Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-17 / 213. (4062.) szám

t>m<m-Magáarhi rmó 7 1936 szeptember 17, csütörtök. tiüfyenidd vátUaíé Ab időjárás általában váltpzatlan. A köztársaság­ban szép az Idő, jelentős a felmelegedés. Az el­múlt éjszaka sehol sem volt már fagy. Időjóslat: Egyelőre változatlan. — LESZERELŐ KATONÁK ÖRÖME. A múlt napokban közöltük, hogy a nemzet- védelmi minisztérium azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a gazdasági szabadságok utánszolgálási kötelezettségét a most lesze­relő katonáknak elengedi. A nemzetvédel­mi minisztérium közben már ki is adott e tárgyban rendeletet s ennek értelmében a gazdasági szabadságban részesült katonák is hazamehetnek már, a szabadságot nem kell utánszolgálniok. — MAGYARORSZAG LAKOSAINAK SZAMA MEGHALADTA A 9 MILLIÓT. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A magyar sta­tisztikai hivatal legújabb jelentése szerint Ma­f yarország lakóinak száma már túlhaladta a Llencmilliót. A statisztikai adatok szerint jú­nius végén Magyarország lakosainak száma 9,004.346 volt. — ELFOGTÁK A NAGYSZOMBATI CIPÖ- ÁRUHÁZ BETÖRŐJÉT. Nagysaomibatí tudóei- tónik jeleníti: A turócszeetmiáir'toini cs-emdőirség letartóztatott egy gyanúsam vlsieilfcediö férfit. Ki­hallgatása során megiáilaipóltották, hogy az ille­tőt Wenner Károlyinak hívják s faözveeizólyes betörő. Wennier rövidesen bevallotta, hogy ő fosztotta iki a magyszoanbaiti Popper-féle cipő- áruJháziat. A betörött beszállítottáJk a fogházba. — ABESSZÍNIA természeti kincsei. Fabiani R. tanár nemrég az olasz kormány megbízásából Abessziniában járt, hogy az uj tartomány nyersanyaggazdagságát megvizs­gálja. Vizsgálatának eredménye a követke­zőkben foglalható össze: Abesszínia bővelke­dik a földalatti kincsekben, nevezetesen aranyban (az Anseba, Gase Mareb, Takaze, Molegga medencéiben), platinában (Molegga), vas- és mangánban (Amasian), rézben, ólom­ban, ezüstben, kénben, magnéziumban, hamu- zsirban és barnaszénben (Serzae, Tana, Destra, Libanos stb.). Abesszínia drágakövekben sem szegény. Különösen türkisz és beryll nagy mennyiségben található. Fabiani hév- és ás­ványvízforrásokra is talált, amelyek lehetővé teszik melegvíz-gyógyintézetek létesítését. A szűkszavú hivatalos jelentés szerint Abesszí­niában eddig évenkint átlag 700 kiló ara­nyat és 250 kiló platinát termeltek ki. Fabiani tanár azt hiszi, hogy úgy az arany- és pla- tinaterraelést, valamint elsősorban a réz, ólom, ezüst és kén kitermelését felületesen és ok­szerűtlent végezték és Olaszország a rendel­kezésre álló modern eszközökkel az évi ter­melést megtízszerezheti. Nem csekélyebb fon­tossággal bir, hogy Abessziniában mészkő és cement is található. Ezeknek értéke annyival is többet jelent, mert mindkét nyersanyagra az olasz Impérium gazdasági függetlensége szempontjából okvetlenül szükség van. Végül Fabiani tanár ama reményének is kifejezést ad, hogy Abessziniában kőolajat *s nyerhet­nek; e tekintetben azonban csak bizonytalan feltevésekre támaszkodhatik. Abesszínia ter­mészeti kincsei mindenesetre az anyaország nemzeti tőkéjének nagy gyarapodását jelen­tik és erősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az utóbbi hónapokban megalapozott gazda­sági önkormányzatot tökéletesíthesse és fenntarthassa. — A BRASSÓI TÉSZTAGYAR „AMERIKAI STILUSU44 TOLVAJA. Brassóból jelentik: A brassói tésztagyár kétszáz mukása munka nélkül maradt. A tészta gyártására használt formákat ugyanis ismeretlen tettesek ellopták és ágy a g yárban megáLlt a munka, A tolvajok levében özölték a gyár igazgatóságával, hogy 200.000 lej fejében hajlandók visszaküldeni az ellopott formákat. A román rendőrség egyelőre hiába ku­tat a tolvajok után. xx Peter Prenn: A fehér boszorkány. „Váratlan nemzetközi bonyodalmak, amelyekről a világ köz­véleménye csodálkozva vesz tudomást . . . miért mozgósítanak . . . miért robban ki háború . . . miért kezdenek bizonyos papírok zuhanni, mások meg emelkedni a tőzsdéken . . .“ Ezt az érde­kes kérdést veti fel Peter Prenn izgalmas bűnügyi, vagy inkább kémtörténetében, amely A fehér bo­szorkány cimen most jelent meg magyar nyelven. Izgalmas, kalandos regény ez a könyv; moziszerüen száguldanak benne az események London, Páris, Washington és a távolkeleti vizek között. Szinte érezzük, hogy szabályos háború dühöng a béke fel­színe alatt; s a kémszervezetek és kémelháritó kü* lönitmények bonyolult, rejtélyes küzdelméből egy különös és elragadó női figura: a fehér boszorkány alakja bontakozik ki, akinek testi és szellemi fölé­nye titkos erők rugóit mozgatja. Peter Prenn: A fehér boszorkány c. kötete a budapesti Athenaeum detektivregény-sorozatában jelent meg. — KÉT SÚLYOS AUTÓBALESET NYITRA KÖZELÉBEN. Munfcatóreudk jeiteniti: Felső- kör-öakéiiy bártanában Woltoetr Gtézia ógyiaffiaii kereskedő autója elütötte Datnyó Ferenc 9 évteis elermfotáft. A gyemnuek a tojón és a testén súlyos sérüléseket, szenvedett. Besizdllitóbtiálk a kórház­iba. — A Zotooir fellé vezető utóm Tlkadlec Reztó pénzügyi tisztviselő személyautója eílüfötite Ku- foicskia Júlia környékbeli asszonyt, aiki Ikemék- páiron igyekezett hazafelé. A súlyosam sérült asszonyt beszállították a kórháziba. — A MÁKFŐZETTÖL ÖRÖKRE ELALUDT A GYERMEK. Mátyásföldi tudósítónk jelenti: idióták Airmbinusnió vágkiirályfaii asszony hámom- hómapos kiagyenmekének áímiaitla/nsáig ellen mák- ihéjat főzött. A lével miegwtaitlta a gyermeket s az el is aludt, mirudiorökire. Giofákné ellen nueg- iiKliitorttiálk m eljárást. ' “ , A mesterséges arany „titka“ Aranyat csinálni lehet — de nem szabad Újabb viharok az aranycsináló Dunikowski körül ■ ■ Érdekes tudományos nyilatkozat az aranycsinálásról ■ Richelieu rendelete és a modern tudomány — — A PMH munkatársától — — Pária, szeptember 16. (MTP) Két évvel ez­előtt a francia sajtó legnagyobb szenzációja volt: Georg Dunikowski, az aranycsináló. Izga­tott hangok hallatszottak akkor ebben az ügy­ben, az egyik szélhámosnak, a másik fantasztá­nak, a harmadik zseniális föltalálónak mondta, — de bizonyos, hogy sokat beszéltek róla. Vé­gül is a hatóságok megelégelték Dunikowski szereplését és kiutasították Franciaországból. Akkor Belgiumba ment, ahol Brüsszel egyik elő­városában berendezte aranycsináló üzemét. A gyár még nem volt üzemben, amikor a bel­ga hatóságok figyelmesek lettek rá s mert féltek a botránytól, ők is megvonták tőle a tartózkodási engedélyt. Dunikowski az arany­csináló középkori szaktársaihoz hasonló fa­natizmussal csüngött munkáján és a világ el­lenséges magatartását természetesnek vette, arcizomrándulás nélkül hallgatta a belga rendőrségi hivatalnokot, aki tudomására hoz­ta a hatóságok kiutasító végzését. Becsukta a gyárat, becsomagolta készülékeit és Németországba utazott. Itt sem volt azonban nagyobb szerencséje. Néhány hét sem telt el s már megismétlődött vele a franciaországi és belgiumi eset: innen is kiutasították, éppen ab­ban a pillanatban, amikor gyárát üzembe akarta helyezni. Hosszú bolyongás után végre Olasz­országban talált menedéket a modern idők nagy alkimistája, aki azóta San Remóban él és dolgo­zik. Az olasz hatóságoknak nincs kifogásuk mű­ködése és experimentumai ellen. Tudós vagy sarlatán? Néhány hónap csöndes munkában telt el nemrégiben azonban megint beszélni kezdtek Dunikowski kísérleteiről, megint hallani lehetett a szenvedélyes érveket és ellenérveket. Valóban, hogyan is állunk a mesterséges arany problémá­jával? Hiszen a huszadik század embere annyi csodát látott kikerülni a technikai civilizáció műhelyéből, hogy semmit sem tart lehetetlennek. Dr. Jean-Charles Legrand belga professzor, aki részt vett Dunikowski sanremói laboratóriumá­ban folytatott kísérleteknél, azt állitja, hogy az alkimista fáradozásait teljes siker koronázta, nem lehet kétséges, hogy Dunikowski mester­séges aranyat tud előállítani. Ugyanekkor más tudósok nevetve utasítják el ezt az állítást és kijelentik, hogy Dunikowski közönséges szél­hámos. ő maga természetesen minden erejével til­takozik az ellen, hogy alkimistának mondják, aki 3 Rudolf császár mágusai módjára a bölcsek kö­vét keresi. Dunikowski soha nem állította magá­ról, hogy ő úgynevezett értéktelen fémekből mesterséges aranyat tud csinálni, ellenben az állítólag ő általa föltalált atomrombolási módszerrel föl tudja fogni azokat a majdnem mikroszkopikus aranyszemcséket, amelyek az aranygazdag ércben kihasználatlanul marad­nak. Az ő állítása szerint az eljárással, amelyet föl­fedezett, a világ aranytermelését ötszörösére lehet fokozni. A tudomány nem ismer korlátokat Dunikowski valóban minden egyébnek mond­ható, mint Ostanez, Lynesius, Helvetius és Ni- colas Flanel utódának. Nem babonás arany­kotyvasztó, hanem komoly tudós, aki nem állít­ja, hogy elemeket át lehet gyúrni, mint a rosszul sikerült tésztát, vagy újabban, mint az elhajlott orrokat, — hanem azt hirdeti, hogy atomrom­bolással megvan a praktikus lehetősége az úgy­nevezett „aranycsinálásnak". Ebben a dologban pedig nem áll társtalanul. Nem kisebb tudósok, mint Moissan, G. Guillaume, Fémy, León, Ber- thelot vallották ugyanezt. Az alkimisták mellett mindig volt a komoly tudósoknak egy csoportja, amely foglalkozott, ha nem is a vulgáris értelemben vett arany- csinálás problémájával, hanem az atomrombo­lás csodáival. Douiben még néhány év előtt is működött dr. Joliivet-Castelot kísérleti intézete, amely atomrombolással tett kísérleteket. Jollivet-Cas- telónak sikerült egy hosszú és körülményes el­járással ezüstöt előállítani. A kísérletet olyan körülmények között hajtották végre, ami kizár minden tévedést, vagy pláne csalást. Ennek el­lenére elhatározták, hogy a laboratóriumot föl­oszlatják. Hogy miért? Akkoriban sokan tették föl a kérdést. Alkalmam volt néhány nap előtt Jollivet-Castelo professzorral beszélni, aki. még ma is azt állitja, hogy ólomból atomrombolás utján ezüstöt és aranyat lehet előállítani. — És miért nem csinálja? — Mert őrültség vona, sehol nem tudnám az aranyat eladni. Richelieu közbeszól Az öreg tudós, aki az életét áldozta egy esz­mének, amelyet meg is valósított s azt hitte, hogy ezzel nagy szolgálatot tesz az emberiség­nek, s amikor azután eredményhez jutott, amikor elérte a hihetetlennek tartott eredményt, akkor becsukták laboratóriumát, — megtörtén beszél a saját és a többiek tragédiájáról: — Van egy törvénye Richelieu bíborosnak, amely szóról-szóra igy hangzik: »^Mindenkinek, aki Franciaország és Navarra területén tartózkodik, tilos mesterségesen ne­mesfémet előállitani, vagy mesterségesen elő­állított nemesfémet eladni. Aid ezt megteszi, életfogytiglan terjedő fegyházzal és vagyoná­nak elkobzásával bűnhődik/* Megtanultam szóról-szóra, mert ez a rendelet még ma is érvényben van. Néhány barátom a huszadik század elején igen drasztikus formában ismerkedett meg Richelieu törvényével. Egy ba­rátom el akart adni 76 kiló aranyat, megvizsgál­ták és megállapították, hogy valódi, de a nagy mennyiség mégis gyanút ébresztett az állami ne­mesfémintézet hivatalnokában és kutatni kezd­ték az arany eredetét. Barátom egész nyugodtan bevallotta, hogy ő maga állította elő saját laboratóriumában. ,,De hiszen önnek nem szabad aranyat előállí­tani", — mondották neki, az aranyat lefoglal­ták és csak nagy nehézségek árán tudta elkerül­ni a büntetést. Az, amivel Dunikowski kísérlete­zik, nem újság, sokan rájöttek már előtte is. A nagy közönség nem tud erről, de — úgy, mint a föntemlitett barátom — számos tudós állított már elő laboratóriumában aranyat. De a nagy nyilvánosság is tud ilyen esetről. Hiszen 1905 julius 26-án dr. Alphonse Jobert az Avenue Suffren, a Grand-Roue-teremben számos kémikus, orvos, szakember, ékszerész és újságíró előtt bemu­tatta, hogy lehet ólomból aranyat csinálni. A kísérlet annyira meggyőző volt, hogy dr. Do­yen, a nagy kémikus azonnal rendelkezésére bo­csátotta a föltalálónak saját laboratóriumát, rö­viddel később azonban a rendőrség közbelépé­sére abba kellett hagyni a kísérleteket, ismét csak Richelieu rendeletére való hivatkozással. S talán igaza is van Richelieunek: hova jutna a mai világ, például mindjárt Franciaország ha­talmas aranykészletei által biztosított kiváltságos helyzetével, ha egyszerre csak elkezdene min­denki odahaza ólomból aranyat csinálni? Szoknyával fojtotta meg leíeségét egy öreg homárom környé gazda Mert nem tudtak megegyezni: ki lesz az örökösük A gyermektelen házaspár tragédiája Komárom, szeptember 16. (Saját tudósí­tónktól.) Kegyetlen gyilkosság történt Imely községben, Ógyalla mellett: Pinke János hatvanhároméves gazdaem­ber megölte ötvenhatéves feleségét. Az eset előzményei a következők: Pinke János és felesége hosszú időn keresztül békés házaséletet éltek. Később azonban napirenden volt közöttük a veszekedés. A veszekedés oka: a házaspár vagyoni helyzete. Nem volt gyermekük s azon vi­táztak, kire hagyják a birtokot haláluk után. 1925-ben annyira ment a veszekedés, hogy beadták egymás ellen a válópört, de a bíróság előtt kibékültek. Azóta azonban még rosszabbul élteik s a férj is, az asszony is külön-kül'ön gaz­dálkodott azon a kis birtokon, amit a há­zasságba magukkal hoztak. Pinke János­nak 8 holdja volt, az asszonynak 4 hold­ja: a jövedelmet is külön kezelték s egy' mástól féltették a vagyont. Arról is szó volt közöttük, melyikük fog hamarább meghalni s ki lesz hamarább az örökös. Pinke ez év tavaszán úgy elverte a feleségét, hogy Súlyos testi sértés címén a biróság elé került. A bíróság előtt ismét kibékültek. Azóta azonban pokollá tették egymás éle­tét. Vasárnap este ismét veszekedni kezdtek, majd verekedésre került a sor, aminek he­vében Pinke nyakonragadta az asszonyt, majd főbesujtotta, aztán eltépve az asszony szoknyáját, a szoknyával fojtotta meg a feleségét. Mikor Pinkénében nem volt már élet, rá­zárta az ajtót s kiment a szőlőhegyre, a borpincébe, inni. Reggelig ivott. Akkor be­ment a csendőrökhöz s megjátszotta a tönkrement férjet: ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, aki feleségét meggyilkolta. Azt vallotta, hogy eem is volt otthon két napja. A tanuk s a szomszédok azonban ellene vallottak, erre Pinke megtört s be­vallotta tettét. Az előre megfontoltságot ta­gadta csupán. Bekísérték a komáromi ügyészség fogházába. — VÉGÉTÉRT A LŐCSEI HENTESEK SZTRÁJKJA. Tuidóeiiitónlk jeteruti: Jeten terttük, 'hogy a mészárosok és beurteisek mozgalmat In- ditorttak a serrtéebuis árának két koronával való totemeliéeére. A miaip okban Üiliése&eitit az ánmeg- áil:b(pitó IbÖaOithsiág, s ezen az ülésein megállapod­tak abban ybogy a eiemtiééhiuiB ára 12 korona ma­rad, dje a feldolgozott hentesáruik áriát kilónként két koronával enniük. A hentesek Így tízeinkét naip után újra megkeadtók a sertés vágását. Újra elítélték a böstön gazgató börtőnvlselt f át Pozsony, szeptember 16. (Pozsonyi szerkesztő­ségünktől.) Igen érdekes bűnügyet tárgyalt tegnap a pozsonyi kerületi biróság Salásek-tanácsa. Ka* viak Ignác 40 éves, rovottmultu pozsonyi magánhi­vatalnok volt a vádlott, aki sorozatos csalások miatt került a biróság elé. Kaviak apja börtönigazgató volt, aki fiának is jó nevelést adott, de a fiatalember hamarosan el- ziillött és csakhamar megtörtént, hogy elitélték és az apja által vezetett börtönben töltötte le bün­tetését. 1922-ben Kaviak a ,*propagacná kancellária*1 ügy* nőké volt, majd egymásután követte el csalásait Gazdag gyárosnak és kereskedőnek adta ki magát és kieebb-nagyobb pénzösszegeket csalt ki hiszé­keny emberektől. Néhány hónappal ezelőtt hitelbe Összevásárolta egyik szlovenszkói kis faluban a sze­gény lakosság baromfiait, tojásait, azokat eladta, de árukkal soha sem számolt el. Akkor tartóztatták le, de ezúttal hét egyéb csalás miatt állították a bíró­ság ele. A „baromfi-üzletről*4, melynek hetven káro* sultja van, csak későbben lesz szó. Kaviak elmebajosnak tetteti magát 6 abban a hit­ben, hogy nem büntethetik, követi el csalásait. Egyiz-ben valóban beszámithatatlannak minősítet­ték, de az ügyészség felülvizsgáltatta Kaviak el­mebeli állapotát és akkor megállapították, hogy a fiatalember terhelt ugyan, de büntetőjogilag fele­lőé. A megállapítás után az államügyészség négy vádiratot adott ki ellene összesen hétrendbeli csa­lás miatt. Két ízben bútorkereskedőket csapott be nagy megrendelés meséjével és több száz korona jutalékot vett fel, majd miniszteri összeköttetéseire hivatkozva csalt ki jutalékot egy szegény elárusi* tónőtől és egy vásáro* kereskedőtől. Egyizben autó­vásárlás ürügyével -bosszú túrákat tett, majd a Tátra-m-üvektől hamis megrendelések ellenében csalt ki jutalékot. A -bíróság előtt Kaviak semmire sem akart em­lékezni. Az orvosszakértő azt a felvilágosítást adta, hogy Kaviak soha sem emlékszik a saját viselt dol­gaira, annak ellenére, hogy jó emlékezőtehetsege van. A bíróság dr. Friebeisz Gyula védőbeszéde után bét- bónaipi 'börtönre ítélte a megrögzött csalót, envhi* tő körülménynek tudva 'be, hogy csak részben be­számítható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom