Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-04 / 227. (4076.) szám
'x>k\:gai-A\\g^ar-H! rlap 1936 október 4, vasárnap. felette érdekes, hogyan árulja el akaratlanul, mért nem elégíti őt ki az ilyen formájú és beállítottságú moráltantétel. Nem véletlen, hogy a mü elején a filozófia foglal helyet és a végén, a megnyert csata befejeztével újra ott találjuk, sőt erősebb és hathatósabb formában. A hiánytalanul és ezért rokonszenvesen tartózkodó és szenvtelen előadási modor váratlanul fejest bukik az erkölcskritikába: minden okosság és reális éberség ellenére meglepetésszerűen szembetalálkozunk a régi bizonyítással: a két küzdő tábor egyik fele az erkölcsért, a jogért és az igazságért küzdött, a másik a sötétséget, a jogtalanságot és az erkölcstelenséget testesítette meg. Ormuzd és Áhriman, fény és sötétség, -— ki ne gondolna Jókai regényeire, ahol nincsenek emberek, hanem angyalok és ördögök. Csodálatos, hogy a legokosabb ember sem tud szabadulni az ilyen értékelésről, bármennyire is ellene van az okosságnak, hogy ne is mondjuk, tárgyilagosságnak. Ezen a helyen és Benes müvével kapcsolatban nem a politika érdekel. Annak bizonyítására, hogy a világháború két küzdő táborát jókaiasan nem lehet úgy osztályozni, hogy az egyik a demokráciáért és az igazságért, a másik az elnyomásért küzd, végtelen érvet és pozitívumot lehetne felhozni. Erre semmi szükség, a túloldalon ott sorakoznak fel az ellenérvek és végre is nem az érvek és ellenérvek győznek, hanem —- az erősebb hadosztályok. Ellenben igenis érdekes, hogy az élesen gondolkozó Benes sem tudott szabadulni a politikai morál bacillusától, attól a betegségtől, amely győzőt és legyőzöttet egyaránt megtámad: az egyik angyal, a másik ördög, a két életiforma százszázalékos tulajdonságaival. A morálkritika, különösen a politikai morálkritika bizonyítja, hogy az emberek önállótlanok maradnak akkor is, ha azt állítják magukról, hogy felnőttek. Minden felnőttnek van szellemi papája: Sokrates- től Nietzschéig. — Mondd, ó Sokrates, hogyan is keletkezett ez az ellenségeskedés? -— kérdezték a nagy bölcstől, amikor néhány irigyének feljelentése következtében a börtönbe került és arra Ítélték, hogy hajtsa fel a méregpoharat. —- Barátsággal kezdődött és belőle keletkezett — felelte csendesen és nem mondott többet mint ember, aki tudja, hogy visszavonhatatlanul igy lesz ez a földön, amig ember él. Milyen kevesen tudják, amit Sokrates tudott, pedig azt lehetne hinni, hogy ezt az ismeretelméleti egyszeregyet nem nehéz megtanulni. A morálkritika folyta ja, ahol elhagyta, számtalan változatban a folyton és változatlanul ugyanazt: Te másik vagy a rossz, a gonosz, én vagyok a jó és nemes. társaságunk okvetlen látni kívánta őt és nagyon sok társaság kívánja látni, akinek a múzeumlátogatás egyben tisztelgés is Móra Ferenc emléke előtt. Kotormány Jánosnak irodalomtörténeti illata van már, — ámbár e pillanatban s e napokban inkább festék, vakolat s hurcolkodás szaga van neki: kék kötényében, csillogó szemmel vallja be, hogy igenis, ő az a Kotormány János, akiről annyi szép történet szól s aki annyira kitanulta a mesterséget, hogy kezdő tanároknak órákat adhatna históriából. A paprikahalmok már emelkednek a piacon, irdatlan hosszú spárgára fűzik a vörös paprikákat s ezt a fölfűzött paprikát hegyek formájában árulják, az őröltét pedig zsákokban, derék nénikék. Hosszú sorokban ülnek a paprikás nénik s mindegyik előtt három zsák, háromfajta paprika. Úgy tűnik e paprikagazdaságban, hogy talán hús helyett is paprikát esznek errefelé . . . A város szélein parasztházak, kukoricafüzérrel s nádfedéllel, benn, a központban, árnyas árkádok alatt a Magyar Pantheon, híres magyarok szobra s emlékezete egymás mellett... Jóformán majdnem mindenki itt van. „aki számit" a kulturtör- tén elemben s aki még nincs itt, az is ide kerül, csak egy kis pénz legyen. Büszkeséggel s alázattal ismergeti az utasember mindama Magyar Ideálokat, akiket a Pantheonban helyezett el a kegyelet, sokan vannak, hál* Istennek s nagyon helyes, hogy igy összegyűjtötte őket a kegyelet, buzdító példaként. Valahány emlékmű, annyiféle megoldás, archaizáló, vagy modern, barokk, vagy gótikus, színes, vagy fehér és csupa ismerős, csupa ismerős ... Galambok szállnak a tér fölött. Itt játsszák a szabadtéri játékokat nyáron, ez a magyar Salzburg, — csakhogy a hegyek helyett végtelen róna nyílik a város mögött, A Mirabellen-park helyett húszezer rózsaíő virít s a hellbrunni vízesést a Maros torkolata pótolja ... Mozart helyett Dankó Fista szobra van, és ha az ember hosszú fáradalom után fölkapaszkodik a torony tetejére, a kilátást nem kevésbé tartja lenyűgözőnek, mintha a salzburgi vár kilátóablakához menne közel s elnézne a Königsee hegyei irányában. S aztán itt van a világ második legnagyobb orgonája. Az első számú tudniillik a passaui. De a szegedit meg kell tekintenünk. Utitársainkkal addig dolgozunk, amig föl nem dolgozzuk magunkat a kórusra, ahol a karnagy éppen lengyel diákoknak magyarázza az orgonát, a hangszer- készítésnek ezt a tökéletes remekét, ezt a csodálatos zeneszerszámot, amelynek több, mint tizenkétezer sípja van s százhatvanhat regiszterrel dolgozik. S a hangok hol a kórusról, hol a me- nyezet tetejéről, egy-egy festett ablak mellől, mellékoltár oldaláról jönnek, aszerint, hogy hol van elhelyezve a sip s az orgonát megszólaltathatom a kóruson, a kis kóruson, a földszinten s nemsokára a pincében is: rejtélyes és megdöbbentő szerkezet, búg és dalol, harsan és csilingel, zeng és susog, hegedül és dorombol, isteni zeneszerszám, betölti a templomot, — Csak egy futamot! — kérik az utitársak s megilletődve ülnek a manuálékhoz, hogy áhita- tos lélekkel, feszülő ujjakkal megszólaltassák egy pillanatra Szeged egyik büszkeségét, a világ második orgonáját. S a magyar városok koncertjében igy zeng, igy énekel maga Szeged is. Benes Ede köztársasági elnök irta ezt a müvet: „Nemzetek forradalma" a cime és magyar fordításban most hagyta el a sajtót. A háromkötetes mü legelején és legvégén foglalkozik a szerző a tiszta értelemben vett filozófiával. Az elején „filozófiai felkészültségem" címen számol be világképéről abban a pillanatban, amikor megindul a világháború és Benes mint fiatalember kilendül a világtörténés fókuszába, Párisba. A végén, amikor munkáját j siker koronázta, uj országok alakultak azok helyén, amelyek rombadőltek, Benes szinte ellenállhatatlan ösztönnek engedelmeskedve, visszatér a filozófiához és a napi, sőt a történelmi történést sub spécié aeterni szeretné értékelni. Teszi ezt egyrészt mint Masaryk tanítványa, másrészt saját meggyőződéséből, mert úgy érzi, hogy mindannak, amiért harcolt és megnyert. csak úgy van magnsabbrend'i értei- j me, ha erkölcsfilozófiailag igazolni tudja/ amit az erők szeszélyes játéka neki jutta-fe tett. Pozitivista volt, Comte követője, de kénytelen volt az amerikai James pragma-j; tizmusával és Bergson intuiciós rendszeré-1 vei is foglalkozni, mert a pozitivizmus szűk I korlátain hamarosan túlnőtt. Egy kiépített erkölcsfilozófiáért küzd és egyhelyütt maga is mondja, hogy amikor jobban megismerkedett a vallás mélységeivel, kénytelen volt filozófiát és vallást szintézisbe foglalni és belátta, hogy az egyik nem szükségképpen ellentéte a másiknak. A mü végén leszűrt filozófiai világszemléletét arra használja fel, hogy gondolatilag és erkölcsileg igazolja, amit mint politikus tett: igazolja élete müvét, mert érzi, hogy minden élet és okszerű cselekvés igazolásra! szorul, különösen akkor, ha az uj élet romokból sarjadt és rombolnia kellett, hogy a saját müvét építhesse. Kevés embernél található ez a vonás, akik beérkeztek és mindent elértek, sőt sokkal többet értek el annál, amit eredetileg terveztek. Benes, a politikus nem borítja a metafizika fátylát a konkrét eseményekre, nem patetizál, egyszerű marad mindvégig, szinte üzleties szárazsággal számol be arról, amit eredményképpen elkönyvelhetett. .Ha mégis visszatér a filozófiához és a legnagyobb siker napjaiban sem lett hűtlen első szerelméhez, ennek mélyebb oka kell hogy legyen. A nagy politika rendszerint csak akkor fektet súlyt a filozófiára, ha gyakorlati szüksége van rá. Sacro egoismo az olasz hazafiui politika filozófiai igazolása, amely ugyan fejetetejére állítja az egoizmusról és az altruizmusról szóló tantételt, de — gyakorlatilag használható módon igazol. Machiavellitől Nietzschéig a nagy politika mindig az ilyen igazolásokra törekedett és csak a napi politikusok feledkeznek meg róla. Alig vették észre, hogy az ilyen módon alkalmazott és a politikai célok szolgálatába állított filozófiának milyen nagy szerep jutott a világháborúban: elkeseredettebb morálkritikát annál, amelyet a világháború robbantott ki, nem ismer a filozófiai értelemben vett erkölcstörténelem. A morálkritikára adott helyzetekben olyan szükség van, mint a darab kenyérre: a világháború vezető politikusai bármennyire is megmozgatták a világ erőit, számoltak vele, sőt annyira ismerték döntő hatalmát, hogy első helyen operáltak vele és zászlóikra az erkölcskritika jelszavait irták. Beismerésféle ez, át nem gondolt, de ösz- tönszerüieg átérzett gyakorlati felismerése annak, ami különben homlokegyenest ellenkezik minden erkölccsel, akaratlan élárulása annak, hogy lelkűk mélyén sejtik a valódi nagy összefüggéseket ember és Isten, világ és metafizika közt. Beneó elnök mindezt talán jobban tudta és tudja, mint a többi politikus és államférfi. Életfeladata is más volt: egy uj államot akart teremteni, nemzetének önállóságot akart szerezni. A legnagyobb példákra hivatkozva azt mondhatná, hogy ilyen cél valóban szentesíti az eszközt, sőt tovább menve hivatkozhatna Nagy Frigyesre, aki szerint Isten az erősebb hadosztályok oldalán van. Mégsem teszi és Őszi séia &z AUMdiűt A „Magyar Pantheon" szép városa/ Szeged Irta: Szombatky Viktor A magyar vidéki városok közül Szegednek és Debrecennek van a legnagyobb idegenforgalma. Jó utak, jó közlekedés, kitűnő szállók: különös tehetség: fogadni, kalauzolni az idegent, érdekessé tenni a tájat s az intézményeket, egyszerű, megszokott dolgokból, mint: állattenyésztés, földművelés, építkezés, népieszene attrakciókat varázsolni s érdekességeket kovácsolni. Pedig az Alföld végeredményben egyhangú, unalmas és az idegen az Alföld tulajdonképpeni érdekességeit csak páholyból nézi, a nép nyelvét ritkán érti s sohasem jön rá, hogy mi Szeged és Szegőd, ember és tanyai emhör között a különb- ség, hol kezdődik a szélmalom romantikája s hol végződik nemzetgazdasági haszna, sohasem érti meg, hogy Hóbiárt basa a magyarok számára jelentős valóság s hogy a paprika még sokkal több, mint tudományos vitamingyüjte- mény. Itt állunk a szegedi Fogadalmi Templomnál: az idegen számára építészeti 'remek s kis utánzata a feledhetetlen Szent Márk-térnek, — magyar ember előtt egy inflációs papirpénzes korszak, egy klebelsbergi lendület kőbe varázsolt csodája. Nem a templom a csoda s nem az, hogy a templom köré varázslatos gyorsasággal épült egy modern, ízléses városrész, hanem az a csoda, hogy ebben az alföldi városban, lenn, a határon, végtelen tanyák szomszédságában, úgyszólván a semmiből, az elinduló esztendők rossz papírpénzével álmokat lehetett megvalósítani, szellemi erőt bizonyítani, — a lélekzet- vételnek egy formája a templom, az egyetemi épületek sora, a Magyar Pantheon s ha a történelemismerő emlékszik arra, hogy jóformán félévszázada sincs, hogy pusztító árvíz rombolta le a várost, akkor tudja csak méltóképpen értékelni ezt a lendületet, amellyel az élniakaxás megnyilatkozott. A szegedi árvíz képét a múzeumban mutogatják, még vannak jelek a város egy-egy öreg házán: „eddig ért az árvíz", szobrok örökítik meg a jóltevők emlékét s a szegedi főtérnek párját messze kell keresni. A .nép hálás volt. Tíz esztendeje talán, hogy utoljára jártam Szegeden: Móra Ferenchez zarándokoltam ifjonti szívvel s vele mentünk ki egy nagyszéksóstói ásatásra. Juhász Gyulánál tisztelegtem s a Kass- szálló terraszán halkan és sokáig beszélt az udvarias költő, Nyilassy Sándornál jártam a tápéi műteremben: kettő közűig már nem él s arról is, áld él, olykor elbusito hírek érkeznek. Akkor még kis házak állottak a Fogadalmi Templom körül, egy lebontásra ítélt városrésztől búcsúztam s most, tiz esztendő után nem lehet ráismerni erre a megujhodott városrészre, hiába próbálom emlékembe idézni a régi, kis uccákat s a Tisza-paxt akkori képét. A férfiú, akinek ez nagyrészt köszönhető, a nagy kultuszminiszter, lenn fekszik a Templom egyik sírboltjában, néhány más Nagy társaságában: mondom. Szeged hálás mindazok iránt, akik segítették s életében, halálában megbecsüli fiait. A miniszterre azt mondják, sokat költekezett, hogy szenvedélye volt az építés, örökké csak egyetemeket, iskolákat, templomokat s emlékműveket emelt. De nem volt-e igaza? A pénz igy is, úgy is elment volna s igy legalább maradandó devizába kövesedett meg, értéke legfeljebb emelkedni fog annak, amit hátrahagyott. Van egy bizonyos építkezési stílus, klebelsbergi stílusnak lehet nevezni: tiz esztendő előtt főképpen ezzel a modern barokkal építettek középületeket Magyar-Komáromban és Csongrádon, Pécsett és Szolnokon: nem csúnya stílus, van benne valami meghitt, családi melegség. Dankó Pistának szobra van itt és szobra Erzsébet királynénak. Tömörkényt szeretettel emlegetik és Cserzy Mihálynak, aki borbély volt s Homok álnéven irt, uccája. Mikszáth Kálmán itt kezdte s itt kezdte Pósa Lajos is. Milyen ellentétek találkoztak a szegedi Tisza-parton. Némelyek közülök elmentek, mások, mint Juhász Gyula, Móra Ferenc, maradtak: ők jelentették bizonyos időkben és nagyon sokak számára Szegedet. Színháza hasonlít a budapesti Vígszínházhoz, szállodája, a Kass, meg a Tisza-szálló messze földön ismert. Onozóné halászleveire ki ne emlékeznék, akár csak az irodalomból is. .. A Kultúrpalota előtt virágok nyílnak és csodaszép rózsatövek. Néhány évvel ezelőtt még itt volt a munkapiac, a köpködő sarok: most lejebb vonult ez a tanyai vasutacska állomása felé, csak a tiszai homokhajók maradtak meg s az inas, erős kubikusok járnak örökké talicskáikkal hajóról ki, hajóba be: a homokot talicskáz- zák örökké, csak felettük állt meg az idő, igy volt ez tiz éve, húsz éve, ötven éve; ők az örök óra örök ingái a vékony deszkapallón. Újszegeden húszezer rózsatő virított ezidén, nem én mondom, hanem a hivatalos városi statisztika, a tiszai strand élénk, színes és olcsó, csak a hídon kell még most is hídpénzt fizetni, ami viszont anakronizmus. A hidat Eiffel építette, a hires toronyépitő. Igen, a Kultúrpalotában most is minden Tömörkényt és Mórát emlegeti. Tömörkényé a néprajzi muzeum a szuterrénben, gazdag bőségben, szinte zsúfoltan s tágasabb helyre várva, Móráé a rengeteg ásatási emlék, amelyet most rendeznek át. A múzeumban jelenleg nem sokat látunk, fütőcsöveket fektetnek le, festenek és szekrényeket mozgatnak el, vakolat, söprés itt minden, csak a képtár s a néprajzi rész van nyitva, a történelmi képekhez négy-ötsoros magyarázat, hogy értse a falusi ember is, ha bejön Szegedre s adóhivatal, meg dinnyeárulás között beszalad egy kicsit muzeumlátásra. Az ősi leletek alatt még bőségesebb magyarázat, a tanyai magyar igy tudja meg, hogy kik voltak a gepidák, a hunok s ki volt Atilla király. A múzeumot az iskolásgyermek is megérti. És, persze, itt van János is, Kotormány Jánost, OMfiissr 28.-án SssieiB a magyarországi evangélikus zsinat Budapest, október 3. Október 28-ára ösz- szehivták a magyarországi evangélikus zsinatot. A magyar evangélikusok országos zsinata 1934 november 10-én nyílt meg. A zsinat az evangélikus egyház törvényhozó testületé s célja a 40 évvel ezelőtt szükségessé vált egyházi törvényhozási reformok keresztülvitele. A zsinat megnyitása óta két éven keresztül a zsinat által megválasztott szakbizottságok végezték az előkészítő munkálatot. Ma már kész az egész anyag, nyomtatásiban is megjelent és a zsinat most. október 28-án megkezdheti második ülésszakát. Ezen az ülésszakon fogják kihirdetni a kormányzó által szentesített első törvényszakaszt és ennek értelmiében 12 tagot választanak, akiknek megválasztásával a zsinat teljessé lesz. Ezután kezdi meg a zsinat plenáris ülése a törvény- javaslatok általános, majd részletes tárgyalását. Ez a harmadik ülésszak november 10-én kezdődik. A zsinatnak nőve Máris jellege van, vagyis csupán a régi egyházi alkotmány kiegészité- s.ét és módosítását jelenti. A zsinati anyag 306 paragrafusból ‘áll. A zsinat elnöke Hadvánszky Albert, báró felsőházi a1 elnök, egyetemi egyházi és iskolai felügyelő és dr. Geduly Henrik, az egyetemes egyház rangidős püspök elnöke. Alelnökök: Sztranyavszky Sándor, Peslhy Pál, Lichten- stein László, továbbá Kapi Béla, Raffay Sándor és Kovács Sándor püspökök. A harmadik ülésszak előreláthatólag több liléién keresztül fog tartani és a .magyar evangélikusok országos zsinata valószínűleg csat*, a Jövő éviben fejezi be munkáját. Filozófiai széljegyzet egy politikai műhöz Ida: VUu&auec Hál 6
