Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-29 / 274. (4123.) szám

1936 november 29, vasárnap. 'BrmmMac&ar-hirlar 17 A vörös rémuralom borzalmai robbantották ki Spanyol* országban a nemzeti felkelést ■ Hiteles beszámoló a szörnyű polgárháború véres előzményeiről ■ Egy nyttgateurópal nagy katolikus lapnak Spanyolországba kiküldött tu­dósítója Írja: Ami Spanyolországban történik, azt polgár- háborúnak nevezi az európai sajtó, pedig in­kább szabadságharcnak kellene nevezni, mert ha volt valaha küzdelem, amely egy or­szág állampolgárainak életéért, emberi jogai­ért, fizikai és morális értékeiért folyt, akkor a spanyol nép harca az. Hogyan keletkezett ez a szabadságharc és miiként indult meg a félszigeten a véres, romboló belső háború, — erről is csak hiányos értesülései vannak a tá­voli Európának. Az utóbbi évek belpolitikai eseményeinek eredményeképpen a marxizmus karmai közé került spanyol nép zsákmánya lett a vílágfor- radaloim hivatásos felíorgatóinak. Három esz­tendő éppen elég időt adott arra, hogy ez év elején már a fékevesztett anarkia és terror legyen az ur Spanyotorsizágban, amelynek szélső baloldali kormányai céltudatosan segí­tették az anarkiát, vagy tehetetlen közönnyel nézték a pusztító indulatok elharapó®ásót. Itt is" az történt, mint legtöbbször a baloldali forradalmakban: erélyesen léptek fel minden nemzeti, konzervatív megmozdulással szem­ben, elnézték és segítettek minden társada­lom- és államéi!enes lépést. Azt lehetne mon­dani, kitenyésztették a rémuralmat és az anarkiát. 19B6 április óta a helyzet egyre komolyabbá és tragikusabbá vált. Spanyolország hatalmas országutjait elözön­lőitek a felfegyverzett rablóbandák, megtá­madták az utasokat s még a hatalom birtoko­sait sem kiméltók, így például Alca-la Zamo- ra 100 pezetát volt kénytelen fizetni, hogy út­ját a Ciudad Reál tartományban folytathassa. Magát a köztársaság elnökét is kényszeritet- ték 300 pezeta „átvonulási illeték'4 fizetésére.* Badajozban Salazar Alonzó volt miniszter gépkocsiját kövekkel megrongálták. Ezek az események már jelezték, hogy a vihar közeledik s mindezt fokozta a baloldali diktatúra, amikor a spanyol községi válasz­tásokon pillanatra feleszmélt a többség, megbuktatta a baloldali pártokat, de a kor­mány makacsul ellenállt és erőszakkal tartot­ta meg hatalmát. Az állandósított forradalomból a pusztítás, gyilkolás, terror forgószele támadt fel és söpört végig Spanyolországon. Az ország legkülönbözőbb részeiben szőtdul- ták és felgyuflottákba jobboldali lapok kiadó és szerkesztőségi épületeit, a jobboldali párt- helyiségeket. így Granadában, Malagában, Cartagemiában, Murciában, Guijoníhan és Ovie- dolban a politikai foglyokat és a közönséges betörőket, bűnözőkéit kiszabadiitotlták a fegy­intézetekből. Július 21-én Aiinredrátejo bör­tönének udvarán 32 jobboldali érzelmű letar­tóztatottat borzalmas kínzások közepette végeztek ki, közülök ötöt k eresz tre 2e s zite 11ek, a többieket benzinnel és petróleummal le­öntöttek és élve felgyújtották. Hogy csak az év elején tomboló pusztítás­ról adjunk képet, idézzük Gil Robles adatait, aki a parlamentben közzétette a vörös ura­lom háromhavi hozzávetőleges eredményét a következőkben: 1130 teljesen elpusztított templom, 251 résziben feldúlt és kifosztott templom, 269 halott, 1287 sebesült, 400 erőszakos támadás, 69 teljesen elpusztított párthelyiség, 312 részben összerouiboiLt párt helyiség. 10 elpusztított szerkesztőség, 32 feldúlt szerkesztőség, 146 bombamerénylet és 78 sikertelen bombamerénylet Ca'vo Soteío tragédiája ; megindítja az ettenforradatmat Ez Idő alatt a népfront vezetői rendszeres aknamunkát végeztek és eltávolítani iparkod­tak a hadsereg, a rendőrség és a csendőrség tarjai közül a nem marxista elemeket. A te­kintélyüket vesztett és fegyelmezetlen tisztek a kormányhatalom árnyékában bujtogattak és lazítottak a hadseregben, úgyhogy a csapa­tok egy része, bolsevista módon, felemelt ököllel tisztelgett. Az országban nagy volt a zavar. Igen sok ember vagyonát elrabolták, a termést megsemmisitették és a tulajdonoso­kat a hallatlanul magas adókkal és elkomu- Enizálással földönfutó koldusokká tették. Egyre világosabbá vált, hogy Moszkva keze dolgozik a háttérben. Az ipari vállalatoknál és a gyárakban a mun­kaadók elvesztették minden szabadságukat. A vörös lázi fások hatása alatt a munkások vették át az uralmat. Minden pillanatban szírájkmozgalmak törtek ki. A szovjet befo­lyása naprói-napra érezhetőbbé vált. Az ellenforradalmi megmozdulásra, az elha­tározó lökést egy volt miniszternek, egy or­szágszerte becsült hazafinak meggyilkoltatása adta meg. Aki az anarchia ellen tiltakozni merészelt, éleiével játszott. Azon a napon, amelyen Calvo Sotelo a nem­zeti erőket összefogásra szólította fel, a nép­front halálra ítélte. Két nappal meggyilkolása előtt a következő­ket mondotta egyik barátjának: „Szívesen vál­lalóim a halált, ha kiomlott véremmel meg­menthetem Spanyolországot." Julius 12-ről 13-ra virradó éjszaka Moreno hadnagy néhány, a népfronthoz tartozó tár­sával együtt meggyilkolta ezt a nagy haza­fit, A julius 19-iki felkelés volt a jel arra, hogy a nemzeti érzésű elemek megmentsék Spanyol- országot a boilsevizmustőL Az egyik oldalon a szovjet, a szeparatisták, az auboncimisták állottak, a másik oldalon a rend kivel, akik legnagyobb részt hithü ka­tolikusok voltak. Az első összecsapások a nemzetiekre szo­morú ered ménnyel végződtek és sorsuk roeg- pecséteitnek látszott, amikor Moila tábornok a Pamploncban, Navarra fő­városában szózatot intézett a nemzeti érzel­mit lakosságholt. Két órával riadóíelbivása után 800 ember je­lentkezett Navarra minden rendű és rangú polgárai között Pamplone főterén, a harmadik órában 5000-re emelkedett az önkéntesek szá­ma. Három nap múlva 85.000 ember csatlakozott a nemzetiekhez. Földművesek, munkások és tisztviselők csat­lakoztak a nemzetiek zászlaja alá azzal az egyetlen céllal, hogy hitük szabadságát vissza­szerezzék és Spanyolországban a rendet és a nyugalmat helyreállítsák. A népfront érezte, hogy közeledik a vég, a megtorlás órája és a felmegy vérzett munká­sokból hadsereget szervezett. Ehhez a hadse­reghez kiszabadult betörők és nemzetközi szélhámosok csatlakoztak. A felkelés kezde­tén minden helységben, ahol a milícia, kezé­be került a hatalom, tervszerű gyilkosságok, gyújtogatások és rablások kezdődtek, amelyek példája a bolsevizmus oroszországi rémuralma volt. A Komintern a'apelvei a gyakorlatban A baloldali sajtó és munkásai egyébbel sem kísérleteztek, mint hogy mentséget találjanak a spanyolországi gaztettek, fosztogatások, gyújtogatások és gyilkosságok számára. Vi­lággá kürt ölik, hogy mindez nem egyéb, mint elkerülhetetlen visszahatása a néptömegek­kel hossza éveken át folytatott szociális és po­litikai visszaéléseknek, amelyekért egyediül a jobboldali pártok és szövetségeseik felelősek. A magam részéről — Írja az idézett lajp mun­katársa — személyes tapasztalatok és vizsgá­lódások alapján, amelyeket valamennyi front- szakaszon: San Sébastíanban, Bilbaóiban, Ba- dajózban, továbbá Andalúziában, Árvitában, Tő­le dóban és Saragossában észleltem, nyíltan ki jelenthetem, hogy mindazok a borzalmas szörnyűségek, ame­lyek színhelyévé az anarchia Spanyolorszá­got tette, hosszú esztendők óta tervszerűen előkészített, valósággal pokoli elgondolás eredménye, melyet kérlelhetetlen, rideg kegyetlenséggel hajtottak végre. A spanyol néptamegek elpogányositása, az erkölcsi érzéknek a néplélekből való kiölése a. legaljasabb indulatokat ébresztette az em­berek nagy részében s valósággal állati ösz­tönöket keltett bennük, amelyek most a szó legdrámaibb értelmében fékevesztetten dü- höngenek. A kivégzési parancsok, a kínzások, a soro­zatos kegyetlenségek csaknem mindenütt .megismétlődnek. Az Andalúziában történt, minden képzeletet meghaladó kegyetlenségek hasonlóképpen-megismétlődtek Astoriában és Cataloniában is. Hőstettekként dicsőítik a legel vetem ed el­tebb gaztetteket, amelyekről azt állítják, hogy azok á „nép szabadságszeretetének“ megnyilatkozásai. Leírhatatlan a lelkiismeretienség. amellyel az egyszerű frontharcosokat félrevezetik, ha­zug módon megtévesztik. Csupán a fogságban értesülnek ezek a szerencsében katonák a való helyzetről. Tulnyomőrészben abban a téveszmében indulnak a küzdelembe, hogy a zsarnokság ellen harcolnak a szociális igazsá­gok védelmében, a szabadságért. Ezek a meg­tévesztett szerencsétlenek azonban nem egye­bek sakkfiguráknál, amelyeket halomsaámra visznek a polgárháború vérpadjára a moszk­vai drólrán gátak. A vörös milícia számos embere kimondha­tatlan undorral fordul el az uton-utfélen megismétlődő rémsegektől, amelyek a francia forradalom legborzalma­sabb időszakának korsizakát idézik. Ártatlan emberek, (békés, polgárok, asszonyok, gyer­mekek lemészárolása, védtelen apácák vadál- latias megkinzása és kimondhatatlan elvete­mültséggel történő megbecsitelenitése, papok és szerzeteseik gyötrése, a kegyhelyek s temp­lomok megszán tségtelenitése megdöbbenést, rémületet, undort és visszatetszést kelt sok jobbérzésü vörös katona leikéiben. A vörös kormány katonái közül igein sokan jobb belá­tásuk ellenére mégis kénytelenek engedel­meskedni a töimegniészárlásra kiadott pa­rancsnak, egyébként őket állítanák a vészitör­vényszék elé. igen.sok fogságba esett vörőskatona lelki szükségét-"érezte “annak, hogy mindezekről őéfcihte" vallomást tegyen a' nemzeti hadsereg tisztjei előtt. ' Tanulságos most emlékeztetni arra, hogy ' a moszkvai Koraintern 1936 augusztus 2-án Kussinen elnöklete alatt tartott ülésén megállapították, hogy az úgynevezett spanyol népfront kormánya harcos kormány. A Ko- mintem végrehajtó bizottságának feuadata, íogy kedvező előfeltételeket teremtsen a fór* •adalmi akciók és a tömegek számára. Három iülönhöző elv szerint járnak el ennek megva- jós ittasaiban: 1. A kormányszervezet rendszerének meg­zavarása, az állami gépezet működésének megakadályozása, a nem meggyőződéses vö­rös elemeknek a hadsereg, a közigazgatás és a rendőrség szervezeteiből történő teljes el­távolítása által. 2. Vörös milicia és forradalmi szervezetek megalakítása és kiépítése, amelyek célja a kommunista párt vezetése alatt a szovjetura­lom megszilárdítása. 3. Feloszlatása minden más politikai párt- szervezetnek, hogy a tömegindulatok annál fé- kezhetetlenebbül törjenek ki a polgári állam- rend ellen. Spanyolországban sajnos a gyakorlatban valósították meg mindazokat az irányelveket azokon a vidékeken, ameddig a vörös uralom terjed. A forradalmi anarchista szervezőtek magukhoz ragadtak minden hatalmat. A hi­vatalokat és állásokat már szovjethalalmasok osztogatják.-A harctér összes froutszakaszain szovjettisztek és szovjetlegénység vonul föl a spanyol anarchisták mellett. S garmadával ér­keznek Spanyolországba a, fegyver- és dőszer- szállitmányok Szovjetoroszországból. A fegyelmezett nemzeti tábor A világsajtó baloldali lapjaiban utóbbi idő­iben olyan természetű közlemények jelentek meg, amelyek azt a látszatot akarják kelteni, hiqivy a spanyol nemzeti csapatok ugyan­csak. hasonló kegyetlenrégeket és gonosz- telteket követtek volna el, minit a vörös milí­cia. A magam részéről csak hangsúlyozhatom, hogy az utolsó három hónap alatt, amikor csakugyan személyes érintkezésben állottam légionáriusokkal, marokkóiakkal, kar lista ka­tonákkal, a Spanyol PhaLanx páribiveivel, igaz telkemre ál. iram, hogy egyetlen olyan visszaélést sem tapasztal­tam, amely a vörösök részéről naponta meg­ismétlődő kegyetlenségekkel volna összeha­sonlítható. Eot a kijelentésemet bármikor hajlandó va­gyok esküvel is bizonyítani. Lesznek talán, akik erre azt hozzák fel edenérvül, hogy hi­szen nem járhattam mindenütt. Ez való igaz. Legalább is egyszerre 'mindenütt nem lehet­tem. Ennek ellenére végigjártam valamennyi ifnontszakaszt és sehol nem értesd tettek előző­leg senkit a megérkezésemről. Látogatásom tehát minden esetiben váratlan volt. Amennyiben a nemzeti csapatok részéről kegyetlenkedések történtek volna, úgy azok­nak minden bizonnyal nyomára kellett volua akadnom. Tagadhatatlan, hogy i!bt-ött sor ke­rülhet ett a mélységes elkeseredésből szárma-* zó személyes bosszuállásra, de megszervezett vagy tervszerű borézuállá* müvéről a spanyol nemzeti csapatok síéről soha semmi körülmények között nem eshet szó. Még csupán • arra .óhajtok kitérni, hogy a lé­giók csapatai között mintaszerű a rend és a íe-, gyelern. A tisztikar tagjai kivétel nélkül de­rék, jó érzésű, nemesi!elkü férfiak. Az önkén­tesek legnagyobb része fegyelmezett, meggyő- ződiéses katolikus. Minden telhiismeretiurdatást mellőzni kell**/* A forradalom legvéresebb napjaiban a F. A. I. (tódérauion Anarcbique Iibériqne) főtit­kára Barcelonában a következő rádiószózatot tette közzé: „Mindén lelkiismeretfurdálást mellőzni kell, adtai a művészeti, történelmi és erkölcsi ér­tékekkel függ össze. Gyilkoljátok meg apá­tokat,,, anyátokat, gyermekeiteket, abból a vérből, amit kiontunk, születik a szabadság és a forradalom dicsősége"! Az erőszakoskodások egyre inkább borzal­mas-kegyetlenkedésekké fajultak. Arahalban, Sevilla tartományban julius 20-án és 21-én házakat gyújtottak fel és templomokat rom­boltak szét. Amikor julius 23-án a nemzeti csapatok bevo­nultak, 33 elszenesedett holttestet találtak. Az- nacollarban 20 embert, kegyetlen kínzással vé­geztek ki. Baenában 91 embert agyonlőttek; Carmonában a rombolások és az emberáldoza­tok megszámlálhatatlanok. Cazallában julius 18- án és augusztus 10-én 60 egyházi személyt vé­geztek ki kegyetlen és véres kínzásokkal, Con­stantáiéban 250 embert élve egy kútba dobtak, majd dina- mittal felrobbantottak, Guadalcanalban 41 áldozatot számláltak össze, az áldozatok legnagyobb része az egyháziak és a jobboldalhoz tartozók közül került ki Meg­említhetjük még Llora dél Rio, Mogour, Moron, Palrna dél Condado, Palma. dél Rio, Posades, Puente Génil és Utrera városokat, általában minden helységet az andaluziai frontszakaszon. Itt mindenütt leírhatatlan kegyetlenséggel és őrült kínzásokkal végezték ki áldozataikat a hó­hérok. A vörös milicia nyílt uccán verte agyon a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Llora dél Rióban 187 embert élve égettek el .és holttestei­ket dínamittal szétrobbantották Asszonyokat lovakhoz kötöttek és a ayilt ut­cákon hurcolták őket halálra, Asszonyokat és leányokat a nyílt uccán gya- láztak meg. A népmilicia 14 éves leányokat fegyverzett fel, akik San Sebastianban ősz fér­fiakat baltával vertek agyon. Geronában fel­gyújtottak egy női kolostort, az apácákat ruhát­lanul kergették ki az uccára és az ifjábbakat a nyilvánosság előtt gyalázták meg. Az idős. fő­nöknőt, miután az embertelen hórhérok kigu- nyolták és kicsufolták, benzinnel leöntöttük és felgyújtották. Geroneban 12 apácát, köztük egy franciát és egy argentínait egy napon gyilkol­tak le. • ' Papokat szuronnyal a kapukhoz szegeztek és a tömeg gyönyörködött halálkinjaikban, síro­kat dúltak fel. Százszámra csonkítottak meg szerzeteseket és apácákat. A Ferenc-rend mártiriuma- A Ferenciek Rendjének spanyolországi veze­tősége kerülő utón jelentést küldött a Vatikán­nak s megdöbbentő képet fest a ferencesek két­ségbeejtő helyzetéről. Az összes katalonai ko­lostorok romokban hevernek — mondja a jelen­tés — s igen sok kolostor szerzeteseinek sorsá­ról semmi hír sincsen. Ahonnan mégis érkeznek hírek, mind úgy szólnak, hogy a vörösök le­gyilkolták a szerzetesek legnagyobb részét. La- ridában az összes ferencrendi szerzeteseket ki­végezték, közöttük a laridai püspököt is. Gra­nadában két ferencrendi kolostor szerzeteseit napokon át kínozták és mielőtt kivégezték vol­na őket, darabokban. levágták a nyelvüket, mert nem akartak káromkodni. Elpusztult • a spanyol Ferences Rend leghíresebb kolostora, Rabica is, ahol Kolumbus Kristóf olyan sokáig időzött, mielőtt elindult történelmi útjára, Nyugatindia felé. Madridban a vörösök szintén kifosztották az összes kolostorokat. A madridi vikári levéltárt és könyvtárt felgyújtották és az épületben tar­tózkodó szerzeteseket bezárták az égő házba, úgyhogy mindnyájan elevenen elégtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom