Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-30 / 248. (4097.) szám
4 1936 október 30, péntek. Az egyesült párt a galántai adóigazgatóság területén történt adóvégrehajtás! erőszakoskodások ügyében szigora vizsgálatot követel laross Andor Interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez Prága, október 20. Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő. az egyesült párt országos elnöke szeptember 25-én a galántai adóigazgatás területén történt adóvégrehajtási erőszakoskodások ügyében interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez. A közérdekű interpelláció, amely ad 629/1. szám alatt a múlt napokban jelent meg a képviselőházi nyomtatványok sorában, szószerint a következőképp szól: „A Galánta kerületi adóigazgatóság területén már a közelmúltban is történt nem egy túlkapás, vagy erőszakoskodás az adóvégrehajtás folyamán, az elmúlt hónapokban azonban ezek az esetek majd minden községben s egymás után ismétlődnek meg, úgyhogy a kerület adófizető közönsége formálisan szenved az adóvégrehajtók! terrorja alatt. Az adóvégrehajtók viselkedése | ellenkezik mindazon 'hivatalos kijelentésekkel, melyeket ugv a pénzügyminiszter ur szájából, mint az alantas pénzügyi hatóságnak kiadott utasításokból vettünk tudomásul. Különösen kitüntette magát egy Pocsarovszky nevű adóvégrehajtó, akinek a működését alábbi konkrét esetek illusztrálják : 1. A vágsellyei járás Farkasd községében nevezett végrehajtó megjelent Fazekas József és neje: Magyar Julianna 763. sz. alatt levő házában « minden magyarázat nélkül kijelentette, hogy amennyiben illetékhátralékát azonnal ki nem fizeti, úgy a kintálló teherautóra pakkoltatja fel a lakás egész berendezését és elviteti. Miután Fazekas kijelentette, hogy ő illetékét már megfizette, az adóvégrehajtó a magával hozott négy munkással megkezdte Fazekas gabonájának kihordását a teherautóra az állítólagos 400 Kő illetékhátralék ellenében. Csak hosszas buza-vona után először a községházán a jegyző igazolta, hogy Fazekas nincs hátralékban, másnap pedig az adóigazgatóságon derült ki, hogy Fazekasnak tényleg nem volt hátráléka. Fazekas felesége ma is betege az akkor lefolyt jelenetnek. Fazekas részes-arató s egy kis proletár-háza van. 2. Farkasdon megjelent Pocsarovszky végrehajtó Illés Elek és neje: Juhász Mária házában, ahol csak az öregasszonyt találta otthon. Itt is felszólította az öregasszonyt, hogy fizesse ki illetékihátrálékát, mert ellenkező esetben el viteti gabonáját. Az öregasszony rimánkodására összeszaladt az egész ucca s felháborodva nézte, mint cipelteti ki a végrehajtó a szegény öreg munkáscsalád kis kenyérrevaló gabonáját. Csak a szomszédok beavatkozása után derült ki, hogy a végrehajtó Illés Gyula és Illés Teréz illeték- hátrálékát akarja Illés Elekéken megvenni. Illés Gyíula. és Teréz egészen más családból való és a falu másik végén laknak. Illés Elekné az eset után napok on át volt ágybanfekvő beteg. 8. Farkasdon f. évi augusztus 21-én nevezett végrehajtó Kürthy Dávid és neje: Molnár Julianna 1286. sz. alatti házát is felkereste, hogy ott Kürthy Dávid 112 Kö-s illetéktartozását hajtsa be. Kürthy akkor tért meg dinnyeáruló útjáról s éppen lovát fogta ki az udvaron. A végrehajtó durván felszólította, hogy fizesse ki azonnal a hátrálékot, mert ellenkező esetben azonnal elviszi tizedes mérlegét és biciklijét. Kürthy kijelentette, hogy ezt a kellemetlenséget neki ne tegye, mert egyik sincs miég teljesen kifizetve, ellenben átadja a dinnyeeladásából hazahozott pénzét: 71 Kö-t, fogadja ezt el törlesztésül. A végrehajtó az egész összeg kifizetéséhez ragaszkodott, mire Kürthy el akart szaladni kölcsönért egyik szomszédhoz. Mig Kürthy oda volt, azalatt a végrehajtó tényleg fel akarta a teherautóra tetetni a mérleget és kerékpárt s Kürthy tiltakozására „paraszt, kuss!" kijelentéssel félrelökte, majd felkapott egy nagy üveget s azzal akarta Kürthyt leütni. Végül is Kürthyt a végrehajtó emberei saját kamrájából kidobták. 4. Farkasdon Iván Dávid és felesége: Kőrös Julianna 1035. sz. házába is benézett a végrehajtó, hogy Iván állitó’agos földadó-hátrálékát behajtsa. Iván előzőleg járt az adóhivatalban, hogy rendezze rá tévesen kirótt földadójának az ügyét, bevitte a kataszteri birtokiveket s azzal igazolta, hogy tévesen kívánnak tőle még 1200 Kő adót. A végrehajtó látogatásakor Iván elmondta ezt a tényállást s miután Iván erős, fiatal ember, a végrehajtó odébbállt. Majd megvárta azt, hogy az ember kimenjen a határba a munka után, mikor ez megtörtént, berontottak az asszonyhoz, álkulccsal felnyitották a padlás ajtaját és onnan 8 zsák rozsot vittek el. Itt is olyan tárgyakat vittek el, melyek előzetes .lefoglalás tárgyát nem képezték. 5. Farkasdon Iván János 1017. sz. házába is azzal állított be fenti végrehajtó, hogy amennyiben nem rendezi tartozását, úgy elviheti gabonáját. Csak hosszas kérdezősködés, küzködés, gorombáskodás után sült ki, hogy a hátrálék nem Iván János, hanem egy Molnár nevezetű egyén terhére van előírva. 1 6. Negyed községben Décsy István és neje: Izsák Karolina 106. sz. házában is járt a végrehajtó szept. 17-én. Décsynek 350 Kő adó hátráléka volt s éppen ezen nap délelőttjén volt a községházán, ahol adótárgyalás keretében megI egyezett az adóhivatal kiküldöttjével, miszerint a hátrálék felét azonnal, másik felét .pedig november végéig kifizeti. Ugyanaznap délután pedig befordult az udvarába Rácz végrehajtó teherautóval és embereivel és az egész összeget követelte. Végigjárta a padlást, istállót s miután itt semmit sem talált, felhányta a szobában a szekrényeket s igy kényszeritette Décsyéket, hogy a megállapodás ellenére még 240 Kő-t fizessenek. 7. Nádszeg községből Bugár Sándor és Bugár Ágoston Galántára vo’tak idézve adóhátrálékuk miatt. Itt megegyeztek, hogy részletekben ki fogják fizetni adójukat, másnap mégis kint volt Nádszegen a végrehajtó teherautóval és kéoiy- szeritette őket, hogy az egész hátrálékot kifizessék, ellenesetben elvitték volna tehenüket. 8. Nagyfödémes községben Szabó Vince augusztus 13-án megegyezett Galántán az adó- ,hivatallal, hogy felesége első férjének, néhai Nagy Vendelnek az adóhátrá ékára lefizet 1000 Kő-t, ezt az összeget azonnal fel is adta. Ugyanazon napon a végrehajtó délután, míg Szabó kint szántott a földeken, feltörte a magtárt s elvitt kb. 10 q búzát. Az elvitt mennyiséget nem is lehetett azóta sem pontosan megállapítani, mert Szabóval senki sem számolt el, csak hazatérve a feltört magtár fogadta. 9. Nagyfödémeeen lakó ifj. Halász Károly szegény munkás bentjárt az adóhivatalban 1936 febr. 27-én, hogy megállapítsák, mennyi hátráléka van egy közös adótartozás miatt. Itt tanuk jelenlétében megállapítást nyert, hogy Halásznak semmi tartozása sincsen, mégis augusztus 14-én kintjárt nála Rácz végrehajtó és elvitte 62 kg árpáját, bár Halászék nem is voltak otthon és eladta 52 Kő 10 fillérért. 10. Nagyfödémesen általában igen sok esetben kintjártak a végrehajtók és feltörve a padlásokat, a tulajdonos jelenléte nélkül elvitték a gabonát, azt eladták és csak a befizetett csekkről értesítették az adófizetőt. Alaposabb nyomozás után még egész sor erőszak oskodást lehetne fe'sorolni, de keresztmetszetnek ez is elég. A tények bizonyítják, hogy az adóhatóság közegei példátlan cinizmussal, számolva a szegény emberek elesett&égével éa védtelenségével, éltek vissza helyzetükkel. A* adómorált, melyről olyan sokat 'beszél az állam közege és az adófizető egyaránt, ilyen eszközökkel nem lehet megteremteni. A megfélemlítés legfeljebb az adóeltitkolókkal szemben lehet eszköz, itt pedig ilyen esetekről nincs szó. Tudva azt, hogy a pénzügyi kormányzat intenciójával ezek a felsorolt esetek homlokegyenest ellentétben állanak, kérdem tisztelettel a Pénzügy- miniszter Urat, hajlandó-e: 1. Szigorú vizsgálatot indítani a Galánta székhellyel működő adóigazgatóságnál lábrakapott terrorisztikus végrehajtások miatt, 2. A vizsgálat eredményéhez képest a visszaélést elkövetett közegeket példásan megbüntetni." Rövidesen megalakuJasilovensíkéi idegenforgalmi tanácsi Pozsony, október 29. Mint már jelentettük, a pozsonyi országos hivatal elhatározta, hogy a szlovenszkói idegenforgalmi érdekeltségeknek egy országos idegenforgalmi tanács létesítésére vonatkozó kívánságát teljesíteni fogja. Az országos hivatal által erre vonatkozólag kidolgozott javaslatot véleményezés végett eljuttatták az érdekelt testületekhez. A szlovenszkói idegenforgalmi szövetségen, a szlovenszkói fürdőszövetségen és a tátrai fürdőszövetségen kívül most a szlovenszkói gyáripa! rosok szövetsége, valamint a pozsonyi és a kassai kereskedelmi és iparkamarák is az idegenI forgalmi tanács felállítása mellett nyilatkoztak. A gyáriparosok szövetsége arra vonatkozólag is indítványt tett, hogy az idegenforgalmi vállalatokat az ipari kategóriába sorozzák be. Az idegenforgalmi szövetségnek az lesz a feladata, hogy az országos hivatal és a kormány részére az idegenforgalom kérdéseiben javaslatokat terjesszen elő és az idegenforgalom érdekeit minden tekintetben képviselje. Tagjait az érdekelt testületek kiküldötteiből az országos hivatal fogja kinevezni. Értesülésünk szerint az idegenforgalmi tanács megalakítására a legközelebbi hetekben sor kerül. Szobrot állítottak a gyír a magyar feltalálójának Budapest, október 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt ünnepélyes keretek között leplezték le Irinyi Jánosnak, a foszíoros gyufa feltalálójának az Eskü-tér ő.szá- mu házon elhelyezett emlékművét. Egyheti kóborlás után átment Mogentianae melletti birtokára, ahol Lethu várt rá. Megdöbbent, milyen megöregedettnek találta, — Vénülünk, Lethu. Nem vagy beteg? — Koromat érzem bizony. Fáradt csontjaim húznak a föld felé. ♦ ♦ A kard talán már kihullana a kezemből, ha forgatni kéne. Inas és vörös nyakán megreszketett deres feje. Táncolt a keze is, ahogy maga elé emelte, hogy gyöngeségét mutassa. Alboin megértette panaszát. Búcsúzik tőle Lethu. A szive fáj, hogy nem harc oltja ki élete gyér lángját. Ha gyöngül a kéz és hályog borul a szemre, úgy illik, hogy ne betegágy várja a megvénhedt harcost. Aki a harc mezején marad, hősi tiszteletet ébreszt még a holtában is. — Fáj a békénk, öreg Lethu? Pedig most ez kell, ez a baráti szomszédság. így erősödünk! Az öreg bólintott. Kedvtelve pihentette szemét Alboin sudár szépségén, fiatal méltóságán, —Más is kell, felség! — szólt bizalmasan. — Asszony a palotádba. Méltóságodhoz illő királyi sarj! Alboin elmosolyodott. Házasodni? Szerelem nélkül asszonnyal összekötni életét? Van itt elég leány, akit vadászatai közt ölelgethet. Jóízű, hajlandós asszonyok. — Nem olyan sietős, Lethu! — Szétnyíló húsos szájában megvillantak fehér, harapós fogéi, úgy nevetett az öregre és vállán veregette. — Asszony nélkül szétzüllik az udvar. Menj vissza Brigetióba, felség. Meglátod, milyen üres a palota! — mondta Lethu. Alboin nagyot legyintett. Már a mosolya is elhervadt, fanyar lett a kedve. — Sohase szerettem Brigetiót. Gyűlölöm a kőházakaí. Egyszer fölégetek ott mindent! — Jól mondod. De építs uj várost. Alboin nagyot emelt szemöldökén. Átvette nyomban Lethu gondolatát. — Kedvemre volna!... De nem odalenn a lapályon, hanem itt a hegyeimben. Majd építek olyan palotát, hogy érezzem az eget és az erdőt benne. Vörös bükkből és szagos lucfenyőből. Mélyet lélegzett és körülnézett a virágzástól mámoros illatokat árasztó erdőn. Ez volt az igazi otthona, lombjai alatt megtalálta a nyári pihenőt és őszi lángolásában, rőt színekbe hulló haldokló pompájában a vadászat izgalmas örömét. Vad nyomát keresni porzó szűzi havon, űzni a megfutó szarvasgimet, hatalmas hajrával rohanni nyomában és szügyén találni a kelevézzel, — hol akadt ilyen gyönyör a város penészes falai között! — Ha uj palotára gondolsz, felség, egy okkal több, hogy asszonyt válassz magadnak. Egy jó házasság emeli a korona fényét, felség. — Igazad van, Lethu. Meg fogom hallgatni tanácsodat. A közeli tisztás felől énekfoszlányokat kavart a szél. Fiatal, erős hangok valami szerelmes dallal dévajkodtak. Alboin vérébe szállt az ének. — De vígan vannak, hallod? Megnézem őket. Alkonyatba hajlott az idő. A tisztáson már összeterelték a teheneket és megkezdték az esti fejést, Alboin megállt egy guggoló leánynál és bevárta, mig elkészül. Ahogy a leány fölállt, hátulról átkapta. Tüzesen elfúlva vergődtek, A leány szótlan maradt, elejtette a sajtárt és megdőlt kéjbe gyulladó vörös arccal a tehénre, A többi folytatta a fejést, csak vihogtak, mintha a vérük megpezsdülne és csiklándva végigszaladna rajtuk is a vágy. Mikor Alboin elengedte a leányt, az nagy szemeit lehunyva, szé- delegve és nedves mosollyal nyúlt a földült sajtár után. Széizuzoíían, remegő térddel fordult a férfi felé. Alboin még farkasnézéssel és harapásra vicsorított szájjal állott előtte. — Éjszakára hozzám jössz! A leány szédelegve és megszépülve hallgatta a parancsot. Egész testében és lángszinnel elfutott arcában alázatos engedelmesség volt. A szive kéjesen elzsibbadt a gyönyörtől, ahogy a távozó férfi után bámult. * Éjszaka izzó és nyakas volt a leány. Ahogy Alboin hozzáhajolt, megcsapta testének meleg illata. Szétmorzsolt zsályalevélnek és vad- méntának átható szagával keverődött a bőr párája. Birkózott vele és hengergett a medvebőrökön. Soká ölelte, előbb durván, azután érzékeit simogatva, mig maga is kimerült, — Hogy hívnak? — Rozvita. — Aludj, Rozvita! — szólt gyöngéden Alboin és takarót borított rá. De a leány ledobta a takarót és fölugrott. Lihegve nézte a férfit, A szája kiszáradt, a szeme égett és rongyokban lógott a ruhája. Egyszerre levetette magát Alboin elé és csókolni kezdte meztelen lábát. Aztán beleharapott a combjába. — Vadmacska! — Alboin nevetve lerúgta magáról. A keze a leány haját érte és odahuzta magához. A leány jaj nélkül tűrte. — Megfojtsalak! Megint rádobta a takarót és Rozvita hagyta. Egészen apróra kuporodott és úgy aludt eL Alboin felkönyökölt a medvebőrön és az éjbe bámult. Kint aludt az erdő, az egész világ. Pogányul szép volt ez a föld, ahogy az éjben feléje küldte és ráborította álomvágyó érzékeire súgásait és fényeit. Élt és lélegzett a nyáreleji éj. Valahol a légben, az erdők mélyén fölébredt az Éj istene és szétnyitotta fekete nagy szárnyait. Lebegett a távoli lápok fölött, fényeket gyújtott, amelyek reszketve és imbolyogva szétfutottak a feketeségben. Keleten levált az égről egy csillag és csóvásaa égve a mélybe hullott. Ránézett a leányra, aki nyitott szájjal, boldog elfáradással aludt a lábánál. A hold fénye arcára sütött Barna volt a naptól és a keze, ahogy a takarót a mellén összefogta, inas és eldurvult a dologtól. Rozvita, a kis vadvirág. Illatosítja testét mint Bizánc asszonyai. Drága keleti szeszek és illatos olajak helyett szétmorzsol az ujjal közt egy zsályalevelet. Tetszeni akar, kelleti magát. Elhanyatlott fekvőhelyén és karja a leány meleg bőréhez ért. Valami vágy, friss testi kívánság gerjedezett benne. Odavonta magához Roz- vitát. Az föl sem ébredt. Ahogy arcára hajolt, könnycsepp izét érezte ajkán. A tüzfolyam lassan elsikkadt vérében, Forró tenyerét a leány nyakán hagyta. ÉgŐ föld REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ELSŐ KÖNYV 14 (FOLYTATJUK)
