Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-17 / 238. (4087.) szám
4 <PR\GflI-A\\G^AR-HtRLAR 1936 október 17, szombat munkaviszonyok intézményes rendezésével. Célunk a munkásság gazdasági helyzetének javítása. Ennek érdekében azzal a gondolattal fogialko— A felekezeti békét ápolni és fenntartani ki- vánjuk és ha ezt megbontani akaró bármily jelenséget észlelünk, azt a köznyugalom biztosításának érdekében a szükséges eréllyel ellensúlyozni fogjuk. — Politikánk szolgálni kívánja a jó, gyors és egyszerű igazságszolgáltatás érdekeit. Erre a célra törekszik a polgári perrendtartás és a büntető perrendtartás reformtervezete, valamint az ügyvédi rendtartásra vonatkozó uj törvénytervezet is. Az igazságügyminiszter ezenkívül foglalkozik a sajtótörvény előkészítésével is. — A honvédelem terén honvédségünk további fejlesztésén fogunk munkálkodni. A nemzetnek e legfonosabb szervét a költség- vetés keretein belül anyagilag méltóképpen támogatni fogjuk. Itt jelentem be, hogy a frontharcos-törvény tervezete az egyes minisztériumokon belül már a feldolgozás stádiumában van. — A párt mérlegelésére bízom annak eldöntését, hogy ez a politika helyes-e és érdemes-e arra a bizalomra, amelyet ehhez a munkához én és kormányom elsősorban ettől a párttól óhajtunk. Darányi a kormánypárt uj vezére zunk, hogy — egyelőre szűk keretekben ugyan, — az arra érdemes munkásokat önálló családi házhoz juttassuk, esetleg a társadalmi biztosító tőkéjének felhasználásával. — mondotta —, ezért csak azt tudja megvalósítani, amire megfelelő reális fedezet van. A mai helyzet nem alkalmas arra, hogy a közterhek emelésére lehetne gondolni. Ezért arra helyeztük a súlyt — mondotta —, hogy azokat az összegeket, amelyek rendelkezésre állanak, megfelelő beosztással tudjuk arra a célra fordítani, amelyre rendeltetve vannak s amelynek révén a legnagyobb eredményt tudjuk majd elérni. Darányi rövid beszéde után Röder Vilmos honvédelmi miniszter emlékezett meg néhány meleg szóban Gömbös Gyuláról. A magyar sajtó vezércikkeidben foglalkozik a miniszterelnök tegnapi programadásával. Megállapítható, hogy a kormány programja, amelyet a miniszterelnök egyelőre csak a párt értekezletén fejtett ki, mindenütt a legua- gyolbb megértésre és bizalomra talált. A lapok általában a miniszterelnök bemutatkozását mint a reális útra való Lépést tekintik. Minden párts zánezetü és világnézetű lap egyöntetűen bizalommal fogadják a miniszterelnököt, akiben a békés politikai atmoszféra megteremtésének biztosítékát látják. Gömböt mandátumának torta A nemzeti egység pártja tegnapi értekezletén elhatározta, hogy a Gömbös Gyula halálával megüresedett abádszalóki kerületiben a párt programjával Losonczy István földbirtokos Léip fel, mint a párt hivatalos jelöltje. Minisztertanács A kormány pénteken délelőtt tartotta első rendes heti minisztertanácsát. A minisztertanács részletesen megvitatta a képviseiőhá? őszi munkaprogramját, valamint azt a kormánynyilatkozatot, amelyet Darányi Kálmán miniszterelnök a képviselőház szerdai ülésén fog elmondani LEGÚJABB Jogerős Ítélet a malackai rabló gyilkosok bünperében „Fenntartani és ápolni kívánjuk az egyetemes magyar kutturközösséghez tartozó, más országbeli magyarsággal fennálló kapcsolatainkat" Az értekezlet többször lelkes helyesléssel és tapssal szakította meg a miniszterelnök programbeszédét. Ivády Béla pártelnök a beszéd elhangzása után föltette a kérdést, hogy támogatja-e a párt a miniszterelnököt és a kormányt. — Igen, — hangzott egyhangúan a válasz. Ezután a nemzeti egység pártja Ivády Béla javaslatára a miniszterdnököt közfelkiáltással a párt vezérévé választotta, A reális munka kormánya A párt értekezletét pártvacsora követte, amelynek során a párttagok nevében Kornis Gyula mondott pohárköszöntőt a miniszterelnökre és a kormány tagjaira. Darányi Kálmán válaszában hangoztatta, hogy kormánya nagyon sok jószándékkal, lendülettel és kitartással igyekszik megvalósítani azokat a célokat, amelyeket Gömbös Gyula fektetett le nemzeti munkatervében. A kormány természetesen szem dőtt tartja a reális lehetőségeket Pozsony, október 16. (Szerkesztőségünk jelenti telefonon lapzártakor.) A pozsonyi esküdtszék pénteken este hirdetett ítéletet a malackai rablógyilkosok bünperében. Az esküdtek verdiktje alapján a bíróság Smolenszky fővádlottat 15 évi, Szivált Li- pótot 12 évi és Ősziéi Józsefet 8 évi fegyházra ítélte. Mindhárom ítélet jogerős. (Tudósítás eleje a 6. oldalon.) Miért szüntették be a magyar tanítást Enyben Prága, október 16. Jaross Andor nemzetgyűlési képviselőnek, az egyesült párt elnökének az ényi iskolaügyben benyújtott interpellációjára most adott választ az iskolaügyi miniszter helyett Tuőny miniszter. A válasz a következőkép hangzik: „Ina község állami népiskoláján a tanítás az 1924. évben olyként rendeztetett ugyan, hogy a magyar nemzetiségű gyermekek magyarul és a csehszlovák nemzetiségűek szlovákul tanittassa- nak, azonban az iskolába beiratkozott magyar nemzetiségű gyermekek számának csökkenése azoknak magyar nyelven leendő tanításra irányuló igényét nem indokolta, úgyhogy a magyar nyelven való tanítás beszüntettetett. Ugyanezt az eljárást követik a tanügyi hatóságok mástannyelvü iskolákkal szemben is, amelyek csak néhány csehszlovák nemzetiségű gyer- meg által látogattatnak. A tanügyi hatóságok a szülőkre olyirányu nyomást, hogy gyermekeiket mint csehszlovák nemzetiségű gyermekeket Írassák be, nem gyakorolnak. Ifia község iskolaköteles gyermekeinek kifliutatása már a háború előtt is, tehát a szlovákok számára legnehezebb időkben, a szlovák gyermekeknek messze túlnyomó számát tünteti föl. A vázolt állapothoz képest valamiféle intézkedés megtételére nincsen ok.“ Nagy árvizek Jugoszláviában B e 1 g r á d, október 16. Az elmúlt napok hóviharai és esőzései Jugoszlávia egyes vidékein nagy árvizeket okoztak. A podgoricaJ kerületben az árviz elöntött 11 községet. A lakosság kénytelen volt elmenekülni, a szabad ég alatt tanyázik. Hercegovinában a Neretva folyó kiáradt s ugyancsak nagy károkat okozott. Szalonképes és „soronkivül fajtiszta “ lett a magyar puli Amerikában Newyork, október 16. Az amerikai pénzmágnások legújabb divat kutyája a magyar puli lett. Tavaly egy amerikai állatorvos hat példányt vitt ki magával Amerikába. A puliknak Amerikában olyan nagy sikerük lett, hogy az amerikai előkelő körök, különösen a hölgyek azonnal szélnek eresztették minden más fajta kutyájukat és helyettük magyar pulikat szerezték 'be. A magyar pulik amerikai nagy népszerűségét semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az amerikai ebtenyésztő klub soron kívül fajtisztának ismerte el a pulit, hogy a kormány megadja számára a vámmentességet. Nagy kereslet mutatkozik Amerikában a komondorok és a kuvaszok iránt is. Amerikában már tudományosan is foglalkoznak a magyar kulyafajok- kal és nemrégiben felfedeztek egy újabb ősmagyar kutyafajtát is. Amikor erről a megállapításukról értesítették a budapesti Természettudományi Társulatot, az bevezette a vizsgálatot s megállapította, hogy valóban van ilyen ösmagyar kutyafajta Magyarországon is. A társulat kiküldöttei először Orosháza környékén találtak ilyen kutyára. Ennek testalkata hasonlít a kuvaszéhoz, de sokkal kisebb és fekete szinti. Orosházán és környékén egyszerűen csak hajtó kutyának hívják. Hasonló fajtát találtak a Maros s a Körös mentén is. Itt már mudi- nak hívják. — Pihenj meg nálam, királyfi! Hadd ünnepeljük meg méltóan ezt a szép napotl — mondta a gepida. Most előrejöttek az ifjak és a gepidák örvendezve körülvették őket Az imént még elszánt haraggal mustrálták egymást. Egy pillanat még és összecsapnak. De csak egy szem- rebbenésnyi megállás kellett, hogy leoldódjon róluk minden ellenséges indulat és a láz, ami féktelen harcba hajszolta őket, elveszett vérükből nyomtalanul. Benne volt a vérükben az örök támadás szelleme, az ifjakban és a sebekkel borított férfiakban egyaránt, akik aggságuk előtt harcban kerestek dicső elmúlást. Eszmény és építő erő volt a harc. Vérnek kellett patakzania és gyöngének hullania, hogy az erőst gazdagítsa. Iszamos' lett a hulló vértől a föld, mibe sohase hasadt eke fája. Porrá omló csont és vér készítette elő a talajt annak, aki kegyetlenebből akarta. így indultak el már az ifjak: az élet célja harc és foglalási Földet és barmot elhódítani attól, aki kincsesebb és több rabot hajtott igájába. Ez az eszmény kovácsolta ellenálló összességgé a fajt, mely családokból nőtt törzzsé és összeolvadó törzsekből erősödött fajjá, egész néppé. Harc és szüntelen mozgás kellett, hogy több legelőt gyűrhessenek a talpuk alá. Harc és mozgás, féktelen és véres hajrá, ami apasztotta számukat, de keverte őket, elsöpört törzseket, egész fajokat és uj honfoglaló népeket teremtett elő az idő méhébők Friss és fiatal népi hajtások voltak mind, a gepidák és langobar- dok, akik itt a kincses Pannóniában és a Duna—Tisza közén avarok, herulolc, kvádok és szlávok, markománok, szarmaták, kurtigur és utri- gur hunok közé ékelve egymás földjére és hármára fenekedtek. De e percben, a szép tavaszi reggelben, a nagy összerohanás után, feledve volt bánat és viszály és mélyből fakadó jósággal örvendeztek egymásnak. Bevonultak a táborba, ahol csodálkozószemü, hallgatag asszonyok és sudarastestü, napégettearcu, erős lányok bivalytejjel és hideg sülttel kinálíák meg vendégeiket. Az ifjak szemérmes tisztelettel fogadták el az ételt és italt. Túl az épülő földváron félmeztelen rabok bajmolódtak egy kis szántófölddel. Csupa csontig szikkadt fiatal férfi. Ekefordulásnál megálltak a munkában és reménytelen szemmel nézték a sereg vonulását. Fekete, nedves göröngyöket dobott föl a barázdafenékről a faeke. Szűzi őstalajt szántottak, amit porhanyóssá áztatott a tavaszi eső. Néhány elnyüttarcu rabasszony füvet sarjuzott és gyökerestől tépte a burjánt a szántóvetők előtt. A körmükkel igy készítették elő a földet a mag elé. A seregbeliek ügyet sem vetettek rájuk, csak Agó pillantott a barázdaszélen álló őrre, aki a rabokat vigyázta. — Késő lesz kenyérmagnak. Az idő eljár! Az őr tisztelgett előttük, majd lándzsájára dőlve, megállt mozdulatlan, csak a szeme sarkában volt némi gyanakvás, nem szórtak-e átkot az uj földre az elvonuló cifra idegenek. Napkeletnek tartottak a lapályon, melyet Itt már olyan dúsan borított a fü, hogy a lovak szügyig merültek benne. Alboin a sereg élén lovagolt Odomunddal. — Turisend szállását merre találjuk, herceg? — Túl a Tiszán,., Holnapra odaérünk. — Pihent csapattal akarom köszönteni a királyt. Fényes délidőben, igy illik méltóságához. ELSŐ KÖNYV 6 (FOLYTATJUK) Éjszakára már a Tisza partján ütötték föl sátraikat. Hajnalban átkeltek a vizen. És délidőben, ahogy Alboin kívánta, elérték a gepidák városát. 4. Odomund még az éjszakán futárt úsztatott át a Tiszán. így történt, hogy a sereg közeledésére üdvözlő dobok perdültek és kürtök harsantak. De mintha valamerről parancs hangzott volna el, egyszer csak némaság támadt és gepida harcosok sorfala közt vonultak föl az ifjak a szállás tanácsterére. Fönn a magaslaton, ahol Turisend hatalmas fapalotája állott, a négyszögletű tér közepén, főnemesei élén maga a király várta őket. Alboin megoldotta balkarjára szijazott pajzsát és széles ívben vetette maga mögé. A földre pattant és féltérdre ereszkedett Turisend előtt. — Én, Alboin herceg, Audoin király fia, üdvözöllek negyven harcosommal, hatalmas királyi — kiáltotta és a napban ragyogó fejét fölszegte. Az ifjak előreszegzett dárdákkal sorakoztak föl mögötte és feszülten várták a király válaszát. Köröttük talpig fegyverben tengernyi gepida. Egy mozdulat csak és üvöltve rájuk rohannak. És ők csak negyvenen, szoros csatarendben, talán egyikük utat törhet a vértek és vasak között, hogy hírmondóként meghirdesse: igy vesztek el becsülettel egy szálig! Ekkor előrelépett Turisend. Pallost markoló kezén kidagadtak az erek. Szép, fáradt és finom arcán valami éles és fájdalmas sápadás látszott. — Látom, fegyver nélkül jöttél, idegen herceg! — mondta messze- hangzó szóval. — Fegyvert jöttem kérni felségedtől! Turisend megemelte pallosát és lapjával megérintette Alboin vállát. — Kelj föl, Alboin herceg. A neved azt mondja: mindennek kormányzója vagy. A magadé is, e lépésedé, amely hozzám vezetett. Légy a vendégem kísérőiddel! — Köszönöm, felség! Halálomig híved vagyok! — ujjongott föl Alboin és az ifjak egy torokkal harsány éljenben törtek ki. Előreszegett dárdájuk tisztelegve a magasba lendült és hegyével a földnek csapódott. Egyszerre mind, egy vezényszóra. Turisend mellett egy harmincesztendős férfi állott. Komoran nézte az üdvözlést és amint az éljenzés elhangzott, odalépett Alboinhoz. — Kunimund az én nevem. A testvébátyja vagyok annak, akit te megöltél, herceg! összenéztek. Kunimund szeméből kilángolt a halálos gyűlölet, de fékezte haragját. — Apám vendége vagy, de tisztelni csak addig tudlak, mig parancsa kényszerít rá. Tőlem ne kívánd, idegen, hogy öcsém vérét felejtsem. Indulni akart, azonban Alboin karján fogta: — Megértelek, Kunimund! Helyedben tán én bt ezt mondanám.' — Mit akarsz! ego föld REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR
