Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-25 / 270. (4119.) szám

1936 november 25, szerda. •roMöMAfiÍARHrRLSB 5 Egyetemes szlovenszkói magyar ünnep volt a Jókai Egyesület jubileuma „Jókai, Toldy és Kazinczy szellemében legyünk hűek a nemzeti gondolathoz" turház nagytermét teljesen megtöltő közönség előtt. Bevezető szavakat dr. Szijj Ferenc mon­dott, majd Bacsák Erzsébet Liszt „Erdőzsongás" és Chopin: „Ballada G-moll" cimü zenedarabjait játszotta zongorán. A kiváló művésznőnek, aki érett, pompás játékával, mélyenérző művészeté­vel valóban nagy élményt jelentett, nagyon me­leg, őszinte ünneplésben volt része. John Elemér kamaraénekes, dr. Aich Nándorné tökéletes kí­séretével, Liszt-dalokat, majd Sendlein—Janko- vics-, Sendlein—Páll Miklós-, Radnai—Balázs-, Hubay—Petőfi-dalokat énekelt kulturált hang­ján. magas művészi élvezetet nyújtva. Takács Géza Jókainak Liszt Ferenctől megzenésített „A holt költő szerelme" cimü melodrámáját szavalta el mély érzéssel. A zenedarabokat Schmidt Vik­tor ismertette pár közvetlen szóval, Az egész hangverseny magasszinvonalu, komoly művészi értéket képviselő előadás volt minden számában, méltó az ünnepi naphoz. Liszt és Jókai nevéhez. A közönség hálásan, nagy szeretettel tapsolta a kiváló előadókat. Sziklay Ferenc sertegbeszéde Komárom, november 24. (Saját tudósítónk­tól.) Vasárnap tartotta a Jókai Egyesület nagy­szabású jubiláns ünnepségeit fönnállásának hu­szonötödik évfordulója alkalmából. A Jókai Egyesületnek, Szlovenszkó egyik legnagyobb magyar irodalmi és kulturegyesületének ünnepe nemcsak Komárom, hanem egész Szlovenszkó magyarságának ünnepe is volt: ezt bizonyították az ünnepély fényes külsőségei s a megjelent ün­neplő közönség nagy száma. Az ünnepség több szakaszból állott s programja az egész vasár­napot kitöltötte A jubiláns díszközgyűlés Délelőtt 11 órakor kezdődött meg az ünnepé­lyes díszközgyűlés az egyesület kulturházának nagytermében. A díszközgyűlésen a szlovenszkói magyar közélet s kultúráét vezető egyéniségei közül számosán megjelentek. Ott láttuk többek között Szüllő Géza, Ester­házy János, Jaross Andor nemzetgyűlési kép­viselőket, Füssy Kálmán szénáioat (akinek vezetésével a pompás diszöltözetü komáromi szekeresgazda-bandérium küldöttsége is meg­jelent), ott volt Alapy Gáspár, Sziklay Fe­renc, Révay István, Schubert Tódor, dr. Staud Gábor, Nagy Nándor, dr. Kuthy Géza, Far­kan Ferenc, dr. Bicsovszky Kázmér, Tamás Lajos, Feszty Edit, Répássy Károly. Megjelent Komárom közigazgatási, városi ható­sága, a járás főnöke, a város kormánybiztosa, rendőri hivatala, megjelentek az egyházak, a tár­sadalmi, jótékony, kulturális egyesületek, a hi­vatalok képviselői, az Iskolák igazgatói és taná­rai, a tanfelügyelőség, megjelentek a szlovák kulturegyesületek képviselői is: valamennyien testvéri együttérzésüket dokumentálták az ünne­pélyes alkalommal A díszközgyűlést dr. Szijj Ferenc elnök nyi­totta meg nagyhatású beszéddel. Hálával emlékezett meg az egyesület alapí­tóiról, első vezéreiről, akik a Jókai Egyesület megindítói voltak. Meg­emlékezett a Jókai-szoborról, mint az egyesület egyik kitűzött céljáról és szives szavakkal üdvö­zölte a megjelenteket. Majd Fülöp Zsigmond ügyvezető elnök tar­totta meg tartalmas előadását a Jókai Egyesület huszonöt évéről. Meghatottan ismertette az egyesület megalakulásának, munkásságának tör­ténetét, kegyelettel adózott az egyesület alapítóinak, Kürthy Istvánnak, dr. AÍapy Gyulának, első elnökének, Beöthy Zsoltnak, ismertette azokat a nehézségeket, amelyeken az egyesület átment és szólott az egyesület szám­talan sikeréről, vázolta a gyűjtemények mai ál­lapotát. Isten áldását kérte az egyesület újabb évtizedeire: amelyek a komáromi magyarság hite szerint a magyar kultúra egyre sikeresebb esztendei lesznek. Majd az üdvözlések következtek: Parassin Sándor járásfőnök a járás közönsége nevében, Nagy Jenő kormánybiztos a város, dr. Sziklay Ferenc a kassai Kazinczy Társaság, a Keresz­tény Társadalmi Kör és a Magyar Szinpártoló Egyesület, Tamás Lajos a Toldy Kör s a pozso­nyi magyarság, Schubert Tódor a lévai Kaszinó s a lévai magyarság, dr. Bicsovszky Kázmér a Dalosszövetség s a Bartók Béla Dalegyesület, Répássy Károly Párkány magyarsága s kultur- egyesületei, ifj. Nagy János a komáromi Dal­egyesület, Ivánffy Géza a Magyar Közművelő­dési Szövetség, Czibor Géza az Iparoskor s az Ipar társulat, Szász József a komáromi szlovák kulturegyesületek, Füssy Kálmán a komáromi magyar diszbandérium, Balogh Miklós a Kato­likus Legényegylet, Alapy Gyula az Alkotás if­júsági egyesület nevében üdvözölték a jubiláns egyesületet. írásban a Magyar Tudományos Akadémia, a Csehszlovákiai Magyar Tudomá­nyos, Irodalmi és Művészeti Társaság, a Szlo­venszkói Magyar Kultur Egyesület, az Orszá­gos Műemlékvédő Hivatal, a szegedi Dugonics Társaság, a Pozsonyi Katolikus Kaszinó, a SzMKE pozsonyi csoportja, a SzMKE nyitrai csoportja, dr. Párkány Lajos, dr. Gyürky Ákos, dr. Giller János, Tichy Kálmán, a rozsnyói Mű­velődési Kör, a losonci Polgári Kör, a Kassai Zenekedvelők Dalegyesülete, a Prágai Magyar Hírlap s a Híradó szerkesztősége, dr. Jankovics Marcell, dr. Aixinger László, dr. Neumann Ti­bor, dr. Förster Lajos, dr. Kmoskó Béla, a Ma­gyar Kulturális Egyesületek Országos Szövet­sége üdvözölte az egyesületet. Kirtsch Károly igazgató a Jókai-szobát igen értékes emlékkel gazdagította: egykorú színházi plakátot ajándé­kozott Laborfalvy Róza idejéből az egyesület­nek. Majd dr. Hajdú Lukács költői lendületű képekben gazdag beszédben hívta föl a megje­lenteket a Jókai-szobor ügyének támogatására. Szombathy Viktor a szobor-ügy mai állását ismertette s jelen­tette, hogy a gyűjtés országszerte igen szé­pen, eredményesen halad előre. Végül Szijj Ferenc elnök köszönetét mondott a jelenlévőknek s a fölszólalóknak és bezárta az ülést. A Liszt-hangverseny Este, hatórai kezdettel Liszt Ferenc emléke­zetére tartott hangversenyt az egyerület a kul­A hangverseny után száztizteritékes bankett volt a nagyteremben, amelyen a vidéki részt­vevők, a művészek s a komáromi magyar tár­sadalom számos kiváló képviselője megjelentek. A Jókai-serlegbeszéd megtartására idén az Egyesület dr. Sziklay Ferencet, a Kazinczy társaság elnökét kérte fel. Sziklay Ferenc magasszárnyalásu, költői beszé­det mondott, amelynek minden szavából a nem­zetéhez hü magyar ember izzó fajszeretete, a kulturember lángoló lelkesedése tüzelt. — Ne várjanak tőlem szónoklatot, — mon­dotta többek között. — Nem tudok lelkesíteni, mert nem merek lelkesülni. Az elragadtatott lelkesedést valahogy mindig szalmalángnak ér­zem, mely nagy lobbot vet, de nem marad utá­na melengető parázs, csak első szellőre szét­röppenő pernye. Hegyi ember vagyok. Szere­tem a furcsa, titokzatos dolgokat. Szeretem , a szénégetők boglyáját, melyben lassan, lángtala- nul lappang a tűz, nem égeti hamuvá a fát, de szénné nemesíti, hogy a természettől beléje rej­tett őserő bonyolult géprendszereknek adjon tápláló erőt. — Nem szeretem a lobogó lelkesedést, ma meg éppen nem, félni is kell tőle, mert mi ma­gyarok amúgy is mesterek voltunk mindig' a lángszitásban. Szinte tüzimádók, de nem tudjuk lekötni Prometheus égi lángját, nem tudjuk szétosztani sok-sok, testvériesen uccasorba iga­zodó meghitt tűzhely között, ebédet. főző, nem hivalkodó, de hasznos tűznek... — Mégis, ahogy itt állok ezen szent névvel megszentelt serleg előtt, úgy érzem, hogy a kötelességnek vállalt uj szerepem kedves is s talán hasznos is. — Nemcsak'azért, hogy alkalmat ád bizo­nyítani, — nem ennek a négy falnak, de az egész ország színe előtt, — a kisebbségi magyarság testvéri összetarto­Stockholm, november 24. A Nobel-békedi- jat az 1935. évre Ossietzky Károly német publicista, az 1936. évre Saavedra Lamas ar­gentínai külügyminiszter, a népszövetségi közgyűlés elnöke kapta meg. A sajtóiban crnár napok óta nagy szenzáció­képpen kisiérS>tt a íhir, hogy a Nofbel-bélke- dijat Ossiefiziky fogja megkapni. A német publicista ngyanis már 1923-íban börtönbünte­tést kapott politikai vétség cilmén Németor­szágban, a nemzeti szocialista uralom elején pedig újra letartóztatták és koncentrációs tá­boriba vitték. Rövid idővel ezelőtt szállították át a beteg Ossietokyt egy berlini kórháziba és néhány nappal ezelőtt helyezték hivatalosan is' szabadlábra. A Nobel-alapttvtány szabályai szerint a bé­kéd ijr a a Nobel-bizottságon kívül a különbö­ző országok parlamentjének és kormányának tagijai, az interparlamentáris unió tagjai, a hágai döntőbíróság tagjai, a genfi nemzetközi békeiroda, a nemzetközi jogi intézet tagjai, az egyetemiek jogi, politikatudományi, tör'.é- nelemtudományi s filozófiai tanárai és a No- bel-dijjal kitüntetett személyiségek terjeszt­hetnek elő ajánlásokat. Ossietzkyt a különbö­ző államok tudósai és politikusai ajánlották a díjra. Néhány nappal ezelőtt Norvégia külügymi­nisztere, a szociáldemokrata Kohl kilepett a Nobel-dij bizottságából, nehogy diplo­máciai bonyodalmak támadjanak, ha az ő részvételével ítélik oda a dijat Ossietzky- nek. A két díjnyertes Ossietzky Károly 1087-ben született Ham- Iburgbain. írói tevélkienysiétgiét a müncheni „Márz“ cimü folyóiratban kezdte és már 1913-ban felhívta magára a figyelmet pacifis­ta működésével, A világháborúban mint gya­zását s hova-tovább testvén összetartását is. De megbizonyitani azt is, hogy Jókai és Ka­zinczy városát hiába választják el egymástól mérföldek százai s az egyenes utat vargabetűre kényszerítő hegyek-völgyek akadályai, elsza- kithatatlanul összeköti őket az, ami a dadogó Demosthenest is szónokká avatta: A hit, az erő és elszántság. — A hit abban, hogy a ki­sebbségi sors eloltja bennünk egyszer azt a meddő lobogást, mint a szénégető faboglyáját boritó homokréteg s lefojtott tüzünk hasznos­sá, tűzhely parázsává, hajtó erővé nemesíti el­fásult akaratunkat. Erő ahhoz, hogy megvívjuk nemes, nehéz harcunkat a kisebbségi sorsban is életünk fennmaradásáért s azért a hivatásért, melyet a Teremtő a magyar nemzet egyetemé­nek kiosztott: Állani kétarcú Jánusként kelet és nyugat átkozott és áldott gvepüjén. És el­szántság, hogy ezért a sorsvállalásért mindent feláldozunk, pénzt és pihenést, díszt és dicsősé­get, ha kell „életünket és vérünket" is! ... — Hát mégis? Szónoki fogásokkal vadássza a hatást? — kérdezhetik joggal. — Ki gondol­hat ma „hősi" vérontásra? Isten ments meg tő­le, én sem, elég volt belőle a négyéves vér- zivatarban, ebben a szörnyű anakronizmus­ban! Csak a szellemi alkotás érverésében lük­tető eszmei vér áldozatára van szükség és van lehetőség a hősiességnek mai felfogásában. — Mégis ... Különös eszmetársulás: Serleg és — vér! — Egy ősi kép szökken szemembe, ahogy Anonymus mester megörökítette eleink vérszerződésének legendáját a honfoglalás szombatján: „Saját vérüket pogány szokás szerint egy edénybe bocsátva megesküdtek, hogy . . . valami jót munkájukkal szerezhetnek, abból közülök senki kirekesztve ne legyen: — hogy, ha valaki hűtlen lenne a vezérekhez, mint vétkesnek vére ontassék; — hogy, aki esküje lógós vett rés>z,t, majd hazatérve még nagyoib'b b'Uzgósággal dolgozott a béke érdekében. 1919-ben pacifis'ba hetilapot alapított Ham­burgiban és imég ugyanabban az évben a ber­lini német béketársaság titkára lett. Később a berlini Volkszeitung hívta meg kül­politikai szerkesztőjének és e minőségében azon fáradozott, hogy Németorrtág belépjen a nép- szövetségbe. Részt vett a különböző nemzetközi békemozgalmakban, majd a „Tagebuch" és a „Weltbühne" cimü folyóiratokban helyezte el cikkeit és 1927-ben átvette az utóbbi lap szer­kesztését. 1923-ban a hadsereg szervezéséről közölt le­leplezései miatt került a lipcsei törvényszék elé, ahol 18 hónapi börtönre Ítélték. Ossietzky 1923 május 10-én kezdte meg büntetése kitöl­tését és az ugyanabban az évben kihirdetett karácsonyi amnesztia őt is kiszabadította a börtönből. 1933 február 28-án tartóztatták le újból és ekkor internálták. A népszövetségi közgyűlés elnöke Don Carlos Saavedra Lamas külügyminiszteri minőségében hozta létre a délamerikai államok megnemtámadási szerződését 1933-ban, amelyet róla neveztek el. ö volt a Chaco-békekonferen- cia elnöke Buenos Airesben. Saavedra Lamas vitte keresztül, hogy ez év júniusában rendkívüli ülésre hívták egybe a népszövetségi közgyűlést az olasz—abesszin konfliktus miatt és érte el a jogi megállapítását annak, hogy a genfi szövet­ség a háborúval szerzett hódítások elnemismeré- sének alapján áll. Ezenkívül kiváló szerepe volt egy revizióterv létrehozásában, amelyet Argen­tinja röviddel ezelőtt terjesztett elő a népszövet­ségnek azzal kapcsolatban, hogy a pánamerikai békekonferencia december elsején összeül. és PoTSzectggEi./ csak VALÓDI DIANA SÓS borszeszt FOGADJON ElI állapotát megszegné, átok alá vettessék mind­örökre." — Ennek a legendának szimbolikus értelmét látom én megtestesülni ebben a drágamüvü egy edényben. Nem innunk kell belőle vér­forraló, lobogásra gyújtó tüzes bort, de belé bocsátanunk szellemi vérkeringésünk forró cseppjeit. Harmadik vagyok a sorban, aki a kehely elé állok. Jóikai, Toldy szellemvéréhez hadd kevered­jék arannyal futtatott öblében a Kazinczyé is. A mindent felülszámyaló képzelet, a min­dent legyőző szorgalom után a mindent szép­pé varázsoló ízlés. — Ma egy hete kötött szövetséget Kazinczy városában a három nagy nevet büszkén viselő egyesület az emberi alkotás legnemesebb részé­nek, az irodalmunknak fellendítésére, enged­jék. meg, hogy ez ünnep áldomását is ma az ün­nep oktáváján itt, igyuk meg Jókai városában. A három fogalom, melyet a három szent név képvisel, a nemzeti haladásunk éltető vére már itt parázslik a szent kehelyben. Ám a vér cso­dás egy jószág! A zárt érrendszerben titkosan, serényen kering, sejteket épit, táplál és tisztit. Forró, élő, piros. Amíg baj nincs vele, azt se tudjuk, hogy van. Betegen sántít, a ritmusa lá­zat okoz. Meddőn kiontva kocsonyává alszik és elfeketedik. — Ne hagyjuk! — Jöjjön e szent kehelyhez sorban mindenki, akit elhívott a végzete arra, hogy szava legyen a kisebbségi sors irányításá­ban. Jöjjön ide, a szimbolikus vérszerződésnek azzal a hitével, erejével és elszántságával, ahogy mi tettük eddig és esküdjék azon szavak­kal, melyek egy évezred távolából is fülünkbe csengenek, melyekkel őseink még a Kárpátok koszorúján kívül örök életükre való nagy fel­adat elé fogadkoztak. — Ma talán ez lehetne a fogadalom szövege: öljünk ki sziveinkből minden önös érde­ket Mindenki másért éljen s ha ezt mindenki megteszi, mindenki jól jár, mert kamatostul visszakapja a meggazdagodott közösségtől azt, amit a szegény köznek adott! — Legyünk hűek a nemzeti gondolathoz mindig, mint vol­tak azok, kiknek szellemvére szimbolikában itt piroslik már e megszentelt kehelyben. — És vessen ki magából a kisebbségi társada­lom mindenkit, aki hig jelszavaktól részegül- ten megtagadja nemzettestünk iránt köteles esküjét. De nemcsak azt, aki fellobbanó lelke­sedésében kimondta az esküt, azt is, aki hall­gatásával megtagadja! — Isten minket úgy segéljen: Sziklay Ferenc nagyhatású beszédét szűnni nem akaró lelkesedés kisérte s a szónokot a je­lenlevők melegen ünnepelték. Majd dr. Szijj Ferenc, Fülöp Zsigmond és Jaross Andor mon­dottak még köszöntőket. A Jókai Egyesület huszonötéves fennállása alkalmából rendezett ünnep minden tekintetben fényesen sikerült s az Egyesület bízvást tekint az újabb negyedszázad elé. Korbáccsal fizetett a sajtó­kritikáért egy prágai jég- hók ki játékos — elit élt ék Prága, november 24. Az itteni büntető járás- bíróság annakidején nagy feltűnést keltő bűn­ügyet tárgyalt. Október 6-ra virradó éjjel Hím- in ádka Károly ismert jéghok ki játékos, aki több nemzetközi versenyen vett részt, az LTC volt tag­ija, a „Casino de Paris" mulatóhelyen tett lég in- zultálta a „Ceské Slovo“ ,spor f szerkesztőjét. Scih'warz Emilt. Hromadka. a társaságában lévő dragonyos hadnagy korbácsával sújtott az újság­író arcába.. A tárgyaláson a tettes beismerő val­lomást tett és azzal védekezett, hogy Schwarz túl éles kritikát gyakorolt, vele szemben a téli olimpia alkalmával. A bíróság kétnaipi feltételes fogházra. Ítélte Hromádkát, egynapi böjttel súlyos­bítva.. A vádlottat elmarasztalták a perköltségek fizetésében is, ezenkívül Hromádka önként fel­ajánlotta, hogy 200 koronát fizet az ujságiróegy^- Sülét özvegy- éfi ármatajpja javára, Odaítélték a multévi és ezidei Nobel-békedijat Az 1935 évi dijat Ossietzky, az 1936 évit Lamas kapta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom