Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-07 / 255. (4104.) szám
Bűnbak kerestetik (*) Aki csak kicsit ismeri a történelmet, nem csodálkozik, hogy már most elkezdődik a baloldalon a bűnbakkeresés a spanyol események miatt. Nemcsak nemzetek, hanem világnézeti frontok is igényt tartanak a győzhetetlenség illúziójára, mert súlyos lelki válság nélkül nem lehet túlélni a nagy vereségeket. Az ilyen lelki válságon pedig csak egyetlen recept segíti keresztül a tömegeket, — bűnbakot állítani. Hetek óta figyelem a baloldali lapokban ezt a lázas bűnbakkeresést, már kialakulnak a legendák körvonalai, már látom, hogy kikből csinál árulót a népképzelet s a történelem milyen érveket fog majd örökségbe kapni a j napisajtótól, hogy egyszer majd megmagyarázhassa az utókornak, mi, miért és hogyan történt? . A legérdekesebb és a legtanulságosabb az összes bűnbak-vadászok között azért a kommunisták és természetesen a szovjet magatartása. Érdekes már csak azért is, mert a józanul és elfogulatlanul szemlélődő fél jól láthatja, hogy a szovjet saját szempontjából két súlyos hibát követett el a spanyol dologban, az egyiket akkor, amikor a semlegesség mellé elkötelezte magát, a másikat meg akkor, amikor ennek ellenére mégis megpróbált beavatkozni. Tehát amikor nemet és amikor igent mondott —mind a kettőt rossz időpontban. Dehát persze a szovjetnek mégsem egészen közömbös, hogy a radikális- munkástömegek csorbult illúziókkal elfordulnak-e tőle, vagy pedig továbbra is megőrzik a mechanikus orosz- imádatnak azt a hőfokát, ami az éveken át beígért és éveken át mindig elsibolt világ- forradalomért kárpótolja őket. *A szovjetnek vigyáznia kell arra, hogy a munkásság és a radikális intellektüellek a spanyol események hatása alatt el ne forduljanak tőle s oda ne sodródjanak a negyedik internacio- náléhoz, amely Trockij permanens forradalmát hirdeti s legalább friss illúziókkal kínálja a tömegeket. A szovjet tehát mindent elkövet,, hogy megfelelő bűnbakot állítson maga helyett a tömegek elé. Az elsőszámú ilyen bűnbak természetesen Léon Blum, őt vádolják az egész semlegességi teória kiagyalásával és Thorez nyíltan hirdeti, hogy a spanyol népfrontnak Léon Blum ásta meg személyesen a sírját. (Azzal persze nem törődnek, hogy Léon Blum hátbatámadásával ők meg a francia népfrontnak a sírját ássák.) Arról senki nem beszél, hogy ugyanazt a semlegességi egyezményt, amit Franciaország a hatalmak elé terjesztett, a szovjet is aláirta. Igaz, — mondják erre a kommunisták —, de csak azért, mert azt hitték, hogy ezzel sikerül útját állni a fekély továbbterjedésének, amikor azonban látták, hogy Franco fegyvereket kap pártfogóitól, az oroszok sem teketóriáztak sokat, hanem segítségére siettek a spanyoloknak. Majd meg fogjuk hallani egy-két hónap múlva a spanyol népfront-emigránsoktól, hogy hogyan festett ez a segítség, néhány kínos adat már most is köztudomású, de várjuk csak meg, mit szólnak az érdekeltek? A második számú bűnbak a spanyol népiélek. Nem lehet vitás, hogy egy sebtében, különben sem túlságosan rendszerető tömegből összetoborzott néphadsereg harci értéke igen alacsony. A milícia eredményeket érhetett el Oroszországban, ahol óriási terepen folyt a harc s ahol egy három és fél éves harcban kimerült, szét- züllött, a Bruszilov-offenzivában teljesen ki- yérzett hadsereg csonkjai ellen kellett lelA menthetetlen város Anglia és Franciaország Madrid átadására szólítja fel Caballerot fiz anarchista haderő a fronton » Kétszázezer halott a spanyol polgárháborúban •• Tovább tart a harc Madrid külvárosaiban London, november 6, Jól' értesült körökből származó jelentés szerint Angim és Franciaország felszólította a madridi kormányt, hogy feltétlenül keresse az utat és módot a Franco tábornokkal való megegyezésre, hogy ezáltal elejét vegye a fölösleges vérontásnak és a spanyol főváros polgári lakosságát ne tegye ki a végpusztulásnak. A francia és az angol felszólítás körülbelül1 annyit jelent, hogy a népfront kormánya ne folytassa a kilátástalan harcot Madrid birtokáért és adja át a fővárost a felkelőknek. Ugyanakkor a Hendayeban levő spanyolországi angol nagykövet közölte Mery dél Val-lal, a Franco-kormány megbízottjával1, hogy Angliában nagy visszatetszést keltett Madrid legutóbbi légi bombázása, amelynél sok gyermek és asszony pusztult el. Franco kormánya elveszti angliai rokonszenveit, ha a háborút nem az eddigi mérsékelt módon vezetné tovább, hanem felesleges vérontásokat okozna. Erélyes ellenállás Madrid, november 6. Amióta az anarchisták beléptek Ceballero kormányába, a főváros védelme hathatósabb mértékben folyik. A nemzeti munkásíöderáció többezer tagja, aki eddig tartózkodott a harcoktól, az anarchista miniszterek parancsára teg-i nap a frontra ment, vagy elfoglalta megerősített pozícióit Madrid legfontosabb stratégiai helyein. Ezzel a megerősítéssel sikerült a déli fronton föltartóztatni a nacionalisták előnyomulását. A pénteken reggel érkezett jelentések szerint a kormánycsapatok mindenütt visszaverték a felkelők támadásait, sőt egyes helyeken sikerült a frontot messzebb vinni a fővárostól. A felkelők állásait szerda éjjeltől péntek éjjelig a kormányütegek állandóan bombázták. Az orosz tankok is újra fölvonultak és több helyen visszanyomták a Franco-csapatok első vonalát. Míg a harc közvetlen Madrid kapui előtt dühöng, a főváros népe feltűnő nyugodtan viselkedik. A lakosság nagyrészét egyáltalán nem érdekli az ütközet és rendesen utánajár mindennapi munkájának, mintha idegen ügyről volna szó a frontokon. Hiába szólítja föl a kormány rádiója a tömegeket, hogy ragadjanak fegyvert és védjék meg a fővárost, a polgárság hidegen és tétlenül nézi Caballero kormányának vergődését. A kormány tegnapi felhívása mindazokat, akik nem jelentkeznek hadi szolgálatra, fasisztáknak és zendülőknek nevezi. Ennek | ellenére csak a munkásság egy kis rétege vesz részt a főváros védelmében, közöttük sok asszony és gyerek. A légügyi minisztérium jelentése szerint csütörtökön Madrid fölött öt nacionalista repülőgépet lelőttek. Más jelentések úgy tudják, hogy a spanyol polgárháború frontján rengeteg orosz, belga, olasz, német és francia önkéntes küzd részben a kormány, részben a felkelők oldalán. Franco tábornok megtÜtotta a külföldieknek, hogy részt- vegyenek az ütközetekben s az idegeneket csak mint mechanikusokat és instruktorokat alkalmazza a front mögött. Barcelonában egy francia tartalékos ciszt vezeti a légi haderőt. A toledoi fronton a nacionalisták huszonkét oroszt is elfogtak, akiket Bur- gosba szállítottak és megmutatták őket a külföldi újságíróknak. Az egyik zsákmányolt orosz tankot is elszállították a frontról. Ez a tank tizennyolc tonnás, 40 milliméteres ágyúval van felszerelve és rádió- j készülékkel van ellátva. A polgárháború mérlege Páris, november 6. Hivatalos francia körök számítása szerint a tizenhetedik hetébe lépő spanyol polgárháborúban eddig körül- i belül 200.000 ember vesztette életét, mig az [anyagi kár 20 milliárd pezetára rag. A halépni — s még akkor is: az orosz bolsevikok oldalán harcedzett katonák küzdöttek, altisztek és matrózok, akik — ha nem is szívesen tartottak fegyelmet, mégis csak volt némi fogalmuk a hadviselés fortélyairól. A spanyol népmilicia tagjainak legnagyobb része legfeljebb, ha a bikaviadalok arénájából ismerte az életveszedelmet s nem azért futott meg a golyózáporban, mert az életéért reszket, hanem azért, mert az idegei nem rendelkeznek a tüzvonal dresszu- rájával. Ez idegkérdés és nem bátorság vagy elszántság kérdése. Elvégre a jó katonának nemcsak felfordulni kell tudni, hanem hideg fejjel harcolnia kell szemközt a pillanatonként feléje villanó halállal. Ezt a spanyol milicia tagjai természetesen nem tudták, honnan is tudták volna? Nem voltak tisztjeik és hadműveleteket nem lehet katonai szakértelem nélkül végrehajtani <— ezért is történt meg annyiszor a mostani polgárháború folyamán, hogy akármilyen eredményeket értek el súlyos véráldozatok árán a vörösök, mindig csapdába kerültek. Az alcazari és oviedoi eset nemcsak a hősiességnek érdekes példája az egyik oldalon, hanem a tehetetlenségnek és a szakértelem teljes hiányának is a másikon. Rosz- szul voltak felszerelve, de ha jól lettek volna, akkor sem tudtak volna bánni fegyvereikkel. írun ostroma után annyi légelhá- ritó ágyút találtak a nemzeti csapatok a városban, hogy egész légi hadsereget lehetet* volna megsemmisíteni velük, A milicia tagjai között azonban nem volt senki, aki az ágyukkal bánni tudott volna. Minderről Louis Fishernek, az orosz Knickerbocker- nek a különben igen érdekes tudósításaiból értesültem. Tőle tudok száz példát a milicia fegyelmezetlenségéről, tőle tudom, hogy orosz tisztek, akik Madrid védelmét vezették, gépfegyvereket állítottak katonáik hátába és revolverrel hajszolták tüzbe embereiket, mert a milicia a nacionalisták golyór záporát nem bírta idegekkel. A Moszkva által támogatott sajtóból már hetekkel előbb pontos képet lehetett kapni a tényleges spanyol helyzetről és nem kellett tulnagy lelemény hozzá, hogy kiszámítsuk, mikorra esik Madrid Franco csapatainak kezébe. Mindezt miért kellett éppen erről az oldalról ennyire őszintén, ilyen szinte túlhangsúlyozott leplezetlenséggel feltárni? Mert Moszkvának érdeke, hogy megutassa, mennyire megtett mindent a spanyolokért s hogyha százszor össze is fog ördög és pokol, ha egyszer a szovjetököl odasujt, onnan fejvesztetten menekül a szövetkezett reakció serege, — hacsak... hacsak egy rossz komandó alatt felnőtt tömeg el nem babrálja saját ügyét jóvátehetetlenül. Az oroszoknak nem érdekük, hogy az európai tömegek a német eset után most már a spanyol eset kapcsán is kinyissák a szemüket és meglássák, mit ér az orosz pártfogás, meg kell magyarázni, be kell szuggerálni a tömegeknek, hogy mindenki rosszul szerepelt, egyedül Moszkva szerepelt -remekül.. Ők nem is nagyon tiltakoznak a tank-legenda ellen. Louis Fisher cikkeiben a sorok között mindig felbukkan egy-két orosz bizalmi ember és mellékesen megtudjuk, hogy ők vezetik az ellenállást, persze tehetetlenek a fegyelmezetlen tömeggel szemben. A jámbor olvasó elálmélkodhatott rajta, hogy milyen elővigyázatlanok ezek a kommunisták, hogyan elfecsegik a világnak a titkaikat, hiszen az ő embereik Írják, hogy mindenütt orosz tisztek nyüzsögnek a spanyol front mögött, mit szól majd ehhez Grandi a semlegességi bizottságban? Grandi nem olvassa a ,,Weltbühne“-t s ezek a ,,titkold' azoknak a megszállott szovjetrajongóknak szólnak, akikben félő volt, hogy a spanyol kudarc hatása alatt meginog a rajongás. Ezeknek a lelki ellenállását még csak leszerelik ügyes bűnbak-propagandával, de kiváncsi vagyok, mit szólnak majd a francia vezérkari tisztek, akik most látták, mit érnek a szovjettankok s mit szólnak majd azok a francia tömegek, amelyek az orosz szövetségért való lelkesedést mindig némi szkepszissel vették tudomásul. Mert Oroszország messze van s a spanyoloknak nyújtott segítés megszervezése bizony nem hódította a szovjetszövetség oldalára a bizalmatlan francia kispolgárt. A spanyol polgárháborúban. akárhogyan is állnak a dolgok, kicsit vizsgázott Oroszország is — s nemcsak a kommunista tömegek, hanem szövetségesei előtt is. Ma: Nagy rádlő melléklet 255. (4104) szám ■ SlOHlbat ■ 1936 november 7- Előfizetési árj évente 300, félévre 150, negyed- < # r Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská évre 76. havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és rUSZÍnSZKOÍ magUCLrSCLg "l‘celfJ’ em®1®t* • K ‘ a d ö h i v a t a1; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több. politikai napilapja • • TELEFON:. 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. SŰRQÖN YCIM: HIRLflP, P R fl H fl.