Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-16 / 212. (4061.) szám

Francia-német gazdasági tárgyalások ? A francia kereskedelmi miniszter Schachtnál Német emlékirat egy nemzetközi gazdasági tervről - Milyen alapon békii’ne össze Franciaország és Németország ? - Bizottság alakult Parisban a német terv tanulmányozására Berlin, szeptember 15. Paul Bastid francia ke­reskedelemügyi miniszter, aki ma délelőtt érke­zett Varsóból visszajövet Berlinbe, a déli órák­Német memorandum Parisban Páris, szeptember 15. Párisban beavatott kö­rökben tudnak arról, hogy dr. Schacht párisi tárgyalásai alkalmával részletes emlékiratot nyújtott át a francia kormánynak a francia-né­met gazdasági együttműködés lehetőségéről, A német alapossággal és körültekintéssel elkészí­tett terv „nemzetközi gazdasági terv" címet vi­seli. Párisban bizottság létesült, amely foglal­kozni fog a német javaslattal és célja az, hogy a francia-német gazdasági közeledés útjait egyengesse, A bizottságban helyet foglal Caillaux, Flandin, Reynaud és Mistler. Francois Pon- cct-nek, Franciaország berlini nagyköveté­nek is tudomása van erről a tervről, amely a két ország közötti gazdasági kapcsolatok ren­dezését és kétoldali nemzetközi devizaegyez­ményt készít elő. Delbos külügyminiszter, valamint a kamara néhány befolyásos tagja barátságos álláspontot foglal el a tervvel szemben és hangoztatják, hogy Francia- országban megvan a készség a tárgyalások mielőbbi felvételére. Schacht gazdasági törekvései Bécs, szeptember 15. A Neues Wiener! Tagblatt a német tervről részleteket közöl. J bán megjelent dr. Schacht gazdasági miniszter­nél, akivel hosszasan tárgyalt. Dr. Schacht ké­sőbb dezsönén látta vendégül a francia minisz­tert. A lap értesülése szerint Franciaország a küszöbönálló népszövetségi ülés előtt haj­landó tanulmány tárgyává tenni a német javaslatot, sőt megvan benne a készség, hogy a biztonsági egyezményt junktimba hozza a gazdasági tervvel. A lap jelentése szerint nem kevesebbről van szó, mint: 1. a német gyarmatbirtokok vitszaadásá- ról, 2. német francia állandó gazdasági bi­zottság feláJdí áráról Borimban és Páriában, 3. fokozottabb foglalkoztatása a német nehéziparnak és egyes franciaországi cé­geknek, 4. teljesebb kiépítése a két állam utazási viszonylatainak, 5. az áruforgalom kontingens-feltételei­nek revíziója. Hogy ezek a részletek mennyire felelnek meg valóban a német javaslatnak és főleg, hogy mennyiben sikerült a francia kormány egyetér­tését megszerezni hozzájuk, természetesen a jövő kérdése. Kétségtelen azonban, hogy Schacht olyan tervvel lépett a francia gazda­sági körök elé, amelyeknek reális alapjuk van A kisebbségek Géniben (s. i.) Holnap ül össze Genfben az euró­pai nemzetiségek kongresszusa, az úgyne­vezett „kisebbségi kongresszus", ezúttal ti­zenkettedszer. A kongresszus ez alkalom­mal kegyeletes aktussal kezdődik: az el­hunyt dr. Ewald Ammende, a kongresszus első főtitkára emlékének áldoz. A tárgyso- rozát elvi fontosságú főpontja különben: ,,A népcsoportok életjoga az európai államok­ban". A látszólag akadémikus témának döntően aktuális jelentőséget ad a jelenlegi általá­nos eurppai helyzet. A fokozódó nyugta­lanság légkörében a lázas fegyverkezési verseny, a szövetségi csoportok vajúdó alakulása látszólag háttérbe nyomja a nem­zetiségi kérdést, a valóságban azonban a nemzetiségi probléma — már terjedelménél fogva is — egyik gyupontja a nyugtalan­ságnak. Negyvenmillió európai kisebbség sorsáról van szó. A negyvenmillió olyan tö­meg, amelynek számát nem sok európai ál­lam lakossága éri el és a kisebb európai országok összlakossága együtt sem éri el ezt a számot. Nagyobb ez a szám, mint például Spanyolország lakosságának szá­ma. A nemzeti kisebbségek szét vannak szórva Európa majdnem valamennyi álla­mában, fellépésük nem lehet egységes, de súlyúk és jelentőségük közvetve annál na­gyobb, mert Európa egész területén jelen­tik az európai betegség gyulladásos szimp- tómáit. Ezért van folyamatban a nemzeti­ségi probléma átértékelése majdnem vala­mennyi országban és ezért tűzte program­jába a kisebbségi kongresszus az egész kérdéskomplexumot a maga súlyos elvi je­lentőségében. A szlovenszkói magyar kisebbség szá­mára talán legfőképpen aktuális a genfi nemzetiségi kongresszus. Hetek, hónapok óta hire jár, hogy a szlovenszkói magyar kisebbség sorsában végre változás követ­kezik be és úgy várják, hogy alig néhány nappal a genfi ülésezés után fog elhangzani a nagyjelentőségű államfői nyilatkozat, amely állítólag határpont lesz az előjáték és a cselekmény között az itteni magyar­ság sorsának fordulatában. Ilyen várako­zások között erősen felfokozott érdeklő­déssel tekint a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság Genf felé is, ahol egyesült pár­tunk parlamenti klubelnökének megnyilat­kozása fogja megadni az itteni magyarság méltó hangját a negyvenmilliós tömeg ma- nifesztációjában. A genfi manifesztáció még sohasem volt annyira aktuális — úgy belföldi, mint nemzetközi viszonylatban — az itteni ma­gyarság sorsára nézve, mint ma. Ma még nem lehet tudni, hogy milyen mértékben érvényesül az államférfiul okos­ság, milyen mértékig terjed a megbékítés szükségességnek belátása. Az előjáték, amely az akciónak az inditólökést adta, elég kon­krét képet mutat e tekintetben, a jogos kí­vánság és a teljesítés készsége közötti fe­szültség fogja fűteni a cselekményt, amely­ből elénk fog tárulni az itteni magyarság jövőjének képe az élet színpadán. Az előjáték az elnökválasztás idejébe nyúlik vissza, amikor az akkor még külön magyar pártok Benes elnök elé tárták a magyarság kívánságait. Hosszú szünet telt el azóta és a nagyon érdekelt és türelmes szemlélő most már bizton reméli, hogy fel­lebben a függöny, amely mögött sorsát tár­gyalják. Emellett szól, hogy most, szinte az utolsó pillanatban megjelentek az első sorban azok a jólinformált benfentesek, akik pontosan tudják, mikor kezdődik a színjáték. Beálltak az első sorba, hogy fel­tűnőbben tapsolhassanak és kiálthassák: „Fel a függönyt!" A kirendelt klakőrök megköszörülték torkukat, ágálnak a füg­göny előtt és igyekeznek elhitetni, hogy ők rendezik az előadást. A kormánypártok magyarnyelvű staféta­futói végszóra befutottak és azt igyekeznek elhitetni, hogy tarsolyukban hozzák a ma­gyarság boldogságát. Azok azonban, akik nem a „megváltást", hanem csak a ma­gyarság becsületes megélhetésének és fej­lődésének lehetőségeit, a magyar kultúra létfeltételeit követelik, gonddal és aggoda­lommal várják hosszú, keserves munkájúk eredményeit. Kétkedéssel várják, a tapasz- talatTokozta szkepszissel, mert megtanulták a harcban, hogy nem várhatnak csodát egyik napról a másikra. Céltudatos küzde­lemben élnek és tudják, hogy lépésről-lé- pésre kell kiharcolni a jogot és egyetlen elégtételük a nehéz harcban az a tapaszta­lat, hogy eddig minden kis eredmény az ő munkájukból fakadt. Sokkal keservesebb harcba kerültek ezek a kis eredmények, semhogy most hinni mernének a „csodá"- ban ... Csak az utolsó két nap jelentéseire kell visszagondolnunk, hogy kételyre forduljon fel-feltörekvő bizalmunk és reményünk. Az egyik jelentés megdöbbentő képet fest a be­regszászi magyar iskolaviszonyokról. El­mondja, hogy könyv, füzet és tinta nélkül tanulnak a magyar gyermekek, de még osz­tálynapló sincs a tantermekben, mert nem telik. Tetszik érteni, kormánypárti magyar korifeusok, akik most találták meg a hang­jukat? Nem telik. Tüzelőanyagra sem telik, annál kevésbbé új iskolaépületre. Pedig reggel nyolctól este nyolcig tart a tanítás a szellőzetlen. egészségtelen termekben, ahol a betűért egészségét adja cserébe nem­zetünk virága, A másik magyar iskolában ilyen körülmények között sem jut elegendő hely a magyar gyermekeknek, mert három osztályra nem jurt terem és felváltva min­dennap három osztály tanítása szünetel. Ilyen súlyos hátrányok mellett nevelődik a küzdelmes életre a magyar ifjúság, amely és amelyek iránt érdeklődést mutat a francia politikai és gazdasági élet egyrésze. Schacht utazásaival kapcsolatban állandóan előtérbe lép az értékek kiegyenlítésének programja, amely — mint köztudomású, — Schacht valutapoliti­kájának tulajdonképpen végcélját jelenti. Ebben az irányban egyre konkrétebb formát öltenek a német-francia tárgyalások. Valószínűleg se­gíti Schacht gazdasági törekvéseit a francia békevágy. A franciák köztudomás szerint min­den áldozatra hajlandók az európai biztonság megszilárdítása érdekében és igy nem lehet cso­dálni, hogyha Schacht javaslatai barátságos fo­gadtatásra találnak Franciaországban. Gasdssáii Uieledés Vari 6 és Pér.s között Berlin, ezapfceimbeír-15. Bastid francia foeires- kedic/Jeifnüigyi mnisratieír ma reggel Varsóból jö- vet Berlinbe érkezett,. A minisatent az áióomá- l eo,n a német, gazdasági minisztérium -és a német ; külügjTmijniszitérium egy-egy küllidöHtje várta. Baetid varsói tárgyalásairól tegnap este hiva­talos jelentést adtak ki, amely szerint a minisz­ter varsói' látogatása során számos megbeszé­lést, folytiaitotit a lengyel korimáiny tagjaivá- A megbeszélések a két ország közös gazdasági érdekeire és a gazdasági együttműködés kimé- lyiiésére és aruegszilárdkására vonatkoznak. A cél érdekében Bastid miniszter Román minisz­terrel megállapodott, abban, hogy közvetlen fcap- osoliaitot létesítenek a kiéit ország kereskedő,Imi és ipari körei között, még pedig egy állandó bi­zottság kenetében, amelyben mind a két, ország 1 gazdasági köreinek vezetői részt vesznek. A megbeszélések folyamán 'létrejöttek az elő ké­szítő megállapodások az uj francia-lengyel ke­reskedelmi egyezményre vonatkozóan. mégis, ilyen helyzetben is kitart magyar kultúrája mellett. A másik jelentés — a mai — arról szá­mol be, hogy Kassán a tanfelügyelőség nem engedte a magyar tanonciskola meg­nyitását, mert az igazgató kinevezése miatt összezördült a városi felügyelőbizottsággal. Egy kis hatásköri vita és — sok magyar gyermek, ki tudja, meddig várhat a ma­gyar iskola megnyitására. Nem, nem várhatunk csodákat, tudjuk jól, hogy minden kis lépést, amely a ma­gyar kultúra létfeltételeinek megszerzésé­hez vezet, szívós, fáradhatatlan munkával kell kiharcolnunk. Ahol a céltudatos, szü­netlen harcról van szó, ott vagyunk mi, el­lenzéki magyarok. Ahol görögtüzes meg­nyilatkozás készül, ott vannak az „akti­vista" magyarok, akik soha máskor nem eszmélnek rá a valódi aktivizmus szüksé­gességére. Nem első eset: ismerjük jól a jelenséget. A .genfi kongresszus pedig, ahol mindig csak ellenzéki politikus képviselte a szlo­venszkói magyarságot, tovább folytatja az elvi harcot és munkájának konkrét ered­ményeit meg fogja hozni az idő. # Mb JUHI T+ I XV. évf. 212 (4061) szám « Szerda • 1936 szeptember 16 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76’ !’avoníai6 k*., koiföidre: évente 450, , szlovenszkói és ruszinszkói magyarság “1*ce £ em*1®t •iKia‘,/*ivot“1; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ^ ^ ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja ® • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, P R A H A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom