Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-01 / 250. (4099.) szám

t>rxgaiA\ag^arhirlap 17 1936 november 1, vasárnap. 30 évvel ezelőft hozták haza II. Rákóczi Ferenc és bújd osó társainak hamvait Hogyan ment végbe a hamvak ünnepélyes átadása és átvétele Orsován? p ■■ A szerbek és románok megható részvétele a nagy temetésen. ■■ 0 Kassa, október 31. Thaly Kálmán soha el nem évülő érdeme, hogy történeti munkássá­gával visszaadta a magyarságnak II. Rákóczi Ferencet, de ehhez hasonló nagy érdeme az is, hogy a magyar nemzet körében olyan köz­hangulatot teremtett, mely II. Rákóczi Fe­renc és bujdosó társai hamvainak haza­hozatalát kívánta. Ez a kívánság olyan elemi erővel tört ki a magyarság egyeteméből, hogy Ferenc József király 1904 április 18-án kelt rendeletéiben a hamvak hazahozatalával, a magyar kormányt megbízta. Két év telt el, mig az előkészületek nehézségeit legyőzve ez a kívánság valóra vált és 1906 október 26-án délután 5 órakor indult el a vonat Konstan­sából, hogy a hamvakat hazaszállítsa. Ez a vonat október 27-én reggel 9 órakor érkezett a román határállomásra, Vercio- rovára, ahol a román hatóságok ihinden kü­lönösebb disz és tinepélyesség nélkül, pusz­tán udvarias hivatalos eljárással intézték el a hamvak átvételének és átadásának aktu­sát. A déli határon A magyar határon éleset, hosszan füty- tyentett a mozdony. Hatalmas mozsárdurro- gás fogadta a vonatot, mely megállt. A vo­nat közönsége kiszállt és bár esett az eső, kalaplevéve állta körül a szent hamvakat. A hamvakat, vivő kocsit halványkék se­lyemmel vonták be. Belül négy villanvhisz- ter égett. A ke-sí közepén, ravatalszerü emel­vényen feküdtek II. Rákóczi Ferenc fejede­lem és Zrínyi Ilona sárgaréz koporsói. A ko­porsókat vörös bársony borította, melyet kö­röskörül hermelin szegélyezett. A fejedelem ravatalán jogar, kard és korona nyugodott, párnára fektetve. Jobbra Thököly Imre és Rákóczi József koporsói találtak helyet, míg balra a többiek koporsói feküdtek. Thököly koporsójára szintén kardot, koronát és jogart helyeztek, mig Bercsényi Miklós koporsóján forgóscsákót, kardot és buzogányt lehelt lát­ni. A koporsók mellett számos koszorú fe­küdt, melyeket a konstantinápolyi magyar egyesületek, a Keleti Tengerhajóstársaság, a brailai magyarok, stb. adtak. A hamvakkal utazott küldöttség nem győzte eléggé dicsér­ni azt a lelkes fogadtatást, melyben a haza­térő Rákóczit egész Törökországban, de kü- lönönes Izmidben részesítették. Mintegy tíz percig tartó néma üdvözlés után a vonat tovább folytatta útját Orsóvá felé. A vonat útja mellett tarackok nyertek elhelyezést, melyek szakadatlan durrogásuk­kal jelezték a magyarság ama kimondhatat­lan örömét, mellyel a hamvakat fogadta. A szerbek részvéte Kellemes meglepetést keltett az a meleg részvét, mely a szerb nemzet részéről ön­ként megnyilatkozott a magyarság iránt a hamvak hazahozatalakor. Belgrádiból külön hajón délelőtt tiz órakor megérkezett a szer- bek küldöttsége, mely 220 tagból állott, kö­zöttük 126 képviselő foglalt helyet. A kül­döttséget Marinkovics Pál és Ivánits Iván, * szerb sajtóiroda főnöke vezette. A szerbek nagyszámú küldöttségét minde­nütt a legnagyobb lelkesedéssel és örömmel üdvözölték és hatalmasan megéljenezték őket. A szerbek a magyar nemzet e ragyogó alakjai iránt érzett kegyeletük kifejezése­képpen a fejedelem ravatalára koszorút he­lyeztek, mely a következő felírást viselte: „Rákóczi és dicső társainak, kik a szabad­ság elnyomói ellen küzdöttek, — A szerbek a szabad Szerbiából.4' Fogadtatás Orsován Az Orsovára befutó vonatot a magyar him­nusz hangja fogadta. Ekkor már elhelyezr kedtek a reggel folyamán négy kiilönvonaton érkezett küldöttségek, Wekerle miniszterel­nökkel élükön a magyar kormány tagjaj, Justh Gyula, a képviselőház elnökének ve­zetése alatt a főrendiház és képviselőház tag­jai és megszámlálhatatlan közönség. Bár zu­hogott az eső, az ünnepi hangulatot elron­tani nem tudta. A pályaudvar és környéke gyászdiszbe öltözött és ravatalok várták a nagy halottak koporsóit. Thaly Kálmán beszéde közben az egykori Rákóczi-vármegyék alispánjai kiemelték a koporsókat a haloUaskocsiból és a perronon felállított ravatalokra helyezték azokat. Rá­kóczi ravatalánál kivont karddal őrt állottak: Dókus Gyula, Puky Endre, Lőrinczy és Tlha- ly alispánok, báró Vay, Szentpály polgár- mester, ifjú Meczner Gyula, Nedeczky, Sza- lay László és dr. Blanár Béla országgyűlési képviselők. Thököly ravatalánál: gróf Vay Tihamér, gróf Zichy Jakaíb, Ragályi Béla, Dókus László fő^igaítyjgtf, Gutócsy Ifltváa alispán, Butykay Ferenc, Tarnay Gyula, Nagy Barna és Kende Péter képviselők. Thaly beszédére Wekerle miniszterelnök válaszolt az egész nemzet nevében és . fölszó­lította Polonyi Géza igazságügyminisztert, hogy olvassa fel a jegyzőkönyvet, mely a hamvak szabályszerű átadásáról és átvételé­ről szólt. Az ünnepi jegyzőkönyvet . aláír­ták: az ötös bizottság tagjai: Thaly Kálmán, báró Förster Gyula, Fraknói Vilmos, Ponori Török Aurél, Thalióczy Lajos, továbbá: We­kerle Sándor miniszterelnök,. Kossuth Fe­renc, Apponyi Albert,. Andrássy Gyula, Jekel- falussy Lajos, Zichy Aladár, Josipovioh Gé­za és Polonyi Géza miniszterek, Justh Gyula és Pejacsevich Tivadar horvát bán. Az ünnepi aktus befejezése után Fraknói Vilmos gyászmisét mondott, Scboltz Gyula evangélikus püspök pedig gyászszertartást, tartott. Az első beszentelte az utóbbi meg­áldotta a hamvakat. A gyászszertartások után kezdetét vette a ravatalok megkoszorúzása, melynek befejez­tével az eső miatt a koporsókat visszahe­lyezték a vasúti kocsiba, de a kocsi ajtaját nyitva hagyták és a közönség kegyeletes szívvel, szakadatlan sorban zarándokolt a ko­porsók elé, egészen a vonat indulásáig. A katonaság az ünnep alatt sehol sem volt lát­ható. Elindulás Orsováról Az impozáns keretekben lefolyt gyászün­nepségek méltó folytatása volt az az ut, melyen át a bujdosók hamvai Budapestre érkeztek. A fejedelem iránt érzett hódolat­ban mindenütt résztvett az utbaeső lakosság. A hamvakat hozó vonat — természetesen — nem állhatott meg minden állomáson, de ott, ahol a vonat keresztülrobogott, lassított se­bességét. Zuhogó esőben indultak el a különvonatok déli 12 órakor Orsováról Szeged felé. Érdekes, hogy útközben a románok min­denütt őszinte kegyelettel fogadták Rákóczit. Mehádián például a románajku közönség a himnuszt énekelve nyilvánitotta kegyeletét. Jablonicán a románok a „Hej Rákóczi, Ber­csényi .“ és a „Csínom Pal'kó“ éneklésé­vel fogadták a ravatalos kocsikat. Tregova állomáson román népviseletben megjelent nagyszámú közönség üdvözölte a hamvakat. A román zenekar a Rákóczi-indulót játszotta. Temes-Szlatiüán a román papság teljes ün­nepi díszben, égő gyertyákkal és templomi zászlókkal jelent meg, hogy Rákóczit üdvö­zölje. A temesvári pályaudvaron megjelent görögkeleti szerb püspök és udvari papjai élén odament a hamvakat szállító kocsikhoz, keresztet vetett és imát mondott Rákóczi ko­porsója előtt. Ugyanígy tett Putieiu Traján gö- rögke.eti román főesperes, ki szintén imád­kozott a hamvak előtt. Ünnepélyesen fogadták a nagyobb magyar 'városok, mint Szeged, Félegyháza, Kecskemét, Nagykőrös, Czegléd, de a dolog természeté­ből kifolyólag az ünnepségek legdíszesebb mozzanata Budapesten játszódott le, ahol ez alkalommal találkát adtak az ország összes vármegyéi és összes számottevő intézményei, hogy versengve hódoljanak a nagy hősök em­lékéinek. Ugyanezen magasztos érzés fogadta min­denütt Rákóczit Kassára vezető útjában. Dia- dalut volt ez is. Talán még impozánsabb, mint a déli részeken megtett ut, mert .az éj fekete komorsága növelte azt a szivekben ülő gyászt, mely fenséges háttérül szolgált; az általános meghatottságnak. v Különösen Gödöllő, Hatvan, Füzesabony, Miskolc, Sze­rencs, Sárospatak és Sátoraljaújhely tett ki magáért úgy a gyászpompa kifejtésében, mint a le.kék szomorú meghatottságának ki­fejezéséiben. Október 29-én hajnali öt órakor . Kassán megken dúlt harangok hirdették, hogy Rá­kóczi Ferenc társaival együtt hazaérkezett. Az elhangzott beszédek és a templomi szer­tartások komolysága tanúbizonyságot tettek arról, hogy Rákóczi Ferenc nemcsak a dóm­ban, hanem a szivekben is örök lakásra ta­lált. Rákóczinak ezen a temetésén megjelent minden egykori vármegyéje, a lakosság min­den rétege nemzetiségre és vallásra való te­kintet nélkül. A ibeszentelésen s a gyászmisén ott láthatta a közönség a magyar püspök mel­lett a munkácsi és eperjesi görög katolikus püspököket és Drohcbeczkí Gyula horvát püspököt, aki a horvát országgyűlés tizenkét tagját vezette. • , , , • • ■ ■ Thököly Késmárkon Október 30-án éjfél után egy órakor vitték Késmárkra Thököly hamvait. A hamvakkal együtt mentek az országos ötös bizottság, va­lamint a magyar kormány tagjai. Ezen az utón is kivonultak az állomásokra a vasúti vonal mellett lakók ezrei. Thököly mindenütt mele­gen lelkesedő szivekkel találkozott, kik hó­dolattal mutatták be szeretetüket a kuruc ki­rálynak. A késmárki ünnepség méltó befe­jezője, záróköve volt a nagy fejedelem és bujdosótársai magasztos diadalmenetének. KELLEK IMRE. Diadatut Kassára HALOTTAK NAPJA Ne bántsd a holtakat! Kik némán fekszenek; Ne bántsd a holtakat! Mert nincsen fegyverük, Hogy válaszoljanak! Tudod, az embernek Milyen rosszul esik, Ha nem Igaz a szó S nem védekezhetlkí! S ne okozz soha, hogy Ne kapj fájdalmakat! Ne feledd, hogy egyszer Épp így nyugszol magad!... — Kihallgatatlanul ítélni nem szabad! Kik némán fekszenek; Ne bántsd a holtakat!!.., SZIRBIK ANTAL. Nyugdijatok tastácsatióia A legközelebbi rovat november 15. számunkban. * K. V.-né, Munkács. A föpénzügy'gazgatóság szám­vevősége kötetes egy miniszteri rendelet érteleié­ben kimutatást adni a levonásokról. A levelében •említett levonások a takarékossági rendelkezések értelmében történnek, melyek julius 1-től Önre is vonatkoznak. A levonásokat szép lemberben egy összegben eszközölték jul.us 1-től számítva. A ren­dezések már folyamatban vannak, de még igen fok nyugdíjas -nem kapta meg a felemelt nyugdijai itt Szlovenszkón sem. Sürgetni kell. L. A.-né, Komárom. Utánanézünk ügyének az iskolaügyi reíerátueon. Legközelebb megjelenő ro­vatunkban adunk felvilágosítást. R. Gy., Rimaszombat. Lapunk szeptember 13d számában takarékpénztári fő tisztviselő jelige a'att válaszoltunk. Megismételjük a választ: „Miután nem közli életkorát, sem azt-, tagja volt-e az álta­lános nyugdíjintézetnek, mi.kortól meddig, sem pe­dig nem- küldte be a befizetett összegek visszatéri, tése iránti kérvényre hozott elutasító határozat másolatát, ennélfogva határozott választ nőm -ad­hatunk. Fótolja á fenti adatokat és akkor vá.a- ezolunk.44 Póstaaltiszt, Léva. Küldje be másolatban nyug­dijhatározatait (egyszerű másolat) és közölje gyer­mekeinek születési adatait. Hogy tanácsot adhas­sunk, szükséges tudni, milyen törvény alapján tör­ténnek a levonások és mennyi az évi nyugdíj. A 2®oí4924. sz. törvény szeműt közpénztárból ltólyó mellékjövedelem esetén ezen mellékjövedelem fele levonható a nyugdíjból, azonban a megmaradó mellékjövedelem és a nyugdíj együttvéve nem száll­hat az évi 12.030 Ke jövedelem alá. Tanácsoljuk, küldje be nyugdijára és a nyugdijleszál'litásra, iU. beszüntetésre vonatkozó összes határozatokat egy­szerű másolatban és postakiadás címén 5 Ke t le­vélbélyegben. Kap Tészletes felvilágosítást és tanácsot. S. T., Tó.tmegyer. A napszámosnö 'betegség és aggkor esetére a betegsegélyzőkre vonatkozó tör­vény alá esik és nyugdíjra nincsen igénye, kivéve a nagybirtok lefoglalása esetén nyújtandó vég- kielégítést. Erzsébet, Érsekújvár. Nyugdijvégkilégités csak nyugdíjazás alkalmával kérhető és csupán a nyug­díj két évi összege igényelhető. Későbbi időpont­ban ezen két évi összegből levonásba hozatik a már tényleg felvett nyugdíj összege. Semm képpen sem ajánljuk a végkielégítést kérni. Más az eset özvegyi nyugdíj esetén, akkor férjhez menetel al­kalmával kérheti az özvegyi nyugdíj megváltását vagy pedig fenntarthatja igényét újbóli özvegység esetére. Első esetben kaphatja az özvegyi nyugdíj egy és félszeresét, ha van ellátásra igényjogosult gyermek, ha nincs, annak háromszorosát. Vármegyei utmestereknek. H. J., Gálszécs. Min­den ígéret dacára a ezlovenszkói utmesterek ügye csak nem akar végleges elintézést nyerni. Ennek oka abban rejlik — amint azt az utóbbi napokban a nyugdíjasok egyesületének elnöke Prágában meg­állapította — hogy a pénz ügyminisztérium bán tel­jesen tájékozatlanok arról, hogy miről van tulaj­donképpen szó. A miniszíeriauács már több Ízben bekérte a pénzügyminisztérium hozzájárulását, hogy a vármegyei volt utmesterek és utkaparók ne a rég elavult vármegyei szabályrendeletek értel­mében, hanem a történelmi országokban érvényes szabályok szerint kaphassák a nyugdijat. A pénz- ügyminieztér.um előadója azonban abban a hiszem- ben, hogy a dolog valamilyen különleges kedvez­ményt akar nyújtani a ezlovenszkói volt utrneste­reknek, utkaparóknak, újabban is megtagadta hozzájárulását az állami ütme Éterekkel való egyen­jogúsításhoz. Lépések történtek, hogy a pénzügy­miniszter.um illetékes előadója felvilágosítva le­gyen a dolog lényegéről és arról, hogy nem kedvez­ményről, hanem igazságos és egyenlő elbánásról van szó, amennyiben a ezlovenszkói utmesterek, ut­kaparók össze sem hasonlitható rosszabb helyzet­ben vannak a nyugdíj tekintetében, mint a Morváu- tuli szerencsésebb kollégáik, Az eljárás e<redmónyét e fogatban közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom