Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-23 / 218. (4067.) szám

^matMagVarhirbsb 5 1936 szeptember 23, szerJs. Tombol a tárgyalóteremben a bécsi kis cseléd gyilkos vámpírja Megrázó gyermekkori élmény ■ Miért lett idegbeteg és morlinista a szadista asszony? ■ „Nem fogadom el a büntetést“ ■ Fel kell függeszteni a tárgyalást Béta, szeptember 22. Az elmúlt napokban l eszámoltunk az izgalmas esküdtszéki tárgya­lásról, amelynek során a bécsi Luner-házaspárt ' vonják felelősségre a 14 éves szerencsétlen .Augustin Anna gyötrelmes. halála miatt. Tegnap délután a fővádlottat, Luner Ödön- rnét kezdték kihallgatni és ekkor tetőpontjára í hágott az érdeklődés. Az elnök mindenekelőtt r nyugalomra intette a vádlottat, aki a szombati I tárgyaláson hisztérikus jeleneteket rendezett > a bírósági teremben. Lunemé bocsánatot kért > szombati viselkedéséért és megígérte, hogy nyugodt magatartást fog ta­núsítani, L Az asszony kezdetben nyugodtan viselkedik, ^kíváncsian mustrálja a közönséget és élénken itársalog védőügyvédéivel. Fekete divatos ruha '".van rajta és arcát is rendbehozta a „nagy jelenetre". Látóvá válik a vak Az elnök kérdéseire először előéletét mondja >el a jegyzetek alapján, amelyeket vizsgálati tfogságában készített. Mindenekelőtt egy gyer- t inekkori élményét ecseteli, amely tízéves korá­iban történt vele. Fivére vak volt és édesanyja fogadalmat tett és folyton imádkozott, hogy a fiú meggyógyul­jon. Egyizben a szülők Grinzingbe vitték fiu­kat az ottani zarándokhelyre és ott kilenc na­pig imádkoztak, Kilenc nap elteltével fivére valóban meggyógyult és látott. Ez esemény hatása alatt az akkor tízéves Jozefin elhatá­rozta, hogy apáca lesz. Tizennégyéves korá­ban megállapították, hogy tíidőbajban szen­ved és emiatt nem vonulhatott kolostorba. .Ezután elmondja élete folyását, amint már teg- tnap megemlékeztünk arról. Mikor odáig ér el­beszélésében, hogy egyik régebbi háztartási al­kalmazottjának bántalmazása miatt ártatlanul ítélték el, gúnyos nevetés hallatszik a hallgató­ság soraiból. Az elnök ama megjegyzésére, hogy a tanuk akkor kivétel nélkül ellene vallottak, a vádlott gonoszkodva jegyzi meg: — A tanuk mind büntetett előéletüek voltak. Az elnök: Ne tegyen ilyen szemrehányásokat, ez nem illik. Férje is rossz bizonyítványt állí­tott ki a maga szavahihetőségéről. Maga már fiatal korában kárörvendő volt, örömet okozott magának, ha embertársait szenvedés vagy szerencsétlenség érte. „A tanuk hazudnak" (A vádlott igyekszik szerencsétlen házasságával indokolni korábbi cselekedeteit. Mikor az elnök elébe tárja Tobnerné gyanús halálát, amelynek el­követésével szintén Jozefint gyanúsították, a vád­lott kijelenti: — Ebben az ügyben teljesen tiszta, vágyok. Tel­jesen tiszta a lelkiismeretem. Az elnök: A tanuk azt mondták, hogy a lövést, amely kioltotta Tobnerné életét, heves veszekedés előzte meg. A vádlott: Ez csúnya hazugság. Semmit sem lát­tam és semmit sem hallottam. A tanuk aljasan hazudnak. Újból házasságáról beszél a vádlott és mikor az elnök elébe tárja, hogy megcsalta férjét, a vád­lott kijelenti, hogy ez szintén aljas hazugság. Va­lóban féltékennyé akarta tenni férjét, de egyéb­ként mindig szentnek tartotta a házasság intézményét. Az ügyész élénken kikel az asszony szájából hihe­tetlenül és profánul hangzó kijelentés miatt, mire a vádlott zokogva mondja: — Ügyész ur, ön nem ismeri házasságomat, nem tudja, mennyit szenvedtem, öngyilkosságot akar­tam elkövetni, mielőtt hűtlen lettem. nOlyan volt, mint a baba« A szerencsétlen Augustin Annáról beszél ezután a vádlott. Elmondja, hogy a leány múlt év decem­ber 10-én került házukba. Megelőzően levelet irt egy Hodics Helén nevű ismerősének, körülbelül ezzel a tartalommal: „Kedves Helén, küldjön ne­kem egy leányt, aki segíteni tud a háztartásban, port töröl, síb.“ — Mikor először láttam Augustin Annát, aki szélesre rakott szoknyában, burgenlandi népvise­letben jelent meg és megpillantottam kicsiny arcocskáját, piros fejkendőjét, olyannak tűnt előttem, mint egy baba. Igyekszik ezután bizonyítani, hogy a leány, akit állandóan csak Léninek nevez, rendkívül gyenge teremtés volt. Kellemetlen kiütések borították tes­tét, ezért gyakran megparancsolta neki, hogy fú­ródjék é6 orvoshoz küldte. Később kiderült, hogy a lány sohasem ment el az orvoshoz. Csak egy porolóval... A mai tárgyalásom folytatták az asszony ki­hallgatását. Lumenné azzal kezdte vallomását, hogy a legszívesebbein rögtön hazaküldte volna a leányt.' Az elnök: Ez lett volna a kisebbik baj. A vádlott: Bár tettem voiLma meg! A. leány ma- gyom beteges volt, két omvos iis kijelentette, hogy (pemphigius bőrbetegségben szenved. Az elnök: Nem alapították meg határozottam, csak lehetségesnek tartották. A vádlott: Nagyon féltem minden bőrbeteg­ségtől. A leányom egyszer fertőző betegséget kapott egy háztartási alkalmazottól és szeren­csétlen lett egész életére. Akkor lettem ideg­beteg és azóta vagyok morfinista. Ungvár, szeptember 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt ungvári körzete vasárnap délelőtt vá­lasztmányi ülést tartott az ungvári Széche- nyi-liget pavillonjánák nagytermében. Az ülésen a pártvezetőség részéről dr. Korláth Endre képviselő, dr. Kerekes István politi­kai elnök, Köszörű Károly főtitkár, Czibur Sándor járási képviselő, körzeti elnök és dr. Rauch. Károly pártügyész s mások je­lentek meg. Az elnöki megnyitó után Kor­láth képviselő nagyszabású beszédben fej­tette ki az építő polgári és a romboló bol- seviki világfelfogás közti különbséget. Fog­lalkozott a kormánysajtó híreivel a magyar ellenzék kormánybalépéséről és egy ma­gyar miniszterségről. A szónok ezekkel az álhirekkel szemben rámutat arra, hogy a magyarok már kétizben tettek kísérle­tet a kormánnyá! való megegyezésre, de mindkétszer csalódásban volt részük. ígé­retekre nem lehet építeni, — úgymond — csak cselekedetekre. Az ígéretek teljesiíé­Kassa, szeptember 22. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) A PMH tegnapi számában rövi­den jelentette; hogy a zemplénmegyei Kasó köz­ségben ismeretlen tettesek borzalmas kegyetlen­séggel meggyilkolták Nyiry József 59 esztendős erdészt és annak 50 éves feleségét. A gyilkosság rendkívül nagy izgalmat és meg­döbbenést keltett az egész környéken. A házas­párt munkás, szorgalmas és takarékos emberek­nek ismerték, akik az erdő mélyén lévő erdészlak­ban harmonikus életet éltek s onnét csak ritkán járták be a faluba. A csendőrség rendkívül eréllyel fogott a nyomo­záshoz, A kassai rendőrség is bekapcsolódott mun­kájukba. A tragikussorsu házaspár holttesteit föl­boncolták. Az orvos megállapította, hogy a gyilkos négy fejszecsapással végzett Nyiryné- vel. Minden ütés halálos volt, de úgy látszik, hogy az erős szervezetű asszonyban még az ütések után is maradt némi élet. Erre a gyilkos össze­kötözte az asszony kezét-lábát és egy zsák búzát dobott rája. Az erdész elkeseredett halálküzdel­Kassa, szeptember 22. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A kassai kerületi bíróság őszi esküdtszéki ciklusát ma délelőtt kezdték meg. A zempléni álarcos postarabló banditák ügyét tárgyalták dr. Roth bírósági tanácsos el­nöklése mellett. A vádlottak padján kilencen ülnek: Revtyák Mihály), Urbán Mihály, Urbán János, Demkőf János, Bandura János, Valalik Rezső, Nedel- szky Károly, Goga István és Lipcsák György. Valamennyi hírhedt bandita, akik négy évvel ezelőtt hosszú időn keresztül egész Felsőzemp- lénben veszélyeztették a vagyonbiztonságot. Rémei voltak a postaküldöncöknek. Úgyszólván postarablásra specializálták magukat. A vádirat egész sereg bűntényt sorol föl. így többek között fölemlíti, hogy 1932 májusában Revtyák és a két Ur bán-testvér álarcosán, Aliig Az efliniöik ieziu.tiáin megállapítja, hogy Augnstlm Anna Inéit kilót fogyott alig (néhány hét 'leforgá­sa alllaibt és a vádlott ezieiméhe imontdija. hogy a íreimdiönsiégem és a vizsgálóbíró előtt is bevallotta, hogy verte a leányt. Vádlott: Azt nem mondtam. Csak egy poro­lóval ütöttem néha a lábára. Amit nem tettem, azzal nem hagyom magam vádolni. Először ár­sének ideje el fog jönni, mert a kormány­zatnak ahhoz, hogy egészséges külpoliti­kát csinálhasson, egészséges belpolitikát kell csinálnia. Az egyesült párt minisz­teri tárcáért sohasem lenne kormánytá­mogató, hanem egyedül1 a magyarság ér­dekeinek és követeléseinek kielégítéséért. A szónok a továbbiakban ismertette >az egyesült párt nyelvjogi emlékiratát, bírálta a gazdaadósság rendezése tárgyában ki­adott kormányrendeleteket és ezekkel szem­beállította az egyesült párt gazdasági kö­veteléseit és javaslatait. A nagyhatású beszéd után Köszörű Ká­roly ismertette a kormány mezőgazdasági intézkedéseit. E kérdéshez Rauch Károly is hozzászólt értékes megjegyzésekkel. Czibur Sándor járási képviselő a járási képviselő- testületben végzett munkájáról adott be­számolót. Földes János járási képviselő az ifjúsági kérdéssel foglalkozott s Orémusz Zsigmond járási képviselő buzdító beszéde után Egry elnök az ülést lelkesítő szavak­kal zárta be. met vívott gyilkosával. Puskáját a gyilkos össze­törte, majd fejszével halálos ütést mért a szeren­csétlen ember fejére. Amikor az erdész már a földön feküdt, három zsák búzát dobott a gyilkos reá. A gyilkosságban valószínűleg többen vettek részt. A gyilkosok szörnyű tettük elkövetése után felku­tatták a kis erdészlakot s azt kifosztották. Az erdészházaspárnak 20.000 korona megtakarí­tott pénze volt. A rablógyilkosok ezt is magukkal vitték. A csendőrségen jelentkezett egy mozdonyvezető s elmondotta, hogy abban az időtájiban, amikor a bűntény történhetett, kerékpáron haladt el az ér- dészlak előtt. A házikó mellett egy födött, világoskék színű autót látott állni. Három utas szállt ki belőle s az erdő sűrűjében eltűnt. A csendőrség most az autó után kutat, mert va­lószínűnek tartják, hogy az autó utasai közelebbi felvilágosítást tudnak adni Nyiryék tragédiájára vonatkozóan. fölfegyverkezve betört Lhnát Fedor vasúti őr­höz s annak revolvert szegezve, pénzt követel­tek. Urbán fejbeverte a vasúti őrt, az azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem föllár­mázta a szomszédokat. Erre a banditák elmene­kültek. Másodízben Revtyák a két Urbánnal és egy negyedik ismeretlen férfivel a Felsőrai?- ványból Alsóolkára vezető utón rátámadt Ko­vács Fedor postaküldöncre s revolverrel kény- széritették arra, hogy a postazsákot átadja. Itt sem volt azonban nagy szerencséjük a ban­ditáknak, mert a postazsákban csak levélkülde­mény volt, pénz nem volt 'benne. A harmadik rab­lótámadást ugyancsak Revtyák (vezetésével a két Urbán testvér és Bandura Mihály követte el. Ki­rabolták Sulavks Sámuel kereskedőt, az alsó- olkai országúton. A kereskedőtől 3000 koronát zsákmányoltak. Egy hónappal később Revtyák. és Valalik rátámadt Pipák Mária postaküldöncre. A, Korláth: Az ígéretek teljesítésének ideje el fog következni Az egyesült párt ungvári körzetének választmányi ülése Húszezer koronát zsákmányoltak a zempléni erdész=házaspár gyilkosai Világoskék gépkocsi után kutat a csendőrség ■ ■ Az erdész borza*mas haláltusát vívott gyilkosaival A felsőzempléni a kassai esküdtszék előtt Megkezdődött a kassai bíróság őszi esküdtszéki ciklusa • ■ Kilenc bandita a vádlottak padján ■ ■ tatlanul ítéltek él, de másodszor nem hagyom magam. Dühöng a vádlott Az elülök: Az orvosi vizsgálat is megállaipitob- ta a bánfalmaizáeok nyomait a holttestem. Vádlott: Az orvoeli látlelettel szieimibem azt kiél momdiamiom, hogy azok meim ©émüffiéiseik voltaik, hanem furunküliusok nyomai. A vádlott ezután egyre inkább izgul, elkezd hangosam kiabálni és lábaival topotrzékol. Tel­jesem maigánklvűl kiáltja: — Csak azt ismételhetem, hogy nem ütöttem a leányt. Ha megbüntetnek, sohasem fogom el­fogadni a büntetést. Adják nekem a halált, ak­kor enyém lesz az örök élet. A vádlott ezután valósággal tombolni kezd. kiáltoz és jaíjveiszélkei és mivel az ellnek inéra tud­ja megnyugtatni, kénytelen felifüggeszteni a tár­gyalást és szünetet efliremdellini. bátor asszony védekezni próbált, mire Revtyák rásütötte revolverét. A golyó az asszony lábát sértette meg. Amikor összeesett, elrabolták tőle a postazsákot, amelyben 1600 korona volt. A legvakmerőbb rablást 1934 augusztusában követték el, amikor a mezőlaborci postakocsit rabolták ki. A banditák abban a hiszemben vol­tak, hogy a postakocsin viszik az állami alkal­mazottak fizetését. Álarcosán föü'egyverkezve megtámadták a kocsit kísérő tisztviselőket, s a kocsit kifosztották, 6.450 koronát raboltak el. Végül ők fosztották ki Weisberger Mór kereske­dőt. akitől 436 koronát vittek el. A mai tárgyaláson a vádlottak válltig tagad­tak. Azt állították, hogy a beismerő vallomást a csendőrök ütlegekkel kényszeritették ki belőlük. A nagyszabású bűnügy tárgyalása iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A tárgyalás két hétre van előirányozva, mert nagyon sok tanút idéztek be. Előbb szabadjegy, azulán elővezetés Egy finn újságíró kalandjai Trautenauban Prága, szeptember 22. Néhány nappal ezelőtt Prágában tartózkodott az egyik leg­jelentősebb finn napilap, az ,,Aebo Under- rát‘telser“ külpolitikai szerkesztője. A finn újságíró a szudétanémet kérdésben is tájé­kozódni akart, ezért kiutazott a helyszínre, lelsösorban Trautenauba. Itteni élményeiről a finn szerkesztő különös dolgokat mondott el a prágai ,,Die Zeit“ tudósítójának. Mialatt az újságíró Trautenauban fele­sége társaságában a külföldi pénz beváltá­sára várakozott, megtekintette a várost, a nyemortanyákat, a szünetelő gyárakat, szóba állt néhány emberrel és igyekezett gyors benyomást szerezni a viszonyokról. Még aznap tovább utazott a vasúti szabad­jegy segítségével, amelyet a prágai hatósá­gok bocsátottak rendelkezésére. Alig hagy­ta el Trautenaut feleségével, mikor mindkettőjüket letartóztatták a vonatban és visszakísérték őket Trautenauba. A tiltakozás hiábtavalló volt, a szerkesztőt és feleségét a városon keresztül kísérték, nagy feltűnést keltve. Bőröndjeiket ma­guknak kellett vinni. A rendőrségen egy teljes óráig tartó kihallgatásnak vetették alá őket, el kelllett mondaniok, hogy ki­csodák, honnan jöttek és mit keresnek itt. Hiába mutatta fel a szerkesztő nem­zetközi ujságiró-igazolványát és a minisz­térium által kiállított szabadjegyét, min­den podgyászukat átvizsgálták és csak hosszas késedelem után folytathatták út­jukat vissza Prágába a finn vendégek. Prágában azután bocsánatkérésekre került a sor, de ez a finn házaspárt nem tartotta vissza attól, hogy a következő napon el­utazzák Prágából. Mikor a német újságíró arra kérte a finn vendégeket, hogy a kiállott izgalmak ellené­re maradjanak néhány napig Prágában, a finn szerkesztő — a prágai „Die Zeit“ mai jelentése szerint — erélyes szavakkal utasí­totta vissza az ajánlatot. — Tudja, — mondta a szerkesztő felesége bucsuzáskor — mikor otthon megemlítettük, hogy Csehszlovákiába utazunk, egy finn is­merősünk azt mondta elutazásunk előtt: „Majd meglátják, hogy ibe fogják ott csukni magukat". — A HIÁNYZÓ SOROMPÓ HALÁLOS ÁL- D0ZATA. Tudósítónk jelenti. Balázs János utmester hétfőn délelőtt Rozsnyóról Bernébe felé haladt motorkerékpáiron. Ugyanekkor robogott keresztül a Baki-malomnál levő át­járón a Pelsőcrői Rozsnyóra érkező motoros­vonat. A sorompó nélküli átjárón Balázs tel­jes sebességgel haladt át, mert az őrház miatt nem láthatta a közelgő vonatot. A (mo­toros elkapta Balázs motorkerékpárját és a szerencsétlen utroestert halálra gázolta. A vizsgálat megindult a felelősség felderítésé­re. Ezen az. utkeresztezésen már több sze­rencsétlenség történt és igy indokolt volna a sorompó visszahelyezése. A fiatal utmester nemrég nősült és alig néhány hónapos as­szonyt hagy özvegyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom