Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-25 / 220. (4069.) szám
A király emberei A genfi abesszin győzelem következményei Olaszország szakítani akar a népszövetséggel Angol aggodalmak - - „Locarno halála** - - Litvinov szerepe Róma, szeptember 24. A népszövetség mandátumigiazoló bizottsága szerda cs-i ülésén elhatározta, hogy Abesszínia genfi jelenlétének problémáját nem bízza a hágai döntőbíróságra, hanem úgy határoz, hogy a mandátumot legálisnak ismeri el és megengedi, hogy az abesszin delegáció már most résztvegyen a népszövetség tárgyalásain. Az este 7 órakor kezdődött plenáris ülésen a bizottság előterjesztette határozati javaslatát. Úgy volt, hogy a közgyűlés elfogadja a javaslatot, amikor Tánczos tábornok, magyar delegátus felemelkedett és nyűt szavazást követelt a bizottság javas* lata fölött. Tánczos állásfoglalásához csatlakozott Schmidt osztrák államtitkár és Aslani albán külügyminiszter is. Az élinök tehát elrendelte a nyílt szavazást, amelyen 49 leadott szavazat közül 39 a bizottság javaslatának elfogadása mellett foglalt állást, négy delegátus nemmel szavazott és pedig Magyarország, Ausztria, Albánia és Ecuador, hatan pedig — közöttük az európai államok közül Svájc, Portugália és Bulgária — tartózkodtak a szavazástól. Ezzel a határozattal a népszövetség és Olaszország között óriási szakadék nyil!t meg. Illetékes körök biztosra veszik, hogy Olaszország néhány napon belül dönt abban a kérdésben, vájjon továbbra is a nép- szövetség tagja marad, vagy pedig kilép a genfi gyülekezetből. Nem lehetetlen, hogy a római kormány a kilépést már csütörtökön vagy pénteken bejelenti, London Locarno? félti London, szeptember 24. A népszövetség Szerda esti határozata nagy megdöbbenést keltett az angol közvéleményben. Edén angol külügyminiszter ugyan az utolsó pillanatban hűtlen lett az előre elfogadott angol állásponthoz és Abesszínia mellett és Olaszország ellen kardoskodott a genfi mandátumigazoló bizottságban, de az angol közvélemény zöme szívesen látta volna, ha az abesszin kérdés kikapcsolásával sikerül rendet teremteni a zavaros európai helyzetben és biztosítani az őszre Londonba tervezett öthatallmi értekezlet megtartását. Anglia attól tart, hogy a népszövetség magatartását Olaszország a genfi gyülekezetből való kilépésre használja föl, mert nem tűrheti el, hogy Genf határozottan Haile Szelasszié mellett foglaljon állást annak ellenére, hogy Abesszínia ténylegesen olasz kézben van. Az angol lapok remélik ugyan, hogy Mussolini moist is megőrzi hidegvérét és nem vonja le a helyzetből a végső konzekvenciákat. A Daily Tel'egraph a tegnapi döntést ennek ellenére veszélyes csapásnak nevezi Európa békéjére. Olaszország nélkül lehetetlen a nyugati államok együttműködését megszervezni, már pedig Olaszország ezután aligha vesz részt az európai tanácskozásokon. A locamói konferencia kilátásai tehát a lehető legrosszabbak. A tegnapi genfi eseményekben általában a kishatahnak, különösen a skandináv-álla- mok előretörését látják a c hatalmaknak tiltakozását a nagyhatalmak diktálása ellen. A határozat hátterében Anglia szerint Oroszország áll, mert a szovjet érdeke volt, hogy lehetőleg elgáncsolja az öt nyugateurópai hatalom Oroszország nélküli szorosabb együttműködését. Az oroszok nagyon örülnének annak, ha nem sikerülne megjkötná a nyugateurópai paktumot. A német álláspont Berlin, szeptember 24. A német sajtó általában antifasiszta és olaszellenes ténynek nevezi a népszövetség szerdai határozatát, amely szerinte a genfi formalizmus terméketlenségének újabb jele. Genfben a kisértetek erősebbek, mint az élet, írja a Deutsche Aílgemeine Zeitung és a Germania a dogmafizmus győzelméről beszél. A politikai közvélemény attól tart, hogy a genfi határozatnak veszedelmes következményei támadnak. Az elmúlt hetekben Nagy-Bri- tannia a Földközi tengeren uj olaszellenes politikába kezdett, amit Hoare utazása is igazol. Az admiraütás első lordja, áld eddig olaszbarátságáról volt ismeretes, körutat végzett a Földközi tengeren és igyekezett mindenütt megerősíteni Nagy-Bri- tannia pozícióit. Az olaszokat az is lehangolta, hogy az angol király földközitengeri útja alkalmával nem látogatta meg az olasz partokat. Az európai és főleg a német közvélemény kíváncsian várja az olasz ellen- intézkedéseket. Mussolini valószínűleg radikálisan felel a genfi határozatra és nem lehetetlen, hogy a népszövetség elhagyása után szorosabb kapcsolatot fog keresni a német birodalomhoz. Vo’de Marian mes hódolt az olaszoknak Paris, szeptember 24. Volde Marian, ajj volt párisi abesszin követ szerdán megjelent az olasz nagykövetségen és hüségfo- gadalmat tett az olasz királynak, mint Abesszínia uj császárjának. A követ az újságíróknak kijelentette, hogy a közeljövőben visszautazik Abesszíniába és aktiv részt fog venni az ország olasz uralom alatt levő felvirágoztatásában. Olaszországon át utazik Keletafrikába és közben Rómában is megállapodik, ahol1 tárgyalni fog az illetékesekkel Abesszínia kiépítésének problémájáról. Anégus köszönetét mond... Genf, szeptember 24. Az abesszin császár csütörtökön Genfben fogadta a nemzetközi sajtó képviselőit és kifejezte háláját a nép- szövetségi közgyűlésnek a tegnapi határozat miatt. Abessziniával a népszövetség igazságosan bánt. A sokat szenvedett abesszin nép nevében a császár mindenkinek köszönetét mondott, aki a tegnapi cél1 elérésénél közreműködött és hozzájárult ahhoz, hogy Abesszinia népszövetségi mandátumát elismerték. A nemzetközi újságíróknak ás megköszönte, hogy lapjaikban állandóan állálstfoglaltak az abesszin ügy igazságossága mellett. „Mussolini még nem határozóit'* Róma, szeptember 24. A Reuter-iroda jc" lentése szerint Mussolini egyelőre nem határozott Olaszország népszövetségi politikájáról. Ugyancsak a Reuter-iroda jelenti, hogy csütörtökön Rómában megkezdődtek az angol-olasz gazdasági tárgyalások. (*) Koronával ékesített köztársaság <— mondja a történelem Angliáról, de azért mégsem annyira jelkép csak a ikorona az angol birodalom épületének ormán, mint ahogyan az angol történetírók igyekeznek saját magukkal és a világgal elhitetni. A király nemcsak a történelmi folytonosság jelképe az állam élén, alkinek nincs más Idolga, mint festői viseletben megjelenni az ünnepségeken, szemlét tartani a 'katonák és jótékonyegyletek fölött, egyébként pedig engedelmesen bólogatni ahhoz, amit a miniszterek jól vagy rosszul csinálnak. Az uralkodó személyiségének ikézjegye mindig rajta van az angol politikán s ha a látszat szerint nem is ereszkedik le a napi problémák zsibvásáréba, hanem csak „meghallgat, mérlegel és dönt“, iniciálé akarata soha nem hiányzik az eseményekből. Viktória óta lett tradíció belőle, hogy a ikirály személyes bizalmi embereiből alakul egy kis kormányzó-klikk s ezek aztán ellenzéken vagy kormánypárton, de alapjában véve mindig ugyanannak az akaratnak és bizalomnak jóvoltából szolgálják a birodalom ügyét. „Őfelsége, a király ellenzéke" — ez nemcsak a „Punch" híres vicce Gladstoneról, hanem éles jellemzése az angol parlamenti állapotoknak. Igenis, az angol parlamentben őfelsége, a király kormánya és Őfelsége, a király ellenzéke ül. Igaz, hogy a király bizalmi emberének lenni nem jelentett Angliában soha annyit, mint .valamikor Ausztriában vagy Porosz- országban, — egyszerűen angol fogalmak szerint való jóhiszemű és korrekt urnák kellett lenni minden viszonylatban és minden helyzetben. Személyes, ellen- és rokonérzésektől természetesen az angol királyok sem voltak mentesek, különösen Viktória „hordozta szivét a homlokán", de amilyen haraggal fordult az ismeretlen ellenzéki vezér ellen, aki az ő kedves Palmerstonját a pokolba akarja küldeni (Palmerstont a Franciaországgal kötött entente cordiale, „a szívélyes szövetség" miatt azzal vádolta az ellenzék, hogy elárulta Anglia becsületét), olyan tökéletes bizalommal jutalmazta meg, amikor kiderült róla kormány- elnök korában, hogy ő is derék gentleman, csak éppen másképpen szolgálja a haza üdvét, mint elődje. Palmerstont évekig az ör- döq személyes küldöttjének tartotta, csak azért, mert támadta az elegáns és joviális lord Melbournet, aki a fiatal uralkodónővel először ismertette meg a kormányzás titkait s aztán nem akart megválni tőle és szerencsétlen volt, amikor Palmerston napja lealkonyult. Disraelit először kakadunak tartotta, színésznek, sőt szélhámosnak is egy kicsit, azután legbizalmasabb barátja lett s átvette Disraeli összes hőkusz-póku- szait, boldog volt, ha az öreg zseniális csepürágó igy szólította meg: Mi, írók! De azért a puritán zárkózott és komoran erkölcsös Gladstone világába i3 bele tudta élni magát. A Viktória-kornak nincs féltucatnál több olyan politikusa, aki a birodalom sorsát intézte volna, pedig az a korszak majdnem az egész tizenkilencedik századon végig- terneszikedik s olyan évek is beleesnek, amelyek bizony sarkaiból mozdították ki a réofi világot. VII. Evárd rövid, de azért mozgalmas, uralkodásának ds megvolt a a maga politikus-garnitúrája s meg lehet állapítani, hogy a Viktória-korabeli politikus mi mindenben különbözik élesen a VII. Edvárd korának politikusaitól. Mennyire más volt a stílusa és a programja a politikának, mint a „nagymama" korában. Ke- vésbbé volt családias, kevésbbé volt vallásos és kevésbbé volt szenvedélyes. VII Ed- várddal léptek porondra a Chamberlainek, a konzervatív tábor uj színeket és uj hangokat kapott s a liberális párt programjába ekkor csúszott be először igazi szociális tartalom. V. Györgynek is meg voltak a bizalmi emberei, akiket különböző pártokból a királyi bizalom terelt egy táborba, s a MacDonald-féle nemzeti koncentrációs 'kormány, amely egészen ritka jelenség volt az angol parlamentarizmus történetében, (ilyesmire soha nem volt szükség, mert a pártellentétek soha nem fajultak nyilt ellenségeskedéssé), a király bizalmi embereiből alakult s a kor uralkodó politikai áramlatainak megfelelően az „udvar szocialistájával" az élén. Őfelsége, a király ellepzéke mellett természetesen meg voltak Őfelsége, a király forradalmárai is s amikor a világ sora úgy alakult, hogy ezekből a forradalmárokból minisztereket kellett csinálni, a király ugyanolyan kifogástalan gentlemant ismert meg a szocialista MacDonaldban, mint a konzervatív Baldwinben. V. György garnitúrája: Baldwin, Sir Simon, MacDonald még kormányon van, de mindenki tudja Angliában, hogy uj embe|j| JhJK XV. évf. 220. (4069) szám ■ Péntek ■ 1936 szeptember 25 ^\A<WARfíim»AI> Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská ^vr® havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, d PC T11 c^/ti czZvM TlTiClOlinT^nö ulice 12, II. emelet. • Kiadóhivatal; félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 K4. • ^ SZlOVenSZKOl eS rUSZlTlSZKOl Pr4g> p„nsk4 „,lce 12, emelet H képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. DolÍtÍkaÍ TianilaDJCL •• TEL EFON: 303-11. •• Egye. szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Kf. JULIKUL SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHfl.
