Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-24 / 269. (4118.) szám
Az öngyilkos belügyminiszter (sp) Prága, november 23. A nagy temetés lezajlott. A baloldali Franciország Liliében és Párisban elbúcsúzott Salengrotól, a belügyminisztertől, aki öngyilkos lett, mert idegei felmondták a szolgálatot abban a hajszában, amit a szélső jobboldali Gringoire ellene indított. Mi tudjuk, hogy Salengro rokonszenves politikus volt, sőt nemes jelenség a szónak legtisztább értelmében, eszmékért hevülő igaz ember, aki kitartott az elvek mellett, amelyeket egyszer helyesnek ismert el, — kitartott? Hiszen éppen ez az, amiről szólni kell. öngyilkossága azt mutatja, hogy nem tartott ki, nem tudott kitartani. Ismerjük a Salengrohoz hasonló értékes franciákat, a gall értelmiség csodálatosan kifinomult típusait, e mindent megérző és mindenre reagáló szeizmográfembereket, akik az Ecole Normale kitűnő iskolájában nevelkedtek az életre és az irodalomra, egy kicsit inkább az irodalomra, mint az életre. Ezek a politi- kus-intellektuellek egyforma biztonsággal mozognak a kamara folyosóin és az irodalmi szalonokban s az Elveszett Léptek Csarnokában szívesebben beszélnek a legújabb könyvről, mint a birodalom ügyes-bajos dolgairól. Mind ilyenek a franciák, a jobboldaliak, a baloldaliak egyaránt, a kurtapí- pás Herriot, aki csak azért nem kívánt egyszer miniszter lenni, mert éppen könyvet irt Beethovenről, a rojalista Maurras, akit a börtönből a francia írók szövetsége akar most •■kiszabadítani, mert „Franciaország legfinomabb stilisztája ül a dutyiban, a nagy és törékeny lelkű regényíró", ismerjük Paul Claudelt, a volt nagykövetet, Claude Farréret, Girandouxt és Giraldyt s a pesti fiatal tanárok emlékeznek még Jean Mistlerre, aki a francia irodalom lelkes tanára volt a Pázmány Péter-egyetemen, majd regényt irt egy „Etelkáról" s most a francia kamara külügyi bizottságának elnöke s mint ilyen Európa egyik legfelelősségtelje- sebb politikai pozicióját tölti be. Nem kell túl messzire menni. Léon Blum is a szimbolista versek elvontságából érkezett a politikába, a szabad vers és az asszo- nánszok világából a kormány élére. Ugyanúgy szocialista lett, mint a „docteur és lett- res" Salengro, aki mindössze gyorsabban cserélte fel az irodalmat a politikával, mint a patrónusa. A másik „normalien", Herriot, Lyonban lett polgármester, ő Liliében, de bévül mindkettő megmaradt finom léleknek, — költőnek s úgy nézte a világot, valami táncoló párán át, mint költők szokták, ha véletlenül a valóságba tévednek. Nincs semmi baj, a francia intellektuell politikusok kitünően elvezették az országot, okosan, higgadtan, józanul, mert Franciaországban nem okvetlenül szükséges, ami nálunk általános jelenség, hogy valaki szakítson a józansággal és átköltözzék az illúziók felsőbb emeleteire, ha egyszer tollat vesz kezébe és ir. Franciaországban a költő is megtanulja az egyszeregyet és mert többnyire nem romantikus költők, hanem, mint a latin tradíció megkívánja, klasszikusak, az országot is az országház klasszikusan kiegyensúlyozott szabályai szerint vezetik, nem romantikusan, részegen, ábrándozva, mint más tországok költői esetleg tennék. Elvezetik gyönyörűen, simán, — de meddig? Addig, amig Franciaország Isten földjének legszebb és legbiztosabb gazdasága, A római találkozó Magyarország kormányzója elindult olaszországi útjára Becsben Miklas, Rómában az olasz király fogadja a magyar kormány; ói párt • Kóréi százezer katona vesz részt a díszszemlén • U’nak indulta magyar miniszterelnök és külügyminiszter is Budapest, november 23. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonjelenfcése.) Horthy Miklós kormányzó feleségével és nagyszámú kíséretével, köztük Darányi Kálmán miniszter- elnökkel és Kánya Kálmán külügyminiszterrel hétfőn délután félnégy órakor elutazott Rómába. Az udvari különvonat hét kocsiból állott: négy termeskocsiból, egy étkezokocsi- ból és podgyászkocsiból. A különvonatot Senn Ottó, az államvasutak elnöke, személyesen vezette. Megérkeznek az elókelő utasok Már jóval a különvonat elindulása előtt nagyszámban gyülekeztek a politikai g társadalmi előkelőségek a Keleti pályaudvaron. Elsőnek Darányi Kálmán miniszterelnök érkezett a pályaudvarra. Az udvari váróterem előtt akkor már sokan voltak a politikusok, törzstisztek, diplomaták és az egyes minisztériumok képviselői közül. Kánya Kálmán külügyminiszter Colonna herceg olasz követ kíséretében jött s vele megtekintette a különvonatot. Égy negyed négykor a kormány valamennyi tagja megérkezett a pályaudvarra Rőder helyettes miniszterelnök vezetésével. A különvonat elindul Tíz perccel a vonat indulása előtt megérkezett a kormányzó is feleségével. A kormányzón tengernagyi egyenruha volt, felesége drapp kosztümben, tok-kalappal utazik. Utánuk érkezett a kormányzói pár leánya és két fia is. A kormányzói párt az egybegyült előkelőségek nagy éljenzéssel fogadták, öt perccel a vonat indulása előtt a kormányzó és kísérete fölszállt a vonatra, amely az egybegyűltek nagy éljenzésétől kisérve indult el a keleti pályaudvarról. Horthy kormányzó vonata magyar földön csak egy helyen áll meg. Az osztrák határon Miklas szövetségi elnök és Schuschnigg kancellár képviselői tisztelegnek a kormányzó vonatánál. Bécsben Schuschnigg kancellár száll föl a különvonatra és elkíséri a kormányzói párt az olasz határig. Firen ében Báró Villan! Frigyes kvirináli és Barcza György vatikáni magyar követ Firenzéig utazik a kormányzói pár elébe. Ugyancsak Firenzében száll be az udvari különvonatba Mireglia tengernagy és Calabria hercege és az olasz király nevében fogadják a magyar vendégeket Firenzéig utazik a kormányzói pár elébe Cambriano hercegnő is, akit az olasz királyi pár udvarhölgynek osztott be Horthy Miklósné mellé olaszországi tartózkodása idejére. Ráma teljes zászlődiszben várja a megvár vendégeket Róma. november 23. Az olasz főváros már teljes zászlődiszben várja a magyar kormányzót. Az állomástól a királyi palotáig és a császárok utján, ahol a nagy katonai díszszemle lesz, számos emelvény épült. Az olasz sajtó meleg szavakkal köszönti a magyar államfőt és a magyar államférfiakat. Hétfőn reggel megérkezett Rómába a magyar kirándulóknak mintegy háromszázfőnyi csoportja, akiket a pápa délben kihallgatáson fogadott. Ök is ott lesznek a magyar kormányzói pár római fogadtatásán. A megérkezés Az udvari különvonat a Terminl pályaudvaron érkezik meg. Itt az olasz királyi pár és Mussolini vezetésével az egész olasz kormány, a király öt szárnysegédje, Badoglio herceg, vezérkari főnök, valamint Róma valamennyi előkelősége fogadja a magyar államfőt Amikor a kormányzó leszáll a vonatról, egy ágyuüteg disztüzet ad, a zenekar pedig a magyar és az olasz himnuszt játsza. A kormányzói pár római tartózkodása alatt a királyi palotában, a Kvirir.álban fog lakni. Darányi miniszterelnök és Kánya külügyminiszter a Grand Hotelben száll meg. Bevcnulás Rómába A Tárosba való bevonulásnál Horthy kormányzó az olasz királlyal, a kormányzó felesége pedig a királynéval ül a diszhintó- ba, Darányi miniszterelnököt Mussolini, Kánya külügyminisztert pedig gróf Ciano kíséri el szállására. Horthy Miklós kormárnynö szerdán délelőtt a Pantheonban levő királysírokra, majd az ismeretlen ka'tena siremitekére helyez el koszorút, utána pedig résztvesz a tiszteletére rendezett hatalmas katonai díszszemlén. A díszszemlén a római helyőrség 50.000 főnyi katonája és tölbbezer főnyi mlllcis'tája vesz részt. Darányi nyilatkozata az ut jelentőségéről Budapest, november 23. Darányi Kálmán miniszterelnök elutazása előtt hosszabban nyilatkozott a budapesti sajtó képviselőinek. A miniszterelnök annak a meggyőződéséinek adott kifejezést, hogy a római megbeszélések ugyancsak hozzá fognak járulni a magyar-olasz jóviszony bensőséges kimélyitéséhez. Meg van győződve — úgymond — arról, hogy a magyar-olasz barátság nemcsak az olasz és magyar nemzet számára jelent úgy politikai és gazdasági, mint kulturális szempontból, komoly értéket, hanem az fontos, sőt nélkülözhetetlen tényezője Közlép eu répa fejlődésének és boldogulásának is. — Éppen ezért hiszem lés remiéleim — fehitbizomány, ahol nem történhet sok baj. Békés időkben, okos és megértő polgárok között, kielégült, csendes népi körben a költők és az irók magasztos széptani felfogásaik szerint cicomázhatják országuk sorsát a kamarában, jobban és önzetlenebbül, mint a kis helyi panamajátékokba túlontúl begabalyodott gyakorlati emberek, a francia politikusok második garnitúrája. Ilyenkor mintaképül szolgálhatnak másoknak s a politikai müértők tapsolhatnak. így Blum, így Herriot, Így Briand, igy Salengro. De ha mozogni kezd a talaj a lábuk alatt, szakadékok nyílnak és ijesztő árnyak kisértenek a láthatáron, finom lelkűk fúriái megvadulnak. Az intellektuell politikusok most sem válnak hasznavehetetlenné. Csak éppen gyakran elvesztik az idegeiket. A francia forradalomban is intellektuellek csinálták a politikát, amig eljött Napóleon és Talley- rand. A háborúban előugrott a tigris Cle» menceau. Ma ismét baj van az országban, a finom idegek könnyen felmondhatják a szolgálatot. Salengro esetében ilyenekre kell gondolnunk, $ amikor a francia belügyminiszter az öngyilkossággal kitért ellenfelei elől, valahogy elénk szökik az intellektuell és a baloldali politikusok tragédiája. Sok közöttük a gyenge idegzetű ember. Nem egészen értik a politika törvényeit, egyéniségüket nemtudják kikapcsolni. Finomak és mimózatermészetek, hiányzik belőlük a határozottságnak és a törhet ellenségnek az a foka, ami gyakran az ellenoldalt jellemzi. Igen, az értelem tragédiája. Azoké a gondolkozóké, akik nem tudják legyőzni a töprengést. Gyengék. Költők. Elhisszük, hogy a hajsza, amit Salengro ellen indítottak, kegyetlen és indokolatlan volt. De szabad ezért összeomlani? A kegyetlenül nehéz időben rábízhatja sorsát a nép olyasvalakire, ciki veszedelmes és ijesztő pillanatokban öngyilkossággal tér ki a cselekvés elől? Salengro temetésén sirt León Blum, sírt a másik miniszter, sirt az egész kormány és nem tudott szóhoz jutni, ami bizonyára a mély emberi felindultság tiszteletreméltó jele, . de amig a másik oldalon másformáju emberek állnak, azok, akik az úgynevezett spártai keménység vasidegzetü hívei, addig a könnyekkel nem sokra Jutni. Lám, Hitlerről is elég tücsköt- bogarat összeírtak a weimari időkben. Az a néhány vád, amivel Salengrót vádolták kismiska ahhoz, amit a német báloldal tizenöt év alatt Hitlerről összeírt. Pedig akkor nem volt hatalmon Hitler, nehezen védekezhetett. Elnevezték árulónak, emberi szörnyetegnek, abnormálisnak, gyávának, ami csak tetszik, s jóformán állandóan bíróság előtt állt, ahová vagy ő hivta vádlóit, vagy őt hívták a vádlók. Ha gyenge lélek, épugy összeomlik, mint Salengro, aki kinyitotta a gázcsapot, mint a szerelmében csalódott bakfis, mert azt állították, hogy a háborúban áruló volt, s ő nem tudott a vád ellen védekezni. Salengro most szimbólum lett, a felháborodott francia baloldal az ő nevét irta harci zászlaira s az ő nevében óhajt kivonulni a polgárháború torlaszaira. A nemes és finom ember, aki Salengro volt, megérdemli, hogy kegyelettel adózzanak emlékének és lesújtsák azokat, akik halálba kergették. De mint politikus, mint a mai elkeményedett világ politikusa, nem lehet mintakép, legfeljebb elrettentő példa. Ilyen finomlelkü és gyenge politikus ma nem versenyképes. S ha már szimbólum: szimbóluma számos mai balodlali és intellektuel politikusnak, aki idegben és kitartásban nem tudja elviselni azt, amit el kellene viselnie, ha győzni akar. Nem mutatkozik olyan erősnek, hogy fegyelemre és követésre kényszerítse a tömegeket, nem mutatkozik oly vasidegzetűnek, hogy a nép érezze fölényét és tüzön-vizen át rábizza a sorsát. teL ISji| 1 XV. évf. 269. (4118) szám • Kedd ■ 1936 november 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké, külföldre: évente 450, SzlofU6FlSzJcÓÍ 65 TtlSZlTXSztcÓl TTICLÍIIJCLTSQS alléé 12, 1L emelet, i Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ...... ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DolitlKCLl TlQpiÍQDJQ • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— Ki. ' SÜRQÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfl.
