Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-20 / 216. (4065.) szám
<Pl^<^MA&teRHTRL?!T> 1936 szeptember 20, vasárnap. A szlovenszkói művészek pozsonyi kiállítása Pozsony, szeptember 19. A legkedvesebb meglepetés, amellyel Pozsony fölkészült a kisantantkonferencla és az elnöklátogatás napjaira, a szlovenszkói festők, szobrászok és építészek országos kiállítása volt. A reprezentatív szemle oly jól sikerült, s a válogatóbizottság — joggal — annyi művészt és alkotást tartott méltónak a bemutatásra, hogy a szép pozsonyi Müvészház nem bizonyult elég tágasnak az anyag elhelyezésére s a közelben lévő Mezőgazdasági Muzeum néhány termét kérték kölcsön a kiállítás egy részének elhelyezésére. Amikor a konferencia alatt lent jártam Pozsonyban, nem minden kétely és előítélet nélkül mentem megnézni a kíálütást, mert a szlo- venszkóiasság a művészet nem minden ágában a legjobb antré minálunk, — de a látottak meggyőztek, megnyertek, s Örültem, hogy nálunk már ilyesmi lehetséges mind a rendezés, mind az alkotások, mind a kiállítás elhelyezése tekintetében. Sok kiállítást láttam az elmúlt években Európa városaiban, s a pozsonyi, a lényegét és a szempontjait illetően ugyanolyan, mint a többi volt. Szlovenszkó pontosan beletartozik az európai művészet skálájába. Nincs előbbrébb, sem hátrább, mint a mai európai művészet általános magatartása. Nem torzítja sem anakronizmus, sem utopizmus e képeket és szobrokat, ámbár nem tudom, bóknak vagy szégyelnivaló- nak veszik a művészek, ha megállapítom, hogy ez a kiállítás sokkal közelebb áll a közönséghez, mint állt minden kiállítás tiz-tizenöt év előtt, ahol vagy laikusok kacagtak és botránkoztak értelmetlenül, ha a kiállítás ,,modern" volt, vagy a müértők háborodtak föl és gúnyolódtak, ha akadémikus festők száz év előtti modorban pin- gált konvenciózus vásznai függtek a falakon. Éppen Szlovenszkón volt a legszörnyübb a szakadék, ahol a radikálisok dilettantizmusa szitkozódva versengett a konzervatívok dilettantizmusával. Ma a szélsőségek lecsitultak, a radikálisok emberi formákat festenek és leszálltak a teoretikus festészet kiéheztetett fellegváraiból, megadták magukat, — de a másik oldalról is eltűntek a fotográfok és a biedermeyerezők, kiirtotta őket egy megiskolázott ízlés. Nem csoda, ha ez a pozsonyi kiállítás is a kiegyensúlyozottság és a művészeti humanizmus jegyében áll. Éppen egy középiskola diákjai jártak a termekben, amikor ott voltunk. A fiuk és a leányok gyönyörködve nézték a képeket, látszott, hogy nem idegen előttük ez a művészet, s csodák-csodája: nekik is azok a képek tetszettek, amik a szakértőknek, előttük csoportosultak és róluk kértek magyarázatot, mig a tulrégi és tul-uj szélsőségeket leszólták. — De ha már itt tartunk, eleve megállapíthatjuk, hogy a kiállítás konzervatív szélsősége számbelileg nagyobb, mint a modern szélsőség, s ennélfogva a gyönge alkotások leginkább a haladni még mérsékelten sem akaró vagy nem tudó amatőrök között keresendők. Nem tudjuk, a zsűri hibája ez, vagy korjelenség? Annyi bizonyos, hogy néhány túlzóan világnézeti festőt tudatosan távol tartottak a kiállítástól, mert nevüket hiába keressük az egyébként pompásan kiállított katalógusban. (Más nevek viszont bent vannak, de képeiket nem találtuk meg.) Szép eredmény, hogy szlovák, magyar, német, sőt morva művészek egymásbasimuló összhangban állítottak ki, s Szlovenszkó érdekes jellegét a különböző iskolák keveredésén kívül a különböző nemzeti vagy kulturális fölfogások keveredésével is igyekeztek kidomborítani. Nagy különbség egyébként szlovákok, németek és magyarok között nincsen, s azt hisszük, nem tul- zunk, ha megállapítjuk, hogy az egész kiállítás a középuton áll az általános prágai és az általános budapesti művészeti magatartás között, — talán kissé közelebb a magyar fölfogáshoz, amit nem utolsó sorban az határoz meg, hogy a szlovák festők között is sok magyar származású és magyar iskoláju van és Párist, a festők Rómáját valamennyien inkább a romantikusabb magyar művészet szemüvegén át nézték, mint a racionalista és oroszos elhatározással, föltétlenül világnézetet kívánó prágai müvészszem szokta nézni. Eltagadhatatlan, hogy a prágai baloldal hatását sok világnézeti ügy mutatja a termekben, a magyar emigránsok érezhető hatása is a prágai fölfogáshoz idomult, de a mesterségbeli rés'z, a festői és művészeti látás, érzés, temperamentum úgy jelentkezik itt, ahogy a „Nyugat" ideje óta Budapesten kialakult. Szinte szimbolikus, hogy a legnagyobb teremben, a legjobb helyen Ady Endre kőbevésett, borús arcával találkozunk: az ő romantizmusa él még mindig e képek legnagyobb részén. Kevesebb a tiszta és uniformizált párisi, a kék szin, a „Notre Dame", a Montpar- nasse és a barbizoni modelfa a vásznakon, mint sokszor a prágai Manesben, de kevesebb a magyar pátosz és a színskála is, mig a magyar tájak tipikus motívumait ugyancsak tipikusan szlovák tájak helyettesítik. Mi lehet hát e kiállítás „szlovenszkóiassága"? Leginkább a témakör, semmi más. Erős folklóré nyilvánul meg mindenfelé, ezer változatban kapjuk a szlovenszkói parasztot, mezőt, hegyet, városokat (talán a rendezők akarata volt ez igy?). Gwerk Ödön bizonyos szlovenszkói színekkel is kísérletezik, meg akarja ragadni a szlovenszkói levegőben úszó tárgyak fényét, mint Rembrandt megragadta a csatornavíz fölszálló aranypárájában csillogó holland színeket, de ez csak kísérlet marad. Inkább néha szlovén- szkói vonalakat látunk itt is, ott is különböző szlovák festők képein, hármas halmokat, a Kárpátok domb- és hegynyulványainak jellegzetes szelíd buckaalakulatait, néha fölhatványozva a Tátra merészebb íveléséig (Benka, Polónyi, Angyal, Krizán, Schülle stb.), csupa boltozatos „Krajna", „Krajinka", „Rovina”, ,Les" jelenik meg e valóban jellegzetesen szlovenszkóias ívelésű képeken, — s érdekesen elüt például a kiállító morva művészek témáitól és vonalaitól, ahol több a nagyvárosi motívum (pedig ezek is Budapest, szeptember. (Budapesti szerkeszt Őség ilmk tol.) A tizedik évfolyamálba lépő Magyar Szemle szeptemberi szánnának bevezető cikkét Miskolczy Gyula irta Budavára visszafoglalásáról. A tömör tanulmány a nagy történelmi eseménynek jelem tőségét foglalja össze általános európai és magyar szempontból. Világtörténelmi távlatból tekintve Buda várának visszafoglalása Keletnek s a Balkánnak, a bizánci kultúrának visszaszorítását jelentette természetes határai közé. A magyar nemzeti fejlődés nézőpontjából nem valósította meg ugyan egy csapásra a magyar nemzetinek sem fizikai, sem lelki egységét, de ennek az egységnek nélkülözhetetlen feltétele volt. Középeurópa fejlődése, ezzel a ténnyel érkezett el legjelentősebb állomásához, mert lehetségessé vált egy tényleges nagyhatalom kialakulása a Duna és Moldva medencéjében. — Szekeres Endre a földhaszonbérlet reformjáról ir tanulmányt. A földhaszonbérleti jogviszony korszerű szabályozása .ma a magyarországi földbirtokrend- szer egyik legnagyobb jelentőségű problémája. — Grogolák Lajos nagyon érdekes cikkben vizsgálja meg a cseh és német viszonyt belső csehszlovákiai vonatkozásokban. — Gerevich Tibor a XX. velencei biennale alkalmából az uj európai művészetről ir mélyen szántó tanulmányt. A mostani velencei kiállítás általános benyomása, hogy a modern művészet túljutott a krízisen, az uj stiluskeresés első szakaszának sokszor értetlen kísérletein. A legújabb művészet visszahódította a természetet, szemléletét azonban függetlenítette a régi materializmustól és akademizmuslól. — Bartha Dénes a budapesti Nemzeti Múzeum pompás Liszt-emlékkiállitását ismerteti és méltatja. Az összeállított anyag izlésnevelő, s művészi szempontból is előrangu. — L. Uj- váry Lajos a magyar középiskolai diák olvasmányairól ít pedagógiai értékű cikket. A középiskolások legkedveltebb írói: Gárdonyi, Jókai, May és Verne. — Szász Zsombor a romániai napisajtónak a revizionista mozgalommal szemben elfoglalt álláspontját ismerteti. — Bajza József Se no a Ágostont, a (horvát regény atyját ismerteti. A Senoa-család Csehországiból Bécsen át került Budára és onnan a második generációban Horvátországba jutott. Senoa Ágoston a horvát színház nemzeti műsorának meg terem tője, de legjelentősebb mint regényíró, különösen a horvát történelemből és népi életből vett regényei jelentősek, szinte forrásmunka értékűek. — A Figyelő rovatban Ágoston Julián az uj magyar bölcselet és neveléstanról értekezik. Pauler legkiválóbb tanítványa., Brandenslein Béla báró most adta ki teljes filozófiai rendszerét és a cikkiró ezt a rendszert kíséri végig. — Hegedűs Ádám az angol színházakról ir „őszinte kritikát". Az angol színházban nem szabad irodalmat keresni, a közönség elsősorban szórakozni jár a színházba. Ismerteti a nagysikerű angol dramatisták uj generációját, különösen Noel Cowardoí és John Van Drutent. — Ottlik György a külpolitikai szemlében a spanyolországi zavarokkal évS a hátaim! ellentétek kiegyenlítésével foglal(*) Megjelent a „Szülőföldünk" szeptemberi száma, A Pozsonyban megjelenő honismereti Fűzet második évfolyamának első száma sok meglepetést hozott az ifjúság és a széles olvasóközönség számára. A kitünően szerkesztett és a szlovenszkói magyar szellemiséggel nagy szeretettel foglalkozó havilapnak „Kempelen Farkas" cimü, dr. Duka Zólyomi Norbert tollából származó bevezető cikke pompás tollrajz kíséretében értékes tanulmány. A ghymesi népművészettel foglalkozik Féja Tiborné, egy tősgyökeres ghymesi asszony. A kis tanulmányhoz értékes illusztráció van mellékelve. További cikkek: „Petőfi Sándor nem esett el a segesvári csatában?" és „Pozsonyban volt az első magyar egyetem’- A két cikk dr. Jobák Mihályné tollából származik. A jólszerkesztett „Jegyezd me/ magadnak" cimü rovat után további cikkek szakavatottan foglalkoznak a vándormadarak életével. Igen kedvesek és újszerűén hatók a régi példabeszédek a madárról és az emberről. I Khin Antal a szepességi Vörös Klastromról jjc értékes beszámolót. Majd „Tanitás a szabadban" és egy állatregény folytatása következik. A füzet ára 70 fillér. Szerkesztősége: Pozsony, Lazaret-ucca 4c. vidéken élő művészek), több a „háztető", a „park", a „gyár", vagy a „magány". Egyébként azonban külön szlovenszkóiasságot nehéz fölfedezni e képeken. A szlovenszkói magyarok általában kevésbé konzervatívok (Pálffy, Reichenthal, két egymástól távolálló társadalmi osztályból kikerült művész, egyformán az avant garde-ot jelzi itt, ha stílusban más és más is), mint a szlovákok, s a „legszloven- szkóibb" képet is magyar festő festette: Weiner Imre, az „Asszony gyerekkel" nagyszerű vásznát. Egyáltalán Weiner Imre jelentette számomra a legtöbbet ezen a kiálitáson, a legjobban az ő két képe ragadott meg, s tudom, hogy másokat is. Pór Bertalan „Portré"-ja, Riegele „Madonnája", Stern Ármin „Breton hajói" mellett szintén róla emlékeztek meg a legelismerőbben. SZVATKÓ PÁL. kozik. — Zathureczky Gyula az erdélyi magyar kisebbség problémáit tárgyalja. — Krampol Miklós a tavaszi és nyári évad ;fiLmijeivel foglalkozik. A dr. Lamotte Károly, dr. Illyefalvi I. Lajos ós dr. Farkas Ákos szerkesztésében megjelenő Városi Szemle ötödik számát Leg- nagyobbrészben Budavára visszafoglalásának szenteli. A vaskos füzet legnagyobb részét Bállá Antalnak a vár visszafoglalásáról Írott 120 oldalas tanulmánya teszi ki. A hivatott történetiró tollával foglalja össze a szerző a vár visszafoglalására vonatkozólag egybe- gyüjtiött gazdag adatait és áll Hja be megfelelő történelmi képbe a 17 század legjelentősebb hadi tényét. Megállapítja, hogy a hatalmas vállalkozást a keresztény-iszlám ellentét, Nyugat és Kelet légi harca mozgat la és csak harmadsorban az a törekvés, hogy kiterjesszék, ameddig lehet, a németség hatalmát és birboikállományót. A tragikus sorsú magyar főváros visszafoglalása elsősorban keresztény, univerzális vállalkozás volt. — A Közlemények cimü rovatban nagyon sok városi érdekű cikk van. Így olvasunk a lakás- és üzletbérlők védelméről Németországban, a londoni személyforgalmi pool-ról, az 1038. évi személyforgalmi törvényről. Hosszabb cikk ismerteti a nagyvárosi zajforrások elleni küzdelmet. Közleményt olvasunk a Credit Counmiunale de Belgique alapításának 75 éves jubileumáról, aztán a nagyvárosok autóbuszos közúti vasut-forgalmáról. A Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének hivatalos közlönye, a Magyar Művészet' szép és illusztrációkban bővelkedő szeptemberi számmal örvendezteti meg híveit. Farkas Zoltán a kellőképpen nem méltányolt nagy mesternek, báró Mednyánszky Lászlónak, művészetéről irt kitűnő tanulmányt és megállapításait a művész 14 gyönyörű képének reprodukciójával igazolja. Mednyánszkyt egész különálló hely illeti meg a magyar festészet- hen. Egyik erős áramlatának végső kifejlődését jelenti, amelynek folytatása már nem igen lehetett. A romantikus festészet hangulatos ábrándozásának utolsó, de talán legmélyebben érző megszólaltat ója. — Szlovenszkói szempontból is nagyon értékes Kami:is Antalnak a középkor fafaragási emlékeiről írott tanulmánya, mert ebben természetszerűleg kellőképpen méltatja a szerző a Szépé3ség hires fafaragászati emlékeit, mint a malduri három női szentet ábrázoló szobrokat, a nagy- lomnicl Madonna-szobrot, a szlatvini Madonnát, a kassai múzeumban őrzött, két püspököt ábrázoló szobrokat, az ugyancsak a kassai múzeumban állott Mária- és János-szobrot, a kisszebeni szárnyasoltárt és a szlovenszkói I fafaragászat egyéb hires emlékeit. — Cse- megi József a koronázó templom építésének | történetéhez gyűjtött össze jellemző uiüvé- f széttörtem éti adalékokat. — Bárány-Ober- $ sehall Magda Alikért Ouyp-oak egy idáig is- j meretlein festményéről számol be, amely Tózsegliy Richárd gyűjteményében van. A festmény Cuyp fénykorából (16(15—1670) való. I (*) Kiepura a filmen mulattatni akar. Parisból írják: A Cinema cimü párisi mozilap meginterjúvolta Kiepurát az alkalomból, hogy „Opern- | ring" cimü filmje hat bécsi moziban hetek óta műsoron van. Az újságíró azt kérdezte tőle, hogy mivel aratnak az ő filmjei ilyen átütő sikert, mig az a többi tenoristának nem sikerül. Kiepura azt válaszolta, hogy a tenoristák filmezés közben elfelejtik, hogy moziközönség számára dolgoznak és a stúdióban is énekesek maradnak. Ö a fölvevőgép előtt elsősorban színész, mulattatni akarja a közönséget és csak ráadásnak nyújtja, hogy még énekelni is tud. így például az „Opernring" cimü filmben a közönség nagyon mulat a fordulatokon és közben észre sem veszi, hogy operaelőadásban is részesül. AZ UNGVÁRI MOZGÓK HETI MÜSORAi VÁROSI: Szeptember 18., 19. és 20-án: A titokzatos kémntf BIO RÁDIÓ: Szeptember 19., 20., 21-én: , A vadmacska. A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA KASSÁN: Vasárnap délután: A csavargólány. Hétfő este: Csodahajó, Kedden estet Csodahajór «r Magyar folyóiratok SPECTATOR. Az október elsején kezdődő érsekujvári szinházi szezonról nyilatkozik Földes igazgató Érsekújvár, szeptember 19. (Saját tudósítónktól.) Megérkezett Érsekújvárra Földes Dezső, a nyugatszlovenszkói magyar színház igazgatója s beszámolt az október 1-én meginduló szinnázi idényről. Az első két estén „Az Ur katonái" cimü drámát fogják játszani és ebben Földes maga is föllép. A következő napokon a „Pármai ibolya" cimü Szilágyi-operettet mutatja be a színtársulat. A harmadik újdonság Vilém Wer- ner cseh iró „Emberek a jégtáblán” cimü drámája lesz s ezt a darabot Tilkovszky Béla rendezi. Az első két hét eseménye lesz továbbá a „Budapest—Wien" cimü operett. Az igazgató aztán elmondotta, hogy rengeteg Vonzó újdonság áll az uj idény rendelkezésére. Bízik abban, hogy az uj társulatot a közönség szeretettel fogja fogadni. Morócz Rózsi, a szubrettprima- donna a Budai Színkörben játszott eddig, Kondor Ily, a fiatal szubrett az Újpesti Színházban működött. Bogdány Vera most végezte a budapesti Zeneakadémiát, gyönyörű drámai szopránja van és ő a társulat énekesnője. Faragó Mártát az Iván-társulattól vette át Földes. Put- nik Bálint lesz az uj bonviván, aki két éven át volt a kassai társulat kedvence. Mányay La,jos jellemszinész és prózai rendező, Farkas József a tánckómikus, Kuti József a második tánckómi- kus és rendező. A társulat női főerőssége Mihályi Lici,- Földes direktor felesége, többi tagjai: R. Mihályi Vilcsi, Tanka Dóra, Várady Elza és ezenkívül még egy sereg tehetséges szinész és színésznő. A tavalyi zenekarhoz az igazgató karnagynak Hemerka Gyulát szerződtette. A Magyar Minerva uj száma A Magyar Minerva most megjelent 36 oldalas szeptemberi számában ismét több érdekes és időszerű kérdésekkel foglalkozó tanulmányt talár lünk. Ezek közül is bizonyára különös érdeklődésre tarthat számot Farkas Geizának az Írása C. A. Maca-rtney angol Írónak a magyarokról szóló könyvéről, amelynek szerzőjéről megálló- pitja, hogy kevesen beszéltek és írtak rólunk olyan jóindulatú őszinteséggel, mint ez az angol, aki hónapokig tanulmányozta magyarok között a magyar kérdést és még nyelvünk tanulmányozásától sem riadt vissza. Á másik érdekes tanulmány Walter Eidlitz tollát dicséri, aki „A szovjet szomszédságában11 címen színesen és elevenen számol be észtországi élményeiről. A gondos és költői fordítás Vizi "Károly érdeme. Hangulatos utóképében érdekes problémákat vet föl Szom- bathy Viktor is. aki a Dunára főképpen mint strandolási alkalomra és nyaralási lehetőségre 'hívja fel az idegenforgalmi propaganda figyelmét. — A szorosan vett szépirodalmi részben mesteri szép novellákat találunk Bellyel László és W. Winiberger Anna tollából. Az utóbbinak „Micike kisasszony élete" cimü novellája egyike a legszebb elbeszéléseknek, amiket ettől a kiváló írónőtől eddig olvastunk. Költeménnyel ezúttal Nagy Méda, Tamás Lajos, W. Wimberger Anna i és Weöres Sándor szerepelnek a folyóirat hasábjain. mig T. Hallósy Márta ebben a számban kezdi [meg „Csöndes lázadás" cimen legújabb regényének a közlését. Különösen gazdag ezúttal a kritikai rovat. Tamás Lajos a Baumgarten-dijas. Weöres Sándorról ad mesteri irói arcképet. Mezei Gábor finom tollal mond bírálatot Karéi Capek- nek „A meteor" cimü könyvéről. W. Wimberger Anna Németh Lászlónak „Gyász" cimü regényét méltatja a tőle már megszokott kritikai éllel és alapossággal. Mint újdonságot emeljük ki a tartalmas magyarországi és szlovák folyóiratszemlét, amelynek Marék Antal és Petneházy Ferenc a szerkesztői. * A dr. Reinel János szerkesztésében (havonkint megjelenő folyóirat szeptember 1-től, de visszamenőleg január 1-től is megrendelhető. A kiadó- hivatal (Pozsony, Kertész-ucca 1) kívánságra készséggel küld csekklapot és mutatványszámot. Azok, akik az évi 30 korona előfizetési díjon ki- vül még 3.60 koronát is bekíildenek portóköltség címén, szép ajándékkönyvet kapnak. Egyes számok 3 koronáért Pozsonyban a St-anipfel- és Szépít Jő z séf-k ön y vk e re s kedésekben, valamint Weies M. újság üzleté be a kaphatók. (*) ötvenmillió korona költséggel készül egy I amerikai film. Hollywoodból jelentik: Sam Goldwyn, az United Artists producere most fejezte be a Sinclair Lewis Nobel-dijas iró „Bods- worth" cimü világhírű regénye után készült filmet, A film előállítási költségei kétmillió dollárt, azaz ötvenmillió koronát tesznek ki. A ^aasauifi uto REDOUTE: Schabemack. ÁTLÓN: A flandriai kastély. TATRAt Kaland a Riviérán. METRQPOL: Kalnnd a Riviérán. ALFA: A vadon szava, LUX: Az indiai nagybácsit MÁR MEGJELENT A Tábortűz uj évfolyamának első szórna. A magyar diákság és cserkészmozgalom lapja most lépett 8. évfolyamába. * Az egyévi előfizetési díj 20 Ke. * Itt a kedvező alkalom, diákok, cserkészek, hozassátok meg a Ti lapotokat. Megrendelhető postai levelezőlapon: Tábortűz szerkesztősége, Komárom, Masaryk-u. 12
