Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)
1936-09-19 / 215. (4064.) szám
Pribicsevics Tüzohádó vulkán Toledo közepén A spanyol kormánycsapatoft lcfciidbe röpítenek az Aicazart Toledo polgári lakosságát előbb kilakoltatták, hogy a robbanás ne tegyen kárt benne » Ezer halott, asszonyok és gyermekek a romok alatt - A kadettek utolsó csepp vérükig küzdöttek '(*) A délszláv államalapítás regényének úgynevezett nagy, romantikus garnitúrájához tartozott Pribicsevics Szvetozár, aki most csendesen meghalt egy prágai szanatóriumban. Majdnem olyan csendesen halt meg, mint amilyen hangosan élt. Csak most, halála után zajlik fel körülötte megint a jugoszláv közélet. Ugylátszik azonban nem kavar fel nagyobb hullámokat, hogy mig a miniszterelnök részvétét fejezte ki a családnak, addig Zágrábban elkobozták a gyászjelentést és behuzatták az emlékére kitűzött gyászlobogókat. Az ilyen furcsaságokat már megszoktuk, a politika egykedvűségre és közönyre neveli az embert. De azért Pribicsevics sorsában sok olyan meglepő fordulat van, ami fölött nem árt elmélázni. Tanulni lehet sorsából. Főleg abból, amit a hivatalos kommünikék olyan óvatosan elhallgattak róla s csak éppen megem- litik, hogy egyike volt azoknak, akik részt vállaltak az államalapítás nagy munkájában. Igen, de mi volt ez a rész s.mi volt a jutalom érte? Pribicsevics mint a demokratapárt vezére az első volt, aki a belgrádi centralizmus oldalára állt s nem is az egységesítés, hanem mindjárt az összeolvadás gondolatát hirdette. Pribicsevics nélkül talán soha, vagy legalább is nagyon nehezen tudta volna Sándor király nagy müvét valóra váltani. 1918 november 24-én ült össze az osztrák-magyar monarchia délszláv népeinek nemzeti tanácsa, amelyen kimondták a szlovének, horvátok és szerbek egyesülését. December 1-én pedig Pribicsevics küldöttséget vezetett Belgrádba, a küldöttség a régensnek hódolatát fejezte ki és ünnepélyesen felolvasták a csatlakozási deklarációt. A régensherceg abban a palotában fogadta a küldötteket, amelyben valamikor az orosz követség székelt s ahonnan évtizedeken keresztül irányították a nagyszláv mozgalmat a monarchia ellen, ahonnan az 1903-as palotaforradalmat végignézte a cár embere s ahonnan elindult az egész véres tragédia. Pribicsevicsre szegezett tekintettel olvasta fel Sándor régensherceg nevezetes nyilatkozatát, amelyben kihirdeti a szerb királyság egyesülését „a független szlovén, horvát és szerb tartományokkal.“ Pribicsevics akkor még nem tudta, hogy mást értenek egyesülés alatt Belgrádban, mint Zágrábban. Mint ahogy később maga hirdette: amikor ők „egyesülést" értettek, Pasics már akkor „bekebelezésre" gondolt. A históriai igazság nevében el kell mondani az elhunytról, hogy fanatikusan hitt az egyesülés gondolatában és sokáig tartott, mig rájött, hogy nem egyeznek a fogalmak, hogy a szerbek és horvátok nemcsak más nyelvet beszélnek, de más eszmevilágban is élnek. Nem lehet azonban mentségére felhozni, hogy megkísérelte volna megérteni az ellenérveket, hogy egyszer is megpróbált volna a másik fejével gondolkozni. Pribicsevics még akkor sem ébredt fel, amikor a számok' nyelvén szólott hozzá az igazság. Az egységesítést úgy hajtották végre, hogy például mig Szerbiában és Montenegróban átlag 91 dinár adóteher jutott egy adófizetőre, addig Horvátországban 164, Szlavóniában meg éppen 279 dinár volt az átlagos adóteher, nem is beszélve más bonyolultabb, de nem kevésbbé szembeötlő egyenetlenségekről. Pribicsevics, aki az egységesítés kikerülhetetlen kúrájának tartotta az ilyen fokit centralizáMadrid, szeptember 18* A Havas-ügynökség szerint a kormánycsapatok aknákkal a levegőbe röpítették a fölkelőktől megszállt Aicazart. A robbanás rendkívül heves volt és az épületet csaknem teljesen tönkretette. Toledo lakosságát már tegnap eltávolították a városból, nehogy a robbanás kárt tegyen benne. A lakosság a rendkívül hideg és szeles éjszakát a várostól kétkilo- métemyire fölépített sátortáborban töltötte. életben maradtak, azonnal folytatták a harcot és haláltmegvető bátorsággal fogadták a szétrobbant erődbe nyomuló miliciakatonákat. Néhány gépfegyverük volt és az utolsó töltényig kilőtték munícióikat, majd szuronyrohammal fogadták a kormánycsanatokat annak ellenére, hogy tudták, hogy s tk meg van pecsételve, M nder. t.é fölélénkült a harc Páris, szeptember 18. A spanyol kormány jelentése szerint a köztársasági csapatok és a milícia visszaverte az oviedoi és a talaverai fronton a fölkelők támadásait. A kormányrepülőgépek élénk tevékenységet fejtettek ki és bombázták az ellenség állásait. A barcelonai rádió szerint a katalán csapatok visszaverték a huezcai fronton a fölkelők támadását. Ezzel szemben Franco tábornok azt jelenti, hogy 25.000 emberrel útban van Toledo felé, hogy segítséget hozzon az ostromlott kadeteknek. A sereg állítólag hatvan kilométerre van Madridtól. Franco tábornok főhadiszállását Santa Olallába, a toledoi és a madridi tartomány határán fekvő városkába helyezte át. A Gua- darrama- és a Saragossa-fronton lévő csapatok Liguenzáig nyomultak elő és ott egyesültek azzal a sereggel, amely Somosierrából jött. Mad- ridot tehát a fölkelők csaknem minden oldalról körülzárták s a főváros most már csak délkelet és Avacete vidékével érintkezhet szabadon. Ezer ember halála... Toledo, szeptember 18. A kormánycsa- patok reggel 6 óra 15 perckor röpítették levegőbe a toledói Aicazart, amelyben az 1200 kadett csaknem két hónap óta hihetetlen nélkülözések közt hősiesen ellentállt a húszszoros túlerőben levő és kitünően felfegyverzett kormánycsapatoknak. Az általános felfogás szerint a hős védők legnagyobb része elpusztult. Természetesen a romokban lelte halálát az Alcazarban levő sok asszony és gyerek is. A robbanás leírhatatlan hatású volt és a város néhány kevésbbé szilárd háza a hatalmas légnyomás következtében összeomlott. Az Altazar délnyugati tornya, amelyet a lőszerraktár fölé építettek, több ezer darabban röpült a levegőbe. A törmelékek kőesőként hulltak a környékező városrészekre és nagy kárt okoztak az épületekben. ciót és tiz éven keresztül a legélesebb harcot vívta Belgrád érdekében Radicsékkal, csak akkor eszmélt fel, amikor már késő volt, amikor saját bőrén érezte, hogy nem az eszme, hanem a valóság csinálja a történelmet. Nem a nacionalizmus, hanem a patriotizmus az, ami kijelöli helyét ebben a küzdelemben, amely nem szerbek és horvátok között folyt, hanem az ortodox és keleti Belgrád és a katolikus, nyugati és polgári Zágráb között. Pribicsevics, aki szerb létére természetesen Belgrádhoz húzott, kénytelen volt belátni, hogy a valóság ezer finom árnyalata színezi mássá az ő szerbségét a belgrádival szemben. Ez a feleszmélés lehetett a magva annak a nagy lelki átváltozásnak, amely a legszélsőbb ellenzékbe hajszolta Sándor király diktatúrájával szemben. Mit sem változtat azonban későbbi berzenkedése, leleplezései, fanatikus gyűlölködése azon a tényen, hogy az első belgrádi alkotmányozó gyűlésen, amikor még sok mindennek lehetett volna más irányt szabni s a kezdeti hibákat el lehetett volna simítani, ő a százszázalékos centralizmus mellett kötötte le magát, pedig azon a gyűlésen egyedül ő képviselte Horvátország érdekeit, hiszen Radicsék elkövették azt a hibát, hogy tüntetőén távolmaradtak. Az úgynevezett Vidovdan-alkotAz aknákat a balbaoi bányamunkások hatvanhárom méterrel a szikla alá építették, úgyhogy a hatalmas dinamitlövegek a szó szoros értelmében széttörték azt a sziklát is, amelyre az Alcazar épült. Bizonyára több ezer kilogram robbanóanyagot halmoztak föl a földalatti aknában, hogy a hatás biztos legyen s az Alcazar fölrobbantása egyike a világtörtén elem legnagyobb robbantásainak. Nem kevesebb, mint ezer áldozata van e szörnyű tettnek, közöttük rengeteg asszony és gyerek. Toledo lakosságát az elmúlt éjjel felszólították, hogy hagyja el a várost, mert a robbanás ereje olyan nagy lesz, hogy az Alcazar környékét is megsemmisiti. Toledo házainak ablakai kivétel nélkül összetörtek. Órákig hatalmas füstfelhő borította az Aicazart és senki nem mert a robbanás helye felé közeledni. Több száz erkély beomlott a városban. Az Alcazar most olyan, mintha működésben lévő tűzhányó volna. Azok a kadettek, akik a robbanás után mány, mely élesen centralista szellemű, 1921 julius 28-án került a nemzetgyűlés elé s a 419 képviselő közül 161 tartózkodott a szavazástól, ezzel akarta jelét adni tiltakozásának. A képviselők nagyrésze horvát volt, de ha két évvel előbb az .alkotmányozó gyűlésen résztvesznek Radicsék, talán győzött volna a föderációs álláspont s elmaradt volna az a szörnyű harc, amely másfél évtizeden keresztül szakadatlanul tombolt s amely végül is elvezetett a diktatúrához. Ebben tagadhatatlanul része volt Pribicsevicsnek s felelősségét nem kisebbíti, hogy rövidlátás, tévedés és egy eszme hibás értelmezése sodorta a tragikus szerepbe. Mindezzel nem akarjuk persze azt mondani, hogy egyedül Pribicsevicsé a felelősség azért, hogy ilyen végzetesen elromlott a horvátok és szerbek ügye. A szavazás után a józanabb szerb politikusok is látták, hogy az alkotmánynak, amely ellen a képviselők nagyrésze protestál (mert a szavazásban résztvevő 258 képviselő közül is ellene szólott 35), nem lehet majd csak erőszakkal érvényt szerezni, tehát mig nem késő, uj alapokra kell helyezni az ifjú állam felépítését, csakhogy Pasicsban sokkal mélyebben gyökerezett az a keleti fatalizmus. ami ennek a kivételes képességű államférfiunak éleslátását sokszor elhomályosította, semhogy egész életideálját, most a megvalósulás előtt át tudta volna formálni, át tudta volna állítani egészen uj sínekre. Ellenben föltétlenül nagy rész felelősséget kell vállalnia majd a történelem előtt Pribicsevicsnek azért, ami a diktatúrát megelőző korszakban történt s amely végül is Radics meggyilkolásához, az alkotmányos élet teljes felbomlásához s végül diktatúrához vezetett. Pribicsevics látva a belgrádi centralizmus túlkapásait, megkötötte az ellenzéki pártszövetséget Radics- csal s ő vette át az ellenzéki ostrom vezetését, olyan hevességgel, olyan kíméletlenséggel, hogy alig múlott el nap a parlamentben vészes viharok nélkül. Ebben az atmoszférában dördült el Punisa Racsics revolvere, amely megölte Radicsot — és megölte a parlamentarizmust. Pribicsevics meghasonlott lélekkel hagyta el hazáját. A száműzetésben olthatatlan gyűlölet fütötte a diktatúra ellen. Erről tanúskodik könyve is, amely Párisban jelent meg „Sándor király diktatúrájáról" s amelyhez fogható kevés van még a gyűlölettől túlfűtött háboru- utáni politikai irodalomban. Pribicsevics soha nem tudta megbocsátani a királynak és Belgrádnak — a saját tévedéseit. Ma: Nagy rádió melléklet *^*^*^^^ * szeptember Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi és rUSZUlSzkÓi TTlCLgllCirság ulicel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • . # ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHfl. —i ina n un i ii i i i ll' 7fTllir—TIT mw—in 'W1; r|r* Tfl IP ül IBIIM UH III IM l 'IIII IIH i mi m
