Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-27 / 222. (4071.) szám

8 Joachim tanítványa (Poríré) az uccasarkon Ida: Vleu&auec Pút Nekem régi, meghitt ismerősöm, csak éppen hogy megfeledkeztem róla: hetven- négyéves hegedümüvésznő a prágai ucca sarkán. Egyszer itt, másszor ott bukkant fel, többször beszélgettem vette, végül is el­tűnt a szemem elől és most egy vele készült „interjú" kapcsán láttam viszont. Egy park bejáratánál ül. Kissé olyan, mint egy rosz- szul fésült pagoda, ki'ssé a barbárul orosz Kreml vad kiszögelléseire emlékeztet, ahogy végignyiváköltatja a gyantázatlan vonót a lerongyolt hegedühurokon. Bur- nusz benyomását kelti bő pongyolája, amely báliruha is lehetett egykor, hiszen okmánnyal bizonyítja, hogy Joachim tanít­ványa volt, nagyszerű karrier előtt állt, csak éppenhogy nem volt hozzá kegyes a szerencse. Nem lehet tudni, kicsoda, nem mond semmit, hogy útlevele csehszlovák­nak tünteti fel, valamint az sem jelent sem­mit, hogy jólmenő zeneiskolája volt s hogy az egész világ nagy városait úgy ismeri, mint Prágát. Megfordult mindenütt, pom­pás napokat látott, majd Prágában egy téli estén elcsúszott és a karját törte. Ezzel vé- ,ge volt a hegedülésnek. Most ott ül a park bejárata előtt és nyivákol: ebben a park­ban törte él a karját. Többek közt három operát is irt, neves zeneszerzők foglalkozni .akartak vele, de csak akartak, aztán meg­feledkeztek róla. Az egész világ megfeled­kezett róla és ő tovább él. így lett hetven­négy éves. Mert van olyan ember, aki filmszcená- riókért annyit kap, hogy évi jövedelme százötvenezer font, mint H. G. Wells. És .van Joaohim-tanitvány, aki egy prágai park bejáratánál ül és ha jól megy, megkeresi a napi három koronát. Úgy veszem észre, hogy sem az egyik, sem a másik nem tö­rődik ezzel, megszokták, mert sokáig tart és ami sokáig tart, annyira legyengíti az ellenálló erőt, hogy végre is természetes­nek tűnik a mindenképpen természetellenes állapot. Wells-t nem izgatja, hogy évente egy vagyont keres, megszokta. A koldust sem izgatja, hogy napi három koronát ke­res, sőt ha kezébe nyomsz egy pénzdara­bot, megnézi, mennyit adtál és ha törté­netesen huszfilléres helyett egy koronát lát, széles mosollyal úgy köszöni meg, mintha színpadon állna és pátosszal azt kellene jelentenie, hogy terítve van. Ez a mindenéből kisemmizett Joachim- tanitvány kivétel. Nem kellett semmit sem megszoknia, mert semmivél sem törődött. Beszédmódom és kultivált mozdulatai iga­zolják, hogy valamikor a legjobb körökben forgott. Mostani külseje mutatja, hogy va­lóban csak napi három koronát keres. Mé­gis a nyomor oly kevéssé érdekli, mint a hajdani jólét és a reménytelenséget úgy fogadja, mint a legnagyobb reményeket: ember, aki érzéketlen a reménnyel és az élet témájának minden elképzelhető válto­zatával szemben. Egyszóval emberi kivé­tel. Ezt külsőleg is szinte kecses módon mutatja 'ki: vonóvezetése olyan előkelő, mintha még mindig Joachim mester előtt állna, ebben a vonóvezetésben benne van ,a hajdani ember és müvei,z eleganciája, amelyből nem enged jottányit sem. Nem is kell „interjút" csinálni vele, hiszen a be­szédből úgyis csak túlontúl megszokott dol­gok világlanak ki. Csak él kell nézni, ho­gyan tartja a vonót és az ember azonmód megtudja, hogyan tartja szilárdan önmagát. Három operát irt, megmutatja neked aj kéziratot, ha érdekel. Ezekben az operák­ban élt, amig élete életnek volt nevezhető és él ma, amikor hetvennégy és nagyke­servesen összenyivákolja a napi három koronát. Ismerem a három operáját, de a szaktekintélyekre bízom, nyilatkozzanak róluk. Női zeneszerző sohasem vitte sok­ra. Nem is az operái fontosak, mint aho­gyan az sem fontos, hogy Joachimnál ta­nult és ma alz uccasarkon nyúzza a hege­dűt. A nyomornak olyan beláthatatlan lé­giói vannak, hogy szentimentalizmus nem segíthet azon, amin sem embernek, sem államnak vagy kornak eddig nem sikerült segíteni. Ez a hetvennégyéves emberi ki­vétel azonban a maga megdö'bentő érzé­ketlenségében egyenesen kihívó: boldog, nem kíván semmit, csak annyit, hogy szer­zeményeinek a kiadását még megélje. Nem a földön él, de ezekben az operákban. A régi görög bölcsek metanoiának nevezték jezt a ritka és felette csodálatos átformá­lódást és bámulattal adóztak egy ember­nek, akihez a sors nem tudott közelfér­kőzni, mert a sorstól nem várt semmit, job­ban mondva nem tudta, hogy sors létezik. Úgy ül előttem a park bejáratánál ez a rosszul fésült, groteszk pagoda, ez a bar­bár emberi kiszögellés, mint egy kései Diogenes a hordóban, az a szerencsétlen flótás, aki egy mindenható királynak aZt válaszolta, hogy álljon félre és ne fossza meg a napsugártól. A müveit emberek, takik ezt a világhíres történetet az iskolá­iból Ismerik — és ki ne ismerné? -- közö- ínyösen haladnak el a prágai ucca Joachim- (tanitványa mellett és nem dereng bennük a (tudat, hogy egy asszonyi Diogenes mellett haladtak el közönyösen. Diogenes bölcse­letéből annyi maradt ránk, mint amennyi lennek a suta, karjáttört hegedümüvésznő szerzeményeiből fog az utókorra maradni és a zseniális hordó lakó példaadó anekdo­tája mégis olyan fontossággal bir, hogy el­homályosított egy sereg filozófiai elméletet, sőt jól kiépített rendszereket. Ez a hegedü­lő, az életet tudomásul nem vevő hetven­négyéves csoda a nagy dioaenesi anekdota megszemélyesítője. Burnusza is úgy lengi körül, mintha az ókori hordót utánozná: megállásra és gondolkodásra kényeszeritő kulisszája annak, ami rendkívüli az élet­ben. Vonój'a, amelynek nyomán egykor gazdagság fakadt és amelyet Joachim fi* gyelemre méltatott, szinte szószerint azfj mondja: „Állj félre az útból és engedd, hogy a napsugár melegítsen. Hiszen töb-« bet úgysem tehetsz az érdekemben, habár hatalmas király vagy." A leghatalmasabb 'királynak, az életnek szól ez és az élei megszégyenülten félreáll. Mert való, hogy nem tehet semmit ezért az emberért, aki semmit sem kíván. Mert csak egyet kívánt akadjon ember, aki kinyomtatja az operáit. Azt nem kívánja — amit felajánlottam neki —, hogy erőmhöz mérten gondoskodom ró­la. Vagy négy-öt éve annak, hogy ezt fel­ajánlottam, de mosolygott. Hiszen akkor még egészen fiatal volt, mindössze hetven éves és úgy érezte, hogy éppen elindult és várhat. Most is vár, most is csak moso­lyog. Egyszerűen kiesett az időből. Az pe­dig, hogy elegáns mozdulattal még mindig húzza a vonót a húrokon? . .. Szüksége van a napi három koronára: hogy várhasson. Hiszen mindössze hetvennégy éves ez a Joachim-tanitvány a prágai uccasarkon. 1936 szeptember 27, vasárnap* Budapest, szeptember 26. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A magyar katoliciz­mus igazi nagy seregszemléi az évről-évre megismétlődő katolikus nagygyűlések, ame­lyek most már az egész magyar katolikus társadalmat átfogják és az arisztokráciá­tól a tanyai zsellérségig megmozgatják a magyar katolicizmus hatalmas tömegeit. Ilyen dinamikai hatóerejüvé akkoriban vált a katolikus nagygyűlések három év­tizedes ünnepsége, amikor az Actio Ca- tholica vállalta magára megrendezésüket és mintaszerű szervezetével gondoskodott arról, hogy az esztendők őszén rendezett nagygyűlések valóban az egész magyar katolicizmus hatalmas manifiesztációivá vál­janak. Az Actio Catholica négy évvel ez­előtt vette át a nagygyűlések szervezését és irányítását, az október 3-tól 6-ig megren­dezendő idei nagygyűlés a negyedik lesz azoknak a sorában, amiket ő rendez. Méreteiben, külsőségeiben és bensőleg is, eszmei tartalomban mind nagyobb és na­gyobb jelentőségre emelkedik ez az őszi katolikus seregszemle. Immár csaknem kétszázezres tömegeket mozgat, tehát a katolicizmus eszméje ilyen módon vált Magyarországon a legnagyobb tömegeket megmozgató tényezővé, mert semmiféle más eszme, sem politikai, sem társadalmi ilyen hatalmas tömegmegmozdu­lást még nem tudott létrehozni. Az idei nagygyűlés nemcsak méltónak ígérkezik az előbbiekhez viszonyítva, ha­nem bizonyosra vehető, hogy további fej­lődés, a méretek növekedése fog megmu­tatkozni rajta. Eszmecserét folytattunk Mihalovics Zsigmond kanonokkal, a ma­gyarországi Actio Catholica országos igaz­gatójával az előkészület munkálatairól, a nagygyűlés tervbevett eseményeiről és eb­ből a programból igazán nagyszabású kép bontakozott ki előttünk. Mihalovics kanonok nyilatkozata — Az Actio Catholica a katolikus nagy­gyűlések számára évről-évre kiemelkedő centrális problémát keres és állapit meg. — mondotta Mihalovics kanonok. —- A zászló- bontás utáni esztendőben Krisztus és a csa­lád, a múlt esztendőben Krisztus és a gyer­mek viszonya állott a tárgyalások központ­jában. Az idén az egyetemes magyar életre át­fogó jelentőségű probléma kerül az egy- begyülő százezres tömeg elé és igy a ma­gyar társadalom érdeklődésének központ­jába: Krisztus és a falu. A magyar falu ezernyi lelki és szociális baja, sok-sok válsága. A szociológusok figyelme már régebben a falu felé fordult. Komolyan foglal­koznak a falu bajaival és a könyvesboltok ki­rakataiban egyre sűrűbben jelennek meg az olyan könyvek, amelyek a falu problémáit tár­gyalják. Világos, hogy a falu kérdéseivel való foglal­kozásra a leghivatottabb az egyház és hogy a kereszténységben vannak meg leginkább azok az erkölcsi értékek, amelyek a falu se­beinek orvoslásához vezetnek. A falu kérdéseivel foglalkoznunk kell, mert az Actio Catholica központjához mind sűrűbben érkeztek jelentések a falu egyre növekvő lelki és szociális válságáról. A kétfajta válság között szerves összefüggés van, az egyik nem gyógyít­ható anélkül, hogy a másikat ne orvosolnék. A falu lelkét különböző tévtanok, szektariánizmus és szociális rontások kezdték ki, aminek oka nagy részben a gazdasági nehézségek sokasodá­sa, a múlt évi rossz termés következtében nö­vekvő szegénység. A falu kérdését kell tehát minden oldalról megtárgyalnunk, hogy Krisztussal meg tudjuk gyógyítani a lelket s hogy a szociális problémák felvetésé­vel és azok megvilágításával figyelmeztessük az illetékeseket: mire van a falunak szüksége, hol kell elkezdeni a falumentő munkát A múlt évi nagygyűlés után határozta el az Ac­tio Catholica országos elnöksége, hogy ez a kér­dés kerül az idén munkálatba és nyomban fel­kérte a hivatottakat, hogy behatóan foglalkoz­zanak a falu problémáival és tegyék meg jelen­tésüket. Ennek a nyárnak elején azután a falusi lelkészséget gyűjtöttük össze Budapesten kon­ferenciára és az országos lelkipásztori értekez­leten a tanyai lelkészek beszámoltak a filiáik, a tanyák és majorok lelki és szociális életéről. Gondosan és alaposan készítettük elő tehát a nagygyűlést, amely Krisztus és a falu viszonyá­nak jegyében október 3—6. között gyűjti össz-e a magyar fővárosban a magyar katolicizmus nagy tömegeit. — Már most igen nagy érdeklődés mutatko­zik, egyre-másra szaladnak be vidékről a jelen­tések, amelyek hatalmas tömegek felvonulásá­ról számolnak be. A nagygyűlés napjára való­ságos népvándorlás, keresztes hadjárat az esz­me jegyében indul a magyar főváros felé és ezért már jó előre gondoskodni kellett, hogy a nagy tömegeket megfelelő módon tudjuk felszál- littatni és elhelyezni. Az idén is megindulnak a fővárosba az úgynevezett keresztes gyors­vonatok, sőt ebben az esztendőben már 15 ilyen gyors­vonatot kellett beállítani. Ezekre a magyar kereskedelemügyi miniszté­rium 57 százalékos menetdij-kedvezményt adott, mig egyéb vonatokon a nagygyűlésre felvonulók 50 százalékos kedvezményt kapnak a MÁV-on. Egy-egy keresztes vonat 1000—1200 főnyi kö­zönséget szállít fel. A nagygyűlés programja — Október harmadika, szombat, a szokás szerint a nagygyűlést megelőző összejövete­lek, értekezletek napja. A teányifjuság, fin if­júság, katolikus nők, tanárok és tanítók, irók és hírlap,irók szervezetei s a katolikus nép­szövetség tartják üléseiket. Ilyenfajta ülése­zések imint koszorú fonják ibe a következő napolt fő programpontjait is. — A nagygyűlés ünnepélyes megnyitása október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Kerepesi-uti ügetőpályán, ahol két esztendővel ezelőtt tartottuk a nagy­gyűlést. Dr. Serédi Juszt in ián biiboros-her- cegprlmás mondja az ünnepélyes Ven! San- cte-t és ő nyitja meg a nagygyűlést, mig utá­na Amgelo Rótta pápai nuncius a Szén [atyá­nak az üdvözletét és áldását tolmácsolja. Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök lesz ennek az ünnepélyes megnyitó ülésnek egyik szónoka, inig a másik szónok dr. Hómon Bá­lint kultuszminiszter, a kiváló történet tudós, aki Budavára visszafoglalásának 250-ik éves fordulóját lógja iméltatnL Ez a történelmi aktualitás lesz a másik téma, amely a falu problémái mellett sze­rephez jut idei ünnepségeinken. — Gyönyörű, színes kép lesz ez a megnyitó ünnepség az óriási tömeget befogadó ügető- pá.lyán. Lelkészeik és tanítóik vezetésével felvonul a magyar falvak népe, mert hiszen az ő ügyükről lesz szó. Népviseletekben vonul fel a magyar fővá­ros uccáira a palócság, a matyók, az Ormán­ság. Somogy, a Tiszayidék s a Balaton kör­nyékének a népe és ezeket a népi viseletben megjelenő cso­portokat úgy helyezzük el az ügetőpálya tá­gas terén, hogy mint egy óriási gyöngyös-bokréta nyíljék ki és táruljon szét ország-világ előtt. — A nagygyülési ünnepségek központja, mondhatjuk egyúttal, hogy fénypontja is a vasárnap délután megtar­tandó hatalmas eucharisztikus körmenet, 200.000 magyar katolikus meghódolása az ostya színében rejtőző Isteni Megváltó előtt. Délután három órakor a Bazilikára nyíló uc- cákból indul meg adott jelre, a legnagyobb rendben a várakozó tömeg. Tizenhatos sorok­ban vonulnak öl a Bazilika előtt és halad­nak az Országháziéi’ irányába. Teljes egy órán át tart elvonulásuk a Bazilika főkapuja előtt. Négykor megnyílnak a Bazilika ajtai és az ott egybegyült papság mögött baldaekiu alatt hozza ki a templomból a monstranciát dr. Serédi Jusztinián hercegprimás. Az ország- háza tetején villanykörtékből összeállított kereszt fog ragyogni, hirdetve, hogy ez az or­szág a kereszténység eszméjének a jegyében él. Dr. Leopold Antal prelátus-kanonok mond szentbeszédet és rövid könyörgést, utána a hercegprimás megáldja a szentséggel a tömeget. — Eme a napra Magyarország bányáinak ha- itai-innas mamkástöimege is felvonul. Négy vonat szállítja aiz egyenruhás bányászokat, ia különbö­ző ibáinyaVidélkekrőü és mivel nekik még’ éjfél beállta eilőitt munkahelyükön kell Jiemniök, a szá­múikra külön gyűlést tartunk este Írét óraikor a Vigadóiban. — Október 5-én, hétfőn délelőtt, lesz a, máso­dik nyilvános ülés a Vigadóban. Dr. Ney Géza kominiányfőitainá.cso's, P;est-vármegye főjegyzője, dr. Nyisztor Zoltán pápai kamarás, szerkesztő, Czettler Jienő titkos tanácsos, egyetemi tanár és dr. Tóth Tihamér egyetemi tanár, hitszónok lesznek eminieik a délelőttinek a, szónokai. A falu vezetőiről, gazdasági válságáról s ileilká válsá­gáról szólanak. Leleplezik XI. Ince budai szobrát — Délután tartja, a, nagygyűlés közönsége nagy felvonulását a, Várba, a, 250 éves felszaba­dulás emlékére. Éppen úgy, mint az eucharisz­tikus körmiemet, imponáló és gyönyörű látványosság lesz ez, amelyet az a, katoililkus tömeg is élvezni fog, aimielyikeit az életviszonyok távol tartanak oittí'J a hatalmas katolikus demonstrációtól. A rádió ugyanis dr. Rondella Géza (közvetítésével hely - színi beszámolót ad róla. Ekkor leplezzük le Denikó József szobrász­művészünk kiváló alkotását, a felszabadító XI. Ince pápa szobrát. Demlkö alkotója a. Nádoré éren álló Kanis zárán Járois-szobiornoik és a, Kómában tV'ál'itoft II. SyllwwtKír pápa, ondók: niiro’k. K/. a szobor- alkotás imiü vész ötének egyik liogkiimagadóhb t».rs A falu lelki és szociális problémái a magyarországi katolikus nagygyűlésen Százezres tömeget várnak a magyar katolicizmus októberi nagy seregszemléjére ■ ■ Budavár felszabaditásának 250-ik évfordulóját is megiinnepli a nagygyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom