Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-19 / 265. (4114.) szám
4 <PMGAlMAG^ARFrrRLAI> 1936 november 19, csütörtök* A Magyar Akadémikus- Szövetség kérdéséhez Irta: Dr. Baráth László A pozsonyi „Miagyar Uj$ág“-lhoz Sacher István nevű akadémikus címeimre nyílt levelet intézett, amit az említett lap szerkesztősége november 8-i számában a napibirek között ismertet, A nyiiltlevél ismertetett részeiből kiáramlott tendencia arra késztet, hogy a Csehszlovákiai Magyar Akadémikus Szövetség kérdését röviden megvilágítva érdemben válaszoljak a nyiltlevéliró burkolt vádjaira s végül rámutassak arra, hogy az alaptalan támadásnak mi a valóságos céilja és értelme. A nyiltlevéliró azt állitja, hogy én, mint a szövetség volt elnöke, illetve az utolsó tisztikar, négy óv óta elmulasztotta az évi közgyűlés összehívását s ezzel a szövetség működését lehetetlenné tette. Ebben az eljárásban egyebebben diplomáciai cselszövést vélt felfedezni, illetve határozottan tendeciát lát. Ha ezt olyanvalaki állítaná, aki az akadémikus élet és egyesületek adminisztrációjával végleg nincsen tisztában, tévedése jóakaratu szándékkal magyarázható lenne. De a levélíró a közlemény szerint a losonci akadémikus kör elnöke. (Ne vegye tőlem rossz néven, hogy ezt már én nem tudóim. De ne felejtse el azt sem, hogy már 1932 decemberéiben megszűntem akadémikus lenni.) így az állítás rugóit keresnem kellett s úgy vélem, hogy azokat meg is találtam. De lássuk először érdiemben a kérdést. Tény az, hogy a sző vet,ség 1932 szeptemberében tartott utoljára közgyűlést Komáromban, ahol az utolsó tisztikart megválasztották az 1932—1933 iskolai évre. Az alapszabályok értelmében ugyanis a tisztikar mandátuma egy évig tart. A reánkbizott legfontosabb feladat az alapszabályok jóváhagyása volt, mert mindaddig a szövetség működése bizonytalan talajon mozgott. Ennek a kötelességünknek, ami a munka kiinduló alapja volt, eleget is tettünk, mert hosszas utánjárás után 1933 tavaszán az alapszabályokat sikerült a belügyminisztériumban jóváhagyatnunk. Ezzel tehát a munka reális előfeltételét megteremtettük. Az alapszabályok jóváhagyása után azonnal összehivtam a választmány ülését, mely 1933 júniusában Prágában volt, ahol megtanácskoztuk az alapszabályok jóváhagyásával előállott uj helyzetet, Egyúttal tisztában lévén azzal a körülménnyel, hogy néhány hét múlva mandátumunk lejár, egyetlen megoldandó feladatunknak az őszi közgyűlés összehívását, illetve előkészítését tüztük ki, ahol is a megválasztandó uj tisztikar átveszi azt a munkakört, amit mi már csak azért is átadunk, mivel jóval azelőtt megszűntünk akadémikusok lenni. Hogy az 1933. évi kongresszus összehívása, illetve megtartása miért nem sikerült, az nem tartozik ide. Csak annyit, hogy nem a tisztikar készségén múlott. Viszont, mikor a kongresszus nem ült össze s igy a funkciónkat az alapszabályok értelmében nem bocsáthattuk az akadémikusok rendelkezésére közgyűlési plénum előtt, ennek hiányában több tiszttársammal egyetemben a Társadalmi Nagybizottság akkori elnökségét értesítettük, hogy nem áll továbbra módunkban akadémikus tisztségeket viselni, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert már nem vagyunk akadémikusok. Ami ezenkívül történt, az személyi kérdés. De mivel a levélíró személyeimben is támad, néhány momentumot megemlítek. Annak ellenére, hogy megszűntem hivatalosan a szövetség ügyét vezetni — s ennek már több mint három éve, — bántott a tespedés, amit tapasztaltam. Az akadémikus ifjúság egyszerűen nem törődött a szövetséggel, egészen a legújabb időkig. S igy történhetett meg az, hogy bár életkörülményeim, érdeklődési felületeim és munkaköröm szükségszerűen távolodtak az akadémikus élettől^ a kezeim között levő és dokumentumként őrzött levélmásolatok szerint időnként az akadémikusokhoz fordultam, sőt egyszer a pozsonyi MAKK-hoz emlékirattal is, hogy ne hagyják a szövetség ügyét aludni, hanem találjanak valami megoldást a szövetség újraélesztéséire. Kénytelen vagyok az igazságnak megfelelőiig leszögezni, hogy erre a felhívásomra a mai napig nem kaptam választ. 'Mindenesetre önmagában beszél az a tény, (hogy a szövetségi élet négyéves pangásáért az akadémikusok, ügyvédek és orvosok, tehát az akadémikus életből már nagyon régen szervesen kivált egyének állítólagos mulasztásait rekriminálják. Ezzel kapcsolatiban azt hiszem, szükségtelen rámutatnom, hogy az akadémikus élet szervezése és menete az akadémikusok ügye. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy a társadalom ne törődjék az akadémikus élettel. Sőt, ennek fontosságát mindig kihangsúlyoztam. S mikor az életbe kikerült magyar ifjúság valamilyen megmozdulásáról volt szó, melyre befolyást gyakorolhattam, mindig megtaláltam a módját annak, hogy az akadémikus ifjúsággal a kapcsolatot felvegyük. (Az „Egyenes ijton“ szerkesztő bizottságának rimaszombati ankétjai.) Mds't sem zárkózunk el sem a munkától, sem a felelősségtől. Ha az akadémikusok bármilyen vonatkozásban igénylik, közreműködésünket, amennyiben a megvalósítandó dél a magyar nemz^'i alom Hivatott A HÁROM D“ Nemzeti munkás- és parasztfrontba tömörül Franciaország két legerősebb jobboldali pártja? Doriot munkásai és Dorgéres parasztjai ■■ 1200 kiküldött vett részt Doriot pártjának első kongresszusán ■ Laval a háttérben A PMH munkatársától Páris, november 18. (MTP). Amikor november 9-én a párisi járókelő a Porté de la Chapele-nél kiszállott a földalatti vasutból, a boulevardon hatalmas fényreklám és óriásira méretezett színes plakát ragadta meg a figyelmét. A plakát Saint Denist, régi francia királyok városát ábrázolta és hatalmas betűkkel hirdette, hoy most kezdődött a ,,Party populaire francais“ első kongresszusa. A pártot, amelyet nemzeti szocialista mintára ez év júliusában alapított Jacques Doriot, a francia jobboldali mozgalom élcsapatának tekintik. A kongresz- szust Saint Denis városi színházában tartották meg ünnepélyes külsőségek között. A franciák nemzeti szocialista pártjának első kongresszusán 1200 kiküldött vett részt, akik mintegy százezer főnyi párttagot képviseltek Franciaország minden részéről. Ezerkétszáz küldött, százezer párttag olyan számok, amelyek a francia politikai mozgalmak történetében nem ritkák, ilyen számmal azonban néhány hónapi fennállás után eddig még egyetlenegy politikai párt sem dicsekedhetett Franciaországban. A „PolitbürótóI“ a fasiszta munkáspártig Doriot alakját minden oldalról hatalmas reflektorok világítják meg, amikor a színpadra állított szónoki emelvényre lép. — A kommunisták azt mondták nekem kezdi beszédét Doriot, — hogyha elhagysz bennünket, hogy miniszter légy, nem fogunk harcolni ellened. De ha uj pártot alapítasz, légy felkészülve az élet-halál harcra. Doriot saját bevallása szerint a harcot választotta és azóta valóban a kommunisták szemében nincs gyűlöltebb ember nála egész Franciaországban. A kommunisták tudják, hogy miért harcolnak Doriot ellen. A volt kommunista vezér abban különbözik a jobboldal többi vezéreitől, hogy szegény munkáscsaládból származik, maga is ipari munkás volt fiatal korában, majd mint katona harcolt a sziriai fronton, majd pedig a háborúból visszatérve a kommunista ifjúság vezére lett. Huszonhat éves korában, miután kitöltötte az államellenes izgatás miatt rárótt büntetést, képviselővé választották és mint a harmadik internacio- nálé bizalmi embere Marokkóban és Kínában is járt titkos megbízatással. Kilenc esztendeig, 1925-től 1934-ig a kommunista párt központi irodájához, az úgynevezett „Polit- büro“-hoz tartozott és egyik ismert vezetője volt az európai mozgalomnak. Röviddel 1934 február 6-ika után kilépett a kommunista pártból, mert hive volt a szocialistákkal való egységfrontnak és mert a legmesszebbmenően elitélte a francia kommunista párt taktikáját, ami a Moszkvához való szolgai engedelmességben merült ki. 1935-ben mint úgynevezett szabad vadász szerepelt a politikai életben Doriot és ebben az időben még marxistának mondotta magát, lapjában még sűrűn lehetett Marx- és Engels-idézeteket olvasni, pártja szerényen a ,,Saint Denis-i kommunista csoport“ nevet viselte. Még ez év júniusában Doriot a Blum-kor- mány mellett szavazott, csak júliusban, a szolgálni, szívesen állunk rendeikezlésiikr e. Hogy tőlünk mit vár és kivám az akadémikus ifjúság, azt nem Sacher Istvántól fogjuk megkérdezni. Mert mi csak a nemzeti érzelmű diákságnak tartozunk felelősséggel és kizárólag az ő érdekeiket tartjuk szem előtt. Az úgynevezett „ átfogó szervek14 meséjével mi már régen leszámoltunk. A szovjet-barátok terjeszkedési törekvéseit pedig nem fogjuk támogatni. Akikor sem, ha emiatt ködös támadások célpontjába kerülünk. i Ami pedig a közéletben kifejtett működésűnket illeti, azt hűáiba óhajtják egyesek az akadémikus élettel összefüggésbe hozni. Az ilyen kísérletekre a jövőben, egyáltalában nem is, .válaszolunk. Doriot vezérkara három meglehetősen különböző politikai és szociális rétegből rekrutálódik. Vezetőszerepet játszanak a volt kommunisták, akik Doriothoz hasonlóan elfordultak a párttól Moszkva miatt. Ezek között első helyen kell megemlíteni Henri Barbét, a Doriot-párt főtitkárát, Ma- rechalt, a párt pénzügyi szakemberét, Teu- ladet, aki néhány évvel ezelőtt Algírban forradalmi mozgalmat szervezett, Paul Mariont, a leninista propaganda iskola egykori párisi igazgatóját és Abronskyt, a baloldali zsidó mozgalmak egyik ismert vezérét. A vezérkarban Paul Mariont kivéve kizárólag ipari munkások foglalnak helyet, aminthogy Doriot maga is ipari munkás volt. Az alvezérek között vannak már kispolgárok, sőt volt arisztokraták is. Sokan csatlakoztak Doriothoz a föloszlatott nemzeti ligák tagjai közül. Vannak azután olyanok is, akik csalódtak de la Roque ezredesben és ezért csatlakoztak Doriothoz. Számos in- tellektuell tagja is van a mozgalomnak. Főleg azok közül az intellektuellek közül, akik a szociális és nemzeti eszmét egyformán követendőnek tartják. A legismertebb ezeík közül Bertran de Jouvenel', az ismert francia politikus és volt római nagykövet fia és Drio la Rochelle nevű ismert újságíró. Legutóbbi időben csatlakozott Doriothoz Medecin, Nizza polgármestere és Simon Sabiani, Marseille volt 'képviselője és polgármestere, mind a kettő politikai hatalmasság Délfranciaország'ban. Ami a tábor összeállítását illeti, körülbelül 65 százalék munkás, 25 százalék kiskereskedő és kisiparos és 10 százalék földműves van Doriot hívei között. A francia forradalom zászlaja A „PPF“ minden héten nagytérjedelmü és igen jól szerkesztett lapot ad ki, az „Emantipation Nationale“-t. Az újság a Göbbels-féle propaganda metódusokkal készül, színes cimbetükkel, kitűnő illusztrációkkal és meglehetősen éleshangu polemizáló cikkekkel. A beavatottak szerint az újság január 1-től naponként fog megjelenni. Már eddig is 60.000 előfizetője és 220.000 olvasója van. Doriot a német és az olasz minta alapján szervezi mozgalmát, a pártnak hivatalos zászlója és nagyon hatásos himnusza is van. A zászló a francia forradalom első zászlója nyomán készült, amit 1730-ban használtak. A himnuszt egy saint denisi munkás szerezte és címet „Franciaország szabadítsd föl magad". Doriot pártjának egyelőre még nincs formaruhája, mint a többi európai fasiszta mozgalmaknak, egyelőre a nagyobb uccai de-* monstrációknál színes inget, de közönséges uccai ruhát hordanak. Egységfront Doriot és Dorgéres között A három politikust — akik saját program-* juk szerint Franciaországot a marxizmustól, a népfronttól és a parlamentarizmus kinövéseitől akarják megszabadítani — a baloldali lapok újabban állandóan együtt emlegetik és csak. mint „a három D“ néven aposztrofálják őket. „A három D“; De la Rocque, Doriot és Dorgéres. Hogy a három közül melyiknek van leg-< több esélye, ebben a pillanatban még nem lehet tudni. Szemmelláthatóan azok a körök, amelyeknek érdekük a jobboldali nép-* mozgalmak megerősödése, szeretnének együttműködést létrehozni Doriot és Dorgéres között. A tárgyalások már meg Is indultak egy „nemzeti munkás- és parasztfront'4 létrehozása érdekében. Ezt a tervet legélénkebben Leroy-Laduríe nagytőkés támogatja, akit Laval nyert meg Doriot tervei számára. Részleges községi választások Szlovenszkón Pozsony, november 18. Az egyesült párt pozsonyi sajtóosztálya közli: A Hivatalos Lap (Krajinsky Vestník pre Slovensko) legújabb, e hó 13-án kelt 35. száma tartalmazza a részleges községi választásoknak ez év december 6-ra történt kiírását, mégpedig a következő községekre nézve: Amadékarcsa (dunaszerdahelyi járás), Hladovka (trsztenai járás), Verbó (szénied járás), Pózba (verebélyi járás), Nagydió- szeg (gaíántai járás), Molnos (nyitrai járás), Darabos, Drahóc, Forgácsfalva és Rimazsalu- zsány (Drábsko, Lom nad Rixnavicou, Ritnav- ské Zaluzány, rimaszombati járás), Igló, Sze- pestamástfalva (Spiáské TomaSovce, iglói járás), Puchó (puchói járás), Rabía (námesztói járás), Sátoraljaújhely (Slov. Nővé Mesto, tőketerebe- si járás), Bajmócapáti, Nádasér (Opatovce n/Nit., Nedozery, privigyei járás). Mindazon községekben, amelyekben a volt országos keresztényszocialista pártnak, vagy a volt magyar nemzeti pártnak szervezetei vannak, a választásokon való résztvételre vonatkozó szükséges intézkedések megtörténtek. Miután a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a választások előtti tizennegyedik napon déli 12 óráig kell a községi jelöltlistát a Jelöltek nyilatkozatával együtt beadni, az egyesült párt országos központja ezúton is figyelmezteti az érdekelt szervezeteit, hogy a jelöltlistát és á jelöltek nyilatkozatait legkésőbb e hónap 22-én déli 12 óráig adják be. Vezérek és alvezérek belpolitikai téren a demoíkrácia megtisztítását, a párturalom megszüntetését, a rendi állam megszervezését, továbbá harcot a marxizmus és a nagykapitalizmus ellen, külpolitikai téren pedig együttműködést az úgynevezett autoritativ kor- mányrendszerü államokkal és ebben a szellemben úgynevezett nyugati blokk létesítését sürgeti Moszkva ellen. Ez röviden Doriot programja. A párttagok három csoportra vannak osztva: úgynevezett helyi csoportokra, üzemsejtekbe és egyesületekbe. A párt szervezete hasonlít a kommunista pártszervezethez, az első csoportba főleg az intellektuellek köréből jelentkező párttagok helyezkednek el. Doriot legerősebb szervezete Saint Denisben van, ahol úgyszólván mindenkit személyesen ismer és ahol ő tölti be a polgármesteri posztot is. Ezenkívül még Délfranciaországban van meglehetősen kiterjedt csoportja. Doriot híveinek nem kell kilépniök a baloldali szakszervezetekből, azzal a feltétellel, hogy a Moszkva elleni harcot a szakszervezetben is propagálni fogják. sztrajkmozgalom során tanúsított erőszakoskodások hatása alatt alakította meg a „Party populaire francais"-t. A párt központja Saint Denisben van Doriot házában és éjjel-nappal a vezér lelkes hívei őrzik, mert tartanak attól, hogy a kommunisták elteszik láb alól veszedelmes ellenfelüket. Doriot programja Mig Dorgéres úgynevezett zöldinges parasztpártja nyíltan a francia fasizmus zászlaját lobogtatja, az úgynevezett ,,Party Social Francais", de la Roque ezredes uj mezbe öltöztetett tüzkeresztes pártja a tönkrement nemesi osztály és a kispolgárság tagjai között szerzi kádereit, addig Doriot mozgalma kizárólag a munkásosztályra támaszkodik. Doriot programja szociális tekintetben nem sokban különbözik a kommunistákétól, csak egyben: elkeseredett harcot hirdet Moszkva és a Moszkvából igazgatott kommunizmus ellen. A mostani kongresszuson kísérelte meg Doriot pro- nramhn foalalni követeléseit. Ezek szerint !
