Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-29 / 274. (4123.) szám
^MCM-MaCí^ARHIRIiAK 1936 november 29, vasárnap. A számok beszélnek Minden percben 4400 fontot költ a világ hét nagyhatalma fegyverekre Ötször annyiba kerül az emberiségnek a fegyverkezés ma, mint 1914-ben ■ ■ » Összkiadás: kétmilliárdkétszázmillió és kilencvenezer font ■ ■ ■ London, november vége. (MTP.) Az államok ...üzleti könyveiből" éppenugy meg lehet állapítani a titkos törekvéseket, mint akármelyik kereskedőéből, jóllehet mindkettő mérlegében szerepelnek úgynevezett rejtett tételek. A költség- vetések böngészése sok mindenről meggyőzheti az európai embert, ha még ugyan lennének kétségei. hogy milyen irányban fejlődik, sajnos, a világ. A világ uralkodó hét nagyhatalmának: Angliának, Franciaországnak, Németországnak, Japánnak, Olaszországnak, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak költségvetéseit áttanulmányozva, meg kell állapítanunk, hogy a fegyverkezési kiadások 1914-hez, egyszóval a nagy katasztrófa kirobbanásának évéhez képest megötszöröződtek, A nyíltan fegyverkezési célokra fordított összeg a hét nagyhatalom költségvetésében kétmilliárdkéíszázmil- lió és kilencvenezer fontot tesz ki. S ehez természetesen a különböző burkolt jogcímeken fegyverkezési célokat szolgáló kiadások nincsenek hozzászámítva. Számok és határkövek Hogy ennek a számnak a nagysága tulajdon- képen milyen elképesztően horribilis, azt legjobban akkor látjuk, hogyha sorra vesszük, hogy az egyes államok fegyverkezési kiadásai hogyan emelkedtek. Vegyük kiindulási pontnak az 1914., 1931. és az 1936-os éveket. Anglia például 1914-ben 77 millió fontot fordított fegyverkezésre, 1931-ben ez az összeg 92 millióra emelkedett hogy öt év múlva meredeken 161 millió fontra ugorjon föl. Franciaország ugyanezekben az években 72 milliót, 134 milliót és végül a jövő évi költségelőirányzás adatai szerint 185 milliót fordít fegyverkezésre. Az Egyesült Államok fegyverkezési költségvetése 1915-ben mindössze 50 millió fontot tett ki, 1931-ben már 140 milliót és ez évben 202 milliót. Az olaszok 1914-ben 37 milliót 1931-ben 59 milliót és 1936-ban 150 milliót fordítottak fegyverkezésre, Érdekes, hogy ebben a sorban az a hatalom szerepel a legkisebb tételekkel, amelyet a leghangosabban vádolnak imperialista törekvésekkel s amelynek valóban a legtöbb és főleg állandó háborús vállalkozása volt. Japán ugyanis 1914-ben mindössze 19 millió fontot forditoít fegyverkezési célokra, 1931- ben 26 milliót és 1936-ban 60 milliót. Igaz, hogy a japán termelési költségek sokkal alacsonyabbak, mint akár az európai, akár az amerikai költségek. Oroszország és Németország fegyverkezése Ezután következik a két úgynevezett dinamikus nagyhatalom, amelynek fegyverkezési kiadásai a legmeredekebben emelkedtek: Németország és Oroszország. Oroszország fegyverkezési kiadásai 1914-ben 92 millió fontot emésztettek föl, 1931-ben már csak 52 millió fontot tüntet föl a költségvetés fegyverkezési célokra, ezzel szemben az ezévi költségvetésből megtudjuk, hogy a szovjet 592 millió fontot áldozott hadi fölszerelésre. Hasonlóan egyenetlen a német fegyverkezési mérleg fejlődése is, ha más okai vannak is az egyenetlenségnek, mint például Oroszország esetében. Németország már a' világháború előtt is első helyen állott az összes hatalmak között a fegyverkezési költségek magasságával, 1914- ben ugyanis már 95 millió fontot fordított a birodalom fegyverkezésre, 1931-ben ez a szám meglehetősen alacsony: 42 millió. Ezzel szemben az 1936-os költségvetés szerint 940 millió fontot fordít Németország fegyverkezésre, amivel megint csak az első helyre rukkolt a fegyverkező hatalmak sorában. Ezek a számadatok világosan mutatják, hová fejlődik a világ. Hogy hová jutottunk húsz évvel annak a háborúnak a befejezése után, amelyről annyiszor hallottuk nagy államférfiak szájából, hogy az emberiség „utolsó háborúja" volt. A fönti összeállítás alapján megállapíthatjuk, hogy ennek az évnek minden percében négyezernégyszáz fontot adtak ki fegyverekre, lőszerekre, tankokra és mérgesgázakra. Ugyanakkor, amikor... De talán nem is kell folytatni ezt a gondolatsort. Kultúra és fegyverkezés Hogy ez a fegyverkezési tempó micsoda terheket rak a lakosságra, azt csak akkor tudjuk megítélni, ha összehasonlítjuk az egyes országok lakosságának számát a fegyverkezési kiadásokkal. Vegyük először Németországot, mint a sorban legelői álló hatalmat: Németország lakosságának száma a megnevezett hét hatalom összemberállományának 11.8 százalékát reprezentálja, ezzel szemben a német fegyverkezési kiadások az összes fegyverkezési kiadásoknak 41 százalékát. Az Egyesült Államok 22.5 százalék néprészesedés mellett a fegyverkezési összkiadás 8.8 százalékát viselik, Anglia 8.7 százalék népesség mellett 7 százalékot, Franciaország 7 százalék népesség mellett 7.4 százalékot. Ennél a slaClszlikánál aziodban, aimeilyot eijy nagy angol lap hozott nyilvánosságra, tekIntelbe kell venni azt, hogy a százalélksUómLtás csalk az 1938. évi kiadásokra vonatkozik, már pedig Németországiban — mint láttuk — 1931-iben sokkal alacsonyabb volt a fegyverkezési költség vetése, mint akármelyik nyugati partnerének és még miadiig ott tart, hogy úgynevezett mulasztásokat kell behozni. Azonkívül az angol és francia adatokba be van számítva a gyarmati Lakosság is, amely teherviselés saempicnt'jáíból nem jjön olyan mértékben számításiba, mint a hazai lakosság, — úgy hogy a német arányszáim valójában szintén azon a színvonalon mozog, mint az angol vagy a francia. Ugyanekkor érdemes megtekinteni, hogy mit fordítanak népnevelési célokra a nagyhatalmak. Franciaország és Anglia mindenesetre fegyverkezési kiadásainak 29 százalékát, Japán azonban imiár csak 13 százalékát. Vigasztaló, hogy az Egyesült Államok, amely minden terei? kezd a nyugati kultúra élére lendülni, fegyverkezési költségeinek 75 százalékát fordítja népnevelési célokra. A számok sem nem szárazuk, sem nem holtak^ mintahogy általában tartják, — csak olvasni kell tudni őket. Az alatt az idő alatt például, mig ezt a cikket az olvasó végigfutja, (megint 44 ezer fontot adtak ki géppuskákra, kézigránátokra, tankokra — s unióst képzeljük hozzá, hogy ilyen költekezési tempó mellett, hogyha ezt az összeget utak, hidak, vasutak, házak építésére és a szociális gondoskodás megszervezésére fordítanák, milyen rohamlértekben közelednénk az örök emberi ideálokhoz. a Símig támogatóihoz is barátaihoz! A Sztovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületek országos központja ezúton is hálás köszönetével keresi fel azokat, akik az elmúlt esztendőkben akár erkölcsileg, akár anyagilag is támogatták a mozgalmat. Nagyon jól tudjuk, hogy az ő áldo- zatosságnknak köszönhetjük, hogy a SzKIE ma annyi sok magyar faluban és városban fejthet ki áldásos munkát. A napokban küldjük meg ez tij munkaévünkre szóló pártolátagsági igazolványunkat eddigi támogatóinknak. Kérjük, fogadják azt jó szívvel és tekintsék nemes áldozat- készségük szerény elismerésének. A megkezdett Í munkát mi tovább visszük meggyőződéssel és a jobb jövőbe vetett hittel. Fizunk abban, hogy támogatóink és barátaink segitőkezére ezekután is számíthatunk. Azokhoz pádig, akik eddig távoli szemlé'Öi voltak a mozgalomnak, most bizalommal fordulunk és kérjük őket, bogv felelősségteljes, fontos munkánkban álljanak mellénk, töltsék ki soraink hézagait, igy lesz csak munkánk: mindenki munkája mindenkiért: Mi hiszünk a szlovenszkói magyar társadalom megértésében, abban, hegv a legnagyobb kincsünknek, az ifjúságnak, valamint a jövő társadalmának ügyét minden ember a leglelkiismere- tesebken és legőszintébben fogja fel! Pártc'ótagul jelentkezhet mindenki, aki ebbéli óhaját a SzKIE központi titkárságánál (PrSa- Perse, p. Filakovo) bejelenti és kötelezi magát az évi pártolótagsági díj (10 korona) befizetésére. Pártolótagjaink országos pártolótagsági igazolványt kapnak és címükre rendszeresen megküldjük mozgalmunk munkájáról kiadott időközönkénti Értesítőnket, amiből a legtisztább képet nyerhetik a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületek munkavégzéséről. IIHIIIIIIBWIII IliiIIIWIIIBIIIIlllllIli Ilii IBI!■ II lllll I Ködös lett Alboin előtt a világ. Remegő keze a pallosa markolatán, a színe elhervadt, a szemei majd kifolytak üregükből, hideg tajték csap- zott homlokán és fogait ráharapta elfeketült nyelvére. Irtóztaíó volt, ahogy elfogta a reszkeíés és rázta, Aztán szörnyű lélegzetet vett és fölemelte a pallost. 6. A csapás Klef pajzshordozóját érte, A legény derekáig szaladt a vas. Eldőlt jaj nélkül, mint egy fölhasadt gabonászsák. A vére felszökött és hosszú vad sugárban arcul csapta Alboint. Pillanatokra belévakult a meleg vérsugártóL Tenyerével verte, törülte magáról, elvakult szeméről a forró latyakot és köpte émelyegve. — Vigyétek! — ordított a lovasokra. Lassan kiszakította magát a véres gőzös ködből. Már lélegzett összeharapott fogait szétnyitotta. — Ezt megkeserülöd, Kunimund. Minden porcikája égett a dühtől, össze se hivatta a nagy tanácsot Hadat toborzott. Sebes futárok véres kardokkal rohantak szét a hercegségekben. Megperdültek a harci dobok, éjszaka tüzjelek sürgették táborba a fegyvereseket. Irgalmatlan hajszában múlott el három nap. Ezalatt alig aludt Ónsápadt arcában iszonyú lobogással égtek a szemei. Ételhez alig nyúlt, csak ivott rettentően. Harmadnapra összesereglett vagy harmadfélezer harcosa. Szilaj szenvedéllyel kívánta most, hogy összecsapjanak a gepidákkal. — Rohanni, rohanni, rohanni! — Alboin minden csöpp vére pokolian égett. Csak Kunimund vére hullása csitithatta el bosszuszomját! Le kell gázolnia Gepidiát, égetve és pusztítva végigrohan rajta és nem lesz benne szemernyi irgalom. Vesszen fészkestül ez a mérges vipera- fajzat! Nem bírta ki tovább három napnál a táborban, Klefre bízta az utóhad összetoborzását és hajnalban átkelt embereivel a Dunán. Tulnan maga köré gyűjtötte főembereit és pallosát égnek emelve esküdött bosszút. — A hűség záloga volt Turiscnd kardja, de mostan a bosszúméi Esküdjetek velem halálos megtorlást. Az én szégyenem a tiétek is! — Esküszünk! — kiáltották hatalmasan. Izzó volt a hangulat. Több beszéd nem is esett. Zúgva, tüzes súrlódással megindult a had. Nyomában égő föld maradi. Ahol tábort, falut értek, vad dulással végigtaposták. Holtan hullott el minden élet, ahová a vasak értek. Nem kellett rab, akit szíjra Fűzhettek. Két napig tartott ez az irgalmatlan dulás. Akkor hirtelen megtorpantak. Felbukkant a gepida sereg, De nem volt idő eszmélni, Kunimund néhány falut föláldozott, csalétkül odadobott néhány védtelen embert, hogy támadásuk gyorsuljon. Egyenesen nekirohantak a kelepcének. Egy szikes síkon találkozott a két sereg. Rövid és heves volt a tusa. Alig egy óra alatt a hullák százai borították el a forróra fült talajt A gepida haderő zöme egy földvárban rejtőzött Alboin gyanútlanul intézett támadást a törpének tűnő had ellen. Nem vette észre, hogy a heve elragadta. Amint zárt sorokban egymásnak csapott a két gyalog- had és a szárnyakon rohamra indultak a nyilas lovasok, hirtelen fölbukkant Kunimund igazi serege, Alboin nem tekintette ét dühében, hogy odavész az egész had, ha idejében nem hátrál. Hclmechis megragadta lova kantárját —• Takarodót parancsolj! Elveszünk! Alboin körülbámult. A földvár felől még egyre dőlt a gepida segélyhad. Kéíannyian vannak, estig legyűrik őket! Már látja, hogy kudarcba fül az egész roham. Dühe elhagyta és halálvágy lett úrrá rajta* Nekivág a gepida had zömének, hogy holtra nyilazzák, vagy darabokra szabdalják. De addig is véres utat szánt pallosával a halál felé. Helmechis észrevette szándékát és rákiáltott — Vigyázz!... Tőrbe csalnak! Elevenen akarnak, fogolynak! Feleszmélt Szégyen a vereség, de ezerszer megalázóbb fogságba esni. Rabszijra fűzve látta magát, ostorcsapások alatt, kimerültén ván- szorongva a lovak után. Némberek táíott szájjal röhögik, rugdalják és szemen köpik. Bilincs a kezén, nem törhet ki. Tán még asszonyruhát is adnak rá, hogy vérig alázzák ♦ ♦. Nem, soha, sohal Fogcsikorgatva parancsolt takarodót ' Kunimund alkonyat felé abbahagyta az üldözést Beérte azzal, hogy felére apasztotta Alboin martalóc hadát Kemény leckét kapott tőle ez az elbizakodott, kakaskodó ifjú király. A sziken ott rohad portyázó serege java. Kést nyomtak a sebesültekbe. Estig tartott, mig összeszedette az elhullottak fegyverzetét. A halottakat otthagyta temetetlenül éji vadak és dögkeselyűk prédájának. A győzelem teljes volt, Alboin utóhadától sem tartott. Követei már Jusztiniusz udvarában járnak, rengeteg arannyal és drágasággal. Jóvá- tcszi napok alatt, amit apja Bizánc ellen vétett. Gepidia erős, egyetlen szomszédja sem mérkőzhet erőben vele! Baján se! Kémei jártak Szkjában és látták, hogy harcra készülődnek az avarok. A frankok ellen fenekednek! Tavalyi veresége óta gyűl a düh Bajánban. Óvatos és körültekintő. Áltatja Sigisbertet, vigyáz, hogy készülődésének híre át ne szivárogjon a Kárpátokon. Csak ő tudja, hogy az őszelőben rohamra indul lovashada javával. Amikor az ellenfél a leggyanutlanabb, a termés betakarítása, szüretidő után. Ravasz ember Baján! Telt csűröket, megrakott vermeket vár, amerre elvonul. Az első hó hullása előtt ott áll a Rajnánál, meglepi Sigisbertet és földulja birtokát. Szkitiában csak annyi fegyverest hagy, amennyi a határok biztonságához kell. Télen a szteppén nem fenyegeti semerről veszedelem és tavaszig visszatér hatalmas prédával. Baján mindaddig békén hagyja Gepidiát, amig bosszút nem áll a frankokon. Tavaszig van ideje megnyerni szövetségesül a szlávokat, a Birodalommal is szerződést köthet, Alboin futkoshat akár Baján után. Gepidia két ilyen ellenfelet könnyen legyűr! Alboin éhségtől elcsigázott sereggel tért vissza Pannóniába, Az utóhadnak is visszavonulást parancsolt. Belátta, hogy elhibázott volt fölkészületlenül megtámadni a túlerőben lévő Gepidiát, Ezernél több embere sínylette meg ezt a kalandot. Napokba telt, mig egyensúlyba került, de a seb, amit Kunimund ütött önérzetén, kegyetlenül sajgóit tovább. Baján szövetsége kell! — mondta makacsul, . —- Eressz engem Szkjába! — kérte Helmechis. — Megnyerem tér- . veidnek Bajánt. i ii EGOFÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR MÁSODIK KÖNYV 30 (FOLYTATJUK)
