Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-27 / 222. (4071.) szám

•eftm* 9xpnf « ö? EBom ‘[OJopapA Agn *b*íbj Auadqqflsa pf uba ‘BftBqpoqdBsa 9s» zb sg‘g 'BqBqBÁD b izsaA *9qAunq zs?ga zb 8? ‘Bqtq B qBsa ‘iq qizs*?! mán ‘Bq?f9qAunq B qiAnq»Q‘Z •anii^Biinj pf b «*f«i ZS3{ S3ZIA Agoq ‘amiaqp *jb* io*psa ap 'Bujaq BJ;n engfu p[ yj OS3 ZV $3 S0O3N V 'atzs pr b J9 *aqqo* ipa-°BS°Bpzrg ‘jausouiq napúim — ‘uBqBS'Bca -topnom — ‘iq-ej^ S&JO ‘*íjoa pbzbSJ — :BitBABzg mofBni 90q0 ZB BZS9IA *|Opnof? JOZSqOS ISqng 8g •**ozs*e[ &[9a -ifB90 dun zsfSe ‘o**ia lapíts ‘pBA'píjA'g^ B^B^tgera ‘^[^pamq sara-Aj&s ejjpjoqgeTii dB a napáim aqnimg; ‘qBír -]Bqng nej BS]op qf baÍjoj i9*dBU b 10*13 ; ípqoBra; 9p5[ 90Apeq B *ZO TU*ajt3ZS Uiogoj * UOAg -bc ‘m^qnAus pf B^xp lmQUQzsQy[ — **JOA gopjoq Tn?A[0 ‘BIIB^O? -990 BZge]A-&ZS9Q ‘B^dB^ Bq^iBJ f B^pZBJ — £19 — Us?z?p wnuqupuBq síp; nurazs **Q*oqeq b Au^a*?* sogpsjBinm noSi *iain ‘Bf*B*zoqB.i9Zs *pfgB* lAuaainiqBA gpsBs-i?* b naqqaqaAga q^pf y qa *uBqqnd *9qsaBZ qqo* iqc ‘sajiaAu b‘zv •opuaq b iniaq aipiuazs soqp*Bf spin ‘*iiu i>aqis inas aj;aijpsiq {aozsuioiBq gojop b bh *BinB*uBqqnd H»q I* *9qsaBZ b pjABspdEsa -azsso iaiaAua* ub*zb qaurqB ‘jpuiazs b aq qnssoq qauiqBiBA *sour ip’^ uaAgai **o[qí afaj qosoq^Bf b lajjajpnn^uaa 02—01 IBieq ■iTJJoq 9qsoBZ y **9qK>BZjidBd **o*oqaq ipu -pí'Bzs sp tfnjiaj Aga aj qúnssB39i 00J9UISZ ‘aAjoq B-iAgjB; qp^ga iuibiba ASba ‘Bjpd -tupi b s? pssa.ii} qnAga* ipdazoq eqozs y 'sviMvinind •ppeqaopaBx ‘soupp BjCubA •jaquia*dazs b **o£ia ajgpA 8 ‘qodBU b qB*]nui-qa*ia* Ag{ *auuai *aunzs dBU9q Aga Saul Bq ‘eujoa u*upq uiau qispui b ‘qnao qÍA'ga zy „-qunAgain sqpioqsi BAjniu ’jpq Agg*1 'qBUSEiuAga qpj -jBgopnőin jym qaqauuaAS y "sí übuuiojo jpq b *13^13 *}jE},*bi *iiub ‘luuaAgaui bujoa 3ja**ajazs *uapu;iu * ‘BJiBq-Bjqqof qa**ag*inq -a* qaqauuaAg y **I0A aSasqnzs ajiuíE ‘*}3A *zb qauuaAg uapinui **1 'nsonq "b ‘aiuojo qaqaiujaAg b **azaqjaia aaSaA ‘jjaiaq e ‘íjod -bu b qaqax *iupoanj uiE;jBf|a B*uodnu sa uiB**ozs*pí ajuiaApaq UEqopBqBA y *inao>| zpq b iua"**a*igas qBuuiBAuEsapp *uiui ‘utoS -lop qpAga *jc>a uias uiaqauug ‘afapi. Bqunui A3bu b *unzsSaiu ‘iiB**BiEai ioqiuiy ,uib*íbu -isd *za sí 113 •qBupfdBsapa **opaoq *apaqa ajauuaAg qiAjauiaM ‘sgiop b *jopopzaqSaui jjauqajaquia’iB^Bij e *uiui ‘Agn ddp qauqaui -jaAg ‘qauiquapujui Joqqg 'sp*BJB zb **op -opzaqgaui BApiui dEU jpd Ag3 -EqBioqsi jjunAgaui uiau Agoq ‘jjoa ubUBíjozs quq* qaqiaj JoqiuiB ‘jaggai osj3 •quiBtdEU qa*jai qasajn ‘ipqpioqsi zb qun*pBiBUiiq joqiiny BJ0P9>1BA Q S3Z3>]3|IU3BZSS!A •qaupqapsa *sppip zaqsapzaqBqunin y ‘sjanuaui Bquioidiua* b iBApsoapd pÍBui sg •qi*uozsoq aA*ajazs *isoBq 9*iub* y •qjfzoApn uasaAizs *Bqosp*fBd fn zy •BqBqsÉ* b qauzsiA *Bqji ‘pAAuoq tn qos “ ‘Éqpioqsi qauuaiu UBqBqnj b*zsi* ‘dazs •qBuqoqmp b jbui Bjfn gaq iupiUBi •qEU>ia*yf b agaA ‘opiunzs b *inuii3 #N3f3ia A3MV1 **pipBqBZ8®am i9*syin*zen<J **IOA sysouaiazs ^11919^ pu V i **ogaj iuB*{*zsnd paq 13 ‘**opo5fBJBia laqqxAiauiB S *3A*oq uaASa] BA*nq napnipj i a*papjjq *zb pzsqop dBnsyw •a;*91 sí aj jassyAqi Aga s ‘e**aABqi9a ‘a*jyi9*n qinpui juzopin *yA*nq b 9 ‘JHI a-iJyqazs zsypBA A.S& 8Q *3{B*go**B8a Agn qBsa qiBgoj *3iB*dBqazsso iozsqqo* oaqzo^ *noinoAu a**aAoq BA*nq qqox ‘no*ngyzsjo zb **o*ni **o *BqnjB| b a*jazs **ozguBH fBA*nq **azsaA *BA*nq **azsaA —4 qaj **a*zsaiq9 sy*Bgn A3b^ jaSSaj Bjoq Aga dBoim y •na^HNawoaw pagN ítosjoa (saAy 0) *jaqog A3bM •jyAuaq Agyi s 9pjzs nB^ •*ajqzs b **1 ‘itba **| •jyqaj s 9l<?zs soaij uyaos qygiAuaA y •gam [10*89^ ‘a* s*iqBZS :yuBpuoin ^bso Bq*n;m •*aga*ni BApzs noqjsyin b **oury *ai *jo* mán Apsg y **bjb BA*ns Agoq 9f •a*joq Bgjys sapg gain **iuia ‘qoBJBq **j •B*fBJ Sy napúig 9Aia* SisypBqsoa £bj b qiisojid *buiib zb **aaygai\[ ’xaaazs *p*oq b quyj SoAjosoiV *zoq qogBinsa ,,‘*10A uiau |oq ‘*ioa jazsAg3£< rqunqau iasap[ 'ub*soiu puoiu *asaui ff* — íqa*afl3^S;3 TiBqiBq qizsyiopnd ojiazs b qBS3 •pioq b quyi goAiosoi\[ *zóq qogBins3 •*loqgy zb aia* uba IBqqogeHisO •ajiazoq s bijoaex b *[njoq Auiy a*sa 8n*zsngny gaiaui ‘sapuaső •XS3 IHYAM :t«SMA (saAa gp) BpgBjví J3*PBJSHV XH?r ívs^ai moüvadvn sna 819 -*- 674 — Szegény Buksi két yazdáfa Irta: FARKAS ZOLTÁN Talán t! te jártatok már abban a szép, nagy játékboltban. Tele volt a bolt sok-sok gyönyörű, drága játékkal. Egyik szebb volt, mint a másik. A legdrágább volt köz­tük Buksi, egy csillogószemói, eelymesbun- dás kis mackó. Büszke is volt erre Buksi, alig állt szóba a többi játékkal, amikor es­ténként lehúzták a bolt vasredőnyét és el­oltották a lámpákat. Ilyenkor beszélgetni kezdtek a játékok. — Óh, hogy szeretném már ismerni az uj kis gazdámat — sóhajtotta egy aranyhaju haha, — csak ne kellene máT itt feküdnöm ebben a csúnya papirdobozban. Nem bán­nám én, akárki lenne! — No bizony, — finnyáskodott a gőgös Buksi, — én nem szeretnék akárhová menni. Értem antó fog jönni, meglátjátok és egy fényes palotába visznek. Különben nem is megyek. — Csak ne (hencegj, Buksi, — fedte meg őt egy öreg, okos majom, — mert könnyen megjárhatod. Nem a gazdagság a fontos, hanem a jó szív. Ha a kis gazdám jó lesz hozzám, nem bánom én, (ha pincelakásba kerülök. Buksi csak az orrát fintorgatta, nem is felelt. Napok teltek el. Egy délután autó állt meg a bolt előtt és egy bundáé (hölgy jött be. Rengeteg játékot csomagoltatott be, a végén pedig levette Buksit a polcról. — De helyes ez a kis mackó, — mondta — ezt én magam viszem haza. Buksi büszkén nézett körül, azután bol­dogan helyezkedett el az autó puha pár­náin. Szép, nagy ház előtt állottak meg, a kedves néni a karján vitte fel Buksit. A lépcsőn egy kisfiú állt, unott arccal nézett maga elé. Anyukája odasietett hozzá. — Nézd, Ottóka, — mondta, — milyen kis mackót hoztam neked a születésnapóéi­ra, ugy-e, örülsz neki? — Ugyan, — mondta Ottóka fitymák lódva, •«— mit kezdjek ezzel a buta állat­tal? Miért nem egy igazi motorbiciklit vet­tél ? Azután köszönés nélkül otthagyta anyu­káját és bement a szobájába. A szép, kis fehér szoba tele volt játékokkal, de mind­egyik össze-vissza volt tördelve, rongálva. Ottó az asztalra dobta a rémült mackót és jól hasbabokszolia. — Brum, brurn, — mondta ijedten Buksi. — Mit, még feleselsz? — kiabálta Ottó,— majd elveszem a kedved tőle. Azzal elővette a kését és belevágott Buksi szép, selymes bundájába,, a szemeit kiráncigálta, az egyik fülét kitépte és oda­vágta a sarokba. Szegény Buksi _ ott fe­küdt porosán, piszkosán, elcsúfítva, el­felejtve. Hosszú (hetek teltek el, míg egyszer Buksi nagytakarításkor előkerült a szekrény mö­gül. A szobalány a többi játék közé tette. Aznap délután bejött a szobába Ottó apu­kája és meglátta a szegény mackót. — Micsoda? — kérdezte. — Ez az a szép mackó, amelyikről anyukáid mesélt? Ame­lyik olyan drága voltr Hálátlan, rossz fiú vagy, Ottóka, nem érdemelsz több játékot. Nem is fogsz kapni egy évig semmi aján­dékot. És Ottónak oda kellett nyújtania a ke­zét, apuka nagyot ütött rá, azután haragom san kiment a szobából. A rossz fiú dühé­ben megrugdosta szegény Buksit, azután hirtelen kinyitotta az ablakot és kihajította a második emeletről az uccára. Buksi na­gyot puffanva zuhant a járdára és félig ájultan feküdt a sárban. Egyszerre kedves hangot hallott: — óh, te szegény kis állat, veled ugyan alaposan, elbántak! No, de nem baj, mintha egyenesen az égből pottyantál volna ide, úgy sem tudok ajándékot venni az én Emiik émnek. Egy egyszerüruhás néni gyöngéden fete emelte Buksit a földről és sietve elindult vele egy kis cipészbolt felé. Ott egy öreg suszter bácsipak adta Buksit: — Pista bácsi, varrja egy kicsit össze * ezt a szegény mackót, ez lesz az én Emii­kéin születésnapi ajándéka. Az öreg suszter bácsi szépen lekefélte Buksit, a fülét visszavarrta, itt is, ott is összevarrogatta és két fényes cipőgombot tett a szeme helyére. így Buksi újra a régi, szép kis mackó lett. A jó öreg még egy kis zacskó savanyu cukrot küldött Emilnek. A néni boldogan sietett haza. Buksi do­bogó szivvel várta, milyen .lesz az uj kis gazdája. Egyszerű kis szobában laktak Emijkéék. De mit bánta ezt Buksij Uj kis — 679 — HÓKA KÖVETKEZTETÉS. — Na, fiam, hogy sikerült a vizsga ? — Nagyon jól, csak a tanító bácsi na­gyon vallásos volt. —• Vallásos ? — Igen. Minden feleletemnél azt mondtat óh Istenem, óh Istenem ... Ó, AZ A VAKÁCIÓ. Két diák beszélget: — Mit gondolsz, miért rövidebb a kará­csonyi vakáció, mint a nyári ? —“ Mert a hideg a karácsonyi szünetet biztosan összehúzza. A NYITOTT ABLAK. Két vásott diák régóta készült arra, hogy az iskolaszolgát megtréfálják, már csak azért is, mert sohasem ismert tréfát. Az iskolaszolgának a kapu mellett volt a lakása. Egy csikorgóan hideg téli napon a, két imiposztor odament az iskolaszolga lakásának ablaka alá és bekopogott. A kopogásra kinyílt az ablak, az iskola- szolga kihajolt rajta és megkérdezte, hogy mi járatban vannak a fiuk. — Mit akarnak? — mordult a két diákra. Az egyik fiú bárányszelid arccal vála­szolt : — Csak fi^velmeztetnl akartuk a bácsit, hogy nyitva van az egyik ablak... — Melyik ? — Amelyiken most kinéz! — rikkantot­ták el magúikat a diákok és elszaladtak. CSÚNYA SZOKÁSOK. — Ejnye, Pistike, miért verted meg azt a macskát ? — Mert csúnya szokásai vannak. Állan­dóan ráköp a kezére és azzal mossa az arcát. ÜRES IRKALAP. Dolgozatírás van az iskolában. A feladat igy szól: „Utunk hazulról az Iskoláig." Ugyancsak körmiének a. gyerekek és amikor megszólal az óra végét, jelző csen­gő, mindenki beadja, a füzetét. A tanár észreveszi, hogy az egyik fiú Üresen adta vissza az irkáját. Rászól: — Hát te miért nem Írtéi egy sort sem? — Nem tudok, — felelte nyugodtan a gyerek. — És ugyan, miért, nem ? — Azért, tanár ur kérem, mert én a.z is­kolaszolga fia vagyok és bent lakom az is­kola udvarán. FÉLREÉRTÉS. Kálmánka szüleivel falun, a nagyanyjá­nál nyaralt. Egy délután édesapja horgot csinált neki. Amikor elkészült azzal, igy szólt kisfiá­hoz s — Most menj a nagymamához s kérj tőle kenyeret, hogy legyen mit tenni a horog­ra, aztán indulhatunk a patakhoz. Kálmánka sietve engedelmeskedett. — Nagymama, kérek kis kenyeret! — Várj, adok hozzá kávét is, — mondta unokájának, mivel közeledett az uzsonna ideje. KIS LEVELEK Több kis magyarnak. A szeptember hó­napban megfejtett rejtvényekért a jövő hé­ten ejtjük meg a sorsolást és a legtöbb rejtvényt megfejtők között értékes könyv- jutalmat osztunk ki. A nyertesek nevét a jövő heti számunkban közöljük. — Vanya János. Fölvettelek a kis magyarok tábo­rába. írd meg pontos címedet és azt, hogy hányadik osztályba jársz. — Prokopecz Józsi. A 88. számú rejtvények megfejtése nem érkezett meg, neved ezért maradt ki a megfejtők névsorából. — Lator László, Sebők Évi, Sebők Judit és Pető Irénke. Szép köszönőleveleteket megmutattam Já­nos bácsinak s eltettem a megőrizendő le­velek közé. A jutalomért csak azt kérjük tőletek, hogy legyetek továbbra is hűséges kis munkatársaink és szerezzetek uj mun­katársakat. Ha valamelyiketek jó tartal­mat küld be, úgy azt leközöljük, MEGFEJTÉSEK A 84. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Pár, Ali, kőkemény, Néró, nesz, tüsszent, rég, ősz, pók, rokon­ság, „A pénz erő”, íny, tűz. — Nagy Ró­bert rejtvénye: Kocsonya, -r- Fór is Ilona rejtvénye: Bök, India, ól, le, olimpiász, BN, Pödör, ki, alá. — Láncrejtvény: Rab, bal, láp, pap, pór, rúg, gép. — Nagy Olivér rejtvénye: Varsó, zsupa. — Vácz Nóra rejtvénye: Barnabás. — Fór is Hona lánc­rejtvénye: Harangi Imre. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstadter Magda, Aykler Karola, Avkler Adalbert. * Dévay Emil. ★ Hatvány Klá­ri, Hatvány Piroska. * Lisesák Tibi, Lator László. Orosz Lenke. *Pető Irénke, Tan- cza Kornél, Prokopecz Józsi. * Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. ★ Sebők Éva, Sebők Judit. * Szeesey Klári, Világi József, efch.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom