Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-06 / 204. (4053.) szám
12 ^KS<M-MAGt^OTRLAI» 1936 szeptember 6, vasárnap. Hamlet azt mondja sz-inéezeófrtölL, hoigy öfk a fooir foigflialiatjaá és rövid krónikái, akik ,,a százaid testéinek .tniflájdodi alakját és lenyomatát adják“. Valló jálbam így áll a dolog. A e&iníhá.z Mi tükre a kor széliem! áraimilaitáiiialk, müvíészi akarása inak, az embereket foglalkoztató kérdések ímeigvitatásának. A színház tisztán elénk veititi a mai társadalom igazi arcát, ennek az arcnak zilált vonásait, megtörő szemeit, céltal-amul imbolygó, tétova, néveteg tekintetét és az arcot döibberaetessé formáló zilált üelkiisé'get, mely a kifejeződést keresi. Ezren és ezrein megírták már, (hogy a mai társadalmat, gazdasági életet., politikai célkitűzéseket zűr-zavaros 'bizonytalanság jellemzi. A káosz keltéiben van a mindenható egyeduralom, mely lehetővé teszi, hogy minden pillanatban a legellentétesebb társadalmi és lélektani tényezők indítják útjára azt a mozgalmat, azt a megmozdulást, melynek végén az anarchia tűnik fel. A gondolat- és érzeíemvilágnafc ez a chaoti- kns széthullása magyarázza meg azt a letagadhatatlan tényt, hogy soha akkora ellentét nem volt az alkotó lélek önkiiéjeződésének módjaiban, mint ma, amikor aizt látjuk, hogy egymást kizáró irányok és törekvések élnek egymás mellett minden művészetben. Ezek az irányok nem akarják, nem tudják egymást megérteni és a közönségtábort is egyes jelszavak zászlói alá .tömöritették úgy, hogy ezek a szétosztott mübairátok, müélvezők türelmetlenül nézik le és áitkozzcák ki egymást. Ugyanez a feketefejére állított állapot uralkodik ma a színházi kultúra, a színjátszás terén is. A régi színjátszással, kifejezési móddal, helyesebben: stílussal mindinkább elegedetüenek a színház emberei, mindig njat és ujabbait keresnek és keresés (közben merőben ellentétes irány Óikba zuhannak. És amint a politikai és gazdasági életiben, a sok zavaros és éllentétes elemet egy kéz (diktátor, párturalom 6tb.) igyekszik' a .mindenhatóság erejével egységbe foglalni, vezéreszmét kitűzni és egy akaratot uralomra juttatni, akiként szaladt össze mind több és több (hatalom a színházban a rendező kezébe, annyira, hogy ma miár rendeződ egyeduralomról beszélhetünk a színházak életében. Rendező mindig volt. Még akkor is, amikor Hellasz ősi földjén Dionyisos tiszteletére rendezték a színházi ünnepélyeket, vagy amikor a középkorban a színészetet is az egyház szodgár latáiba állitották és a templom belsejéből lassan a szabadba, temetőkbe és tereikre vonultaik ki. A rendező szerepe még inkább növekedett értékben, amikor a színpadot négy oldalról bekeretezték és függönnyel elválasztották a nézőtértől. Eleinte megelégedtek a Shakespeare korában divatozott túlzott egyszerűséggel: a puritán diisztelens'éggel. A színpad semmit sem ábrázolt, csak jelezte a cselekmény helyét. Ez a primitívség igen kedvezett a drámák fcöltőies- ségének és a színészek előadó művészetének. Utóbb ez a tör maga kínálkozott arra, hogy kihasználják, a színpadot valószerübbé tegyék. Hosszabb fejlő,dés után a rendezői fantázia megtalálta a módját annak, hogyan szuggeirálja be a közönség elképzelésébe a történés helyét. Vagyis a rendezőt az a cél vezette, minél tökéletesebben, realisztikusabban költse fel és táplálja a nézők illúzióját. Ezzel a rendező tevékenysége és .fontossága fokozódott. Hatalmi köre megnagyobbodott. Nem lehet célunk, hogy a színpad fejlődésének történetét adjuk. így nem vázoljuk a színpad-technika fejlődését, rohamos előtörését, a villanyvilágitás 'bevezetésének átalakító erejét, valamint a forgószipad- ra való áttérésnek óriási hatását. Tény azonban, hogy éppen ezek a technikai és díszlet- tervezői korszakos hatások vitték a rendezőket arra, hogy önálló szinpadmüvészetet alkossanak. Külön művészi elgondolásokat, művészi célokat tűztek ki maguk elé, melyeket csak úgy tudtak valóra váltani, ha a színpadon csak egyetlen egy akaratot ismertettek el, még pedig a magukét úgy, hogy ennek az akaratnak feltétlenül mindenki alávetette miagát, akinek színpaddal bárminemű köze volt: a színpadi munkás, világositá, ügyelő, színész és drámaíró egyaránt. Különösen két ország van, ahol a rendező mindenhatósága uj utakra terelte a színpad művészetét, még pedig: Németországban és Oroszországban. A modern német színpad erősen teoretizáló, spekulatív, miig az orosz művészibb, merészebb és intenzivebb. Mindkét nemzet a naturalizmus .talajából fakasztotta k.i színházát, mégis mindketten más és más eredményre jutottak. A német naturalizmus Rrah.m névé vei fcap- csolód'oft össze. 0 törölte ki elsőnek a színészek kelléktárából a páthosrzt és a difcoiót. Vezető- gondolattá tette a természetességet és a köz- vetlenséget. A nézőteret és a közönséget figyelemre sem méltatta. Olyanokat csináltatott színészeivel, amik azelőtt ilehetetlm neve tétlenségeknek (tűnték fel. Például a színész hátat fordított a (közönségnek vagy az orrát fújta, köhögött, nem a nézőknek beszélt, hanem partneriednek. Szóval a színészek nem papirosvirágdíszeik voltaik, hanem az életből ikivájgotf thiuisból- véirből való alakok, alkok a színpadon nem szavaltak, hanem természetes hangon beszélitek. A mesterkéltséget száműzték. Minden póz nélkül tettek-vettelk, jártak-kelteik. Szóval emberek voltak, akik emberi érzéseiket emberi módon tolmácsolták. A német színpadi naturalizmust további diadalmas előretöréslében és fejlődésében megakasztotta Reinhardt, aki visszaadta a színpadnak a szinszeTüsé'get. Stilizált színpadot és játékmodort vezetett be a szinhiázkultanába és .megteremtette a hangulat illúzióját. Nem szereti, ha ebből a hangulatból a sok szünet kizökkentik a közönséget, azért digen nagy előszeretettel használja a forgósziimpaidot, mely zökkenő nélküli, valósággal „zenei melódiasor- rá“ fűzi a színdarabnak egymásra torlódó képeit. Nem merül ed a részletezésbe, hanem nagyvonalúsággal igyekszik kihangsúlyozni a jellemző vonásokat, .amik mindig az egésznek, az egységesnek töredékei. Az oroszok színpadi naturalizmusa Sztanisz- lavszkij nevéhez fűződik, akinek rendezésében az életiábrázolás annyira hűséges, hogy színészei a közvetlen természetesség maximumét nyújtották. Vagyis minden emberi indulatukat alárendeltlék színjátszó képességűiknek és minden színészi megnyilatlkozásulk emberi értésviláguknak kifolyása volt. Érthetőbben: a színpad 'számukra nem volt külön elkerített hely, hanem mindennapi életük egy eseményének történés! helye vagy másként színpadjukat kitolták a mindennapi életükbe. Itt ás, ott ás egyformán beszéltek, mozogtak, éreztek, sirtak és nevettek, örültek és szomorkodtak. A színpadi és mindennapi életűk között minden különbséget kiküszöböltek. Hlyemre azonban csak az orosz lélek képes, ahol kollektív életérzés igen kifejlődött, ahol a színészeket összeforrasiztotta a közös munka érzése, az összetartozásnak állandó, bensőséges tudata. Egy Sztaniszlavszkij előadás — mondja egy színházi szakértő — ,yaz ■egész emlberi élet biológiai és pszichológíaá mo zgófényképe“. Oroszországban a etíllzáiLÓ színjátszást Lev- reinov és Vachtangov juttatták uralomra, ök hirdetik teljes meggyőződéssel, hogy a színház nem iskola, nem szószék, nem is irodalom, hanem — ezinház. A színjátszás pedig autonóm •törvényekkel rendelkező művészet. Tovább ment egy lépéssel Tairoff, aki a színpadon uralkodó szint tette meg uralkodó vezéreszmének, hogy a színész teste és drámai mozgása megfelelően érvényesülhessen. Ezért — szerinte — a színpad alapzatát kell megfelelően kiszinezni, mert ott mozog a színész. Tairoff tehát a lélektani effektusok helyett mozgással, ia cselefcvény ritmikus fokozásával igyekezett hatást elérni. Mayerhold még tovább fejlesztette Tairoff elgondolását és a hangsúlyt ia testi kifejeizésre teszi. A színészei (határozott akrobaták, akik hallatlan ügyességgel olyan mozgásokat hajtanak végre, amelyek már itulmeinnelk a színjátszás formavilágán. A színésznek nincsen egyénisége. L'eilfcetlep, mechanikus, gépember, akiiben csak kollektív öntudat működik. A németek időközben kipróbálták a stilizálás továbbépítését. így jutottak él az expnesszio- nizmuslhoz, melyben a színpadi kép groteszkké torzult. A házak megdőltek, a kapuk és aiz ablakok ferdén hunyorgattaik, a színészek szögletesen mozogtak, hangjuk élesebbé vált és fokozott dinamikus hatásra törekedtek. A stilizációt a németek még tovább fejlesztették, de végső megállapodásra jutni merni tudtak. Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy a mai idők gépembere a szinházában nem kívánja, •sőt utálja a gépeit és kivágyakozik a szabadba, ahol a színpad fás zitán és világosan monumentális tagolással a nézőtér közepén áll, a színészi játék pedig minden irányban egyformáin teljes megkomponálta áigra törekszik, mint a jó szobor. A színjátszás uij lehetőségének ez a keresése a rendező fontosságát még jobban növeli és hatalmát gyarapítja. Hogy ilyen körülmények között a drámaíró csak másodszerepre süllyedt le, azt mondanunk sem kell. A ma drámaírójának el kell arra készülnie., ha darabját a közönség elé alkarja vinni, hogy mindenki javít müvén: a színigazgató, a dramaturg, a színészek, de a piros ceruzát iegkegyetlenelbbül a rendező használja. Sőt Németoirszágban ^yain színjátszással is próbálkoznak, ahol a darlo tárgyi tartalmát a rendező színészeivel rögtönzi. Ezek az úgynevezett Stegreif-drámák, ahol csak a plasztikai mozdulatok bírnak jelentőséggel. Hogy milyen szerencsével valósítják meg ezeket a Stegreif-drámákat, azt csak a jövő fogja eldönteni. így lett idők folyamán a rendező a színpad teljhatalmú mindenese. Ennek az abszolút hatalmú rendezői munkának kiteljesedését legtisztábban a filmeknél látjuk, ahol a rendező a leg- ragyogöbbam és legmüvés zibben megírt irodalmi müveiket is átdolgozza, újjáalakítja a maga tetszése, ötlete és elgondolása szerint. Hatalma olyan nagy a színpadok világában, mint a diktátoroké a politikában és az országok és népek egymáshoz való viszonyában. így veri vissza a mai kor színházi kultúrája a ma élő ember lelkiségét a rendező mindenhatóságában. Palotai Boris: Csillag és kenyér (Versek, „Karpatia" kiadás Kassa, 1936) Az élőszóban sötétben tapogat a költő hamg-| ja. rekedt és zilált, nem kiált bűvös szókat mámorról, nem Involkálja a messzi isteneket, hanem .a földön bukdácsol, mint a féreg: „— a költő hangja vádirat s nem hősi ének...“ A csillag elérhetetlen, elérhetetlenné tette még a költő számára is a kenyérrel való viaskodás. Egyszerű szavakkal, a napi létért való küzdelem leikén yszerűi a költő ihletét a földre s kénytelen földi dolgokkal törődni és őket megéinekel- ni, mert a költő ,raz éllet utjának felén“ észreveszi, hogy Isten a földi dolgokban nyilvánul meg. „A dombon állok. Igaz, hegyet akartam egykor, torzonborz, vad, óriási hegyet, melyről egyenesen az égbe rikoltok s félkézzel elérem a Jelleget." De a költő éppen, mert a göröngyön eílibotlik és a föld lefelé húzza, feltör a magasba és anélkül, hogy önmagának is betudna számolni róla, a messzi isteneket invofcálja. Ezt teszi Palotai Boris is és ha hitetlen hittel is teszi, vagy legalább gondolja, hogy hite hitetlen, meggyőző erővel teszi: aimi a saját személye számára nem sikerül, azt eléri mások számiára, ifiért aki uj verseit olvassa, annak hivő a hite, az hisz Istenben akkor is, ha a földön patakokban folyik a vér. Mondja ő maga is, hogy milyen szép a világ vasárnap az erdőn: „A világ szép. Vasárnap mindenki jó Érik a szívben a baráti szó És hétfőn lehull. Kedden nem veszik észre, Szerdán lerúgják az aszfaltszélre. Ki tehet róla? Ki? Mondd! A véres esztendők? A könny? A gond? Mint lenge pára leszáll a szavam, S én njfria-ujra megadom miagam." A megadásban benne van az elkövetkező uj szép vasárnapok békéje, az ígéretes éleit, amely mindéinek ellenéire >is szép. Tudjuk, hogy vasárnapra hétfő következik és szerdán az aszfalt- iszéilme rúgják a baráti szót, de a költő életét csak egy .eszme és érzés fütheti, az a tudat, hogy ■eljön a következő vasárnap. Palotai Boris akáir a novemberi ködöt, a hotelé zabát, akár egy tájat rajzol meg, fiának ir verset, a dolgozó nőhöz intézi szavát, .munkás- asszonnyail az erdőn ballag, mindig költő marad, aki persze nem feledkező el az éleit reális adottságairól és e.z adottságok mögött érzékelteti az igazi (költészet felkészültségé vél a megfoghatatlan metafizikám.ut. Mintha mindenen csodálkozna, nem értené, ami körülötte történik, de nem is értheti, mert minden történés darabos és ezért érthetetlen. Ez a csodálkozás Plátó szerint nemcsak a.z igazi filozófia, hanem az igazi költészet kezdete: minden ember örök és ezért nem értheti meg a múlandóságot. Aki a múlandóság közepén át sejteti az örükélietet, az költő. Rendkívül finomak azok az arcok, amelyeket „tussal rajzolt meg“, ügyelt gondosan minden vonalra és végül ás a vonalak mind egy-egy jellembe futnak össze.. Csillag é.s kenyér között, végtelen és véges között rajzolja meg a gyermek, az anya., az if jú leány, a vénkisasszony, a görl, a,z uocalány, a hős és a munkanélküli arcát. Ecsettel és tollal egyaránt jól bánik, a széles síkokba finoman illeszkednek bele az apró mozzanatok, arcot és embert egyszeri formáiban neveláló apróságok. Művészete egyéni, színei sajátosak: lelke szűrőjén szűri áit nz életet és mert költő, az életből is költészetet csinál. Hosíz- sizu utat jár be szinte naponta csillagtól kenyérig és vissza. Érdemes ezt az utat vele egyszer megtenni 0. p. (*) A pozsonyi műkedvelő színpad ötvenéves jubileuma. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A pozsonyi műkedvelő színpad, amely régen megnyerte a magyar közönség rokonszenvét, az őszszel fogja ünnepelni 50 éves fennállását. 1886-ban nyitották meg a Városi Színházat és a megnyitó előadások során szinrekerült Csiky Gergely drámája, a „Sötét pont". A műkedvelő színpad október 18-án délelőtt 10 órakor díszelőadást tart és ezen Csiky Gergely drámáját fogják szin- rehozni. Ismeretes, hogy a műkedvelő szinpad a tiszta Jövedelmet mindig szegény sorsú magyar iskolásgyermekek segélyezésére fordítja. (*) Megnyitották a bécsi színházi kongresz- szust* Becsből jelentik: A nemzetközi színházi kongresszust ünnepélyes formában nyitották meg. A megnyitó beszédet az osztrák közoktatásügyi miniszter mondotta és beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország az utolsó időben kulturális téren is az első helyre emelkedett « magyar irók és magyar művészek rendkívül si« keres külföldi szereplésével. A drámai művészet kérdésénél Heltai Jenő is felszólalt és rámutatott Bécs és Budapest színházainak régóta fennálló kapcsolataira. Bemutatták a sajtó képviselőinek a Hofburg termeiben rendezett nemzetközi színházművészeti kiállítást, amelyen Gregor József professzor a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a budapesti Nemzeti Színház és Ope- raház rendezéseit bemutató színpadi modellekről, amelyek úgy a gazdag változatosság, mint a tökéletes kivitel szempontjából az egész kiállítás legmüvészibb színvonalú látnivalói közé tartoznak. Kállay Miklós darabját, a „Roninok kinesé“-t igen nagy érdeklődés előzi meg és a Deutsdhes Volkstheater pénztáránál már az összes jegyek elkeltek. (*)A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület uj idénye. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Ez a kitűnő zenei egyesület a pozsonyi magyar kul- turéletben hézagpótló szerepet tölt be. Á dalárda szeptember 7-én kezdi meg rendszeres próbáit, továbbra is a Toldy Kör helyiségeiben. Hétfőn este 7 órakor női kari, 8 órakor pedig férfi kari próbát tartanak. A dalárda legközelebb közzéteszi az uj idény teljes műsorát. (*) Clemens Kraus a bajor operaház igazgatója* Berliniből jelentik: A bajorországi színházi bizottság Clemens Kraust, a berlini állami ope- ráház igazgatóját megbízta a müncheni állami operaház művészeti vezetésével. Clemens Kraus különben Hitler kancellár jelöltje a Münchenben felépítendő uj nagy operaház igazgatói székébe. (*) Bartók-bemutató a milánói ünnepi játékokon. Milánóból jelentik: Hétfőn kezdődnek a milánói zenei ünnepségek és ezek keretében szeptember 10-én mutatja be az Uj Magyar Vonósnégyes Bartók Béla V. vonósnégyesét, valamint a tragikus körülmények között elhunyt Fer- raud kvartettjét Szeptember 12-én a magyar Gertler vonósnégyes játszik. (*) Operett készül Molnár „Hattyu“-jából. Budapestről jelentik: Molnár Ferenc „Hattyu“- ja, mint ismeretes, az egész világon óriási sikert aratott és úgy Londonban, mint Newyork- ban számtalanszor adták. Brodszky Miklós budapesti zeneszerző most levelet intézett a Becsben időző Molnár Ferenchez és arra kéri, adjon engedélyt arra. hogy a ,,Hattyu‘‘-t operetté átdolgozhassa, amelynek zenéjét ő komponálná. Hir szerint Molnárnak ez ellen nincs kifogása és csak azt fogja kikötni, hogy ki legyen a szövegkönyv szerzője. (*) Budapest ezerpengős regénypályázata* Budapestről jelentik: A magyar főváros polgár- mestere nyilvános pályázatot hirdet a főváros 1936. évi ezerpengős regénydijára. Ezzel a ju- talomdij.jal kívánja kitüntetni azokat, akik kisebb terjedelmű, élvezetes regényt Írnak, amely alkalmas arfa, hogy a selejtes irodalmat kiszorítsa. A pályamüveket a szerző nevét és lakáscímét tartalmazó jeligés levéllel együtt szeptember 15-én déli 12 óráig kell a polgármesteri központi segédhivatalhoz benyújtani. (*) Rövid filmhirek. A. francia forradalom a tömegek drámai szinjátéka volt, de eddig a forradal* mi filmek mindig csak .érzékeltették a tömeget. Jaók Conway, a Viva Villa hires rendezője, most Hollywoodiban elkészítette a Guillotine című filmet, amelyben a forradalmi tömeg aktív szereplője a filmnek. A tömegek drámájia mögött játszódik le az egyének drámája. Az egyik főszerepet Rónáid Colimán játsza. — Bemard Pathé, a párisi Patbé- filmtársaság felügyelő bizottságának elnöke, huszonnégymillió frankot sikkasztott és ezért vád alá helyezték. — Jávor Pál, az ismert budapesti színész, legközelebb egy német film főszerepét játsz» sza. Tíz nap murivá kezdődnek ugyanis a „Mária nővér11 felvételei, amelynek német verziójában is Svéd Sándor, Jávor Pál és Eszenyi Olga a főszereplők. — Jan Kiepura uvj filmjét, a „Szerelmes vá- ros“-t a bécsi mozik harmadik hete játszák. Kiepura személyesen is megjelent az egyik előadáson és azzal köszönte meg az ovációt, hogy egy dalt elénekelt a színpadon. — Chaplin azzal a tervvel foglalkozik, hogy Murray hires regényét, a „Re» gency“-t megfilmesíti. Ez lesz az első Chaplin- filrn, amelynek szinlapján a világhírű szinész csak mint rendező szerepel. Egyébként londoni újságíróknak bejelentette, hogy többé nem játszik szerepet. — Clara Bow hollywoodi jelentés szerint Névadóban husmérgezést kapott és állapota életveszélyes. — A „Budapest fürdőváros" dórii magyar film velencei jelentés szerint a nemzetközi filmver- senyen aranyérmet nyert. A KASSAI CAPITOL-MOZGó MŰSORA: A csábító. (Gnstav Pröhlieh.) A KASSAI TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA : A sivatag vándora. $Lay Károly regény^ Irtat Keller Imre SzirrHÁzKönW-KabltlRAA mindenható rendező
