Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-29 / 274. (4123.) szám

32SDE asaasBasKa >PI«GM-MA<VJfeARHlRLSÖ 1936 november 29, vasárnap.. Húsz év előtt... Ferenc Józsefről az utókor szemével (*) Csendesen, majdnem észrevétlenül sik­lottunk át egy évforduló fölött s csak vissza­tekintve rá nyílnak meg előttünk történelmi távlatai, A mi nemzedékünk már nem hordozza magában egy-egy történelmi forduló emlékét olyan éles, folyton sajgó bizonyossággal, mint az előttünk járt nemzedék, amelynek személyes élménye volt még a Ferenc József-i kor s 1916 november 21-ről vannak úgynevezett felejthe­tetlen emléked, nagyrészt megérzések, a világ­háborús őszbe merült világ kihangsúlyozott ka- tasztróíaérzése, amibe beleragadva ezer apró­ság, múló és jelentéktelennek látszó epizód rak­tározódott el és csak most húsz év távolából kap mélyebb értelmet, válik szimbolikussá, nö­vekszik egy elmúlt korszak rekvizitumává, tör­ténelmi kellékké. Az utókornak már csak papi­ros-élmény, történelmi lecke, könyvekből is­merjük alakját, országát, s a világot, amelyet már régen róla nevezett el a történetírás, Ta­lán többet is tudunk róla, mint apáink, vagy legalább is pontosabban tudjuk az adatokat, dá­tumokat, egyszóval ezt, ami a leckéhez tarto­zik, — magát az embert és a körülötte hullám­zó és viharzó életet azonban nosztalgiával ta­lán, de a személyes élmény varázsa nélkül lát­juk. Néhány szép és okos cikk jelent meg róla most, halálának huszadik évfordulója alkal­mából, de majdnem valamennyi lírai hangú cikk volt, a történelmi értékelésnek hangsúlyá­val ugyan, de azért mégiscsak személyes élmé­nyek prizmáján keresztül mutatta meg alakját és a milliót, amelyben ez a halál a világháború harmadik telének küszöbén belenyilalt mint sö­tét intelem a hólével telt lövészárkokban, hideg barakkokban, riadt lelki magányosságban, féle­lemben, irtózatbán, megalázettságban didergő világba. Ennek a halálnak kulisszái misztiku­san óriásiak és sötétek voltak, aminthogy a vég­zet mindig gigantikus keretet állított Ferenc Jó­zsef alakja köré s amilyen kihangsulyozottan volt a szürke és a gépies, de nagyvonalú köíe- lességtudás példaképe maga a király, annyira volt romantikusan baljós és tragikus vele szem­ben a Sors. Ez a kontraszt a legmegigézőbb, ami személyével kapcsolatban az utókor fi­gyelmét megragadja. Ferenc József fogalmai az uralkodás ember­feletti feladatáról természetesen emberfelettien merevek és zártak voltak, — természetesnek látszik, hogy emberfeletti feladatok elé kerülve minden emoer saját hajlandóságait, saját fogal­mait kötelességről, hivatásról, felelősségről igyekszik emberfeletti méretekig növeszteni. Ferenc József — akit elsősorban katonának ne­veltek, még pedig abban az értelemben, aho­gyan a valamikor győzelmes osztrák katona- tipust kialakította a történelem, teliát a tizen­kilencedik század első felének szellemében, — a belénevelt katonai erények szerint rendezte be életét: erkölcsi nézetei szigorúak és mere­vek voltak, életrendje gépiesen pontos s any- nyira lényévé azonosult ez a gépies kötelesség- tudat, hogy halálos ágyán utolsó szavai is ezek voltak: „Holnap félnégykor felkelek, mint ren­desen .. “ Rendületlenül, majdnem babonásan hitt a gépezetben, amelyben mindig és minden j körülmények között elfoglalta helyét. Hatvan­nyolc éven keresztül, szabadságharcon, Solfe- rínon, Königgraízen, kiegyezésen, abszolutiz­muson, demokrácián, boszniai ckkupáción, vi­lágháborún, a személyes és történelmi tragé­diák egész során át Ő mindig ett ült íróasztala mellett, elvégezte a napi munkaprogramot és életét katonai vaságyon fejezte be. Voltak élet­elvei, amelyekhez megingathatatlan következe­tességgel ragaszkodott, de ezek majdnem min­dig csak bizonyos külsőségekben nyilvánultak j meg, a politikát mellék-csatatérnek tartotta, ami nevelését, világfelfogását és személyes pre- tenziőit tekintve természetes is, s ez a magyará­zata talán annak, hogy a politikában sok volt benne a hajlékonyság. Viszonyítva más terüle- j teken, különösen katonai és erkölcsi dolgokban j megnyilvánuló hajthatatlans ágához. Egyszerű-1 ság volt az ideálja, a nyelv is, amit beszélt, a bécsi köznép nyeíve veit s családi élete a bizo­nyosság rá, hegy volt benne hajlam a boldog­ságra, — csak a mérhetetlen súlyúnak érzett kö­telesség saját boldogságával szemben is merev­vé tette. Ezen a téren sem ismert megalkuvást, a diszciplína mártírja volt igaz, másoktól is el­fogadta ezt a máríiriumot és nem volt olyan döbbenetes intelme a sorsnak, ami ebben a te­kintetben megalkuvóvá tudta volna tenni. Ma már bizonyos, hogy Erzsébet boldogtalanságá­nak és Rudolf öngyilkosságának is az ő hajlít­hatatlansága volt az oka. Lehet, hogy az ural­kodás nehéz feladatát olyan időben és olyan körülmények között vette át, hogy örökké ben­ne maradt a szinte gigantikus feladattal szem­ben való titkos, tudatalattfészkelő drukk. Ezért tartott ki bizonyos életelvek, sőt szokások mel­lett olyan merev következetességgel. De ahogy a Sors lezárt és kisigényű életformák közé szo­rított alakja körül nem szűnt meg rendezni a gigantikus drámákat, emberi és történelmi ideál­jain kegyetlenül áttiport, megrögződött benne egy másik, ugyanc'rk inkább a tudat alatt lappangó sejtelem. Kérőbb aztán, ahogy, szkep­tikussá vált, az öregrég bölcsességében ez a •ejtelem feltolakodott tudatába cs sokszor mondta a hozzá közelállóknak, hogy a monar­chia vele fog sirbaszállni. Ez a katasztrófaérzés később, mint ahogy ezt ma már történelmi hi­telességgel lelhet állítani, döntő elhatározásaiba is beleszólt. A hadüzenetet is ez az érzés dik­tálta neki. Helyesebben ez az érzés törte meg ellenállását Emberi alakja még mindig homályos, az utó­kor szemével nézve a kitöltetlen, homályos ré­szek élesebben látszanak, mert a kortárs szemé­lyes emlékkel színezi alakját és beleszuggerálja a háttérbe mindazt, amit magával hozott a kor­ból, amelynek részese és élvezője volt. Néhány egészen jó könyv van róla, de azért majd csak ezután fogják megírni a könyvet, amely nem ko­ráról szól, hanem róla. Pedig érdekes lenne megírni egyszer, hogyan élt és kormányzott egy világban, amely egyre idegenebbé vált kö­rülötte. Hogyan állott középpontjában egy vi­rágzó, felvilágosult polgári és kapitalista kor­szaknak ő, aki természeténél, felkészültségénél, sőt még történelmi elhivatottságánál fogva is szélsőségesen konzervatív, ha nem is aníipol- gári, mindenesetre élesen és kihangsulyozottan katona volt —• mint már mondtuk — aschwar- zenbergi ideál szerint, amelynek nem volt el­lenszenve a polgár felé, csak éppen semmiféle ' vonatkozásai nem voltak hozzá, ő állott a kö­* zéppontjában az ipari imperializmus felé lendülő ' világnak, ő, aki soha életében nem használt te­* lefont és nem vett kezébe töltőtollat Róla ne- ' vezték el a kort, amelyben nagyra nőtt a hala- ] dószellemü polgárság, utat tört magának a na­cionalizmus és nyomban utána édesöccse: a szo­- cializmus, az indusztrializmus csodáival telítő­- dott a világ, s mig őt a háborús katasztrófa­- érzés igézete soha egy percig nem engedte sza- 3 hadon, mert senki nem tudta pontosabban nála,- hogy mit jelent Solíerino és mit Königgratz a 7 hatezázévca Hahsburg-trón szempontjából, — c addig a korszakot, mely róla kapta nevét, a- zavartalan és irigylésreméltó polgári béke kor- i szakának ismerte el a világ. 1848-ban vele zá- t rult le a mettemichi korszak s ha még hatottak- is Metternich módszeri utána néhány évig, sőt- magát a szabadságharcot is Metternich szelleme A gazdasági szervezetienség állta Irta: Dr. Machnyik Andor hangija jobban megklötoelili az illetékesek szivét. — Igiem! Jártak itt már tlöbbsziör urak, — imioniioúták előttem — például a járási főnök ur is megígérte segítségét és bogiy csak ad­juk be a kérvényt, ő majd véleményezi. A kérvényt be is adtuk, pedig de sok gondot okoz nekünk egy ilyen kérvény ál lám ny elvű megiratása. Körjegyzőt csak itt-ott, költség­vetés összeállitásakor és adószedőikor lá­tunk. Mert biziony az urak csak addig látják bajainkat és addig Ígérnek segítséget, amig itt vannak, mert a városban, a járdán meg­feledkeznek rólunk és bajainkról. Ezzel kapcsolatiban fö’boizok még egy má­sik tapasztalatot legutóbbi vasárnapi elő­adásom kapcsán, amely szintén nem egyéb, mint a magyar falu és népének Jeszegémye- dési, gyenigiuilssi tünete, amelyen szintén se­gíteni kell. Megjegyzem, hogy mintegy há­rom vany négy évvel ezelőtt teljesen hasonlót állapítottam meg a párkány járási Bucs köz­ségben. Balogiványiban van a parasztság élmiaka- rása és összetartása révén és az állam gép- if el szerelési segélyével létesített tejszövetke­zet. Ez örvendetes előrehaladás jele, hegy szövetkezetieken kívül végre itt-ott már vala­milyen termelő szövetkezet is képes volt megalakulni. De bizony, ha egy kicsit mé­lyebben tekintünk e kicsiny é3 amellett tel­jesen miagukra hagyott tejszövetkezetek szer­vezetébe, agy 'megállapíthatjuk, hogy ezek csak vegetálnak és kínlódnak s Így inkább a pusztulás, mint a fejlődés célját szolgálják, mert ezek következtében az oly áldásos szövet­kezeti esiime terjesztése helyett annak teljes diszkredi látását vonhatják maguk után. Ugyanis e kis magyar tejszövetkezeteknek nincs semminemű összefogó gazdasági szer­vezetük, nincs aki irányítaná őket és ami a legborzasztóbb, nincs aki a finom és való­di vajukat s más cikküket értékesíteni akar­ná avagy tudná. Már pedig tudnunk kell, hogy a szövetkezeti eszn|e egyik legfonto­sabb kelléke és célja a termelő kisgazdát közvetlenül a fogyasztó közönséggel össze­hozni és igy a drágító közvetítők kiküszöbö­lése. Bizony nagyon szomorú, hogy a balog- ivániaknak -— akik ezzel a kis tejgazdaság­gal igazán tudnának egy kis keresetre szert tenni és ebből egy kis életkedvet meríteni — egy kiló vajért egy pozsonyi kereskedőtől csak 12 koronát tudnak karoni és igy egy liter tejük csak őO fillérrel értékesül. Oh, de sxmoru helyzetben van a mind­jobban szegényedő magyar falvak (népe! De nincs erő, nincs hatalom, hogy közöltünk az irigységet, az önzést, a nagyra vágyást, egy-, szóval népünk testét mardosó hajlamokat a valódi népmentő és egyedül a magyar falu, a magyar paraszt és (munkás érékéiért dol­gozni tudó tulajdonságok váltsák fel. Álljon itt végezetül néhány szerény ta­nácsadás népünk helyzetének javítása érde­kében: 1. A demagógia révén élősködő 'és a való­di, önzetlen közérdek ellen nyilván avagy hurkoífian dolgozó, valamint magyart magyar ellen bármi utóin is izgatni avagy bujtogalni kész elemeket és iméregikeverőket nem sza­bad szóhoz engedni. 2. A közigazgatási hivatalokat a valódi, önzetlen és igazságos, nép- és paraszt mentő tevékenységre kell rábírni. 3. A szövetkezeteket tényleg a termelő és fogyasztó közzé (kell juttatni, mert csak igy lesz lehetséges a mindjobban elszaporodó és csak üzleti célokat szolgáló karteJekel és 'monopóliumokat a rendes útra terelni. Összefoglalva: tőlünk a kisebbségi élet elsősorban népszerető, igaz, komoly munkát követel, mert amiig e tárén nem megyünk tovább a hangzatos politikai beszédeknél és újságcikkeknél, de a. falut, a parasztot és a munkást gyengülni és veszni hagyjuk, nem Á magyarországi Szabó Zoltán „Tarái hetyzej“ climü könyvének második kiadá­sához irt előszavában a következő nagyon helyénvaló éis időszerű kijelentést tette: „Kü­lönös országban élűnk, ahol a szó hasonló a kőhöz, mely néhány gyűrűt ver a viz szinén rés aztán elmerül egyszersnimdenkorra. Ná­lunk a felismerést nem követi tett, a terveket nem követi megválósitás.“ Ezek a bizonyos csüglgisdéist, avagy elkeseredést rejtő szavak nómd.egi bennem is visszhangra lalálijak s valahogy úgy érzem, mintha a paraszt- és falukutatás utján nyert adataimnak a nyil­vánosság elé tárására irányuló kedvem mint­ha kissé alább hagyott volna. Mert ha nnár Szabó Zoütán, aki egy falu feltárásáról snóió könyviéinek a második kiadást érte el, ilyen hangokat penget, akkor mit szóljak én, aki a jóval súlyosabb viszonyok között élő kisebb­ségi magyarság 147 falujában tárta fel e nép­réteg szenvedéseit, bajait, gyengéit és eré­nyeit, csak oly lassú és nehéz módon tud cse- fcélyszámu könyvpéldányain túladni? De a legutóbbi, Balogiványiban tartott va­sárnapi előadásommal kapcsolatos gemöri ta­pasz jaT-ialaim újból csak kezembe nyomták a kisebbségi magyar parasztsors érdekében mind nyugtalanabbul mozgó le’kiismerete- ímen némileg könnyebbítő, nyilvános penná­mat. Emellett teljesen igazat adok Szabó Zoltánnak. Mert tényleg úgy van, hogy a gaz„ dasági viliágválság következtéiben mindjob­ban fellángoló, de egynéhány komolyabb ér­tekezésen kívül többnyire csak 'feltűnési és izgalmiakat kereső avagy agitációs irányza­tú újság, avagy röpira[szerű gazdasági és szociális cikkeik és kiadványok annyira fel­szaporodtak, hogy azok Szabó Zoltán e;gon­dolását követve a vízbe elmerülő kő eseüé- Phez válnak hasonlóvá a mindinkább csak | estiggeelésre hajuamos olvasóközönség sre- fmélben. 8 a helyzet az, hogy ahány magyar (falu van itt Csehszlovákiában, mindegyik egy 'és u^anazon bajban és tehetellenséoben vergődik. így természetes, hogy az itt-ott napvilágot látó, de mindinkább nagyobb számban bajokat feltáró, vészitjósiló híradá­sok már szinte megszokottak és imindfcevésbié olvasottakká válnak. így például az ifit leírásra kerülő gömöri megállapitásom teljesen párja a mintegy tavaly ilyentájt „Egy magyar falu fájdalma" című újságcikkemnek, melyben a nyugat- szlovenszkói Sziimő községben vezető Gúla— I szimői ut borzalmaira ihiviam fel a nagy nyil­vánosság figyelmét. Ezért egy pár sort idé­zek e tavaly megjelent cikkemből, melyben csak az oltani magyar falut az itteni gömöri magyar falu nevével helyettesítek: „ . . . . mert hiszen én azt nagyon jól tu­dom, hogy a ftómaszécs—TckéspusKta—Ba- logivány—Harca—Füge közlekedési főút bor­zalmas állapotáról minden itt élő és a városi parkeflos kávéházitól és az aszfaltos járdától valamivel tovább jutott ember hallott már valamit. De ha már e szegény és a világtól elzárt' magyar községről mindenki hallott, úgy e falu népének legfájdalmasabb sebét: a rossz és az ilyen esős időkben az abesszi- niai útviszonyokkal vetekedő közlekedési |problémák senn maradhattak előtte ismeret­lenek. De hát iha ez igy van, akkor miért neim tesznek valamit az illetékes körök ezért a pusztuló faluért?" Hát bizony szomorúan jellemző, hogy ak­kor — amidőn a prágai „Venkov" cimü lap a kitűnő utakkal rendelkező Morvaország ér­dekéiben azt sürgeti, hogy a sok külföldi lá­togatóra való tekintettel Brünn környékén újabb és még jobb úthálózatot kell kiépíte­ni, — a szegény szlovensizkói és kárpátaljai magyar-dakta vidékeik útviszonyainak megja­vítására nem gondolnak. De halljuk itt magát az érdekelt magyar parasztot •— akár Csallóköziből, akár Göimiör- ből, — hátha az egyszerű nép panaszkodó teljesítjük népünk iránti elemi kötelessé­geinket, addig nem a demokrácia, hanem a demagógia és a bürokrácia aratja bő áldo­zatait, vagyis a magyar kisebbség, gyengülé­sét és pusztulását A pozsonyi magyar szülői társulatok szövetségének felhívása Pozsony, november 28. iA Pozsony és környéke magyar iskolai szülői társulatainak szövetsége (Pozsony, Védcölöp-ut 42. ez. II. em. 16.) kozd: Pozsony és környéke magyar iskolái szülői társu­latainak szövetsége a Rádiójournál meghívására a rádió utján „Szülők iskolája" cimen előadá-Sorcza- tot tart. Ezek az előadások folyó évi december 9-én (szerdán) kezdődnek s bezárólag 1(837. február 3-ig tartanak, minden hét szerdai napján a pozsony: és besztercebányai áiloimások hullámhosszain, délután 18 órai kezdettek A Szövetség ezen előadásaival alkalmat nyújt a magyar iskoláknál megalakult szülői társula.oknak, illetve az ő révükön a magyar szülőknek, hogy a gyermeknevelést illetőleg értékes tanácsokat, útba­igazításokat nyerjenek. A Szövetség eme akciója a megszervezés alatt lévő „Munkaközösség" első ténykedésének tekintendő. Felkérjük ezért az egyes iskolák mellett mega’a- kult szülői társulatokat, hogy a legnagyobb meg­értést tanúsítsák akciónkkal szemben, kövessenek el mindent, hogy a jelzett időiben a szülök minél nagyobb számban hallgassák a Szövetség rádióelő­adásait s ha van az iskolának rádiókészüléke, u;ry kérjék az iskola vezetőségét annak átengedésére, úgyszintén megfelelő tanterem átengedésére is. Na­gyon célszerű és tanácsos lenne, ha ez előadások meghallgatása után a megjelentek egymás között megbeszélnék a halottakat, mert igy szolgálnák igazán azt az ügyet, amely a szülői társulatok egyik legfontosabb feladata. Kérjük egyben előadásaink hallgatóit, arra is, közöljék velünk írásban, vájjon a hallott eh a-ások érdekelték-e és milyen mértékben, mi az elhang­zott problémával kapcsolatban a véleményük — s ha valakinek volna valami kérdezni valója, szeret­ne valami nevelési kérdésben vagy gyermek­egészségügyi kérdésben útbaigazítást, tanácsot nyerni, úgy-forduljon írásban hozzánk, s Szövet­ségünk vezetője az 1937. február 3-áu tartandó elő­adása keretén e kérdésekre, szakemberek vélemé­nye alapján, felelni fog. Kérjük a kérdéseket minél előbb beküldeni, hogy azok feldolgozására m g- felelő idő álljon rendelkezésünkre. Az előadások sorrendje: December 9. Fizély Im­re, iá Szövetség elnöke: Mi a célunk a Szülők Isko­lájával? — December 16. Dr. Limbacher Rezsőnél A családi nevelés hibái. — December 23. Dr. Llm- bacher Zsuzsa, gyermekorvos: Hogyan védjük gyer­mekeink egészségét? — December 30. Sört ©né Gaál Edit, polg. isk. tanárnő: Iskola és szülői ház. — 1937. január 6. Dr. Csáder Mihály, orvos: Gyer­mekeink észszerű táplálása. — Január 13. Dr. Ko­rai Lajos, orvos: Nevelés pontosságra, rendre, en­gedelmességre. — Január 20. Végh Ferenc kano­nok, tan. képz. int., igazgató: Az ifjúság ernö esi tisztaságra való nevelése. — Január 27. Tárnok Gyula, rét. lelkész: Hogyan akadályozhatja meg a szülői ház és 'az iskola a gyermeki cltévelygéseket? — Február 3. Fizély Imre: Záró-előadás keretén belül válaszol a beérkezett kérdésekre. (Nagyobb számú tanácskérés esetén a válaszokat egy még későbben megállapítandó napon fogjuk a rádió ut­ján közölni.) Sebest Ernőt DE Nem játszhat művész szebben hangszerén Mint ahogy Te a le kein húrjain. De gőgöd trónján bókom oly szerény. Ha kagylóban vad tenger hangja zug. Úgy mély szemedben álmodik az éj S ki titkát fejti: költő s nem hazug. Mert gázra éhezik a levegő, Mosolyod fénye villan, mint a tőr S a lépted ritmus. Béke, lebegő. Tán kecses bárka ring igy tengeren S a Vágy s Gyűlölet partjai között A torpedóm Rád dobni igy merem: Szomjazom Rád, mint kútra puszta táj. Fiatal szél vagy. Pálmasuttogás. De; nő is vagy. Holt díszlet s cifra. Fáj. Rókák és mindennemű nyersbőrök cserzését és festését, úgyszintén szarvas-és őzbőrök kidolgozását vállalja KŐVÁRI Olivio oki. szűcs, Bratlslava-Pozsony, Apácapálya 33 Tel.: 35-85 Tel.: 35-85 nyomta el, az utolsó erőfeszítés, ami még kitel' lett a szentszövetségből, — mégis az ő trónra' lépte jelentette végét egy korszaknak, amely' nek értelme és célja volt a forradalcmellenes- ség. A mettemichi Európa a francia forradalom I erőit akarta megfékezni és visszavezetni az em­bert oda, ahol a felvilágodás hajnalhasadása előtt volt, a klasszicizmus Európájába. Ferenc József, alti végét jelentette a metternichi kor­nak, személyében ennek a kornak neveltje volt, késői fia a klasszikus Európának, — ál­mai, ideáljai mind onnan integettek feléje egyre eiérhetetlenebhül egy korba, amelyben szimbó­lum leit belőle, szimbóluma mindannak, ami lénye ellen volt: a polgári, indusztriális és mer­kantil, szabadelvű békevilágnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom