Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-20 / 216. (4065.) szám
18 ^M;GAI-A\\G^AR-mRLAr> 1936 szeptember 20, vasárnap* ASSZONYOK LAPJA Párisi divattudósitás — Vasárnapi divatlevél. —1 III CREED kollekciójában szintén az u], megváltozott vonal- vezetés dominál. A kabátok, robem a n teáink, szoknyák és ruhák egy árnyalattal megrövidültek. Creed azonban ezt a csöpp hiányt a bőséggel pótolja. Harangszabással próbálkozik ő is e azoknál a modelleknél, a'hol meghagyta a szűk szoknyát, ott harangszabásn tunikákkal meg tunika-részekkel igyekszik a libegős és bő vonal illúzióját kelteni. Creed takarékosan bánik a díszítéssel, — különösen elől. igen egyszerűek a rulhái — s inkább az anyagokra helyezi a súlyt. Délelőtt angolos ruháit apró mintás tweedből vagy diszkréten köckásmintás szövettel kombinált sima anyagból készíti. Délutánra a posztó és a bársony a sláger. Mindkét anyagot önállóan és kombinálva is alkalmazza. A modelljeit általában úgy dolgozza ki, hogy a szabás és a díszítés a szövet mintájának vagy esésének szépségét még inkább kiemelje. A diszitéssel igen óvatosan "bánik. A legtöbb szövetruháját csak pár különös formájú színes csattal vagy színes gyapjú zsinórral élénkíti. A zsinórt a magas kivágás körül adja és az övét is két-bárom sor zsinórból készíti. Nagy szerepet játszanak az Őszi ruhadivatban a — zsebek. Éz a megállapítás nemcsak Creed modelljeire vonatkozik, de általánosan igy van. A derékig szűk, onnan pedig fokozatosan kibővülő, sima szövetruhákon a legkülönbözőbb formájú zsebeket látni. Újdonság, hogy a felső és alsó zsebek között nemcsak nagyságban, de formában is nagy az eltérés. Sok olyan modell készült- Párisban, amelyeknél a két felső zseb egyszerű, j bevágott formájú és csak szines paszpolirozás emeii ki. Ezzel szemben az alsó zsebek feltűnően nagyok és félkör alaknak vagy szines zsinórral behúzott pompadour-táskákra emlékeztető a formájuk. Creed előszeretettel alkalmazza a bársony garnitúrákat. Bársonyból készült gallérral, magas kézelőkkel és övvel díszíti a fénytelen szövet vagy posztó ru-hamodelljeit. Az ilyen bársony- diszes ruhákra rendszerint bársony zsebeket ad. Érdekes volt égy sötétbarna posztóruhája, melyet két-három árnyalattal világosabb selyembársony állógallér, magas manzsetták. széles öv és méregzölddel bélelt, háromszögletes, elálló zsebek díszítettek. Creednél mint Tuhadiszitő elem, a bársony mellett még a szőrme és a szőrmeimitáció is nagy szerepet játszik. Bedolgozott szőrmecsikok. rőt művészies ara-beszkek jelennek meg az uj őszi ruhákon ée robe-manteau-kon. Mellénykével egybekötött kis szőrme bubigallérok élénkítik a sötét posztóruhákat. Délutáni posztóruhái szabás szempontjából alig különböznek a délelőttiektől. Ezek is derékig ezük felsőrésszel, ma»as kivágáeasl, deréktői lefelé mérsékelten bővülő harangBzoknyával készülnek. Amennyiben harangszabáeu tunikával készül a modell, a szoknya egyenes, szűk szabást mutat. Eltérés csupán az ujjaknál és a díszítésben mutatkozik. Míg a délelőtti ruháknál vállbán álls kipuffoeodó, sima ujjak láthatók, — a délutániaknál a nagy puffos, könyökig vagy csuklóig bő ujjak vezetnek. Ami a díszítést illeti, Creed Robespierfe és Danton kosztümjeit utánozza. A magas, visezahájló nyakú, direkt-oire szabású fekete, sötétbarna ée sötétlila posztóruhákat 1 finom beráncolt vagy beplisszérozott tüll zsabbókkal és kézfejig alá hulló manzsettákkal díszíti. Fehér és csontszinü selyemtüllt alkalmaz. A bevágott felső zsebek egyikébe tűzött tüllcsipkés zsebkendő fokozza az ilyen toalettek direktoire jellegét. Creed a kabátoknál és kosztümöknél is a direktoire irányzatot követi. A kabátjai — többnyire fekete, rozsdabarna, sötét palackzöld, vagy sötét acélszürke árnyalatban — direktoire jellegű rövid, testhezszabott felsőrésszel, hátul berakott aljjal, szögletes magasított ujjakkal és kétrészes: vieszahajtott állógallérból és széles kihajtóból álló gallérral .készülnek. A kabátok küiön érdekessége, hogy a gallérok nemcsak prémből, de sima bárso-nyból készültek. Hasonló, prém helyett bársonnyal diszitett modelleket nemcsak Creednél, de a többi divatkreátornál is láttam: ez ősszel és — minden valószínűség szerint télen is — elegáns lelhet az olyan kabát vagy kosztüm .is, melyet drága prém helyett — bársony diszit, Creed sima angol-kosztüm, majd sporthoz és utazáshoz készült nagy kockás paletóból és sima szoknyából álló komplók mellett, túlnyomó többségben alul igen kigloknizódó tunikáé kosztümöket és direktoire férfikabátokhoz hasonló frakk-kosztümöket készített. Az estélyi modellek között szintén sok frakkhoz hasonló szabású estélyi-kosztüm kabátot látni. A legtöbb,jüket — a diplomata-frakkhoz hasonlóan — arany vagy ezüst himzés disziti. Igen szép volt egyik „Coctail Party“ néven bemutatott fekete lammé estélyi-kosztümje, melynél a kabát háromszögletű kihajtóját sürü arany- ■himzés diszitette. A kabát hátul kimondott „fecs- kefarkakba" végződött. Aranyiammá mellénybluz egészítette ki amelynek az volt az érdekessége, hogy elől egészen magasan csukódott, ellenben ujjatlan volt és — teljesen hát nélkül készült. „Eternel Feminin“ nevű délutáni kosztümruhája viszont fekete, celofánnal átszövött jerseyből készült és fekete-fehér csikós szaténból szabott, valódi „Incroyable'1 blúz egészítette ki. MOLYNEUX ez ősszel is hű maradt elveihez és mérsékelt, igazi „arany középút1' megoldású modelleket készített. Eltekintve a centiméter-öveitől, melyeknél szines bőr alapon strassz számok és választó- jelek pótolják az igazi centiméter egyszerűségét L_ meg a pléd anyagokhoz hasonlóan nagykockáé gzövetkazaikjaitól, melyeket alul cakk alakban sötét prémmel szegélyez — a kreációi általában üszkréteknek és egyszerűeknek nevezhetők. A kosztümjeinél a térdigérő, erŐ6en kigloknizódó tunika-kabátok és a rövid harangszabáeu fodor- résSzel diszitett kis kosztümkabátok vezetnek. A kosztümujjak szabásánál tekintettel van a-kes- kenyválluakra és túlsúlyban szögletesen kiugró vagy bevarrásokkal kipuf.fosibott ujjakat alkalmaz. A váll megoldásától függetlenül — minden ujjat könyöktől kezdődően elszükitett szabással készít. Kabátoknál két végletet dolgozott ki. Az egyik egészen egyszerű s csak abban különbözik a tavalyi őszi-téli kabátoktól, hogy valamivel rövidé b'b, egy gondolattal bővebb aljú és magasra félgömbök, bársony gallérral diszitett kivágásu. A másik Molyneux véglet viszont szőrmében dúskál. A szerény kis bársonygallérral ellentétben nagy, ezüstrókákból összeállított gallér díszíti. A róka aztán hatalmas, muffszerü manzBet- tákban és a kabát átcsukásánál két oldalt stóla formájában folytatódik. Az ilyen kabátmodéllhez Molyneux 4—5 darab ezüstrókát dolgozott fel. Természetesen nagyon szépek és hatásosak a ró- kadiszes, fekete, palackzöLd vagy sötét borvörös posztókabátjai, de — tekintettel a szükséges 8—4 darab ezüstrókára — minden valószínűség szerint inkább az egyszerű, báreonygalléros kabátjai lesznek a népszerűbbek. Molyneux még a kabátoknál is a komplémeg- oldás hive maradt. A kabátokhoz színben harmonizáló ruhákat vagy szoknya és kazak összeállításokat készített. Égy fekete, bársony kihajtóé posztókabát alá például posztó mintával apukáit fekete marokéneelyem ruhát adott, melyet felhór csipke z6a'bbó ée manzsetta diszitett. A nappali ruhái egyszerűek maradtak. A legtöbbnek dísze Molyneux kedvence: a zsinór és a rojt. Sportmhákra szines kapcsokat és a tiroli népviseletből kölcsönvett, filigránnmnkáju ezüst gombokat ad. övéknél csak annyiban változtatott, hogy az eddigi, hé ha 10—12 centiméter szélességű övék helyett a mérsékeltebb szélességűnket alkalmazza. Mint epörtruhadisz a zsebek is jelentős Szerephez jutottak: Molyneux is érdekes forA Tátra! Sokszor megálmodott, csodás álmokat vált valóra. Fagyos fenséggel ágaskodnak csipkés or* mai felhők feletti magasságba. Vörös izzásban bu- kik le a csúcsok komor bástyái közé a nap és fénylő aranyszególyt forraszt körvonalaira. Aki először iterül el a Tátrába, ámulva csodálja misztikus rejtélyeinek, ragyogó szépségeinek feltáruló világát, a feketén meredő gránitfalukat, a magasban csillogó hófoltokat, szédülve néz le a Halastó, a Csorbái tó és a Tengerszem sima tükrére, mely nagy mélységből villan a szemlélő felé és messze kíséri tekin- tétével a habos felhőket, amelyek lomhán úsznak a síkságon át. Megismerni ezt a világcit annyit jelent, mint rabjává lenni. De aki nem ismeri a Tátra őszét, az nem ismeri ennek az elbűvölő hegyvilágnak legszebb idejét. A Tátra ősze ragyogó, szép, napos és csodás. Vannak napok, mikor felhőnek még nyomát ee látni a sugárzó kék égen. Szinte izzik a szikla, amikor perzselő napsugárban másznak a Tátra őszi turistái a gránitgerinceken. Ée amikor felérnek a csúcsra, messze kalandozhat a tekintet, látni mindent a Tiszától a Visztuláig és csak a Nagy Alföld és a lengyel sikság párába vesző távlata szab határt a nagyszerű kilátásnak. Van olyan nap is, amikor borús, szürke az égbolt már kora hajnalban. Még I látni ugyan a csúcsokat, de a völgy aljából versenyt kapaszkodnak már a hegymászókkal, a magaslati utakat járó turistákkal a ködfoszlányok éa bizony fürgébbek a turistáknál, gyorsabban érnek fel a hegycsúcsokra. Egyszerre azután süvöltő szól sza* kitja ketté a felhőrongyokat és sugárzó napfényben, fehér hópalástban tárul a turista elé a Tátra nagyjainak valamelyike. Oly meglepőek, oly váratlanok és oly nagyszerűek ezek a pillanatképek, amelyek valami hirtelen kerekedett szélroham parancsára hol Itt, hol amott feltűnnek, hogy a szemlélő az ámulattól szóhoz ee jut. Turistának, hegymászónak derűs, felhőtlen időuen soha annyi élvezetben, annyi szépségben nem lehet része a Tátrában, mint ilyenkor ősszel, ködíoezlás idején. Ha rövid délutáni vihar, Őszi villámlás, égzengée reezkettetl meg a Tátra ősi fenyőit, utána a nap a Szalóki csúcs széles háta mögül küldi utolsó nyilait. Közeledik az este és az alkony elmossa a környező fák és a sziklák éles körvonalait, puha árnyékba borit mindent. Aztán lassan világosodik a beköszöntő éjszaka: az ég milliónyi apró lámpása mindmegannyi aranyos-ezüstös fényponttal töri meg az alkonyat édestestvérének, az éjszakának Sötét fátyolét. Széles, sziporkázó csillagnyáj, a Hadak Útja hömpölyög és osztja kétfelé a feketéekék eget. A Göncöl szekerét a GerlacMalvi csúcson állította meg a Gazda. Onnan, a Tátra legmagasabb pontjáról nézi legelő jószágait, a ceillagbárányokat. Egy-egy intésére a gondolatnál is sebesebben fut az eltévedt oeillagbárány után lombosfarku puli- kutyáia, a tüzesővás hullóceillag. Mélységes, álmothozó csend. Amint múlnak a percek, úgy olvad fel és tűnik el a patak zúgása, a fenyők suttogása, a szellŐ-surranás neezezéee. A hűvös, tiszta éjszakai levegő láthatatlan, gyantaillatos lepellel von be mindent. Aoéls zűr kébe borul a táj. Delel a csillagnyáj, szemük mozdulatlanul ragyog. És aztán a reggel: narancsszínű, verőfényes. A nap pirospozsgás arca felkuszik a fenyők tetejére és ringó fenyő-ösvényen jön felénk. Szinarannyal von 'be mindent és csillogó gyémánttá válnak te* kiütésére a harmatcseppek, gyémántporos lesz tőle a milliónyi fenyőtű. Sugarai megtalálják a legelrej- tettebb tisztásokat. S ebben a pazar világban pajkosan libben fáról-fára a fürge hajnali szellő és borul felénk a fenyő illata. Halványodóban ugyan már a nyár emlékei, vé« glgszánto'tt rajtuk hideg kezével a feledés, de semmit se látni itt a természet őszi hervadásából. A Tátrában nem kell a természet lassú sorvadását el- siratni, szenvedéséről halk elégiát dalolni, mert az ősz itt ragyogóan szép ée ninos átmenete a télhez, amely egyszerre jön. Hszen már szeptember elején befedi a hegycsúcsokat a korai hó: fehéren világítanak le a fenséges ormok a völgybe ée ha elmúlik, úgy november közepe táján, az őszi Idő, ha a Tátra ezekben a napokban felhőben és ködbon áll és ködmönének tépett foszlányai mélyen alá- nyulnak és elfonódnak a fenyvesek koronái közé, akkor ott a magasban, felhők mögött uj világ születik: * novembervégi forgatag haroal közben témájú zsebeket készített és aszimetrikusan varrjai őket a ruhákra. WORTH ! kollekciójában a blúzok és kazakok keltették a legnagyobb feltűnést. Sok újítást hozott Worthi elsősorban a gyapjucsipkét, melyből nemcsak délutáni, de angol komplékhoz alkalmas délelőtti blúzokat is készített. Második szenzáció, hogy a blúzokat, melyek eddig a garderób legegyszerűbb darabjait jelentették; a szokástól eltérően aprólékos díszítéssel élénkíti. Nemcsak áttört kézihimzéses, de fémszállal és szines selyemfonállal hímzett blúzokat mutatott 'be. Ezeknél az egész vállrészt, sőt az ujjak felsőrészét is himzés •borította. Posztó vagy gyapjujersey modelljeit hajszálvékony hajtókákkal, zsenilia-sujtásozással vagy apukádéval díszítette. A délutáni és estélyi blúzok még díszesebbek: Bök köztűk a gyöngygyei, strasszal is szintjátszó pailettekkeí mintázott. Ugyanez áll a térdig érő, oroszos kajakjaira azzal a különbséggel, bog? itt még a bársony ap- likáció és a prémszegélyezés is megtalálható. Estélyi kazakokat arany vagy ezüst szövetekből meg brokátokból készített. Worth estélyi ruháinál erősen szembetűnik az uj, hátüldiszltési tendencia. Ügy szintén a szoknyák bősége is. Három estélyi ruha főcsoportot figyelhetünk meg nála. 1. Elől szűk szoknya, hátul turnürszerü disz. A szoknya szintén csak hátül bővül. 2. övtől lefelé teljesen szabadon eső ruhá. Elől itt is simán esik a szoknya és jó arasznyival rövidebb, mint hátul. 3. Ez a csoport esik legközelebb a múlt évihez: csinőnél tpsfbézsírfiuló szoknya, amely csak a térdnél kezd kibővülni. Worth érdekes estélyi kabátokat mutatott be. Az érdekesség főleg az anyagukra vonatkozik: egyszínű posztóból készültek. Igen szép volt egy „Adriatique11 néven bemutatott tengerkék ezinü, lakkozott lammé estélyi ruhája, amely a hableányók vonalait követve csípőig egészen szűk szabással. hosszú sima ujjakkal és magas nyakkal készült. De amint a fnannequlü megfordult, jött a nagy meglepetés: a ruhának eeészen derékig hiányzott a háta! Másik végletet képviselt ,.Valse de Víenne" nevű nagyon bő aljú, halványkék tüll- fodros és sárga tearózsadiSzes táncruha. „Tzare- vitch1* néven mutattak be egy arany alapon lila brokát kazakból és sötétlila uszálvos bársony szoknyából álló modellt. A ,Tarass Boül'ba11 nevű Worfch-kfeáéió arannyal hímzett zöld bársony frakk és merev esésű, zöld-sárga csíkos szatén alj Összeállitásu volt. DÍVATKÉPÜNKÖN szolid és jól kihasználható őszi modelleket mutatunk. Az 1. számmal jelölt palackzöld ezinü posztóból készült kabátnak például egészen egyszerű a szabása. Alul mérsékelten kigloknizódó szabással készült. Nagy fekete gombok, rátüzött zsebek, breitsc'h'wanz-flzerüen préselt fekete bársonyból készült kerek gallér, manzsetta és öv di- szitik. Tavalyi kabátok átalakításához is igen alkalmas fazón, A második ábra kék-szürke kockás szoknyából és kék posztó-kabátból álló összeállítást mutat. amely a koraőszi napokon délelőttre alkalmas uccai kompié. Hűvösebb időben pedig kabát és bunda alatt egy ruhát pótol. Zsanüia vitézkötés zárja és a gallérját ezü6tszürke bársony sál pótolja. A harmadik rajz elmosódótt mintás barna kabátot ábrázol. Direktoire jellegű a széles kihajtója. Érdekes átcsuk ód ássál zárul. Az utolsó ábra fekete sima szövetkosztümöt hord, sálezerü szilszkin gallérral ée magas manzsettákkal. RADVÁNYI MAGDA. hér pelyhekben hull alá az égnek könnye és a Tátra viharszántott ormaira lehull az első téli hó. De addig is, míg a tél eljön, szebbnél-szebb őszi képeket mutat a Tátra. Ha valaki azt kérdezné tőlem, mi a fenség, azt mondanám neki, nézze meg egyszer ősszel a Lomnici csúcsot a Tarajkáról. Olyan a Lomnici csúcs, mint egy trónján ülő király, szinte félve húzódnak meg mellette a többiek. Folytonos zene dic-söiti: a tarpataki vízesések zúgása tölti meg az egész völgyet. Egy hatalmas szimfónia ez, olyan, mintha a természet őserői beszélnének itt, olyxan, mint mikor az orgona zug, csakhogy itt az égbetörő csúcsok a gótikus oszlopai a nagy kék égnek, amelyen remek freskókat fest a futó szellő felhőecsetjével. A völgybe ereszkedve egyre növekszik a zugás és egyszerre, az egyik utfordulónál feltűnik egyike a vízeséseknek. Á fenyőerdőből óriási sziklák között, melyeket maga hozott ide, tör elő, fehér tajtékot hányva, őrülten rohanva a jeges viz. Az orgona fortieszimót játszik. Ez szebb, mint a pihenő tenger, szebb, mint a haragvó tenger, ez egyszerre nyugszik és tombol, egyszerre fenséges és 'bájos, egyszerre elragad és lesújt. Olyan, mint a szirén: csábit, hogy tönkretegyen, olyan, mint az őrangyal: figyelmeztet, hogy ne memj oda. És uj fordulónál uj vízesés. És a Nagy Tarpatak oly szelíden vágja át a Zergénél elterülő alpesi rétet, hogy nem is hinné az ember: más is tud lenni, mint csörgedező hegyi patak. Az üde, zöld pázsitszőnyeg mennyire különbözik a haragoszöld fenyőtől és ismét mennyire a szürke szikláktól és mégis: mily jóleső összhangban olvadnak egybe. És milyen nagyszerű, mennyire leigázyó, milyen gyönyörű látvány egy őszi vihar a Tátrában! Egyszer, őszi hónapban fent voltunk az egyik hegy ormán. Melegen tűzött a nap, tiszta kék volt fölöttünk az ég. A csúcsok tisztán emelkedtek a magasba egy végtelennek tetsző szürke tengerből, amely úgy 1500 méter magasban alattunk hullámzott és elfedte előlünk a kilátást a szepesi fensikra. Olykor- olykor, mintha valahonnan nagyon messziről jönne a hang, dörgött is az ég. Nem is sejtettük, hogy viharfelhő felett ülünk és az égiháboru éppen alattunk dühöng. Hiszen a felhőtenger, mely a csúcsok talapzatát nyaldosta, oly szelídnek, oly ártatlannak látszott. Mikor aztán lejjebb kerültünk és bele- másztunk & ködbe, alig volt időnk eszmélni és már áztunk is. A villámok pedig csapkodtak körülöttünk. Lent pedig valóságos vihar tombolt: felejthetetlenül nagyszerű látvány! Aki nem ismeri az őszi Tátrát, annak csak hiányos lehet a képzete a tátrai természet szépségeiről. amely ilyenkor, ősszel, nyilvánul meg a legerőteljesebbén, a legragyogóbban. és<z> o, ifUuf&s látmími Irta: Dr. Nemény Vilmos (Késmárk)
