Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-23 / 218. (4067.) szám
Erdélyi sors (*) Ami időszerűvé teszi az elmélkedést Erdély sorsa fölött, nem magyar ügy, még csak nem is román, egyszerűen emberi ügy. Még inkább: egy ember ügye. Maniu Gyula zilahi szavai előtt nem illik vállatvonva tovább menni, bár maga az esemény ismerős s talán elég lenne egyszerűen tudomásul venni, hogy rajta is bekövetkezett a sors, ami majdnem valamennyi pályatársát utolérte. Nem is a szónoklat drámai ereje állít meg bennünket, nem Vajda Sándor az első, akinek fejére olvassák Danton hires szavait: Robespierre követni fogsz! Volt fegyvertársakkal mostanában sűrűn megesik, hogy a vérpad küszöbén találkoznak s mig az egyiket már a bitó felé taszigálja a sors, a másik még magasan trónol a hatalom és dicsőség ormán. A pillanat drámaiságán vajmi keveset változtat, hogy vérpad is, hatalom is legtöbbnyire csak képletes s e képletes tragédia hősei mégis úgy érzik, hogy velük együtt világok omlanak össze s a hit, amelyet bennünk megrendített a végzet, egy jobb világnak értelme és tartalma volt. Mit sem változtat Maniu esetének tragikussá- gán, hogy ez a kivételes képességgel megáldott, de balkezes és velünk, magyarokkal szemben nem mindig kifogástalanul jóhiszemű politikus, csak erkölcsi halálról beszél s erkölcsi bukásról, ugyanakkor, amikor a világban az övénél valóságosabb és szörnyűbb halál garázdálkodik s nem kisebb eszme bukásától rettegünk, mint az embertestvériség. Mégis Maniu sorsa sajnálkozást és megértést érdemel. Ő legalább azok közé tartozott, akik mindig komolyan, egész lélekkel hittek ideáljaiban, politikai célkitűzéseik tisztaságában s azt hitték, hogy van ut és mód a rosszat jóra fordítani, a selejtest nemessé oltani, a veszendőt értékké avatni. Maniu a jóhiszemüek kis táborában föltétlenül helyet érdemel, még akkor is, ha baklövéseit, tévedéseit és csökönyös rövidlátását nem írjuk kizárólag a rossz politikai konjunktúra számlájára. Maniu sorsa minden személyi s emberi vonatkozáson túl még azért is érdeklődést érdemel, mert benne van az erdélyi sors egyik fontos, talán legfontosabb jellemzője. Benne van, hogyan szorul a regát mellett második rangra az erdélyi élet, az erdélyi ember, az erdélyi mentalitás. Nem kell magyarnak lenni —- s ezt látja most tragikusan Maniu Gyula, — hogy abban a küzdelemben, amely a kétféle romániai mentalitás között folyt a hatalom birtokáért, oldalra szoruljon. Maniuval megesett, ha nem is szószerint, de lényegében pontosan az, amiről múltkor Pribicsevics halála kapcsán írtam: saját hazájában vált magányossá, mihelyt győzött a nemzeti mozgalom, melynek egykor zászlóvivője volt. Ez az örökös konfliktus, ami a hazafiakat a nacionalistákkal szembehelyezi s amiről ma még csak keveset írtak, de hiszem, hogy idővel mégis csak kihüvelyezi a történelemtudomány a kor eseményeiből a patriotizmus és nacionalizmus között támadt s nap-nap mellett mélyebbre markoló ellentétet. Ahogyan győzött a nacionalizmus bizonyos területeken, úgy hasonlott meg régi ideáljaival a patrióta s vált magányossá, lett belőle száműzött otthoni magányban vagy idegen zsibvásárban. Maniu nem igy képzelte a román nacionalizmus diadalát s amikor a gyulafehérvári büszke zászlóbontás után a magyarság ak’kpri balkezes veA négus váratlan megjelenése elmérgesitette a helyzetet Tanácstalanság Genfhen A mandátumellenőrző bizottság munkája ■ ■ ■ León Blum beleegyezett a kizárólag nyugati szerződés megkötésébe Genf, szeptember 22. A népszövetségben a helyzet továbbra is bonyolult. Hétfőn délután a négus repülőgépen váratlanul a népszövetség városába érkezett s jelenlétével még inkább kiélezte az ellentéteket. Jelentettük, hogy a nép- szövetség közgyűlését elnapolták s időközben a megválasztott mandátumellenőrző bizottság föladata az abesszin problémát megoldani és eldönteni, vájjon a négus képviselői jelen lehetnek-e az üléseken vagy sem. Olaszország intran- zigens magatartást öltött és kijelentette, hogy levonja a végső konzekvenciákat, ha az abesszin delegációt a tárgyalóterembe engedik. A nép- szövetség krízise ezzel újból napirendre került s talán még sohasem volt kellemetlenebb helyzetben a genfi gyülekezet, mint ma és holnap, amikor végérvényesen dönteni kell Olaszország vagy Abesszina mellett. Kedden délelőtt megalakultak a különböző bizottságok. A lefegyverzési bizottságot ez alkalommal nem alakították meg. A mandátumellenőrző bizottság délelőtt 11 órakor újabb tanácskozást tartott az abesszin küldöttség beengedésének ügyében. Az abesszinek emlékiratot nyújtottak át a bizottságnak, amelyben vázolják jogi álláspontjukat. A londoni abesszin követség időközben jelentést adott ki, amely szerint Abesszínia területének kétharmadrésze eddig nem áll olasz fönnhatóság alatt. A szabad tartományok képviselőiket szabályosan elküldik a nyugatabesz- sziniai központi kormányba és hűségűkről biztosítják a négust. A londoni abesszin követ állandóan kapja a jelentéseket Szidamoból Ras Desta hadseregétől. Az abesszin haderők főparancsnoka most állítólag Ras Imru. váratlan megjelenése újból a legjelentősebb események előterébe állította az abesszin problémát. A Petit Párisién szerint a hágai döntőbírósághoz való folyamodás veszedelmes eljárás, mert Olaszországot több hétre kikapcsolná a genfi mimikából és lehetetlenné tenné a Londonba tervezett locamói konferencia összehívását. Viszont a kis északi államok határozott ol'aszellenes állásfoglalása után nem valószínű, hogy a népszövetség százszázalékosan eleget tud tenni az olasz kívánságoknak, mint a nagyhatalmak szeretnék. Az egyetlen gyakorlati megoldás az l'enne — írja a félhivatalos francia lap <—, ha a mandátumellenőrző bizottság vita és a hágai döntőbírósághoz való folyamodás nélkül visszautasítaná az abesszin delegációt. A Matin szerint a né- gus megfutamodott országából, fél év ó^a nem gyakorolja a reális hatalmat s igy lehetetlen mandátumát elismerni, mert külön' ben, országából elűzött kormánynak joga volna a népszövetség előtti szerepléshez. A páriti tanácskozót eredménye Páris, szeptember 22. Illetékes forrásból származó jelentés szerint Edén és Blum a vasárnapi párisi konferencián a következő kérdésekben megegyezett: 1. A francia-angol kibontakozási terveket egyelőre szigorúan a locarnói szerződés megújítására korlátozzák. 2. Uj lefegyverzési konferenciát nem hívnak össze* 3. A népszövetség reformjára irányuló munkát elnapolják. Mindebből kitűnik, hogy Blum eleget tett az angol kívánságoknak és engedett eddigi álláspontjából. A londoni konferencia kizá* rólag a nyugati szerződés megújítására fog irányulni és a kelet- és középeurópai biztonság kérdését egyelőre kikapcsolják* Amíg az uj Locarno meg nem születik, az angolok garantálják Franciaország és Belgium keleti határait. Francia felfogás szerint Németország a nyugati szerződést szovjet ellenes szerződéssé akarja kiépíteni, de ez a törekvés aligha fog sikerrel járni. Franciaország és Anglia nem csatlakozik a német felfogáshoz és SzovjetoroszorSzágot nem akarja kizárni az európai népek konszernjéből. Az abesszin tagság kérdését a hágai nemzetközi bíróság elé utasították Franciaország Olaszország mellett Páris, szeptember 22. A francia lapok nagy aggodalommal nyilatkoznak a genfi helyzetről és megállapítják, hogy a négus zetőinek gőgösen tudomására hozta, hogy minden késő s nincs többé visszakozz, valószínűleg nem álmodta, hogy saját tragédiájának nyitánya vette kezdetét. Abban, amiben nem volt többé visszakozz s amit ő maga vallott akkor fennhangon s bizonyára olyan jóhiszeműen, mint ahogy 5 világéletében mindig mindent jóhiszeműen Vallott, már benne volt a Maniu-féle lélek katasztrófája is. Erdélynek nemcsak magyarjai s németjei kerültek kisebbrendűségi helyzetbe a regáti — még csak azt sem mondanám, hogy románsággal, hanem egyszerűen csak — a regáti szellemiséggel és lelkiséggel szemben, ♦hanem románjai is. Annak, hogy Maniu alól ennyire kicsúszott a politikai talaj, hogy sem szava, sem tábora többé a nagypolitikában, hogy olyan személyiségnek, mint Titulescunak elég volt a subaalatti barátkozás vele, hogy repüljön a kormányból, hogy saját barátai elkerülik, mint a bélpoklost, hogy a nép még köréje sereglik, ha valahol kiáll a piactérre, de saját pártjának titkárai elbujdosnak, nehogy kompromittálja őket Maniu barátsága s a párt, amelyet ő tett naggyá, amelynek nemcsak programot, de erkölcsi erőt is ő adott, most legszívesebben venné tőle a Géni, szeptember 22. A népszövetség ma délelőtti ülésén bizottságot küldtek ki a közgyűlés programijának kidolgozására. A bizottság hét tagja között van Beck lengyel külügyminiszter és Pflügel osztrák delegátus. Az összejövetel elhatározta, hogy a kökilépő levelet — mindennek saját tragikus tévedésében keresheti magyarázatát. Hogy mi volt ez a tragikus tévedés, az-e, hogy rosszul politizált, vagy az-e, hogy rosszul számolt, most már mindegy. Annyi bizonyos, hogy Maniu eszméi, célkitűzései, ideáljai porba hullottak, ő maga még áll csapzottan a zilahi piactéren és dörög, mint egy haragvó istenség, de szavaitól nem remeg meg a bukaresti hatalom, de még a csúcsai diktátorjelölt sem bújik előlük föld alá szégyenében. Maniu hűtlen lett Erdélyhez s az erdélyi hazafisághoz. Elfelejtkezett a sorsközösségről, amely minden programnál, minden elvnél erősebb kötelékekkel fűzte hozzá a vele együtt, egy sorsban élő erdélyi tömegeket, románokat, magyarokat, németeket egyaránt. S most magára maradt. Ez az egyedüllét az ő esetében tragikus, mert ő nem tudott politikai konjunktúrákba úgy belefeledkezni. mint Goga vagy Vajda. Sajátosan erdélyi egyéniségét nem tudta átfesteni sem világnézeti színekkel, mint Goga, sem olyanfoku soviniszta elfogultsággal, mint Vajda. Mindez azonban nem hozhat felmentést számára a történelem előtt. Maniu elfeledkezett árról, hogy neki erdélyi vetkező hat kérdést nyújtja be az elnökséghez fölül vizsgálat céljából: 1. Az európai unió problémája. 2. A menekültek Nansen- hivatala vezetőjének kinevezése. 8. A hadat viselő államokba való fegyverszállítás betiltása. 4. A népszövetségi paktum és az ugypolitikát kell csinálnia. Soha nem enyhítette egyes erdélyi politikusok kisebbségellenes magatartását olyan időben, amikor még volt hatalma hozzá, hogy fékezze a nacionalista kilengéseket és okos, reális patriotizmusra nevelje saját párthiveit. Most saját bőrén érzi a következményeket, badacsonyi magányában elmélkedhet arról, mit és hogyan kellett volna csinálnia akkor, amikor még a hatalom az ő kezében volt, hogy saját hazája földjén ne váljon magányos, elhagyott, száműzött remetévé. „Idegenné vált lábam alatt az erdélyi föld“ — mondotta ebben a drámai beszédben Maniu s ennél megrázóbbat nem is mondhatott volna. Ennél tragikusakban s ennél tömörebben nem is foglalhatta volna össze a szomorú rezümét. Csak éppen azt nem mondta hozzá, hogy e rezümében benne vannak már a Maniu-féle politika eredményei és hatásai is. De azért akármennyi része volt benne saját magának, hogy igy talonba került, az erdélyi sors egyik nagy példázata marad mindig az, ami vele történt. S példa még valamire, a nacionalizmus és patriotizmus közötti árnyalatbeli, de néha tragikusan kimélyülő ellentétre. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., P a n s k á évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, yj SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓÍ TTlClíHJCirsá2 ulicel2, 1L emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • .... ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Dolitllcdi TLO.dHo.D1Q • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— Ki. ^ " ** SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.
