Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-11 / 233. (4082.) szám

1936 október 11, vasárnap. XO ASSZONYOK LAPJA Öi'zi divatuiitasok — Vasárnapi divatlevél — PRÉMMELLÉNYEK, melyeket ez ősszel a mélyekben kihajtott gall éra kabátok vagy fazónos kosztümök alatt viselnek, nemcsak az őszi, de a téli idényben is igen di­vatosak lesznek. A késő ősz ég a tél divatját be­mutató divatrevükön igen 6ok hasonló összeállí­tású, praktikus modell szerepelt. Hasonlóan sok­félék a prémfajták is, melyekből a magasra ki­gombolt. á’ló galléros vagy kerek bubikihajtós prémmellények készülnek. A m e'lénvek azért érdemlik ki a n rak tikos jel­zőt mert viselésük valóban sok előnnyel jár. A sok előnyük közül — melvek nemcsak a divatdá- mák, de a diszkréten öltözködő, közénosztálvbsli hölgyek szempontjából is előnyösnek nevezhetőek — kiemelkedő az a jó tulajdonságuk, hogy az előá'iltásuk nem sok költséggel jár és hogy a prénvnel'ények fölött még a tavalyi, átmeneti kabátok vagy egyszerű kis angol kosztümök is újszerűén hatnak. Bizony, az idén sok prob’émát okoz a meg­változott ősz'-téli divat. A prob’é^a alanya, hogy túlságosan sok tónusu ruhát, kabátot kosz­tümöt és komidét tettek divatossá. Amellett a legtöbb ruhadarabot o>an bőkezűen pré^ezik, ibo-vv neh~z a megfelelő praktikus megoldásra találni. Még szerencse, hogy itt-ott a sok modell között a soványabb nénztárcáiuakra is gondo’t a divat. Bár e^vszerübb és nraktikusabb megoldás­sal gondoskodik a. kevésbé igényes és módos botovközö^sé^ről. Ezek közé tartozik a kis prém- mellény divatja is. A mellényeket rövi^szőrü, olcsó présekből vagy a még praktikusabb prémimjtációból állít­ják e’ő. A rövidszőrü prémek közül az olcsó és mutatós nyírott bárányt. a silszkint és a külön­böző spinűre festett nvulat alkalmazzák. A mű- prémekből pedig a fekete és barna perzsa, majd a tigris, a leopárd, karakül és breitschwanzboz hasonlóan mintázott prémimitáció^at használják. A mellényeket többnyire ujjak nélkül dolgozzák. Azoknál a modelleknél, amelyek ujjasak, — az ujiak steppelt fényes selyemből vannak. Szabá­suk a férfimellényekéhez hasonlit azzal a kü­lönbséggel, hogy egészen nyakig érően csukód­nak és magas, katonás állógallér vagy bubigal- lér segítségével védik a nyakat. Hogy a prémmellénnyel kiegészített átmepeti kosztümök vagy kabátok csinosak legyenek — fontos, hogy a prémmellény színe és mintázata az öltözék sz'nével és minőségével harmónizál- jon. Azonkívül, hogy a kabátok megfelelő bővek legyenek. Különbnn a prémmellény vastagit és az összeállítás esetlennek néz ki. Legcélszerűb­bek a prémmellény fölé viselhető kabátfajták kö­zül a fazónki'hajtós, hosszú angol-kabátok — majd a háromnegyedes palettók. A kosztümök közül pedig a zakkó vagy szmókipg kabátos an­gol-kosztümökhöz. Az anrómintás anyagú kabát vagy kosztüm alá egyszínű prémből vagy mü- prémből kés-ült mellény illik. Viszont az egyszí­nű szövetből készültekhez a tigris vagy leopárd szőrméiéhez hasonló prémutánzat-mellények áll­nak jól. Ha a kosztümhöz vagy kabáthoz prémmeBényt viselünk, minden egyéb prémezés feleslegessé vá­lik. A kihajtott kabátfazónnál látható prémmel­lény éppen eléggé disriti, azonkívül a mellény ki­hajtott vagy álló gallérja megfelelően pótolja a prémgallért is. A prémmanzsettát vagy prémezett szélű kesztyűvel vagy — a téli szezonban annyi­ra divatos és franciás meg angolos összeállítások­hoz is egyformán szívesen viselt — muffokkal pótolhatjuk. Természetesen — a prémmellény anyagából készült muffokkal... A CIPŐ, A KESZTYŰ ÉS A HARISNYA Jelentőségével még az elegánsan öltözködő höl­gyek közül sincsenek sokan tisztában. Mig a ru­ha kiválasztására és összeállítására nagy gondot fordítanak, addig a kiegészítő részeknek — a ci­pőknek, a harisnyának és a kesztyűnek — nem tulajdoni tan ak elég fontosságot. Például a dél­előtti angolos kabátokhoz, kosztümökhöz vagy komplékhoz csak az angolosan egyszerű cipők és diszkrét szinü harisnyák illenek. Cipőkben pilla­natnyilag a vöröses barna, fekete és szürke bőr­ből, zöld, sötétkék, drapp és szürke antilopból dolgozott alacsony sarkú, kényelmes formájú cipőket nevezik „angolosnak". Az angolos cipő­ket érdekes zeimohenezésscl, átlyukasztással vagy steppeléssel díszítik. Legdivatosabb a fűzős for­ma. Kesztyűkben a sötétebb disznóbőr, angolos díszítésű nappa és szarvasbőr kesztyűket viselik délelőttre. A nagy hidegek beálltakor pedig a kötött gyapjú meg a fókabőr kesztyűket is mint angolosakat fogjuk viselni. A fókabőr kesztyűk különben az idei szezón újdonságai. Az ezüstös fényű fókaprém a kesztyűk felületén van. A var­rásokat színes bőrrel dolgozzák el. Nem igen le­het kecsesnek nevezni az ilyen fókabőr-kesztyü- ket, de ezzel szemben igen melegek, sőt — rá­adásképpen — vizállóak is. Ezek az előnyök pe­dig télen és nagy bigedekben fontosabbak a kesztyűknél, mint a külső csinosság. A franciás öltözékekhez viszont a magasearku barna, fekete, sötétzöld, kék és borvörös antilóp cipők divatosak. A formákban többféle újdonsá­got hozott az idei ősz. Kezdve azon, hogy az nccára viselt magaesarau cipők közül , száműzte a megszokott, kivágott puma formákat. Helyet­tük elől nagy csattal díszített, magasan a láb­fejhez simuló félcipő-formákat látni, melyek a XV-i'k század nyelves és csattdiszes cipőire em­lékeztetnek. Divatkörökben úgy hírlik, hogy a ci­Ti h a n y, október elején. Jobb, ha a gyárló emberfia meg 6em kíséreli le­írni azt a tökéletes üsszjátékot, amit a szeplőtle; ül tiszta őszi ég és a Balaton szelíden hullámzó vize nyújtanak. A „Sió", a fürge kis motoros, úgy úszik ebben a kék mindenségben, olyan valószmíitlenül, olyan simán és súlytalanul, mintha az űrben le­begne. , Nem is motorja viszi talán, hanem utasai­nak szépre vágyó szive. Nem is motor dohog oda­lenn a hajómélyben, hanem a mi sziveink vernek erősebben, mikor fölemeli előttünk szépséges hom­lokát Tihany félszigete. Kis álomország, kü'ön bi rodalom a kék végtelenségben. Szinte csodáljuk, hogy mólóján nem sellők fogadnak, hanem közön­séges, magunkfajta utasok várják kiszállásunkat. Ám sellök is akadnak még, de sokkal barnábbak; mint a legendák édes dalosai, kisportoltak, fürgék és vidámak, csak a víztől húzódnak már kissé, mert a bús őszi szelek alaposan lehűtötték a Balaton puha vizét. Egy szandolin fut be az orrunk előtt a móló kar­jától csendesre ölelt sima vizre, ketten eveznek benne, piros evezőkkel, mintha valami nagy piros vizíbogár futna előttünk. A móló kövei jó meleget sugároznak, láblógázva ülnek rajtuk késői fürdő­vendégek, igazi olaszos dolce far nicntc-t élvezvén a gyönyörű őszben. Az apátság hatalmas épület­tömbje, mint ódon, nemes patináju korona emelke­dik fcDn a szirten, feléje vonz minden utast a kí­váncsiság, de a fürdőigazgatóság ugyan nem ua- gyon reklámozza ezt a látnivalót: erős kereséssel találunk egy kis táblát egy fa derekára tűzve: „Az apátsághoz". Csak enDyi és csak magyarul, pedig sok „beautiful“-t hallunk szanaszét. De az­ért odatalál mindenki, hiszen csak felfelé kell menni és — nagyon érdemes felfelé menni! Már az első fordulónál olyan kilátás nyílik a ba­latonfüredi öbölre, hogy ha meg is jártam Dalmá­ciát, ezt a kilátást nem adom oda sémimért. Me­redek, sziklás előtér, vörös kérgü szurokfenyúkkel, hajmeresztő meredeken alattunk vidám, tarka kis kabanák, — egyiknek erkélyén ind ánvörös törzs­vendég olvassa napilapját. Az öböl gyönyörű ivvcl hajlik a távol felé, egészen messze a kéneséi mész- partok fehérlenck, közelebb Balatonfiircd tarkáink s a tiindéri vizen éppen most úszik Tihany felé a kis motorhajó, fehér fodrokat huzva maga után. Soha nem lehetne jóllakni ezzel a kitáruló szép­séggel, ha a magasság még többel nem kecsegtet­ne. Minden szint-nyereség fokozza az élvezetet, mindig tágahb a látókör, mindig csodálatosabb az ég és a tó összefolyása, az ember valahogy magát is súlytalannak érzi, mintha felnyílna a mellünk a be­pők magasod ása még folytatódni fog. Máris lát­ni néhány olyan modellt, amely magas sarokkal készült ugyan, de egészen bokáig fedi a lábat. Elől vagy oldalt átfüzéssel vagy átgombolt pán­tokkal csukódnak. Állítólag mire az első na­gyobb 'hideg beáll, már megjelennek a téli idény szenzációi — a magaeszáru cipők is. P árié bán látni párat belőlük. Kombináltan, lakk ée matt antilóp vagy bőr-posztó és bör-báneony összeállí­tásban készülnek. Franciás kosztümökhöz vagy kabátokhoz az uccára fogják viselni őket. Délutáni harisnyaszinek jóval élénkebbek a délelőttieknél. Első helyen az erős, rozsdaárnya- latu testszinü harisnyák állanak, melyeket a sötét árnyalatú vagy fekete öltözékekhez hord­szivott üde levegőtől s egybeolvadrá”k ezzel az édes, puha, szelíd kékséggel, ami sem levegő, sem víz, de valami földöntúli megfoghatatlanság. Csak ne volnának ezek a kec'skekörmös gyere­kek! Nincs tőlük menekvés. Kifogyhatatlanok és le rá ihatatlanok. összevásárolok egész legelőre va'ó kecskekörmöt, csakhogy békém legyen, de nincs. Mert nem óhajtottam egyiktől sem, hogy a kecske- köröm legendáját elmondja. Végre ráhagytam egyre. Mondta, skandálta, szinte motor-erőre berendezve. De ha megállítottam valami kérdéssel, nem tudott tovább menni: „Jaj, hol is vagyok? Hol hagytam abba?" A végén pedig elsikkasztott vagy nyolc-tiz versszakot. „Hohó, barátom", — mondom neki, „csaltál! Kihagytál egy csomót!* A kis monda­mondó vörös lett a szégyentől s elfordult. Megsaj­náltam, visszahívtam: — „No gye re, azért kapsz valamit!" De meglepő volt ám a válasz: — „Ha csaltam, nem kell semmi!" És végkép eltűnt a színről. Ilyen önérzetes kis regős volt. Fent aztán olyan bősége van a csodálatos kilá­tásnak hetedhét határra, hogy a i ember gyarló szava eláll, nem beszélhet már róla. Most csakugyan mindnyájunk lelke a szemünkben ég s talán a íeg- méítóbb, amit még elsóhajthatunk, ennyi: — Istenem... Hogy teljesebb legyen az áhitat, megkondul az apátság öblös, mély harangja is, elzengi a tizenket­tőt, mintha forró szárnyverésseí szállnának a han­gok a ragyogó ég alatt, a napsugarak arany lánd­zsái között. Ez a babonázó kékség ott lenn, egé­szen mákonyossá teszi az embert, szédülten já'kál a tetőn, a petúniák meleg illatában, az apátság történelmi .boltivei alatt, az olaszos építésű, nyers kőből rakott kis zsellérházak között. Mintha álmod­tam volna a főoltár nehéz-arany cirádáit, egy mel- lékoltár tőrkoszorus Madonnáját, a szószék külö­nös szobornlakját, nagy karimáju kalappal s a vér­tanú jelével, a kis függefát az apátság udvarának közepén, nádsövénnyel védve, a ,,Vásárház" magya­ros nádkötésü fedélgorincét. Milyen furcsa, hogy itt valaki kameráját csattogatja, amott egy sellőjeliilt fürdőruháját libegteti meg a kiváncsiak előtt s öreg nénikék csökönyösen kínálják levelezőlapjaikat, fölös szániu kecskekörmeiket.... Jaj, van rosszabb isi ó, Tihanynak riadó leánya, — legjobb, ha elbújsz szent hegyed mögé... Meny­nyire megriadhattál ilyen profán betolakodótól, aki befészkelte magát a „Visszhang dombra" s nem le­het onnan levakarni! Mert a tihanyi ekhónok már külön pergolát épí­tettek a vízgyűjtő tetejére, ide állhat a közönség kipróbálni, mennyire tellik a tüdejéből. ♦ A keca­O, lihanynak megriadt leánya... Őszi sóhaj a „Magyar Tenget" melói ják. A meleg árnyalatú dohányezinü harisnyákat' az élónkebb szinü ruhákhoz viselik. Az annyira divatos lila ée borvörös árnyalatú toalettekhez uj harisnyaszineket kreáltak. A lilához lila fény­ben játszó füstszinü, a borvöröshöz pedig bor- vörös szinü harisnyákat hoztak ki. A franciáé kesztyűk jellegzetessége, hogy ári eddigi megszokott, egészen magas manzsettáju formáktól eltérően, ez ősszel csak csuklóig érő magasságú kesztyűket látni. Jellegzetességük, hogy átgombolásuk nincsen, ellenben a kézfejen, és a belső oldalán pár centiméternyi behasitás adja meg a kellő bőségüket. Azonkívül alig akad olyan őszi kesztyümodelL, amely egyszínű bőrbői lenne. Többnyire a kézfejet boritó felső részt a toalett színével vagy díszítésével harmonizáló szinü, matt bőrből készítik. A nagyobb strapái­nak kitett tenyérrészt viszont egészen sötétbar­na. sötétkék vagy fekete szinü — fényes bőrből dolgozzák. Látni élénk lila antilóp felsőrészü és fekete tenyerű kesztyűket, melyeknél a kézfejt diszitő hármas varrás ezüst fonállal átöltött fe­kete selyemből készül. Zöld-barna, szürke sötét­kék, borvörös-fekete és fehér-fekete a leggyako­ribb összeáilitások. Estélyi ruhákhoz világos testszinü, ezüstszürke vagy fekete harisnyákat hordanak. Újdonság az oldalt ezüst va?y arany nyíllal díszített estélyi harisnya. Párisból estélyi célokra még olyan ha- risnyamodellek kerültek ki, melyeknél a körmök helyét piros beszövéssel markirozzák. Ezeket a piros körmös. testszinü fátyolharisnyákat a pán­tokból összeállított szandálokhoz készítették. Télen valóban merész lenne a hölgyektől azt kí­vánni, hogy — miként a nyáron — harisnyátlan ’ábra húzzák fel szandáljaikat. A problémát a beszövött körmü testszinü harisnyákkal oldották meg, újra bebizonyítván, hogy ami a lelemé­nyességet illeti, a divat mindig kitesz magáért. A KALAPOK ' !rR; : i/lí -HTOI#. terén az őszi divat kialakulása, váratlan újításo­kat eredményezett. Mig kora ősszel még csak elvétve lehetett magasított teteiü formákat látni, addig most az őszi szezón megmdultával egyszer­re csak az egészen magas tetők jelentek meg. Pá'ris uíra meggondolta mamát. Nem törődve az­zal ho°rv követői közül a legtöbben már besze­relték őszi filc- vagy bá’'Sony-k?.1aniailTat — má­ról hoVanra. elejtetto a* iBacsony teteiü formákat és helyettük az ellentétüket: a magasra dolgo­zott. kicsúcsosodó tetejű kalapformákat tette divatossá. A divatkénfink hat- uíszerű kalanfnr^át mutat. \z 1. száminál ie’ölt kanr>ak zöld filc az anyar "a. A krsoescsodá«ál érdekes bevarrások d:szi- tik. A tortüzék° sötét b°ma szinü. A 2. modell fekete bársonyból van. lila toll é’énkitj. A har­madik barna velur-kaJan, süveg formáin teteie vé'rig zeimchen'C'zett. A 4. szám® fekete tüftim tokk tetejto v‘sszahaitott borvörös toll van. óz ötödik modell lila szinü bársony turbán, rrelyrél a drapnirozást fényes fekete csatt fogia le. Az utolsó ábránk érdeke*, zöld filcből és fekete ■nrémutánzatból összeállított, kicsúcsosodó baret­tet visel. 1ADVANYI MAGDA. kekörmös gyerekek ide is elkísérnek s fent megkér­dezik szolgálatkészen: — „Kiáltsak?" így megkí­mélvén esetleg a lomhábbakat a kiáltás fá: addmv itól, ezért persze szerény ellenszolgáltatást remél­nek. Nem, nem kertem a kis ifjút, hogy kiáltson, magyarázatait sem, hogy miért mond a vieszha g most csak nyolc 6zótagot az azelőtti tzenhat he­lyett. Mert fent trónolt Az Ekho egy pohos, izzadt, ingujjra vetkőzött turista személyében, aki fotoka- meráját pocakjáról hátára vetve kikönyökölt a mellvédre és szakadatlan ordított, szrkadatlan rio­gatta szegény tihanyi leányzót.... Különös elősze­retettel, gyakran ismételte ezt: „Balassagyarmoi". Aztán: „Kati, gyere haza!" Meg ezt: „Mama kész van-e az ebéd?" Majd ismét: „Balassagyarma Sosem láttam Balassagyarmatot, nem sekat tudok róla, de itt szívből meggyülöltem, legalább is a ne­vét! Úgy recsegett itt ez a név a riadt hegyek kö­zött, mint egy durva kődobás valami lágyüblü kris- tálykehelyben. Menekülni kellett az izzadt ordító mellől, aki cso­dálatosan bírta. Más régen berekedt volna. A sza­va üldözött leleté is, egész utón. Még mindég hívta Kadit haza s kérdezte mamát, hogy kész-e az ebéd. Már lent voltunk a mólónál s még mindég harso­gott: „Balassagyarmat"... A szörnyű kakofónia emlékét egy kedves mondás törölte ki a tudatomból. Bennszülött nenöt mell z- tünk, aki asszonytársával valami gyerekekről be­szélt s azt mondta: — „Na, ezek * gyerekek is úgy beszélnek, mint a németek: Habso, habso". (Az „s"-et tessék magyarosan olvasni!) — „Azok is azt mondják, ha valami nem kell nekik. Habso." Ez a „habso" is a kecskekörmök túlságos kínálata ellen 6zól. Erre mondják a német vendégek: — Ich hab* schon! Visszafelé a „Szigliget" visz, a nagyebik moto­ros. Szemünk Tihany fele szegezve. Úgy távolodik a „Szent hegy", mint egy stép álom. Nagy, zöld hullámokat hasit « hajó a vizen, egy távoli fala tornyának tükörképét fehér trillává hajlítja, a trilla ott reszket a vizen, libeg, aszik, mig elnyeli a vég­telenség. ., Nyfresi-TIchy Kálmán. — SORBAALLNAK A VEVŐK AZ ÜZLET BEJÁRATA ELŐTT, ha jó reklám állítja, őket sor­ba! Közeledik a karácsony: minden kereskedő­nek jó reklámötletekre, hatásos kirakatokra van szüksége. — Hogyan kell jól reklámozni? Ha­tásos kirakatokat építeni? Mindenre feleletet ad a REKLÁMÉLET uj száma! A jó eladó „termé­szetrajzáról", a helyes organizációról és számos, a kiskereskedőt elsősorban érdeklő kérdésről •hoz értékes és hasznos cikkeket. Ezenkívül nem­zetközi kirakatszemle, számtalan tipp, ötlet és tanács tarkítja az uj számot. Szerkeszti: Balogh Sándor. Előfizetési ára egy évre 90 korón a. Ki­adóhivatal; Budapest .V, Lipóbkőrut 9. ex.

Next

/
Oldalképek
Tartalom