Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-25 / 270. (4119.) szám

A magyar kormányzó az olasz iővárosban Soha nem látott pompával fosadták Horthy Miklós kormányzót Rómában Félmillió ember a fogadtatáson Az olasz király megölelte a magyar államfőt ■ Hatlovas hintóken hajtottak a vendégek a Kvirinálba, ahol lakni fognak • Megkezdődtek az ünnepségek Európai szenzációt jelentett a magyar kormányzó jugoszláviai megnyilatkozása Magyar kulturügyek (X) Szlovenszkó, november 24. A 'kulturális költségvetés adatait kellő- . képpen ismertettük már s Esterházy János, az egyesült párt ügyvezető elnöke nagy­szabású bizottsági beszédében mindent érin­tett, amit mi, kisebbségi magyarok elsősor­ban sérelmünknek érzünk. Hosszú évek sora óta minden esztendőben szóvátesszük, hogy a magyar kulturális ügyeknél, főként pedig az iskolaügynél fontos kötelességei, teljesítetlen kötelességei vannak az iskola­ügyi kormányzatnak velünk szemben. Min­den évben fölsoroljuk legsürgősebb s ugyan­akkor egészen elemi követeléseinket. És, sajnos, meg kell állapítanunk, hogy köve­teléseinket vagy meg sem hallották, vagy ha elolvasták, minden maradt a régiben. Nem vették észre a magyar igényeket. Ér­dekes, hogy amig az iskolaügyi kormányza­tot egy magyar alosztállyal biró, nemzet­közi megértést hirdető ,,haladó" párt expo­nense irányította, bőségesen szó volt min­dig európaiságról, humanizmusról, megér­tésről, de a hazai magyar kérdés tisztázá­sáról következetesen megfeledkeztek. A nyáron például megírtuk, hogy a pozsonyi iskolaügyi referátusban a személyi ügyosz­tály élén olyan ember állt, aki marxista ideológiájával eleve kizárta, hogy a szlo- venszkói iskolaügyekben a nemzetiségi egyenjogúság érvényre juthasson. Az isko­laügyekben külsőleg szociális izü, de belső­leg soviniszta izü pártérdek-politika érvé­nyesült. Még véletlenül sem történt meg, hogy magyar tanitásnyelvü középiskola élére a szocialista befolyás magyar embert adott volna. Hiszen például csak a pozso­nyi magyar gimnáziumot és a magyar ta­nítóképzőt kell tekintenünk, hogy a legkiri- vóbban lássuk ezt a politikai tendenciát. A köztársaság elnöke nemes gesztussal nyilatkozott a csehszlovákiai kisebbségek­ről, köztük a magyarokról. Hodza minisz­terelnök maga is „szükségesnek" nyilvání­totta, hogy a magyarsággal, a magyar ki­sebbségi kérdéssel, a „teljesíthető" magyar követelésekkel foglalkozzék. Persze, a mi ti­zennyolcesztendős, folytonos igazságkereső harcunknak eredménye az, hogy ez a hely­zet, ez a belátás létrejött, de a kormányel­nök a saját maga házi magyarjai részére menteni akarja a látszatot s úgy tüntette föl, hogy Csömör István és Schulcz Ignác előterjesztéseit hallgatta meg. Ez a látszat valóban könnyen kelthető, hiszen a két kor­mánypárti képviselő kulturális kérdésekben nagy vonalakban s némi enyhítéssel ponto­san ugyanazokat hangoztatta egy-két hó­nappal ezelőtt, amit a magyar ellenzék és a Prágai Magyar Hírlap már évekkel ez­előtt irt meg, állandóan napirenden tartott és követelt. Vagy nem tőlünk indult-e ki a magyar iskolák önállóságáért folyó harc? Nem mi irtuk-e először, hogy magyar is­kola élére magyar igazgató, magyar isko­lák fölé magyar tanfelügyelő, magyar ta­nár- és tanítóképzéshez, általában magyar iskolába magyar tanerő való? Nem mi mu­tattuk-e ki, hogy Szlovenszkón legalább hét magyar tanfelügyelőség kellene? Ezt pél­dául 1930 október 26-án, tehát több mint hat évvel ezelőtt szegeztük le különösebb kihangsulyozással. Akkori cikkünkben ki­mutatást is közöltünk tankerületekről, isko­laigazgatókról. Ha hat év alatt nem figyel­tek föl a kormánytényezők ezekre a lehe­tetlen hiányosságokra, vájjon a mi hibánk­ból történt-e? És vájjon a mi hibánk-e, Róma, november 24, Történelmi jelen­tőségű ünnepség színhelye volt kedden dél­után a római Termini pályaudvar, ahol az olasz királyi pár fogadta Magyarország kormányzóját. A pályaudvart ez alkalomra gyönyörűen földiszitették. Már délután két órakor lezárták a pályaudvar környékét és megkezdődött a különböző katonai diszala- kulatok föl vonulása. A pályaudvartól a ki­rályi palotáig az útvonal mindkét oldalán a különböző fegyvernemek csapatai helyez­kedtek el élükön tábornokaikkal. Délután három óra tájban kezdtek gyüle­kezni az előkelőségek a pályaudvaron. Az olasz kormány tagjai, az államtitkárok, a legfőbb katonai méltóságok, köztük Badog- lio tábornagy, a vezérkar főnöke, a szená­tus és a kamara elnökei, Colonna herceg, Róma kormányzója, a királyi udvartartás tagjai, a magyar követség egész tisztikara, az osztrák követség tagjai és sokan-sokan mások. Néhány perccel félnégy óra előtt érkezett meg Mussolini. A pályaudvart körülvevő, közel 100 ezer főnyi tömeg egetverő „Duce! Ducel" kiál­tással fogadta a miniszterelnököt, öt perccel háromnegyednégy óra előtt érkezett meg ül. Viktor Emánuel király és Mária királyné. A királyon tábornagyi diszegyenruha volt. Háromnegyednégy órakor fölharsant a kürt­jei, jelezte a magyar udvari vonat érkezését. Fölharsantak a magyar himnusz hangjai, a disz- század vigyázz!-ba merevedett, amikor a vonat megállóit. Elsőnek, a kormányzó, majd a kor­mányzó felesége szállt le. A pályaudvaron viha­ros „ewiva!‘ kiáltás fogadta a kormányzót. Viktor Emánuel király a. kormányzót átölelte, majd gyönyörű virágcsokrot nyújtott át a kor­mmumü1 '—LMminirwi hogy az „aktivista" törvényhozóknak csak hat év elmúltával jött meg a hangjuk, hogy szintén rá merjenek mutatni erre? Ezért mu­lattunk harsány kacajjal, amikor az egyik magyarnyelvű kormánylapban ott láttuk az „aktivista" magyar képviselők újdonsült kulturális „követeléseit". Minden miniszter idejében, minden kul­turális költségvetés kapcsán fölsoroltuk jo­gos követeléseinket. Eddig egyetlenegy mi­niszter sem orvosolta azokat. A pártérdek lehozta az iskolaügyi minisztert Pozsonyba, Komáromba, de bizny a „magyar aktivista" körök, amelyek körülötte legyeskedtek, nem nagyon emlegették előtte a magyar iskolák körül folyó magyar kisebbségi sérelmeket. Elhangzottak ugyan szép nyilatkozatok, de minden marad a régiben. Az egyesült párt egyik legelsőbbrendü, legfontosabb föladatának tekinti a magyar iskolák kérdésének gyökeres rendezését. Amint Esterházy összefoglaló bírálata kör­vonalazta a dolgokat, úgy a jövőben is a mányzó feleségének. Utána a királyné ugyan­csak nagy szeretettel ölelte meg a kormányzó feleségét. Horthy kormányzó bemutatta ezután a királynak és a királynénak Darányi Kálmán miniszterelnököt és Kánya Kálmán külügymi­nisztert, majd Mussolini lépett hozzájuk, akinafc kezét a kormányzó hosszan, melegen megszorí­totta. 1 Ezután a király és a kormányzó elvonult a katonai diszszázad előtt, majd az udvari váró­teremben rövid cercle volt, A fogadás után hatlovas diszhintóba ült az olasz király és a magyar kormányzó. Ugyan­csak diszhintó vitte a királyi palotába Mária királynét és Horthy kormányzó feleségét őket követték a többi előkelőségek kocsijai. A ma­gyar és olasz lobogókkal sűrűn feldíszített pá­lyaudvarról húsz ágyulövés kíséretében indult el a menet a város felé. Végig az útvonalon kö­zel félmillió ember sorakozott fel s amerre a diszíhintók elhaladtak, mindenütt hangos „ewi- va, ewiva“ kiáltás kisérte őket. Budapest, november 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Horthy Miklós kormányzó udvari különvonata az eredeti hírektől eltérőieg nem osztrák föl­dön, hanem Jugoszlávián át vitte a magyar vendégeket Rómába. Az udvari vonat hét­főn este húsz óra húsz perckor érkezett meg a kotori jugoszláv határállomásra. A pálya­udvaron a jugoszláv kormány és Pál kor­mányzó herceg képviseletében dr. Ruzics zágrábi bán és dr. Borcsics Sieber tanácsos várta az udvari vonatot. Amikor a külön­vonat a pályaudvaron megállt, a bán fel­magyar kisebbségi közoktatás bajainak részletes képét állandóan felszínen kell tar­tanunk s esetről-esetre pontos és hivatalos statisztikával kell bizonyítanunk, hol és mi­ben szenvedtünk mellőzést, hová kellene magyar ember és a statisztika tudományos eszközeivel kell kiharcolnunk a kormány­zatban a belátást, hogy a mai állapoton a de­mokrácia és az alkotmányosság érdekében sürgősen javitani kell. Csak nemrégiben is csodálatos negligálás történt, amikor a po­zsonyi magyar tanitóvizsgáló bizottság ki­nevezésénél alig felényi magyar ember ke­rült a bizottságba, Pozsonyon íkivül élő is­mert pedagógusaink közül már egyetlenegy sem. A könyvtárvizsgáló bizottság összeál­lításánál emigránsokat válogattak. A kettős tanitásnyelvü iskolákat senkinek nem jutott eszébe szétválasztani. Eddig az ilyen kettős iskola élére elvétve mutatóba se került ma­gyar igazgató. Sőt cseh tanfelügyelőket bíz­nak meg magyar tanfelügyelőségek vezeté­sével. Mit szóljunk a pozsonyi magyar ta­Mussolini megvárta a királyi menet elindulá­sát, majd Darányival, Kányával és Ciano gróffal együtt a Grand Hotelbe ment, ahol a magyar konnányférfiak szállása van. Délután öt órakor Mussolini gróf Ciano kí­séretében látogatást tett Horthynál a Kvdrinál- ban. Ugyanebben az időpontban Darányi Kál­mán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügy­miniszter megjelent Viktor Emánuel királynál. Hat órakor a miniszterelnök és a külügyminisz­ter a Ducenél tett látogatást. Este nyolc órakor családi estebéd volt a Vil­la Savoya-ban. A magyar kormányzó kíséreté­nek tagjai a kvirináJi udvar asztalánál vacso­ráztak. Rómában óriási előkészületek történtek a szerdai nagy katonai parádéra. Ugyancsak be­fejezték már az előkészületeket a csütörtöki ná­polyi flottaszemlére is. Nápolyban a magyar kormányzót Umberto trónörökös fogadja a fe­leségével. A programot pénteken fejedelmi foga­dás zárja le XI. Pius pápánál. szállott a vonatra és néhány keresetlen szóval horvát nyelven üdvözölte a jugo­szláv királyi kormány és külön Pál kor­mányzó herceg nevében Magyarország kormányzóját abból az alkalomból, hogy római látogatására jugoszláv területen át teszi meg az utat. A kormányzó, aki a ter­meskocsiban Darányi Kálmán miniszterel­nök, Kánya Kálmán külügyminiszter és dr. Ullein-Reviczky Antal zágrábi magyar kon­zul jelenlétében fogadta a bánt, ugyancsak horvát nyelven válaszolt az üdvözlésre. — Nagyon örülök, — mondotta —, hogy nitóképzőhöz, ahol fehér hollószámba megy a magyar nemzetiségű tanár? Hát még ha tankönyveinket soroljuk föl! Erről a kérdésről köteteket lehetne írni. Nem nevetséges-e, amikor a hivatalos bí­rálat például államellenesnek minősiti azt. ha valaki a tankönyvben Tompa Mihály születéshelyét Rimaszombatba teszi? Ezeken a kérdéseken nem lehet napirend­re térni. Mindaddig, amig generális, gyöke­rek orvoslást nem látunk, az egész müveit közvélemény előtt állandóan feltárjuk hely­zetünk visszásságait, melyek nem férnek össze a demokratikus egyenjogúság elvé­vel. Az igazság kötelez erre, föl kell nyit­nunk azoknak a szemét, akik a kisebbségi magyarság helyzetét látni akarják, hogy az igazság erejével kiharcoljuk az orvos­lást. Bár egyszer abban a helyzetben lehet­nénk, hogy szomorúan hangzó panaszok és tiltakozások helyett elismerő, dicsérő soro­kat Írhatnánk! Horthy kQlfinvonata Jugoszláviában RH M löWBÉr BH jKpBB ™ jlg jlpli Jppr b jlpjj Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzloveUSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓi TTlCíPlJCirság ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ..... ° Prága II, Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 Kíf vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R fl H fl. 1 XV. évf. 270. (4119) szám ■ Szerda ■ 1936 november 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom