Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-22 / 242. (4091.) szám
'PRAGAI-MaG^ARHIRJjAP 1936 október 22, csütörtök* (A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA.) tónak, Anglia eltávolodását is eredményezné. Mivel ilyen alapvető érdekekről és kérdésekről van szó, nagyon érthető, hogy ez alkalommal a csehszlovák sajtó is alaposan meghányta-vetette a külpolitikai helyzetet és megtörtént az a csoda is, hogy több kormánypárti lap, sőt a miniszterelnök pártjának főtitkára maga is a külpolitika eddigi ‘ irányvonalának revízióját sürgette. Az uj1 irányvonalat abban körvonalazta, hogy az eddigi szövetségek nem elegendők, hanem uj barátságokkal, és pedig szomszédban keresett uj barátsággal kell kiegészíteni őket. A kormánytöbbség első pártjának sajtója a „belga példa" tanulságairól szólva egyenesen azt követelte, hogy Prága ne űzzön sem francia, sem orosz politikát, hanem csehszlovák politikát csináljon. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák külpolitika nem hagyhatja figyelmen kívül az európai fejlődést, már pedig az európai fejlődés hovatovább elfordul a szovjetpolitikától és igy elszigeteli magát, aki a szovjettel tulszorosan tart. Ezért az agrársajtó félre nem érthető célzásokkal azt kívánja, hogy Csehszlovákia kapcsolatai se legyenek szorosabbak a szovjettel, mint a más két kisantant-államé, amelyek közül Románia barátságosabb viszonyban áll ugyan Moszkvával, de még sincs olyan barátsági szerződése vele, mellyel területén át megengedné az átvonulást a szovjetorosz csapatoknak, ha a kölcsönös megsegítés kötelmei szerint Csehszlovákiába akarnának jutni. (Ugyanúgy, mint ahogy a Franciaországgal szövetségben álló Lengyelország sem engedné meg az átvonulást a vörös hadseregnek, ha a Németországtól megtámadott Franciaország védelmére akarna sietni.) Még világosabban fogalmazza meg a kívánt uj irányt az agrárpárt elnöke, Beran képviselő. Vasárnapi beszédében leszegezi, hogy a világ két táborra kezd oszlani: a kommunisták és kommunistaellenesek táborára. Ezért gondosan mérlegelnünk kell — úgymond —, hogy rendezkedjünk be. Csehszlovákia nem tarthatja fenn a mai állapotot, hogy egyetlen szomszédjával nincs barátsági szerződése. Fontos föladata a csehszlovák külpolitikának, hogy megegyezzék a szláv Lengyelországgal. A hivatalos külpolitikai irányzattól megkívánja még, hogy a politikai és katonai szerződések mellé gazdasági megegyezéseket is létesítsen. Maradjunk hívek a szerződésekhez — mondotta nyilván Páris és Moszkva címére —, de azt nem engedhetjük meg, hogy úgy nézzenek ránk, mint egy gyarmatra, vagy hogy olyan politikát csempésszenek be hozzánk, amely esetleg fölforgatásra vezethetne. Beran fölismerése a világnak kommunista és antikommunista táborra való megoszlásáról uj gondolat és uj hang a felelős csehszlovák kormánypolitikusok körében és egy uj külpolitikai szemlélet előtöréséről tanúskodik, mely szögesen eltér az eddigi ortodox külpolitikai irányzattól. Beran tételét illetően nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az orosz kérdésben a spanyol polgárháború óta a Vatikán a legelutasítóbb álláspontot foglalja el. A pápa valósággal szellemi kereszteshadjáratot hirdetett ki a bolsevizmus erkölcs- és társadalomromboló tanai ellen. A pápa szózata történelmi fordulópontot jelent az európai közvélemény kialakulásában s politikus számára balga dolog lenne a világ legelső szellemi hatalmasságának közvélemény- alakító erejét lekicsinyelni. A cseh ellenzéki sajtó rámutat arra, hogy az utóbbi időben éppen a Moszkvával való barátság miatt a Vatikán elhidegült Prágától és a modus vi- vendi végrehajtását ismét félretette. A cseh néppárt, amely katolikus volta ellenére eddig tüntetőén támogatta a szovjetbarát politikát, nem zárkózhatik el az uj világáramlat elől, „bolsevizmus elleni nemzeti ligát" alapit és lapjában kénytelen azt hangoztatni, hogy „a szovjettel való szövetség föltétele az, hogy a szovjet likvidálja a bolsevizmust és a kominternt a demokratikus európai államokban." Más oldalról viszont azt látjuk, hogy a csehszlovák szocialista körök a leghevesebben síkra szállanak az eddigi külpolitikai irány és a szovjetszövetség fenntartása mellett. Jellemző, hogy a külpolitikáról holnap fog beszélni a legilletékesebb tényező, a külügyminiszter, ennek ellenére a szociáldemokrata népjóléti miniszter, tehát a külpolitika kérdéseiben sokkal kevésbbé illetékes tényező egy váratlan előexpozét adott —> ugyancsak a külpolitikáról. Sietett előre leszegezni, hogy külpolitikai irányváltozásról szó sem lehet, mert ez egyrészt szakítás lenne a régi bevált szövetségesekkel anélOhtóber 28-ára megindulhat a rendielzápor •.. A szenátus Is elfogadta a zászló- és a rendjeltdrvényt Az e'őatfó tiltakozik a javaslatok halszolt svorsaságu tárgyalása el'en • Csak az eltérnék beszél • Zásztóiöivény, amely nem tisztásta a zászló és lobogó fogalmát ■ Frank szenátor szerint a köztársasági e.nök re:chenbergi beszéde óta nem javu.t a németség heiyzeie Prága, október 21. A szenátus ma tartotta 1935 junius végén való megalakulása óta a negyvenhatodik ülését, mely az idei „tavaszi" ülésszakban az utolsó. A külügyi bizottságok holnapi ülései után a köztársasági elnök a tavaszi ülésszakot berekeszti s az uj, őszi ülésszak első ülését még október utolsó hetének valamelyik napjára öszehivja. Ez az ülésszak-nyitó ülés — a képviselő-1 házban és szenátusban is — október 29-re várható. A mai ülés iránt nagyon csekély érdeklődés nyilvánult meg. A rendekről és kitüntetésekről szóló javaslathoz és a zászlótörvényhez — miként a képviselőházban —- a szenátusban is csak ellenzékiek szólaltak fel és az utóbbi javaslat hivatalos előadójának jj megnyilatkozását is ellenzéki beszédekben szokásos kitételek tarkították. Kilenc óra helyett háromnegyed tízre gyűlt össze annyi szenátor, hogy a szenátus ülését megnyithatták. A rendek és kitüntetések újabb bevezetéséről szóló képviselőházi határozatot dr. Bas bizottsági előadó ismertette. Dr. Vacek (kommunista) szüzbeszédében azt fejtegeti, hogy a tárgyalt törvényjavaslat a demokratikus egyenlőség elvét áttöri. Dr. Krczal (szudétanémet) szerint a tárgyalt javaslat kapituláció túlhaladott társadalmi nézetek előtt. Kérdi, hogy a rendekért Szedendő dijakból milyen íz egyesült párt parlamenti klubja sieriáfi tartatta első lését az uj pártközpontban A párt továbbra Is önérzetes ellenzéki politikát folytat Pozsony* október 21* (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt és a szepesi német párt közös parlamenti klubja kedden, október 21-én az egyesült párt uj központi helyiségében dr. SzüUő Géza parlamenti klubelnök vezetése mellett klubülést tartott* amelyen a pártok nemzetgyűlési képviselői és szenátorai majdnem teljes számban vettek részt. Dr. Szüllő Géza klubelnök megnyitó beszédében részletesen tájékoztatta a parlamenti klub tagjait arról a munkásságról, amelyet a legutóbbi ülés óta a különféle külföldi nemzetközi fórumok előtt kifejtett, valamint részletesen beszámolt az aktuális külpolitikai és belpolitikai helyzetről. | A parlamenti klub megállapította a párt követendő politikai magatartását mind a parlamentben, mind az önkormányzati testületekben, valamint az egész közélet mezején. A hozzászólások eredményeként egyöntetűen alakult ki a parlamenti klubnak az az álláspontja, hogy, híven a pártok programjához* továbbra is kitart az önérzetes ellenzékiség álláspontján. A parlamenti klub végül néhány adminisztrációs jellegű kérdést beszélt meg. Az ülés előtt dr. Porubszky Géza* a párt egyik papképviselője rövid beszéd elmondása után bcszentelte az egyesült párt központjának uj helyiségeit Katona és Vörösmarty szobra nem kerül többé vissza a pozsonyi színház erkélyére? Pozsony, október 21. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy Pozsony város magyar lakossága körében a legutóbb milyen izgalmat váltott ki az a körülmény, hogy a városi színház tatarozási munkálatai közben a színház erkélyén elhelyezett Katona- és Vörösmarty-szobrokat eltávolították. Az ügyben a pozsonyi magyar kulturegyesületek: a Tol- dy Kör, a SzMKE pozsonyi fiókja s a Szlo- venszkói Magyar Szinpártoló Egyesület memorandumot dolgoztak ki, amelyben kérték a színház erkélyén évtizedek óta helyet foglalt magyar irodalmi nagyságok: Katona József, Madách Imre és Vörösmarty Mihály szobrainak visszahelyezését, illetve a szobrok régi helyükön való elhelyezésének biztosítását. A város kulturális bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott ezzel a memorandummal. Dr. Bicsovszky Kázmér egyesültpárti főtitkár, a kulturális bizottság tagja azt a közvetítő javaslatot tette, hogy a magyar költők szobrai mellett Hviezdoslav és Smetana szobrait az erkély két szélére helyezzék el. A kulturális bizottság ezzel szemben úgy döntött, hogy csupán Madách Imre szobrát hagyja meg a régi helyén, Katona és Vörösmarty szobrát ellenben többet nem helyezi vissza. Az üggyel még a városi tanács és a képviselő- testület is foglalkozni fog. Az egyesült pártnak e testületekben helyet foglaló tagjai a kulturális bizottság sérelmes döntése ellen mind a városi tanácsban, mind a képviselőtestület előtt meg fogják tenni a szükséges lépéseket. kül, hogy uj barátokat nyernénk, másrészt szakítás lenne a Masaryk és Bene§ által kiépített tradícióval. Bizonyosra vehetjük, hogy a csehszlovák külügyi politika hivatalos iránya továbbra is az eddigi vágányokon fog haladni és Krofta expozéja ebben a tekintetben nem fog hozni mást, mint amit a népjóléti miniszter mondott. Hiszen a csehszlovák külpolitika egész rendszere a szocialisták nemzetközi kapcsolataira épült föl, ami a háboruutáni Szocialista világ- áramlat idején a legelőnyösebb és legkézenfekvőbb volt s a szocialista tényezők befolyása ma is döntő tényező és sokáig az is fog maradni. Nem várhatunk szenzációs változást, mert hiszen a döntés nem csupán Prágától függ. A belgáktól fölvetett kérdést előbb Páris kell, hogy megválaszolja. Párisnak kell választania, hogy a Barthou-féle orosz koncepció kedvéért a belga szövetségest ejtse el, vagy a belgák kedvéért inkább a szovjettel való kapcsolatát lazitsa-e meg. Ez pedig sok mindentől függ. Függ attól, hová sodródik a kommunistáktól támogatott népfront-kormány, de attól is, nem fog-e Franciaországban hirtelen egy uj kurzus jönni, amely erélyesen fölszámol az eddigi népfrontpolitikával. A kérdés ott lebeg az események fölött s országok külpolitikája függ a megválaszolásától. összeget kíván az állampénztár behozni. Az előadó zárószavai után a szenátus a rendekről és kitüntetésekről szóló javaslatot mindkét olvasásban megszavazta. Majd a lobogók, címerek és egyéb szimbólumok használatáról szóló képviselőházi határozatot ismertette dr. Milota szenátor, az alkotmányjogi bizottság előadója. Fel panaszolta, hogy rendkívül kevés idő állott a bizottság rendelkezésére ahhoz, hogy a javaslatot komolyan megtárgyalhassák és hogy azt csak azért ajánlja elfogadásra, mert erre külön felkérték, hogy a javaslatból már ez év október 28-án hatályos törvény lehessen. Tiltakozik az ily gyakorlat megismétlése ellen. A vitában dr. Vacek kommunista szenátor beszédében a törvényjavaslat szerkezeti hiányai között megemlíti, hogy az még a lobogó és zászló (vlajka — prapor) meghatározását sem adja. A törvény az eladósodott önkormányzatokat költségvetési fedezetről való gondoskodás nélkül uj terhekkel rakja meg (például községi rendőrségek egyenruhája). A készülő törvény az ellenzéki politikai pártok zaklatására ad módot és a köz- igazgatási hivatalnak túl nagy hatalmat ad, hogy az állami lobogó tiszteletét „kommandirozza". Beszédét azzal végzi, hogy a kommunisták a vörös lobogó diadalát kívánják. Dr. Fischer (szudétanémet) kifogásolja a törvényes meghatározások hiányát, mert senki sem tudja, hogy ml a Flagge — vlajka — lobogó és mi a prapor — Fahne — zászló, hogy mi az a „národní stejnokroj" (nemzeti egyenruha?) A politikai pártok jelvény- és l'obo- góhasználatát is szabályozni kellett volna, mert a mai fogalmazás módot ad a közigazgatási hivatalnak a párt jel vény, a pártlobogó használatának betiltására, a közrend védelmére való hivatkozással. Mert ma a hivatal azon a nézeten van, hogy „minden tilos, amit kifejezetten nem engedélyeztek." A soviniszta sajtóra jellemző, hogy Henlein legutóbbi gyűlésein oly szép, vadonatúj, frissen vasalt állami lobogót vitt két német ifjú, hogy azon az elfogultság se talál't hibát, de a cseh sajtó abba kötött bele, hogy „ugyan szivében milyen érzéssel" vitte a két német ifjú a zászlót? Frank (szudétanémet) közigazgatási reformot sürget, különleges intézkedéseket a németlakta vidékek munkanélküliségének enyhítésére. Felteszi a kérdést, hogyan j szavazhatnák meg a németek e javaslatot, amikor a szudétanémet gyáripar, a fürdővárosok helyzete egyre romlik, 160 ezer német gyermek cseh iskolába járni kénytelen, amikor a Národní Politika nyíltan uszít, hogy a cseh politikai pártok követeljék a békeszerződések kisebbségvédelmi — megalázó intézkedéseinek törlését? A köztársasági elfnök Reichsnbergben, Pozsonyban elismerte, hogy kisebbségjogi kérdésekben hibák történtek és hogy azokat meg kell javítani, de az égeri, ta- schaui Sz.innémet járásokban az azóta is megkezdett építkezéseknél a legközönségesebb kubiko'Smunkára is messze földről hoznak cseh munkást, de a helyi német dolgozókat nem alkalmazzák. Dr. Milbta zárószavaiban azzal védekezik, hogy Vacek félreértette szavait, ameny- nyiben ő csak azt állította, hogy neki, az előadónak nem volt elég ideie a javaslat áttanulmányozásához s nem állította, hogy a bizottságnak nem lett volna ideje (?) A szenátus ezután a lobogó- és egyenruha javaslatot mindkét olvasásban megszavazta s mire a Miklós-templom nagyharangja delet konditott, gyorsküldönc sietett a két uj nemzetgyűlési határozattal a köztársasági elnök irodájába aláírásért, a szenátorok pedig a pályaudvarokra igyekeztek, hogy- a déli vonatokat még elégjék, 2
