Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-20 / 216. (4065.) szám

JfenB^qfojXugAqfaj BsppjoSera ÍBP«IÍ?J V ‘Satu Tjo^fjt 8 jgjqsdgq saXSa zb qizXupjq pu XSoq ‘Sara qeq^ssaJeyi "Míz -Xuytq oqqaq-gqqaq jiuoq qoSlop pqeqqpi uadpq ffsja zb uadpq qi-fr «9 ‘£ ’Z « ^^q ‘[nsiq ‘jaqadpq b qaqraseA ajXSnmazs HBqqof UBquozB bh •qBUBZBqpi qBuqpuuojAaa Bjsp;uBiHd oSja ZB jja^puiB ‘qozfuJ »ad?q XSpM ‘njj soSuBjJnj p>Dd zsqBjqzeqtJH |oq0AAuoq;B|Z9A |oug zsqBjqzsqu>| (’W ‘N) 'qafgqezeA oqqaAOif tiBSopioq ‘uas -aqaq 99 qsCaj b BqqoqfBqiax zsiqEq Saig zy • • * púi q^uj^A qgXS'ngXS ?]nzs?q jgqppaXuugq v joqm ‘upo qa{zsiA|» s laqmo -zspjBq Saig Xu^Sezs ‘paq.19 lűa-qqQr^g; — :ri?A9zg gépírása ‘giBSnuBqraop? pnora qiXuuB qéso 9 ipqo zoqiBSBm ‘q^zaq gqaqzsai ‘90oupi v BfSojSam ‘pzzoq laepo joqira s efaiaf ngf baSoXioscuh iqE ‘Sara 'ja'Bqptd qoqBjB pzj^S -ns ‘uojb saSaraugXugXS ‘nf^qnaj^qa; ‘gSoj -pso XSó uaXjaq aqaaqraa rágqqgd b ‘uasgu -gqzso quppq 9jej qesezmp tqiBd v quiniB g •B99|9zg pSoqiA ‘9pp[0jn90 aqraq -ma raqqqod b Sípod raau ‘afaja; EqSns SuBq oqB.So.no uasaraXf09 ‘nfpqtsznm 9399 iraBjBA qBjfBABzs a qraiqq qqezan BAprapq S9 qpfaj v jaj BqdBq BAZoqpposo zsypsq #ejg zy • • • 9J9S3tn|iq b poqfajpiiq'pj qieXuugq zbSi paAtzs b Bq ‘qipÁuiq cápára BfBqfB zb ’qBup^qopd qgag aq’b ap * • * jUBqrcBSi-Sara pp9qXocq b bCSo| raac sop zy — (jpfqyzs; sazcad b [araraaXc -Xcgq napúim moiiaejeq jnSasqezíj Bq ’qara -pqaq 9eqriX[ b sop zb a-BfpuisoSara coCCb^ ,japia qBcpB qim ap * •’• dázs ‘dazg — raqSguugp BqpqyqBzs b quso 99 qySBtu aqpXS’^zsp ^ssiq zmqBq Sóig zy •aXSugXS ‘aAgqB.opjp ‘bXcbjb cápáira Sy[iA b qutrn ‘gociq qqoXSBC pqqos ‘ajqgÁScgXS b qqojpqBi jgqpauiazs b itub ‘(MaaaXccgq Áuyqqu b zb X'Soq ‘Síppá Sara pBqpuBq 01995910 ‘pBjpqBzs b Sara ‘pBÍBq b pq Bdnsa ‘zs^pq eq ^qpaSaigSapf — íqppzsSara CBsrpqsioiBq 69 qsijz pqaqBq b BqXSBqíBqqB oazaqacXSBC aiSqA Sira ‘o^qfi b qqojp Síp aqcizs XSaq ‘qqoSoq -ja ‘qqoS-BOuq qBSO UBquozB aqjaqraa zy •raapA pqzq qoS^9B;qjq zgiraoq uaXp aqra Bq ‘bz9sia p^up<B qBrapqsoBpq b qqBpSaq * • * qiaqraa Saig XcpSazs XSa xccaq^Api XSj ‘poSpp 9C óba ‘efiqpadurtq Bqpcqa — •caq^qqaAac Bq'poqdBao’ q^SBq 9p| qX[gq — 199 — 1 'gqsaycfy *tjpJ8Bj\[ jaqp^qsqjy nEspqfed *qq qpfpBSoj aAzapoaqiai ioqc ‘Bqpppiqzsjj}j tezas^A jjq ucSopqoq pjpucq b "qiad •BÍXSBqpj ‘Bqqopuom 8| qBUjpcBq b quixuB ‘sí ibuoXSba S9 BqpiS^A ‘eqpfpzBq pjJpUBq b uassaqatUEZseiA XSoq ‘eqqB qjzaXSaajaq ajgsfpq qpj •iqajazsSam sí 9 kapui dBu jpd aa ‘BqAiq zmpSBUi XSoq pfunqSam 89 npsppuoia nippi b JfizpqqnSaiu uoXSbu rapuXSBC y •aquijjag qaozaqjgSaui 89 laqqxad pq Biqn ap ‘uBXSn J9AAIZ8 zpqau ‘apuBq y qupB kÍjb^b pjac ej i?uoX2ba 89 jiqoAau qqBAoq bíjb^b 9 qjaiu pzzoq p aXSiA qaqiad XSoq ‘qi^ueq b 119^ pgu Bpy ‘afuVnÁScc qiaj uaqXjaiuB ‘igquq -uag qizaqj9 pAaj XSa jazsXSg "qsoaBA XSbu b qpfjpfag •pAiBspqfEd XSaui Kquinaz ►rnn ‘Bqjzoci ‘qpfdiBU iqigq CBUippjA qiag •qauzaAau qauJ9Saizpq 89 -lázára qqBiui qnSEsiuppiA 89 qn59saSjnj qaqiqB ‘Xupispj q9q Sam sa qauqiag BSjpq i-pzsqpf qqofSai B zsaj BqiJBft[ pazsuiozs y •qnjjsiq k jqajazsSaui uoXSbu U9S9A b 89 BqfBj qBinui s{ íbijos ap ‘cfpSjop sí Satu qj9jas9zafajiq saXSg ’P qqoqiqpÍBS ípquas -jupuÓ qaqaXiauiB ‘upfppuisBipzs souginq qiag qizoqpposoja jozsqos S9 tsoBq sopi jpuBq y ‘BqBiuBjqzsu}! q;zaqJ9Saui S9 qtag BiofBq inaaq XSj 'lupcSÓj qg BfJBjp zoq -pSÉui qiaui ‘qa-qiaj BjpfBq ipssagn XSoq ‘bíji qzB jpitBq nAau ppiosBq B ‘Buoqoj uaq fXjsuie ‘qnfyzzoq qizaqjp pA9i uodBu XSg ’qauqiad qg tzaAauja ‘bípib; qBunzssoq piq qyAau pAiui e ‘Bjpf -qn {Z9IA pAySBin ‘qqgpzB quiin ‘sí qsoui sy qg aqqajazs ooXSbu Siputui iqB ‘inaaq zoq -soJBAnj uasjnpuo qqipanag pAEg sqq y qnj aqziA b sy XSaui zoqjgXuojoq B ‘zaqaSapq XSa ugpiui SjEugsa b jruoq -IPJ iBABfdBsapg -pizsaAia sí qyfdBSapy uyjn BÍXuESapg jqB ‘zá aqauyqjoq ngsiq Agg S9PB|>1 1BA33 — „>|Pd“ :§U!3 BJBqJBg 010N9ZS39AANQ}! •BOJOX ‘S3A? tx ‘jfApo ^Sbíí •qBqBd ‘gzani ‘opjg ‘9ioyqBA ‘pa[aA uaqsi SpuqBi zoqBqunui fp qBXSBqauuaXS quaqidSaux y •BApoqEztq XSbu Bpo Sajas nfji zb jnpoqag ‘BÍndEq Eioqsi zy BASoioqiXu qiiiXuiq XSoq g •SfqfBd ‘qBpBiquoMXA qpxnai ASoqqB83 ‘zsnAJazs ‘z'snAjtszg — iqsytuXJte qqj qgzQApa jpsiyqfBq ffl *qyjoquno qqoy •gzaqaiqXS jyui ub^ XyuyfndBq qyxoqsi zy •pzam b qinqpqig ‘XSa jaqmaqdazs b qqofp 9Q *BpBq qaqauuaXS y qq0Z02jBJ0Z8 ‘qqoSuoqp qqO •BXirBqqyqyr b \\o\ XBiud *9X101 ‘gzaui ‘gpag *gpi dgzs b ja qpx QBqqoqgqyr imqiyupuoo ■gpiunzs ijyAu y ‘gok pf uaXpW ‘qqoA dpzs uaX[jiq •oioyhva ‘aaiaA Naxsi •gqsoyoíy -saAp gq ‘bpSbW aaqpuqsqiy qa ajaXS ‘qcnjyA zsg guuaq qqsoiguinXo ‘japazs sg aqjg^j ‘gigzs ‘baijzs ‘buijv •apAai qyj y 'qjp qutzs BSjys qqo-qqi •ai A'Sora ub qqyjo •dBu b jaq uaqqgsy^i ‘Saiazgq ‘jyui cop zsg zb ubXujbzs qaiazg '•qqaiai qBqn zy pSopfní gpazs sng ubI ggazs soAng qupquaqsa ‘joqiBuÍBH *jyXu b qiznsong •5JBSZ9J B jpunA^ ‘013ZS0 •ppXcaqiag ‘saAp xi ‘aquag B[pe *BXpjrq Sgf sy 9q y :bjjpx B 5líIJ?ll3i uaqSpsazssaui y •Bán qai3zs b quiin ‘pjoz •BJnSBW Piqaqos e inqBg •qanaiqpq uaSapiq jbj\[ qaXSaq iasaoj b qqouiy •qoqraoi b qBuinSjys jbi\[ •qoqtuop b jbui qyqzsnd ag •ppaj SoXiosora uasaApaq pyjdog 9Son;so ‘aqqoqnsdBc y •qauzsaxaSai Sgci qauaqoq y •qaqpj e qau[np[OZ jgjg d3MryX IAOlQAQyadOd IVSVUI )l OdVADVN sm — 019 -? — 666 ­Az <kety kalász tntstyz Gyöngyös vizű, kanyargós kis k«gyi par tak mellett lakott az öreg halász, Búbos tetejű apró kunyhója ott lapult meg a par­ton, hajbókoló szomoruíüzek, fehér derekú, karcsú nyirfák tövében. Az öreg halász a padkán üldösrélt házi­kója előtt s foldozgatta ócska hálóját. A munka kicsit nehezen ment, mert igen resz­ketős volt már a keze s a szeme is, mikor pislogott, belekönnyezett, mikor a nagy csonttübe bele akarta fűzni a madzagot. Ahogy bajmolódik, küzködik, egyszerre csak ott terem előte egy pöttöm kis ember, alig pár arasznyi talán, de akkora a feje, mint egy nagy lopótök. Kanosai volt a szeme és répaorrán akkora bibircsók ékte­lenkedett, mint egy lópa6zuly. Alig tért magához csodálkozásából az öreg halász, megszólalt valami furcsa, re­csegő hangon az apró emberke­— No, mit bámulsz úgy rám, hékás, mintha nem tudnád, hogy ki vagyok! — Hát egy kicsit ismerős vagy nekem,— dörmögött az öreg halász — csak épp, hogy azt nem tudom, honnét. — Hogy honnét? HihihinhihiJhi..» — ne­vetett huncutul az emberke, — hát nem tu­dod, hogy ki szokta lelopni horgodról a csalétket, ki szokta elterelni a pisztrángot a kezed ügyéből és ki hasogatja széjjel a hálódat jó éles kagylókésével? A halász mérgesen horkant fel: — Te volnál hát az a gonoez&ágos im- posztor, aki minduntalan borsot törsz az az orrom alá? Kezdek már ráismerni arra a jómadár fizimiskádra. Nem egyszer lát­tam valami furcsa pofát a viz tükrében, ahogy a hálóm fölé hajoltam, de még eddig nem volt szerencsém közelebbről uraságod- hoz. Mivel szolgálhatok hát? Mogyorófa- pálcával, avagy seprőnyéllel? Azzal már nézett is szerteszét az öreg halász, hogy mit vágjon hozzá az emberké­hez. De ez nem ijedt meg egy csöppet sem. Legénykedve kidüllesztette a mellét, pec­kesen, lépett egyet-kettőt, miközben huncu­tul rákacsintott az öregre. — Nőné, adta öreg, girhes potykava- dásza. Csak nem akarod a szerencsédet el­kergetni? Az öreg most hegyezni kezdte a fülét. — Mi az? Micsoda szerencséről karaty- tyolsz te itt, te kis semmirekellő? ‘ A pöttöm emberke háromszor is megfor­dult maga körül nagy nevcttóbeu és haJho- t,ázva megszólalt: — Kiváncsi vagy, mi? Hát jól van, mindjárt megmondom. De cea»k aikkor, ha odamégy a nagy vizeshordóhoz, ami ott áll a kunyhód pitvarában és kiveszed nékem belőle 'azt a csillagosfejü pisztrángot, amit ma hajnalban fogtál. Az öreg halász töprengeni kezdett. Hal­lott már olyasmiről többször Í6, hogy ezek a tréfás kis vizimanók olykor, ha adakozó kedvükben vannak, a kincsek garmadáját juttatják a szegény halásznépeknek. Gondolt hát egyet és odaballagott hüm- mögve a pitvarba és nagy vigyázva ki­emelte a vizesihordóból az egyik ficánkoló halacskát. — Ez-e az, amelyikről beszélsz? — kér­dezte gyanakodva az emberkét. — Úgy van, ez az — szólt a manócska örvendezve és rámutatott a halacska fején lévő csillagos foltra. — Hát most csak nyisd ki jól a szemed, öreg vizipatkány és lásd. milyen kincset őriztél a hordódban, anélkül, hogy tudtad volna. így szólt a pöttöm emberke és nagyot nyomott a ficánkoló halacska hasán. És ime: egyezerre csak egy csodálatos fényű, csaknem mogyoró nagyságai gyöngyszem hullott ki a pisztráng szájából a fövényre s utána röviddel még másik kettő. Az em­berke most beledobta a pisztrángot a pa­takiba és rákiáltott az öreg halászra, aki­nek a nagy csodálkozástól szinte földbe^ gyökerezett a lába: — No, ne tátsd a szádat, békás, hanem egy-kettő, izibe szedd fel a gyöngyöket a földről. — Micsoda? Igazán nekem akarnád adni őket? — kérdezte lelkendezve az öreg ha­lász s reszketve nyújtotta ki kezét a ra­f yogó gyöngyök felé, miközben szeméből önnyek permeteztek s végigfolytak hó­fehér szakállára — Hát persze, hogy neked, csak szedd fel őket egy-kettőre — ismételte az em­berke. Lekuporodott hát az öreg halász a parti fövényre és nagy fohászkodással tette bele ráncos, fekete tenyerébe az opálosan csil­logó, gyönyörűséges kincseket De íme, mi történt most! Alhogy a könnyei ráJhullottak a gyön­gyökre, azok egy szempillantás, vagy még annál is kevesebb idő alatt elolvadtak a kezében s nem maradt más semmi belőlük, mint néhány csillogó vízcsepp. Az öreg halász erre szörnyen elbusult, majd elfutotta a méreg és haragosan rá­kiáltott a pöttöm emberkére, tiki * * gém* HÓKA A KENYÉRKERESÖ. A kis Palika igy szól: — Ha én nagy leszek, meg fogom ke­resni a kenyeret az egész család számára. — Hol ? — Hát a — konyhaszekrényben. GYERMEKÉSZ. Gyurka édesapja reggel röviden elmesél­te, hogy mit álmodott az éjjel. Amikor befejezte, kisfia, aki szintén hall­gatta, megszólalt: — Ezt ilyen sokáig álmodtad? MÓKÁS KÉRDÉSEK Kiment a pap lányostól, a kántor felesé­gestül, találtak három almát, mi ridegjüknek egy-egy jutott; hogy lehet az ? (’qiOA Báupi dud b 9ujoqupq B XSoq ‘XSg) * Hány rossz fa van ? C-ZSBIfB ZB S9 BJJBJBJX ‘BJEqZOTHJ^ imOJpH) * Melyik a legnagyobb tál ? (•ppquoiox) * Kézben sem foghatod, tűzre se rakhatod, pedig fa a neve, édes a gyümölcse, mi az ? Cwx) * Mikor van a legtöbb hó ? („i9q;‘ ASoq ‘qaqqqqSaj U1&BZ9-pf B qBUBqjpiq aoqqB ‘joqs^pJOqBzng) ★ Két hét, hány hót ? C LL) * Pestbuda közt folyik a Duna, mégis hat­vanhat mérföld oda ? (*UBA OJlXu-pippipm qBq mfAqBfj *r *q tpqppuqqsajj ♦ Melyik gyertya ég hosszabban: az ön­tött, vagy .a mártott? (•Sp ajqqoptAQj gqqo^ « prajj) KIS LEVELEK Több kis magyarnak. A szeptember hó­napi rejtvénypályázat a jövő vasárnap le­jár. A beküldött megfejtések összegezése után a szeptember hónapi rejtvények meg­fejtői között október elején értéke* könyv­jutalmakat fogunk kiosztani. A nyertesek nevét a „Kis Magyarok Lapja“ október 4-én megjelenő számában fogjuk közölni. — Csak tintával vagy tussal készített raj­zot küldjétek be, mert ceruzarajzokat tech­nikai okokból nem közölhetünk. — Minden kis magyar, aki az iskolai év elején lakó­helyet változtat, a legközelebb beküldött megfejtésekkel egjüitt írja me^ uj címét és azt is, hogy hányadik osztálj'ba jár. — Rejtvényeiteket és leközlésre szánt kéz­irataitokat a papírnak csak az egyik olda­lára Írjátok. — Bartos Ottó. Jelentkezése­det szívesen vettem, s besoroztalak a kis magyarok táborába. Rejtvényeidet a köz­lendők közé tettem. Legközelebb ne fe­lejtsd el megirni pontos cimedet. — Hat­vány Klári és Piroska. Titeket is fölvet­telek a kis magyarok közé. írjátok meg, hogy hányadik osztályba jártok. — Fóris Ilonka. Igazat adok neked abban, hogy mindenek előtt első a tanulás. Ha időd engedi, írásaidat 6zive6en veszem. Üdvö­zöllek. — Altstádter Magda. Minden kis magyar örömének s igy a Tiednek is én örülök a legjobban. Szép köszönő levele­det megmutattam János bácsinak. A köny­vet megérdemelted, mert eleitől kezdve állandóan szorgalmas kis munkatársunk voltál. Maradj továbbra is az. Üdvözöllek. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstüdter Magda. * Bartos Ottó. * Cse- ry IJus. * Dévay Emil. * Friedl Gitta, Friedl Nándor, Fóris Ilus. * Horkay Judit, Horkay Márta, Hatvány Klári, Hatvány Piroska. * Kemény Zoltán. * Lisesák Tibi. ifj. Letoeka István, Lazarek Mária. * Müller Klári. * Orosz Lenke. Pénzes Joákim, Prokopecz Józsi, P&neza Kornél. * Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. * Világi József. 1 1 A rejtvények helyes megfejtése a következő Keresztrejtvény: Telefon, esemény, re­mek, ital, lg, ara, toló. én, sikál ás, terítés, eset, emel, tek, on, njragati, írón, All, óá. —< Kenessey Csaba láncrejtvénye: Pék, kép, pák, kéz, zab, bab, bor. — Kenessey Ildi­kó koekarejtvényo: Makó, akar, kapa, órás. — Riszner Jenő oszloprejtvónyet Berlin. — Nagy Róbert rejtvénye: SAroVv, Esopus. — Milller Klári h u.l 1 á ni re jt vé n ve: Az éhség.a legjobb szakács. — Nagy Ró­bert sarokrejtvénye: Elek, láb, eb, k. — Kookarejtvény; Poros, olovo, rokon, ovcm da, Jánoe, — 671 -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom