Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-07 / 229. (4078.) szám
4 t>ra:gaiAW^arhirtíAI> V 1936 október 7, szerda* „Kassa a kassaiaké!“ Az egyesült párt vezérkara melegen ünnepelte Tost Barnát és Münster Tivadart Kassa, október 6. Az országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt kassai helyi szervezetének vasárnapi impozáns alakuló közgyűlése után a pártszervezet elnöksége IdubüEést tar-1 tott, amelyen megjelent Jaross Andor or-j szágos elnök és Esterházy János orszá-j gos ügyvezető elnök és megbeszélték az időszerű kérdéseket. Vasárnap este a Schalkház-szálló Széche- nyi-termében Tost Barna elnök, prelátus 60-ik és Münster Tivadar társelnök 70-ik születése napjának megünneplése, valamint az egyesült magyar párt kiváló elnökei: Jaross Andor és Esterházy János tiszteletére díszvacsorát rendeztek, amelyen igen nagy számban jelentek meg a kassai magyar társadalom vezető tényezői. A díszvacsorán lelkes ünneplésben részesítették Tost Barna prelátust, az újonnan megválasztott elnököt, valamint Műn- ster Tivadar megválasztott társelnököt. Az első feJköszöntőt Esterházy János országos ügyvezető elnök mondotta s lelkes beszédben méltatta a 60-ik születése napját ünneplő Tost Barnát, valamint Münster Tivadart, aki most töltötte be 70-ik születésnapját. Az egyesült pártnak nagy nyereséget jelent, hogy a kassai helyiszervezet élén két ilyen népszerű, puritán és kiváló egyéniség áll. — Utána Jaross Andor országos elnök tartott mély gondolatokban bővelkedő beszédet, melyben éltette az egység megteremtését, a kassai kiváló vezetőket és a kitartó, lelkes magyar tábort. — Ezután hatásos beszédet tartott még dr. Pajor Miklós, Füssy Kálmán szenátor, Gombos József, Tost László helyettes polgármester, Laczkó Béla, Pausz Béla, dr. Halmi Béla, Kristóff Sándor, Helyei Gyula, dr. Sziktay Ferenc, dr. Piláth József, akik méltatták az egységesítés nagy jelentőségét és kiemelték a jubilánsok érdemeit, Eperjes és Sáros üdvözletét a közszeretetben álló Dobránszky János, volt nemzetgyűlési képviselő és dr. Rosenberg Mór tolmácsolták közvetlen szavakkal. — Tost Barna prelátus meghatva mondott köszönetét az ünneplésért és ígéretet tett, hogy ezután is minden erővel fog küzdeni az őslakos polgárság jogaiért. Ugyanígy hálás köszönetét fejezte ki az ünneplésért Münster Tivadar is. Pajor, Füssy és Tost László beszéde Kassa, október 6. Tegnapi számunkban beszámoltunk az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt kassai szervezetének alakuló közgyűléséről, de technikai okokból nem térhettünk ki Pajor és Füssy szenátor, valamint Tost László alpolgármester beszédének ismertetésére. Pajor Miklós szenátor mindenekelőtt visszapillantást adott a magyarság pártjai kassai szervezetének múltjáról s az egyesülést a természetes fejlődés követelményének minősítette. Az egyesült párt politikai irányát a kormánynak a magyarsággal szemben tanúsított magatartása határozza meg. Ugyanúgy az autonómista mozgalom sem egyes szlovensz-kói politikusok fejében született meg, hanem a centralista politikának volt a szükség- szerű folyománya. Szlovenszkó szegénységét nem lehet csak a gazdasági válság számlájára írni, itt nem egyszerű gazdasági krízis van, hanem általános elszegényedés. Számadatokat hoz fel, hogy a szlovenszkói érdekek hogy szorulnak vissza az állami szállításoknál és egyéb területeken. Ne a történelmi országokból akarjon a kormány idetelepiteni vállalatokat, hogy Szlovenszkó sorsán segítsen, — mondotta, — hanem régi vállalatainkat, kereskedelmünket, iparosainkat állítsa megint talpra. Amig jogos követeléseinket nem teljesítik, addig álljuk az ellenzéki harcot. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Füssy Kálmán szenátor Rákóczi példáját idézte a mai kassaiak elé. A magyar kisebbség nem akar különleges jogokat, hanem csak azt akarja, hogy a saját portáján otthon érezhesse magát. A magyar nép gazdasági és kulturális megerősítésén kell dolgoznunk. Politikai ellenfeleink állandóan azt hangoztatták, hogy a magyar kisebbségnek nincsen semmi kívánnivalója, mert többet kapott, mint amennyire a békeszerződés alapján igénye lehetne. Most maga az államfő állapította meg, hogy helyzetünk javításra szorul. Összetartással kell kiküzdenünk a nekünk járó jogokat. Ne nézzük, hogy ki milyen kereszt vagy csillag alatt imádja Istenét, hanem vállvetve, egy- akarattal dolgozzunk a kisebbségi magyarság boldogulásáért. A szónok végül a magyar nők hivatásáról mondott lelkesítő szavakat. Nagy tapssal fogadott beszéde után Tost László, Kassa magyar alpolgármestere ismertette a magyarság városi képviselőinek sáfárkodását. Négy éven át ő is, a magyar képviselőtestületi tagok is a magyarság és az őslakosság érdekében dolgoztak. Kassa a kassaiakéi — ez volt a jelszavuk s ehhez rendíthetetlenül (*) Minden civilizációnak megvannak az ős- katasztrófa-élményei, mint magának a világ teremtésének a történelmi tudat előtti korszakban lejátszódó árvizek és földrengések. A pénzgazdálkodásra és pénzetikára épített polgári civilizáció úgynevezett tudatalatti világában ma is ott lapulnak az amerikai polgárháborút követő pénzáradat, a Lato-féle gazság, a francia forradalom utáni assignata-gazdálkodás, a Ferenc császár korabeli infláció emlékei s még kortársi élmény: az 1921-es és 1922-es osztrák, magyar, német, lengyel infláció vihara, amelyben térdig gázoltunk valamennyien 8 láttunk egy világot összeomlani, láttunk fikciókká hígulni ősi konstans értékeket. A polgár egész életfelfogását, egész erkölcsi világrendjét annyi oldalról érte támadás az utóbbi évtizedekben s pénzében is annyiszor csalódott, hogy nem csoda, hogyha idegesen kapja fel a fejét, hogyha valami történik a világban. Pedig az, ami most történik a pénz körül, sokkal több optimizmussal tölthetné el, mint mindaz, amit az utóbbi években megéltünk. Az arany elleni offenziva nem dönt le bálványokat, — mert ezek a bálványok már régen csak a nagyközönség képzeletében éltek, maga a nemzetgazdaság nem ismerte el őket. Általános tévedés, hogy csak papirmfláció van, -- mi közelről láttuk a papirmfláció vad tornbolását, láttuk, hogyan olvadnak el az emberi értékek ebben a szakadatlan papirzuhatagban s nem csoda, hogyha a középeurópai embernek úgynevezett papírpszihózisa van. Pedig volt arany- infláció is közvetlen azután, hogy a papirinflá- ció szennyvizei levonultak. Az amerikaif svéd, holland és spanyol arany infláció ugyan kisebb méretű volt, mint a középeurópai papirmfláció, de azért a világgazdaság zavartalan vérkeringését nem kevésbé akadályozta. Az aranyfedezetnek végsősoron semmi köze a pénz jóságához, vagy hogy a klasszikus nemzetgazdasági definícióval éljünk: a pénz valódiságához. Az inflációs ár elkaphatja és magával ragadhatja az arannyal tultömött pénzt is. A pénznek úgynevezett reálértékét semmiképpen sem az szabja meg, hogy mennyi fedezet van rá, — hiszen a fedezet is csak bizalom kérdése, senki nem győződhet meg arról, hogy mennyi az arany a jegybankok pénzszekrényében s a nemesfémre való beváltás is csak addig érvényes, amíg nem élnek vele. Számtalanszor láttuk, mihelyt tö-- megesen lép fel az óhaj, hogy a pénzintézetek a papirbankókra fizessék ki a megfelelő aranyérméket, a bankok becsukják kapuikat. A pénz vallásos rajongás középpontjába került s a polgári életet áthatja valami gyanús és misztikus pénzimádat, pedig a pénz semmi más, mint csereeszköz s valódisága kizárólag azon midik, hogy ebbeli hivatásának mennyire képes megfelelni. A pénz csereközvetitési eszköz, tehát gazdatechnikai szempontból másodrangu hivatása van, amit akkor tud legtökéletesebben teljesíteni, hogyha záros határidőn belül visszatér oda, ahonnan kibocsátották. Ha ez a körforgás a mértéken és szükségen túl meg szűkül, akkor lassúvá válik a gazdasági vérkeringés, előáll a deflációs állapot, amely eldugaszolja a véredényeket s a gutaütés állandó veszélyének teszi ki az országot, ha pedig túlságosan kinyúlik a kör, akkor meggyorsul, lázas iramra lendül, felhígítja az összes áramában úszó értékeket s az inflációs elvérzés veszélye fenyeget. Az ideális tehát az infláció- és defláció- mentes pénz, amihez pedig semmi köze az aranynak, sőt az arany, mint árucikk, állandó vándorlásával rendszerűd táplálója és szitája az inflációs vagy deflációs áramlatoknak. A modern nemzetgazdaságtan — s ugylátszik most léptük át a három nagy nyugati állam között létrejött egyezséggel a küszöbét ennek ragaszkodtak. Ezt az irányvonalat fogják követni a jövőben is. Mezőgazdasági sérelmek Pozsony, október 6. Az egyesült párt szervezetei sorozatosan rendezik gyűléseiket, amelyeken egyöntetűen állást foglalnak a párt mezőgazdasági követelései mellett. Ismét több ilyen értekezlet volt. Pereden a helyi csoport Darázs János és Bende János elnöklésével tartotta értekezletét, a galántai szervezet ülésén Kovács Jenő elnökölt, a negyedi szervezet gyűlése Petrovics Lajos elnöklésével folyt le, Taksonyban Szabó Vince elnöklésével fogadta el a gyűlés a határozati javaslatot, a nagy- mácsédi helyiszervezet Fodor Lajos, a vá- gai Józsa Ferenc, a deáki Dóra Lénárt, a farkasdi Horváth Gyula, az alsószeli szervezet Pancza Ferenc elnöklésével tartott értekezletet. Ugyancsak több vágsellye- vidéki községben is volt gyűlés, a nyitrai járásban az egerszegi és vicsápapáti szervezet mezőgazdái csatlakoztak egyhangú lelkesedéssel a párt követeléseihez. a korszaknak — a klasszikus pénz hitvaUója. A klasszih'us pénz egyébként kezdettől fogva ideálja volt a közgazdaságtannak. Kétszáz év óta, mióta van közgazdaságtudomány, hajszolja a klasszikus pénz ábrándját. Már Smith Ádám 1776-ban pedzette, hogy milyennek kellene lenni az úgynevezett ideális viszonynak pénz és arany, pénz és áru között. Egy jogász és egy gyakorlati közgazdász tapintottak rá tóbb, mint száz esztendős kísérletezés után az úgynevezett klasszikus pénz fogalmám. Friedrich Knapp volt az első, aki kimondta, hogy a pénz értékét nem anyaga vagy tartalma szabja meg, hanem helye a jogrendben. S mert a jogrendet az állam alkotja, tehát a pénz is állami berendezés. Ezt a felfogást Bendixen szélesítette egészen odáig, mig láthatóvá váltak a klasszikus pénz fogalmának körvonalai. Bendixen gyakorlati ember volt s célkitűzései is gyakorlatiak, saját bevallása szerint azt akarta elérni, hogy „bevilágítson a babonák és tévhitek sötétjébe, amely még a legműveltebb emberek pénzről való fogalmait is beborítja és eloszlassa azt a rögeszmét, hogy a jegybankok arany kincseibe vetett hit tartja fenn bel- és külföldön a pénz értékét.“ Magyar közgazdász vágott utat azután e megvilágító kezdeményezés alapján az elméletek sűrűjébe. Pikler J. Gyula alkotta, meg a klasszikus pénz fogalmát. Az ő fejtegetése körülbelül ez: A kereskedelmi forgalom zavartalan lebonyolítása csak úgy képzelhető el, hogyha a csereforgalomban lévő áruk között olyan is van, amelyet nem cserélnek tovább. Helyesebben, hogyha, a cser élők között van olyan valaki, aki a keresett tárgyat nem azért keresi, hogy megint tovább adja, hanem mert magára a tárgyra van szüksége. Maga a pénz is csereeszköz, tehát ezek a szabályok rá is vonatkoznak. A pénzért tehát csak akkor lehet értékes javakat kapni, hogyha a cser élők között van valaki, aki magát a. pénzt keresi, azért, hogy valamilyen műveletet hajtson végre vele s ezáltal kivonja a. forgalomból. A pontos megfogalmazás igy hangzik: „Ilyen végső, a csere- forgalomból kivonó keresletet támasztanak a pénz iránt azok, akiknek adót kell fizetniük s ezt csak magával a pénzzel lehet, akik közüzemeket, közszolgáltatásokat akarnak igénybe venni vagy azok, akik az állambanknál váltó- tartozást akarnak kiegyenlíteni, amit ugyancsak pénzzel leheti1 A dolog tehát rendkívül egyszerű: minden az államon múlik, hogyha több pénzt bocsátanak ki, mint amennyi adófizetésre, közszolgáltatásokra, stb.-re kell, akkor felhígul a pénz, mert túlkínálat áll elő, akár- mennyi arany fekszik is a bankok trezorjaiban. Ilyen esetekben, bekövetkeznék az infláció akkor is, hogyha maguk a pénzjegyek aranyból, volnának. Ha kevesebb pénzt bocsátanak ki, mint amennyi szükséges, akkor defláció következik, mert fokozódik a pénzkereslet még altkor is, ha egy gramm arany sincs az állambank pénzszekrényében. Az infláció tönkreteszi a hitelezőket és a fixfizetésüeket, a defláció pedig az adósokat és a szabadjoglalkozásuaJtat. Tehát mindakét állapot egészségtelen. A klasz- szikus, tehát infláció- és defláciőmentes pénz periig csak egy módon teremthető meg, hogyha valóban létrejön egy olyan nemzetközi egyezmény, amely a pénzJdbocsútás rendszerét szabályozza és egységesíti, legalább is a fő pénzhatalmaknál. Ugylátszik, ez az, amiről most szó van, tehát, ha. most jön is egy bizonyos fokú árhullámzás, ez még nem, jelenti, hogy hosszú deflációs korszakból átlépünk az infláció korába. Nem,! Remélhetőleg annyit jelent, hogy az inflációs és deflációs pénz korából a klasszikus pénz korába lépünk, vagy legalább is közeledünk feléje. HUt imák a VASÚTI IDILL. „Atkozott állomások** cim alatt Írja a Veéerni Ceské Slovo: Kitűnő vasutat építettünk Vöröskőről Margitfalura. összesen 93 kilométert. A vasút gyönyörű, de szegény vidéken vezet. Mlynoktól Telgartig már burgonya se terem. Az állomásocs- kák a hegyek között, mint a oukorskatulyák, modernek, tágasak, tiszták és világosak. Csehországban ilyen állomást nem találni. Amikor a vasutat felépítették — 390 millióba került a dolog — elkezdtek spórolni. A legnagyobb turistaforgalom idején itt régi motorosok döcögtek. Nem győzték a forgalmat s nem bírták szállítani a terhet. A vonatok késése napirenden volt. No de mi az ötórás késés 93 kilométeren? A legnagyobb nehézség abban állott, hogy azok a szép állomásocskák betöltetlenül maradtak. Az állomáson a vonat megáll, kék egyenruhás férfi ugrik ki belőle, a váltóhoz szalad, azt átdobja, a vonat megindul, a váltóőr-vouatvezető-kalauz egy személyben beugrik a vonatba, trombitál és már vágtatunk ki az állomásról. Másutt az állomáson ugyanez a férfi még az állomásépületbe is beugrik, telefonál a szomszéd állomásra, a forgalmi tiszt szerepét játsza. És ha a saját vonat- ját maga elirányitotta, az érkezési oldalon visz- szadobja a váltót és már lohol megint a mozgó vonat után. Az állomáson az egyetlen alkalmazottól megkérdezitek, hogy fog-e menni egyáltalán vonat? Sértődötten utasítja vissza az i vén helyén nem való kérdéseket és azzal válaszol, hogy neki már igazán mindegy, hogy ebből a szolgálatból a bolondok házába, vagy a börtönbe viszik-e. No de a vonat mégis csak megérkezik és délután 2 óra helyett este hétkor Zólyomban voltunk. Arra a kérdésre, hogy meddig akarnak ilyen nagy késésekkel közlekedni, azt válaszolták, hogy addig, amig egy alapos nagy vasúti katasztrófa nem történik. A vonatok késését hivatalosan vizsgál iák. Ezért a mozdonyvezető mindent megtesz, hogy az állomáson elvesztegetett időt menet közben behozza. Vagy beérkezünk, vagy kisiklunk. Amig Keletszlovenszkón ez az állapot tart, addig a csehszlovák államvasutaknak minden személyszállító vonatra ezt a táblát kellene kiakasztaniok: Utazás saját felelősségre. FUTBALL ÉS DIPLOMÁCIA. Az Expres mai száma „Magyarország meghívása Angliába londoni diplomáciánk újabb kudarca** főcím alatt éleshangu cikkben támadja Csehszlovákia londoni külképviseletét abból az alkalomból, hogy a magyar válogatott futballcsapatot december 2-ára meghívták Angliába. A cikk rámutat a sport külföldi propagandájának nagy jelentőségére. Például sorakoztatja föl Olaszország, Németország és Magyarország ebbeli sikereit és szemére veti a csehszlovák külképviseletnek, hogy semmi gondot sem fordít erre a nagyfontosságu kérdésre. Az elmulasztott alkalmak felsorolása után a következőket írja az „Expres**: — Az európai politikában nemrégiben nagy ■port vert föl az angol képviselőház tagjainak az a nyilatkozata, — amellyel Magyarország revíziós törekvéseit támogatták. Hideg zuhanyként hatott ez és alaposan lehütötte politikánkat. És most újabb kellemetlen hír érkezett. Az egész európai sajtót bejárja ma a magyar diplomácia újabb óriási sikerének híre. Magyarország nemzeti válogatott csapatát december 2-ára meghívták Anglia válogatottjainak ellenfeleként Londonba. Mi pedig, Anglia legyőzői Prágában megint csak nézők leszünk. Talán jövőre reánk is sor kerül. FutballszQvetségünket nem okolhatjuk, — igazán nem tolakodhatunk oda, ahol más államoknak aránytalanul több erkölcsi támogatást nyújt szövetségük és konzulátusuk. És fölösleges külön hangsúlyoznunk, hogy Magyarország londoni meghívásának ügyében a. londoni magyar diplomácia is exponálta magát... — fejezi be cikkét az Expres. Feléket fognak szedni a k tünetesekért és rendietekért Prága, október 6. A kormány mia terjesztette a képvii)selőhá.z elé a nemiesség, rendek és elírnék, eltörlésé™] >száló 1918. évi törvény novelláját. Az eredeti, forradalma nemzetgyűlés általi hozott törvényt első iziben az 1920. évi 243. számú törvénnyel movelliizáilitáik s tnáire novella is áttörte az eredeti törvény tuilmerev elveit azzal, hogy megengedte a felszabaditási harcban szerzett katonai kitüntetéseik viselését. A most benyújtót kormányjavaslat megáiliaptja, hogy csehszlovák polgárok és katonai személyek rendek és kitüntetés-jelvények alakjában kitüntetéseket fogadhatnak el a csehszlovák köztársaságért kifejtett működésűk elismeréséül. így különösen a tudományos, közgazdasági, sport és egyéb tevékenységgel érde- nielhetők ki e kitüntetések. A kitüntető jelvények másik csoportja az emlékérmek csoportján A rendieket és ki! iimtetése- ket a köztársasági elnök adományozza, amennyiben a kitüntetést nem adják személyes bátorság jutalmazására, úgy az átvétel bizonyos összegnek az állampénztárba való befizetésével van összekapcsolva, a kormány azonban felmentést adhat ez illeték fizetése alól. Külföldi rendjeleik és kitüntetések viselését is megengedik, ehlbecz azonban a köztársasága elnök engedélye szükséges. A javaslat végül aiHkatmes alapot teremt a közéletiben és az állami közigazgatásban nemi 'tevékenykedő embereknek címekkel való meg tiszibelésióheiz. A KLASSZIKUS PÉNZ Aktuális gondolafok az arany és a pénz viszonyáról
