Prágai Magyar Hirlap, 1936. október (15. évfolyam, 224-249 / 4073-4098. szám)

1936-10-11 / 233. (4082.) szám

miiiiihí 10 — KÖNYVTARAK ÉS KULTURÁLIS EGYE­SÜLETEK FIGYELMÉBE! A szerkesztésemben megjelent Uj Auróra irodalmi évkönyv legutolsó ■hat évfolyamából több sorozat maradt fenn ná­lam. Amig a készlet tart, ilyen, több mint 1200 oldalas sorozatot, szívesen bocsátók az érdekelt magyar községi és iskolai könyvtárak, valamint kulturális egyesületek rendelkezésére, ha cso­magolás és portóköltség fejében levélbólyegben 12 "koronát küldenek be címemre. Dr. Reinel Já­nos, a Magyar Minerva szerkesztője, Pozsony, Kecske-'ucca 33/1. — A VÁGBA ÖLTE MA GAT EGY NEGYED I GAZDA. Nyitrai munkattársunk jelenti: Negyed község határában a Vágba ölte magát Takács Gyula 67 éves gazda. Az öngyilkos levetkőzve ve­tette magát az örvénylő vízbe. Végzetes tettét az­ért követte el, mert néhány héttel ezelőtt súlyos fejsérülést szenvedett és azóta- állandó fejgörcsök kínozták. i — FIATALKORÚAK FOSZTOGATTÁK j A KOMÁROMBA IGYEKVŐ KOCSIKAT, j Komáromi tudósítónk jelenti: Az utóbbi időben j több följelentés érkezett a komáromi rendőrség­re, hogy ismeretlen suhancok a komáromi or­szágúton fosztogatják a piacra igyekező falusi kocsikat. A suhancok a Vag-hid előtt várták a kocsikat s gyümölcsöt, zöldséget, baromfit do­báltak le róla, majd a zsákmánnyal elmenekül­tek. A legtöbb gazda csak a városban fedezte föl a lopást. A rendőrség most lefülelte a tolvaj suhancokat. A legfiatalabb köztük 11 éves, a legidősebb 16. Átadták őket a fiatalkorúak bíró­ságának. — RABOLT, HOGY FOGHÁZBA KERÜL­HESSEN. Nyitrai munkatársunk jelenti: A nyitrai esküdtbiróság rablás címén vonta fele­lősségre Hegedűs Mária galgóci asszonyt. A vádirat szerint az asszony május 17-én Prisztas Orsolya nevű kaplati ismerősét mozsártörővei leütötte és elrabolta 400 korona értékű ruhane­műjét. Az esküdtszéki tárgyaláson a vádlott be­ismerő vallomást tett. Azzal védekezett, hogy nagy nyomorban volt és azért követte el a rab­lást, hogy börtönbe kerülhessen és úgy megsza­badulhasson gondjaitól. Az esküdtek bűnösnek találták a vádlottat, mire a bíróság kétévi fegy- házra ítélte. Az ítélet jogerős. — LEVÁGTA KARJÁT A DARÁLÓGÉP. Felsőcsallóközi tudósítónk jelenti: Hidegkéty Károly felbári kereskedő udvarán Érsek József munkás a darálógéppel dolgozott. A gép elkapta a munkás jobbkezét és könyökön fölül levágta, Súlyos állapotban szállították be a pozsonyi ál­lami kórházba. xx Miután bundára már nem jutott, könnyű öezi kaMitjáit kivatelmozta, hogy jól jBefegiit- sem. Más megoldás nincs; ha az anyag ikiönrayü, vaiteílioneil kell segítségére menni és ha a kávé gyenge, valódi Franci:kai segítünk rajta. Min­den kávéba, de különösen minden gaibonaikávé- ba valódi Franck kell, Leginkább aizonban Kano- Francík. TRXGAI-AYisAARHIRIiMy A német nyelv kötelező oktatását követeli a pozsonyi magyar reálgimnázium uj szülői tanácsa Jobb a tanítási eredmény a magyar középiskolában, mint a szlovákban Pozsony, október 10. (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől.) Az itteni állami magyar reál­gimnázium szülői társulata tegnap alakult meg az uj tanévre. A gimnáziumban tar­tott értekezletet Mendreszóra Miklós igaz­gatóhelyettes nyitotta meg a beteg igazgató és az egész tanári kar nevében. Az igaz­gatóhelyettes elsősorban az uj fegyelmi szabályzatra hivta fel a szülők figyelmét, többek között az újonnan bevezetett öt jegyből álló osztályzatra és közölte, hogy a statisztika szerint a magyar reálgim­náziumban elég jó eredményt értek el a tanítás terén, sokkal jobbat, mint a szlo­vák gimnáziumokban. Közölte az igazgatóhelyettes, hogy a reál- gimnázium a jövő évben minden valószí­nűség szerint végleg átköltözik a Kecske- uccai épületbe, ahol a két alsó osztály már két év óta működik. Indítványára ezután megválasztották a társulat uj tisztikarát és választmányát. A társulat uj elnöke dr. To- maschek László ügyvéd lett, alelnök Stel- tzer Lajos, titkár dr. Fleischmann Gyula, pénztáros Szütsy Lóránt, jegyző Gecző Béla, orvosszakértő dr. Bárány Henrik. Ezután megtörtént a választmány egyhangú megválasztása is. Az uj elnök tartalmas székfoglaló be­szédében kérte a szülők és tanárok támo­gatását és különösen a növendékek vallásos és nemzeti neve­lésére helyezett súlyt beszédében. Indítványozta, hogy az eddigi elnöknek, Vermess Samu nyugalmazott alispánnak, aki hat éven át eredményesen vezette a szülői társulatot, jegyzőkönyvi köszönetét szavazzanak meg. ami egyhangúlag megtörtént. A napirend során jelentette az elnök, hogy ez évre 400.000 korona, a jövő évben 1,200.000 korona szerepel az állami költségvetésben a Kecske-uccai épület adaptálására. Az ügyészség és a fogház rövidesen elkerül a régi bírósági épületből és most már csak a mérnöki ügyosztály áthelyezését kell kisür­getni. Rámutatott dr. Tomaschek elnök ar­ra, hogy a magyar reálgimnáziumban ta­valy 645 növendék, a német reálgimnázium­ban pedig 937 növendék tanult. Az utóbbi­ból 148 magyar nemzetiségű diák volt. Ha a magyar szülők a magyar reálgimnázium­ba Íratták volna gyermekeiket, úgy mint­egy 800 növendéke lett volna ennek az in­tézetnek és az egységes elhelyezést előbb keresztül lehetett volna vinni. A német nyelv tanításának régi problé­májáról volt ezután szó. A szlovák reálgimnáziumban ugyanis kö­telező a német nyelv tanítása (sőt az idén a magyar nyelvet is tanítják rendkívüli tárgyként), a magyar reálgimnáziumban azonban csak az ötödik osztálytól kezdve szerepelt a német nyelv rendkívüli tan­tárgyként. Hosszabb vita után elhatároz­ták, hogy a német nyelv kötelező tanítását fogják kívánni egy memorandum formájában. Szó volt még arról is, hogy a tanárok a rövid szünet miatt nem fogadhatják a felvi­lágosítást kérő szülőket, ezért azt kívánták, hogy külön fogadónapot rendezzenek a szü­lők számára. Este fél nyolc órakor az értkezlet véget ért. Jövő csütörtökön a segítő egylet tart­ja alakuló közgyűlését. VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bolgárt) igen t. Előfizetőinknek és Olvasóinknak gyorsan és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadóhiva­talunk: Bratislava, Lőrinckapu-ueea 17. II. (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbí­tását is vállaljuk. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk esz­közli: Pralia II., Panská ul. 12. III. Tízévi fegyházat kaptak a szomotori gyilkos fivérek Kassa, október 10. (Kassai szerkesztősé­günk telefonJe 1 entéise.) A kassai eskűcKíbíró­ság ima egy gyilkossági ügyet tárgyalt, amely ez év nyarán játszódott le Szicimo'tor község­ben. A osépliésnél dolgozó béreslegények ösz- szevesztek, a veszekedés során Potor Péter és Potor Mihály fivérek karót ragadtak s Kis Károly társukat annyira elverték, hogy az a helyszínen meghalt. A gyilkos testvéreket a csendőrség a helyszínen letartóztatta. 'Megál­lapították, hogy a testvérek kezdték a vesze­kedést. Az ügyész szándékos emberönés bűn­tettével vádolta őket. A mai tárgyaláson a vádlottak azzal védekeztek, hogy Kis Károly veszedelmes verekedő volt és állandóan fe-. nyegettfí őket. A tanúvallomások után az es­küdtszék a vádirat érteiméiben bűnösnek ta­lálta a vádlottakat, mire a bíróság 10—10 évi fegyházra ítélte őket. Az elitéltek semmiségi panaszt jelentettek be. 1936 október 11, vasárnap. A SzMKE központja: Komárom, Kultúrpalota. Jelentkezzék tagnak, szívesen várják. Lépjen be valamelyik szervezetbe, vagy jelentkezzék rög­tön a központnál. Támogassa a szlovenszkói magyar kultúra ügyét. — VÉRESRE VERTE HARAGOSÁT. Fel­sőcsallóközi tudósítónk jelenti: Szabó István gu­tái gátőrt az uccán megtámadta haragosa, Szabó Ferenc és egy doronggal összeverte. A gátőrt eszméletlen állapotban szállították be a kórház­ba. Szabó Ferencet a csendőrség letartóztatta. — PÁLYÁZAT HÁZI TANÁRNŐI ALKALMA­ZÁSRA. Szloven&zkó egyik vidéki szlovák köz­ségében magyar oiiiceálád házi tanárnőt keres az 1936,37-es tanévre egy gimnáziumi ötödosztályos, egy másodosztályos leány és egy negyedosztályos elemi iskolás fiú mellé. Az alkalmazásra pályázó okleveles tanárnők vagy legalább egyetemet végzett tanárnőjelöltek ajánlatukat igényeik pontos megjelölésével a legsürgősebben küldjék be a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségébe Darvas János szerkesztő kezéhez. — NAGY SZALMATÜZ PUSZTÍTOTT RA- KOTTYÁSON. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Péntekre virradó éjjel ismeretlen tettesek felgyúj­tották Déréncsónvi János rakottyási gazdálkodó szalmák a zlait s mire a balogtamási és rakottyási tűzoltók a helyszínre érkeztek, az egész évi szal­matermés a tűz martaléka lett. A kazlakat egy­szerre három helyen gyújtották meg a tettesek, akiknek a csendőrség nyomában van. A gyújto­gatás a Taródy-féle birtokparcellázás körüli bo­nyodalmakkal látszik összefüggésben lenni — a nyomozás jelenlegi állása szerint. Az ifjak türelmetlenül topogtak a piacon. Siettetni kellett a nehéz- mozgásu, hallgatag fegyverkovácsokat, hogy idejében elkészüljenek az uj fegyverekkel. Apadóban volt a Duna vize, az utakon szikkadt a sár, maholnap fölkerekedhetnek. Két hete lakták már a brigetiói udvart. Alboin herceg maga sze­melte ki mind a negyven ifjút a langobard főemberek családjából. Egyik sem volt idősebb nála; pelyhedző állu, jól megtermett s elszánt legény valamennyi. Egyikük sem tudta, merre vezeti majd őket, északra a rokon szászok és szilingerek, vagy markománok és kvádok közéi, vagy talán még távolabbra nyugatra, burgund és frank föld felé. Ha vala­melyikük ütjük felől faggatta, mosolyogva intett: — Megtudjátok idejében! Pemmó, a legifjabb legény, pallosát próbálgatta a fegyverkovács műhelye előtt. — Jó lesz, Hűig mester? — Ott a tönk, sújts rá két marokkal! — biztatta a fegyverkovács és ősbozontos szakállába mélyesztette kormos ujjait. Pemmó olyat csapott a tönkre, hogy alig tudta a fából kirángatni a vasat. Óvatos ujjal végigfutott a kard élén, csorbát keresett és elége­detten csettintett: — Az ám. nem csaptál be, Hűig! Megvillantotta a napban a pallost. Hibátlan munka volt a gondo­san simára csiszolt vércsatomával és markolata pompás cirádáival. Fegyverben jártak mind, ki öreg, ki már uj pallossal és kerek kis pajzzsal. Csak Alboin volt fegyvertelen; hajadonfővel állott előttük, rozsdabarna dús haja csimbókba volt kötve oldalt, betakarta fülét és kondorifva verte izmos nyakát. A szája körül és az állán lehelletnyi szakáll serkedt, kivereslett orcával figyelte Pemmót. A legény kedves­kedni akart. — Próbáld csak, herceg! Alboin hirtelen hátracsapta két karját. — Hagyd, Pemmó! Tudod jól, megfogadtam, nem nyúlok idegen fegyverhez, amig az enyémet, az igazit meg nem szereztem. Két harcos bukkant föl a tér sarkán. Ahogy sietve közeledtek, a szél meglebbentette a bőrövükre kötött rikító szalagokat Színesen sze­gélyezett hosszú lenkabátjuk volt, mint az ifjaké, lenbugyogójuk sárga* amazoké pedig piros fonállal csíkozott. Fehér vásznakba pólyáit lábu­kon szíjakkal fűzött sarut hordtak. Vezényszó harsant és az ifjak glédába álltak. Alboin herceg csak nézte a társak vad harcijátékát, ahogy fölvonulnak hadirendben, né­gyesével zárt sorban, egymáshoz láncolt derékkal és egy dobajjal, har­sány hajrával végigrohanják a szabad teret és ütemre lendített szablyá- val űzik a láthatatlan ellent. Aztán szembefordulnak és föltartott paj­zsukon mérik a csapások erejét. Helmechis szegődött hozzá. A kicsit púpos és soványságában szi- yóserejü legény a tej testvére volt. — Pompás ez a szél! — mondta a ferdevállu és az égre mutatott, melynek kékjén bolyhosra szakadt felhők rohantak. — Egy nap alatt úgy fölszikkad itt minden, hogy akár holnap indulhatnánk. Alboin bólintott. Milyen nehezen várta ezt a kitavaszodást! Végre erőre kapott a nap, förgetegea szél borzolta a vizeket és cibálta a rügy- beduzzadó fák ágait. Kint a szántókon selymes füvet eresztett a csirát fogott árpa és a levegő tele volt érdes illatokkal és Ingerlő párákkal. ELSŐ KÖNYV 1. 1 (FOLYTATJUK) Alboin vérében is benne zuborgott a tavaszi láz, de hanggal nem mutatta izgalmát és örömét. Csak kissé vastag, egyenesvonalu és erélyt sugárzó száján volt valami hetyke vonás. Harcossá avatták már a télen, de a győzedelmi lakomán az apja nem ültette maga mellé, íratlan pa­rancs, hogy egyetlen langobard herceg sem ülhetett a királyi asztalhoz, mig idegen udvarból nem hozott magának fegyvereket. Nézte az egyre jobban sugárzó eget és ujjongott magában. Ha al­konyaiig nem fakul a nap ereje, vége a várakozásnak. Hajnalban elindul a negyven ifjúval megszerezni a fegyverzetet! Intett Kelmechisnek és lóra kaptak. Kinyargaltak a Dunához. — Apad a viz! — állapította meg Alboin boldogan. Helmechis veresen parázsló szemmel nézte. — Itt kelnénk át? — tapogaíódzott, — A kvád udvarba akarsz menni? Alboin keményen összecsukott szájjal hallgatott. — Rakoncátlan a tavaszi Duna, veszélyesek ilyenkor az örvényei, —- dünnyögte a ferdevállu. — Csónak meg se birkózik ennyi vízzel. — Hát a tutaj mire való? Azzal átkelhetünk bárhol, ha arra ke­rülne a sor. A ferdevállu megint áthatóan figyelte tejtestvérét. — Hiszed-é, testvér, amarra jobb volna — keletnek mutatott —* Aquincum fölött, a szigeteknél jobbak a gázlók. — Jobbak? Alboin szeme fémesen megvillant és hozzáhajolt a ferdeválluhoz. Szinte érte, súrolta forró leheletével. — Miért mondod? — Kora hajnalban kéne indulni, hogy alkonyat előtt átkelhessünk, Aquincumnál! Nem itt! Alboin belesápadva és elfúlva nézte: — Miféle ördög súgta meg neked, hogy én is úgy akarom? Helmechis már mosolygott kicsit. — A vérem és nem az ördög. Az anyám vére, aminek cseppje benned is van. Mert én azt tenném a helyedbe. Ha fegyvert kell kérni, adja az, akivel számbeszálltól: a gépid király, Turisend. — Megöltem a fiát! — Meg ám! Szép harc volt!. ♦. Becsesebb az a fegyver, amit nz ellenfél ád. Alboint hirtelen átjárta a meleg. Milyen csodálatos, hogy Ilelme- chis megérezte féltve őrzött titkát! Tél óta vívódott a gondolattal, hogy az akkori vakmerő rajtaütést újabb vakmerőséggel tetézi: Gepidiába megy a fegyverekért! — Erről hallgass! — szólt a ferdevállunak. Széltől csapzottan jöttek vissza a szemleutról. Az ifjak lándzsa­játékkal szórakoztak a téren. Keskeny falapokat nyomtak a puha ta­lajba és dütött lándzsával sebes vágtában nyargaltak a lécek felé, hogy ügyes döféssel lándzsahcgyre kapják. Erő és lelemény, fürgeség és biz­tos szem kellett, hogy a dárda ne túrjon a földbe, hanem a lécet érje és kitépje hirtelen. Délben torkig laktak nyárson sült hússal, — Hallottam a palotán, valami szkita sámán jött a méneshez,---­szó lt a jólcrtcsült Helmechis. Csupa repdeső izgalom lett szavára a tá­bor. Mind látni akarta a büvölőt, aki a szemével fogja be a lovakat. I II EGO FÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ■mm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom