Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-26 / 271. (4120.) szám

A 1 ■|L Jii jWT I XV. évf. 271. (4120) szám ■ Csütörtök ■ 1936 november 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, ^ SzloveUSzkÓÍ és TUSZUlSzkÓi mCLgUCLrság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . oc? o fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská ullce 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. « O SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Róma nagy napjai Fényes katonai parádé Rómában Horthy Miklós kormányzó tiszteletére 25 ezer katona vonult el a magyar államfő előtt ■ A duce Horthy kormányzónál ■ VII. Edvárd látogatása óta nem látott ilyen fényes fogadtatást az olasz főváros ■ Tokió és ieriin (Sp) Prága, november 25. Nem katonai szövetség az, amit Japán és Németország kötött, de ha nem katonai, akkor mire való? — Államaik területén Né­metország és Japán eddig is mindent elkö­vetett a komintern működésének meggátlá- sára, szövetkezve sem tehet többet. Egy­szerű demonstráció az egész? Tüntetés Moszkva ellen? A legvalószínűbbnek lát­szik, hogy Japán és Németország, a két népszövetségtől független nagyhatalom, megkezdte a szovjetellenes blokk megszer­vezését és az első szerződéssel példát adott a továbbiakra, vagy lehetővé tette mások­nak a csatlakozást. A háboruutáni Európa azt mutatja, hogy az ilyen szerződések idő­vel rendszerint kimélyülnek, szilárdabb for­mát öltenek, ha van közös nagy érdek, ami a szerződő feleket összetartja és nincs el­lentétes érdek közöttük. A kisantant piától ikezdetei'ből igy lett erős szövetség, az olasz- osztrák-magyar szerény közeledésekből egészséges blokk. A japán-német közeledés, amelynek első enyhe és jelentéktelennek lát­szó megfogalmazását adja a komintern fel­tételezett erőszakoskodásai ellen létesített védekezési közösség, idővel tényleg kölcsö­nös segélynyújtási szerződéssé, vagy még többé fejlődhet, ahogy a két hatalom érdeke megköveteli. A kifejlődés a komintern magatartásától függ. 1936 nyaráig az európai hatalmak ki­sebb gondja is nagyobb volt az Oroszország elleni szövetkezésnél és Németország egye­dül állt nagy szovjetellenességével és hiába fújt sorozatos riadókat. Sőt, mintha a fej­lődés hulláma az oroszbarátság felé sodor­ta volna a hatalmakat, a francia-csehszlo- vák-orosz szerződés megkötése után már angol-orosz és román-orosz szerződésről is beszéltek és Japán is modus vivendit kere­sett a Kremllel. Azután jött a spanyol pol­gárháború, amely iszonyatos fénnyel doku­mentálta, hogy bizonyos országokban csak két lehetőség van, ha egyszer komolyra for­dul a dolog: a fasizmus és a bolsevizmus. Azután, néhányhavi tanácstalanság után, megszületett az orosz elhatározás, amely a legridegebbül szakított Litvinov hároméves •benemavatkozási politikájával, azzal a poli­tikával, amely úgy nyerte meg egymásután a hatalmakat, hogy szigorú semlegességet ígért minden európai belüggyel szemben. A fasizmus nem igért ilyen semlegességet, vagy ha igért, nem hitték el Ígéreteit, hiá­ba fogadkozott. Litvinovnak elhitték s a ha­talmak úgy vélték, hogy a szovjet tényleg soha többé nem avatkozik be világnézeti alapon az európai eseményekbe, bármi tör­ténik, Spanyolországban mégis beavatko­zott, egyrészt a polgárháború kitörését megelőző időben híres sztatika! propagan­dájával, másrészt a legújabb hetekben akti­van., fegyverrel és férfival. Igaz, a fasizmus is beavatkozott. De a fasizmusról eleve fel­tételezték, hogy igy fog tenni s a nyugati hatalmak éppen azért választották a felki- nálkozó világnézetek közül a bolsevizmust fegyvertársnak, mert Litvinov meg tudta győzni őket a szovjet ,,igazi" és minden kö­rülmény között betartott világnézeti semle­gességéről. Nos, nem tartotta be. Ne keressük, mi­ért. Talán a fasizmus provokálta, talán a bolsevizmus olyan szuggesztiv erő, amely önmagától, szinte a szovjet szándéka ellen hatott az ibériai félszigeten és kergette a kommunizmusba a spanyol demokráciát, Róma, november 25. A magyar kormányzói pár és a magyar miniszterek római látogatása programszerüleg a legnagyobb pompa közt fo­lyik le. — Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter szerdán reggel háromnegyed kilenc órakor megjelent a királyi palotában és feliratkozott az udvarnál. Innen a két magyar államférfi a Pantheon elé ment s ott megvárta Horthy Miklós kormányzót. A Pan­theon előtt diszzászlóalj sorakozott fel zenekar­ral. Amikor kilenc órakor Horthy kormányzó megérkezett, a zenekar a magyar himnuszt ját­szotta, Azután a kormányzó Darányi és Kánya minisztereik kíséretében az olasz himnusz hang­jai mellett ellépett a diszzászlóalj előtt és a tiszti küldöttség díszes sorfala között, majd a Pan- theonba ment, A Pantheonban Umberto király sírjára hatalmas babérkoszorút helyeztek el. Ugyancsak megkoszorúzták Marguerita király­né és II. Viktor Emánuel síremlékét is. A magyar kormányró koszorúja az olasz névtelen katona sírján Á Pantheonból ki jő vet ismét elvonultak a diszzászlóalj előtt, majd gépkocsikra ültek és a hősök emlékművéhez hajtottak. Egynegyed tíz órakor érkezett Horthy Miklós kormányzó és kíséretének gépkocsisora a fa­siszta császárság fórumára, a névtelen katona emlékműve elé. Az emlékmű körül a fasiszta milícia római légiója és az olasz hadsereg egy diszzászlóalja állott sorfalat. Horthy kormány­zó ezek sorfala között a „Piave-himnusz“ hang­egyre megy. A lényeg csak az, hogy a nyu­gati hatalmak, elsősorban Anglia cs néhány kisebb állam, ma nem tud többé bízni Lit­vinov semlegességi fogadkozásaiban, lég- alább ugyanannyira nem tud bizni bennük, mint Hitler békefogadkozásaiban. A bolse­vizmus ismét dinamikus erő lett, amely akarva, nem akarva hat. kiterjed, fenyeget, ugyanúgy, mint a fasizmus. Nem rendfenn­tartó erő, mint Litvinov hirdette. A nép­frontokban előbb-utóbb az élre tör s min­den kommunista, aki ártatlanul mosolygó arccal kezet nyújt a többi baloldali párt­nak a közös munkára, azzal a titkos re­ménnyel teszi (amit a legtöbben nem is lep­leznek), hogy a népfront segítségével előbb- utóbb hatalomra lendül s minden más demo­kratikus erőt elsöpör, mint Spanyolország­ban. A belátásnak e légkörében Németország bolsevizmus-ellenes propagandája lényege­sen könnyebbé vált s Hitler a szeptemberi pártnapon bejelenthette a bolsevizmus elleni keresztes hadjáratot, amelynek első gyümöl­cse az olasz-német kommunistaellenes meg­állapodás és Franco közös elismerése volt, második eredménye a japán-német szerző­dés. Portugália, Belgium, Ausztria, Ma­gyarország, Finnország, Bulgária, Görögor­szág közel áll a német-japán elképzeléshez, Olaszország bizonyos tekintetben már csat­lakozott hozzá, Lengyelország sem áll távol Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán a külügyminiszter a hősök emlékművé­től egyenesen a Via dél Imperióra hajtatott a nagy katonai díszszemlére. Az olasz király ugyanis tíz óraikor á magyar kormányzó tiszte­letére nagy katonai díszszemlét rendezett a vá­ros egyik legszebb útvonalán. Hatalmas tribü­nöket állítottak fel erre az alkalomra s óriási tömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen e felejthetetlen élménynek. Középen a királyi pá­holy volt, ennek egyik oldalán a diplomáciai emelvény. Itt foglalt helyet Darányi miniszter- elnök és Kánya külügyminiszter, valamint a ma­gyar követség tagjai, a királyi páholy túlsó ol­dalán pedig az olasz kormány és az olasz elő­kelőségek foglaltak helyet. Az olasz király a kormányzóval együtt érkezett a díszszemlére. Őket követte Mussolini gépkocsija. A királyné a kormányzó feleségével jött. ők egyenesen a királyi páholyba tartottak s ott foglaltak helyet. A király és a kormányzó a hősök emlékműve előtt leszállt a gépkocsiról. Mussolini is kiszállt kocsijából. Itt a király, a kormányzó, valamint Mussolini lóra ült és előbb a felállított emelvé­nyek között haladtak el a nagyközönség óriási lelkesedése között. A királyi páholy elé érve tisztelgéssel köszöntötték a páholyban levő ki­az irányzattól és Beck és Moltke tárgyalá­sai után a német-lengyel viszony lényege­sen megjavult, különösen, amióta a francia krízis nem tetszik Rydz-Smigly pártjának; a délamerikai államok éppen most gyűltek össze, hogy megszervezzék a közös bolse­vista-ellenes akciót, néhány balkáni hata­lom magatartása pedig több mint tartózko­dó a szovjetbarátsággal szemben. A nyu­gateurópai demokrácia egyedül gyenge. Valakivel szövetkeznie kell, vagy a fasiz­mussal, vagy a bolsevizmussal. Eddig a bolsevizmushoz közeledett nagyobb biza­lommal, de hite most megingott. Anglia példája igazolja a legjobban a nyugatiak bi­zonytalanságát s a francia nemzet belső el­lentéte, ahol a demokrácia keretén belül egyre hangosabban és tragikusabban vi­tatkozik egymással a szélsőjobb és a szélső­bal. Németország, Olaszország és Japán pe­dig cselekszik: immár kétszázhuszmillió em­ber szövetkezett a komintern ellen s száz­millió csatlakozása esedékes. Ha Japán és Németország célhoz kiván érni, rendkívül óvatosan kell cselekednie. Egy teljes német-japán katonai szövetség könnyen Moszkva oldalára sodorná An­gliát, amit Németország nem kívánhat. Amióta Tokio és Berlin közeledésének híre nyilvánvaló lett, London' ismét távolodni kezdett Franco tábornoktól, azaz elhidegült a német érdekekkel szemben. A legkisebb rálynét és kormányzónét, majd szemlét tartot­tak a huszonötezer főnyi csapat fölött. A több kilométernyi hosszú arcvonal végigjárása után a két államfő leszállt a lóról és gépkocsin visz- szatért a királyi páholyhoz. A csapatok felvonulása Ekkor kezdődött meg a diszfelvonulás, amely; felejthetetlen látványt nyújtott a résztvevőknek. Malatt a sokezer "katona a tribünök előtt elvo­nul, a levegőben repülőgépek raja keringett. A felvonulást a balillák és az ifjufasiszták me­nete nyitotta meg, őket követte a tényleges és be nem osztott tisztek díszes csoportja, majd a haditengerészek csapata, a légi erők csapata s a katonai iskola növendékei következtek. Ez­után a carabinierik és a gránátosok három ezre- de legmodernebb fegyverzettel, ezután három gyalogos ezred, egy műszaki ezred s egy hegyi tüzérezred következett. Utánuk a súlyos hadi­rokkantok vonultak el tolókocsikon, mankókon és teherautókon, őket követte a milicia nyolc légiója, majd a rendőrtesfületek csapata, az af­rikai aszkarik, egy carabinieri lovasezred, há­rom tüzérezred, rengeteg páncélutó és harciko­ügyetlenség, az első elhamarkodott lépés el­rontja mindazt, amit Ribbentrop két év alatt Angliában épített, — de az a körülmény, hogy a japán-német szerződés éppen Rib­bentrop aláírását viseli, talán bizonyos elő­zetes és ideiglenes angol hozzájárulást je­lent. A két elsőrendű katonai hatalom szö­vetsége, amelyhez bizonyos fokig Olaszor­szág is hozzá számítható, mindenesetre el­tolódást hoz a világerőviszonyokban s An­glia ilyesmit nem szívesen lát. A közeljövő meg fogja mutatni, hová fejlődtek a dolgok. Ismétlem: minden a komintern magatartásá­tól függ. Ha a kommunista internacionálé folytatja a beavatkozási politikát és ugyan­azt óhajtja tenni Európában, amit a fasiz­mus, akkor a német-japán szövetség meg­erősödik és kibővül, mig Anglia semleges marad és Franciaországban kiéleződnek a belső ellentétek, ha a komintern visszavo­nul Spanyolországban, akkor a keletkező szovjetellenes blokk sohasem szilárdul meg és Litvinov visszafoglalhatja kényelmes európai pozícióit. De akkor elvész Spanyol- ország és az olaszok, a németek, a japánok uj szövetségest lelnek Francoban, aki a ro- konvilágnézetü portugálokkal karöltve el­végre ismét csaknem harmincötmillió em­berrel gyarapítaná a fasizmus tartalékait, —- harmincötmillióval, akit a fasiszta rezsim emberi és katonai szempontból más emberré faragna, mint a régi ibériai anyag volt. visszahajtatott a királyi palotába. A kormányzóit és a magyar államférfiakat az ünnepi aktusra összegyűlt óriási tömeg lelkesen megéljenezte. jai mellett ment az emlékmű elé s az emlékmű ] vön magyar nemzeti szinü szalaggal átkötött óriási babérkoszorút helyezett el. Ezután ismét elvonul* a katonák sorfala előtt és fféo kocsi ián Katonai díszszemle Horthy kormányzó tiszteseiére

Next

/
Oldalképek
Tartalom