Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-21 / 267. (4116.) szám

4 ,,Háború“ Prága leteti Rendben folyt le a prágai légvédelmi gyakorlat A főpostát és a főútvonalakat „bombázták" a repülőgépek ■ Imitált tűzvész és valódi könnygáz a külvárosokban ■ Prága, november 20. A hetekkel ezelőtt beje- lentett és előkészített nagy légvédelmi gyakorlat ma, pénteken folyt le Prágában. A gyakorlato­kat két időszakaszban végezték el, még pedig délután félháromtól félötig, majd este féltizen- kettő és negyedegy óra között Minden programszerűen... A délutáni gyakorlatok teljes rendben folytak le. Néhány perccel félhárom után megszólaltak a városban elhelyezett szirénák, az uccai riadó­csengők, a templomok harangjai és a gyárak sípjai. A közönség fegyelmezetten viselkedett és minden az előírások szerint történt. A város la­kossága különben is berendezkedett a rendkívüli gyakorlatokra, az irodák, üzletek munkarendje aszerint alakult, hogy az alkalmazottak idejében visszatérhettek munkahelyeikre vagy otthonuk­ba. A délutáni gyakorlatok megkezdésekor igy aránylag csak gyér közönség tartózkodott az uccákon és kevés kocsi volt forgalomban. A gyakorlatok kezdetét jelentő szirénahangra a járókelők nyomban a kapuk alá siettek, ahol pedig házak nem voltak, ott fák alatt, esetleg kerítések falai mögött vonultak meg. Az autók az úttest szélén álltak meg, utasaik a kocsiban maradtak és úgy várták végig a húsz percig tar­tó első gyakorlat lefolyását. A villamoskocsik szintén megállották a riadó első hangjaira és az utasok a kocsiban várták meg a gyakorlat végét. Az első huszperces gyakorlat a belvárosban a sziréna hangjaival ért véget A forgalom ekkor az uccákon ismét megindult, a villamoskocsik és autók folytatták útjukat, a járókelők a külön felügyelők fölszólitására előjöttek a kapukból. A közönség mindenütt hiven teljesitette a kar- szalaggal ellátott polgári ellenőrök utasításait és alig néhány esetben került arra sor, hogy a pol­gári felügyelőknek rendbírságot kellett kivet­ni ök. Gyújtogattak és könnygázt terjesztettek a bombák A külső kerületekben, a IV., VII., XVIII. és XIX. kerületekben különleges gyakorlatok folytak le. A bomba­vetők markirozott támadását itt a katonai osz­tagok váratlanul kigyulladó tüzekkel is való­színűvé tették. Előre meg nem jelölt helyeken váratlan időben gyultak ki a katonaság által elhelyezett gyúlékony favázak és a polgári el­hárító osztagok, amelyek előzőleg nem tudtak a tüzek keletkezéséről, kifogástalanul működ­tek és a tüzet hamarosan sikerült mindenütt eloltaniok. A jelzett külvárosokban könnygáz­bombákat is ledobáltak a repülőgépek és az elhárító polgári őrség ezalatt gázálarcban tel­jesített szolgálatot. A iőpasta „bombázásau A foombavető gépek első „támadása'* a bel­városnak, főleg a főpostának szólt. Hánrnas csoportokban repültek a város felett a hatalmas hárommotoros bombavetők és minduntalan villámlásszerü loibbanás és nyomában járó dörrenés jelezte a bombák leverését. A második bombavető gyakorlat mintegy félórás szünet után következett be. Ekkor Bubeneö külváros felől tartottak a vá­1936 november 21, szambái. 4IIWI1 TIIMH—B—— ras felé a bombavetők és a város főútvonalait „bombázták. A nyomukban elhárító gépek haladtak nagy gyorsaságiban, majd működésibe léptek azok a repülőgépek is, amelyek ködfelhövel vonták be a „megtámadott* vá­rosrészeket Fehér tejszerü köd terült szét a házcsoportok felett és a bomibavetok elől elrejtették a közr- üzemeket Nagyszabású éjszakai gyakorlat Az éjszakai gyakorlatot nem előzték meg riadó szirénák. Az utasítás szerint már este 11 órakor kialudt minden fény a városban, nemcsak az uccai lámpák és la­kások, valamint helyiségek világítása, ha­nem a házszámjelző táblák és bankok ellen­őrző világítása is. A fényreklámok már este ti* órakor elsötétedtek. Tilos volt az uccán gyufát vagy öngy újtót meggyujt&ni, ugyan­csak nem volt szabad zseblámpával sem vi­lágítani. Az éjszakai gyakorlatok idején az autók és villamoskocsik belül elsötétítve, kívül kék üveggel vagy szövettel fedett világítással köz­lekedhettek. Az autók az éjszakai gyakorlat ideje alatt legfeljebb 20 kilométeres sebesség­gel haladhattak. * És mit mond a pof gór? A légeliháritó gyakorlat valóban különös él­mény. Az embert nem riasztja meg a sziré­nák vészes bugása, talán azért, mert már hoz­zászokott: hetek óta búgtak ezek a szirénák előre nem jelzett időben az idegzet megszok- tatására. A város felett rajokban szálló repü­lőgépek is megszokott jelenség, uj tünet mimdW össze a bombák ledobásának villanó és puk­kanó markirozása és a küdfelhő mesterséges terjesztése volt. Bizonyára akadtak olyanok is, akik hozzájuthattak egy kis hatóságilag enge­délyezett könnygázhoz és szigorúan betartot­ták az utasítást, amely szerint hasonló eset­ben a szemet dörzsölni tilos. A gyakorlat ke­vés miüsor3záimával mégis izgató és érdekes, — és van valami megnyugtató hatása is. hBMBMBfflggS Német községnevet követei a németajkú Szklenó község polgársága Érdekes beadvány a turécszentmártoni járási hivatalhoz Zsolna, november 20. (Saját tudósítónk­tól.) A turócmegyei Szklenó község, amely­nek lakossága tulnyomórészben németajkú, érdekes kérvénnyel járult a turócszent!- mártoni járási hivatalhoz. A lakosság azt kéri a felettes hatóság­tól, hogy a község nevét Glassohlra vál­toztassák meg, tekintettel arra, hogy a község lakosságának legnagyobb része német nemzetiségű és igy a nyelvtörvény értelmében joguk van a német helység­névhez. Szklenó község polgárai közül többen —­mint nemrégiben jelentettük —- hosszas torzsalkodás után megtámadták és alapo­san helybenhagyták Kapuszta János veze­tő főjegyzőt és emiatt néhány lakos ellen büntető eljárás indult meg. A község né­met lakói azt is követelik, hogy Kapuszta Jánost helyezzék át és német nemzetiségű jegyzőt nevezzenek ki he­lyébe. Nemcsak a községben, de az egész szlo- venszkói németség körében is nagy érdek­lődéssel néznek a járási hivatal döntése elé. ' - ................... — Ti tanúi voltatok az életüknek. Gonosz asszony ezt Nagyremegve előállott egy vénember. Hajába sok havat hullatott az idő és a hangja is törött volt, ütődött a vénségtől* — Hat esztendővel ezelőtt esküdtek, Hadúr!... A házuk tiszta és csendes... Azóta nagyon csendes, hogy meghaltak a kicsinyek és csak egy csepp kislány maradt... Dehogy taszítanék kővet az arcába! — Boszorkány-é vagy nem? Erre felelj! A vénember elrémülve hátrált és hallgatott — Beszélj! Nem ítélem el addig, mig nem látom bűne okát — Kegyelmezz meg neki! — suttogta bátortalanul a havashaju. — Haljon meg a boszorkány! — üvöltötték fölbátorodva a vádló rokonok* — Ti megesküsztök, ugy-e? — Esküszünk! Alboin figyelt, töprengett. Milyen kapzsian villog a vádlók szemel Egyszerre világos lett előtte ez az egész kusza boszorkánypör. — Hé, vénember, te megmondhatod, miféle vagyonnak kéne gond­ját viselni? — Szép vagyonnak, felség!.. ♦ Tato jó gazda volt Takaros a ház, szép a szőlleje, egy kis szántó és pást is van, ott az enyém mellett — Hát istálló, vénember? — Két tehénkével, kegyelmes uram. Karám is a szőlők mögött. — No lám, takaros gazdaság. Ki viseli gondját, ha bűnben találom az asszonyt? — Akár a sajátomat, úgy fogom gondozni, — állott elő az égett­kcpü. — Megbirkóznál annyi dologgal? Csak két kezed van, ember! Úgy tudom, magad is módos vagy. — Tréfálsz, nagyur!... Disznócsorda széttaposta a télen a szőlő­met. Négy esztendőbe telik, mig újra szüretelhetek. ♦. Nagy az én nyo­morúságom, felséges ur. — Értelek, ember!... Fivéred öröké kapóra jón, ugy-é? Enyhít a nyomorúságodon. Elgyávult, piros arccal hátrált a vádló. A szeméből hirtelen kflán- golt a rémület. Az asszony fölemelkedett a térdéről. Mintha látomása volna, úgy meredt rá, elgyötört arcát elöntötte a vér és a keze resz­ketve kinyúlt — Te. ♦ ♦ te voltál!... Mindig te hivtad halászni. ♦ . Belökted a Dunába! Az égettképü fölorditott és fogát vicsorgattat — Hazudsz, boszorkány!... Tépjétek ki a nyelvéti Ekkor már vadul szétcsapta karját az asszony és rávetette magát az emberre. Egyenesen az arcának esett foggal és körömmel. Eressz! — hörögte az ember. A poroszlók odaugrottak és lefejtették róla az asszonyt. — Boszorkány! — lihegett kék ajakkal és szemlesütve hátrált. — Megállj! Fogjátok le! — intett Alboin. — Botozzátok meg és süssetek tüzes bélyeget a homlokára! A fejét pedig nyírjátok kopaszra, hogy aljasabb legyen a raboknál! — Kegyelmezz, felséges ur! — üvöltött az ember. Vasmarokkal tartották a poroszlók, de igy is térdre tudott bukni és jajgatott, mig el­vonszolták. 1 II EGO FÖLD WBmmm&a REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR MÁSODIK KÖNYV j 26 (FOLYTATJUK) A többi vádlót megbotoztatta Alboin, aztán az asszonyhoz lépett. — Eridj haza és szüld meg békén a gyermekedet Árváid gyámja én leszek! Csend lett, a bírák hallgatva nézték Alboint, aki felhevülten állott előttük, szemének fényes csillogásával, Klaffó, a bírák legvénebbje, nagy deres bajuszát, amely szinte a melléig lengett, markos nagy tenyerével félreigaziíotta és meghatottan szólt: — Megszégyenítettél bennünket, öreg bírákat, felség! Fény égett az öreg biró szemében, éberen és melegen megreszkető fény. — De olyan szégyen ez, amire halálomig büszke leszek! Alboin nem szólt, ott állott a birák előtt, sudáran és magasra emelt fővel. Hagyta, hogy a fölmentett asszony túlcsorduló hálával a kezét csókolgassa, — Üdv néked, király! — kiáltotta a nép. Alboin érezte, hogy dagad az ereje, tulömlik testén, — ilyen csepp­nyi pörre pazarolja ezt az erőt, amivel egy világot lángba tudna borítani! — Hatalmas vagy, Alboin! Hatalmasabb apádnál! — hízelegték a bírák. Tulnézett rajtuk. Elefeledkczett róluk és mosolygott. Arcába kóco- lődott haját hátraüstökölte és mosolygott. Győztesen már és ittasan. A mellében megdobbant az öröm. Istennek, világnak kell nekirohannia roppant erejével! 4. Nyár derekán egyik birtokán a termés betakarítását ellenő.izte, amikor lovashirnök jött Sopianaeből. Klef herceg embere volt Turi- send halálhírét hozta. Alboin hitetlenül fogadta a küldöncöt — Tavaly is beszélték, akkor se volt igaz, — szólt Helmechiskez. —- Baján is szerette volna elevenen eltemetni... Túlél bennünket is Turísend! — Meghót bizony a gépid király. így izeni az én nagyságos uram.., Elvitték a gonosz fekélyei, — szólt közbe a lovaslegény. — Higyjem-é, a fekélyei? — döbbent meg Alboin. t— Két tudós ember gyütt Konstantinápolybul. Azok kenték, osztón olajban firdették. De a halál ellen nincsen kenőir. Minden izma kifeszült Alboinnak* — Mást nem izent a herceged? — Engem csak előre szalajsztott, hogy megjelentsem a követ urat, aki gyün GepidióbuL Alboin tűnődve állott és fényben égő szemét rávetette Helmechisre: — Úgy ám, követet küld már Kunimund. — Hamar küldi. összenéztek. Egy szóból, egy szemvillanásból értették egymást. Valami nagy oka lesz, ha ilyen hamar, apja hűlő teteme fölött nyujíj3 baráti jobbját — így megjuhádzott? — tűnődött Alboin, — Elfelejtette volna Ku­nimund, hogy öccét 6 ölte meg? A lakomán, amikor a fegyvereket kapt3, majd legyilkolták őket egy szálig, ha Turísend nem fékezi haragjukat. Különös nagy oka lesz, ha bossxuszomját eltemeti!..«

Next

/
Oldalképek
Tartalom