Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-29 / 274. (4123.) szám
«PI«<aiMAtíí^HIRIiSP ő, te mf» morfot nyeSvl Bús elégia a köznapi nyelv romlásáról s a mozifetiralohrót 1936 november 29, vasárnap* mi millió—miwiwiiiii mii iimmmaBmBammmmmmmmmtmmmmmmmmaammmmmmmmmmmmmmmmmmmmm óriási választék! Legolcsóbb árak' Pausz T~ Kosice r o < I Uveg — porcellán — villanycsillárok! lllllll!lllllllll!llllllllllllll!llllllllllllllllllllilllllllllllll!IIIHIIIIIIIII!lllll!llllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllttnillllllllltlllM!illlllllli Modern képkeretezés, üvegezés UllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUllllllllllIlllllllllllllllllllllllllllllllllliniUlillUlilllllllliilillllllIflIllllllllllüllllllillllllllllllllllllllli * Telefon 2423 Alapítva 1833 Hányszor történik meg az, hogy a néző értetlenül nézi a pergő fényszalagot, mert az angol beszédet nem érti, a magyar felirat pedig, amely a kép alatt fut, a cseh vagy a szlovák szöveggel párhuzamosan, annyira érthetetlen, annyira dúskál a zagy- vaságban, hogy csak a bosszankodást tetézi. Tisztelettel kérdezzük a filmkölcsönző vállalatokat: nem volnának-e hajlandók pontos és helyes magyar szöveget alkalmazni? Egy-két fiatal magyar ember megélne a szövegek fordításából s aztán a filmkölcsönző vállalatot sem érné annyi szidás és jogos kifogás. Mert igy, ahogy a feliratok ma futnak, nagy bosszankcdás, elkeseredés kiséri a vállalatok gyors és felületes munkáját. Ha a filmszalagck fordítói s irói [ — A közmunkák jóformán mind csak szlovák vidéken folynak, holott a legna- ! gyobb munkanélküliség éppen a magyar í vidéken van. A közutak a magyar vidéken a legrosz- szabbak, |az árvizek főleg a magyarlakta vidéket pusztítják. Ugyanez mondható a közegészségügyről is. A keletszlovenszkói magyar vidéken nincsenek kórházak. A délszloven- szkóiak könnyebben junak el Esztergomba és Balassagyarmatra, mint a legközelebbi szlovenszkói kórházba. Hálával emlékszik meg a szónok az országos elnök gondoskodásáról, hogy a golyvától sújtott csallóközi vidéken rendes ivóvíz érdekében kutak fúrásáról .gondoskodott. —■ Kevés az óvókra előirányzott 50 ezer korona, körzeti magyar polgári iskola úgyszólván nincsen. Sürgeti az iskolatanácsok rendszerét. Követeli, hogy a műemlékekre előirányzott félmillióból a magyar műemlékekre is jusson, szűnjenek meg a magyar műemlékek további eltűnései. Fölhívja a figyelmet a pozsonyi Petőfi-szoborra, amely még ma is istállóban hever. — A költségvetés nem gondoskodik a járási munkaközvetítő intézmények megvalósításáról, amelyek a munkanélküliek közt a közmunkát arányosan és igazságosan megosztanák. A magyar-lakta területek nélkülözik a különféle szociális és humánus intézményeket. — A mezőgazdasággal kapcsolatosan *— folytatta a szónok — a mezőgazdasági termelésnek és értékesítésnek minden korlátozástól ment teljes szbadságát követeljük. A tervgazdaság bevezetését teljesen helytelenítjük. A buzavetések korlátozását valamilyen irodában fundálták ki, ezért súlyos hibák történtek például Turócban. Egyes dombosabb, vagy homokos szántóval rendelkező községeknek 12—48 százalékot engedélyeztek, viszont sik búzaföldekkel rendelkezőknek jóval kevesebbet. Speciális panasz a csallóközi Gutor községé, ahol 16 százalékos vetésterületi kulcsot állapították | meg. A Duna mellett fekvő község határa alacsony fekvésű, gyakori itt a tavaszi köd, ezért itt csak búzatermelést lehet folytatni, amelyre a köd nem káros, mig a rozstermelés kilátásai bizonytalanok. A vetésterületet korlátozó rendelet módosításra szorul. Föl kell panaszolnom végül azt, mondotta Kontsek —, hogy a mezőgazda- sági tanácsban a magyar nemzeti kisebbség nincs képviselve, a magyarság érdekeit itt teljesen mellőzik. v-~-«—— iü« i dziovcnszKo, november végén. Tudós filológusok szerint a nyelv állandóan alakul, változik, javul vagy romlik aszerint, milyen körülmények közé jut, kik veszik munkába, merre sodródik. A mi szép magyar nyelvünk is állandóan alakulásnak van kitéve, mi magunk gondoskodunk róla, hogy lehetőleg változatlan ne maradjon. Jártomban-keltemben, hallva a városi meg a falusi magyar ember beszédét, sokszor elhatároztam már, hogy szót emelek a belső rontás ellen s ráérő időben jegyeztem a kirívó hibákat, amelyekkel nyelvünk romlik, érthetetlenebbé válik. Nos, nem azokról a hibákról van szó, amelyek az iskolás nyelvtankönyvben is „germanizmus" vagy „szlá- vizmus" formájában van feltüntetve. Gyermekkorunktól fogva tanuljuk például, hogy mennyire helytelen az „egy" határozatlan névelő túlságos használata, újabban pedig mind gyakrabban vesszük észre, hogy a hivatalos államnyelvü kifejezések egyre jobban tarkítják nyelvünket s vannak, akik könnyebben találják meg a „nácselnik“ szót, mint a járásfőnököt, akiknek hamarább eszükbe jut Nové-Zámky, mint Érsekújvár. Magántudósok és hivatalos nyelvészek foglalkoznak e kérdéssel s olykor felvetik: nyelvgazdagodásról van-e ilyenkor szó, avagy a nyelv romlásáról ... Feltételezhető az is, hogy Romániában másképp fog alakulni édes anyanyelvűnk, mint Trencsénben s Újvidéken ismét másképp, mint Debrecenben. Számolnunk kell azzal, hogy a magyar nyelv rengeteg uj szóelemet, kifejezést, nyelvtani alakot fog magába olvasztani. De nem erről akarok szólani. Amit mondani kívánok: az, hogy a nyelvet mi magunk is állandóan rontjuk. Ha gondosan olvas a kedves olvasó, vagy figyelmesen hallgat a beszélgető, csodálkozva tapasztalja, hogy egyes szavakat torzítva mondunk ki. S e torzítás között első helyen áll az, hogy sok magánhangzót megnyujtunk. Sajnos, nemcsak mondva, hanem sokszor írva is. A pesti kalauz nem körutat mond, hanem körutat. (Remélem, a szedő nem fog zavarba hozni néhány véletlen sajtóhibával, éppen az írásjelek területén). Kort mond kör helyett, mintha bridzsjátékos lenne. Pedig az körút. Röviden. És az öv sem öv, hanem egyszerűen öv. Miért kell a fölényest főőlé- nyesnek ejteni, a fölény is más és a fő-lény, ha ugyan van ilyen, szintén mást jelent. Aztán mást értünk a változtat s a változtat alatt. Sajnos, nyomtatásban egyre sűrűbben a „változtat" kifejezést olvasom a „változtat" helyett; noha semmi köze a váltóhoz. Az „elódáz"-nak sem az „elodáz"~hoz. A közönségnek fülében cseng ez a szó: ,,óda‘‘ s az elodáz-t is meghosszabbítja, holott ez fölösleges. Kőrút, őv, fölényes, változtat, elodáz: tegye a szivére a kezét az olvasó s vallja be négyszemközt, nem követi-e el ő is ezt a hibát. Olyan ez pedig, mintha kinpadra vonnák a nyelvet. Igen s akkor miért kell a helyes „bőrönd"-öt röviden s helytelenül bőröndnek ejteni? A liptói körözöttet is körözöttnek mondják, a régi szép szót: a „pallos"^ pedig miért kell pallósnak ejteni? Csodálatos az is, hogy ezt az időhatározót: „egyelőre", rendszerint s előkelőén igy írják: „egyenlőre". Az ember kétkedve áll meg ilyenek olvastán s megdörzsöli a szemét: magát magyar Írónak vagy újságírónak valló ember hogyan nem veszi észre ezeket a kiáltó, lényeges hibákat? Mondhatná valaki, hogy csak néhány vonásról vagy pontról van szó, miért e nagy aggodalom, a nyelv épsége ezáltal még nem ve- szélyeztetődik. Igen, de akkor bátran mondhatjuk a sas-t is sás-nak s az örült-et őrültnek. Bőrönd, pallós, egyenlőre: tele vagyunk hasonló hibákkal s ha nem ügyelünk, nyelvünkben a rossz kifejezések s a helytelen írások vitézül uralkodni fognak, hiszen mindig a bojtorján burjánzik szívesen s nem a nemes rózsa. Kedves olvasó: felbiztatunk benneteket mind, akik iróemberek volnánk: écrasez l’infáme, irtsd ki ezt a gyalázatost. Ezt a helytelenséget. Ezt az ővet, ezt az egyenlőrét, ezt a körutat s ezt a pallóst. Tarts velünk e hadjáratban! S ha már itt tartunk, engedd meg, hogy néhány kerek mondatot biggyesszek ide s fejtsd meg a rejtvényt: „Készen csinálták a szobortl" „Ez a nők szobája". tudnák, micsoda bárgyuságokat közölnek a hiszékeny s jól fizető közönséggel, biztosan mélyen, mélyen szégyelnék magukat. „Mély a padló alat" — mint szakszerűen írják a fényszalagon. üiaján és a jazz Traján fórumán ma már csönd honol, körös- körül uccai lárma koszoruzza a régi falakat, de a kövek itt már kiszolgáltak, megérdemelten pihennek. A keskeny sikátort neon veri föl kocsizaj, a Bazilikában nem sürögnek tömegek, mint hajdanában és a nagy vásárcsarnokban — a Marcaliban Í6 üresen állmaik a régi helyiségeit, Pedig pont olyanok, mint az újkori üzletek a Via Nazionalén, ahol manapság vásárolni szokás. De még korai lenne végCeg elparentálni ezeket a romokat. Egy szép napon még egyszer életre kelnek, újra nyüzsgő mozgás tölti meg az alvó zugokat... Nagy vásárt rendeztek néhány napra az ősi fórumon. Pont azokban a helyiségekben, ahol a Krisztus utáni első században árultak, alkudtak már a tógás, tunikás latin emberek. A látvány, amiben részed van, ijesztően hasonlít Korda Sándor történelmi filmjeinek tömegjeleneteire. Szokatlan élmény ez, mikor szemed előtt telik hus-vér élettel az antik épület. Hamarjában elfelejted, hogy a huszadik század divatja szerint öltözött alakok kavarognak körülötted. Csak az arcokat látod, a csillogó szemeket, fogakat, a piros, vibráló ajkakat, a lármát, a mozdulatokat — ezek pedig valahogy nincsenek időhöz, korhoz kötve... Szinte remegve gondolsz arra, hogy ugyanilyen emberek zsivajkodtak itt két évezred előtt is, talán ugyanezek? Kicsit elkábulsz... De milyen szép eszme ez — gondolod, ahogy lassan magadhoz térsz. így lehet történelmi tudatot nevelni! íme, a nép behozza áruját ugyanazokra a helyekre, ahol már ősei kereskedtek. Mussolini tudatosan neveli igy az olasz embert. Szőiőünnep volt nemrég Konstantin Bazilikájában a Fórum Rcmanumou ... így jut közel a nép a múlthoz, érzi, hogy eleven folytatása annak, ami volt. Szomorúan gondolok rá, hogy távoli szülővárosom csak úgy hemzseg, a múltra emlékeztető kövektől, de egyetlen egyszer se jutott eszébe történetre oktató tanárunknak, hogy „történelmi sétákra“ vigyen bennünket. És ápoljuk-e egyáltalán kellő formában hazai földünk ősi értékeit? Mennyire tágul pedig az ember élete, lia nem csak egy fukar perc sültét falai közt tengődik — mint igen sokan közülünk, akik elvesztették az élő kapcsolatot múltúnkkal. Mennyivel többet Iát és érez, mennyivel többre képes az, ki magába olvasztja ezer évek történését... — Mint itt Traján vásárcsarnokában az olasz nép. Itt van az egész vidék: Tivoli, Subiaco, Anti- coli, Civitaveochia, Santa Marinella — és igy tovább a rcmakörnyéki hegyi falvak. A nép bejön a városba: megismeri egymást a városi és vidéki ember s mily könnyű egybeforrni, mikor a találkozás Traján császár fórumán történik, ahol akárki őse pont igy árult, vagy vásárolt, mint ma az utódok hangszórók tarka jazz-ze- néje mellett. Mert jazz szól, visszhangzik a jó akusztikával épített termekben a dal, csak néha-néha csendesedik el a modem tangó vagy sanszón, mikor előkerül egy marineClai dudás és táncra perdíti a népviseletben tündöklő falus! fiatalságot. Tá- tátatá, tátátatá — szól a monotón kecskebőr- duda, zörren, rezzen, dobban a kasztanyetta hozzá, peregnek a párok a gyors titemü tarantellára s a közönség lelkesen tapsol és brávozik. Közben folyik a jó bor: a chianti, a frascatí, — a vidék finom nedűje, kenyeret, csipkét, süteményt, halat, bútort, vázát, edényt, baromfit — mindent kaphatsz, hiszen propagandavásár ez: a nép bemutatja művészetét, eledelét, életét. Pénzért a mai vevőknek és büszkén az ódon téglafalaiknak: mert ime: légy nyugodt jó Traján, néped él és erős, a föld most is etet, itat —i akárcsak a régi jó bukólikus Itáliában. De dolgozni is keúl ám érte, mert az Appenin- iélsziget nem éppen kész Kánaán. Szabályozni teli a vizet, szárítani kell a mocsarakat, finomítani a búzát, — bizony sok gondja van az olasa gazdának. De törődik velük a Duce s akkor hát lincs is semmi baj, hadd folyjon a bor és a tánc, izóljon a jazz! Jól élünk, dolgozunk, jól- vagyunk, hadd lássa a jó öreg Traján... AÍRómaw) -BORSODY -ISTVÁN. „Ez az a Matild, aki átégett nekem!" „Én elbocsátok magának," Négy példa. Ne törje rajta a fejét, akii véletlenül nem mozilátogató. Ha azonban a jj szlovenszkói mozikban alkalmazott felira- | tokban járatos, ha sokat volt alkalma bősz-1 szankodni rajtuk, akkor első pillantásra lát- | ja, hogy a fenti idézet, a sok ezerrel együtt,! amit nem irtunk ide, nem egyéb, mint a szlovenszkói mozik magyar feliratainak néhány remek példája. „Elkészítették a szobrot, Frauenzimmer, „Das ist die Matild, die mir durchgebrannt ist, Én megbocsátok magának": milyen [ könnyű volna a feliratokat érthető magyar nyelvre fordítani, ha a filmkölcsönző válla-( latok többet törődnének velük. Mindenki,! aki a mozik szorgalmas látogatója, gyűjtött már hasonló csokrot, szépet is, dúsát is:; szlovenszkói társaságokban, ha a téli esték! unalma bekövetkezik, sokszor szokták azzal '; mulattatni egymást az emberek, hogy a mozi a heti szalagjának tekervényes, értheA tetlen, zagyva s felületes feliratait idézge- ■ tik. Csodálatosan egyéni forditásmóddal,!: csodálatosan egyéni helyesírással kerül a1^ mozilátoaató szeme elé a csodálatos felirat.! ,M mzám Esépviiilitestfiiel Sdovesszké parlamentje legyen!“ Kontsek GsSrgy a go?s®Bgi taelotnánysfrülésbeK kifejti a magyarság kSveteiéseit Pozsony, november 28. Jelentettük, hogy Szlovenszkó országos képviselőtestülete tegnap befejezte a költségvetési vitát és szerdán tartandó ülésén kerül sor a költségvetés megszavazására. A vita során elhangzott magyar beszédek közül meg kell még emlékeznünk Kontsek György lendületes fölszólalásáról. Kontsek mindenekelőtt erélyesen visszaverte a kommunista szónokok ama vádját, hogy a magyar ellenzék az állam határain kívülre ka- :singat. Ezt szerinte éppen a kommunisták teszik, akik Moszkva és Madrid felé irá- rryitják tekintetüket. — A magyarság álláspontja a költségve- :éssel szemben —> úgymond — csakis el- enzéki lehet. Nem kívánunk egyebet, mint a saint-ger- maini békeszerződés százszázalékos megvalósítását, —' Ez nem irredentizmus. A kisebbségek ellenzéki politikája sokkal inkább szolgálja az állam érdekeit, mint azok, akik a iőhatalmakkal és a nemzeti kisebbségekkel izemben vállalt kötelezettségeket nem akar- ák teljesíteni. Visszautasítja a vádat, hogy a maigyar ellenzék csak sérelmi politikát :ud folytatni. Bátorkodom arra rámutatni, — úgymond —, hogy Benes köztársasági ilnök tárgyalt a magyarság hivatott ’kép- /iselőivel sérelmeinkről és ígéretet tett izok orvoslására. Hodza miniszterelnök viszont azokkal bocsátkozott tárgyalásokba a nagyar sérelmek orvoslása céljából, akik lem hivatottak erről tárgyalni s akik eddig csak azt állították, hogy a magyarságiak nincsenek sérelmei. A magyar nemzeti cisebbség politikája igazolást nyert. Nem elég, hogy Ígéretek hangozzanak cl felénk, de rendszerváltozásra van szükség, hogy az Ígéretek meg is valósuljanak. Szükséges voÜna, hogy az országos képviselőtestület Szlovenszkó parlamentje legyen. —- A mai testület nem képviseli a válaszok akaratát, mert tagjainak egyharmadát cinevezték. Az országos hivatalnak nincs magyar al- elnöke, nincsenek magyar kormánytanácsosai, osztályvezető közigazgatási tanácsosai. Az uj ál1!ami és közalkalmazottak; fölvételénél kell törekedni a helyes arány megközelítésére. Ez az egyenlőtlenség nemcsak jogi kérdés, hanem kenyérkér- dés is. — A költségvetés sehol nem mutatja ki í magyar nemzeti kisebbség céljaira fordi- andó összegeket, holott például külön 100 ezer korona van beállítva a csehszlovák telepesek kuiturcéíjaira, t
