Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-09 / 206. (4055.) szám

4 1936 szeptember 9» szerda. Késmárk, szeptember 8. (A PMH munkatársá­tól.) Építik a lomnici csúcsra a ftiggővaautat. Me­legen süt a koraőszi nap, amikor azon az utón, amelyet az építkezési anyagok {elszállításának löhetővé tételére a tátraiomnioi ródlipálya start­jáig építettek, felfelé megyünk. A nagyszálló mel­lett, ahol a függővasut kiinduló állomása lesz, magas deszkakerítés mögött már ott áll az állo­másépület alapzata és vasbetonváza Néhány lé­pésnyire onnan két 16 méteres vasoszlop emel­kedik ki a földből: ilyen oszlopok állnak majd végig az egész vonalon, amelyet — amint végig a fenyőerdőn keresztül fel egészen a kőpataki tóig szinte nyílegyenesen kivágták — már innen is igen jól lehet látni. Tizenöt méterre a talaj fö­lött lógnak majd a vagonok már a kiinduló állo­másnál is és ez a magasság fent. a kőpataki tó után egészen 380 méterig fog emelkedni. A segélyvasut A függővasutnak a kiindulóhelyen kívül három állomása lesz, egyik 1254 méteren a már említett starthelyen. Már ennek a vasbetonváza is áll. Rengeteg barakk szolgál irodai célokra és a mun­kásoknak hálóhelyül. Négy mérnök, tizenhat munkavezető és több mint négyszáz munkás dol­gozik most a függővasut építésén. A másik állo­mást 1780 méter magasságban, a kőpataki tónál építik, itt lesz a függővasut üzemi állomása és villanytelepe is. Már lerakták a kábeleket is, ame­lyek 6000 voltos villanyáramot fognak maguk­ban vinni. Gigantikus munka. Eleinte nehezen ment, mert rengeteg nehézséget kellett leküzdeni. Ezek egy- részét a terep okozta, másrészt a munkaanyag felszállitása okozott gondot, mert a kőpataki tóhoz embereknek és lovaknak kel­lett az oszlopokat, a betont, a vasállványokat, a kábelhuzalokat felvonszolni, így vitték fel a segélyvasut anyagát is, amelyet a ródlipálya startjától a kőpataki tóig építettek. Most már üzemben van ez a segélyvasut és igy az anyagfelszállitás kérdése is meg van oldva. Sokkal gyorsabb tempóban fog tehát az építke­zés folyni: decemberre készen áll majd a függővasutnak a kőpataki tóig vezető része. A ródlizók már használhatják majd, a síelőknek pedijr kirándu­lásaikat nem kell majd már lenn, Tátralomnicon megkezdeniük, hanem a kőpataki tótól — 1780 méter magasságból — indulhatnak majd el si- kirándulásaikra, amelyre a Magas Tátra annyi nagyszerű lehető­séget ad. Hajmeresztő utazás Beülünk a segélyvasut kis vagonjába. Mikor megindul, előbb balra leng el egy kissé, majd jobbfelé lendül ki: az az érzésünk, hogy mindjárt lent. leszünk a mélységben. Néhány pillanat múlva azonban a kocsi egyenesen áll. Illetőleg: nem áll, hanem siklik felfelé. Máris lenézhetünk az alattunk elterülő mélységbe: süni fenyőerdő feketéllik felénk, aztán egy homorú hegyoldal jön és akkor megdöbbenve eszmélünk rá, hogy innen a segélyvasutat, — amelynek drótköte­lét csupán faoszlopok tartják — csak egy ilyen oszlop viszi fel a kőpataki tóig, mégr vagy 400 méternyire. Nem zuhan-e le ez a kis kocsi? Még végére sem értünk annak a gondolatnak, vájjon mi lenne belőlünk, ha ez bekövetkezne és már fenn va­gyunk a kőpataki tónál. A segélyvasut üzemi biztonságából joggal következtethetünk arra, hogy a végleges függővasut a legteljesebb bizton­ságot fogja utasainak nyújtani. Nem csoda: a drótkötél erőssége Tátralömnictól a kőpataki tóig 205.000 kilogram, onnan pedig fel a lomnici csúcsra 185.000 kilogram lesz, át­mérője 45, illetve 42 milliméter. Fenséges kilátás Gyönyörű, elragadó innen a kilátás. Messze le­látni a szepesi fensikra. Idevilágitanak Késmárk házai, a két templom és a városháza tornyát egészen világosan lehet látni. Apró pontok a zöl­dé.! ő Poprádvölgye községei, a másik oldalon az Alacsony Tátra szelíd hegyhátai húzódnak. Fö­löttünk mered az égbe a lomnici csúcs karcsuan büszke alakja: sehol a Tátrában nem olyan simák a lefelé zu­hanó gránitfalak, mint éppen itt Százméteres görgetegek, sípoló mormoták és zergék otthona ez a táj, amelynek egyik oldalán a zöld tó völ­gye, a másikán pedig a kistarpataki völgy felé vezet majdnem 2000 méteren az a magaslati körút, amely kelettől nyugatig végigszeli az egész Tátrát és amelyen most már m;nden jólábu ember különösebb megerőltetés nélkül csodál­hatja ennek a pompájában és pazaré ágában szinte egyedülálló hegy világnak a szépségeit. A harmadik állomás Fel a lomnici csúcsra, ahol a függővasut har­madik és utolsó állomása lesz, jövő nyárra készül majd el a drótkötélpálya. Teljes hossza 6618 méter lesz, nivókülönbözete meg fogja haladni az 1500 métert, százalékokban kifejezve ez a különbözet 84 lesz. Hét méterrel a csúcs platója alatt, 2027 méteren fog állni ez az állomás, a plató ugyanis csak 4—5 ember szá­mára ad helyet. Az állomás mellett áll majd a szlovénszkói országos váJaa*trr>4ar legutóbb ho­zott határozata értelmében a a Stefánlk-ohszervatórium is. Aki elsőnek mászta meg a Lomnici-csúcsot Most nem lehet a lomnici csúcsot megmászni, a robbantások okozta kőgörgetegek veszélyezte­tik a turisták épségét. Pedig de sokan mászták már mei^! Elsőizben 1615-ben Fröhlich Dávid késmárki rektor és császári matematikus jutott fel a csúcsra. Az utat, amelyen felment, még ma is Német Létrának nevezik. A zöld tó völgyén át vette útját ez a merész szepességi ember. Ezt a völgyet, amelyet a. Tátra legszebb részei közé számítanak, azért választotta, mert a pásztorok és a kincskeresők révén már abban az időben is ismert volt. Olyan időben, amikor a nyugati hegységekben alpin izmusról és hegymászásról még semmit sem tudtak, kezdte meg a késmárki Fröhlich Dávid a hegymászást és ezzel meg­vetette a tátrai alpinízmus büszke és esemény- dus tradíciójának alapját. Később a lomnici csucS — amelyről sokáig azt hitték, hogy a Tátra leg­magasabb hegye, csak nemrégiben állapították meg, hogy a gerlachfalvi csúcs néhány méterrel magasabb, — az angol Townson és a svéd Wahlenberg révén lett egész Európában híressé. Százak és ezrek mentek fel a tetejére, hogy Franciaországnak nem egy olyan imizeoima van, amiről senki nem ‘búd, imiég a mindenl:- tudó Baedecker papa sem. Pedig furcsaság­bogarász szive megdobbanna, ha nyári ka­landozásai alkalmaiból rábukkant volna pél­dául a sauimiur-d „lómuzeuimra". Ezt a kurió- zus gyűjteményt a Loirementi kies városká­ban két világhírű versenyistálliótulajdonos, Jean Stera és Edimioud Blanc alapították Joly őrnagy a katonai főállatorvos közremű­ködésével. Tekintve, hogy a mi jó öreg mai- zemminklba az egész állatnövény és ásvány- világ beletér, az eimlber hamarjában álig képzeli el, hogy mi mindennel lehet egy ló- muzeumot megtölteni. Pedig ihát ez az saoi- mur-i intézet valóban látnivaló és a világ lovai büszkék lehetnek rá, hogy történetük ennyi termet betölt. Itt egybe vannak gyűjtve az ősló csontváza mellett a világ minden lovainak kitömött példányai, a mexikói musztángtól a kamargi csudálatos fehér lovakig, melyek állítólag az európai ősló egyedüli leszármazottai. Képek, modellek, ezer meg ezer nyereg és sarkantyú mutatja itt be kétezer iév minden lovasné'peinek kü­lönleges lovaglószokásait, magának Jean Stemmek ekvesztrikius könyvtára is betölt egy óriási termet és kiegészíti a múzeumot a legnevezetesebb telivérek csontváza, min­denekelőtt a „Flying Fox“-é, mely csodálat­raméltó állat teljes 21 centiméterrel volt hosz- szabíb testű, mint minden szaktársai... Könnyű volt neki minden pályán „egy ló- hosszar győznie. Napoloon-muzeuim magában véve kevésbibé feltűnő dolog, hiszen Napoleon-nál alig van a történelemnek hálásáhb muzeuimifigurája. H,ainem az a Napoleon-muzenm, melyet a „Journal Officiel“ a legutóbbi száma emel hivatalos állami intézménnyé az Ile d’Aix-en, a maga nemiében egyedülálló muzeuim. Az aix-i szigetecske Laroidhelle és az Ile (roto­ron között ugyanis az utolsó talpalatnyi fran­cia föld, melyet a császár lába taposott száműzetése előtt. Itt töltötte utolsó éjszakáit, nevezetesen azt az 1815 julius 15-re hajnaió- dó éjszakát, melynek reggelén feltűnt a ten­geren a „Belterophone“, hogy a császárt fo­golyként Szent Ilona szigetére vigye. Itt az Ile d’Aix-i tágas komor házban irta meg a császár történelmi 'levelét az angol királyhoz, hogy: „Befejeztem politikai pályáimat és úgy jövök királyi Felségedhez, mint Themistocles, hogy leüljek a brit nép tűzhelyénél...“ Ezt a sikertelen levelet maga a ház ura a császár vendéglátó gazdája, Gourgaud báró, az első császárság utolsó nagykövete, vitte el Lon­donba az angol királyhoz. A ház azóta is százhúsz éven keresztül a Gourgaud bárók tulajdona maradt és most az utolsó Gour­gaud ajándékozta azt a francia köztársasága rak. Érintetlen az egész épület, egy szeget nem mozdítottak el rajta vagy benne, mióta a császár ott töltötte utolsó tragikus éjszaká­ját. Most az állam múzeummá alakította. A császár mindenesetre megérdemelte a franciáktól ezt a múzeumot. De külön mú­zeumot kapott, egyik marsall ja, Bem adotté is, ki 1818-iban XLV. Károly néven svéd ki­onnan azt a kilátást élvezzék, amely messze le­tekint a hegyek belsejébe, valamint a szloven- ezkói és a lengyel síkságra. A várható fellendülés Nem véletlen tehát, hogy a Tátra első magas­lati vasutját éppen a lomnici csúcsra építik. Ezen a csúcson vette kezdetét a tátrai alpiniz- mufl, innen fog most a Tátra eseményekben és érdekességekben annyira gazdag történetének uj fejezete kiindulni. Mert kétségtelen, hogy a lomnici csúcsra vezető függővasut rend­kívüli vonzóerőt fog kölcsönözni a Magas Tát­rának és nagymértékben fog hozzájárulni ahhoz, hogy olyan országokban Is megismer­jék ezt a hegyvilágot, ahol eddig még csak halvány tudat dereng arról, hogy nekünk ilyen gyönyörű Tátránk van. Azon a nyereségen felül tehát, hogy jövő nyár­tól kezdve az is feljuthat a lomnici csúcsra, aki nem hegymászó, a Tátravidék gazdasági életének fellendülésében is szerepe lesz a függővasutnak. Mert ami vendéget hoz a Tátrába, az egyben a vidék gazdasági helyzetének javításához és meg­szilárdításához is hozzásegít, hiszen a Tátra­vidék egész élete szoros kapcsolatban áll a Ma­I " gas Tátra idegenforgalmával: azzal áll, vagy azzal bukik. Dr. NEMÉNY VILMOS. rályá koronáztatva a mai svéd dinasztia őse lett. A regényes életű uralkodó Pau-ban a Pyreneusok lejtőjén született 1768-ban. A,z ő szülőháza is érintetlenül áll a mai napig (ősapáink jól tudtak építeni) és a Bernadotte- muzeuimiot abban rendezték be, minthogy ez az épület is az állam tulajdonába ment át. A Bern adotte-család szobáit sikerűit teljesen visszaállítani az 1763^as alakjukban s a többi helyiség a voltaképeui kiáUMtás, képek, 'kéziratok, használati tárgyak, ruhadarabok, fegyverek, a marsall tulajdonai, miket rop­pant fáradsággal gyűjtöttek össze Paüban e muzeuim megalkottatására. Ez a miuzeum még nincs is megnyitva a nagyközönség számára, az ünnepéryes megnyitással még várni kell, mert a svéd királyi pár egész családjával részt akar venni az ünnepen, s miég nem ad­hatta tudomásul a francia kormánynak a na­pot, melyen mindnyájan Paulba utazhatnak. A franciák harci dicsőségét örökítő szám­talan katonai muzeuim között legérdekesebb azonban mégis a párisi „Ecole militaire“ ugyancsak egészen uj keletű ólomkatona- imuzeumia. Ebben a múzeumban, mely a világ minden iskolásfiuinak ábrándja tehet, játék- katonák ezrei harcolnak egymással. Hanem ezek az Ólomkatonák csak látszólag szakasz­tott olyanok, .mint a megszokott kicsiny pus­kás figurák a játékbazárok kirakatában: va­lójában igen gonddal készült figurácskák ezek, mik történeti hűséggel ábrázolják más­félszer esztendő minden francia harcosainak 'viseletét a bajuszos gátlóktól és a germán frankoktól kezdve a harmadik köztársaság künlönböző közlegé-nyi és tiszti uniformisaiig. Az ember nem gondolná, hogy a legkatoli- kusalbb Franciaország szivében a reformáció francia apostolának, Kálvin Jánosnak is kü­lön múzeuma van. Nem fordult-e imieg sírjá­ban vájjon néhai Medici Katalin, mikor Angouléme-ben megnyitották ezt a szokat­lan múzeumot? Kálvin, kit általában mindig svájcinek tartanak, valójában a francia- országi Noyon-ban született 1'510-ben. Csodá­latos módion 420 esztendő maiivá mi ág neki is éppen áll a szülőháza. Múzeuma a kálvi- nizmus négyszázéves jubileumára nyílt meg, mert az idén lett kerek 400 esztendeje, hogy Kálvin János abban a franciaországi város­ban, mely ma is a legjobb francia pap irt termeli, befejezte 1585-ben mint 25 éves ifjú életének fömiivét, az „Institutions de la réligion chréüenne“-t, mely a francia királynak ajánlva a rákövetkező évben Genfiben látott napvilágot Most a négyszázados évforduló ünnepére az „Institutions" az eredeti kiadás hü másolatá­ban újra megjelenik. — A muzeum legérde- keseb tárgyai talán Kálvin műveinek példá­nyai, mik Montaigne, Sully és Montesquieu birtokában voltak és ma is olvashatóan hord­ják a nagy emberek érdekes széljegyzeteit. A maga nemében egyedülálló nyilvános gyűjtemény azután most megnyílt a „kovács- miuzeuim", mely Rouen-uak, Normandia fő­városának, melyet különben is „a múzeumok városának" neveznek- kétségkívül a legfur­csább múzeuma. A kovácamüvek nagy gyűj­tője, aa imént elhunyt Henri le Secq des Toumelles hagyományozta a végrendeletié­ben Rouen városára ezt a kerek 10.000 darab kovácsolt vasremekmüvet, a legfurcsább kul­csok, titkos zárak, kovácsolt vas-cégérek, iádavasalások és cifra lépcső — meg erkély- korlátok egyedülálló gyűjteményét, melyben a XI. századtól a mai napig való alkotások szerepelnek. A gyűjtemény mostantól kezdve Rouen-ban az egykori Szént Lőrinc-templom- íban nyilvánosan van közszemlézetéve. Végezetül hadd említsem meg még azt a furcsa kis házat itt Párisban, néhány lépés­nyire a St. Cloud-i kaputól, a Qai de la Seine- en. Ezt a házacskát távoli hazájukra való emlékezfetésül a párisi japánok ópitefték föl Japánból hozott fából, papirfalakkal és gyékényszőnyegekkel pontosan az ősi Oliano- Yü előírásai szerint és törpe nővényes ha­misítatlan japán kerttel vették körült. Hadd ismerhessék meg a párisiak is, kicsiben, de igaziban, a „geishak országát", melynek ma­holnap az óriás léptekkel indus zár ializá lódó Japánban magában sem marad semmi nyo­ma ... A kárpátaljai apostoli korm&nuó máramarosi körül ja Ungrvár, szeptember 8. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Szvoboda Ferenc kárpátaljai római katolikus apostoli kor­mányzó nyái főpásztori kőrútjának jelentős része Máramarosra esett. A főpásztor Po- daril József pápai kamarás és Pásztor Jó­zsef aktuárius kíséretében látogatta meg a máramarosi községeket. Dombó határában .a máramarosi római katolikus papság nevében Koller Béla espe­res fogadta az apostoli kormányzót, mig az erdőkincstár, mint kegyur részéről Vaszi- csik németmokrai és Bacsinszky ustcsoraal erdőgondnok jelent meg a főpásztor üdvöz­lésére, akit a testvér görögkatolikus egyház nevében Kádár Gy. dombói lelkész üdvö­zölt. Az ustcsornai diadalkapu alatt a fŐ- pásztor Jónás erdőbanácsos üdvözletét fo­gadta, mig Németmökra határában Csalfa György plébános üdvözölte a főpásztort. Ruszkamokxán az apostoli kormányzó fé­nyes ünnepség közepette szentelte fel az templomot, valamint az Egri Ferenc által öntött uj harangot, Németprónán pedig há­romszáz hívőt részesített a bérmálás szent­ségében. Utána xésztvc t a máramarosi kerület papi gyűlésén, majd másnap Huszt- ra utazott, ahol az uj plébánia-épületet ál­dotta meg. Hitt ích&U tdfiűk? PARIS—VARSÓ—PRÁGA A miniszterelnök pártjának lapja, a Venkov ma vezető helyen dr. Kahánek főszerkesztő cikkét közli „Párisiből Varsóba" cimmel. A cikk Pydz Smigly párisi utjának eredményeit méltatja, majd azt állapítja meg, hogy Lengyelország és Francia- ország legszorosabb megegyezése sem maradhat hatás nélkül Csehszlovákiára. A franc a-lengyel kapcsa latok megszilárdulása a csehszlovák-lengyel viszony tisztázásában is lépést jelent e táplálja a reményt, hogy viszonyunk javulni fog. — Kahánek cikkét a következőkkel zárja: — A prágai lengyel követség képivselője a múlt napokban nyújtott ót a külügyminisztériumban egy tiltakozó jegyzéket a maerisoh-oetrauban most folyamatban levő per el­len, mely per alapját alkotó vádirat jelzi annak lehetőségét, hogy a csehellenes terrorista cseleke­detekkel vádolt személyeket a lengyel konzu’ótus támogatta volna. Olvastuk a hivatalos választ, hogy jogállamnak nincs módja beavatkozni a perbe. Ez a válasz tárgyilagosan helyes, de nem vagyunk ve­le megelegédve. Vannak perek, melyek elódózha- tók. Legrosszabbak az alkalmatlan időb n meg­tartott perek. Az ostraui perben nem volt s- rumi célzatosság, csak a per oly pillanatokban való el­halasztása képességének hiányáról van szó. amikor Franciaország és Lengyelország között közel dés áll be s amikor e közeledés reflexét logikusan ná­lunk is várhattuk. Az államügyészségnek in'Fa van a peres eljárás kiegészítését ind irányozni Is­meretes a latin közmondás: „Pereat mundus, fiat juetitia". Néha az látszik, mintha eszerint csinál­nánk vakon politikát. A menden áron való igazsá­gosság, a formalizmus érdekében oly politikai helyzetet teremtünk, amilyenre a nemzetnek és ál­lamnak semmi szüksége. Ha a dolgok móreék'őd- nek, megnyugszanak, nem kell azokat újra é’ $z- teni. A másik dolog, amire e pillanatban go to­lunk, Svetlik kanonok tavaszi nyilatkozata a til- üigyi bizottságban. Svötlik kanonok azt kockái Ma meg, hogy előnyben részesíti a bolseviki s/.ovj ttel való együttműködést a lengyel diktatúra előtt. Svétlik kanonok ortodoxabb a francia Rlum i zo- cialietánál. Mert ez megegyezett Lengj lorszúg al, de ha Svétlik kanonok politikai irány ve a’' n ha­ladnánk, aki a cseh néppárt szószólója i -y ' :>n gyelonszággal soha nem egyeznénk meg .rz'­be cikkét Kahánek. A világ legfurcsább múzeumai Irta: Benedek Károly (Páris) Merész kirándulás a kőpaíaki tóhoz az épülő lomnici függő vasúi kocsijában Emberfeletti munkával készült el a segélyvasut ■ Faoszlopokon függ a 400 méter magas pálya ■■■ Az első hegymászástól a Lomnici-csucs teljes, meghódításáig

Next

/
Oldalképek
Tartalom