Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-24 / 244. (4093.) szám

4 1936 október 24, Szombat Clemenceautól Daladierig A PMH munkatársa a francia radikális szocialista párt biarritzi kongresszusán Dupont ur tanácskozik ■■ Utazás Biarritzba teljes ellátással 248 frankért ■ Herriot a népszerű, Daladier a parancsoló és Chautemps az okos ■ Figyelmeztető árnyak a határon túlról Biarritz, október 23. (<MTP.) A francia politikai élet legnagyobb esemény© ebben a pillanatban a radikális párt biarritzi kongresszusa, minden te­kintet a középpoJjgár e nagy pártja felé ezegező- dik. Daladier évekkel ezelőtt egyszer a követ­kező szavakkal jellemezte pártját: „A radikális párt radikális, — de csakis az arany középút ha­táráig." Ebben a mondatban bent van minden, amit a pártról el leket, mondani. S ennek a pro­gramnak a betartásáról kell most majd dönteni a biarritzi kongresszuson. A dilemma, ami elé az események rohamos fejlődése állította a közép­szernek ezt a (hatalmas pártját, általános európai problémákból szövődik össze. Az egyik oldalon az egyre élesebb konturu baloldal, a .,Front Po- pulaire", a másikon a jobboldal, a ..Front Natio­nal". — mindkettő extrémitásnak látszik a közép szemével nézve. Már pedig a radikális pártnak egvetlen törek­vése van : megóvni az országot és a lakossá­got a veszélyes politikai és gazdaság kísérle­tektől és a szélsőségek érvényesülésétől. A radikális pártnak valamikor forradalmi cél­kitűzései is voltak, de már vagy harminc éve minden törekvése csak arra irányul, hogy az erő­ket egyensúlyban tartsa. Olyan férfihez hasonlít a radikális párt. aki valamikor forradalmár volt, később azonban egyre jobban fejlődött a megfon­toltság és a társadalommal való megbékélés felé s ma legelőnyösebb tulajdonságának ismeri a bölcs óvatosságot. A radikális pártnak valóban radikális múltja van. Alakulása még Gambetta korára nyúlik vissza és radikalizmusa kimerült az egyház elleni harcban. Miután az úgynevezett montmartrei uianifesz- tumban Cletnenceau már 1881-ben szociális kö­veteléseket vett fel, a pártot elnevezték radi­kális szocialista pártnak, s csak később, amikor régi alapítóival ismét egyesült, 1907-ben nevezték el „radikális és radi­kális szocialista párt“-nak. Ez a párt na.ncyi pro­gramja. amelyet 1907-ben fektetett le s ami mel­lett három évtizeden keresztül kitartott a polgár­ság pártja. Negyven év francia történelem A harmadik köztársaság sorsának alakulásában ennek a pártnak elsőrangú szerep jutott, valójá­ban akkor került a politikai erők élére, amikor az ő segítségével sikerült meghiúsítani 1899-beii Boulanger diktatura-kiaérletét. Ez volt valójá­ban az első eset a modern európai történelemben, amikor a diktaturás törekvésekkel szemben egy demokratikus középpárt győzelmet aratott. Fénykorát azonban tiz évvel később, a Breyfus- pör idején élte a párt, ebben az időben a francia kispolgárok pártja olyan morális és politikai nagyságra tett szert, amelynek jelentősége messze túlhaladta Francia- ország határait s majdnem világtörténelmi ará­nyokat ért el. De amint ebben a pörben a radi­kális szocialista párt a militarizmusnak, helye­sebben egy katonai klikknek leghevesebb ellen­sége, úgy nem sok idő múlva ez a párt lesz Fran­ciaország militarista követeléseinek szószólója, később éles ellensége a pacifizmusnak, amiről azt hirdeti, hogy sírásója lehet a harmadik köztár­saságnak. A párt 1910 és 1914 között a francia szocialisták vezére, Jaurés ellen küzdött. Ké­sőbb, különösen a háború után, már nem volt ilyen határozott a magatartása, ingadozás és bizonytalanság kisérte számos sorsdöntő lépését. A radikális párt 1924-ben csatlakozott az úgy­nevezett baloldali kartellhez és Poincaré ellen harcolt, amikor arról volt szó, hogy a Ruhr- megszállás zsákuccájából ki kell valahogyan mászni. De két évvel később, 1926-ban már szövetkezett Poincaréval a baloldal ellen, mert akkor meg arról volt szó, hogy a frankot kell stabilizálni. Tiz évvel később León Blum vezetés© alatt ismét felzárkózott a baloldalra, .ugyanekkor már kifelé kacsintgat, mert a kom­munisták nincsenek Ínyére, már pedig León Blum nem hajlandó a kommunistákat kitessékelni a „Front Populaire“-bőL Dupont ur nagy családja Maga a kongresszus rendkívül érdekes képet nyújt. Valószínű, hogy a biarritzi kongresszus, amelyen mégis csak Franciaország legerősebb pártjának vezérei gyűlnek össze, ma már egyet­len más országban sem zajlana le ilyen körülmé­nyek között. Azok, akik most az ország minden •részéből Biarritzba érkeztek, nemcsak úgy vi­selkednek, mintha egy nagy család tagjai volná­nak, hanem kinézésük, beszédmodoruk, ruházkodásuk, sőt még testi sajátságaik is azt látszanak bizo­nyítani, hogy igen, ezek mind egy családnak a tagjai. A francia kispolgár családjának. Azokban a lapokban, amelyek a párthoz közel állnak, már tizennégy nap óta nap-nap mellett olvasható volt a következő feltűnően szedett hir­detés: „248 frankért utazás Biarritzba. Utazás harmadik osztályon oda-vissza. Teljes penzió a radikális szocialista párt kongresszusának egész tartamára (4 nap, 3 éjszaka) napi három étkezés­sel. (Bor beszámítva.) Borravaló nincs. Gyönyörű autókirándulások a környékre." Ez nem egy utazási irodának a hirdetése, ha­nem a radikális szocialista párt végrehajtó­bizottságáé. ök tudják, hogy Dupont ur mit olvas szívesen és mi az, amivel legtitkosabb érzéseire hatni lehet. Sokat kapni olcsó pénzért — ez az. amit min­dennél jobban szeret a francia kispolgár. A kis­polgár felveszi legjobb Tulháját, kemény gallért, lehetőleg jó széleskarimáju kalapot s elindul a kongresszusra, úgy, ahogyan más négynapos ki­rándulásra utazik. Nem kell küldöttnek, vagy valami vezető pártfunkcionárusnak lennie, a párt pragmatikája értelmében a kongresszuson min­den ^párttag részt vehet. S részt is ve-sz, ha csak teheti, a radikális párt kongresszusai mindig zsúfolva szoktak lenni. A kongresszus legfőbb programpontja Az ülések nem a legfontosabbak egy ilyen kongresszuson' s a 'beszédek tartalma igazán csak a politikusoknak és újságíróknak fontos. A fran­cia átlagpolgár, Dupont ur részére az a fontos, hogy elvbarátaival éppen olyan családiasán ehessen és ihasson és kedvenc beszédtémáiról fe­cseghessen, mint otthon a törzsasztalnál. Az ilyen kongresszusnak legfőbb program­pontja az, hogy Dupont ur egyszer kedvére kibeszélgethesse magát a világról, vallásról, a textilárukról, a mezőgazdasági gondokról, a kommunistákról, a németekről, az adókról; egyszóval mindarról, ami a szivét nyomja. A tribünön helyet foglaló politikai nevezetes­ségeket általában nagy tapsvihar fogadja. Már évek óta a legnagyobb sikere van Eerriotnak, nem azért, mintha a hallgatóság tagjai olvasták volna Beethovenről szóló finom és érdekes tanul­mányát, hanem azért, mert tetszik nekik Herriot kicsit lompos járása, közvetlensége és az, aho­gyan . pipáját szívja. _ Benne Dupont ur magára ismer. Sokkal kevésbé népszerű a pártkongresz- szus ezévi elnöke, a másik nagy Edouard, — Daladier. ő már autoritativabb megjelenés, mint Herriot, fellépése is keményebb és parancsolóbb. A jó kispolgároknak nem tetszik az ő heves vérmérséklete, de azért biznak benne, főleg imponál nekik. A harmadik nagy alakja a pártnak Camille Ghau'temps, akit a párt legokosabb emberének tartanak, valóban kiváló jogász s az a neveze­tessége, hogy megegyezéseket senki nem tud olyan ügyesen közvetíteni, mint ő. Az idei pártkongresszusnak van még egy kü­lön érdekessége. Biarritz közvetlenül a spanyol határon fekszik. Nem is olyan régen még ide lehetett hallani az ágyudörgést Irunból. Most csönd van. De azért a város tele van spanyol menekültekkel, akik a kongresszus tagjait figyel­meztetik a szomszédiban lejátszódó nagy esemé­nyekre. A szép tájék, a jó ital és a remek étid nem tudja elterelni a kongresszus tagjainak fi­gyelmét a polgárháború réméről, amely itt lobog közvetlen a közelükben s valószínüleg mindent el fognak követni, hogy Franciaországot ettől a rémtől megmentsék. MICHEL GOREL. Véglegesen megállapították a vímma'rri hont nsen«eVet Prága, október 23. A kereskedelmi miniszté­rium mellett működő malomi testület ma délelőtt tartott p'.énáris ülésén véglegesen eldöntötték az 1936—37. évi vámmalmi kontingensek kérdését. A testület elhatározta, hogy azoknak a vám- malmoknak a kontingenseit, amelyek a részükre engedélyezett kontingenseket az 1935—36. évben tu’őrölt k, de rendesen megfizették az illetékeket és egyébként betartották a gabonatársaság elő­írásait, meghagyják. Azok a malmok, amelyek nem őrölték föl a részükre engedélyezett kontin­gens teljes mennyiségét, szintén megtartják a múlt évben engedélyezett kontingensüket. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy malomnak 20 va­gon kontingense volt és csak 16 vagont őrölt fel, ennek ellenére az 1936—37. évre megmarad a 20 vagonos kontingense. A kereskedelmi malomi csoport mai ülésén november hónapra 10 százalék búzát és 10 százalék rozsot szabadítottak föl. Az ellen­őrző jegyeket október 27-től kezdik kiadni. Reggel szótlan volt és szomorú* Elérték a Dunát és átusztattak. A király elébük jött Crumerumig és viharos örömmel ölelte magához Alboint. Hatalmas lakomával ünnepelték a hazatérést, a király maga mellé ültette fiát és minden ének az ünnepi ebéden csak a herceg dicsé­retét zengte. Alboin elérte, amire vágyott, ott lakmározott apja jobbján és nem tudott úgy ujjongani, ahogy szivében áhította. Nem tudta kitörő kedv­vel uj énekre tüzelni Ágót, a szkáldot, hogy dicsőségét még ragyogóbbá színezze. Az öröm csak halvány mása volt annak, amit elképzelt. Má- r/or- és szárnyalásnélküli öröm volt. Ágó már berekedt a hosszúra nyúló dalolásba, Alboin odanyujtotta díszes aranykupáját és nézte, mig fenékig issza az egészségére. Sajgó fájdalom volt benne, hogy nem érzi át az öreg szkáld roppant örömét. A tett olyan kicsivé törpül, ha túljutott rajta az ember. A vágy fájdal­mas, de egyben fölemelő, szárnyat ád. A teljesedésben azonban keserű­ség van, valami alattomosan égető méreg. Elérte, amire vágyott. Apja asztalánál ült és joga volt résztvenni tanácskozásain, joga volt részt kérni a kormányzás gondjaiból, s nem tudta, örüljön-e annak a férfiéletnek, ami ezentúl várt rá. Olyan nyarakra emlékezett csak, melyek telve voltak mozgalmak­kal, készülődéssel és harccal. Szokatlan volt ez a béke, amely rájuk köszöntött. Csitult az élet vad kavargása, szelidebb szórakozással, harci játékkal és vadászatokkal töltötték a ragyogó nyarat. Az ifjakat, akik vele jártak Gepidiában, hazabocsátotta és csak azok maradtak Brigetióban, akiknek nemzetsége ott táborozott a közel­ben. Útjuk emlékére gyűrűt kapott valamennyi és ezek a fémkarikák jelképezték a halálig fogadott hűséget. A szétszéledők megvitték min­denfelé a fegyverkérés hírét, kalandos útjukat teletűzdelték emberfölötti megpróbáltatásokkal és veszélyekkel, amelyeknek szelét alig érezték. Nyár végére már valóságos legenda szövődött igy Alboin alakja köré. Az aratás nagy ünnepét különös fénnyel ünnepelték ezen az emlé­kezetes nyáron, Helmechis addig mesterkedett a lakoma asztalánál, mig sikerült Gizulfot a gepida herceg mellé ültetnie. Ostrogotha sértődöttsé­gében fölfortyant: — Engem a herceg szomszédsága illett, nem az ilyen tejfelesszáju legényé! Gizulf dühtől sápadozva fölugrott és puszta markával a gepida tor­kának esett. A hatalmas ember egy heves mozdulattal lerázta magáról. Gizulf már harcosnak számított, ha sértés esett rajta, joga volt megtor­lást venni vasával. A király szótlan maradt és hallgatásával jelezte, hogy megengedi a párviadalt. Gizulf a pallosához kapott és elhangzott egy kurta rajta! Vértek nélkül, puszta iszonyú kardokkal estek egymásnak. Ostro­gotha megérezte Gizulf támadó hevén, hogy halálig elszánt és tíz ember erejét jelenti a langobardok néma biztatása. Csengve és villogva, szikrát hányva csapódtak össze a vasak. A gyors támadás kifárasztotta Gizulfot, lankadt már támadó kedve és vé­dekezésre hátrált, hogy lélegzethez jusson. A gepida lassan nyomta a sarok felé és gyakorlott, óvatos csapá­sokkal uj támadásra ingerelte. Már látszott a fölénye; ha Gizulf elfárad, könnyen végez vele. Ekkor megemelte serlegét Helmechis és odakláltottt — Hajrá, Gizulf, ne hagyd magad! És lecsapta a telt serleget a gepida lába elé. A bor szétfutott a kő- padlón. Ostrogotha hirtelen támadt, Gizulf mellét elborította a vér. Erős volt a vágás, Gizulf megtántorodott és védőén maga elé emelte a pallost. Ostrogotha vad mosollyal az utolsó halálos csapásra készült, nagyot dobbantott, a síkos padlón megcsúszott és torkával egyenesen nekiment Gizulf kitartott vasának. Egész nyakát átvágta a kard. Vére iszonyú patakja nyomban megfullasztotta. Meghalt Ostrogotha az aratás ünnepén. Becsülettel, párviadalban esett el. Audoin király még aznap követet menesztett Gepidiába. A herceget királyi pompával fogják eltemetni, üzente Turisendnek. Egy hét múlva visszajött a követ és meghozta Turisend válaszát. Az utolsó vadászaton baleset érte Hildichist, a Lithinget. Eltévedt nyil sebezte halálra. Nagy pompával kisérik utolsó útjára. A gepida királyi udvar gyászt rendelt el és osztozik a langobardok nagy fájdalmában. Helmechis ujjongott. Ez az ő tette volt. Ha a langobard főemberek nem ütnek pártot, Alboin koronáját haláláig nem fenyegette veszély. ELSŐ KÖNYV 7. ősz elején Alboin a Balaton körüli rengetegben tanyázott. A nagy vadászatok ideje volt ez, fáradhatatlanul járta társaival a vadont, de akadtak édesebb örömök is. A vérük támadóvá bátorodott. Eddig mintha valami tompaság és pihentető homály nyomta volna el bennük a férfiösztönt. Az erőpróbákon keménnyé edzett testük érzékei ébre­deztek. Alkonyatokon lenyargaltak hegyeikből a lapályra. Lenn barlangos odvakban békés pásztornép lakott. Az ifjak megrohanták e barlangok asszonynépét és azzal a mohósággal szeretkeztek, ahogy ételnek, a sült húsok és sajtok, mézzel édesített italok roppant tömegének estek. Az ilyen kirándulások után még pezsgőbb életkedvvel, szilaj vágtában tér­tek vissza táborukba. Egy nap baleset érte Pemmót. Szarvasgimet üldöztek és hatalmas vadkan tévedt utjukba. Pemmó vörös ujjasa megvaditotta a kant, neki­rohant és felöklelte. Szörnyű sebet tépett a hasán, tengernyi vért vesz tett és nem tudott többé talpára állni. Nedves agyaggal betapasztotíák sebeit és dárdáikra fektetve vitték táborukhoz. A tűz mellett is rázta a hideg, prémekbe burkolva a sátorban lefektették. Aznap egyikük sem gondolt a barlangok asszonynépére. Ott ma­radtak a táborban és némán üldögéltek a tűz körül. Az elejtett gimet már kizsigerezték, kelten fölakasztották horgas inainál fogva egy cson­kított ágra és gyakorlottan nyúzni kezdték. A kövér, fagyos húsról könnyen szaladt le a bőr. Az ifjokkal kódorgó Ágó föltópászkodott, leoldotta övére kötött pal­losét és levágta a gim egyik combját Sok hozzáértéssel bükkfanyársra húzta és elkezdte a tűzön sütni. Scrcegve csöppent az olvadó zsir a pa­rázsra. A készülő sült illatára sem vidámodtak föl a vadászok, — Nézzed meg Pemmót! — intett Alboin Gizulfnak. Tudták mind, hiába megy Gizulf a sátorba, Pemmó nem fog részt kérni a vacsorából. — Vájjon megéri-e a reggelt? — sóhajtott Alboin komoran. Leszegett fejjel várták, mig Gizulf visszatért a sátorból. — Csupa ttiz, szegényke. Megitattam, elalélt a karomban, — pana­szolta Gizulf, I II EG^FÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR 10 (FOLYTATJUK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom