Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-10 / 232. (4081.) szám
2 'PR&Gía •MaG^i’ATI/H 1 RliAR 1936 október 10, szombat* (A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA.) Ion, annyit veszített általa a másikon, mert nemcsak magasbaszöktetője létt, hanem majdnem sírásója is. A teóriák próbaköve az, hogy mennyire alkalmasak az eltulzás- ra a rossz emberi ösztönök és hajlandóságok irányába, — s a gazdasági liberalizmus nagyon alkalmas volt. ,,A nagy halak megfalják a kis halakat" elve soha nem érvényesült olyan maradéktalanul a történelemben, mint a gazdasági liberalizmus hőskorában. S ehhez talán nem kell hozzátenni, hogy mennyire aláásta az általános erkölcsöket, a materialista életszemléletnek micsoda brutális túlzásaiba hajszolta úgy a tömegeket, mint az uralkodó osztályokat s hogy a szociális mozgalmak hajtó és feszitő erejüket is belőle merítették. A gazdasági liberalizmusra is áll azonban az, ami minden emberi intézményre, ami bevált ugyan, de azután egyes szervei - s az már az élet titkai közé tartozik, hogy miért mindig a legalacsonyabbrendüek —^ elefantiázisba estek. Nem kell azonnal a meszesgödörbe hajítani s helyette ellentételét avatni uralkodó vallássá, hanem elő kell venni a reform óvatos bonckését. A gazdasági liberalizmus teóriáját el lehet vetni, —- a gazdasági élet terén a teóriáknak különben is sokkal kisebb ázsiójuk van, mint ahogy újabban a minden lében kanál apostolok hirdetik, ellenben gyakorlati eredményeiből sok minden felhasználható s tanításai sem évültek el az életnek számos termékeny területén. Nem az a lényeg soha, hogy egy rosszul funkcionáló rendszerből mit veszünk el, hanem az, hogy mit adunk hozzá. S a gazdasági liberalizmus is használható lenne, ha beoltanák szociális lelkiismerettel. Szóval nem irányítót gazdaság kell, hanem szabad gazdaság plusz szociális felelősség. Fejlődését kell uj célkitűzésekhez igazítani, a medrét kell szabályozni, de nem eldugaszolni szabad folyását. A régi irány helytelen volt, mert a százper- centes öncéluság vájta a medret neki, tehát az egész feladat nem több, mint szociális irányba kell terelni. Ehhez a felismeréshez persze súlyos tapasztalatok árán jutottunk el s a világnak millió és millió munkanélkülibe, ezer és ezer egzisztencia elsorvadásába, egész gazdasági tájak kiszikkadásába került, mig rájött, hogy az agyonszabályozott, rendszabályokkal, tilalomfákkal, mesterséges akadályokkal megtűzdelt világgazdaság sokkal kevésbbé szolgálja minden gazdaság végcélját, az emberiségnek javakkal való ellátását, mint a régi, rossz és poklokfe- nekére kívánt rendszer. Az autarkiás rendszerek lebontására ma már minden oldalról őszinte és határozott kivánság nyilatkozik meg s ezt örvendetes jelnek lehet mondani, de azért a megoldástól még messze vagyunk s kérdés, hogy egyáltalában visszakaphatja-e a gazdaság a szabadságnak azt a minimális mértékét, amely mellett egzisztálni tud. Maga a szándék is valami, kishitűség lenne eleve kétségeket támasztani eredményeivel szemben, de a pesszimizmus azért nem alaptalan. Az egész világot olyan bonyolult bürokratikus rendszerrel szőtte át az autarkia, hogy szinte megoldhatatlan feladatnak látszik ezt a bürokráciát leépíteni. Már régen nem az elvekről és rendszabályokról lesz szó, amikor még mindig nem tud kikászmálódni a világ a mindenféle autarkiából, mert a bürokrácia él és működik s mert természeténél fogva gyorsabban és organikusakban válik öncélúvá, mint közhasznúvá. Hogy a kötött gazdálkodásnak micsoda bonyolult hálózata szövi-fonja át a világot, ezt csak akkor látja az ember, ha egyszer véletlenül bepillant valamelyik nemzetközi gazdasági szervezet jelentésébe. Én például elképedve értesültem a nemzetközi kereskedelmi kamara néhány hónap előtti jelentéséből. hogy egészen rövid idő alatt nem kevesebb, mint 131 különböző kliring- és kompenzációs egyezmény jött létre európai államok között. Ez azt bizonyítja, hogy annyira benne vagyunk a megkötések, mesterséges akadályok hínárjában, hogy aligha fogunk belőle még olyan nemes és céltudatos törekvések ellenére egykönnyen kiszabadulni. A kérdések tisztázása mindenesetre a legelső feladat s ha valóban összeül az a bizonyos, sokat emlegetett világgazdasági konferencia, már ez is jó jelnek mondható, hiszen ott kerülhetnek csak a szőnyegre az összes megoldásra váró problémák. Mert 32 bizonyos, hogy komoly kibontakozás csak úgy képzelhető el, ha egységesen jár el minden gazdasági hatalom s nem úgy. hogy az egyik ezt csinálja, a másik meg amazt. S bizonyos még az is, hogy a kezdeményezés, amely nem merülhet ki egyedül szép elvek megcsillogta ■ A szenátus is megszavazta a korona devalvációját Fiissy Kálmán szenátor hosszabb beszédben bírálta a kormány gazdasági politikáját Prága, október 9. A szenátus költségvetési bizottsága csütörtök éjjel a plenáris ülés után tárgyalta a devalvációról szóló képviselőházi határozatot. A bizottság üléséről kiadott hivatalos jelentés még csak a vitában résztvett törvényhozók neveit sem említi s csak azt állapítja meg, hogy dr. Kalfus pénzügyminiszter válaszolt a vitában felhozott aggályokra. A mai ülésen, reggel félkilenckor — az előadó beszéde után a devalvációs javaslat vitájában elsősorban Füssy Kálmán szenátor szólalt fel. Füssy szenátor a jelenlevő kevésszámú szenátor és Hodza miniszterelnök figyelmétől kísérve egyebek között a következőket mondotta: Füssy Kálmán beszéde — A kormány gazdasági felhatalmazásáról szóló törvény határozottan kimondja, hogy a felhatalmazás pénzügyekre, különösen valuta- ügyekre nem vonatkozik. A most tárgyalt valutatörvény első paragrafusának első bekezdése a csehszlovák korona aranytartalmát már nem szabja meg szilárdan, hgnem minimális és maximális mértéket ad, amelyen belül majd a kormány állapíthatja meg az aranyfedezet mindenkori pontos százalékát. A kormány hatalma ezzel Iámét megaöveke- dett, nem is egy kis lépéssel, hanem nagyon erős mértékben és a nemzetgyűlés hatásköre ismét csökkent ugyanannyival. U:osó devalváció — a parlamentben •— Hodza miniszterelnök ur szájából legalább háromszor-négyszer hallottuk, hogy ' ez az utolsó devalváció, ez az utolsó valuta- rendezés, de azt is hallottuk, hogy külső események súlya alatt kellett ezt a lépést megtennünk. Vagyis ebből csak az következik, hogy jöhetnek újabb események a külső államok pénzpiacain, amelyek szükségessé teszik az! újabb devalvációt. A miniszterelnök ur fennen hirdeti, hogy a nyugati államok példáját akarja követni Csehszlovákia, de a valóságos helyzet az, hogy akarva, nem akarva kénytelen ezt a lépést megtenni, különben a nemcselekvésnek súlyos következményei volnának: jövő évben esedékes bizonyos francia kölcsön egy részlete, fizetés helyett pedig újabb kölcsön kellene. Fegyverkezésre. Hite mfiveSetek ke letiek — A devalvációs javaslat parlamenti bizottságában egy szociálwemokrata törvényhozó, tanúit proiesszor azt mondta, hogy a kormány úgy cselekszik, mint az a rossz kutyatulajdonos, auíi darabonként többizben vágja le a kutya farkát. Egyszeri vágás kellene. Én hozzáteszem, hegy a kormány ez újabb devalvációval úgy cselekszik, mint a játékos macska, mely a saját farkát kergeti: devalvál, hegy félmilliárdos stabilizációs alapot szerezzen — a valuta megszilárdítására. A stabilizációs alap ellenére mégis kellenek újabb devalvációk, hogy talán újabb stabilizációs alapokat csinálhassanak. Nem látom itt a megállás lehetőségét. A stabilizációs alap helyett sokkal szükségesebb volna a Nemzeíi Bank teljes átépítése, szükség volna szabad pénzpiaci hitelműveletekre, szükség volna arra, hogy a Nemzeti Bank a földmüvesváltókat is leszámítolja, hogy ilyen módon uj, több pénz jusson az emberek közé, hogy könnyebb legyen a hitel- szerzés, hogy a könnyebb, olcsóbb hitellel a gazda rendezhesse a régi hiteleit. Mert esek igy volna és lehetne áldás a korona érték- 1: szállításán, csak igy remélhetnénk a gazdasági élet tényleges fellendülését. — A miniszterelnök ur elismeri, hogy bizonyos indokolt drágulás jelentkezni fog, viszont szenátusi beszédében a gazdasági fejlődés oly csodás képét rajzolta fel, hogy az ember alig győzi már kivárni e boldog heteket, vagy hónapokat. Még azt is mondta a miniszterelnök ur, hogy a rizsnek és a teának, kávénak nem is kell megdrágulnia. Nos, a rizs, a kávé, tea ma már oly drága és e drága árból annyit vág zsebre adóban és vámban az állam, hogy még több állami hasznot akarni már egyértelmű volna a szemérmetlenséggel. Ez élelmezési cikkek ára már úgy fel van srófolva, a devalváció előtt, hogy itt árdrágitani valóban nem lehet. — De az őszinte beszédekben szívesen vettük volna annak beismerését, hogy a devalváció száraz utón szállítja le a köz- és magánalkalmazottak fizetését. Hogy a devalváció a fix fizetéses emberek és munkások jövedelmének leszállítása, azt nem szükséges külön bizonyítani, ez köztudomású, Drgastg és aifóiolHika — Nem értem, miért lát a miniszterelnök ur mindenütt csupa indokolatlan árdrágítót, lánckereskedőt? Meg vagyok győződve, hogy az iparos, a kereskedő szívesen lemenne az árakkal, ha például az árleszállítás terén jobb politikát látna az állam részén, mondjuk az adók leszállításával. Az adóterhek csökkentése helyett azonban azt látom, hogy a kiviteli iparnak kilátásba helyezett adóvisz- szatéritésről is elhallgatott hirtelen a krónika. Már nem beszélnek róla. A miniszterelnök ur hazaárulónak bélyegzi az indokolatlanul árdrágító kereskedőt, vagy iparost. Kénytelen vagyok védelembe venni az ilyen pausális kormánytámadásokkal szemben nemcsak a mi iparosunkat, kereskedőnket, hanem a cseh és szlovák iparost és kereskedőt is, mert amennyire én megismerhettem őket, nem láttam bennük, vagy legalább is túlnyomó többségükben csak indokolatlan árdrágító hazaárulót, ellenben láttacn s látom azt, hogy ma minden iparos és kiskereskedő rettenetes nehézségekkel s rettenetes adókkal küzd. Ha drágít, úgy csakis amiatt drágit, mert a nyersanyag drágább, az adóvégrehajtó is egyre többet akar és a betegsegélyző is. A devalváció és a Gabonatársasáj rezsim mellett kimondottan gunyszámba megy azt mondani, vagy azt kívánni, hegy a gazdák ne kérjék, ne kívánják az árlevonások csökkentését Tehát a gazdának mér kérni sem szabad. ♦ ♦ Ide jutottunk a gazdát boldogító monopóliummal. A gabonamonopóliummal a kormány oly kelepcébe csalta — szép Ígéretekkel — a gazda- társadalmat, hegy azt csinálhatja vele, amit akar. — Hogy a Gabo natársaság milyen mostohán kezeli a vasfogejába szorított gazdákat, azt a vetőmag kérdésének kezdéséből is látjuk. Itt az őszi S vetés utolsó órája s az igényelt vetőmagról még mindig semmi hir, És emlékezetünkben van a tavalyi „nemes" vetőmag története. Őszi búza helyett tavaszi búzát ad_ak vetőmagul és megfordítva. És ez történik az irányított, de semmiesetre se mintagazdélkodás harmadik-negyedik évében. És birsággal, nemsokára böríönnd fogják bünte'ni azt, aki búzát termel, mert dédapja is búzát termelt és becsukják a molnárt, mert őrölt, líraim, az ilyen tervgazdálkodás nem a bizonyta1 enaáóba, hanem a tebesen biztos gazdasági cső>dbe vezet. Ezért kell követelnünk a belső piacon a mezőgazdáéi termelést korlátozó intézkedések teljes fdol-dását. A további vi'a Majd Havlín mérnök a cseh nemzeti egyesülés álláspontját tolmácsolta. A legutóbbi két nap világpiaci eseményeit ismerteti s e tények alapján megállapítja, hegy a francia-angol-ameidtai kezdeményezés nem jelenti a gazdasági helyzet konszolidált alapjainak megteremtését, hanem hogy újabb, kegyetlen vaiimháborura fegyverkeznek az államok. Liekm Hugó szudétanémet szenátor konkrét, szilárd munkaprogramot követel a kiviteli ipar és a gazdaság számára. A kormány sem gazdasági, sem politikai téren nem képes megoldani a szudétanémet kérdést. Mikulicek kommunista szerint „az uzsorás gabonamonopólium nyomorítja legerősebben a gazdákat". A devalváció elsősorban a nyugdíjasok, másodsorban a munkások és fix fizetésüek életszínvonalát devalválja. Hiszen a buzafo- gyasztás egy év alatt egyharmaddal csökkent Francia, angol példa a devalváció. Miért nem veszik példaképpen a francia, angol munkás, hivatalnok életszínvonalát. A munkanélküliekről való gondoskodás is összehasonlidiata'iaaul különb. És mennyivel olcsóbb a liszt. És a csehszlovák cukrot 80 csehszlovák fillérért árulják — Svájcban. A hús ára a külföldi piacokon ugyancsak sokkal alacsonyabb. Dr. Fritz szlovák néppárti a belföldi piac megsegítését tartja szükségesnek. A mai és devalvált korona viszonyának magánjogi ügyletek számára való megállapítása tág teret enged a- spekulációnak. Klouda szenátor az összes koalíciós párt nevében és megbízásából a képviselőházban is elhangzott nyilatkozatot olvasta fel. Az e!6adó válás:o: Fűsssrieek Karas előadó a vitákban elhangzottakra válaszolva kitért Füssy szenátornak arra az észrevételére is, hogy a stabilizációval nyert arany- készletet a szabad készpénzpiacon való hitelműveletek s a forgalomban levő pénz növelésére fordítsák s azt mondotta, hogy „ez nagyon kényes kérdés és a forgópértz- szükségletet csak az állam gazdasági helyzete szabhatja meg". A szenátus ezután mindkét olvasásban a koalíciós pártok szavazataival elfogadta a devalvációs javaslatot a képviselőház által elfogadott I szövegben. A szenátus Hodza expozéját is tudomásul vette. A szenátus legközelebbi ülését október 20-án, délután tartja s az elemi károsultak segélyezését, fogja tárgyalni. — A miniszterelnök ur a gazdákhoz szép felhívást intézett, hogy az 1936—1937. gazdasági évben ne kívánják a gabonaárakból a monopóliumtársaság javára eszközölt levonások megszüntetését, hogy a kenyér ne dráguljon. Tehát a devalváció árát megint a gazda fizesse meg. A gazda senki másnak nem adhatja el gabonátásában, hanem esetleg súlyos áldozatokat is követel, a világ vezető gazdasági nagyhatalmaira vár. Az Egyesült Államokra, Franciaországra, Angliára, Svédországra, Hollandiára, Belgiumra és Svájcra Magyarán mondva, a nagy gazdasági kiengeszte- lődést csak a hitelezők kezdhetik s nem az adósok. Csak igy képzelhető el. hogy a gazdasági világbéke megvalósul. ját, csak a társaságnak és a vevő megállapításai elle- apelláta nincs, kénytelen annyit elfogadni, amennyit a társaság kegyesen adni mHtóztatik neki és a társaság a régi áron adja tovább a malomnak a gabonát, a lisztet a péknek. — Tulajdonképpen mi az az előny, amit a Gabonatársaság a gazdának eddig adott? A rossz termés kövcíkcz.ében köztudomás szerint jobb árakat lehetett volna elérni szabad piacon, mint amilyeneket a Gabonatársaság adott. Ezidén is rossz volt a termés, de az ígért árstabllizáció helyett leszállították az áraltat. Fel kell vetni tehát a kérdést, hogy mikor oszlatják fd ezt az önmagáért való telhetetlen társaságot, mely a gazdának nem segít, csak minden vonalon, minden irányban megkárosítja, I mert alacsony árat fizet akkor is, amikor a szabad piacon magasabb ár volna elérhető, Mi lesz miyd rekordtermés idegén? Gabonatársasági Ruszin autonóm aiavasfat a Képviseli lr?fe?n Prága, október 9. A képviselöház tegnapi ülésén osztották ki nyomtatásban dr. Fertőik képviselő és társai javaslatát a kárpátaljai autonómia tárgyában. A javaslat a szójává las ztások rendjét is felöleli. A szejmnok állandó hat tagból és elnökségből álló bizottsága volna. Ez igazgatná az autonóm ország vagyonát. Külön fejezet szabályozza a kormányzó hatáskörét. A javaslat indokolásából kitűnik, hogy a kárpátaljai közalkalmazottak ma 12 9 százalékban ruszin, 8 százalékban magyar és 73.9 százalékban cseh nemzetiségűek. Orosz emigráns 1.9 s ukrán emigráns 3.3 százalékkal van képviselve a közalkalmazottak testületében. A devalváció — fizeiésleszáilités
