Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-01 / 250. (4099.) szám
1936 november 1, vasárnap JÍ (Tiszavidékén, §mímjtéí £gerig, wm§émmp Irta: Szomhathy Viktor Nyíregyházán, alighogy kifutunk a szállóból, nyílegyenes, hosszú ut tárul elénk. Messze, egészen kicsi pont, közeledik egy nagy teherautó. Csak annyit látunk még, hogy egy bizonytalan léptű férfi az autó elé lép, a sárhányó elkapja s a következő pillanatban összefut az ucca. Mire odaérünk, véres tömeg fekszik a teherautó előtt. Sofőrje riadtan néz s magyaráz a rendőrnek, a tömeg csendes, az elgázolt ember fejéből lassan szivárog a vér. Egyszerű, ködmenes ember volt. Cipőtalpát látom, amely a nagy zuhanásban levált a cipőről, sarokpatkója fityeg, oldalán csikós tarisznya, keze görcsös munkáskéz, kalapja messzire gurult. Nem ismerik. Részeg volt, — vallja egy szemtanú. Autónk vezetője katolikus pap. Kiszáll a kocsiból s mig a bizottság jön, amíg a mentők kocsija befordul, gyorsan feloldozza a szerencsétlenül járt embert s imádkozik fölötte. Mély csendben vagyunk, csak a motor búg. Ezzel az emlékkel megyünk el Nyíregyházáról: az országúton fekvő, elrongyolt ruháju falusi ember képe messze kisért... A Tisza vidéke felé megváltozik a lapos táj, hirtelen dombok lépnek elénk, mosolyog a vasárnapi vidék. Az átmenet gyors és határozott. Kis halmok emelkednek ki az Alföld síkjából, nemsokára hegykoszoru fut körbe a félhorizonton, az egész oly sajátos, any- nyira karakterisztikus, hogy akkor is Tisza-vi- déknek mondanám, ha minden előzmény nélkül idepottyantana egy jótékony tündér s megkérdezné: hol vagyok ... Ez már Rákóczi egykori vidéke, a felső Tisza s Tokaj. Hosszú hidak a! mezőség fölött, alattuk nem fut sem folyó, sem \ patak: a hidak már az árviz előjelei, de remél- i hetőleg, majd csak tavaszkor... Mennyi híd s alattuk csak fűszálak hajladoznak ... Most végre egy karcsú, valóságos hid s alatta; valóban a szőke Tisza. A hídon ismét vámotj fizetünk s a hidőrnek tiz pengő értékű csípősséget mondunk, aki csak mosolyog. Megszokta. Hátunk mögött a sik vidék, előttünk közvetlen, ötven, száz méterre, rögtön a falu fölött a hires tokaji hegyek. Tokaj kicsiny, keskeny mezővároska, a Tisza s a hegy közé szorított kanyargós uccával. Ha kinyújtjuk a kezünket, már a hegyet tapintjuk. A szőlőfürtök a városka há-: zai fölé lógnak. Természetesen: inni kell bort egy pohárral,! adják is szívesen s itt, helyben sem mondható j túlságosan olcsónak. Viszünk egy üveggel az' útra s a tokaji bort Egerben isszuk meg, az egri bikavért később Gyöngyösön. Szép, szelíd enyhe táj: igy áll jegyzeteimben s a fényképeken is. A Tisza néhány tutajt ringat a hátán, öreg halász üldögél a hid alatt s az éttermek, ugylátszik, felhajtókat alkalmaznak, akik a tájékozatlan idegeneket magukhoz csábítják. Akinek itt egy félhold szőlője van, az módos ember. Legnagyobb birtoka a koronauradalomnak van, összesen negyven hold. Ferenc József Innen látta el kollégáit Európában s a többi világrészeken hires tokaji borával. A bor erős: uti- társaim megállapítják, hogy kvaterkázni nem lehet vele. Erre elindulunk. Voltunk Tokajon is, láttuk a Tiszát s néztük a szüreti előkészületeket. A bor- kereskedők már kezdenek szállingózni. Mi is borkereskedők vagyunk? Tarcali barátság Megnyugtatjuk Tokajt: tőlünk ne féltse a kivitelt s egy házzal odébb állunk, Tárcái felé. Van a vidékben, a dombokban, a kanyargó folyóban, a hegyek oldalán mosolygó présházakban, a nyaralókban, a kápolnákban valami végtelen, megmagyarázhatatlan báj, szelídség. A tarcali szőlészeti intézet virágos, ápolt kertben emeletes, zölddel futtatott épület. Nem látszik iskolának, hanem urasági kastélynak. Elhatározzuk, hogy megtekintjük. Sohase tanulhat eleget az ember. Különösen a tokaji vidéken . .. Az udvaron nincs senki, később előjön egy fiókvincellér s ránknéz. Legalább a gyakornok urat szeretnénk látni, aki ma a napos felügyelő. Hadd mutassa meg ezt a borvilágot. A gyakornok kényelmes és a vendégszeretet nem hajlandó bizonyítani. A gyakornok ur déli pihenőjét tartja, kiüzen, kik vagyunk. Visszaüzenünk, újból kiüzen, milyen borfajták iránt érdeklődünk. Az üzengetés így megy egyideig, a lassú vincellér ide-oda jár. végre is megunjuk, üdvözletét küldünk a kényelmes gyakornok urnák s eredménytelenül elfüstöljünk. Láttuk Tárcáit kívülről. A vidék egyre dombosabb. Olykor sorompó előtt álldogálunk, Szerencs. Cukorgyár,,. Szerencsi cukor: még emlékszem ötkilós dobozára, nagy kockacukros doboz, fekete. Szerencsi csokoládé: egyszer két kilót vesztettem fogadáson, siessünk gyorsan innen. Az Avas tövében A falvak sűrűsödnek, aztán ismét vám: Miskolcon vagyunk s a városra nem lehet ráismerni, olyan tiszta. Miskolcot kisöpörték, mióta nem láttam, állapítom meg örömmel s barátaimat gyorsan végigfuttatom a városon. Miskolc Északmagyarország forgalmas nagyvárosa, ipar, kereskedelem, kultúra, mozgalmas élet. A város központja fölött emelkedő szép Avas-hegynek sürü idegenforgalma van, kilátót „építettek tetejébe s az árpádkori templom külön látványosság. Az avasi pincék gyermekkorom családi legendáinak ködébe vesznek. „Pislog, mint a miskolci kocsonya" — mondotta valamelyik nagynéném egy-egy rokongyereknek, ha az erősebben füllentett, iskolából jövet. Miskolcra csupa kedéllyel, családi örömmel emlékezem s indulásunk pillanatában, a mogzó autóban még megismerkedem egy kedves rokonnal, akivel éppen négy éve keressük egymást. Miskolc a rokonok városa Gömör számára: gyorsan elhatározom még, hogy regényt kellene írni életem legfurcsább három hetéről, melyet éppen Miskolcon töltöttem, tizenhatéves koromban, ötvened- magammal a minoriták vendéglátó klastromáOMMBIB—g aggatgaa nek is megnőtt az ázsiójuk Angliáiban. Egymásután jelennek ineg jó és sajnos, néha kevésbé jó magyar könyvek angol nyelven, sok magyar újságíró és művész csinált úgynevezett komoly karriert Angliában s még- csak nevét sem kellett megangolositani hozzá, minthogy például azoknak, akik Francia- országban „csinálnak nevet magúknak". A magyarokkal szemben nincs előítélet sem az angol vállalkozóban, sem a közönségben, szeretik és támogatják őket. Körmendi után most egy másik magyar iró nyerte meg az angol nyelvterület egyik legnagyobb irodalmi diját s ámbár angol mértékkel mérve az olyan könyvhonorárium, mint amilyet most Földes Jolán kapott, nem ritkaság, mégis jelentős esemény, hogy ilyen nagy siker reflektorfényében állhat magyar iró az angol közönség elé. Földes Jolán könyve bizonyára a jó „lektűr" rangjára igényt tarthat. S ha ez az irodalmi sznobok szemében nem is a legmagasabb rang, az angol olvasó szemében a siker egyetlen biztositéka. Magyar írónak pedig ebben a pillanatban fontos a siker, — mert a siker egyebet is jelent, mint irodalmi elismerést. Á magyar könyvnek nemzeti missziója is van s ennek a missziónak terhét viselnie kell, ha tetszik a kiadónak, ha nem. De ugylátszik, tetszik . . . Emellett szól a legújabb vállalkozás, ami egyszerre harminc Írót vonultat el az angol közönség előtt. A magyar prózairák szinejaváfc. Antológia jelent meg most Londonban harminc magyar iró novelláiból, ötperces „storyk", amiknek az a feladatuk, hogy öt perc alatt megszerettessék a magyar irodalmat, a magyar lelkiségei az angol olvasóval, öt perc nem nagy idő. de ugyanabból az anyagból van gyúrva, amiből a halhatatlanság. Ennek a novclláskönyvnek előszavát Korda Sándor irta — amitől első pillanatban magam is meghökkentem, mert a fent ernli- teít kiadói élelmességnek bántó megnyilatkozását láttam benne. De elolvasva az előszót, bocsánatot kell kérnem Kordától, aki maga is érezte a feladat fonákságát s annyi hozzáértéssel és annyi tapintattal oldotta !meg, hogy csak elismerés illeti a kiadót, amiért őt kérte fel a magyar irók bekonfe- Jrálására. 4 könyvben a harminc lég,jobb magyar novellista jut szóhoz öt-öt percre s mi tudjuk, hogy mennyire nem túloz a kiadó, amikor azt állítja, hogy másik harmincat is 'összeválogathatott volna. Igazán csak egy név kihagyását kell sajnálni, •— s ez Ady Endre. Aki nemcsak a versnek, de a novellának is mestere volt s főként olyan óles, sajátos színe a magyar elbeszélő irodalomnak, hogy a könyvben, mely szemmelláthatóan a modern magyar novellairodalomból akar kóstolói adni az angol olvasónak, feltétlenül helyei érdemelt volna. Kár, hogy kimaradt Kafka Margit és Szabó Dezső. E három névvel nemcsak színesebbé, de teljesebbé is lehetett volna tenni a képet, amit az angol olvasó elé tárunk. Akárhogyan is történt azonban, mindenképpen köszönet jár érte a fordítónak és köszönet a kiadótársaságnak, amely, mini mondja, újabb magyar müvek kiadását vette tervbe s legközelebb Hunyndy Sándor regélj nyél adja át az angol olvasóközönségnek. A2 [{antológia címe „Hungária" s mi csak büszkéi; j lehetünk, ha e címszó alatt az angol olvasó S tudatában olyan kép rögződik inog, ami Móricz Zsigmend, Babits Mihály, Herezeg Ferenc, Molnár Ferenc, Tamási Áron, Kosztolányi Dezső és a többiek irói képzelő erejétől kapta színeit és távlatát ..... bán s máris rohanunk tovább, mert alkonyat előtt el kell érni Lillafüredet Lillafüredi megáldó Utitársaim most vizuális alapon reminiszcenciákat keresnek: a Meseautó című film utján futunk végig s váltig ismergetik a fordulókat. A hegyoldalnak támasztott pompás utón valóban nagyszerű a rohanás, egyre beljebb a Bükk hűvös rengetegébe, már alattunk van a patak, elhagytuk a sokkéményes Diósgyőrt, a vidék bája megkap, elibénkfutnak a reklámtáblák, a panzióajánlatok s a megbújt szállodák. Egy kanyarodó még s előttünk a lillafüredi Nagyszálló, mint valódi s megfizethetetlen mesekastély, ■ amelynek megtekintése csak négy és öt óra között lehetséges . . . Puhán csillog a hámori tó, vize nyáron se túlságosan meleg ... Cseppkőbarlangok, függőkért, fényűzés, rengeteg autó, turista- bakkancsok, hátizsák, vidám csoportok szerteszét, — nem messze, a hegyekben, Tardonán húzta meg magát Jókai a szabadságharc alatt, odavárta feleségét, Laborfalvi Rózát a komáromi menlevéllel. Lillafüred tele van uj szállodákkal: a befektetés meghozta kamatját. Egyideig nekitámaszkodunk a mellvédnek, úgy teszünk, mintha két hete itt laknánk már s tanácsokat adunk két kései szállóvendégnek. Még alkonyat előtt indulunk tovább. Autósember, ha szépet akarsz látni, fuss végig a lillafüredi utón, alkonyat előtt. . . Megborzol a fehér s gondozott utón, kicsit föl, kicsit le — ha az Alföldön kilométereken keresztül egyenes volt az utunk, nos, most aztán kipótoljuk az elmulasztottakat s egyebet sem teszünk, mint ka- nyargunk. Völgyek és hegyek, patakpart, virág, bükkerdő . . . Néha megnyílnak a hegyek s közöttük alvó falvakra lát az ember. Semme- ring: mondják. Miért kell hasonlítani? Mondjuk csak egyszerűen: Bükkhegység. Benn a Bükkben kanyarog az ut. S az utón futunk mi. Lejtő és domboldal, fehér korlát, illanó madár, erdészlak és turisták. Egy szekér: szőlőt visz eladni Lillafüredre Egerből. Hosszan beszélgetünk a * kocsissal, mert azt tartjuit, hogy fölösleges az állandó rohanás: érdekes találkozásnál álljunk meg az országút közepén is és beszélgessünk. Az egri kocsist érdekesnek tartottuk s alkonyaiig tárgyaltunk vele az országút korlátjának dőive. Hajnal lesz, mire Lillafüredre ér a szőlővel. Neszmélyi borral. itatjuk, amelyet egész utón cipelünk már s amely nem tud elfogyni. S tovább, a sötét utón. Vidám biciklizők kerekeznek el, egyre több a hazatérő turista, meg kell állnunk egy mészégető kemence mellett is, amely fehéren izzik, aztán ismét városban vagyunk. Kirándulócsoportba keveredünk, biztató szavakat kiáltunk egymás felé s vezető barátunk jelenti: Egerben vagyunk, tessék kiszállni ... Tamás Lerós? VERGŐDŐ TEST Egy vércseppei minden nap kevesebb. Halványul, színtelenedbe az arcunk, mint a levegőtől elzárt betegé és hiába vívódó, nehéz harcunk, úgy fáj a mell, a szív, tüdő, az orvosság üvegbe, porba egyre gyűl, a beteget szomjúság gyötri, rekedt, Izzó a torka. A szines papírba burkolt szereket fanyarul vizsgálja csak és eltolja. Nem tudja, hány éve fekszik már az ágyon. Gúlák, paloták dőltek össze s néha még megrázza őt, hogy mi történt azon a nyáron. Segítség kell? Rév ültem néz, hitetlenül, mint akit naponta újra megcsalnak. Megszokta már, hogy a nap mögötte kel s hogy örökké szürke a színe a falnak. Kitágult szemében gyűrött lett a fény s az értelem izénk int pusztul el benne. Lesz majd vergődő test Tjetleniil, fejetlenül a sötét végzettel szembe. (#) Aki szemmel tartja a magyar szellemi életet, láthatja, hogyan fedezi fel a maga számára Angliát a magyar irodalom s hogyan hódítja meg. Úgynevezett nagy angol divat van nüa a magyar irodalomban s nemcsak negatív, hanem — ami sokkal fontosabb — pozitív értelemben is. Ma már nem érik be a magyar irók és kiadók, hogy angol müveket és angol irodalmi iskolákat adoptáljanak, hanem bo akarnak törni az angol nyelvterületre. Nem csak reagálni, de hatni is akarnak. Mindenesetre merészség egy kis nem- f zettől, hogy ilyen távoli vizek felé feszíti vitorláit, de hogy a merészségben volt és van realitás, azt sok nagy siker bizonyítja. Nem szeretnék ebből az alkalomból misztikus ősz- szefü'ggések után szimatolni, ami általában [ szokás, — és mellékesen szólva; elé^ baj, í hogy szokás — ne keressük van-e rokonvonás a magyar és az angol életszemlélet és lelkiség között. Egészen bizonyos, hogy lehetne közös lelki vonásokat találni, amint-1 hogy az is bizonyos, hogy ezer olyan pontot j lelhetünk első pillantásra a két nemzet életé- ■ ben, ahol élesen ugranak ki az ellentétek. > Valószínűleg nincs mélyebb oka az újabban | élénken fellobbanó angol-magyar barátkezás-j nak, mint a magyarok természetes vonzódása és csodálatos alkalmazkodó képessége minden nagy és előkelő nemzet iránt, amely a , rokonszenvnek akármilyen halvány jelét vil- j lant:a feléjük s az angolok természetes ér-! deklöd 'se és együttérzése minden kis nem- j zet iránt, amelyre rápazarolhatják fölös gyen-! géds'égüket. A két érzés találkozása kedvez a magyar irodalomnak s ezt ugyan kár lenne túlbecsülni, de azért hiba lenne nem tudomásul venni 9 főleg kiaknázatlanul hagyni. Jól teszik a magyar kiadók, hogy minden módon istápolják az angol közönség érdeklődését a magyar irodalom, a magyar élet iránt s mégha üzleti élelmességből teszik, akkor is helyeselni keil nekik, mert ahol az üzleti számi- i tások beválnak, ott az irodalom Géniusza sem koplalhat. Persze túlzásba vinni az élelmességet hiba lenne, az angol közönség nagyon finnyás cs a sok trükköt, az animál ásnak fculmcrész változatait nem bírja el. Tudni keil a határt — s ezt azért mondjuk, meri vannak jelek, amik az átalános helyeslés közben szorongó óvatosságra intenek bennünket a budapesti kiadói élelmesség némely megnyilatkozásával szemben. Egyelőre azonban minden jól megy és csak örülni lehet az angol-magyar szellemi kapcsolatok kimélyülésének. Mert, hogy vannak ilyen kapcsolatok s ezek a kapcsolatok nemcsak egyoldalúak, nem csupán a magyar irók és kiadók lelkes kapaszkodása az angol szellemi élet szekere án, ezt bizonyítja számos angol nyilatkozat, cikk, tanulmány, néhány érdekes és eredeti publikáció. (Legutóbb is egy igen kitűnő angol könyv jelent meg Magyarországról, ami — ha nem is minden sorában árul el tárgyilagosságot és főleg alapos elmélyedést, mégis nagy kedvvel és szeretettel íródott s minden sora elárulja, hogy az angol közönségnek szánták s nem valami hivatalos magyar fórumnak.) Az angol közönség érdeklődik a magyarok iránt. Le- lri l. hogy ennek az érdeklődésnek nincsen mélyebb gyökere s az angol átlagpolgár csak éppen annyit akar tudni a magyarokról, amennyit nyári bolyongásaihoz éppen kell s mert a magyar idegenforgalmi propaganda sok angol polgárt csábított Pestre az utóbbi időben, akik emlékeket, benyomásokat vittek haza magukkal, most a magyarokról Itnüé könyveknek, de magyar írók könyveiMagyar irók angolul óriási választók! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosié© • • Üveg — porcellán — villany csillárok! luniiiiiimiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM Modern képkeretezés, üvegezés MUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIH Telefon 2423 Alapítva 1833 6
