Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-16 / 237. (4086.) szám
Egy szövetségessel kevesebb VILÁGMEGLEPETÉS BRÜSSZELBEN Belgium ualiitotf a francia szövetséggel Linói király bejelenti, hogy országa visszatér a háború előtti semlegességhez és egyetlen blokkhoz sem csatlakozik ■ A belgák felmondanak m'nden katonai szerződést ■ Megerősítik a francia határt ■ Belgium Hollandia és Svájc példáját követi „Újabb szerződésszegés“ — hangoztatják felháborodva Párisban Brüsszel, október 15. Tegnap jelentettük, hogy a belga minisztertanács, amelyen Lipót király elnökölt, elhatározta a belga hadkötelezettek szolgálati idejének meghosszabbitá- sát é« ezzel a belga hadsereg lényeges megerősítését. Ugyanezen a minisztertanácson a király fontos beszédet mondott, amely a szenzáció erejével hatott egész Európában. Lipót király kijelentette, hogy Belgium visz- szaicr a régi, háborúéig#! semlegességi politikájához és szákit a háboruutáni politikával, amely szövetségekkel, katonai alianszok- lcal és egy hatalmi blokkhoz való csatlakozással akarta Belgium biztonságát garantálni. A király utált a német, olasz és orosz fegyverkezés következményeire, kijelentette, hogy Belgium nem vonhatja ki magát az általános fegyverkezési áramlat alól. Németország esetleges betörése ellen föltétlenül föl kell készülni s ezért szükség van a szolgálati idő meghosszabbitására. — Katonai politikánk nem arra szolgál, — mondotta a király — hogy háborút készítsünk elő, hanem célunk kizárólag az, hogy a háborút távol tartsuk országunk területétől. Minden egyoldalú politika gyöngíti helyzetünket és nézeteltérésre ad okot a belföldön. A def- fenziv jellegű szövetségek sem vezetnek célhoz s kötelességünk, hogy tisztára belga politikát folytassunk, amely semmiféle más hatalmasság politikájától nem függ. Belgiumot ki kell emelnünk szomszédaink viszálykodásaiból és az ország sorsát egyik szomszédhoz sem szabad hozzákötnünk. Az ilyen külpolitika lehetséges, mint Hollandia és Svájc példája mutatja, Belgiumnak a jövőben az eddiginél határozottabban kell követni a svájci példát. Ha Belgium egy hatalmi blokk oldalán avatkozott volna be a világháborúba, akkor semlegességének megsértését a világ nem vette volna tudomásul oly fölháborodással s annyi áldozatkészséggel, mint igy tette. Belgium kivonul a locarnói hatalmak közül Páris, október 15. Franciaország politikai köreit nem lepte meg Lipót király tegnapi beszéde, amely Belgium visszatérését jelenti a háború előtti semlegességhez és a katonai szövetségi kötelezettségeket egyoldalúan hatálytalanítja. A belga külügyminiszter júliusi beszéde óta illetékes francia körök várták ezt a lépést és tudták, hogy Belgium az uj loear-. nói konferencián más álláspontot fog elfog-1 lalni, mint eddig tette. A nyilvánosságot természetesen meglepte a belga elhatározás, amely francia körökben nagy csalódást keltett. A francia polgár úgy tudta, hogy Belgium még mindig szoros szövetségben él Francia- országgal és a két ország minden európai lépését közösen teszi meg és közös erővel készül föl a közös ellenségek ellen. Illetékes köröket csupán az lepte meg, hogy a belga király a parlament megkérdezése nélkül határozta el a fontos lépést. A bejelentés. logikus következménye az lesz, hogy Belgium nem vesz részt a volt locarnói hatalmak küszöbön álló kouTerénciáján, mert ia király szavai azt jelentették, hogy Belgium —- ugyanúgy, mint Németország — felmondja a szerződést. Biztosra veszik, hogy a brüsszeli kormány a francia-belga szerződéseket is felmondja. Párisban most leginkább arra kiváncsiak, hogy a legujabb belga politika miként illeszkedik bele a népszövetségi paktumba s vájjon Belgium nem vonul-e vissza ugyanolyan passzív magatartásba a népszövetséggel szemben, mint Hollandia és Svájc régóta teszi. Ha Genf a jövőben szankciókat határoz el, Belgium ezeket aligha fogadja el, mert a belga semlegesség mától fogva ugyanolyan jellegű, mint a svájci semlegesség, amely mint ismeretes, nagy nehézségeiket okozott a népszövetségnek az Olaszország ellen alkalmazott szankciók idején. Különösen francia baloldali köröket érintette kellemetlenül az elhatározás és az, hogy a belga szocialisták csatlakoztak Lipót király népszövetség-ellenes politikájához. A franciákat meglepte, hogy Belgium mától kezdve nem hajlandó különbséget tenni az úgynevezett „békeakaró államotk" és az úgynevezett „háborúra készülő államok" között. Francia aggodalmak A Populaire szerint Belgium szociális iái. főleg Vandervelde hivei nem csatlakoznak szívesen van Zeeland miniszterelnök politikájához. Belgium külügyminisztere jelenleg a szocialista Spaa, de a miniszterelnök éppen ez. ért hívta meg Spaat Vandervelde helyére, mert tudta, hogy Vandervelde nem támogatja szívesen vau Zeelandot. Az Echo de Paris szerint Belgium fait ac- compli elé állította a világot s ugyanúgy megszegte a szerződéseket, mint Németország. A Quai d'Orsay csak újsághírekből értesült a belga tervekről. Francia jobboldali felfogás szerint a belga semlegesség kimondása után Franciaország és Anglia kötelessége, hogy ugyanúgy gondoskodjék Belgium semlegességéről, mint gondoskodott 1914 előtt. Bizonyos körök utalnak arra, hegy Lipót király beszéde egyetlen egyszer sem említi nyíltan a semlegességet, de pontosan körülírja azt. Franciaországnak mindenesetre tudomásul kell venni, hogy Belgium a jövőben ugyanúgy megerősíti. határait Németországgal szemben, mint Franciaországgal szemben s ez a tény nem enged kétséget Belgium szándékai felől. Pánikhangulat Genfben Genf, október 15. A népszövetség köreit rendkívül meglepte a belga király beszéde s mint a Reuter-iroda tudósítója jelenti, Belgium szakítását a francia katonai szerződéssel egyenesen megdöbbenéssel fogadták a népszövetség városában. Az általános vélemény szerint a belga külpolitika egészen uj orientációt kap s nem lehetetlen, hogy ugyanolyan szerepet játszik majd a francia szövetségi rendszerben, mint Lengyel- ország politikája. A kollektív biztonság rendszerét ezek után komoly veszedelem fenyegeti. A király beszéde határozottan a locarnói szerződés felmondását jelenti és szakítást az 1920- ban megalapozott francia-belga szövetségi politikával. A locarnói konferencia megtartására to- vábhra is szükség van, de a belga magatartás miatt a tárgyalásokat vadonatúj alapra kell he-l lyezni. A népszövetség köreiben emlékeztetnek arra, hogy egy héttel ezelőtt, amikor León Bíum Genfbe jött, hogy a belga és a brit delegátusokkal tárgyaljon az uj Locamóról, a belga külügyminiszter sürgősen Brüsszelbe utazott és igy kikerülte a León Blummal való tárgyalást. Német locarnói sálesriegyiék Londonban London, október 15. A német ügyvivő az angol fővárosban ma átadta a németek válaszjegyzékét az angol locarnói jegyzékre. A német jegyzék tartalmát nem hozzák nyilvánosságra, de beavatott körök szerint a németek nem változtatták meg álláspontjukat és a jegyzék semmi újat nem tartalmaz. (sp) Prága, október 15. Évek óta suttogják, hogy a német diplomácia veszedelmes ,.aknamunkát" végez Belgiumban és különféle csábeszközökkel el akarja orozni Belgiumot Franciaországtól, amennyiben ugyanolyan szerződést kínál neki; mint Páris egy másik szövetségesének, Lengyelországnak 1934 januárjában. A hírek túlzottak voltak s a német diplomáciának bizonyára kevés köze lehetett a belgiumi hangulat megváltoztatásához, de tény, hogy a hangulat megváltozott, amint Lipót király szerdai beszéde s a háború utáni belga politikai módszerekkel való leszámolás napnál fényesebben igazolja. A hangulat kérdésében valóban párhuzamba állítható Lengyelország és Belgium. A háború után ez a két ország vezetett a né- metellenességben. A lengyelek és a belgák tultettek a franciákon is, uszitottak, mélyen, vakon, elszántan gyűlöltek és semminek pem irgalmaztak, ami német volt. Anglia, Amerika számtalanszor kénytelen volt csillapítóan közbelépni, amikor Belgiumban például paloták homlokzatán kívánták aranybetükkel egyszersmindenkorra megbélyegezni a ,,furor teutonicust" s voltak idők, amikor úgy látszott, hogy Belgium beolvad Franciaországba, csak azért, hogy közös erővel és nagyobb összhangban árthasson a németeknek. Nem törődött gazdasági helyzetével, önállóságával, csak a németet gyűlölte. Időközben bekövetkezett a kiábrándulás. A belgák észrevették, hogy tulajdonképpen nem a németeket gyűlölik, hanem a háborút, hiszen Belgium élte át a világháború legnagyobb borzalmait és a négyéves kint nem tudta elfelejteni. De egyedül a német az, amely háborúval fenyeget? Közvetve talán tényleg csak a német, okoskodtak Brüsszelben, de elképzelhető, hogy á francia szövetség miatt a belgák kénytelenek egy olyan háborúba is beavatkozni, amihez közvetlen közük nincsen és esetleg távoli német-francia, vagy pláne németorosz ellentétek miatt tör ki. Mi köze Belgiumnak Németország keleti határaihoz és keleti problémáihoz? Miért ne maradhatna semleges, ha a nagyhatalmak valahol a Visztula mentén összevesznek, a Visztulánál, amiről a derék flammandok és vallonok azt sem tudják, hol van? Lám, a holland és a svájci példa megmutatta, hogy következetes semlegességi politikával távol tartható a háború az országtól, miért játszón Belgium nagyhatalmosdit, minek szóljon bele a nagyok dolgába, ha elképzelhető, hogy mint kishatalom biztosítani tudja épségét? Lipót király tudatosan mellékhatalommá degradálta Belgiumot, boldog kis országgá és szerényen, csendesen beállt a holland, svájci, svéd, norvég, dán, finn „semleges hatalmak" tartózkodó, senkivel nem szövetkező és senki ellen nem fészkelődé) csoportjába. Sok kis ország tanulhatna a belga elhatározástól. A világháború látszólag ellentmond Lipót királynak: Belgium akkor semleges volt és mégis megtámadták, letiporták. A belgák több érvet vonultatnak fel e beállítás ellen, Először is: Németország okult az akkori tévedésből és nem ismétli meg a balfogást. Belgium komolyan veszi a német Ígéreteket a nyugati határ garantálására, ugyanúgy, mint Anglia (ugylátszik, a német diplomácia egyetlen belgiumi sikere e meggyőzés volt), de különben is: a nagyhatalmak csak akkor sietnek majd a megtámadott kis ország segítségére, ha semleges volt, senkinek társa és tényleg indokolatlan sérelem esett rajta. Vájjon Anglia hadat üzent vol- na-e Németországnak a belga határok megsértése miatt, ha Belgium 1914-ben Franciaország katonai szövetségese és a németek ilyen minőségben támadják meg? Aligha. Jobb tehát, ha az ország semleges marad,, mint ha egy hatalmi blokkhoz csatlakozik, osztván a blokk fényét és nyomorát s igy keveredik bele a háborúba, amikor nem élvezheti az erkölcsi támaszt, ami a megbántott semlegesség mártirumának kijár. Csak egyet tanult Belgium a háborúból: jobban fel kell készülnie a támadásra, hogy a lökést legalább addig fenntarthassa, a^mig a semlegességét védő hatalmak a segítségére sietnek. Ezért érthető, hogy aj semlegesség bejelentésével egyidejűleg Lipót király a belga hadsereg kiépítését is elhatározta. Mégsem szakitott volna Belgium a francia katonai szövetséggel, ha a flammand népcsoport nem kerül túlsúlyba az országban. 1925-ig a francia vallonok uralkodtak Belgiumban, a germán flammandok csak kisebbségi szerepet játszottak. Azóta a helyzet megváltozott, a flammandok nagyobb Előfizetési árt évente 300. félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kó„ külföldre: évente 450, SzlovenSzkÓÍ 65 WSZÍnSzkÓÍ TYia^VOrsá^ ulicel2. II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 Ke. • # ... . . ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ke-val több. politikai TiapiLClpjQ. • • TELEFOM: 303-11. «• Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. " ' r r SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PRfiHfl, ■■ I XV. évf. 237. (4086) szám • Péntek ■ 1936 október 16
