Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-21 / 241. (4090.) szám
4 ^!«<SaMA&^aRHlRLSB 1936 október 21, szerda. De Bono „leleplezése“ az abesszin hadiárat kulisszatitkairól Mussolini személyesen irányiíoíía a hadműveleteket Ellentétek de Bono és Mussolini harci taktikája között ■ Mussolini rádióparancsai ■■ A kritikus novemberi napok Róma, október 20. Mint már megírtuk, de Bono marsall, az abessziniai hadjárat első vezetője könyvet adott ki a hadjárat előkészítéséről. A könyvből rendkívül érdekes adatok kerülnek napfényre. Megtudjuk, hogy a hadjáratra évek hosszú során át tervszerűen készültek az olaszok s hogy az előkészületek annyira titokban folytak, hogy Mussolinin és de Bonon kívül úgyszólván senki nem volt beavatva a tervekbe, a duce még legbizalmasabb munkatársai előtt is titokban tartotta céljait. A könyv azonban érdekes azért is, mert néhány rendkivül érdekes adatot szolgáltat Mussolini államférfim portréjához. A de Bono által közölt dokumentumokból kitűnik ugyanis, hogy Mussolini nemcsak a hadjárat előkészítésében vett aktív részt, hanem az egész hadjáratot ő személyesen vezette. Rádiótávirati utasításokban közölte parancsait az egyes hadmozdulatokra vonatkozóan. Amint Mussolini rádióparancsaiból kitűnik, nemcsak az afrikai problémának minden kis részletéről volt alaposan tájékoztatva, hanem a hadműveleteket illetően is mindig célbataláló utasításokat tudott adni. Hogy mennyi volt ebben Mussolini zsenialitásának s mennyi a jó tanácsadóknak a része, persze nem lehet tudni. Nagyon valószínű, hogy Mussolininak Badog- lio volt a katonai tanácsadója a hadjárat első felében. Annyi bizonyos, hogy Mussolininak helyes volt az ítélete katonai kérdésekben is. De Bono, aki a régi katonai iskolának a híve volt, túlságosan lassan és elővigyázatosan nyomult előre, ez a módszer nem felelt meg Mussolini céljainak, aki jól látta az európai veszélyeket s tudta, hogy az abesszin hadjáratot rövidesen be kell fejeznie, még mielőtt Olaszország nyersanyag- készletének hiányai nem lesznek katasztrofálisak. A de Bono által nyilvánosságra hozott táviratokból kiderül, hogy Mussolini katonai intézkedéseit állandóan igyekezett összhangba hozni az európai helyzet követelményeivel. Aksum bevétele után például a következő szövegű táviratot küldte Mussolini de Bononak: „További utasításaimat majd akkor fogod megkapni, ha az európai helyzet a szankciókat, de fóként az olasz—angol kapcsolatokat illetően tisztázódott." „Az idő ellenünk dolgoziku Addis Abeba bombázása, amitől — mint ismeretes — a négus annyira rettegett, Mussolini határozott parancsára maradt el, mert az olaszok el akarták kerülni, hogy külföldi állampolgárok megsebesitésével, vagy vagyonának megrongálásával fölösleges komplikációkat idézzenek föl. A kívülről tehát annyira kíméletlennek festett olasz előrenyomulás irányításából nem hiányzott az óvatosság szempontja. Október végén, amikor az Abesszíniában küzdő hadsereg későbbi parancsnoka, Badoglio marsall a front inspicirozására leérkezett, Mussolini a következő táviratot küldte de Bononak: „Az angol választások, tehát november közepe előtt semmiféle nagyobb esemény nem várható Európában. Addig az időpontig tehát egész Tigré- nek Makalleig, sőt azon túl a mi birtokunkban kell lennie. Október 5-ről kelt leveledben egy hónap időt kérsz, ezt a hónapot megkapod. Kötelességemnek tartom figyelmeztetni Téged, hogy a fegyverembargo végével nagymennyiségű modern fegyver és lőszer fog Etiópiába érkezni. Az idő ellenünk dolgozik. Másfelől pedig Ma- kalle tulkésői elfoglalása az ellenfelet fölvillanyozza, barátainkban pedig csalódást és zavart fog kelteni." De Bono tábornok azonban, mielőtt az előnyomulást folytatta volna, először a hátvédet akarta kiépíteni, ezt a túlságos elővigyázatosságot sem helyeselte Mussolini, ő azt a javaslatot tette, hogy november 10-én kezdjék meg az előrenyomulást Makalle ellen, mig Mussolininak az volt az álláspontja, hogy a helyzet elég érett ahoz, hogy már öt nanpal előbb meg lehessen kezdeni a Makalle elfoglalására irányuló hadműveleteket Szóról-szóra a következőket irta: „Meg vagyok győződve arról, hogyha minden erőnket latba Kassa, október 20. (Kassai szerkeszt ősegünk telefonj el entése.) Három éve annak, hogy a Stfibmy- féle csak nemzeti liga-párt zászlót 'bontott Kassán. A pánt helyi szervezet vezetője Kizman János géplakatos lett s titkárrá Farkas Jenőt választották meg. Farkas Jenő különféle csalásairól Ismeretes. Többek között nagymennyiségű katonaruhát rendelt egy szepességi gyárban a hadügyminisztérium nevében. A ka&sai pártvezetőknek pénzük nem volt 6 ezért különféle szélhámosságokkal igyekeztek pénzhez jutni. Ruhákat, pecséteket rendeltek, nagy banketteket rendeztek, de sehol eem fizettek. Farkas Jenő egynéhányszor felutazott Pozsonyba, hogy párthívei ügyében interveniáljon. Útját mindenkor jól megfizettette, de egy pártvetjük, akkor sikerülni fog elérni a célt. Az európai helyzet nem lett kedvezőbb számunkra." Mussolini győzelme Alig fogadta meg azonban az öreg katona és saját bevallása szerint, nehéz szívvel Mussolini parancsát, máris újabb sürgöny érkezett „Hogy a politikai föllépésünket egyidőben inditsuk el a katonai akcióval, elrendelem, hogy a Makalle— Takazze irányába való előrenyomulást holnap, november 3-án reggel kezdjétek meg. Október 3-án (a hadjárat elindításakor) minden jól ment most is minden jól fog menni." Amikor azután az abesszin városokat egymásután elfoglalták, Mussolini a legkisebb részletekig terjedő utasításokat adott, hogyan kell bánni az elfoglalt városok lakosságával, milyen magatartást kell tanúsítania az olasz megszálló hadseregnek s hogy milyen formában és milyen irányban kell a csapatoknak a további előrenyomulást folytatni. De Bono emlékirataiból kiderül, hogy az egész abesszin hadjáratot rádióparancsokkal a duce személyesen vezette. hívének az ügyét sem intézte el. Később egy Levicky Tivadar nevű villanyszerelő Is bekapcsolódott a pártmunkába és szintén több visszaélést követett el. A kassai kerületi bíróság ma tárgyalta a csalási ügyet. Farkas Jenő beismerő vallomást tett. Azt hozta fel védelmére, hogy a cseh nemzeti liga prágai központjának igazgatósága pénzt Ígért nekik. Két társa tagadta a csalásokat. Azt vallották, hogy Stííbrny tárgyalt velük a parlamentben és 10.000 koronát helyezett nekik kilátásba a pártszervezet céljaira. A kihallgatott tanuk vallomása után a biróság beigazoltalak vette a vádat. Farkas Jenőt mint visszaeső bűnöst kétévi fegyházra, Kizman Jánost egyévi börtönre és Levicky Tivadart hat hónapi börtönre ítélték. Nem politika •. • Kétévi fegyházra ítélték Farkas Jenőt, a Stríbrny-párt kassai titkárát A kisebb pártfunkcionáriusok kisebb büntetést kaptak Alboin a király elé lépett és fejet hajtott előtte. Vége szakadt a lakomának. Elnehezült és a sok italtól elködösödött aggyal, pihenésre vágyó testtel elnyúltak volna most mind, hogy indulatuk elviharzott. Turisend intett akkor és a szolgák behozták a csarnokba elesett fia fegyverzetét. Fáklyákat gyújtottak és a lobogó vörös fényeknél ünnepin átnyújtotta Turisend Alboinnak a fegyverzetet, a mellvértet!, a pajzsot és pallost, nyilat, tegezt és kelevézt, majd a toliforgós aranysisakot. — A legdrágábbat adom néked, herceg, amit kincsesházam rejtett, — szólott emelt hangon. —• Vidd el fiam fegyvereivel a haragomat is. Ifjú testedet e pajzs védje és e kard legyen győzedelmed jele. ♦ ♦ De jusson eszedbe, herceg, hogy a békét is megőrizheted velők. Egyszerre leoldódott az ifjak tagjairól a fáradtság és harsány éljent kiáltottak, összeölelkeztek a gepidákkal és csillogó szemmel bámulták a királyt. Alboin néma maradt megindultságában és nem találta a hála köszönő szavait. A kezében volt a tél óta áhított fegyverzet, méltó lett apjához, Pannónia meghódítójához. Turisend a szeme nedves fényén, remegő ajkán látta, hogy Alboin örök lekötelezettje lett Megnyerte leghatalmasabb ellenfelének fiát, az ifjút, akire Pannónia öröké várt. Az ifjak a nagy csarnokban pihentek le éjszakára, Alboinnak díszes hálóhelyet jelölt ki Turisend, de a herceg övéi között maradt. Ágó lantját pengetve ábrándozott. Dicső nagy napjuk volt A vére fölbuzdult, hogy tanúja lehetett Kunimund és Alboin összetűzésének és Turisend hivséges tettének. Halálig tartó szövetségre kötelezte le a király Alboint. Ezt az emlékezetes napot énekben megörökíti, hogy szerte az országban, amerre harcos él, merész hercege nevét beleégesse a szivekbe. Éjfél volt már és aludtak mind, csak Helmechis kószált ébren a csarnokban. A fegyvereket nézegette, melyeknek őrzője lett Alboin az ifjak előtt scilporává fogadta. A pajzshordója lett, irigyelt kitüntetés volt ez, — Alboin pajzsát és fegyverét csak az őrizhette, aki testben is méltó társa, Ferdeválluságának tudata nem gyötörte többé, A hűség, amit még az anyatejjel szívott magába, herul rableány anyjának ragaszkodása, ami a vérébe ivódott és húsa minden parányában, a csontjaiban, a velejében és agya tekervényében élt, izzó tápot kapott. Valami nagy tettet áhított, amivel Alboin kegyét meghálálhatta volna. Eszébe jutott a Lithing, hatalmas férfi, büszkén és gőgösen ült a király asztalánál és ügyet sem vetett rájuk. Kunimunddal egyszer szót érthet Hildichis, az utolsó Lithing. Turisend már öreg és ha egyszer lehunyja szemét, Kunimund szövetkezni fog a Lithinggel. Pusztulnia kell Hildichisnek! Beszélni fog a gepida királlyal. Igen, kilesi az alkalmat, hogy egyedül beszélhessen vele, mintha küldetése volna. Merész volt a terv, de AJboinért a fővesztés kockázatát is vállalja. Élnie kell azzal a kivételes helyzettel, melyet Turisend békülő hajlama teremtett. Reggel az ágyasház előtt várakozott a királyra. — Bocsásd meg merészségemet, felség, hogy megháboritom nyugalmadat, — állott elő hirtelen, amint Turisend megjelent . — Hallgatlak, Kívánsz valamit társaidnak? ELSŐ KÖNYV — Követe vagyok fejedelmemnek, felség, — mondta Helmechis még remegön és a szive a torkában vert az izgalomtóL Turisend indulatosan és visszautasitóan fölszegte fejét. ■— Mit akar tőlem Audoin király? — Üzenetét hozom. —- Beszélj! — Brigetiónak mostanában nagyon betegitő a levegője. Az a sok tavaszi víz és nyirok ragályt hozott. Nap-nap után temetnek. De nemes rokonod, Ostrogotha herceg kitűnő egészségnek örvend. Felséges királyom nagyon óvja, hogy baj ne érje. Turisend csillogó öve bojtjaival játszott. A gepida herceg nevének említésére észrevehetően megrezzent, majd fitymáló mosolyra vonta száját. — Örülök a hírednek, ifjú, — szólt közönnyel. — Csak ennyit üzen Audoin? — Ostrogotha hercegnek kitűnő az étvágya, akár a Lithingnek, aki jól érzi magát udvarodban, felséged!... Az italt sem veti meg a herceg, a lányokat is szereti. ♦. Ne tarts illetlennek, ha azt mondom, nemes rokonod kissé mértéktelen. Turisend türelmetlen lett. Sokat fecseg ez a ferdevállu, nem látta szavainak értelmét. Csavaros eszüek a langobardok, úgy tűnik, az ifjú is mestere a ravaszkodásnak, — Időm sürget, fiú. — Túl a lakoma derekán elfásul az iny, egy cseppnyi keserűséget már meg sem érez, — mondta Helmechis és fölíartotta jobbját, széívont hüvelyk- és mutatóujjal mintha a cseppet töltögetné. Turisend lehunyt szeme sarkából mohón figyelte a ferdevállut. A célzást megértette. Világos volt, hogy a langobardok kijátsszák ellene Ostrogothát, Elemund király fiát, mihelyt Hildichist többnek tekinti puszta vendégnél, — A vendégem! — mondta mintegy magában és a szemét nyugtalanul ráejtette a ferdevállura, — Esztendővel ezelőtt járt már itt követetek. Akkor megfontolt férfit küldött hozzám Audoin király. Megalázó volt hogy Turisend éreztette vele a korát, llgy kellett tennie, mintha nem hallaná, hogy a merész játszmát végleg el ne veszítse: — Lethu gróf volt.. ♦ Hallottam, milyen nemes feleletet kapott felségedtől, — szólt hízelgő mosollyal. — De minden szó kevés lesz, hogy mostani nagylelkűségedet méltóan ecseteljem királyom előtt Kegyednek nagyszerűsége elkápráztatott. És tetteid az örökkévalóságé, felség. Az első hízelgő szónál megérezte, hogy igy könnyebben talál meghallgatásra, — Aki oly bölcsen vezeti népét, megtalálja mindenkor a legböl- csebb utat. Mély meghajlással visszalépett és visszafogott lélegzettel várta a választ. Turisend soká fontolgatott — A vendég csak addig vendég, amíg én akarom! I II EG^jöLD REGÉNY IRTA: EG'RI VIKTOR 8 (FOLYTATJUK)
