mihelyt a leány tizenhatéves lesz, összeházasodnak, a fiú anyja azonban ellenzi a tervet, fél attól, hogy a tulkorai házasság a fiút. aki különben is hajlamos a rosszra, végleg lejtőre juttatja. Az anya erre elmegy a rendőrségre és kéri, hogy akadályozzák meg a házasságot. A csendőrök 1935 novemberében letartóztatják a kislányt — aki még mindig első munkahelyén van — csavargás és erkölcstelen életmód miatt, a fiatalkorúak bírósága elé állítják és igy kerül a picpusi leányotthonba, amely egyike a legszigorúbb női javítóin tizeteknek egész Franciaországban. Az esetek száma azért is nagyon sürü, mert a csendőrök minden olyan leány után, aki az erkölcstörvény ellen állítólag merényletet készült elkövetni, prémiát kapnak. A picpusi leányotthont nagyon nehéz megközelíteni, de e sorok írója beszélt az intézettel szemben lévő temető őrével, aki elmondotta, hogy a szökések sokkal gyakoribbak, mint általában gondolnák. A legtöbb esetben, különösen, hogyha sikerül gyorsan kézrekeriteni a szökevényeket, nem adnak ki jelentést a történtekről. Nem ritka az öngyilkosság sem. Három évvel ezelőtt maga a temetőőr látta, amikor az intézet egyik harmadik emeleti ablakából egy szerencsétlen leány az uccára vetette magát. A hatóságok akkor szigorú vizsgálatot indítottak, de azután ez is abbamaradt. A túlzásba vitt fegyelmezés következményei Mint az igazságügyminisztériumnak benyújtott memorandum is megállapítja, a legtöbb hibát maga a rendszer okozza. Nem lehet vitás és senki nem is vonja kétségbe, hogy az intézet patrónusai a legjobb szándéktól vannak eltelve, csupa humánusérzésü és lelkes társadalomreformer, akik azonban nem látják az intézet hétköznapi életét. Nem ismerik többek között az intézet felvigyázónőit, akik nőknél nem ritka szadizmussal élik ki a kezükbe adott hatalmat. A túlzásba vitt fegyelmezés módszerei teljesen ismeretlenek a felügyelő bizottság humánus tagjai előtt. Hogy milyen metódusokkal fegyelmezhetik a picpusi intézet lakóit, ezt bizonyítja, hogy a nyolc leány szökése után már tizennégy nap múlva éhségsztrájk bukm. imuuMi— AUTHUFL WEIGALL I 1 I ' AZ ATHErfA£l/M. £lítr,ígeny- . ^OK.O‘Z^r*'BA tJ. tCÓ Tv£\ Ára Ke 32-50 MEGRENDELHETŐ A KIADÓHIVATAL UTJÁN. PORTÓ Ke 3, UTÁNVÉTNÉL Ke 5. tört ki az intézet lakói között. Minden héten előfordul, hogy valamelyik fiatallány háromnapi sötétzárkát kap jelentéktelen ,,bűnök" miatt. Ilyen bűn például az, hogyha valaki a varrótűjét a munkaszobában felejti. A francia társadalom széles rétegeit mozgatta meg a felszínre hozott kérdés és remélhetőleg a gyökeres reform most már nem fog sokáig váratni magára. Buenos Aires, november 7. Trinidadból érkező jelentés szerint e napákban öt szökött fegyenc érkezett Port of Spa'nba, akik az ördcgszigetről szöktek meg. A szökevények veszélyes és kiimeiriiitő vándorlás után, a dzsungelén keresztül érkeztek a tengerpartra és egy kis csónakon kelitek át a tengerein. Hétsziáiz mérföld utat tettek meg a vizen és annyira kimerültén érkeztek meg Trinidad szigetére, hogy nyomban kórházba kellett őket számítani. Elmondták, hogy a hosszú tengeri utón mindössze néhány liter vizük és néhány darab kétszersültjük volt minden táplálékuk. A szökevények között van két francia., egy olasz, egy belga és egy korzikai. Az ördögszigetirőt .elmenekült szökevények száma az utóbbi hetekben már meghaladja a húszat. Tudvalévőén a déliamieirikai államoknak nincs kiadatási szerződésük Franciaországgal és igy a száműzetésre ítélt fegyencek biztos menedéket találnak e területeken. A meglepően nö vekedő számú szökések — mint most kiderült — egy (rendkívül érdekes, romantikus történettel vannak összefüggésben. A buenosairesi szépasszony Buenos Aires egyik leglőketlőbb negyede az úgynevezett Belgtano-villanegyed. A városrész főuocája a párisi Ghamps-Elysées mintájára épült és a fényűző stílusban, parkok közepén épült házak élénken emlékeztetnek Páiris legszebb magánépületeir e. Ha valakinek villája van Belgrano negyedében, ez azt jeleníti, hogy az illető a legelőkelőbb argentínai társadalomihoz tartozik. Az itteni lakosok nemcsak argentínaiakból állanak, hanem főleg bevándorlókból, akik az utolsó negyedszázad konjunktúrájában hatalmas vagyont szereztek. Itt láthatók a legfényüzebb amerikai kocsik és a Legdivatosabb párisi toalettek. Ebben a környezetben is feltűnést keltett Ines Dufayel asszony, aki a legutolsó concoure d‘élégance-on az első dijat nyerte. Bizonyára nemcsak kocsija győzött, hanem a tulajdonosnő elegáns szépsége is. A gyorshajtás következménye Semnona Ines, aki előkelő elszegényedett családiból származik, néhány évvel ezelőtt feleségül! ment egy francia férfihez, aki a világháború alatt került az országiba és óriási vagyont szeizett azáltal, hogy fagyasztott husit szállított az antant-államoknak. A Btalgpano -negyedben vásárolt vitát óe a főváros közefében haitePmas birtokot. A házaspár e birtokon töltötte az év negyedrészét és csak ia szezon néhány hetére költöztek be elegáns városi villájukba. Egy napon rendőr tartóztatta fel az előkelő szépasszony kocsiját, mert tulgyorscn hajtott a ucgyforgalmu fouc- cán. A rendőr kötelessegtudóan a remdőrigaz- gatóeágra kísérte az uirlasszonyt és a hölgy, aki nem árulta ed kilétét, nyugodtan várakozóit egy jó óra hosszat a prefektus előszobájában. Közben érdeklődéssel szemlélte a falion levő plakátokat, amelyeken a francia Cayenneiből megszökött fegyencek arcképei voltak láthatóik. Különösen egy arckép előtt időzött el töprengő csodálkozással, egyre nagyobb megdöbbenéssel ... Mikor azután bevezették a prefektushoz, kurta, ingerült- válaszokat adott és visalaedését a rendőrtisztviseílő azzal magyarázta, hogy a fcel- lemetlem becitálás ’ tette ingerültté az előkelő szépaisszonyt. Csekély pánabünteíórtne Ítélitek, amit Ines asszony nyomban kifizetett. Jáíéhony küldemények A rákö .étkező napokban Ines asszony nagyarányú megrendeléseket tett a buemos aáresi nagy francia könyvkereckedceiben. Százszámra vásárolt franca regényeket, de hasonló meny- nyieégben vette meg Laimartine bőrkötéses d'nz- kiadásiait is. A könyvkereskedő kicsit csodálkozott. a hirtelen gyűjtői szenvedélyen és különösen feltűnő vollt, hogy az asszony ugyanabból a könyvből is számos példányt vásárolt. A könyveket azután nagy ládákba csomagolták és elküldték a cayennei francia büntetőtelep vezetőségének azzal a kéréssel, hogy osszák szót azokat a fegyencek között. Az ajándékozás senkinek sem tűnt fel, mert amióta néhány iró megrendítő színekkel ismertette a cayennei életet, azóta az egész viliág érdeklődése a multiból ittmaradt bümfcetőtelep féllé fordult-. A könyveket a tábor vezetősége minden alkalommal] szétosztotta és köszönjevél-et intézett Ines asszonyhoz. Az ifjúkori arckép Ebben az időiben kezdett szaporodni a szökevények száma, akik életük kockáztatásával a dzsungelén és a tengeren keresztül menekültek a száműzetés poklából. Senkinek sem jutott eszébe, hogy összefüggést keressen a szökések növekvő száma és Ines asszony könyvküldeményei között. , Egyszerűen azzal magyarázták a szökéseik nagyobb számát, hogy „a sorozat, törvénye4* érvényesüli, a sikerült szökések hasonló példára buzdítják a táborban maradt fegyenoeket is. Szám-06 esetiben megállapították, hogy a megszökött fegyencek Argentínába folytatták útjukat és a foagno vezetősége a buenos airesi francia konzulátus utján nyomozást indított. A nyomozás meglepő eredménnyel járt: megállapították, hogy a Buenos Aíresbe érkező fegyencek valameny- nyien a Dufayel-villát keresik fel előszÖT. Nyomozni kezditek Dufayel ur kiléte iránt és feltűnt, hogy az előkelő villa/tulajdonos teljesen ismeretlen az argentínai francia követség ellőtt. A,véletlen úgy; hozta magával, hogy éppen aiz a rendőrtéztviselő, aki Ines asszonyt elítélte a gyors autóvezetésért, látogatott el valamiyen űrüggyel % Dutfayebvjflíláha és ekkor nagy megdöbbenéssel pillantotta meg az egyik falon a háziúr egyik ifjúkori fényképét, amely teljesen megegyezett a rendőrségen levő, szökevényeket ábrázoló arcképek egyikével. A bőrkötéses diszmüveh titka A rejtély így végre megoldódott. Ines asz- szony a rendőrség -ellőszobájában felismerte férje arcképét. Bizonyára őszinte színvallásra került a dolog, de a házasság boldogságát nem zavarta meg a férj vallomása. EíienkeizőLeg: a boldog feleség ekkor határozta el, hogy segíteni igyekszik férje egykori sorstársain. A bőrkötéses könyvek tábláiba pénzt és írást helyezett el és az Írás pontosan közölte a módozatokat, amelyek seg tségével a szökés sikerülhet. Ugyancsak közölte az asszony buenosairesi címét is, úgyhogy a sikeresen megszökött fegyencek -nyomban hozzáfordulhattak további támogatásért. Az asszony nem volt hajlandó fölvilá- gositásit adni a szökevények tartózkodási helyéről és az -argtíntinai remdőreiégíet nem is érdekeltié a dolog, minthogy a francia el ítélteket az országiban nem üldözik. Az utóbbi időben Ines asszony eitüut az argentínai fővárosból. Az a hír járja-, hogy világ- toötnüüfi útra indult férjó vei, Miért növekszik a cayennei szökevények száma? Egy buenosairesi gazdag szépasszony segítségével szöknek meg az Ördögsziget íegyencei Concours d'élégance és látogatás a rendőrségen • Bőrkötéses Lamartine a fegyen* ceknek ■ Mit keresnek a szökött fegyencek az előkelő buenosairesi villában?
