Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)
1936-10-13 / 234. (4083.) szám
'PPJCGAI-TV^^íaR-HIRTjAP sülésének. A lap szerint éppen Darányi volt az, aki csak azzal a föltétellel vállalta a kormány megalakítását, ha Kozma Miklós megmarad a belügyminiszteri tárca, Kánya Kálmán pedig a külügyminisztérium élén, W Rchfc'er is'ván k’fOn’et'se A kormányzó a távozó Winchkler Istvánnak az I. osztályú magyar érdemrendet adományozta. Az uj kormány eskütétele Az uj kormány tagjai hétfőn este félhat órakor tették le a fogadalmat Horthy Miklós kormányzónak. Az államtitkári állások betöltése csak ezután történik meg. Bizonyosra veszik, hogy Antal István és Petneházy Antal államtitkárok távoznak helyükről. A lapok általában t— még az ellenzékiek is -T- nagy megelégedéssel írnak az uj kormány összeállításáról. Valamennyien megállapítják, hogy az uj kormány megalakításával határozottan enyhült a politikai helyzet. Darányi Kálmán miniszterelnöktől azt várják, hogy a nyugodt, békés munka embere lesz, aki az alkotó céltudatos tevékenységet tekinti első feladatának. Az uj miniszterelnök a Hétfői Napló munkatársának programjáról csak annyit mondott, hogy Gömbös szellemében kívánja tovább vezetni az ügyeket. Hétfőn este a nemzeti egység pártja rendkívül értekezletet tart. Ezen az értekezleten fogja ismertetni Darányi Kálmán kormány- programiját. Ző'yommegye főispánja voSt az u] miniszterelnök Pusztaszentgyörgyi _és tetétleni dr. Darányi Kál mán, néhai Darányi Béla volt föleim:v«!és"gvi államtitkár fia, Budapesten 1886 március 22-én született. A magyar fővárosban végezte közép- és főiskolai tanulmányait s itt is nyert államtudományi doktorátust. Közéleti pályáját Pest-Pilio-Solt-Kiskun vármegye közigazgatásában 1909-ben mint közigazgatási gyakornok kezdte, de még ugyanez évben a belügyminisztériumba rendelték, ahol segédfcgalma- zói rangban teljesített szolgálatot. 1910-ben már Fogaras vármegyében találjuk, ahol főszolgabírónak, majd vármegyei főjegyzőnek választották meg s ebből az állásából ment el a háborúba, ame’yben mint tartalékos főhadnagy vett részt a cs. és kir. 13. 6zámu huszárezred kötelékében az orosz és román harctéren 1917- g, amikor Zólyom vármegye főispánjává nevezték ki. A harctereken tanúsított vitéz magatartásáért az ezüst és bronz Signum laudiet Kapla a kardokkal, valamint a Károly csapatkeresztet és tulajdonosa ezenkívül a magyar és osztrák háborús emlékéremnek is, Zólyomi főispáni állásában érte a forradalom, amelynek idején teljességgel visszavonult a nyilvánosság elől és veszprémmegyei birtokán gazdálkodott. 1920-ban Győr és Komárom vármegyék, valamint Győr 6zabad királyi város kormánybiztosa s még ugyanez évben főispán lett. 1923-ban a kormányzó Moson, 19(24 Jben Győr-Mcson és Magyar-Ponsony k"z- igazgatásilag ideiglenesen egyesitett vármegyék és Győr város fő spánjává nevezte ki. Ezt a mél óságot viselte 1927-ig, amikor a magyaróvári kerületben időközi választáson egyhangúan képviselővé választották meg. 1928-ban államtitkár lett a miniszterelnökségen s e hivatalában Károlyi Gyula gróf felkérésére megmaradt a Bethlen kormány távozása után is. Ebben a nagy fontosságú póz dójában Bethlen 06 Károlyi minisztereinököií kivételes bizalmának vöt letéteményese s mint ilyen, csendes munkássága ellenére is kimagasló szerepe volt a kormányzati ügyek intézésében. Az 1931 Ük évi válai z ásókon Bgiatonfüreden kapott mandátumot az Egységes Párt programjával. Államt tkári állását megtartotta akkor is, amikor 1932 októberében Gömbös Gyula lépett a kormány élére, aki éppen ugv ajándékozta meg bizalmával, mint mindkét elődje. 1935 január 10-én a kormányzó Kállav Miklós visszalépése után földmivelósügyi miniszterré nevezte ki. A balatonfüredi kerület az 1935. évi ál a’ános választásokon újra egyhangúan választotta mer képviselőjének a Nemzeti Egység Pártjának programjával, amivel nemcsak politikai bizalmának óhajtott kifejezést adni, mint mandátumának átadásakor a kerület szónoka mondotta, hanem ama nagy szolgálatok felett érzett hálájának is. amelyeket Balatonfüred és vidéke, valamint általában a Balaton kultúrájának emelése érdesében végzett. Dr. Darányi Kálmán egyéb közéleti munkásságában világi gondnoka a Dunán-tuli Református Egy- há-keiület pápai főskolájának. tánsenöke a Turáni Társaságnak, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, igazgató választmányi tagja az Országos Magyar Gazdasági Ezyesü le inéit, a Falu Szövetségnek s még több társadalmi és kulturális egyesületnek. Legutóbb a kormányzó az 1. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. i uas'ak a kiilf j’d e'i Budapest, oketöber 12. A Gömbös be,menésére Budiaipestine jött külföldi álY a.mílllk kiéípviseflöi vas4maip dóié lőtt hagy tóik el a magyar fővárost. Valamennyiem repülőgépem utáltaik el. A <rr.á~ tyásfö’di repöJődérem üon-e pólyáéra buesiuiztaftáík eü Sehusohiiriigg osztrák kaneeiikiint, gróf Ckino olasz és Görimg német mimósztereket. Hz en o sa'tó b zaKotóan fsead<a Drr nvit London, okitóToer 12. Az angol sajtó bolha- tóa® fog’rfikotálk a,z uj magyar kormány várható programjával. A Sanday Tömés szerint Darányi Kálmán a m aigyarol"sz-oszómáikJlengyei-.r.émct Ogyiittoülkiödiésme.k a hivő és külpolitikai tekintetben Gömbbe Gyula irányát fogja követni. —• A Times ttdemoti, hogy Darányit képeoré ei egyenesen aökaLmacceá teszik az eU’onéáóek o n- mitásáira és a megegyezés és ménséklef eael'e- ménicik megerösitésére. Csnotudpesidrtyalór-i Róma, október 12. A félhivatalos Ste" :ii- iro-da diplomáciai szerke:zlője azt írja, hegy Gömbös temetése ailtialmat adott gróf Cicno olasz külügyminiszternek arra, hogy talál 'z- zék a magyar politikai élet vezető személy Légei vei s velük barátságos ejzmecoerét iölytat- hasron. Az olasz külügyminiszter a na-o brn Perllnken is tárgyalásokat fog folytatni s ezt követően kerül sor a bécsi olasz-osztrák magyar értekezletre. Rémei politikai k'lrl’ ben hangsúlyozzák e tanácskozások rendkívüli fontosságát, de egyben megállapítják, hogy egyes külföldi lapok önkényesen értelmezik e tanácskozásokat A irankteér(ékelés vámszedoi Egyik napról a másikra milliókat kerestek a bőrziánerek a frankdevalváción Nem egészen két hét alatt egymilliárd frank értékű aranyat csempésztek ki Svájcba » Mit kerestek az 1928-as frankkontremimn? ■ Az angol értékpapírok konjunktúrája a párisi borzén Pária, október 12. (MTP). Amikor Poin- caré a Morgan-milliárdok élén ellenoffen- zivát indított a frank védelme érdekében az inflációs spekulánsok ellen, akkor az egyik ismert és tekintélyes politikus negyvennyolc órával korábban tudott külföldi ügynökeinek Hasznos börzetanácsokat adni s ezzel egyik napról a másikra nem kevesebb, mint 18 millió frankot keresett. Az 1928-as nevezetes frankkontreminnek ez volt legnagyobb nyeresége — ugyanekkor a veszteségek százmilliókra rúgtak s a nagy inflációs manőver néhány nagysága vagy teljesen elvérzett ekkor, vagy halálos sebet kapott. A frankkontremin nemcsak az inflációs konjunktúra végét jelentette, hanem az inflációs nagyságok alkonyát is. A változás azért nem volt jelentős, mert néhány mindenre kapható börziáner helyett most néhány ugyancsak majdnem mindenre kapható politikus szedte meg magát s egyik napról, sőt nem ritkán egyik óráról a másikra súlyos milliókat vágott zsebre. A dollár, a font és a bdga frank leértékelésének is meg voltak a vámrzedői. Persze minden esetben pcli'ikusok, akik jóí voltak informálva és kellő időben tudták, mit és hogyan kell megjátizeni. Akkoriban a beavatották jól tudták, hogy ki az a három ismert politikai személyiség a francia kamarában, aki a börzeügynökök egész hadseregének mozgósításával nem egy, nem két és nem három milliót keresett, hanem tucatszámra vágta zsebre a frankmilliókat. Az angol lapok akkoriban nagyon éles hangon Írtak a francia politikai morál ellen és kinos intimitásokat kezdtek szellőztetni egyes befolyásos francia államférfiak nem éppen korrekt üzleti manipulációiról, amire gyorsan megjött a francia válasz is és szellőztetni kezdték azokat a nem kevésbbé üzleti titkokat, amikről pedig egyes angol politikusok hallgattak volna nagyon szívesen. így aztán gyorsan csend lett a csatorna mindkét oldalán. Soha nem látott hossz a párisi tőzsdén Mindez azonban ártatlan gyermekjáték volt ahhoz képest, amit most a frankleértékelésnél kerestek egyes jólértesült politikusok és a mögöttük álló pénzcsoportok. A nagy börzekon- junktura előfutamának nevezték a mostani hosszt, de egyesek már ebben az előfutamban is horribilis, szinte fantasztikus összegeket kerestek. A nagy játék pontosan hat héttel előbb kezdődött, mintahogy a kamara megtartotta sorsdönő ülését, amelyen kimondták a frank leértékelését. Ezalatt a hat hét alatt olyan börzeüzlelieJket bonyolítottak le, amilyenekhez foghatót még az úgynevezett 1928 előtti nagy konjunkcurába® sem ismertek* A bőrziánerek elsősorban angol értékekre vetették magukat, a párisi börzén szinte napról- napra ugrottak az angol papirárak, egyes papirosok már elképzelhetetlen magasságra tornázták fel magukat s a lázas kereslet még mindig nem szűnt meg. A bőrziánerek pontosan tudták, hogy miért keresik az angol papírokat, jól voltak informálva, tudták a kulisszák mögött folyó tárgyalások minden kis részletét, nemerék a devalvációs kulcsot ismerték már hetekkel eze1őit, hogy a kormány nvilvánoeságra hozta ve La, hanem pontosan tájékozva voltak az angolok és franciák között létrejött úgynevezett valuta'‘ebi- lizáeiÓ3 egyezmény minden kis részletéről. Tudták, hogy a font. amely hosszú időn át 76.80 frankon volt stabilizálva, a devalváció pillanatában 105.80 frankra eme1kedik s minden egyes fontnál 29 frankot le’ et keresői, ebben az aránylag nagy latittidbe pedig elfért a még olyan meredek értékemelkedés is. A börze- ma~őverek folytán azonban a dévaivác!^s kulcs, különösen, ami a fonttal va1ó relációt iüe*i, alaposan eltolódott s a fonttal mérve a frank kurzusa nem huszonöt, hanem npcryven s“~~a1?1’ka 1 csökkent, ezt a. tizenötszáza’ékos kü,-"->bezeí^t a francia nemzetgazdaság a börziánereknek köszönheti. Hotíyan hajtották I \ a kiskereskedelmi árakat Külön kérdés, hogy a kormánynak módjában lett volna-e megakadályozni az ilyen szélsőségekbe lendülő börzemanővert? Igen komoly szakértők szerint nemcsak módjában lett volna, hanem kötelessége is lett volna. Ugyanúgy, mint ahogy kötelessége lett volna ezekben a hetekben a kereskedelmi börzét vagy fokozatosan ellenőrizni, vagy a kötött üzleteket külön konjunk- turaadóval sújtani. Ez nem történt meg s igy állott elő, hogy a jólinformált nagy cégek nyersanyagmegrend elás eken olyan fantasztikus összegeket kerestek, amiről a józan és normális üzletmenethez szokott kereskedő még álmodni sem mer. Abban azonban, hogy a kiskereskedelmi árak olyan meredeken szöktek magasba, nem hibás sem a kormány, sem a börzespekuláció — hanem egyedül és kizárólag a francia közönség. A kormány által kiadott rendeletnek, amellyel az árfölhajtást akarták megakadályozni, élét vette, hegy a devalvációt követő három napon keresztül olyan vásárlási láz tombolt az egész országban, de különösen Parisban, hogy megszűnt minden árellenőrzés. A közönség minden áron vásárolt árukat hihetetlen tömegekben azzal az indokolással, hogy úgyis minden drágább lesz. I'Jcgv ezt a pánikszerű vásárlási lázat a kereskedők kihasználtak, egészen természetes, anyagúra természetes, hogy amikor például a Bou- levard Poisccniéren egy kereskedő a kirakatban lévő kabátról a 500 frankos árjclző táblácskát világos nappal a vásárlók tömegeinek szcmelát- tára bevette és kicserélte egy 500 frankos táblával, senki nem csodálkozott. Sőt a kabátnak még nagyobb lett a kelendősége, mert ime. saját szemével győződött meg a közönség arról, amit a madarak is csiripeltek, hogy minden órá- ról-órára drágább lesz. Radikális beavatkozás helyeit óvatos kcmpromissrrm Természet esen az egész francia közvá’e- ményt élénken iógiak'Ozita.ja az a kérdés, hogy milyen mótön lehetett volna, vagy lehelne máig most is megakadályozni az árak indokolatlan emelkedését s főileg, hogy a köz kárára nehá/nyan ügyes Työrzemanipu ációval milliókat vágjanak zsebre? Mindeneseire hatásos eszköz lett volna az is, hogyha az összes börzcuzlcteket, amiket az utóbbi, üt vagy hat hétben kötöttek, a nyilvánosságra hozzák. Elhíhez néhány bank szívesen hozzájárult volna, sőt úgy tudjuk, hogy ezt a tanácsot valaki ad la is Blunwiek és Vinoent Aurlol pénuügy- miniszternek, a két roocia'.ista politikus először megértőén bólogatott a tervhez e aziutáio érthetetlen okiból, napirendre tértek fölötte Ehelyett a kormány magáévá tette az úgynevezett L adó nt-tér vet. Lafont béipviceuő ugyanis azt a javaslatot tette a kamaráiban, hogy minden Lörzeiizlelot amelyet szeptember elejétől a devalváció napjáig kötöttek, külön nylcvanszáznlékcs konjunktúra adóval terheljék meg. S annak ellenére, hery a oiagánüTet érdekeit szenvedélyesen vádé nnező szenátus ezt a javaslatot minden küDönösefob nehécvég nélkül elfogadta, a kamarai sravazásnál hihetetlen köze lharcra került sor s végiül is egy majdnem nevetséges kompromíssziuirncnal érték be: külön ötvenszázalékos adót Tetettek ki a szeptember 21-o ég 2(i-között kötött Uzlo- tekre, az úgynevezett ötnapos finisben voltak nagy üzletek, de azért aiz igazán nehéz pénzeket A román kiiliir tn niszfer után a tojgér min sz ere nők lí O Eios el. Gél réttoi E^lgrád, október 12. Antonescu román k lügym'n'szter vasárnap éjszaka elu azott Belgrácból. Elutazása előtt röviden nyilatkozott az újságíróknak. Csak nagy vénásokban ismertette jugoszláviai benyomó ait s a legmelegebb hangon mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy hamarosan ismét alkalma lesz. Sztojadinoviccsal találkozni a balkán-szövetség athéni értekezletén. Kjosse Ivanov bolgár- miniszterelnök és külügyminiszter Géniből való hazautaztá- ban hétfőn reggel Belgrádba érkezett. A bolgár miniszterelnök még hétfőn meglátogatja Sztojadinovics jugoszláv miniszterei* nököt s vele eszmecserét fog folytatni. 2 már szeptember elején keresték. Azonkívül pedig csak a betköldi piasot saijtoba az adó, a kü.ifjlidi ibűrléken kötött horriibi is összegeket azonban nem. Szöktetik az aranyat lránc ccrszc gkcl A franca népvagyont azonban m'g sulyceabb-n iá me>gdézs.nálták. A devalváció következtéb n a h rhedt flandriai csempéezbandák kenyértelenné váltak. A francia—belga haláron ugyanis egész falvak éitek dohány, benzin és szárnyas-csenmpészésb 1 a devalváció következtében azonban egyÍK-n'p.ól a másikra azonos nívóra kerültek a francia ára a belgiumi árakkal, tehát nem volt értelme többé dohány va,<ry benzint csempészni Belgiumból F. anyaországba. A befagyott csempészüzlet helyén azonban uj és a francia nemzetgazdaság szempontjából sokkal veszélyesebb csempészüzlet ütötte fel a fejét. Most Franciaországból csempésznek Belgiumba, de nem dohányt vagy benzrlnt — hanem aranyat. Hihetetlen tömegben vándorolnak ki az arany-, érmék és arany rudak Franciaországból Belgiumba és Svájcba. j Franciaországban, mint ismeretes, az aran nnk úgynevezett kényezerárfolyama van. A B: nque do j Franca a magánosoknak aivk a törvény érte mé- I ben kötelesek beszolgáltatni az állambanknak a ] b rtokukban lévő aranyat az arany régi árát í z ti e ezzel megakadályozza, hogy az amnybiriokcsck részt vehessenek a devalvációs berzejátéktan. í Bri'szelben, Géniben és Zürichben azonban teljes érléke van az aranynak. A svájci Nemzeti Bőnk egy száz frankos aranyért 28.10 svájci frankot fizet, ami 14[) francia fraJlkrak felel meg, tehát egy érmen már negyven frankot kereshet vnhtki, ha ahelyett, hegy beszolgáltatja a Earqne da Francénak, kicsempészi Svájcba cs ott adja el. A 103 frank érlékü Louis a frrnz’a határtól itra'én csak néhány órajárásnyira fekvő Genfben már 14Q frankot ér. Könnyebben már igazán nem 1 h:t cecmpTzuton pénzt keresni. Érthető, ho°y a csempészet h'belet en méreteket öltött úgy a téka,, mint a svájci határon. Arra, hegy napról-naora miiyen hatalmas összegek vándorolnak ki Fr. nc'a- orszá.gbjl, követhez'etni lehet a svájci Nemzeti Bank arany nkacsró ának rendes napi jc'entlséb"1, ame'y az utóbbi héten famtasztikus ez:'mrk! al emelkedik. Október 1-e óta Franciaországból Svájcba özönlött aranyélték kélszá^müllő svájci, telát egy milliárd francia francnak felel meg. S <z ugyan:gy van a svájci magánbankoknál, a belga, luxemburgi ós nionacó. pénzintézeteknél. 1936 október 13, kedd.
