Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-26 / 221. (4070.) szám
Az Alcazar romjai (sp) Prága, szeptember 25. Egyszer életemben láttam egy szenvedő épületet, egy épületet, amelyet bántalmaztak, ráncigáltak, lőttek, robbantottak, szörnyű volt nézni a tűrő kolosszust. Amikor én láttam, már rekonvaleszcens volt, a bántalmak elmúltak s a művészet orvosai azon fáradoztak, hogy helyreállítsák egészségét. Ott állt a szenvedő katedrálüs Reims piacán, apró nj házak között ez a barna csoda, tőrt szobrokkal homlokzatán, gránátoktól összekuszált csipkézettel, tető nélkül, elszenesedett farészekkel, de még mindig hóditó fenséggel és töretlen szépséggel, amit csak emelt a szenvedés, mintha férfiarcot nemesit az átélt és legyőzött gond vagy fájdalom. Négy évig lőtték a reimsi dómot a német ágyuk, a kis és a nagy kal'iberüek, a repülőgépek bombákat dobtak rá, aknák robbantak alatta. A város, amire őrködött, megsemmisült, száznegyvenezer ember lakhelyéből összesen tizenhárom ház maradt s megmaradtak a pincék, amiket a rómaiak ástak s az uj időkben Champagne nemes levét érlelték francia pezsgővé. A római pincék és a keresztény templom maradt meg a nagy megsemmisülésben. Micsoda köveket hordtak annakidején, hétszáz év előtt a reim- siek városukba, hogy felépítsék szentegyházukat, micsoda maltert használtak s hogyan illesztették a köveket egymásba, micsoda munka eredménye volt az épület, amely száz háborút viselt el és a modern technika borzalmai sem tudták megsemmi- siteni. Ott állt a bombázott katedrális Reims piacán, egy panasz és egy alleluja, <— panasz, mert az emberek rosszak és megkinozták, alleluja, mert íme, nemcsak a természet, hanem a nagy, komoly emberi alkotás is túléli a pusztítás borzalmait s a modern ember bombazivatarát komoran, egy árnyalattal sötétebbre váltan elviselte az Alkotás, amit a primitív és kinevetett középkori ember emelt Istenének. A háború bombáit túlélő reimsi dóm jutott eszembe, amikor a toledói Alcazar csodálatos ellentállóképességéről olvasok. Már nem is az emberek érdekelnek benne, a hős fiuk, akik a sorozatos halálos csapások után dacolni tudtak támadóikkal, hanem az épület, az Alcazar ősi kövei, a begyöpösödött méteres falak, amelyek ezer és ezer kiló dinamit után még mindig meg tudták védeni a hozzá menekülteket. Voltak idők, amikor kinevettük a középkor várait. Minek a méteres falak és minek az erősített boltíves építkezés, gondoltuk, Krupp vagy Schnéíder-Creuzot modern ágyúi néhány óra alatt a földdel egyenlővé teszik az elavult kőrendszert. A dinamittal nem versenghet a középkor, ember a föld felett nem tud olyat építeni, amit ember a föld felett le nem rombolhatna. Igaz, — de az Alcazar valahogy igazolja a középkori építőket és a régi stílust. Elődjeink többet tudhattak, mint gondoltuk, alkotásaikban nagyobb az ellenálló erő. Várakat hónapokig, évekig ostromoltak valamikor, ma lehetetlennek tartottunk ilyesmit. De az Alcazar ma is úgy állt ellen támadóinak, jnínt egy középkori lovag, aki nem fél és jiem csodálkozik, nem félt, amikor tízszeres túlerő lepte meg a gyámolitására bízott gyerekeket, nem csodálkozott, amikor az ősi faltörő kosok, arkuhaliszták, szaÍ cállas bombák, testudók és mérgezett nyí- ak helyett a szomszédos magaslatokról az Hogyan képzeli el Anglia reformját? Edén a 19-ik szakasz fölötti vita megindítását indítványozta a népszövetség közgyűlésén Az angol államférfi szenzációs bejelentései ■ Igazság mindenkivel szemben ■ A hathatós reform feltételei A népszövetséget el kell választani a békeszerződésektől Géni, szeptember 25. Edén angol külügyminiszter a népszövetség mai teljes ülésén óriási feltűnést keltő beszédet » mondott, amelyben a népszövetség reformjának lehetőségeivel foglalkozott. Véleménye szerint a reformmozgalom kiindulópontja az volt, hogy bebizonyosodott, hogy a népszövetség kollektív akciói az elmúlt években csődöt mondottak. A népszövetséget a világ közvéleménye tényleges képviselőjévé kell tenni és a béke megtartásának hathatós eszközévé. Ebből a szempontból a népszövetségtől lélekben távolállóknak két aggodalmát el kell oszlatni. Ezek az aggodalmak a következők: 1. Sokan azt gondolják, hogy a népszövetség olyan kötelezettségeket határoz el, amelyeket egyes államok nem akarnak magukra vállalni. 2. A népszövetség a dolgoknak olyan rendjét állapítja meg, amellyekkel egyesek nem lehetnek megelégedve. Éppen ezért az első aggály elosztására pontosan körül kell Írni azokat a kötelezettségeket, amelyeket az egyes országok magukra vállalhatnak béke fenntartása érdekében. A legkitűnőbb mód a békét biztosító kötelezettségek vállalására a regionális paktumok sorozata, amelyekben az egyes hatalmak más velük egyetértő hatalmakkal szövetkezve önként magukra vállalják azokat a kötelezettségeket, amelyeket békéjük biztosítására szükségesnek tartanak. Az angol kormány a regionális paktumok rendszerének kiépítésétől sokat vár és ha a regionális paktumokat beillesztik a népszövetség kereteibe, akkor a genfi gyülekezet erőben sokat nyerhet, mert az egymással szövetkező hatalmak szövetségeikben a béke és a meglévő rend fönntartása érdekében sokkal többet hajlandók tenni, mint amennyire az általános nép- szövetségi paktum kötelezheti őket. Anglia hajlandó a nyugateurópai regionális paktumról tárgyalni. A status quo kérdése Beszédének következő részében a status quo problémáit elemezte Edén külügyminiszter és kijelentette, hogy a Népszövetség a világnak olyan rendjét akiarja megalapozni, amelyet mindenki igazságosnak tarthat. Ha a népek tudnák, hogy vannak békés eszközök, amelyekkel a jogos változtatásokat meg lehet valósítani, sokkal inkább a népszövetség hívei lennének, mint eddig voltak. Majd a következőket mondotta az angol államfér fiú: — Ha azt kívánjuk, hogy a nemzetek szivvel- lélekfcel együttműködjenek a béke fenntartása érdekében, elengedhetetlenül szükséges, hogy mindnyájan elfogadhatóknak találják azokat az állapotokait, amelyben élnek. A mai status quo egyeseknek kívánatos, mások szempontjából azonban igazságtalan. A feladat az, hogy kiegyensúlyozott helyzetet teremtsünk. Sokaknak hdyes, vagy helytelen véleménye az, hogy az államokról, olyan sztereotip fogalmat kell alkotni, amely alig van változásnak alávetve. Az alapokmány 19. szakasza elismeri, hogy a status quo rideg fenntartása a gyakorlatban gyakran alkalmazhatatlan és Anglia kormányát mi sem tartja vissza attól, hogy — ha a közgyűlés is jónak látja, — e szakasz fölött általános vitát indítsunk. Gyakorlatilag lehetetlennek látszik ugyan, hogy a közgyűlést azzal a joggal ruházzák fel, hogy területi változtatásokat vihessen keresztül az érdekelt felek hozzájárulása nélkül, de nem haladja meg a lehetőségek körét az, hogy felbátorító lépések történjenek e szakasz alkalmazására. Az emberi élet nem statikus, hanem változó. És nagy tévedés volna, ha a világ ügyeit rideg formákba próbálnánk szorítani. E félreértések elkerülése céljából kívánatos volna a nyílt és őszinte eszmecsere, mert a közgyűlés véleményének megnyilatkozása mindenesetre nagy erkölcsi nyomást gyakorolna abban az irányban, hogy a fennforgó igazságtalanságok orvosolhatók legyenek. Az államok egymásközti viszonyának az az eszméje, hogy kiegyensúlyozott legyen és hogy mindenki azt érezze, hogy a béke az igazságon alapul. A genfi gépezet átszervezése a konfliktusok elfojtása érdekében Edén ezután szükségesnek tartotta, hogy a népszövetség olyan eszközökkel rendelkezhessék, amelyekkel a nemzetközi konfliktusokat kezdetleges stádiumaikban elfojthassa. Az alapokmány 11. cikkelyének 1. bekezdése lehetővé teszi ezt, ha az egyhangú határozathozatal szabályát meglazítják és kimondják, hogy a vitatkozó felek szavazatára nincsen szükség az egyhangú döntésnél, Anglia erre a változtatásra nagy súlyt helyez és hajlandó átvenni a felelősséget a következményekért. Természetesen jó volna, ha a tanácstagok kellő időben ismertetnék azokat a rendszabályokat, amelyeket bizonyos veszedelmes esetekben tenni hajlandók. A népszövetség gépezetének megjavítása mellett Anglia az általános politikai viszonyok megjavítására törekszik. Kitart a julius végén közölt londoni kommüniké mellett, amely helyesnek tartaná, hogy bizonyos európai kormányok hajlandók volnának vizsgálat tárgyává tenni azt a kérdést, vájjon lehetséges-e egy európai megállapodás. E cél elérésénél is a népszövetség valamennyi tagjának együttműködésére van szükség. Az együttműködésre a tanács csak akkor bírhatja rá az összes tagállamot, ha meggyőzhet mindenkit, hogy a népszövetség mindenkivel ágyuk a modern fegyverkezési ipar üdvöz- .étéit küldözgették szüntelenül feléje, gépmadarak hozták a romlást és a föld alól a pokol füzével akarták elhamvasztani. Az épület megismerkedett a dinamittal, a sziklák és hegyek nagy ellenfelével, megismerkedett a láng vetőkkel, a kilövelt petróleum büdösségével, a gépfegyverek lassan má- lasztő tüszurásaival, megismerkedett azzal az iszonyatos,Sággal, amit modern haditudománynak nevezünk — és nem adta meg magát. Két hónapig harcolt a középkori vitéz az ostromló munkásokkal, ez már tisztes idő, ami ötszáz é\v előtt is becsületére válik egy derék várőrségnek, két hónapig dacolt a modern korral. Nem tudunk megindulás nélkül gondolni az öreg kövekre s a régi emberre, aki összerakta, Modern illúzióink gyengülnek: nem annyira tökéletes még a hadászatunk, hogy mindent letiporjon, ami régi és keresztül lépjen a falakon, mint a rontó démon. Nem hittük volna, hogy egy régi házat hónapok alatt nem tud halomra bombázni többszáz ágyú és levegőbe röpíteni többezer kiló dinamit. Nagyobb respektussal gondolunk a régi épülettömbökre, mint eddig, nagyobb tisztelettel az ember által idomított kőre, sziklára, téglára. S ha végül agyon is bombázták a toledói Alca- zárt, mint már annyiszor a történelemben, érezzük, hogy a pompás vár újra fel fog támadni és hirdetni az emberi alkotás ma- radandóságát. Mert ez az, aminek örülhetnénk. Ha kitűnne, hogy pusztítani tud ugyan az ember, de alkotni is, — s ha jót alkot, mint hajdan az Alcazart, akkor a pusztítás nehezebb és mulandóbb, mint az alkotás. v/> Ma: Nagy rádió melléklet 18 oldal. Ara Ké 1.20 m IW 1 XV. évf. 221. (4070) szám ■ Szombat ■ 1936 szeptember 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzloVeUSzltÓi és rUSZlTlSzkÓi ITlClglJCirsáff nlicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtlKüÍ napilapja • • TELEFON: 303-11. • • Bgyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. r SŰRGÖHYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.
